TillA, együttérzek. Egy ilyen összejövetelen nyitottságot, vitát, tájékozottságot (műveltséget?) remél az ember, és nyomasztó lehet, ha ez elmarad. A szomorú az, hogy a jelenlevők feltehetően az érdeklődő réteget képviselték. Mit tud akkor a sci-firől az, aki nem is érdeklődik?
Egybehangzó szakvélemények szerint mostanság óriási mennyiségű könyv jelenik meg - és fogy el! - a könyvesboltokban. Én mégis már alig tudom felidézni, amikor egy sci-finek ígérkező könyvet utoljára alkalmam és kedvem volt megvenni. A sci-fit ma a tévésorozatok jelentik az új generációnak, azokat pedig szinte nem is érdemes mérlegre tenni. Furcsa érzés egy kihalóban levő csoport büszke és megértetlen tagjának éreznem magamat. Vagy magunkat.
Jó a példád. Az efféle tudományos következetességet valóban elég sokszor nélkülözik, részben mert mindenbe bele lehet kötni, ezért meg sem próbálkoznak a törvényszerűségek követésével, részben mert nem is jut az író eszébe. Ha valakinek jut a figyelméből az általad említetthez hasonlók észrevételére, attól az írás ugyan ritkán lesz jobb, de olykor jobban becsülhető.
Hát nincs mese, lassan meg kell írnod az első esszékötetedet, különben a szombat éjszakai levegőbe vész minden, amit valaha el akartál mondani.
Ma húszéves alig-sztárok simán kiadhatják az "életrajzukat", akkor hogyne adhatnál te is ki egy könyvet, amikor ráadásul még fokozottan értelmes gondolataid is vannak?...... Vagy esetleg hibás ez a gondolatmenet valahol? Hm... nemtom...
A sci-fi/fantasy elválasztási kritériumát sokezerféleképpen megálmodták már, de be kell vallanom, az általad vázolt két aspektus egészen friss számomra (ez persze lehet, hogy csak az én hibám). Pedig mennyire maguktól értetődőek! Na ezért kell tollat ragadnod hamarosan.
Volt régen egy ifjúsági sci-fi, Tőke Péter: Veszedelem az ősvilágból. A napokban jutott eszembe. Biztosan ismeritek. Nem emlékszem pontosan rá. A lényeg. Egy ember viszamegy a múltba. Megzsarolja az emberiséget, ha nem hagyják abba a világ pusztítását, megakadályozza az értelmes emberek kialakulását. Egy robotot küldenek utána, de véletlenül egy kamasz iskolás csoport is vele megy. Kiderül, hogy az illető úgy akarja megakadályozni az emberi értelem kifejlődését, hogy a dinoszauroszokat neveli értelemre. Érdekes fordulattal záródik a könyv. Az érdekessége ami miatt eszembe jutott az, hogy van a robotnak egy gyorsítóféléje amivel fel tudja magát gyorsítani. És, amiről sokan megfeletkeznek sci-fikben, ebben nem, hogy a levegő is anyag. Tehát amikor felgyosul a gyerekekkel, alig kapnak levegőt, mivel sokkal gyorsabb lesz a levegő áramlás ahogy mennek. Az ilyen egyszerű és ehhez hasonló, létező hatások figyelembe vételével megírt sci-fik teszenek igazán. Remélem értehető volt, hogy mit is akartam mondani.
Ha már ilyen őszinte voltál, talán a többiek megbocsátják ha én is az leszek. Teljesen megértelek, nekünk is hasonló a helyzetünk. Nem akarom most részletezni, de a helyzet eléggé szar. :( Csak vágyakozni tudok a jó kis sci-fik után. Ennyit röviden.
Hadd számoljak be egy különös, önmagában csalódást keltő, ám utóhatásában igencsak gondolatébresztő múlt hétvégi élményemről.
Miskolcon az elmúlt hetekben futott egy teljesen civil szervezésű kulturális rendezvénysorozat, Műszakváltás címmel. A helyszín a néhao kohászat terület elhagyott irodaháza volt; itt tartottak napról napra környezetvédelmi, képzőművészeti, zenei, stb. eseményeket különféle helyi értelmiségi csoportok. Az érdeklődés, lévén első alkalommal meghirdetett akció, meglehetősen gyérre sikeredett, néhány kivétellel.
Ennek keretében zajlott egy "sci-fi és fantasy" mottóval meghirdetett beszélgetés múlt szombaton - kábé húsz résztvevővel, ami talán nem is rossz szám.
A Miskolci Egyetem egyik oktatója volt a házigazda, kisebb-nagyobb részben az ő tanítványaiból állt a csoport, de ott voltam én is, meg egy barátom is, tehát több kvázi utcáról beesett érdeklődő.
A beszélgetés légköre lellemes volt, másfél-két óra alatt sok mindenről szó esett Lemtől a Shadowrun szerepjátékig (?).
És bár senkit nem szeretnék megsérteni - a helyszínen jórészt nagyokat hallgattam és igyekeztem pofákat nem vágni... -, nektek így szűk körben elmondom, hogy végtelenül csüggesztő volt az alacsony színvonal, ami a téma iránt nyilvánvalóan érdeklődő, abban valamelyest járatos (hiszen különben nem lettek volna ott) fiatalok sci-fi címszó alatt megjelent! A sztereotípia/másodperc mértékegységben számoló, Mézga Aladár által ki(nem)fejlesztett mérőműszer mutatói bizonyára kiakadtak volna...
Röviden ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy ugyancsakl napjainkban (!) a képregénykultúráról tartott ankét kábé abban merülne ki, hogy " képregény-olvasás elveszi a gyerekek kedvét az olvasástól, punktum"...
Szóval olyasmiket hallhattunk, mint hogy "a sci-fi (és fantasy) menekülés a valóságból", továbbá "a sci-fi (és fantasy) azoknak ad menedéket, akik nem találják helyüket a világban", aztán még "a sci-fire (és fantasyre) azért van szükség, mert az emberiség fejlődése zsákutcába jutott", és így tovább, a beszélők vélekedésüket jellemzően azzal támasztották alá, hogy valamely általuk ismert szerepjátékből idéztek egy odavonatkozó tanulságot.
Nem véletlenül írtam oda, hogy "... és fantasy", mivel nemcsak a címben, de ténylegesen is erősen összemosódott a kettő. Kvázi mintha ugyanarról lenne szó. A fórum vége felé mertem csak javasolni, hogy valaki adjon már indokot rá, mivégre kell a két fogalmat egymás mellé tenni - de érdemi választ nem kaptam. Maximum annyit: "végül is ugyanaz/hasonló műfaj, nem?". Erre ugyan megpróbáltam okoskodni, hogy szerintem talán az irodalmi palettán nincs két terület, amely történetesen távolabb áll egymástól, ráadásul talán egyik sem műfaj, hanem valami más - a fantasy esetleg egy tematika (megjelenhet bármely műfajban), a sci-fi meg talán egy megközelítés (és ugyancsak megjelenhet bármely műfajban) - és sem egymás mellé tenni, sem összehasonlítani nincs értelme, okoskodásom nem talált értő fülekre. Halványan még megpróbáltam utalni jelen fórumunkon folyó réges-régi eszmecserénkre, idézve az anno általam citált asimovi észrevételt ("a sci-fi lényegi eleme a változás" - míg a fantasy az örökkévaló állandóság irodalma, ezért is tekinthetik előképének a mítoszokat, vallási történeteket), mindez pusztába kiáltott szónak bizonyult.
Nem kárhoztatom természetesen a beszélgetés jószándékú résztvevőit: nyilván nem ez a fórum volt alkalmas az efféle összetett kérdések végérvényes tisztázására - ám mégis kiábrándító volt látni, mennyire képtelenek az emberek (fiatalok, idősebbek egyaránt) a beléjük ivódott ócska sztereotípiáktól szabadulni.
Egy hölgy például azt kérdezte - egyébként megélénkítve az akkor éppen ellaposodó beszélgetést, amiért hálás is voltam neki -, hogy az a Verne, akit ő fiatalabb korában olvasott, mára "elavultnak" tekinthető-e, szemben Shakespeare-rel, aki nyilván nem. Szívesen reagáltam volna, de mások erőteljesebben ambícionálták a válaszadást, úgyhogy csendben maradtam. Így hallhattuk a szokásos okosságokat: hogy Verne "megjósolta" a jövőt, ahogy egyébként is a sci-fi szokása, "megjósolja", ugyebár, a tudományos eredményeket, találmányokat, vagy ha mást nem, inspirációt ad tudósoknak, hogy a sci-fi regények ötleteit valóra váltsák. De jó lett volna utalni a tudománytörténészek álláspontjára, miszerint szinte egyetlen találmány sincs, aminél kimutatható volna sci-fi előzmény (egyedüli ellenpéldaként, ugye, Clarke-ot és a távközlési műholdakat szokás említeni), meg hogy Verne semmit sem talált ki, kora létező találmányait tálalta - joggal - újdonságként a tévé híján jóval kevésbé naprakész olvasóközönségének (ami a legkisebb mértékben sem kisebbíti, persze, az író érdemeit).
Szóval hogy Verne elavult-e... Nem, kérem szépen, nem avulhatott el, mert nincs benne semmi, amivel ez történhetne. Egy folyton alakuló, fejlődő világot bemutató kalandos történeteket írt, felkészítve az embereket a tudomány és technikai eredményei indikálta változásokra, s használta ehhez eszközül saját kora társadalmi viszonyait és tudományos-technikai vívmányait. Mint ahogy használta saját műveiben Shakespeare is saját kora társadalmi viszonyait, és azt az eszközt, hogy ezeket a viszonyokat narratív keretként más, régebbi korok és kultúrák idejébe helyezte. Ilymódon aztán írt zseniális műveket, írt nagyon jó műveket, és írt bizonyára átlagos vagy attól rosszabb műveket is. Ahogy tette azt Verne, Lem vagy Clarke is. Máskor, máshogy.
Egyszerűen nem értem, hogyan lehetne ezeket a dolgokat valamiféle ellentétpárba állítani - mégis ez az ösztönös igénye sokaknak, és képtelen lennék érvelni vele szemben.
Szerencsére az ankétot követő egy-másfél órában az udvaron Csabi barátommal a fentieket kiválóan átbeszéltük, vele egy hullámhosson vagyunk a kérdésben, s hálás lehetek neki, hogy volt szíves figyelmesen végighallgtni, minek köszönhetően a sci-fi "műfajjal" kapcsolatos filológiai téziseimet olyan alapossággal és mélységgel adódott módom kifejteni, ahogy talán soha többet nem fog sikerülni az életben... Itt, most írásban is halvány lenyomatát tudtam prezentálni akkori zseniális meglátásaimnak. :) Mindenki sajnálhatja, aki azon a szombat késő estén nem üldögélt hallótávolságon belül a néhai diósgyőri kohászati terület egyes számú irodaháza udvarának valamely homályos szegletében...
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz körülmények között éltek, jobbat érdemelnél.
Koszonom szepen :-)
És persze így semmi remény rá, hogy egyszer személyesen is megismerjünk...
Remeny mindig van - ha van itt meg egy szemernyi igazsag (ami elegge ketseges), akkor hamarosan talalkozhatunk. Reszletek nelkul, meg lesz itt egy beadvanyom, aminek hatasara karterites KELLENE kapnom {egy igazsagos vilagban - csakhogy ez nem az}.
Ugyszinten, most, a valasztasok utan, ujra felveszem a magyar illetekesekkel a kapcsolatot a "science centre" talamanyommal kapcsolatban {anno meg Dr. Rubik Erno tamogatasat is elveztem}. Ha lesz ebbol valami, akkor is mennek Magyarorszagra. (Sajnos, a magyarok is egy sullyedo hajora kapaszkodtak fel, szoval arra, hogy a verbeli tudomanyos ismeretterjesztes/szorakoztatas sikeres lehet, egyre kevesebb a remeny szerte a vilagban. Pl. A NASA-nal {Floridaban} es nagy orommel vettek a programomat, de - meg a szakemberek csalodasara is - ott is, a hagyomanytol szakitva, az altalam "hanytato-masiknak" titulalt {a la Disney} hulyesegeket reszesitik elonybe.)
Mellesleg nekünk majdnem volt egy csereberénk egy éve, ami nem tudom, miért szakadt félbe.......
Azert, mert kozben (az amugy is pocsek anyagi helyzetunkben) munkanelkuli lettem, a felesegemet (abbol a stresszbol kifolyolag, amit az itteni embertelenul diktatorikus es rasszista rendszer - amit "demokracia" es "szabad vilag" alneven reklamoznak - okozott) szinte naponta vittem orvoshoz, ami vegul egy komoly operacioba torkollott. Csupan az elmult nehany hetben/honapban kezdtuk el erezni, hogy (bar meg mindig minuszban vagyunk) vegre egy kis levegohoz jutottunk es kezdunk kimaszni a katyubol.
Ugyszinten, csak nehany honapja engedhettem meg magamnak egy DVD egetot + csak par napja vehettem meg egy 100 db-os DVD-R csomagot valamint egy videorol masolo mutyurt/programot.
Bar az elkovetkezo honapokban meg mindig elegge elfoglalt leszek, mivel a kedvem es lehetosegem javult, a magam reszerol a hidegre tett csereberenket ujra fel lehet melegiteni :-)
Ez azoknak a bolcsesz vegzettsegu "sci-fi iroknak" van akik hulyek ahhoz, hogy a felfedezes es tudomany reszt megirjak.
:)) Hamisítatlan "reál" nézőpont. Én azért nem fogalmaznék ilyen élesen. A tudományos felfedezés is egyfajta emberi konfliktus. A probléma az, hogy a mainstream ál-sci-fik egyfolytában a szokványos ember-ember konfliktust mutatják be, álruhában (azaz az "idegenek" valójában nagyon is emberek). Az igazi sci-fi ezzel szemben valóban idegen, alig felfogható dolgokkal konfliktálja az embert. A Solaris-óceán ilyen példa, de egy egyszerű, nem föld-típusú bolygóval való találkozás éppígy megteszi.
A "bölcsész" szitokszóként való használatáról megtanultam leszokni, mert nem ilyen egyszerű a világ. Philip K. Dick pl. semmiképp sem sorolható a "reál" típusú írók közé, mégsem kételkedik benne egyikünk sem (remélem), hogy a legfőbb mesterek közé tartozik. Ugyanakkor Asimov és Clarke könyvei felnőtt fejjel már egy kissé gyermetegek voltak számomra, pont azért, mert ugyan a tudományuk lenyűgöző, de az embert nem képesek teljes mélységében ábrázolni, azok inkább csak amolyan kellékei a történetnek.
Bárcsak egyszer együtt - mi négyen-öten - megnézhetnénk mindet!
(Gyere haza, hozd el az összes DVD-det... Csak egy ötlet :)
Kedves Toled :-)
Mivel erre egyhamar nem kerul sor (le vagyok egve + a motivacio is keves ... bar most mar eggyel tobb van :-), addig is talan el tudnek kuldeni egy par DVD-R-t (pl. csere-bere kereteben?).
Mar reg keszulok kozzetenni egy listat a filmjeimrol. Szoval itt vannak azok, amik urkutatassal kapcsolatosak (nekem nincsenek Star Wars/Trek vagy "sci-fi thriller" filmjeim). A cimeket ugy teszem kozze, hgy az Internet imdb.com-on konnyu legyen megkeresni oket. "A" jeloli az angol, es "M" a magyar feliratot/szinkront.
KORAI (NEMA) FILMEK:
1. Aelita (SzU, 1924 - Utazas a Marsra, Alexej Tolsztoj muvebol) A 2. Frau im Mond (Nemet, 1929 - Utazas a Holdra, Olberth volt a tanacsado) A 3. Kosmithesky reis (SzU, 1936 - Utazas a Holdra, Ciolkovszkij muvebol, aki szaktanacsado is volt) {Mindket film hamarosan meglesz mostani - orosz rock - zenevel.}
KLASSZIKUSOK (A SCI-FI FILMEK ARANYKORA):
4. Rocketship XM (USA, 1950 - Mars) A 5. Destination Moon (USA, 1950 - Hold, Robert Heinlen muvebol) A 6. When Worlds Collide (USA, 1951 - Naprendszer {kicsit}) A 7. War of the Worlds (USA, 1953 - Naprendszer/Mars {kicsit}, H.G. Wells muvebol) A 8. This Island Earth (USA, 1954 - Galaktikan beluli urutazas) A 9. Conquest of Space (USA, 1955 - Urallomas + Mars, Verner von Braun muvebol) A 10. Forbidden Planet (USA, 1956 - Galaktikan beluli urutazas) A 11. Der schweigende stern (DDR/Lengyel, 1959 - Venusz + Holdbazis {kicsit}, Lem muvebol) A 12. The Mysterians (Japan, 1957 - Fold korul {nagyon kicsit}) A 13. Nebo zoviet (SzU, 1959 - Urallomas + Mars) [A] 14. Battle in Outer Space (Japan, 1959 - Hold + urallomas {kicsit}) A 15. Ya byl sputnikom solntsa (SZU, 1959 - urutazas a Nap korul) 16. Battle of the Worlds (Olasz, 1961 - Naprendszer) A 17. Planeta bur' (SzU, 1962 - Venusz, Kazancev muvebol) A 18. Mechte navstrechu (SzU, 1963 - Holdbazis + Mars kornyeke + valahol a Galaxisban {Alpha Century ?}) 19. Ikarie XB 1 (Csehszlovak, 1963 - generacios urutazas a Galaxison belul + Alpha Centaury, Lem muvebol) A 20. First Men in the Moon (UK, 1964 - Hold, H.G. Wells muvebol) A
AMOLYAN MASODIK ARANYKOR:
21. Raumpatrouille :-) 22. Tumannost' Andromedy (SzU, 1967 - utazas a Galaxisba, Ivan Jefremov muvebol) A 23. 2001 A Space Odyssey (UK/USA, 1968 - urallomas + Hold + Jupiter kornyeke + valahol a Galaxisban, Arthur C. Clarke muvebol) A 24. Planet of the Apes (USA, 1968 - Pierre Boulle) A 25. Journey to the Fars Side of the Sun (UK, 1968 - Naprendszer) A 26.Signale - Ein Weltraumabenteuer (DDR/Poland, 1970 - Naprendszer, Carl Rasch muvebol) 27. Solaris (SzU, 1972 - Lem muvebol) A 28. Eolomea (DDR+, 1972 - Naprendszer) A 29. Silent Running (USA, 1972 - Szaturnusz) A 30. Moonbase 3 (UK, 1973 - Holdbazis) A 31. Moskva-Kassiopeya (SzU, 1973 - a Kassziopeya "csillagkep") 32. Otroki vo vselennoy (SzU, 1974 - a Moskva folytattasa) 33. Bolshoe kosmicheskoe puteshestvie (Szu, 1974) 34. Operation Ganymed (Nyugat-Nemet, 1977 - Jupter-hold Ganimedesz) A 35. Im staud der sterne (DDR+, 1976 - valahol a Galaxisban) A 36. Test pilota Pirxa (Lengyel/SzU, 1979 - Naprendszer/Szaturnusz, Lem muvebol)
NYOLCVANAS EVEK:
37. Cherez ternii k zvezdom (SzU, 1980 - Galaktikus utazas, Kir Bulicsov muvebol) 38. Petlya Oriona (SzU, 1980 - NaprendszEr, Alexej Leonov muvebol) 39. Vozvrashcheniye s orbity (SzU, 1984 - Fold korul) M 40. Lunnaya raduga (SzU, 1984 - Szergej Pavlov muvebol) A 41. 2010: The Year We Make Contact (USA, 1984 - Clarke muvebol) A 42. Kin-dza-dza! (SZU, 1986 - egy masik galaxisban) A 43. Treasure Island in Outer Space (Olasz, 1987 - Galaxis, Robert Louis Stevenson muvebol) A 44. Podzemelye vedm (SZu/Csehszlovak, 1989 - valahol egy tavoli bolygon, Bulicsov muvebol) 45. It's Hard to be a God (SzU/Nemet, 1990 - egy tavoli bolygon, Sztrugackij fiverek muvebol)
AZ "UJKOR":
46. Contact (USA, 1997 - urallomas + valahol a Galaxisban, Carl Sagan muvebol) A 47. Stranded: Naufragos (Spanyol, 2002 - Mars) A 48. Mission to Mars (USA, 2003 - urallomas + Mars) A 49. Voyage to the Planets and Beyond (UK, 2004 - Naprendszer) A 50. Pervaya na Lune (Orosz, 2005 - hamis dokumentumfilm az "elso szovjet holdraszallasrol")
RAJZFILMEK
51. La planete sauvage (Francia/Csehszlovak, 1973 - Galaxis, Stefan Wul muvebol) A 52. Tayna tretey planety (SzU, 1981 - Galaxis, Bulicsov muvebol) [A]
DUKUMENTUMFIL DRAMATIZACIOKKAL
53. Tomorrow Land: Man in Space + Man and the Moon + Mars and Beyond +stb. (USA, 1955-57 - urallomas + Hold + Mars, Verner von Braun kozremukodesevel) A 54. Doroga k zvezdom (SzU, 1958 - urallomas + Hold, Pavel Klusancev) 55. The Star Dreamer (Dania, 2002 - Klusancevrol) A
Hat ennyi, ami szegrol-vegrol az urkutassal foglalkozik...
Voyage to the Planets. Csodálatos film, mindenkinek kötelező megnézni a társaságból.
A film visszahozta azokat az eltemetett gyerekkori érzéseket, amiket az űrrel, a bolygókkal és az űrutazással kapcsolatban éreztem, még mielőtt elfertőztem volna magam a Star Warssal, vagy ami még rosszabb, a Star Trekkel. Ez a film az ŰRUTAZÁS-ról szól, az eredeti értelmében. Nem arról, hogy elmegyünk a galaxis másik végébe, csak azért, hogy ott találkozzunk egy bolygóval, ami pont olyan, mint a Föld, és pont olyan emberek lakják, mint mi, csak van egy plusz csont a homlokukban, vagy a seggükben. Bizony, itt a hatalmas, végtelen, kietlen űrről van szó, amelyben végtelenül idegen kinézetű bolygók keringenek, és pont ez a tulajdonságuk teszi gyönyörűvé őket.
A Vénusz felszínét még sosem láttam ilyen hatásosan megjeleníteni - ami azt illeti, még sehogysem láttam megjeleníteni. Persze, kit érdekel a Vénusz? Forró és nincs rajta semmi, minek filmet csinálni róla? A Jupiter sem volt még soha ilyen nagy. A hajó baromi messze lebeg a felszíntől, de a horizonton a legkisebb görbület sem látszik.
Talán a Szaturnusz gyűrűi egy kissé Star Trekesek. Nem tudom, hogy valóban így nézhet-e ki közelről...
----------------
Megjegyzem a BBC-nél vannak hagyományai a tudományos előadásmódnak. Pár éve beszereztem egy Moonbase 3 című hatrészes sorozatot. 1973-ban készült, Angliában kultfilmnek számít, nálunk teljesen ismeretlen. Semmi különös, egy abszolút stúdiószagú, kis költségvetésű tévésorozat, amely viszont még az unalmasság veszélyét is vállalja azért, hogy viszonylag reális konfliktus-helyzeteket teremtsen. Hangulatos darab.
Így ahogy írod, látatlanban is, felkeltik az érdeklődésemet és az érzelmeimet ezek a filmek, illetve témák (még ha nem is sírtam el magam a monitor előtt). Bárcsak egyszer együtt - mi négyen-öten - megnézhetnénk mindet!
(Gyere haza, hozd el az összes DVD-det... Csak egy ötlet :)
Egyebkent meg egy adalek, hogy Koroljev szelleme - es az orosz urkutats - tovabb el: a franciak Del-Afrikanal [Kourou] egy Szojuz [R7] kilovoalomast epitenek.
Egyebkent meg egy - sajnos, angol felirat nelkuli - film a "hoskorbol": 'Elso a Holdon' [Pervaja na Lune]. Ez egy mostani orosz sci-fi + hamis dokumentumfilm keverek, ami az elso - alapjaban veve sikeres - szovjet holdraszallast "meseli el". Ez a 30-as evekben tortenik a filmben, titkos kameraval rogzitve az esemenyeket, jelen-kori visszaemlekezessel tarkitva. Brillians.
A masik, a Space Race'-hoz hasonlo - szinten csak oroszul beszelo - szovjet film Koroljevrol szol (aki mas neven szerepel - gondolom, mivel a film keszitoi nem torekedtek teljes hitelessegre). A cime 'A tuz megszeliditese' [Ukrocsenyije ognya]. Abszolut szuper (itt lathato, hogy Koroljev talalkozik Ciolkovszkijjal - es Sztalinnal [!] {aki mellesleg lelkes tamogatoja volt az urkutatasnak}.)
A harmadik film kaphato DVD-n angol felirattal. Az angol cim: Dreaming of Space. Itt az urkutats hoskora inkabb csak hatter, de a film vegen a fohos talalkozik Gagarinnal - aki ugy nez ki a filmben, mint a valosagban. Az utolso {Voros teri} jelenet annyira felemelo [a film nagydijat kapot a moszkvai filmszemlen], hogy az idosebb oroszok mind elsirtak magukat a mozikan... (Hja, oket annak idejen megcsapta valami: a bizakodas egy bekes vilagban, ahol a tudomany mindent legyoz ... na, ettol igencsak eltavolodtunk...)
Képtelenség belesűríteni négy részbe a sztorit. Tom Hanks sorozata 12 részes volt, kizárólag az Apolló-programot vette végig, és valószínűleg abból is maradtak ki még jócskán momentumok.
Annyira nem baj, hogy az első rész volt részletesebb, mivel a történet ezen részei a kevésbé közismertek. Persze ugyanakkor számunkra talán a kevésbé érdekesek is...
Igy par nap emesztes utan kezd az a benyomasom tamadni a sorozatrol, hoby a BBCs csapatnak a vege fele elfogyhatott a penze. Mig az elso reszbe meg egy csomo apro reszlet belefert, a negyedikbol pedig mar lenyeges dolgok, mint a robotleszallasok is kimaradtak. A holdutazassal legalabb ket resznyi idot ki lehetett volna tolteni. Csak mar nem volt penz, VSz.
Igy van - es ez nekem is feltunt (bar nem hiszem, hogy ezt a penzhiany okozta).
Egyebkent van meg egy nagyon jo BBC [ketreszes] sorozat, ami meg inkabb temaban vag, mivel ez egy szinten dokumentum-szeru film, de abszolut tudomanyos-fantasztikus. A cime: "Space Odyssey: Voyage to the Planets" (vagy: "Voyage to the Planets and Beyond") http://www.imdb.com/title/tt0395417/ Ez sem hibatlan, de nagyon jo kiegeszitoje a Space Race-nek. Ez egy jovobeli urexpediciot mutat be, ami vegiglatogatja az osszes bolygot a Naprenszerben, sokukra [vagy azok holdjaira] leszallva. Amellett, hogy nagyon sok ismeretet ad, elkepesztoen latvanyos.
Asszem az egyik kereskedelmi csatornán vetített, először 'Kennedy Űrkozpont' majd 'Az űrközpont' címen ment az a sorozat, ha jól emléxem.
Nemerével kapcs., teljesen értelek, mostanában én is ilyesmin gondolkoztam.
Amelyik filmről beszéltek, olyat én már láttam régebben a Realitytv-n, 'Vörös világűr' címmel. Abban is a most előkerült katasztrófákról volt szó, elég részletesen.
Eszerint az a kitétel, hogy Koroljov rakétáit a mai napig használják, egyben azt is jelenti, hogy annak hibáit is gondosan megőrizték :) Najó, persze csak viccelek, de azért ki tudja...
A Marsz es Zond szondak nagy reszet nem a Koroljev-fele R7-es raketakkal {ebben az esetben: Molnyija} lottek fel, hanem Protonokkal [ami nem Koroljev tervezese - sot, o ellenezte ezt a hordozorakat].
A Koroljov altal tervezett R7-esek szaz-szamra es oramuszeruen viszik palyara a Szojuzokat - baleset nelkul mar tobb mint harom evtizede [!] -, Progreszeket [ember nelkuli Szojuzokat], valamint minden-fele muholdakat es bolygokozi szondakat. Az igazsag az, hogy a Nemzetkozi Uralomast [ami amugy is egy bovitett valtozatu Mir] Koroljev szelleme tartja fel. [Ugyanis Szojuzok viszik fel es hozzak le az urhajosokat, es a Progreszek gondoskodnak az utanpotlasrol + idonkent feljebb tornasszak az ISS-t {ami a legkor fekezo hatasa miatt egyre alacsonyabb palyara kerul}].
Nem csak techikai malorok uldoztek a szovjeteket a Mars-kutatasban; a vilagon legelsonek szallitottak le szondat a Marsra [Marsz 3], de az homokviharba kerult es 20 masodperc mulva beszuntette az adast [egy fenykepet meg elkuldott, de ezen nem sok minden latszik].
A Csendes-oceanba kikotott Mars-szonda tartalek-egysegeibol epitettek egyebkent az ESA rendkivul sikeres Mars Express szondajat, amit szinten Oroszorszagbol lottek fel (egy Koroljev-fele Szojuz {R7} raketaval {Szojuz} :-) Szoval, ha kozvetve is, az oroszok egy kicsit meg mindig erintve vannak a - sikeres - Mars-kutatassal.
Igen, teljes mértékben igazat kell adnom neked a szovjet űrkutatás jellegére vonatkozólag. Én úgy értettem, hogy a filmből nem teljesen ez jön le.
De abban is igazad van, hogy egyedül a szovjet űrhajósokat mutatja emberközelből a film - mégpedig nagyon is felemelő módon. A könnyező Hruscsovot én is kiszúrtam..... Szívmelengető pillanat.
