Cremona szuperdölux akuszticsnij nájlonmuzikánti amúgy unaloműzés gyanánt, amit a bátyám hagyott ott egy sarokban, mert neki nem űzte az unalmat. Majd heveny diákmunkaláz folytán hirtelen egy BigSound LesPaul, egy Boss DS-1, valamint 1 db. kábel büszke tulajdonosává váltam, amit két órás küzdelem révén végre sikerült kooperációra késztetni a Tesla lemezjátszó tuhel bemenetével. Vad évek következtek... a Cremona nyaka meggörbült a fémhúrok applikálásától, 3000-ért hozzájutottam egy Orpheus basszusgitárhoz (tuhel csatlakozóval!), és játszani kezdtem a The Weckers nevű, a világhírnévről méltatlanul lemaradt supergroup-pal, ahol is Attila barátom szüleinek a nappalijában a próbákat különböző színű, úttörőzenekarokból összelopkodott dobkészlet tette egyre professzionálisabb hangzásúvá.
A multinacionális lemezkiadók ellenünk irányuló összeesküvésébe végül belefáradt a zenekar, és rövid szenvedés után bedobtuk a törülközőt. Na de hulljon a férgese!
A keménymag együttmaradt, a gimnáziumi színházterembe tette át székhelyét. Ekkor fegyvertáram bővült egy Vermona Regent 30G típusú rövid hatótávolságú támadóerősítővel, mely köztudottan a Stasi egyik szupertitkos programjának keretében jött létre, hogy a nyugati macskazene által megfertőződött egyedeket elrettentsék a további próbálkozástól - de engem nem törtek meg. Akárcsak James Bond, aki mandzsettagombjával délamerikai diktátorokat dönt meg, én is Mr. Q-hoz fordultam újabb kütyükért. Így került birtokomba egy Dunlop Crybaby (GCB95), és egy Boss FV-50H hangerőpedál. Egyébiránt ekkor kezdődött rajongásom és elkötelezettségem a citromsárga, pipás végű, egybeöntött összekötőkábelek iránt, mely rögeszmémről még az Antarktiszon is felismernek.
Ekkor ördögien felgyorsultak az események. Hirtelen lett zenekar, igazi számokat játszottunk, a kor követelményének megfelelően: szmókondövóter, hédzsó és tsai. Az égiek felfigyeltek reánk, alig három hónappal első koncertünk után már 2500 embernek játszottunk a piliscsabai Szent István-napok keretében megrendezett három napos feszten, és akkor már tudtuk, hogy sztárok vagyunk. Senki nem vert meg, és sikerült szóbaelegyednem egy csajjal is a koncert után. Sikerünk oly nagy mértékű volt, hogy a következő évben mi lettünk az egyik nap főzenekara, előzenekarunk maga Szandi volt! Igaz később közölték velünk, hogy azért cserélték ki a két koncertet, mert Szandi még sietett másik hakniba. Na ja.
Monumentális soundomat még öblösebbé tettem ekkor egy Marshall ShredMaster torzinyóval, majd egyszer csak találkoztam a Chery nevű cég LesPauljával, ami azonnal megragadott. Nem tudom, emlékeztek-e erre a gyárra, csak rövid ideig létezett. Mindenféle kópiát csinált, a többit nem ismerem, de a LesPaul (a szerelékeket kivéve) tökéletes... Nagyon jó (és szép!) faanyagok, szép festés, ragasztott, pontosan bundozott nyak, gyönyörűen rezonáló test... '93 környékén 54 rugóért qrva jó vétel volt, akkor is, ha az utólagos alkatrészcsereberét (kulcsok, húrláb, stb. a pickup most jön) hozzászámoljuk. Bandák és évek jöttek és mentek, én egyet tudtam: hangosabbnak kell lennem! Na ja, az ifjú csikó! Beruháztam hát egy 100 wattos,1x12-es Powerstate combóba (akkor még nem voltak típusok, akkoriban indult a cég). Ebben se torzító, se zengető, viszont hangerő és egy jó zajos kórus. Ezzel is megvolnánk.
(valamikor ezidőtájt vettem egy szintén Chery fémhúros akusztikus gitárt, 21 egy rugóért nagyon nem volt rossz. Tisztességesen meg van csinálva, jó hanggal, de semmi extra, dehát ennyiért...)
Majd egyszer jártamban-keltemben megláttam Őt... rögtön tudtam, hogy Ő lesz az igazi. Ott lógott kicsit kopottan a Finkeynél, rajta egy 36.000-ről szóló ragacs... nem hittem el. Kipróbáltam... igaz volt! Minden pénzemet otthagytam foglalóba, és egy órán belül visszaértem a maradék pénzzel. Tökéletes ügylet volt, eladó és vásárló egyaránt elégedett volt, hogy átverte a másikat. Soha nem árulom el a vágottnyakúnak, hogy mit adott el nekem. Érdekes adalék: két nappal később a Medgyesi (vagy hogy írják) 120-at akart érte adni, ami, ahogy őt ismerem, kb. 180 ezres értéket jelent. Ez volt '95-ben.
Ő egy igazi vintage nagyfejű Squier strat, natúr nyakkal, a természet által oxidált alkatrészekkel, megsárgult gombokkal, olympic white színben. Az eladót pont ez a Squier felirat tévesztette meg, ill. az a tény, hogy a tremolókar furata tropa volt, és már felfúrva, ráadásul ferdén, azaz magyarán szólva teljes mértékben használhatatlan eredeti rendeltetésére. No de ennek a helyzetnek a megoldására csak a vastuskót kellett kicserélni, és máris volt egy kurva jó gitárom. Aki nem tudná, a régi Squierek között vannak olyanok, amik minden szempontból maguk mögé utasítanak egy mai American Standerdet. Ez a gitár tökéletes. Azóta átmentem még néhány amerikai fender straton, de ennél jobbat nem találtam. Sőt, két haverom, akiknek '68-asa van (eredeti), az én gitárom után sír. Egyszóval nagyon büszke vagyok erre a hangszerre, és nagyon szeretem, de ennyit a dicsekvésről...
Ekkoriban cseréltem le DS-1 torzítómat egy tubescreamerre, és CryBabymet egy Vox wahra, majd ismét egy érdekes találkozás következett.
A Tátra utcában volt egy böszme fender doboz, leszakadt hátlappal és koszosan jó, de méretéhez képest gyenge hangon, 60 ezerért. Az ismert koreográfia következett, foglaló, majd a Powerstate villámgyors eladása (a gyártók vették vissza, tökjó, kétezret buktam az egészen), és máris izgatottan szerelhettem szét szobámban (micsoda alliteráció!). Gyanúm beigazolódott: egy darab forrasztás volt szétjőve, minek helyrehozásával, és a hátlap cseréjével megjött a hang. Persze később a Mezey Béla bácsi totális felújítási hurrikánt szabadított rá, ami már 90 rugóba fájt, de bőven megérte. Ő egy Fender Super Six 100 Watt, full cső, 6x10" óriáskombó '73-ból. Ahogy teltek-múltak az évek, került alá az ATEC/HSB műhelyből egy 4x12-es láda (a Marshall 1960A-val mindenben megegyező, alkatrészekben, hangszórókban, még a lemezek illesztésénél is). Mivel ismerősön keresztül ment az ügylet, ez összesen ötvenezrembe került. Került még a vonatba egy Boss PH-1r phaser, és egy Boss OC-2 oktáver, szintén veretes darabok, á 2000 ft. Kikerült viszont a szerelvényből a hangerőpedál (nemjó, beleszól a hangba) és a ShredMaster (ezen az erősítőn kijött hangjának döglött volta). Előbbi helyett megpróbálok egy Ernie Ball-t, hátha, a Marshall utódját még nem tudom.
Egyelőre itt tartok. Valahogy nem bírok hangszert eladni, ezért az Orpheuson kívül (amúgy se használtam) mindenem megvan, a cuccokból is csak a Powerstate, a DS-1 és a Crybaby ment át más tulajdonába. Lett még közben egy korg G4-es leslie szimulátorom, (qrrva jó), ami, mivel csöves erősítő-, hangszóró- és mikrofonszimulátor is van benne, otthoni munkaanyag-felvétre egyelőre teljesen megfelel.
Hmmm...a Höfnernek van hazai forgalmazója? Most szombaton hallottam koncerten Höfnert (bass), és eléggé úgy szólt, ahogyan én szeretem :-))) A weboldalukon csak a Hajós u. 9 van feltüntetve, mint fafúvós forgalmazó...
Aztán mikor megtudtam venni egy-egy ibanez pedált, elkezdtem kisvonatot építeni. De a variációk hiánya hamar elvette a kedvem, és akkor megvettem az elso multieffektemet.
Egy KORG G3-ast, hallod Control Denied?
Nagyon élveztem. Kilenc elmentett beállítás, egyszeru kezelhetoség, jó minoségu effektek, fémház, ami ebben a kategóriában rendkívül ritka! Aztán egy-egynagyobb szabadtéri bulin, ahol többezer watt volt kirakva, az általam szarul beállított be- és kimeneteti jelszint aránnyal jól megszívtam. Az effekt szétmosta az egész hangzást. A hiba nem az effekten múlott, hanem az én hozzá nem értésemen. Különben én azt a G3-ast 92-3 környékén 35-ért vettem, annyiért is adtam el. Mostanság olyan 25 körül olvastam eladót. Szerintem azt a pénz simán megéri. Még mindig sokkal jobb, mint bármi ebben az árkategóriába, pedig má nem mai gyerek. Na aztán vetten egy BOSS ME6-ost. Nos az a Korg után töknejlon hangzást produkált, ezért aztán hamar lecseréltem egy ART ECC-re. Ez már sokkal jobb volt, de a zajzár és a wah elég gyenge benne. Különben minden OK. Egy darab nagyon vastag acéllemezbol van a háza, gumiborítású taposó gombokkal. Ha megveszed, az unokád is használhatja, nyugdíjas koráig. Minden stílusban jól használható. Szerettem is nagyon, egész addig mig ki nem próbáltam egy Digitech RP7-est, amit aztán meg is vettem, és a mai napig használok, és csak jót tudok mondani róla.
Erosítokkel egyideig másztam a wermona ranglétrát: 15W, 30w, 100w, aztán mikor az utolsót is eladtam, elkezdtünk egy normálisabb össz 2000 wattos PA rendszert kiépíteni, ami már nagyjából összeállt egy pár éve, bár a mai napig finomítgatjuk. Nos ebben van SIVA PPA800w erosíto, SONDER TWA1200w erosíto, InterM 1242 kevero, Digitech DSP256XL ének proci, AKG mikrofonokkal és 4 db reflex ládánkban öntvényházas amerikai Eminence, és spanyol Beyma hangszórók röfögnek és zizegnek, amelyeket már mi raktunk bele. Szépen szól így egyben, de még egy jó gitáralap vásárlását nagyon fontolgatom.
Nekem soha nem volt pénzem, amikor meg volt akkor másra kellett. :( Úgyhogy sokáig ugyan azok a cuccaim voltak. Saját erőm meg csak egy éve van.
Szóval:
Jolana Iris - haverjaimmal dobtuk össze rá a pénzt, még mindig megvan, csak kölcsön van adva
Videoton hifi erősítő házi gyártmányú 100-as hifi ládán.
Aztán néha egy kölcsön 15W-os Rolandon (számot nem tudok) játszottam. Elég jó, három beépített digitális effekttel (delay, chorus, flanger).
Boss Metal Zone - jópár éve nem használom. Tényleg, nem kell valakinek?
Ibanez EX - most is ezt használom, bár idén akarok venni egy új gitárt (valszeg Epiphone Sheraton II).
Laney T-200 - jó kis hibrid cucc.
Cry Baby (nem jut eszembe a száma).
Korg AX30G (mint tomci mondta az övé volt).
Patkó házi torzulánsáról nekem is beugrott a saját
ex-torzitóm. Bátyám rakta össze, de dobozolni nem tudtuk mibe. Akkor fektettek tel.kábelt az utcában, lementem és felhoztam egy pár centis véget, ugyhogy henger alaku lett, teteje meg alja egy selejt orsós magnó tárcsái lettek (micsoda csoda: pont belepasszolt) ugyhogy nagyon buszke voltam mert Hendrixnek is henger alaku v. legalabbis kör alapu volt az effektje.
Már nincs meg :((
Ja, a GTX után volt egy Aria, azt kifelejtettem. Egy kis alapmodell kezdőknek, de én nagyon szerettem. Az Aria előtt meg egy Applause (Ovation jellegű) western. Azt is kifelejtettem.
Pele:
Asszem lezárhatjuk már a témát, csak én azóta még nem szóltam, ezért. Sz'al én remekül szórakoztam az ironizálásodon, bár valamelyest télleg félreérthető volt.
Egyébként egyszer ha ráérsz, mesélj már még a POD-ról - persze csak ha a többieket is érdekli. :o))
(Pl. a honlapodon található zenéket azzal vetted fel? - még nem hallgattam meg, csak láttam.)
Az egykori árkádiás Szűcs Norbi mit csinál most? Még sose hallottam, de anno olvastam róla.
Exile
Nekem egyszer volt. Tetszett a hangja asszem, de úgy emlékszem drága volt és nem tartott ki sokáig.
Jaque
Köszi. Majd utána nézek.
Rocker
Ez a téma tök jó ötlet. Szal én szerintem még mindig majdnem a kezdő kategóriába tartozom, pedig már jó néhány éve odavagyok a gitárért. Cuccsztori:
1. Orfeus akusztikus
2. 1972-es Höfner (nem elírás, nem Hohner!) sajnos a test repedt volt, hosszú évek alatt én gyártottam hozzá testet, szerelvényeket. ebben a formájában ma is meg van, de rendbe kéne kapni a nyakat is, mert így már nem használható.
3. GTX strato kópia
4. Marshall MS-2 zseberőlködő
5. Egy piros színű gitár. Leginkább a PRS-ekre hasonlított. A márkára nem emlékszem, két dupla hangszedő, nontremolós, átmenőnyakas. Jól szólt. Gerendás péter vette meg. Egyébként a Korg szalonban vettem a pozsonyi utcában. Jól átvertek mert a mocsok eladó azt mondta, Medgyesi csinálta, én meg naiv kezdő elhittem. Mentem vele Medgyesihez, hogy "ugye ismerős?", mire közölte, hogy sose látta. :o(((((( Később kiderült, hogy a Vintage '52-s srácé volt.
6. Shadow - Fekete színben, Schaller Floyd Rose, HB-S-S, erősen lepusztult állapotban. Darabokra szedve ma is megvan.
7. Ibanez RG570 - ma is ezt használom.
8. Korg AX30G - most sztyepp a boldog tulaj.
9. Hughes & Kettner Edition1
10. Mariana western
Hű, szép kis lista lett. No de biztos más is csinálta a csereberét, keresve a neki való hangszert. Ha lenne pénzem, én is csinálnám tovább is. No, ki jön?
Ja és a Jolanához a wermona dukált, meg a sajátkészítésu tranyós torzító. De ragyogott a lelkem az örömtol hogy végre a saját bazáromon csörömpölhettem. A pincénkbol apám egy nagyon jó kis próba termet alakított ki nekünk. Több zenekar járt oda próbálni, Ideges dögevok, Lógni fox, stb. Mindez 1980 tájékán, egy borsodi faluban, ahol ma ia lakom. Az elso koncertünket a körzeti megbízott gumibottal feloszlatta. A helyi ifjusági klubban lett volna. Nagyon sok miskolci és miskolc környéki punk és rocker jött össze, és a kmb beszart hogy valami gond lesz, pedig mind csak a zene kedvéért jöttünk össze. De veszélyt látott 40-50 kócos tizenévesben. Hát ez csak úgy eszembe jutott a jolanáról.
Nagyon nagy közhely már ez a hakni téma, de
ha a kezdeteknél tartunk:
Nekem a legelso gitáromat, ami még akusztikus volt, a bátyámmal erositettük ki: nem volt mikrofon, igy egy TV-bol kiszerelt hangszóró lett a mike, azt ragasztottuk a hátlapra. :))) király hangja volt, majd megorültem, hogy én szólok a magnóból...
aztán vettem egy GTX nevu strat másolatot ( a fej Jacksonra emlékeztetett), és hozzá egy 5wattos erolködot, amin overdrive is volt. Beletettem jó pár hangot a motyóba. (használt cuccok voltak)
késobb a próbák nagyobb erosítot igényeltek, vettem egy MEAZZI nevu fejet 60watt, és egy ládát.
Kezdoknek ajánlom ezt az erosítot: küllemre drabális, elöl krómozott fogóval, ráadásul 2 bemenete van külön potikkal: vol, bass, mid, tre.
A láda home-made volt, 2 db 12"-os hangszóróval.
Meglepoen tisztán szólt, eros mélyek is voltak, nem akarok nagyot mondani, de felvette a versenyt az akkori másik gitáros 80wattos Hughes&Kettner combóval, tudom, tudom, persze nem ugyan az a ketto... :)
aztán gitár-vágyaim támadtak, sikerült vennem egy Fender Usa Strat-ot, végül nagy nehezen egy Marshall VS100H fejet a 140w-os ládával.
Rocker!
Írhatnál egy kicsit bovebben a Powerstate PGT100-asodról, nagyon érdekel ez a cucc. Valami hasonlót szeretnék venni, de még nincs kialalkult elhatározásom. Jelenleg 1200 watt + 800 wattos PA rendszert hajtok egy RP7 közbeiktatásával, de valami alap is jó volna.
Különben az elso elektromos gitárom nekes is Jolana volt, még 1978-ban vettem (kaptam a papámtól). Tornádó. Régi bonbonos dobozokon volt látható. Aztán volt egy Jolana Irisem is, meg egy csomó orfeus, musima, leadstar, szóval a volt keleti blokk összes gitárutánzatát végig próbáltam, mire eljutottam a távolkeleti csodákig. Így a pozdorja hohnerek és hondokon után jöttek az ariák. Errol viszont csak jót tudok mondani. A vége pedig a jelenlegi fender startom, amitol már nem akarok megvállni soha.
nekem a legelső műanyagból volt (hehe), aztán egy musima deluxe izé..., aztán azóta sincs semmi menő, most bigsound (ilyen lespaul alakú),,, megfogadtam, hogy csak akkor cserélem le, ha már nagyon észreveszem én is a különbséget közte, meg egy igazi gitár közt, de az az igasság az epiphone, meg közte nem hallottam sokminden difet..., meg amúgy meg tudásilag is ki szeretném nőni!! az első erőm egy 25w-os squier, nagyon szerettem, illetve szeretem, mert még megvan, nem volt szívem eladni!!!
Ha már így shine megemlítette a Jolana-t meg a gain-t?
Kíváncsi lennék, ki hogyan kezdte.
Én pl. Jolana (Specky-től vettem) csodával kezdtem, meg egy darab fülhallgatókábellel, erősítőnek meg jó a kínai noname "MusicCenter". Aztán egyszer lementünk próbaterembe és beledugtam a SAJÁT GITÁROM (és erre büszke voltam, talán még most is) egy Powerstate PGT-100-ba, és a mennyekbe repültem. Hogy tud így szólni valami. (Ott szerettem bele az erősítőbe), Mindent maxra tekertem - "Hadd szóljon!"-elven. Meg aztán az a hangerő... Otthon nem tudta ezt a kis 2*10W-os kínai... Erről az érzésről Speckyis tudna beszélni, hisz együtt repültünk (csak ő Valvestate-en és GTX StratoCopyval) Fél év alatt összeraktunk egy számot, meg egy feldolgozást. Aztán "feloszlottunk".
A dolog iróniája, hogy azóta vettem egy PGT-100-ast, Specky pedig egy Valvestate-t. (Szóljatok, ha nem így kell írni!)
Az a különbség pedig csak a saját igényességeden múlik.
Jó néhány szórakoztató zenész ismerosöm van, és azt hiszem kevésnek van szégyenkezni valója amiatt amit és ahogy csinál(ja).
A lagzilajossal való beazonosítás fantáztiátlan.
de azért vmilyen szinten (persze nem mindenkire igaz), mégiscsak szükséges, nem negatív értelemben vett prostitúció...! az más kérdés, hogy lehet ezzel is örömet okozni, élvezni is, és lélekből is csinálni és komoly tudást is takarhat...! de a legtöbb ismerősöm, aki haknizott, csak a pénzért tette, és ezt nem is titkolta...! s
a haknizásról..., pár napja láttam a tévében a mi lagzilajosunkat...! faggatták arról, amit csinál, és meglepően józanul beszélt a dologról...! a hangjáról annyit mondott, hogy semmi különös nincs benne, átlagos tenor-bariton közötti izé, meg még aszont, hogy ebben a műfajban nem kell művészetet keresni, mert nincs benn, nem az a feladata...! ebben tök igaza van...! az én első gitártanárom is haknizott,,, de egy cseppet sem ségyelltem vagy ilyesmi..., persze, hogy nem kell lenézni...! csak különbség tényleg van zenélés, meg zenélés között.s
soxorositás vót, össz...csak 6CD-t kértünk (utólag manapság minden sarkon soxorositanak), az 1 óra volt, de azt már nem fizettette ki idoben, mert ott percdíjra ment a másolás úgyhogy elég jól járt.
Sajnos pízre nem emléxem, a 6óra mintha 18rugó lett volna...
Haveri alapon ment, meg szponzorpénzből, meg nem órára lett számolva. :) Ez volt a szerencse. Gyakorlatilag hat nap volt, egyenként kb. 10 órával, 5 nóta.
kösz bizar...! azigen, én aszittem naívan, hogy csak a potenciálisan elhasznált idő számít, ilyen visszahallgatás nem...! tyű,, azgáz...! és, mennyibevolt az a 3 szám? és ebben nem volt semmi soxorosítás mi?
Bocsi, félreértettél. Nem fikáztam, csak azt mondtam, hogy könnyebben megélsz belőle, mintha a saját dolgaiddal próbálkoznál (nem milliomosságra gondoltam). Azzal, hogy eladod magad másra gondoltam, nem a vendéglátózásra.
Az meg, hogy nem tűrök ellentmondást nem írom alá. Természetesen van véleményem a dolgokról, amit nehezen változtatok meg, de ritkán okítok.
Pedig én úgy látom, pont te vagy az egyik aki nem tur ellentmondást, jócskán rombolva színvonalat.
A vendéglátózás és haknizás sárbataposását pedig kikérem magamnak. Egyáltalán nem azonos a gozben való négykézlábolással. Lehet igényesen is csinálni, ha hiszed, ha nem. Piszkosul sok munkát igényel minden mufajban megfelelni az igényeknek, és nem leszel milliomos, elhiheted.
Ha annyira tutinak érzed próbáld csak ki, ha egyszeruen csak elfogult vagy, akkor ne fikázz le olyan dolgot, amihez nem értessz.
De biztos pofára esés, ha azt hiszed hogy a hakni nem egyéb mint a kékaszemeámollban.
Én is egyszer voltam, de keveréssel együtt volt vagy jó 60 óra. Szerintem húzósabb, mint egy koncertbeállás. Ha van elég időtök meg pénzetek, meg adtok arra is, hogy valahogy szóljon a dolog jó darabig el kell tökölni a cucc belövésével, meg a visszahallgatásokkal, újrajátszásokkal. A dobot szerintem érdemes taktjellel játszani, mert nagyon fontos a korrekt tempó, meg pontosság a többi hagszer szempontjából is. Egyébként fel lehet játszani egykét hangszernek az elején egy mankót, hogy mindenki tudja hol is jár az éles feljátszásnál. Persze, mint mondtam minden idő és pénzfüggő. És fontos, hogy a hangmérnökkel jól megértsétek egymást, de ez sajna elég ritka. Nekünk szerencsénk volt, mert haver volt.
nameg ehhez még csak annyit, így hozzáállásban, hogy szekeres tamás--! én tavaly találkoztam vele először, de bevallom tele voltam előítéletekkel, mert tudom, ha egy szintet elér az ember, hajlamos büszke lenni rá és ez sokszor el is homályosítja az agyakat..., pláne ha olyan szintet ér el az ember, mint a tamás...! szóval..., mindezek ellenére, úgy állt neki tanítani, hogy a teremben ülők közül senkit nem nézett le...! nagyon fura volt tőle alapakkordokat hallani, türelmesen pengetve, tanítva,,,! nagyon sokan olyanok voltak ezen az egyébként ingyenes gitáresten, akik akkor akarták elkezdeni..., és a tamás emberként ült ott, nem világhírű gitárvirtuózként, amire amúgy senki se szólhatott volna semmit,,,! akkor úgyéreztem, valhol ittvan értelme...! még azon a szinten, olyan magason, ahonnét már tényleg nagyot lehet szarni másokra, még ottt is van energiája az abszolút kezdőkre (is) figyelni és ingyenes oktatóturnékat szervezni! és ott tényleg az volt, amit a sztyepp is mondott, tapasztalatcsere..., mert akár a legprofibb vki is tanulhat...! jójó irónia,,, de hova, minek..., leszállok már erről a témáról, csak max igaza van a sztyeppnek, rengeteg olyan van, aki asse tudja mit beszél, csak hallottróla vhol fél füllel és előadja...! mittomén,,, nincs kiöntve viasszal?, há dobd el, akkosztartseér,,,mittomén..., ne csináljunk már ebből szakmát, fortélyokkal, meg szabályokkal, szerintem nem szabad megfelejtkezni a máz mellett a lényegéről,,, az esetleg művészetes lényegéről, ami nélkül 0 az egész!! az a stúdió téllleg érdekelne,s
Én egyszer vótam 3 szám erejéig stúdióban. A három dalhoz kellett ha jól emléxem 6óra, lehet hogy hülyeséget mondok, de alaposan rá kell számolni. mert:
1. minden feljátszás alkalmával viszzahallgatás 1x v.2x, hogy jó lesz-e v. újra fel kell venni
2. utólag ének/vokál hozzáadása
3. csak a kábelezés, az izgatott emberek felkészülése, aztán egyenként minden hangszer beállítása 1-1.5 óra szerintem. Foleg a dobbal megy ido. (Úgy gondolkozz ilyen tekintetben, mintha koncertre mennél. Mennyi ideig kell beállnotok, hogy minden ok legyen)
tanács:
- bevett módszerek alkalmazása.
pl.: rá akart venni minket a hangmérnök, hogy a dobos takjellel az agyában játszon, hogy minél pontosabb legyen, persze összekeveredett szegény, önbecsülésébol sokat vesztett, kedve elment, ráadásul tak nélkül is korrekten ledobolt mindent.
- beállítások elore kidolgozása
persze a stúdióban változtatni kell kicsit a körülmények miatt, de jó, ha otthon/próbán szánod rá azt az egy órát.
- ha az éneket utólag veszitek fel, próbán gyakoroljatok ének nélkül is, mert ha ahhoz kötöd a témaváltást, gond lesz...
- ja és szerintem a saját cuccod vidd.
lehethogy ott jobb lesz (pl erolködo) de ha nem ismered eléggé...
meg kaját mert üres pocival idegesek lesztek meg fáradtak.
én egyszer voltam csak, úgyhogy öregebb rókákat is hallgass meg. SokSikert
JB
Ja, és nem a cuccom miatt vagyok érdekelt a témában, ha jobban odafigyeltél volna. Olvasd is el a hozzászólásokat mielőtt okoskodsz. Ne haragudj, de ezzel az okítással te sem vagy jobb azoknál, akiket kritizáltál.
Mindig is utáltam az okoskodást, és itt vannak okoskodó tökfejek. Ne okoskodjon szerintem senki, hanem ossza meg a tapasztalatait a többiekkel, hogy abból mindenki okuljon.
És talán a tanácsadással sem kéne annyira "mindenhez csak én értek igazán" módon bánni.
Na ennyit a témáról.
Pele_
Látod lehet ezt normális hangnemben is. Egy-két dologgal egyetértettem én is, de nem kell ilyen nagyképű dumával elvenni a kezdők kedvét a dologtól. Szerintem is hülyeség, hogy valaki valamilyen sztárgitáros soundját keresi, meg a cuccokkal variál. Nekem is csak olyan cuccom van, ami relatív jó, de nem az, amit a legjobban szeretnék. De eddig csak ilyenre volt pénzem. Azzal kapcsolatban meg, hogy ki mit játszik, csak azt tudom mondani, amit már az előbb is. Én is a saját zenémet akarom játszani, ebből akarok élni, de még nem ebből élek. Van egy út tudod, amíg addig eljut az ember. Ez kinek hosszabb, kinek rövidebb, adottságtól, de főleg lehetőségektől függően. Azt hiszem nem kell magyarázni hol tart ma az élő zene Magyarországon. Nehéz helyes döntést hozni egy olyan életpályával kapcsolatban, ahol a megélhetési lehetőség nagyon bizonytalan (kivéve ha vendéglátózik, meg haknizik az ember, ja meg eladja magát).
hát ez a pele, azér érdekes egy srác...! nem mondom azt, hogy szimpatikus, de nem hiszem, hogy rosszindulatú! mindegy szálljunk le arról a levélről, ha már összezár minket ide a "hülyeségünk"!
izé az jutott eszembe, hogy aki megélt ilyesmiket, mesélhetne stúdiótapasztalatokról...! oda mit érdemes vinni...(lehet, hogy már lemaradtam egy korábbi ilyesmi témáról, mer újvagyokám itten), szóval, oda mekkorát érdemes..., meg esetleg hangzástrükkök...! meg ilyesmi...! mert ha minden jól megy, mi nemsokára készülünk egy pár szám erjéig, oszt jó lenne rákészülni..., mikkel lehet időt spórolni, egyáltalán hogy kell nekiindulni!! na.s
