Igen, igen, Harry Harrison klasszikus sorozatából két egységet kiadott két éve a Szukits (anno, ugyebár, egy kötet volt a Kozmosz Fantasztikusban), de már évek óta lefordította magyarra az egész szériát (azt hiszem) Achilles Dent és közzé is tette a weblapján.
Ugye, jöttök Harrisont megnézni-meghallgatni az Átjáró fesztiválra?
Hát, ezt az angolságot (még így, írva, pláne hallva) nem lehetne könnyű megérteni. Úgyhogy nem is vagyok rá képes. Azért tudok röhögni rajta, mert ösztönösen a fülembe csengenek a (Galla Miklós-féle) magyar fordítás dumái, majdnem tudom kívülről az egészet, az egyik kedvenc M.P.-jelenetem. A korábban említett Csabi barátommal - akivel több ponton is egyezik az érdeklődlési körünk és ízlésünk - hosszan el tudunk üldögélni úgy, hogy egymásnak idézgetjük ezeket a jeleneteket (jobbára ő, nekem nem megy, hogy kapásból köpjem a humorokat).
A másik, amiért angoltudás nélkül is marha vicces a Monthy Python eredeti szövegben is, az, hogy az ember lelki füleivel hallhatja a fiúk hangját, hanglejtését, hangsúlyait, amik önmagukban is viccesek. Plusz felidéződnek a képek, a jelenetsorok, stb. Beépül az ember tudatalattijába és - felettijében egyaránt.
Apropó, ha valaki nem tudná: a Monthy Pythonnak is volt egy "Sci-fi jelenet" című produkciója, az egyik félórás epizód a tévésorozatukból - a szokásás fél-egy perces szkeccsek kavalkádjával ellentétben - egy egybefüggő történet volt, amelynek során az űrből jött 'pudingok' elfoglalják egész Nagy-Britanniát, majd mindenkit skóttá változtatnak, hogy így felszámolva a konkurenciát megpróbálják megnyerni a wimbledoni teniszbajnokságot. Nem sikerül ördögi tervük, mert... de nem akarom lelőni a poént :) A sztori és prezentációja egyébként kedvesen virtiolos paródiája az ötvenes-hatvanas évekbeli amerikai típusú sci-fi tévészériák paneljeinek.
Amúgy itt jegyezném meg, milyen érdekes látni, hogy ki mikor internetezik.
Fórumunk alakulásán szerintem egész jól lemérhető, melyikünk teszi ezt otthon (nap mint nap este, avagy hétvégén), és melyikünk (csak) a mókahelyén. Én, aki az utóbbi, talán szűkebb csoportba tartozom, minden reggel kíváncsisággal vegyes félelemmel nyitom meg az Index-fórumot, jaj, egek, tegnap délután óta vajon mi mindenről maradtam le, miből maradtam ki, fel tudom-e még venni egy újabb beszélgetés fonalát.
Sajnos, mókahelyről nem mindig könnyű bővebb gondolatmenetekbe bocsátkozni. Alkalomadtán adódik csak lehetőség, váratlanul.
a tapasztalatom kettős. Egyrészt (például) fantasztikus, hogy speciel Philip K. Dicktől szép sorban lassan már mindent elolvashatunk (az Agave kiadó jóvoltából), ami korábban egészen elképzelhetetlen volt.
Másrészt amikor valahol egy igényes, komoly sci-fit hallok beharangozni (többek között éppen az Agavénál, de ír az ehavi Galaktika is egy állítólag jelentős, általam eddig nem ismert amerikai szerzőről), szóval hogy olyankor szinte minden esetben valami olyasmit írnak az adott könyvről, vagy az illető megbecsült szerző műveiről, hogy 'sajátos világot teremtett regényfolyamában, ahol egy bolygószövetségben különleges mutánsok élnek, polgárháború dúl..." és hasonlók. Szóval hogy manapság az megy, hogy 'sajátos világot teremteni', és benépesíteni a modern popkultúra által is felkapott szimbóleumokkal: klónokkal meg effélékkel. És ez nem jelenti, hogy ezek ne lehetnének valóban igényes, magas színvonalú képviselői a scifi irodalomnak! De azt igen, hogy napjainkban mintha csak ilyenek léteznének.
Durva kontraszt, de azt tudom idecitálni, hogy a Solaris együttes áprilisi hangversenye legközvetlenebb hatásként arra indított, hogy sok-sok év után ismét levegyem a polcról az Édent (történetesen a "nagy"-Kozmosz kiadást). (Mint ismeretes, a Solaris számainak címében sokszor idézi Lemet.) Immár második vagy harmadik hete rágódom a könyvön, és hiába tudom, hogy miről szól, hogy mire megy ki, egyrészt káprázatosan érdekes és lenyűgözően képzeletgazdag, másrészt - és most ezt tartom fontosnak - borzasztóan nehezen olvasható. Együltő helyemben legfeljebb ha öt-tíz oldalt vagyok képes letudni. Rettentő intenzív. Szóba sem kerül a regény olyan funkciója, hogy "szórakoztató"..., még abban a formában sem, hogy "igényesen szórakoztató" vagy "szórakoztató formában igényes". De aki ezt egyszer elolvassa (majdnem azt mondtam, 'végigszenvedi'), annak egy életen át megmarad ez az élmény. (És elég az Éden című Solaris-művet meghallani, hogy felidéződjön).
Létezik ma vajon olyasmi a kortárs sci-fi irodalomban, ami műfajában, jellegében, tematikájában mellétehető? Azt ugyanis készséggel elhiszem, hogy vannak, születnek 'ugyanennyire' jó regények. (Elhiszem, ha valaki felelősen ezt állítja - miért ne hinném.)
De ahogy megtudtam, a Rozsdamentes Acélpatkány-történetnek is van több folytatása, és ez elég eksönt ígérhetne az arra szomjazóknak is, mégsem bukkant fel egy ilyen könyv sem. Nem látok bele a kártyákba, és a fejekbe sem, azt tudom persze. Csak úgy morfondírozok.
De ahogy megtudtam, a Rozsdamentes Acélpatkány-történetnek is van több folytatása, és ez elég eksönt ígérhetne az arra szomjazóknak is, mégsem bukkant fel egy ilyen könyv sem. Nem látok bele a kártyákba, és a fejekbe sem, azt tudom persze. Csak úgy morfondírozok.
"Gyakorlatilag minden este "osszejott a csapat" on-line a vilag kulonbozo pontjairol es mentunk sarkanyt olni."
Biztos, hogy jó szórakozás volt, ezt elhiszem. Nincs is az ilyesmivel szemernyi bajom sem. Engem csak az nem hagy nyugodni, hogy, különféle tartós hatások következtében, a mai srácok erre azt hiszik, hogy ez a sci-fi. És ebben a tényben is igyekszem lecsökkenteni annak a rám mért érzelmi érzelmi hatását, hogy én a fantasyt csak nagyon ritkán találtam érdekesnek, és a két műfajféle szüntelen összekevergetése az általam bizonyára túlértékelt sci-fi degradálását jelenti nekem. Igyekszem ehelyett inkább csak arra gondolni, hogy mindazok, akik nem érdeklődnek, netán ellenérzéseket táplálnak a fantasy jellegzetes motívumai és stílusai iránt, azok a sci-fi szóra már legyintenek is: Ismerem, hülyeség. És ez megakadályozza őket abban, hogy a gyakran nagyon magas színvonalú irodalmi értékeket hordozó, szórakoztató, és főképp: sokszínű sci-fibe belekóstoljanak.
Az csak részben okozhatja a fájdalmamat, hogy mások nem élhetik át azt a jót, amit nekem ez a műfaj jelentett már. Biztosan ismeriket azt a feszítő érzést, amikor mással is meg akartok értetni, ismertetni valami szerintetek rendkívüli szépséget vagy érdekességet. De engem az is zavar, hogy részben az elmondottak miatt az igazi sci-fi népszerűsége alig érzékelhetőre csökkent, ez pedig magával hozza az újabb jó, a klasszikus sci-fihez sorolható könyvek megjelentetésének csökkenését, megszűnését. Hiszen melyik kiadó akar olyan könyvbe pénzt ölni, amelyre érdektelenség vár? Mi, akik még emlékszünk azokra a könyvekre, amelyek az alapját teremtették meg a sci-firől alkotott fogalmunknak, már nem vagyunk elég jelentős vásárlótömeg, piacformáló fogyasztói mifene.
Amit pedig a mai filmek (és sorozatok) "kuul" hőseiről írtál, sajnos tökéletesen ül. Egyébként változatlanul felfoghatatlan számomra, hogy ha a filmben, tévében a sci-fis motívumok nézőcsalogatóak - és a jelek szerint azok lehetnek -, akkor az irodalomból miért tűntek el majdnem nyomtalanul, talán még az ócska ponyvaregényekből is. Persze lehet, hogy a megfigyeléseim egyoldalúak. De ahogy megtudtam, a Rozsdamentes Acélpatkány-történetnek is van több folytatása, és ez elég eksönt ígérhetne az arra szomjazóknak is, mégsem bukkant fel egy ilyen könyv sem. Nem látok bele a kártyákba, és a fejekbe sem, azt tudom persze. Csak úgy morfondírozok.
Off-topic, elismerem, de én köszönöm az idézetet. (Eric Idle erős dél-angliai? cockney? akcentusa még jócskán rá is tesz a jelenet hatására.) Hanem aki ilyeneket olvasgat, az már nem lehet kezdő az angol nyelvben :-))
Nem bírom ki, hogy ne másoljam ide. Bocs, ha valaki falra mászna az idézett szerzőktől...
A squadron leader, just off on a mission, runs past, and dashes into a Nissen hut
CAPTION: Somewhere in England, 1944
The squadron leader enters an RAF officers' mess and takes off his helmet
Bovril (Terry J.)
Morning, squadron leader.
Squadron Leader (Eric)
What-ho, Squiffy.
Bovril
How was it?
Squadron Leader
Top hole. Bally Jerry pranged his kite right in the how's your father. Hairy blighter, dicky-birdied, feathered back on his Sammy, took a waspy, flipped over on his Betty Harper's and caught his can in the Bertie.
Bovril
Er, I'm afraid I don't quite follow you, squadron leader.
Squadron Leader
It's perfectly ordinary banter, Squiffy. Bally Jerry ... pranged his kite right in the how's yer father ... hairy blighter, dicky-birdied, feathered back on his Sammy, took a waspy, flipped over on his Betty Harper's and caught his can in the Bertie.
Bovril
No, I'm just not understanding banter at all well today. Give us it slower.
Squadron Leader
Banter's not the same if you say it slower, Squiffy.
Bovril
Hold on, then. (shouts) Wingco!
Wingco (Graham)
Yes!
Bovril
Bend an ear to the squadron leader's banter for a sec, would you?
Wingco
Can do.
Bovril
Jolly good.
Wingco
Fire away.
Squadron Leader(draws a deep breath and looks slightly uncertain, then starts even more deliberately then before) Bally Jerry ... pranged his kite ... right in the how's your father ... hairy blighter ... dicky-birdied ... ... feathered back on his Sammy ... took a waspy ... flipped over on his Betty Harper's ... and caught his can in the Bertie.
Wingco
... No, don't understand that banter at all.
Squadron Leader
Something up with my banter, chaps?
A siren goes. The door bursts open and an out-of-breath young pilot rushes in in his flying gear.Pilot (Michael)
Bunch of monkeys on your ceiling, sir! Grab your egg and fours and let's get the bacon delivered.
General incomprehension. They look at each otherWingco
Do you understand that?
Squadron Leader
No, didn't get a word of it.
Wingco
Sorry old man, we don't understand your banter.
Pilot
You know ... bally ten-penny ones dropping in the custard ... (searching for the words) um ... Charlie Choppers chucking a handful ...
Wingco
No, no ... sorry.
Bovril
Say it a bit slower, old chap.
Pilot
Slower banter, sir?
Wingco
Ra-ther!
Pilot
Um ... sausage squad up the blue end!
Squadron Leader
No, still don't get it.
Pilot
Um ... cabbage crates coming over the briny?
Squadron Leader
No.
Wingco, Pilot and Bovril
No, no ...
Stock film of a German bombing raid.Voice Over (Michael)
But by then it was too late. The first cabbage crates hit London by July 7th. That was just the beginning...
(RAF Banter - as featured in the Flying Circus TV Show - Episode 42)
Hang után fordítani pokoli feladat lehet, pláne egy (többféle) szakmai zsargonnal teli szöveget. Angol felirat viszont még számomra is valamelyest érthetővé tenné az elhangzottakat (olvasva még csak-csak, de hallva nulla). (Apropó: űrös dokuban nyilván sok pilóta szerepel. Emlékeztek/ismeritek a Monty Python-féle jelenetet a 'pilóta-dumáról') (RAF-banter)?
Sajnos nem találok én sem sehol. A forom.com-ra is beregisztráltam, ami az angol feliratok mekkája, de ott is csak az amerikai sorozatokra gyúrnak.
Egyetlen megoldás lehetséges, amihez Pali közreműködése szükséges. Mivel neki megvannak a DVD-k (illetve csak a Voyage ? a Space Race-t nem látom a listában...), ő be tudná rippelni az angol feliratokat (már ha van rajtuk egyáltalán...) Ha nem tudod, hogy kell, küldök ilyen szoftvert, és elmondom, mit kell csinálni.
Ha ez meglenne, akkor esetleg, feltéve de meg nem engedve, talán le is fordítgatnám szabadidőmben.
A hang utáni fordítást én sem vállalom. A beszélt nyelv megértésével nekem is bőven vannak még problémáim, és akkor még nem is beszéltünk a feliratidőzítés idegőrlő terhéről.....
Sikerült szert tennem a Space Race-re és a Voyage to the Planetre; előbbibe bele is tudtam már nézni, csak most értettem meg, hogy ez afféle dokumentumjátékfilm. Minőségre ragyogóak a file-ok, amiket az alant megadott linkeken találtam. Sajnos, nálam a nézhetőséget és érthetőséget erősen lerontja - majdhogynem lehetetlenné teszi - az (általam nem bírt) angol nyelvű szöveg. Ismételten segítséget kérek: ha valaki találna magyar (de legalább angol) feliratot az említett anyagokhoz, előre is köszi!
Pali! Szuper a listád, kár, hogy majdnem minden esetben angol vagy orosz a nyelv - nekem egyik se megy :( Ráadásul, ahogy már szóba került, ezeket a műveket legjobb volna értő társaságban (Veletek, jelenlévők, együtt) nézni, közben-utána kielemezgetni, megbeszélni. Talán majd egyszer.
Igen, engem sem a szimpla csalódottság motívál, természetesen, hanem a levonható következtetés: mit gondolhat, és milyen eséllyel meggyőzhető az, aki sosem olvas tudományos-fantasztikus irodalmat?! Vagy csak kamaszkorából emlékszik némi Vernére, ilyesmi, "de hát az olyan gyerekirodalom, nem?".
Nem véletlenül említem a párhuzamot a képregény-kultúrával. (Sőt, ez a párhuzam bizonyára több szinten is felfedezhető.)
A www.kepregeny.net-re többször feltettek már a korábbi évtizedekből fennmaradt, beszkennelt újságcikkeket, amely korokban mé a mainál is kisebb volt a műfaj (illetve művészeti ág) 'hivatalos' társadalmi elismertsége. És szégyenérzet nélkül képesek szajkózni az ilyen-olyan meginterjúvolt, továbbá publicista-tollat ragadó 'illetékesek', hogy " képregény leszoktatja a gyerekeket az olvasásrókl, tehát káros, fúj". Úgy megkérdezném őket - meg mai utódaikat -, hány olyan embert tudnának mutatni ismeretségi körükből, aki sokat olvasott, majd a kezébe került egy képregény, és onnantól mintha elvágták volna... Akiket én ismerek, a széles olvasottság és intelligencia, valamint a képregény-kedvelő attitűd szinte teljes átfedést mutat (legalábbis az egyik irányban; értitek, hogy értem).
TillA, együttérzek. Egy ilyen összejövetelen nyitottságot, vitát, tájékozottságot (műveltséget?) remél az ember, és nyomasztó lehet, ha ez elmarad. A szomorú az, hogy a jelenlevők feltehetően az érdeklődő réteget képviselték. Mit tud akkor a sci-firől az, aki nem is érdeklődik?
Egybehangzó szakvélemények szerint mostanság óriási mennyiségű könyv jelenik meg - és fogy el! - a könyvesboltokban. Én mégis már alig tudom felidézni, amikor egy sci-finek ígérkező könyvet utoljára alkalmam és kedvem volt megvenni. A sci-fit ma a tévésorozatok jelentik az új generációnak, azokat pedig szinte nem is érdemes mérlegre tenni. Furcsa érzés egy kihalóban levő csoport büszke és megértetlen tagjának éreznem magamat. Vagy magunkat.
Jó a példád. Az efféle tudományos következetességet valóban elég sokszor nélkülözik, részben mert mindenbe bele lehet kötni, ezért meg sem próbálkoznak a törvényszerűségek követésével, részben mert nem is jut az író eszébe. Ha valakinek jut a figyelméből az általad említetthez hasonlók észrevételére, attól az írás ugyan ritkán lesz jobb, de olykor jobban becsülhető.
Hát nincs mese, lassan meg kell írnod az első esszékötetedet, különben a szombat éjszakai levegőbe vész minden, amit valaha el akartál mondani.
Ma húszéves alig-sztárok simán kiadhatják az "életrajzukat", akkor hogyne adhatnál te is ki egy könyvet, amikor ráadásul még fokozottan értelmes gondolataid is vannak?...... Vagy esetleg hibás ez a gondolatmenet valahol? Hm... nemtom...
A sci-fi/fantasy elválasztási kritériumát sokezerféleképpen megálmodták már, de be kell vallanom, az általad vázolt két aspektus egészen friss számomra (ez persze lehet, hogy csak az én hibám). Pedig mennyire maguktól értetődőek! Na ezért kell tollat ragadnod hamarosan.
Volt régen egy ifjúsági sci-fi, Tőke Péter: Veszedelem az ősvilágból. A napokban jutott eszembe. Biztosan ismeritek. Nem emlékszem pontosan rá. A lényeg. Egy ember viszamegy a múltba. Megzsarolja az emberiséget, ha nem hagyják abba a világ pusztítását, megakadályozza az értelmes emberek kialakulását. Egy robotot küldenek utána, de véletlenül egy kamasz iskolás csoport is vele megy. Kiderül, hogy az illető úgy akarja megakadályozni az emberi értelem kifejlődését, hogy a dinoszauroszokat neveli értelemre. Érdekes fordulattal záródik a könyv. Az érdekessége ami miatt eszembe jutott az, hogy van a robotnak egy gyorsítóféléje amivel fel tudja magát gyorsítani. És, amiről sokan megfeletkeznek sci-fikben, ebben nem, hogy a levegő is anyag. Tehát amikor felgyosul a gyerekekkel, alig kapnak levegőt, mivel sokkal gyorsabb lesz a levegő áramlás ahogy mennek. Az ilyen egyszerű és ehhez hasonló, létező hatások figyelembe vételével megírt sci-fik teszenek igazán. Remélem értehető volt, hogy mit is akartam mondani.
Ha már ilyen őszinte voltál, talán a többiek megbocsátják ha én is az leszek. Teljesen megértelek, nekünk is hasonló a helyzetünk. Nem akarom most részletezni, de a helyzet eléggé szar. :( Csak vágyakozni tudok a jó kis sci-fik után. Ennyit röviden.
Hadd számoljak be egy különös, önmagában csalódást keltő, ám utóhatásában igencsak gondolatébresztő múlt hétvégi élményemről.
Miskolcon az elmúlt hetekben futott egy teljesen civil szervezésű kulturális rendezvénysorozat, Műszakváltás címmel. A helyszín a néhao kohászat terület elhagyott irodaháza volt; itt tartottak napról napra környezetvédelmi, képzőművészeti, zenei, stb. eseményeket különféle helyi értelmiségi csoportok. Az érdeklődés, lévén első alkalommal meghirdetett akció, meglehetősen gyérre sikeredett, néhány kivétellel.
Ennek keretében zajlott egy "sci-fi és fantasy" mottóval meghirdetett beszélgetés múlt szombaton - kábé húsz résztvevővel, ami talán nem is rossz szám.
A Miskolci Egyetem egyik oktatója volt a házigazda, kisebb-nagyobb részben az ő tanítványaiból állt a csoport, de ott voltam én is, meg egy barátom is, tehát több kvázi utcáról beesett érdeklődő.
A beszélgetés légköre lellemes volt, másfél-két óra alatt sok mindenről szó esett Lemtől a Shadowrun szerepjátékig (?).
És bár senkit nem szeretnék megsérteni - a helyszínen jórészt nagyokat hallgattam és igyekeztem pofákat nem vágni... -, nektek így szűk körben elmondom, hogy végtelenül csüggesztő volt az alacsony színvonal, ami a téma iránt nyilvánvalóan érdeklődő, abban valamelyest járatos (hiszen különben nem lettek volna ott) fiatalok sci-fi címszó alatt megjelent! A sztereotípia/másodperc mértékegységben számoló, Mézga Aladár által ki(nem)fejlesztett mérőműszer mutatói bizonyára kiakadtak volna...
Röviden ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy ugyancsakl napjainkban (!) a képregénykultúráról tartott ankét kábé abban merülne ki, hogy " képregény-olvasás elveszi a gyerekek kedvét az olvasástól, punktum"...
Szóval olyasmiket hallhattunk, mint hogy "a sci-fi (és fantasy) menekülés a valóságból", továbbá "a sci-fi (és fantasy) azoknak ad menedéket, akik nem találják helyüket a világban", aztán még "a sci-fire (és fantasyre) azért van szükség, mert az emberiség fejlődése zsákutcába jutott", és így tovább, a beszélők vélekedésüket jellemzően azzal támasztották alá, hogy valamely általuk ismert szerepjátékből idéztek egy odavonatkozó tanulságot.
Nem véletlenül írtam oda, hogy "... és fantasy", mivel nemcsak a címben, de ténylegesen is erősen összemosódott a kettő. Kvázi mintha ugyanarról lenne szó. A fórum vége felé mertem csak javasolni, hogy valaki adjon már indokot rá, mivégre kell a két fogalmat egymás mellé tenni - de érdemi választ nem kaptam. Maximum annyit: "végül is ugyanaz/hasonló műfaj, nem?". Erre ugyan megpróbáltam okoskodni, hogy szerintem talán az irodalmi palettán nincs két terület, amely történetesen távolabb áll egymástól, ráadásul talán egyik sem műfaj, hanem valami más - a fantasy esetleg egy tematika (megjelenhet bármely műfajban), a sci-fi meg talán egy megközelítés (és ugyancsak megjelenhet bármely műfajban) - és sem egymás mellé tenni, sem összehasonlítani nincs értelme, okoskodásom nem talált értő fülekre. Halványan még megpróbáltam utalni jelen fórumunkon folyó réges-régi eszmecserénkre, idézve az anno általam citált asimovi észrevételt ("a sci-fi lényegi eleme a változás" - míg a fantasy az örökkévaló állandóság irodalma, ezért is tekinthetik előképének a mítoszokat, vallási történeteket), mindez pusztába kiáltott szónak bizonyult.
Nem kárhoztatom természetesen a beszélgetés jószándékú résztvevőit: nyilván nem ez a fórum volt alkalmas az efféle összetett kérdések végérvényes tisztázására - ám mégis kiábrándító volt látni, mennyire képtelenek az emberek (fiatalok, idősebbek egyaránt) a beléjük ivódott ócska sztereotípiáktól szabadulni.
Egy hölgy például azt kérdezte - egyébként megélénkítve az akkor éppen ellaposodó beszélgetést, amiért hálás is voltam neki -, hogy az a Verne, akit ő fiatalabb korában olvasott, mára "elavultnak" tekinthető-e, szemben Shakespeare-rel, aki nyilván nem. Szívesen reagáltam volna, de mások erőteljesebben ambícionálták a válaszadást, úgyhogy csendben maradtam. Így hallhattuk a szokásos okosságokat: hogy Verne "megjósolta" a jövőt, ahogy egyébként is a sci-fi szokása, "megjósolja", ugyebár, a tudományos eredményeket, találmányokat, vagy ha mást nem, inspirációt ad tudósoknak, hogy a sci-fi regények ötleteit valóra váltsák. De jó lett volna utalni a tudománytörténészek álláspontjára, miszerint szinte egyetlen találmány sincs, aminél kimutatható volna sci-fi előzmény (egyedüli ellenpéldaként, ugye, Clarke-ot és a távközlési műholdakat szokás említeni), meg hogy Verne semmit sem talált ki, kora létező találmányait tálalta - joggal - újdonságként a tévé híján jóval kevésbé naprakész olvasóközönségének (ami a legkisebb mértékben sem kisebbíti, persze, az író érdemeit).
Szóval hogy Verne elavult-e... Nem, kérem szépen, nem avulhatott el, mert nincs benne semmi, amivel ez történhetne. Egy folyton alakuló, fejlődő világot bemutató kalandos történeteket írt, felkészítve az embereket a tudomány és technikai eredményei indikálta változásokra, s használta ehhez eszközül saját kora társadalmi viszonyait és tudományos-technikai vívmányait. Mint ahogy használta saját műveiben Shakespeare is saját kora társadalmi viszonyait, és azt az eszközt, hogy ezeket a viszonyokat narratív keretként más, régebbi korok és kultúrák idejébe helyezte. Ilymódon aztán írt zseniális műveket, írt nagyon jó műveket, és írt bizonyára átlagos vagy attól rosszabb műveket is. Ahogy tette azt Verne, Lem vagy Clarke is. Máskor, máshogy.
Egyszerűen nem értem, hogyan lehetne ezeket a dolgokat valamiféle ellentétpárba állítani - mégis ez az ösztönös igénye sokaknak, és képtelen lennék érvelni vele szemben.
Szerencsére az ankétot követő egy-másfél órában az udvaron Csabi barátommal a fentieket kiválóan átbeszéltük, vele egy hullámhosson vagyunk a kérdésben, s hálás lehetek neki, hogy volt szíves figyelmesen végighallgtni, minek köszönhetően a sci-fi "műfajjal" kapcsolatos filológiai téziseimet olyan alapossággal és mélységgel adódott módom kifejteni, ahogy talán soha többet nem fog sikerülni az életben... Itt, most írásban is halvány lenyomatát tudtam prezentálni akkori zseniális meglátásaimnak. :) Mindenki sajnálhatja, aki azon a szombat késő estén nem üldögélt hallótávolságon belül a néhai diósgyőri kohászati terület egyes számú irodaháza udvarának valamely homályos szegletében...
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz körülmények között éltek, jobbat érdemelnél.
Koszonom szepen :-)
És persze így semmi remény rá, hogy egyszer személyesen is megismerjünk...
Remeny mindig van - ha van itt meg egy szemernyi igazsag (ami elegge ketseges), akkor hamarosan talalkozhatunk. Reszletek nelkul, meg lesz itt egy beadvanyom, aminek hatasara karterites KELLENE kapnom {egy igazsagos vilagban - csakhogy ez nem az}.
Ugyszinten, most, a valasztasok utan, ujra felveszem a magyar illetekesekkel a kapcsolatot a "science centre" talamanyommal kapcsolatban {anno meg Dr. Rubik Erno tamogatasat is elveztem}. Ha lesz ebbol valami, akkor is mennek Magyarorszagra. (Sajnos, a magyarok is egy sullyedo hajora kapaszkodtak fel, szoval arra, hogy a verbeli tudomanyos ismeretterjesztes/szorakoztatas sikeres lehet, egyre kevesebb a remeny szerte a vilagban. Pl. A NASA-nal {Floridaban} es nagy orommel vettek a programomat, de - meg a szakemberek csalodasara is - ott is, a hagyomanytol szakitva, az altalam "hanytato-masiknak" titulalt {a la Disney} hulyesegeket reszesitik elonybe.)
Mellesleg nekünk majdnem volt egy csereberénk egy éve, ami nem tudom, miért szakadt félbe.......
Azert, mert kozben (az amugy is pocsek anyagi helyzetunkben) munkanelkuli lettem, a felesegemet (abbol a stresszbol kifolyolag, amit az itteni embertelenul diktatorikus es rasszista rendszer - amit "demokracia" es "szabad vilag" alneven reklamoznak - okozott) szinte naponta vittem orvoshoz, ami vegul egy komoly operacioba torkollott. Csupan az elmult nehany hetben/honapban kezdtuk el erezni, hogy (bar meg mindig minuszban vagyunk) vegre egy kis levegohoz jutottunk es kezdunk kimaszni a katyubol.
Ugyszinten, csak nehany honapja engedhettem meg magamnak egy DVD egetot + csak par napja vehettem meg egy 100 db-os DVD-R csomagot valamint egy videorol masolo mutyurt/programot.
Bar az elkovetkezo honapokban meg mindig elegge elfoglalt leszek, mivel a kedvem es lehetosegem javult, a magam reszerol a hidegre tett csereberenket ujra fel lehet melegiteni :-)
Ez azoknak a bolcsesz vegzettsegu "sci-fi iroknak" van akik hulyek ahhoz, hogy a felfedezes es tudomany reszt megirjak.
:)) Hamisítatlan "reál" nézőpont. Én azért nem fogalmaznék ilyen élesen. A tudományos felfedezés is egyfajta emberi konfliktus. A probléma az, hogy a mainstream ál-sci-fik egyfolytában a szokványos ember-ember konfliktust mutatják be, álruhában (azaz az "idegenek" valójában nagyon is emberek). Az igazi sci-fi ezzel szemben valóban idegen, alig felfogható dolgokkal konfliktálja az embert. A Solaris-óceán ilyen példa, de egy egyszerű, nem föld-típusú bolygóval való találkozás éppígy megteszi.
A "bölcsész" szitokszóként való használatáról megtanultam leszokni, mert nem ilyen egyszerű a világ. Philip K. Dick pl. semmiképp sem sorolható a "reál" típusú írók közé, mégsem kételkedik benne egyikünk sem (remélem), hogy a legfőbb mesterek közé tartozik. Ugyanakkor Asimov és Clarke könyvei felnőtt fejjel már egy kissé gyermetegek voltak számomra, pont azért, mert ugyan a tudományuk lenyűgöző, de az embert nem képesek teljes mélységében ábrázolni, azok inkább csak amolyan kellékei a történetnek.
