Ez, amiről most beszéltek, nem specreles effektus.
Van két kellően pontos óra, egyik a karodon, másik valahol messze. Semmi specreles varázslás.
A karodon levő óra fénye elhanyagolható idő alatt eléri a szemedet. A távoli óra fényének ehhez jelentős idő kell, a Naprendszer távolságai mellett tízpercezs nagyságrend.
Tehát a két számlap látványa között ennyi eltérés lesz, több ha messzebb van a távoli óra, kevesebb ha közelebb.
Ebből jött rá a csillagász, hogy a fénynek időre van szüksége hogy ideérjen - ha végtelen gyorsan közlekedne, nem lenne ilyen eltérés.
Nem csodálom, hogy nem érted a specrelt, ha ezzel a triviális esettel is gondjaid vannak.
Newton nem 'vezette' le az (1) m a = - G(Newton) M m/r^2 egyenletét, csak felírta. Einstein sem 'vezette' le a foton (2) E = hv kvantálását, csak felírta.
Ezt gondolod? :-)))
Sose olvastad a "Newton kezéből kiesett az írótoll" sztorit? Tudniillik akkor esett ki, mikor egyenletét a Naprendszerre alkalmazva egyenletei a csillagászati méréseknek megfelelő keringési idő-távolság adatpárokat adtak.
Einstein fenti egyenletét a fotoelektromos effektus modellezésére írta fel, és kísérleteivel természetesen összhangban van. És így tovább.
Schrödinger hullámegyenlete kizárólag azért lehetett a fizika egyik legsikeresebb ágának alapja, mert működött. Természetesen nem csak felírta, hanem megoldotta egy csomó akkor elvégzett kísérlet, megfigyelés eredményére, elsősorban kötött elektronok energiaszintjeire, színképekre.
Pontosan ezért, és csak ezért tartjuk ezeket az eredményeket a fizika értékes részének, használható modellnek.
A szintén felírt Klein-Gordon egyenletet meg azért nem, mert megoldva konkrét esetre nem jól modellezi az elektront. Ha nem oldották volna meg konkrét esetre, honnét tudnánk?! Ezzel szemben a Dirac-egyenlet működött, ezért és csak ezért tekintjük az elektron érvényes egyenletének.
Einstein valóban nem a specrelen belül vezette le a tömeg-energia ekvivalenciát, de állította ezt valaki?
Továbbá, levezettem az e.m.-mezö ÉS A GRAVITÁCIÓS MEZÖ mezöegyenleteit, mint Lagrange egyenleteket, és a Planck állandót, mint Lagrange multiplikátort egy álltalánosan érvényes Hamilton elvböl.
De Te ezek a levezetések elött állsz, mint borjú az új kapu elött. A Te készülékedben van a hiba, nem tudok Rajtad segíteni. Feladom, majd kihalsz.
Lehet, hogy levezetted, de nem mutattad. Amit meg mutattál, az nem levezetés. Így aztán nincs mi előtt borjúként álldogálnom.
Az, hogy Newton tömegvonzás-képletébe beírtad az általad feltételezett negatív tömegeket, valóban élenjáró eredmény... Úgy kb. 2. gimnáziumi osztálytól minden jobb tanuló meg tudja csinálni. De véletlenül se alkalmaztad ismert adatokra, pl. a Naprendszer bolygóira, mert egyből kibukott volna mekkora ökörség.
Megmondom őszintén, annyira nem szoktad megérteni mások viszonylag egyszerű problémafelvetéseit sem, hogy nem hiszem, képes lennél olyan jellegű egyenletek kezelésére, amikről beszélni szoktál. Ezért beszélsz csak róluk, ahelyett hogy levezetnéd, megoldanád őket. Nem értesz hozzá, ennyi.
Nem is vagyok olyan bizos hogy a fény rendszerfüggetlen, ugyan mindig az ezt mondjuk. De ha van, és tényleg van, egy és egyetlen egy kitüntetett vonatozási rendszer, akkor ehhez kell a mezök terjedését hasonlítani. Söt minden mozgást ehhez kell elöször hasonlítani, után a fizikai testekhez, amivel kölcsönhatnak.
"Nemrégiben volt szó a Jupiter holdak egyenetlen járásáról. A holdak egy kozmikus órának tekinthetők, hiszen periodikus mozgást végeznek
Egy dán csillagász azt figyelte meg, hogy amikor a Föld távolodik a Jupitertől, akkor az kozmikus óra lasabban jár. Amikor pedig a Föld közeledik a Jupiterhez, akkor az óra gyorsabban jár, és behozza a korábbi 9 perces lemaradást. Ezek a mérési adatok, amelyeket senki nem vitat. Ha nem hiszed, nézz utánna."
Nem attól függ az órák egyenletes járása, hogy a Föld távolodik-e vagy közeledik, hanem hogy távol van-e vagy közel a Jupiterhez.
Nem a mozgás irányátóll, hanem a távolság megváltozásától látjuk késni vagy sietni ezt a kozmikus órát.
Ugyanolyan távolságból ugyanannyit látjuk késni vagy sietni ezt a kozmikus órát, függetlenül attól hogy feléje megyünk-e vagy távolodunk tőle.
Ha azt gondolod, hogy ez a specrel által kikövetkeztetett időlassulás, az elég szomorú egy specrelcáfolással eltöltött élet után. :)
Tévedsz, öregem, teljesen félreérted a dolgot. Nem abból adódik a különbség, hogy a Föld közeledik-e, vagy távolodik, hanem hogy a pálya Jupiter felőli, vagy az ellenkező oldalán tartózkodik-e éppen. Ha távolabb, akkor egy fogyatkozás után annyival később bukkan elő a kérdéses hold, amennyi idő alatt a fény megteszi a többlet távolságot. Ennek semmi köze a relativisztikus idődilatációhoz.
"...mert az emberfaj legnagyobb megdöbbenésére a fénysebesség rendszerfüggetlennek bizonyult...előbb volt a mérés, aztán lett a matematikai modell. hidd el..."
Ha valami rendszerfüggetlen, azt számos rendszerben meg kell mérni. Hány rendszerben mérték, amit állítasz. Légyszives sorold fel őket. Mikor, ki mérte, és mit mért?
milyen álomvilágban élsz te? az egész specrel és áltrel bevezetés azért történt, mert az emberfaj legnagyobb megdöbbenésére a fénysebesség rendszerfüggetlennek bizonyult. ezt csak te nem hiszed el, mindenki más igen. előbb volt a mérés, aztán lett a matematikai modell. hidd el, hogy a fizikusok örülnének a legjobban, ha a newtoni modell bizonyult volna helyesnek, mert az sokkal egyszerűbb. de sajnos a valóság nem ilyen. te élsz a képzeleted országában, a fizikusok a valóságot próbálják modellezni.
Szerintem az előre járó órából sohasem lesz visszafelé járó óra, de most tekintsünk el ettől, fogadjuk el, hogy igazad van. Szerinted tehát a cél órája visszafelé jár. Ez mit jelent az okság, az entrópia és a megmaradási törvények, sőt általában a fizika szempontjából?
"Ezért tudtál itt leírni olyan minősített szamárságot, hogy csak a távolodó rendszer órái lassulnak."
Nemrégiben volt szó a Jupiter holdak egyenetlen járásáról. A holdak egy kozmikus órának tekinthetők, hiszen periodikus mozgást végeznek.
Egy dán csillagász azt figyelte meg, hogy amikor a Föld távolodik a Jupitertől, akkor az kozmikus óra lasabban jár. Amikor pedig a Föld közeledik a Jupiterhez, akkor az óra gyorsabban jár, és behozza a korábbi 9 perces lemaradást. Ezek a mérési adatok, amelyeket senki nem vitat. Ha nem hiszed, nézz utánna.
Persze mondhatod, hogy ez szerinted nem lehet igaz, mert a relativisták szerint mindig lassulni kellene az órának, de ha megengeded én inkább a tényeknek hiszek.
Ez valóban igaz. És elnézést, amiért Eddingtonhoz hasonlítottam a matematikusokat.
Azért azt látni kell, hogy egy matematikus és egy fizikus gondolkodása eltér egymástól. Ennek természetesen meg van a maga oka.
Egy matemetikai elmélet akkor helyes, ha az alapelvekből levonható következtetések nem mondanak ellent az alapelveknek. Ennek azonban semmi köze sincs a valósághoz.
Egy fizikai elmélet azonban csak akkor tekinthető helyesnek, ha az alapelvek megfelelnek a tapasztalatnak, és az elméletből levont következtetésez is tapasztalatilag ellenőrizhetők és helyesek.
A matematikusokat úgy látom nem izgatja túlzottan, ha valaki azt mondja, hogy a fénysebesség minden megfigyelő számára ugyanannyi. Az sem izgatja őket, hogy ilyen méréseket sohasem végeztek. A specrel látszólag belső ellentmondásoktól mentes, egy matematikusnak ez elég...
Amikor én először olvastam Einstein népszerűsítő könyvét, én sem találtam benne semmi misztikusat. Elsőre még logikusnak is találtam a gondolatmenetet, szinte már-már érthetőnek. Mégis mindig maradt bennem valami hiányérzet.
Ma már sokmindent másképpen látok. Megértettem, hogy Jánossy Lajos miért nevezi az elméletet "tündérmesének", megértettem, hogy Palágyi Menyhért miért tartja "fantáziavilágnak".
És lassan megértettem azt is, hogy több évtizeddel a könyv megírása után maga Einstein miért tartja "közérthetetlennek" ezt a könyvet.
Végül is nem a kifejezés a lényeg. Mindegy, hogy miszticizmust mondunk, mesevilágot, fantáziavilágot, vagy csak bevalljuk, hogy ez egy érthetetlen valami.
Természetesen nem kétlem, hogy ha neked vizsgázni kellett belőle, akkor úgy kellett tenned, mintha értenéd is. Különben nem mentél volna át a vizsgán. Nyilván akkor neked fontosabb volt a sikeres vizsga, mint az, hogy teljes mélységében megértsd az elméletet.
De gondolom most már nincs ilyen kényszer. Próbáld meg elfogulatlanul végiggondolni az egészet. Esetleg olvasd el azokat a könyveket is, amelyek problémákat látnak a relativitáselméletben. Érdekes dolgokra fogsz rájönni.
Jó, nevezzük Eddingtont akkor csalónak (nem egyedül volt).
És minek nevezzük a matematkusokat, ha pl. bele kontárkodnak a fizikába? Mint pl. Poincarét és Hilbertet, vagy Grossmannt?
Adok egy példát milyen 'egyszerüen' gondolkoznak a matematikusok:
A mainzi egyetemen kutató matematikus, V. Bach (F. Kloppal és H. Zenkkel együtt) egy 'Mathematical Analysis of the Photoelectric Effect'-et végezte el és 2001. augustus 21.én publikálta (ISSN 0945-0599) 'egyszerü' elgondolkodással. Ennek az analízisnek se füle se farka, mert rossz matematikai feltételekböl indult ki. Na, ennyit a matematikusokról. V. Bach is hisz a kvantumelméletekeben, ö kvantummezöelméletes. Még a variációs elveket is használgatja.
Már mondtam, hogy a beszélgetés nem egyszemélyes. Tehát nincs annak értelme, hogy "és azt a beszélgetést, amit Te végzel". Egy személy nem végez beszélgetést. Érted?
Azt hogy kinyilvánítottam, nem hagyom magam provokálni, azt jelenti, hogy nem tudsz megerőszakolni. Nem beszélgetés, nem falazás, hanem a beszélgetés elutasítása. Nincs kedvemre beszélgetni veled. És Astrojannal sincs kedvem már beszélgetni.
A fentieket is csak azért mondtam el, mert úgy hozta a kedvem. Hogy tisztábban láss.
.. és azt a beszélgetést, amit Te végzel és amiröl kinyílvánítottad, hogy nem a Te véleményed (nem hagyod magad provokálni), azt hogy hívják? Árnyék boxolásnak? A beszélgtés arravaló, hogy a partnerek véleményt (itt tudományos véleményt) közölnek egymással, és nem falaznak, mint amit Te csinálsz.
Mmormota, hogy tévedés ne essék, nálam nem arról van szó, hogy a rel.elm.-eket és a kvantumelméleteket nem fogtam volna fel, nem látnám a következtetéseiket. Hanem arról, hogy már a 17.- századból származó alapok sem stimmelnek. Amit aztán a 20. század elején mint alapot erre rá tettek, annak se füle se farka nincs. Ezt kellene Neked bevenned, de erre képtelen vagy.
Eddington soha nem volt matematikus. Egyébként a matematikusok nagy részét a relativitáselmélet teljesen hidegen hagyja, marhára nem érdekli őket, hogy miképpen száguldoznak a fénysugarak. A matematikusok egyszerűen csak gondolkozni szeretnek, de azt minden mennyiségben.
A beszélgetés, definíció szerint, nem egy ember cselekménye. Tehát nincs olyan, hogy egy adott ember beszélgetése. Az egyszemélyes beszédet monológnak hívják.
Mit vársz egy matematikustól? Egyébként a Klein-palack és a Mandelbrot-halmaz matematikai fogalmak, nem többek és nem kevesebbek. Nem kell őket lerajzolni és a szemünkkel látni. Egyszerűen vannak és kész, látjuk őket a fejünkkel. Ha le akarod őket rajzolni és a szemeddel látni, az a te maszek problémád. A gyök(2)-t se kell leírni végtelen tizedes tört alakban, hogy számolni lehessen vele. Egyébként egy matematikai fogalom nagyon sokféleképpen használható és nem te leszel az, aki megmondja, hogy egy fogalom hasznos-e vagy sem. Továbbá a matematika nem csak akkor ér valamit, ha az élet más területén is felhasználható. Minden ilyen vélemény a fantázia hiányára utal és csak korlátozza a megismerést.
Mmormota, még egyet: nem muszáj mindenkinek megérteni a fizikát!
De aki nem érti meg, annál az öszinteség megkívánja, hogy belátja. Te elbúcsúzhatsz ettöl a világtól, anélkül, hogy megtudnád a Plack állandó nem egy Isten-teremtette valami, amit mindenre fel lehet használni, hanem ez csak egy az atomok héjaiban használható állandó. Ezzel például nem lehet az energiát és az elektromágneses mezöt kvantálni. Ez az állandó csak a kvantált töltések miatt van a világegyetemben.
Ne haragudj, nincs tovább türelmem ehhez a színvonaltalan beszélgetéshez. Ehhez rövid az életem és nagyon sok a dolgom. Ha úgy tetszik, megadom magam, befejeztem.