Na megjártuk Larzennel. Odafelé azon viccelődtünk, hogy lehet, hogy a légkondit bekéne kapcsolni a kocsiban és akkor nem lenne annyira rossz kiszállni az autóból. Farkasok nem voltak de találkoztunk egy Ladával a sárga + on a zöld 3szeg felé félúton. Aztán a zöld 3szegen felkocogtunk a Nagy Kopasz-ra. Odafenn a kilátóban nem sokat időztünk mivel cidri volt. Lefelé jelzetlen utakon jöttünk. 1 óra 15 perc volt az egész. Itthon minusz 12 fokot mutat a hőmérő....
Az MTI legfrissebb jelentése szerint a pátyi havasokban tanyázó mutáns farkasok megkezdték szokásos zsákmányszerző vonulásukat. Jelenleg a Nagy-Kopasz délnyugati oldalánál járnak, ahol több csoportra szakadva pásztázzák a környéket. Különös viselkedésükre már több etológus is felfigyelt, ugyanis ellentétben teliholdkor vonító északi fajtársaikkal, az imbolygó lámpafényre indulnak be a pavlovi reflexeik...
De jó. Ma éjjel Larzen és én kimegyünk egy kicsit a hidegbe. Az apropó gondolom az, hogy Larzennek új lámpája van. Egy Myo XP belt. Erre már rá van írva, hogy tölthető elemmel is használható azaz nem gyullad ki.-)
Már most izgulok a CCC-s visszaigazoló mél miatt...
Èn ugyan nem vagyok terepfutó és a Spartathlon is csak egy távoli álom marad számomra, de remélem, hogy ez a topik sikeres lesz. Minden jót kivánok hozzá! Természetesen a kedvencekbe is bekerült! :-)
Főleg májnusz 20 fokban:(((((( Nem hiszem, hogy az ősember valaha is kidugta volna az ujját a büdös, de meleg barlangból, amikor kint qrva hide volt:DDDDD Nem még, hogy futott volna is!!!!!!
Nos, akkor a hagyományos aszfaltkoptatáshoz görcsösen ragaszkodó futónépesség háta mögött, e szent helyen tudatom a Tisztelt Nagyérdeművel, hogy szerény terepfutó cipőm életének 1800-adik km-ében, a nyilvánosság, sajtó és kereskedelmi tévécsatornák teljes kizárása mellett, díszsortűz és piros szőnyeg helyett a János-hegyi piros jelzésű turistaútra hullott zúzmara ropogásának kíséretében nemrég nyugállományba vonult, és érdemeinek elismerése mellett, boltba elszaladós ill. egyéb célú otthoni lábbelivé átminősülve megkezdte jól megérdemelt öregkori pihenését.
A következő napon pedig hasonlóképp szerény körülmények között csatasorba állt néhány - természetesen narancs színű - csíkot viselő utódja (de csíkszámot nem írok, mert az ugyebár reklámnak számítana). Ezúton kívánok neki legalább ugyanennyi, csillapításban gazdag és sérülésben szegény km-t (bár szegény még nem tudja, milyen megpróbáltatások várnak rá a következő hónapokban). :)