párszor voltam már fenn sötétben is, nem tapasztaltam veszélyt! Egyszer vetette rám magát egy nagyobb anakonda :-), egyszer meg egy darázs, de ez nappal volt és nyáron.
A BUÉK túra útvonalát jártuk be egyik decemberben. Nem sokkal HHH előtt üldözőbe vett egy vaddisznó. Hamar kiderült, háznál nevelkedhetett, mert nagyon szelíd volt, később simogattuk is. Lefelé a hegyről az ösvény többször keresztezi a műutat. Disznónk az autók miatt nehezen merte keresztezni, de mikor csend lett nekiiramodott. Közben az aszfalton beért a képbe egy kocogó nő. Mutogattam neki álljon meg, mert közben malacka is beindult, de ő csak nem vette az adást és futott tovább. ...és létrejött a váratlan randi, amire egyikük sem számított... :) Félelmetes halálordítás, sikítás, meg minden, de a másik főszereplő is megrémült rendesen.
Tanácsot szeretnék kérni. Van valakinek tapasztalata HHH-n való sötétbenfutásról? Vannak kutyák, ill. egyéb támadók (Fenyőgyöngye után a kanyarban, vagy a Csúcs-hegyről visszafelé)?
Sötétben még nem próbálkoztam, de a szmog, és a szinthiány miatt hétközben is fel kellene mennem, de erre csak eset 8 után van esélyem...
Lavaredo új pályával jeletkezik idén. Ahogy látom az eleje és a vége ugyan az a pályának, a táv, szint összességében több lett, így most 60Km +4000m szint. Gyönyörű pálya, ott a helyünk! www.ultratrail.it
De én is bizakodó vagyok, mert a Lowe A. kutatócsapata a fűthető folyosó, defibrillátor mellé gondolom hamarosan piacra dobja a camelback-oxigénmaszk variációt is.
fújhatod azt vissza, többnyire befagy az úgy is. Segít ha nem sima víz van benne, meg a visszafújás is, a neoprén borítás, meg a felső alá berakás, de többnyire vagy visszaszivárog egy pici, vagy összegyűlik egy fél mili a csőben egy ponton és az dugót képezve elzárja az utat és lőttek a hidratálásnak. Főleg ilyen kemény hidegben. Kulacs a legjobb még mindíg, lehetőleg termo, legalább abban 1-2 órát nem fagy be a lötty.
befagyás ellen segít ha a folyadékot visszafújod a tartályba és nem marad csőben minek megfagyni.
Tegnap reggeli hideg kicsit megrémisztett, de aztán HHH-n csodás napsütésben poroszkáltunk-tempóm miatt-Olival 2órát. Ma nem én voltam a fék, Nap sem sütött és a lazább tempó ellenére a 2ó20perc trappolás kellemesen elfárasztott.
Először is gratulálok Drakulady-nek az első teljesítménytúrájához és egyben első terepfutásához. Elég egyedi első alkalomra egy téli, havas, börzsönyi, nagylétszámú túrát választani, de úgy tűnik túlélte. :) A vonatról leszállva szerencsés pozícióba kerültünk abban a sorban, ami Szaszáékat ideiglenesen elriasztotta. Alig értünk ki a településről, amikor ismét bizonyításra került, hogy a Börzsöny nem viccel. Meredek a Borbély-hegy és csípős az időjárás. A hó jól futható volt, sok száz gyalogos taposta előttünk le, de szerencsére nem csúszósra. Speti és kutyA fogott bennünket közre, így vonatozva előztünk végig hihetetlen mennyiségű gyalogost. A camelbak csövem "természetesen" befagyott, hiába rejtettem a két pólóm közé, a megoldás az volt, hogy az alsó réteg ruha alatt tartottam melegen. Találkoztunk egy tréfás kedvű patakkal is Szokolya előtt. Spetinek gyanús volt a jég teherbíró képessége, így négykézláb kelt át, én is így tettem. Vámpírunk alatt viszont recsegni kezdett a jég, pedig ő is négykézláb indult el és ő a legkönnyebb köztünk. Visszafordult és másik átkelő helyet keresett, de sajnos merült a cipője a jeges vízben, még mielőtt megtalálta volna. Szokolyán a fiúk megpihentek a kocsmában iszogatni, mi tovább indultunk, mondván úgyis utolérnek bennünket, legalább jöhetnek kicsit saját tempóban. Innen újra kezdődött a gyalogos előzgetés, mert visszatért a 18-as táv, de kevésbé voltak sokan, mint az elején. A célban egy forró teával könnyítettük meg a várakozás vacogtató perceit. Bent Lúdtalp nézett rám csúnyán, hogy miért sapka és kesztyű nélkül futok, nem tudom, hogy mentség, vagy súlyosbító körülmény, hogy mindig így szoktam...
Rendezők felé elsősorban köszönet a munkájukért, másodsorban egyetlen kritika (bár ezzel úgyis tisztában vannak és nyilván az elképesztő túrázó létszám miatt volt) a kígyózó sorok a rajtban és a célban. Mi viszonylag szerencsésen megúsztuk, csak pár percet álltunk ajtón kívül mindkét alkalommal, de ez is elég volt a sok mínuszban, főleg a célban, vizes futócuccban. Nincs mese, jövőre bérelni kell egy Lowe Alpine felfújható, fűthető folyosót a verőcei plébánia udvarára. :) Egyébként minden jó volt. Ismerős pontőrök, praktikus itiner, bár nem sokat használtuk a jó helyre kitűzött útjelző papíroknak köszönhetően. Kilátás sajnos nem volt, de sajátos hangulata volt a ködös, zúzmarás, havas tájnak. A paprikás krumpli isteni volt, Szaszának külön köszönet, hogy nekem adott egy ehető hőmérsékletűre hűtött tányérnyit.
Ja és Drakulady azóta megkérdezte mikor megyünk legközelebb túrafutni, szóval úgy tűnik, hogy túl nagy kárt nem tettünk benne. :)
Tegnap a Pilis-tetőn rengeteg sífutónyomot láttam, szabad stílusban is, azaz csak úgy az erdőben, sőt élő sífutók is voltak ott :-). Azt hiszem Galyatetőn jó darabig lehet még sífutni ezen a télen. Ha ez bedől, akkor meg ott van a Körmöci-hegység, elég közel.
Kár, hogy nem mentetek fel a HHH-ra. Ma délelőtt a szmog csak 400 méterig tartott, felette napsütés, meleg, tiszta levegő. Lenyűgöző volt reggel a hegy teteje. Balra telihold, jobbra a felkelő nap, alattam a tejfelbe vesző város. Láttam őzet, a tengelicek másfél méterre bevártak, a szintúton átugrott előttem egy ökörszem, s jókedvemet az sem tudta elvenni, hogy kerülni kellett két ugatós kóbor kutya miatt, meg úgy 2,5 óra után belefagyott az izószörp a kulcsaimba.
Mi 8 kor indultunk Verőcére( Gáti, Future, Misi, én)
A kocsi hőmérője a - 7 ről -10 re csökkent útközben. 9:10 körül odaértünk, de akkora volt a sor, hogy tanakodtunk inkább csak fussunk egyet túrán kívűl vagy menjünk egyenesen haza. Valahogy benne volt mindenkiben a na most haza érzés, de kölcsönösen nem beszéltük le egymást. Aztán inkább kerestünk egy kocsmát ahol ittunk egy kávé,melegettünk és 10 körül visszamentünk. A sor ugyan csökkent, de így is nagy sorállás volt. Kissé átfagyva nekivágtunk a 28-as távnak. Kifejezetten kényelmesen beszélgetősen. Futás közben annyira nem éreztem a minuszokat, talán melegem is volt. Nógrád után egy völgyben viszont dideregtető volt a hőmérsélet. Szó szerint arcomra fagyott a mosoly. Nagyobb fáradság nélkül abszolváltuk a távot. Szokolyán forralt boroztunk is, szóval szép kis nap volt , jó hogy nem futamodtunk meg... A végén beszélgetés Lúdtalpékkal közben falatozgadtunk. A táj is maradandó volt az u. 7 km kivételével, bár ott láttunk egy őzet.
általában kűfődre kell menni ehhez a sporthoz. És bár egy picit hasonlít, ez nem sífutás, hanem sítúra. Valahol az alpesi és a sífutás között van. Gondolkodnak, hogy olimpiai szám legyen, itthon viszont alig ismert. Nagy előnye, hogy fölfelé aerob állóképességi terhelést ad a szervezetednek, lefelé pedig élvezheted a csúszást. Bérelni lehet 1-2 helyen itthon, kb a vásárláshoz is csak ennyi bolt van.
na és hogy fussunk is, ma 2ó20p 900m szint, tegnap 2ó, 840szint teljesítődött bőven aerob tartományokban a HHH-n.
Én nem sífutásra gondoltam, hanem túrasízésre, és persze nem itthon (bár ha itthon lenne egy kis hó szinte bárhol nekimennék egy kis emelkedőnek). Monnyuk a legszárazabb télben is kb. 3ó egy kis szlovák/osztrák hó+hegy. Pálya meg egyáltalán nem kell, sőt!
Éljen a topik, a topiknyitó és a topiktagok. No, meg a terepfutás! :-)
Egy beszámoló a mai napról:
Csomor Erával egyéb konspirációs okokból a Fenyőgyöngyénél beszéltünk meg randevút 10 órára. Ha már ott voltam és úgyis 2 órás futást terveztem, meg ő is, gondoltam, jó lesz az nekem, ha együtt megyünk.
Persze nem lett, de nem Era miatt. Volt még ott másik kilenc fiatal titán, rövidtávos triatlonos, köztük egy 30 kilós hegyizerge is.
No, hát ők elég könnyedén nyomták fölfelé, közben kedélyesen beszélgettek. Nekem ehhez nem sok közöm volt, örültem, hogy a nyomukban maradok valamelyest. A Panoráma út után lefutottunk Solymárra, előtte még valamilyen patak (Aranyvölgyire tippelek) mellett kapaszkodtunk felfelé. Akkor már Erával ketten zártuk a sort. Ő nyilván tudott volna olyan gyorsan futni, mint a többiek, de egyrészt jó fej és megvárt, másfelől a futás utáni konspirálás így kútba esett volna a számára és ezt nem akarta.
Mindegy miért, nekem nagyon jólesett, hogy nem hagyott ott a vérfarkasok martalékául:-)
A szinte teljesen befagyott patakvölgy nagyon szép volt. Utána Solymár és Pesthidegkút a Hidegkúti úton az egyénként is borzalmasan szmogos levegőben, a kocsik mellett futva már nem annyira.
Én csak vendégművész voltam a társságban, szaladtam, amerre a többiek.
De könyörgöm! Nem lehetett volna egy nagyobb, nagyon büdös részt is magában foglaló kör helyett esetleg kettőt futni a HHH-n!?
Na, mind1.
Era elnavigált a reptér sarkáig, bár ő is csak a megérzéseire hagyatkozott, a többiekre már nem, mert azok látótávolságon kívül voltak.
A Virányos-nyegegnél viszont én tudtam, hol is vagyunk, így a Panoráma útra navigáltam magunkat, így jutottunk vissza a Fenyőgyöngyéhez. Némi levezető gyaloglással éppen meglett a 2 óra. De ezt futást nem fogom a szívembe zárni, az biztos. Ahhoz túl fáradt voltam a heti edzésektől.
Itthon meglepődve vettem észre, hogy csak 490 méter szint volt benne. Ami nem sok, tekintve, hogy itt, Gödöllőn egy nyamvadt 13 kilométerben is van 350. És abból időnként futok kettőt egyben. Az nem szokott ennyire megrázni.
Igaz, -8-ban még nem futottam 2 órát itt sem.
Sebaj, ahogy dédnagymamám mondta a maga töretlen optimizmusával: január, február, itt a nyár:-)
De nekünk se magashegységünk, se karbantartott sífutópályánk, de a kettő között létező robosztusabb, szélesebb, de sífutófelszerelés pont ide lenne jó, de az itthon teljesen ismeretlen, ilyesmi.
JB** vel döccentünk egy kellemes beszélgetős karikát a Börzsöny déli lankáin vezetett útvonalon. "Hősképzős"-nek indult, de végül amolyan kellemes beszélgetős alapozós lett. Az indulási -12 celsius alá nemigen ment a hőmérséklet, sőt a célban a paprikás krumplit az évszaknak megfelelően kerti partiként már -7 fokos "enyhe" időben szervírozták a szervezők. Igyekeztünk minden dombocskára felkoccanni, amit a vége felé spinning gyakorlatról tanult kommentekkel próbáltunk színesíteni. László Szilviéket, akikkel az egyik ilyen alkalommal együtt "kezdtük a hegyet", annyira megviselte ez a kis móka, hogy inkább kikapcsolták a "rádiót" azaz hagytak minket elmenni. Mi mindenesetre jó szórakoztunk, szerintem JB** titokban mesterire járhat, mert nagyon érezte a szakmát. Szóval így telt. Aztán mielőtt a vége felé pont sok lett volna, be is értünk. Jól futható szép kis túra, egy feladatos emelkedővel. Időnként még a napocska is kisütött, szóval laza pipa. :-)
ilyen sífutócuccon már én is gondolkodtam.. majdnem vettem is, de eddig bölcsen cselekedtem.. hó se volt idáig, majd ha lesz első körben bérelek tetszik-e.. mindenesetre az érdeklődés megvan.
Ahogy ma a Börzsöny hóvastagságát néztem még nincs itt az idő.
Már beszéltem Femináékkal, sőt vmi 'továbbképzést' is próbálok szervezni nekik/velük. Én nagyon rég vágyom rá, mert a felvonón való felráncigálás nem nagyon vonz (monnyuk sítanulni ez jó).
sőt, ócsóért el is lehet majd vinni. még kb 2 hét. Egyébként, ha van aki sítúrázik még rajtam kívül, nyomathatnánk egy közös túrát majd valamikor még az idei télen. Femináék nyomják azt tudom. Más? A kétfordulós sítúra bajnokságot egyébként nagyon ajánlom. A Tengerszem szervezésében megy, egyelőre nincs infóm idén mikor lesz konkrétan. Tavaly egy futam a Tátrában, egy az Alpokban volt. 3-5 órás alpesi terepfutáshoz nagyon hasonló terhelés. A mezőny nem nagy, el lehet benne kapirgálni. Felfelé lassabb, lefelé gyorsabb a futáshoz viszonyítva. Sízni azért kell tudni hozzá, ha ez van, már csak felszerelés kérdése, a felmenet alaptechnikája másfél perc alatt elsajátítható. Príma edzés. Az egyik szlovák bringás tanítványom minden hétvégén nyom 5-6 órát a Tátrában. 3-4x fölmegy a hegyre jó ezer szintet, majd lecsúszik. Jól is megy a versenyeken. Irígykedem is rá nagyon, hogy ilyen jó lehetőségei vannak. Ugyanolyan jól erősíti a futóizmokat, ráadásul low impact. Élvezeti faktor is elég magas.
