a „900 előtti források” kiegészítéseként — az alábbi események érdemelnek említést: 882., 898. Orosz Őskrónika (Nestor-Kr./PVL.): a magyarok (Ugri) Kijev mellett vonulnak; 861. óbolgár Konstantín-Leg.: Konstantín (Cirill) imádságával megszelídíti Chersonnál, a Krím-félszigeten a magyar lovas csapatot (Ugor-); 811. óbolgár prolog, sinaksarion: I. Nikéforos bizánci császár és Krum bolgár fejedelem között a Haemus (Balkán) hegységben lezajlott ütközetben a magyarok (Egre, Vegre, Ugre) a bolgárokat segítik; 834—836. bizánci görög források: a bizánci és a bolgár csapatok között az Al-Dunánál vívott ütközetben a magyarok (Ouggroi, Ounnoi, Torkoi) a bolgárokat segítik; 882. óbolgár Metód-Leg.: Metód pannóniai és moráviai érsek a Duna mellett találkozik a magyarok (Ugor-) fejedelmével, és méltóságteljesen elbeszélgetnek egymással; részletesebben lásd a 3. részben.
... Alemannische Annalen, Anno 926: a magyarok (Ungarii) megtámadták Szent Gallus monostorát („monasterium sancti Galli”) ... Grössere Sanktgaller Annalen, Anno 925 (helyesen: 926): Az agarenusok (magyarok) benyomultak Szent Gallus kolostorába. Wiborada mártírhalált szenvedett („Agareni monasterium sancti Galli invaserunt. Vuiberat martyrizata est”). Vö. Johannes Duft—Tibor Missura-Sipos, Die Ungarn in Sankt Gallen. Magyarok Szent Gallenben. St. Gallen, 1992. 11; kétnyelvű kiadás, a magyar fordítás Dr. Missura Tibor munkája.
Óvatosabban kellene bánni azokkal a népnevekkel és a mögöttük rejlő etnikumok azonosításával. Az említett forrásokból csak az derül ki, hogy ugorok, egrek, agarénusok, hunok és türkök garázdálkodtak, ill. háborúztak Európa különböző részein, a Krím-félszigeten és Pannóniában keresztyén papokkal társalogtak, stb. A magyar népnevet ezek a források egyáltalán nem említik!
1.) Az Elba egyik bal oldali mellékfolyója Bajor- és Csehországban. Régebbi neve Agara volt, csehül Ohře. Átszeli Cheb (Eger) városát. ---------------
...agár...eb...toportyán féreg...
az avarok valami férgekben hittek...züm-züm,juan-juan zöm...zemeyn nemzetség
The Ohre is a river in northern Germany, left tributary to the Elbe. Its total length is approx. 110 km. Its source is north of Wolfsburg, in Lower Saxony. It flows generally south-east, at first following the border of Lower Saxony and Saxony-Anhalt.
Wolfsburg is a city in Lower Saxony, Germany. It is located on the River Aller northeast of Braunschweig (Brunswick). Wolfsburg is bordered by the districts of Gifhorn and Helmstedt.
The city is very young, since it was planned by the Nazis in order to build a town for the workers of the Volkswagen factories. It was founded in 1938 as Stadt des KdF-Wagens ("City of the KdF Car") around the village of Hesslingen in the District of Gifhorn. Kraft durch Freude (abbreviated KdF and meaning "strength through joy") was the German state-controlled leisure organization; one of its projects was the KdF-Wagen, which would later be known as the VW Beetle. During World War II there were also jeeps, airplanes and other military equipment built, mainly by forced workers and POWs at these factories.
811. óbolgár prolog, sinaksarion: I. Nikéforos bizánci császár és Krum bolgár fejedelem között a Haemus (Balkán) hegységben lezajlott ütközetben a magyarok (Egre, Vegre, Ugre) a bolgárokat segítik
-------------------------------------------
Helyesebben: annak az Egre, Vegre, Ugre nevű lovas népnek – tehát az avaroknak – a soraiban, amely 811-ben a bolgárok oldalán harcolt a Balkánon, magyarok, azaz médek is lehettek.
Felvetődik a kérdés ugyanakkor, nem az avarok népneve rejtőzhet-e esetleg Eger helyneveinkben... Eger (Cheb) cseh városról korábban már beszéltünk. Most csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az Eger víznevekben is előfordul:
1.) Az Elba egyik bal oldali mellékfolyója Bajor- és Csehországban. Régebbi neve Agara volt, csehül Ohře. Átszeli Cheb (Eger) városát.
2.) A Wörnitz mellékfolyója svábföldön.
3.) A magyarországi Eger városán keresztülfutó Eger patak a Tisza egyik jobb oldali mellékfolyója.
Zalaegerszegen is átfolyt egy patak még a török időben... A korai oklevelek még csak Egerszegként említik a települést (1247, 1293). Nyilvánvalóan egy Eger nevű patakról kaphatta a nevét.
Hangodi László: "sikeresen lokalizáltuk a középkori Győr falut, az Eger-völgy tapolcai-medencei torkolatában"
Közben átnéztem egy csomó színes fotóját többek között itt, és többféle véleményt olvastam a színes fotózás kezdeteiről. Van, aki azt írja, hogy a Lumière fivérek találták fel 1903-ban, mások szerint az első ismert színes fotó 1872-ből való (ez utóbbi itt látható).
De találtam weboldalakat régi színes filmekről is, például ezt.
The facts about the color image seen at left are muddied with the passage of time. In fact, they were muddied by 1925 when the film was described in a book entitled A Million And One Nights: a history of the motion picture through 1925 by Terry Ramsaye. Ramsaye goes into great detail explaining that the frame was part of a fifty second sequence shot by Urban and Smith in England in July, 1906 and was the birth of Kinemacolor, a successful two color process. However, the image was restored by me from a photo of a three color negative. Other sources state that the image dates back to 1901, which might be close to the truth. Urban and Smith began their research with three primary colors (red, blue, and yellow), based on the work of Englishman Edward R. Turner, whose original British patent had been issued in 1899. The three color system was deemed virtually unworkable, and the registration in this photo would seem to bear that out. Following Turner's untimely death, Urban and Smith began work using two colors, blue-green and red-orange.
Igen valódi lehet... Én magam is hallottam az Emberkéről, sőt talán még a képeit is nézegettem... :)
Természetesen színes film ami hordozza mind a három réteget a 30-as évek vége fele jelent csak meg, érdekes, hogy a diafilm hamarabb piacra került mint a negatív film. És a Kodak után rögtön az Agfa is piacra dobta...
A század elején még szinezték a filmeket, illetve, nagyon érdekes módszerrel, un. színkivonatos fényképezést használtak... Ennek az a lényege, hogy Fekete-Fehér filmre fotóznak, és egyszerre három képkockát rögzítenek, egyiket vörös szűrővel, a másikat zöld szűrővel, a harmadikat kék szűrővel, fényérzékeny és színérzékeny anyagra ezeket rávetítve, visszakapjuk az eredeti színt és a három színből, mint tudjuk össze áll a színes kép :) Egyébként a mozgófilm is ugyan ez, csak forog a film előtt a három színű tárcsa, ami képkockánként bontja a színeket, és a szem ezáltal színesnek érzi... de ebben nem vagyok 100%-ig biztos, csak gondolom, hogy így van...
Színkivonatokatmagam is csináltam FF filmre, annyi különbséggel, hogy a csatornák összeillesztését szkennelés után Photoshopban csináltam meg...
Derbentet gyakran azonosítják Nagy Sándor legendabeli kapujával. Már az ókor óta a Kaukázus kapujaként ismerik. Ötezer éves építményeket is feltártak itt. A tenger és a hegyek közt terül el, várfalait másfélezer éven át használták, tovább, mint a világ bármely más erődítményét. Az évszázadok során különböző népektől különböző neveket kapott, de mindegyikben szerepelt a „kapu” szó. A perzsa دربند (Darband) jelentése ’zárt kapuk’. A város 20 méter magas, 30 északra néző toronnyal kiegészített falait állítólag Kavadh fia, I. Khoszrau perzsa király építtette. Derbent kiemelkedő stratégia jelentőségét az adja, hogy egy három kilométer széles, könnyen járható földsávot ellenőriz a Kaszpi-tenger és a Kaukázus hegyei közt.
Thus, during the course of 1236 the Mongols subjugated by sword or treaty all of northeastern and northern Armenia ... The Mongol conquest of western and southern Armenia took place between 1242 and 1245.
Milyen érdekes, hogy először az északkeleti és északi részeket hódították meg Arméniában... Még 1236-ban. Csak 1242-ben kerültek sorra a nyugati, majd '45-ben a déli részek...
Vajon mi az oka ennek? Talán csak nem a híres kijárat Dagesztánban...?
Miért hagyott mélyebb nyomot Csormakán ténykedése, mint egy egyszerű átvonulás? Mert itt már tartós berendezkedésről volt szó, a transzkaukáziai területeket meg is szervezték, s jöttek a betelepülők:
Unlike the first appearance of the Mongols in the Caucasus which had been for the pursuit of a fugitive, their reappearance now was for the purpose of conquest and occupation. On this occasion, the Mongols travelled with their families, carts, and herds--their "portable economy"
Valószínűleg avarok is harcoltak Kötöny király seregében, amikor 1223-ban a Kaukázus felől előtörő mongolokkal felvette a kesztyűt:
In the winter of 1221, the Mongols sieged Tiflis, sacked Maragha and Hamadan, and invested the citadel in Derbend until the trapped Shah promised them guides and forage to cross over the Caucasus. Kotian, Khan of the Cuman tribe, set a 50,000-horse Cuman, Bulgar, Khazar, and Alan army to wait for them on the other side of the mountain pass. Jebe and Subedei slaughtered the army after the Cuman contingent was bribed to desert, and later caught up to and destroyed the Cumans, recapturing all their booty, and more.
1528. május közepén, a Szerémi által tárgyalt események után nem sokkal (7, illetve alig 1 évvel) jelent meg Ingolstadtban Magyarország első nyomtatott térképe, a Tabula Hungariae. E mappát évszázadokon keresztül a kutatók és az érdeklődők csak leírásokból ismerték, míg az 1880-as években váratlanul elő nem került az ismeretlenségből. A könyvgyűjtő gr. Apponyi Sándor vásárolta meg, és utóbb a Tabula Hungariae -- annyi más ritkasággal együtt -- 1924-ben a gróf adományaként került az Országos Széchényi Könyvtár régi és ritka könyveket őrző gyűjteményébe.
A térképek a rajzolt történelem forrásai: ha e forrásokat „jól szólaltatjuk” meg, olyan ismeretek birtokába juthatunk, amelyek más módon nem is szerezhetők meg. E térkép hitelesen hozza elénk a Mohács előtti Magyarország képét, segítségével bepillantást nyerünk abba a tudásanyagba, amellyel eleink hazánkról és annak környezetéről bírtak. E mű segítségével például feltárul előttünk az a településszerkezet, amely a középkori Magyarországon a XVI. század elejére kialakult, és amelynek egy része a 150 éves török uralom alatt el is pusztult.
A készítőről csak annyi tudható, hogy egy bizonyos Lázár (kereszt)nevű személy volt a XVI. század első évtizedeiben. Nem tudjuk, hogy mikor és hol született, és arról sincs adatunk, hogy mikor és hol halt meg. Ennek alapján joggal vélhető, hogy Lázár a maga korában nem lehetett olyan társadalmi helyzetű személy, aki kortársai érdeklődését magára vonhatta volna.
Foglalkozásáról a források csak az tartották szükségesnek lejegyezni, hogy secretarius, azaz titkár lehetett, és a térképet készítő Lázár Bakócz Tamás (1442--1521) esztergomi érsek idején és környezetében élt és működött. Bakócz a XVI. század elején Magyarországon egyszerre töltötte be a legmagasabb egyházi (prímás, esztergomi érsek, konstantinápolyi pátriárka) és világi (fő- és titkos kancellár) méltóságot is. Bakócz személyi titkárait név szerint ismerjük. Abban a korban, amikor mindenkit szigorúan rendi státusza szerint kellett megszólítani, az egyszerű secretarius megjelölés inkább világi személyt takarhatott.
A szerző iskolázottsága. A források szerint ő nem végezhetett egyetemet, mivel akkor őt magisterként kellett volna megszólítani. Csak "hozzáértő" ember volt, tanulmányait a mai középfokú oktatásnak megfelelő iskolák keretei között végezhette, azaz "deák" volt, így nevezték abban a korban a latinos műveltségű, gyakorlati tudományokban jártas egyéneket.
A szerző anyanyelve. A szerzőt a források magyarként említik, és ezt térképének névanyaga is egyértelműen megerősíti. Az „é” hangot „ee”-vel jelölte, például Ezeek, Zeek, Zeeplak stb., az „ö” hangot pedig „ew„-vel: Fewdwar, Gew, Eskew, Ewsi, Fewldeak, Tertzew, Besenew stb. A Tabula Hungariae helyneveinek feldolgozása során azt is megfigyeltük, hogy a „c” hangot esetenként a „tz” betűk jelölik, például Adatz, Agatz, Bakotza stb. Ez a helyesírási sajátosság az ófelnémet nyelvjárás írásbeli gyakorlatára jellemző, feltevéseink szerint ez származhat bármely közreműködőtől, aki a lázári kézirat nyomtatásra való előkészítésében részt vett. Ugyanakkor egyes településnevek írásánál nyelvjárási szokást is megörökített Lázár, például az „i” hang jelölésében: a Kézdi helynevet Kyzdy alakban találjuk e térképen.
E kérdésről csak Jacob Ziegler (1470--1549) levele tudósít bennünket. Eszerint 1514-ben ő és Lázár e térkép összeállítását fontolgatták. Bizonnyal nem elméleti dolog lehetett tevékenységük tárgya, mert Ziegler a nyomtatott változatot - amennyire arra emlékezni tud - összehasonlította az eredeti kézirattal, ez pedig csak akkor lehetséges, ha Lázár már valamilyen kész művet tudott számára mutatni. A munka elkészítésének oka és lehetséges célja. A nyomtatott térképet vizsgálva feltűnő, hogy a XVI. századi Magyarország határain túli területeket csak az ország déli részein ábrázolt a szerző. A térképen az Al-Duna mentén Szörényvár (Turnu-Severin) a legkeletebbre fekvő hely, míg az Adriai-tenger partvonalán a legdélibb település Sibenic (Šibenik). Ugyanebben a térségben, az Adriai-tenger partján feltüntetett legészakibb hely Zengg (Senj). E helyek sajátos összefüggésre irányíthatják a figyelmet. A középkori Magyarországon a déli határvédelemi rendszert -- amelynek kiépítése az Európa szíve felé támadni szándékozó oszmán-török seregek miatt vált egyre égetőbbé a XIV. század második felétől kezdődően -- két, egymással párhuzamosan mintegy 100 kilométernyi távolságban húzódó végvárlánc alkotta. Az első többnyire a magyar királyság határain kívül, az elbukott balkáni államoktól meghódított területeken, Havasalföld határától az Adriáig tartott. A külső védelmi vonal Szörényvártól Nándorfehérvárig (Beograd) az Al-Duna vonalát követte, onnan a szrebreniki bánság várain keresztül a Száva mentén haladt. Innen hatalmas ívben a Boszna folyó völgye irányába kanyarodott, és Banja Lukán, a Jajcán és Kninen, át Klisszán (Klis) és Szkardonán (Skradin) át érte el az Adriai tenger partját. E védelmi vonal mögött húzódott a második védelmi rendszer, amely Temesvártól (Timişoara) indult Nándorfehérvárig, majd a Szerémség kisebb várainak láncolata következett, részben a Száva folyó mentén, majd az Una folyó völgyét követve Zenggnél érte el az Adriai-tengert az erődsor. Ennek a védelmi rendszernek a legerősebb pontja Nándorfehérvár, míg a legkevésbé megerősített rész Erdély déli határvonala volt.
"De mivel ilyen beszámolók, leírások NINCSENNEK ... kénytelen vagyok azt feltétlezni, hogy nem délről, hanem keletről érkeztek Batu hadai a volgai Bulgáriába."
----------------------------
Ezek szerint abból a körülményből, hogy egyik változatot sem tudjuk közvetlenül forrásokkal igazolni (sem a kaukázusi, sem a volgai átkelést), levonod azt a következtetést, hogy akkor a Volgán keltek át 1236-ban... Szép teljesítmény :)
Mindenesetre előző alkalommal, amikor a mongolok Európában jártak, tehát 1223-ban a kaukázusi átjárót használták. Ezt te sem vonod kétségbe. Akkor szerinted miért adták volna fel a jól bevált útvonalat, amikor másfél évtizeddel később -- ráadásul jóval nagyobb sereggel -- útra keltek?
una latină, asociată numelui împăratului Septimiu Severus;
una slavă, asociată cuvântului « severnâi » (северен sau северный), tradus prin cuvântul „din nord” sau „nordic”;
una religioasă, asociată sfântului Severin de Noricum, sfânt protector în Evul Mediu al bisericii latine din incinta cetăţii medievale când aceasta era utilizată de călugării misionari catolici veniţi din regiunea Austriei superioare (Noricum).
"Ha ugyanis ott lett volna, akkor leírják a krónikások, hogy ott vannak és ezt teszik, mint ahogy 1222-ban is leírták.
1236-ban pedig nem írták le ezt - hanem egészen mást írtak."
Ha már folyamatosan ilyen bőszen emlegted, igazán beszámolhatnál róla, hogyan adják elő azok a források az 1236. évi volgai átkelést.
"Ez NEM ŐSTÖRTÉNET Soknevű, ahol tördékes adatokból tetszés szerint kombinálhatsz mindenféle fantansztikus feltétlezéseket: ez már a KÖZÉPKOR, ahol vannak források.
Amiket illik ismerni, mielőtt megnyilatkoznál!"
Szerinted akkor én eddig nem forrásokból dolgoztam?
Aranyos csúsztatás a részedről, köszi :)
Persze nem sértődöm meg rajta. Mint ahogy azon sem, hogy éles határvonalat húzol a középkor meg az ókor között, mintha bizony a kútfők olyan látványosan megszaporodnának a bűvös határvonalat átlépve. Természetesen az ókori és a középkori leírásokat is lehet többféleképpen értelmezni, többféleképpen össze lehet illeszteni őket, és véleményem szerint a köztünk levő jelenlegi nézetkülönbség is alapvetően ebből adódik.
Soknevű, a gyanú lassan bizonyossággá érik bennem: neked foglamad sincs valójában arról, hogy mit is írt erről a témáról a "méltatlanul" elhalgatott Moór Elemér!
--------------------------------
Amint a kezemben lesz ismét Moór Elemér munkája, idézni fogom azokat a földrajzi-klimatológiai okokat, amelyekre hivatkozva az említett kijelentéseket tette.
"az összbirodalmi haderő ötöde volt abban az időben, vagyis BAROMIRA NAGY ERŐ!"
Igen, ezzel kapcsolatban HANGSÚLYOZTAM, hogy VISZONYLAGOSAN volt kicsi ez a haderő. Az általad favorizált May még ezt sem tette hozzá, egyszerűen csak "kicsi"-nek minősítette az 1223-as sereget (majd idézem, csak most épp operációs rendszert cseréltem...).
"úgy nem mehettek oda, ahogy TE elképzelted"
Úgy látom, ebben a kérdésben nem fogunk egyelőre dűlőre jutni, mert nem említed a kizáró okokat, ti. hogy egy jóval nagyobb sereg miért ne tudta volna ugyanazt megcselekedni, mint egy kisebb. Az áttörésre gondolok például.
Nem sokkal odébb megint csak Szerémi írja, hogy Szapolyai utasítására Czibak Imre parancsot küldött a fosztogató, magát cárrá kiáltó és nemrég Ferdinándhoz pártoló Černi Jován (a Fekete ember) ellen "a perzsák tartományába is a karánsebesi vajdának, a lugosi vajdának s a körösbánya vidékén lakó valachok előkelőinek". ("Et ad prouinciam jussit Persarum vaiuode de Karansebos et vaiuode de Lugas, et Valacorum proceribus de parte Keresbanya.")
Szerémi György emlékirataiban olvasom a Szörényi Bánságról: Szapolyai vajdát, Dózsa legyőzőjét, a későbbi királyt főúri ellenfelei kizárták az uralkodói tanácsból, arra hivatkozva, hogy 1521-ben nem sietett a nándorfehérvári védők segítségére. Mint a káplán írja, mindenki tudta, hogy a vajda ebben az időben "in Persia, iuxta flui Ister arcem Zereny sub deffensione erat", vagyis "Perzsiában", a Duna partján, Szörény várában húzta meg magát...
Az 1857-es kiadásban Wenzel az ominózus földrajzi nevet Szerbiának vagy Szerémségnek magyarázza...
"Komolyan nem értelek, a mongoloknak ugyanis a Volgai Bulgária meghódításához nem kellett átlépniük a Volgát..."
Különben pedig ne próbálj meg ennyire hülyének beállítani: amit írtam azért írtam mert világosan megmutatja, hogy a Kaukázusi hadjáratok kezdetén MÁR voltak mongol csapatok a Kaukázustól északra
--------------------------------------
Vagyis ha jól értem, szerinted az, hogy egy Volga bal parti területet a mongolok birtokba vesznek, napfénynél világosabban arra utal, hogy a Csormakán-féle transzkaukáziai harcok idején már a Kazár-hegységtől északra is megjelentek. Végül is, a Volgai Bulgária, ha azt vesszük, kétségtelenül északra fekszik a Kaukázustól... Néhány száz kilométer mindössze északkeleti irányban...
Horvát István
Dagesztáni (talán avar) férfi
Dagesztáni pár népviseletben
Derbentet gyakran azonosítják Nagy Sándor legendabeli kapujával. Már az ókor óta a Kaukázus kapujaként ismerik. Ötezer éves építményeket is feltártak itt. A tenger és a hegyek közt terül el, várfalait másfélezer éven át használták, tovább, mint a világ bármely más erődítményét. Az évszázadok során különböző népektől különböző neveket kapott, de mindegyikben szerepelt a „kapu” szó. A perzsa دربند (Darband) jelentése ’zárt kapuk’. A város 20 méter magas, 30 északra néző toronnyal kiegészített falait állítólag Kavadh fia, I. Khoszrau perzsa király építtette. Derbent kiemelkedő stratégia jelentőségét az adja, hogy egy három kilométer széles, könnyen járható földsávot ellenőriz a Kaszpi-tenger és a Kaukázus hegyei közt.
Tabula Hungariae: Lázár deák térképe
Oláh etimológiák:
