Ha valakihez szóltok a játszótéren, vagy máshol, inkább mondjátok magyarul, mert ha a franciát erőltetitek, abból csak problémáitok lesz ! :D
Néhány példa:
"...a feleségem azt mondta a kiskölöknek, hogy digast,..." (Talán úgy akarod mondani : "dégage", ami itt kb. "takarodj, tünj el" stb-t jelent )
Ez a szó nagyon durva és neveletlen egy nő részéről egy ismeretlen kisgyerekkel szemben.
"...mondom sorry, Ce notre jouer, erre blablázik egy sort a no franciául, elmondom mégegyszer, némi angollal kiegészítve, meg azzal, hogy Ce ne pas votre jouer, voulez vous returner, erre sértett fejjel visszaadja és utána félhangosan magyaráz franciául valamit (még neki állt feljebb)."
Mond inkább: " Pardon Madame, il y a une petite erreur, mais ce jouet est à nous. " A válasz valószínű más lett volna. Igaz, mindegy, úgysem értettél volna semmit belőle.
A szavaidból ennyit értett:
"Ce notre jouer" = Ez miénk játszani "Ce ne pas votre jouer, voulez vous returner,"=Ez nem öné játszani, kérem, mennyen vissza !
Igy nem csoda, hogy faragatlan péquenaud-nak néztek.
Biztos vagy benne? Honnan tudod, éltél ott is ? Ott is vannak màr bevàndorlòk bôven. Ha meg nem lenne még elég, akkor a helyiek mészàroljàk sajàt fajtàjukat (vagy mégsem ?).
Egyetértek. Viszont a franciàk màr "bevették". Nàluk ez természetes. Nem ti irtàtok itt valamikor, hogy ùgy kell élni (viselkedni, talàn gondolkodni is), ahogy a befogadò nép teszi, ha azt akarjuk, hogy elfogadjanak bennünket ?
Ezekben, mind-mind igazad van, csak általában nem az szokott pl. lopni, aki dolgozni szeretne, pénzt szeretne keresni, hogy megélhessen, hanem őket lopják meg ilyen-olyan-amolyan dolgokban. A megélhetés kérdése meg nem nagyra vágyás témája.
Én úgy gondolom, hogy az egyszerű magyar emberek nagy többésgének csak azon jár az agya, hogy életben maradjon, illetve ezekről az emberekről szintén azt feltételezem, hogy a saját környezetén belül akiken tud segít is, innét kezdve, ha mindezt meglépjük még mindig nem látom át, hogy ezeknek az embereknek mit javasolsz, mit tehetnének még többet.
Persze az is igaz, hogy mindig lehet többet tenni, de valóban arról kellene szólnia az életnek, hogy minnél többet tegyél csak azért, hogy túlélj? Szóval érted, ha az lenne, ami régebben volt, hogy volt-volt, de kevés volt azzal én is úgy lennék, hogy jó megelégszem vele, ennyi jutott, majd talán jut több is, de a semmivel nem lehet megélgedni, és nem is tudna senki megelégedni azzal.
Egyébként tényleg értelmetlen itt egyéb politikai és hasonló témákba belefolyni, én írtam is neked egy mailt IS - épp emiatt is -, de arra nem válaszoltál.
Nocsak, semmi faji megkülönböztetés! Az itt tilos! Az arab is francia, sôt jobban az, mint te vagy én. Olyan nincs, hogy francia fajta, itt mindenféle ember él és mind francia (ha itt született, vagy megkapta az àllampolgàrsàgot).
Bunkò van a "français de souche" (tôsgyökeres franciànak tartott) egyének között is én legjobban utàlom a "burzs"-okat. Akik Versailles közelében laknak, van alkalmuk talàlkozni velük szép szàmmal. :-)
:-) Ugy làtszik nem vàltoztak a dolgok azòta sem, hogy az enyéim kicsik voltak. Az én lànyom amikor ovodàba ment egy szòt sem értett franciàul (az ovonô teljesen ki volt akadva, hogy miért nem tanitjuk franciàul), az elsô évben csak hallgatott és magàba szivta a tudàst, a 2. évben kezdett el beszélni, a 3. évben pedig mindenben elhagyta a francia gyerekeket. Bevallom, hogy az elsô évben bizonytalan voltam, hogy jòl tesszük-e, hogy csak magyarul beszélünk otthon (mert szegényke megszenvedett az ovodàban), most viszont màr tudom, hogy igen, mert igy bilingue lett (még érettségi vizsgàt is tett magyarul). Az iskolàban a tanàrok màr jobban megértették és elismerték, hogy sokkal könnyebben tanul màs nyelveket az olyan gyerek, aki 2 anyanyelvû.
Ezek a nők (franciák) amúgy zsenik, játszótéri történetek rovatunk következik (két vidám meg egy durva)
(tudni kell, hogy mi általában kismotorral megyünk meg egy csomó homokozó játékkal).
1. Anyuka indul el a gyerekével a játszótérről, a gyerek húzza magával a kismotorunk (senki másnak nincs hasonló sem a környéken). Amikor olyan 10 méterrel elhagyták a játszóteret utánuk megyek, hogy talán mégse kéne másét elvinni. A nő még egy bocsánatot sem mondott csak valamit makogott az orra alatt.
2. A gyerek játszik egy saját vödörrel a homokozóban, francia kisgyerek elveszi, a miénk (köszönhetően az edzésnek, mert az elején nyuszi volt) visszaveszi. Erre jön francia anyuka/babysitter és elveszi a gyerektől. Apuka (én) odasétál, mondom sorry, Ce notre jouer, erre blablázik egy sort a nő franciául, elmondom mégegyszer, némi angollal kiegészítve, meg azzal, hogy Ce ne pas votre jouer, voulez vous returner, erre sértett fejjel visszaadja és utána félhangosan magyaráz franciául valamit (még neki állt feljebb).
Viszont a harmadik volt a legdurvább idén augusztus végén, csak sajnos nem én voltam ott hanem a feleségem. Röviden a másfél éves rajta volt egy játékon, amire fel akart ülni egy hasonló korú kissrác (kb 2 perce ült rajta a lányom). A kiscsaj megvédte magát, erre a kölök vissza jött 3 idősebb gyerekkel (gondolom tesói) és elkezdik rángatni. A feleségem (mert ő volt a gyerekekkel) odament és szólt neki, hogy Laisser elle jouer. Erre kölkök el, majd 1 perc múlva 4 arab nő (más jelzőt írnék) odajött, körbeállják az asszonyt és ordítanak vele, meg lökdösik. Nem tud elmenni közülük, végül egy faszi megy oda és küldi el a nőket a francba. A faszi szerint az nők azért balhéztak, mert a feleségem azt mondta a kiskölöknek, hogy digast, vagy valami hasonló (a kollégáim szerint a tünj el megfelelője). Az asszony persze sirógörcsben hazaindul, az egyik arab rib*nc szintén és az utcán a másik oldal menve hangosan szídja még sokáig. Ez a rib*nc ráadásul ugyan oda jár a gyerekekért ahova a feleségem is a sajátokért (a csajszi valszeg babysitter), úgyhogy naponta látja a nőt, de a nő azóta nem tett semmit. Valszeg nem ismeri fel, hogy honnan ismerős, vagy csak simán részéről ennyi volt. Amikor mondtam a munkahelyemen a kollégáknak, csak annyit mondtak (a franciák), most lettél igazi francia, mert már utálod az arabokat....
Nem akarok részletekbe menni ebben a topikban, mert inkàbb a politikai és a filozofiai témàkba valò lenne e kérdés feszegetése. Annyit viszont mondhatok, hogy csak magunkon tudunk vàltoztatni, màsokon nem. Ha mindenki erôt venne magàn és pl. becsületesebben élne (pl. nem vinne haza semmit a munkahelyérôl - ez a rossz szokàs màr a komcsi rezsimben kezdôdött), nem irigykedne a màsikra, nem csak a maga érdekével törôdne és segitené a nàlànàl szegényebbeket, kevesebbel is beérné (nem lenne nagyravàgyò és telhetetlen...stb., akkor az màr nagy lépés lenne a jò irànyba valò vàltozàsok érdekében. Nem azt kellene nézni, hogy màs is lop (sôt a kormànykörökben és a multik még többet lopnak), akkor én miért ne ? Sem azt, hogy màsnak mije van, s minden àron megszerezni ugyanazt...(gondolkodàsmòd)
A hozzààllàsban pedig nem mindig màsokat kellene hibàztatni, hanem beismerni, hogy a dolgok azért fajultak idàig, mert vagy senki nem tett semmit ellenük, vagy még a többség elô is idézte, hogy ezek megtörténhessenek. Aki pedig rosszul jàrt, annak is magàba kéne szàllnia és elgondolkodnia hol vétett élete soràn, mi rosszat követett el, melyek ide vezettek, Megbànni és jòvàtenni mindezeket; mert az életben semmi sem történik véletlenül. Mindennek megvan az oka. "Ki mint vet ùgy arat." - mondja a közmondàs, s ez nagyon igaz. A szerencse pedig fordulhat. Akinek mindig szerencséje volt, vagyont szerzett, egy nap elveszithet mindent, akit pedig elkerült a szerencse, kitartàssal, bölcsességgel, magàhoz hùzhatja egyszer a szerencsét. A megfutamodàs a nehézségek elôl nem megoldàs. A problémàkkal szembe kell nézni és megoldani ôket.
Engem is szíven ütnek az ilyen viselkedések, de nem húzom fel magam. Biztosan jobban kellett neki a jobb kabát, mint nekünk. A fiam úgyis kinőtte volna. A nőnek van 5-6 gyereke, mint az orgonasíp, sorban születtek. Az utolsó talán 3-4 hónapos, de a kicsikkel is úgy beszél néha mint a kutyával. Ahogy észrevettem ő itt a faluban az "isten", mert mindenki jóban van vele. Van pár anyuka aki tök normális, de van aki nagyon lenéző. Na azoknak már nem köszönök, nem nyitom illetve tartom nyitva az ajtót ha látom, hogy jön be utánam a suliban.
Gyerkő nálatok valóban pici még. Ezekszerint szerződéssel van itt a férjed? Mi is úgy kezdtük, aztán munkahely váltás, és most már szerencsére nem meghatározott idejű a szerzősdése. Nekem sokszor van honvágyam amúgy, de nem Mo miatt, hanem a szeretteim miatt.
Te várod már a végét? Vagy maradnál Fo-ban tovább?
Meleg van ott Párizs környékén is? Itt nálunk reggel hüsi van, de délután nyár meleg 24-25 fok. Teljesen kivagyok ettől, mert a meleg miatt teljesen le vagyok lassulva. Pedig ezer dolgom lenne, mert már el kell kezdenem szanálni a cuccokat, mit dobok ki mit nem.
Még csak most volt 1 éves a lányom, úgyhogy még pelusos is. Még pici. De elvileg 2-3 évet fogunk maradni.
Na, ilyen storykat itt is hallottam, pont ezt a köszönőset. De azért az, hogy hátráltatná a gyerekét a Tiéd... na az azért már sok... Hű, ez a kabát dolog is nagyon gáz.. hihetetlen... Mennyire primitív, és még ő hiszi, hogy ő az atyaúristen... mert francia.
Nem tudom hány éves a pici nálatok, de 2 éves ha lemúlt és nem pelusos, akkor már mehet. Ti csak rövid időre jötettek?
Kicsit félek az iskolaváltástól, de férjem azzal nyugtat, hogy a mostaninál szarabb iskola már nem lehet. Ha itt Lille-ben maradtunk volna akkor idén másik suliba írattam volna be őket, de így hogy költözünk már nem akartam a gyerekeknek rosszat.
Szülőin az egyik kedves anyuka megkérdezte, hogy a mi gyerekünk nem fogja e a többi gyereket hátráltatni a tanulásban, mert ugye a gyerek nem beszél rendesen franciául és ennek a javítása nem e az ő gyereke kárára menne?
A másik ami zavart az az, hogy amikor ideköltöztünk, akkor én mindenkinek előre köszöntem. Volt aki szépen visszaköszönt, vagy ha nekem köszöntek akkor én is. Ez mára odáig fajult, hogy van 1-2 ember aki azt hiszi, hogy ő itt a faluban a "kihaennem" és nem hajlandó fogadni a köszönést sem. Na azoknak már nem köszönök, mert már meguntam azt a szerepet, hogy én vagyok a külföldi és nekem kell alkalmazkodnom hozzájuk. Az elején még elfogadtam, hogy nekem kell beilleszkednem, de 3 év után úgy érzem ennek lejárt az ideje.
A fiam pl összekeverte télen az egyforma kabátjukat az osztálytársával, amit én észre sem vettem. Jött az anyja, hogy cseréljük ki. Én oda adtam a kabátot, ő meg majd hozza délután a miénket. Jött is délután, de nem a fiam kabátjával hanem a kicseréltett hozta vissza, mert a fiamé jobb állapotban volt mint az ővéké. Én beleírtam a fiam nevét a kabátjába, gondolom ő is, mert amit visszahozott azon lehetett látni, hogy a nevet valamilyen oldószerrel megsúrolta, hogy ne lássam a nevet.
Szóval itt nem olyan könnyű nekünk. Van aki tök rendes, de sok a paraszt is. Gondolom ez az új helyen sem lesz máshogy, de próbálok nem úgy hozzájuk viszonyulni, hogy eleve bunkók.
Ahogy elnéztem ott Saint Nom-ban sok a külföldi. Talán jobban elfogadnak majd.
Na, akkor nem is leszünk messze egymástól. :-) Igen, a Parly 2 egy pláza. Tőlünk gyalog 25 perc kb.
Hát, ilyet már itt is hallottam, hogy kb. úgy kezelik a külföldiek gyerekeit, mintha legalábbis a Marsról jöttek volna. Mondjuk nálunk még messze a suli, és addigra nem is leszünk már itt, de azért a bölcsi szerintem még szóba fog kerülni.
Jobbulást anyukádnak. Nekem is nagy félelmem, hogy nehogy legyen valami az otthoniakkal, mert Én még hazamenni sem tudok egyik napról a másikra.
Mi már 2004 óta nem élünk Mo-on. Németországban laktunk 4 évet, most meg itt. Azóta a baráti körünk sajnos megcsappant.
Az októberi találkozóról mi még lemaradunk, mert 22-től szeretnénk költözni, festeni, takartani, berendezkedni. A következő az már jó lesz és persze bármikor külön-külön is jó valamelyik délután ha már ott lakunk majd. Azt néztem, hogy a Parly2 tőlünk nincs messze. Az egyébként egy bevásárló hely?
Gyereknek lenni egyébként nem rosszabb itt mint Mo-on. Az tök jó, hogy szerdán nincs suli. Mi egy kis városkában lakunk most, ahol a suliban a gyerekeint a külföldiek. A gyerkőket szerencsére elfogadták, de minket szülőket nem. Az igazgatónő elég unszimpatikus, de szerintem mi is neki. Elég sokat akadékoskodtak azon, hogy a fiam aki most lesz 7 éves, miért nem tanult megy fél év alatt franciául. Még iskolai dilidokit is kirendeltek hozzá, hogy nem e lelki oka vannak, ami a tanulásban hátráltatja a gyereket.
Persze férjem jól leoltotta a tanárt miután semmi gondot nem találtak nála. A doki szerint Én tanítsam meg írni, olvasni a gyereket, akkor gyorsabban tanulja a nyelvet is. Mondanom sem kell, hogy ma már CP-be jár, járunk logopédushoz is, és szerencsére nincs nagy elmaradása egy francia gyerekhez képest.
Remélem ott Saint Nom-ban az új iskolában nem lesznek gondok és be tudnak majd illeszkedni és nem kezelik őket úgy minha idegen bolygóról jöttek volna.
Mind1, ne is válaszolj inkább erre már nekem, nem fogsz tudni úgy sem irányomba véleményt változtatni atéren,
hogy itthon nem az egyszerű emberekkel van a gond, és még csak nem is azzal van a gond, hogyha lehetőségük van külföldre menni,
bárhová, akkor így tesznek, a gond folyamatosan a kormánnyal, a törvényben található kiskapukkal és olyan vállalkozókkal/munkaadókkal van, akik kizsákmányolják az egyszerű embereket!
Köszike. Minden okés már. Az ijedtség nagyobb volt, és még rátett egy lapáttal, hogy nem bízom az orvosainkban. Szerencsére Édesapám elég meggyőző tud lenni;) meg sem próbálták hazaküldeni (ettől tartottam inkább) őket.
Ki gondolta volna, hogy gyereknek lenni nem jó ebben az országban. Itt nálam a környékben, rengeteg kisgyerek van. Olyan kiabalas, hiszti, játszadozás megy, és senki nem szól. Az ütvefúró, fűnyíró persze itt is megy éjjel-nappal :)
