" mintha maga a régész vagy archeologus kommentálná a saját gyűjtenyét."
Hát nem szeretném ezt a látszatot kelteni. A női ruhákat a NMAI Identity by Design c. kiállítási anyagából loptam, és egyszerűen csak néhány megjegyzést írok mellé, tömörítve. A csuhétáskákat és hasonlókat már nem tudom, honnan szedtem, nagyon sok kommentár nélküli anyagom van nekem is, de a neten elég sok kép nélküli kommentár is van, összekombinálom:) A nez-perce házassági szokásokat most épp az új könyvemben találtam, amit White Elktől vettem. Én a teljes honlapokat el szoktam menteni, több olyan anyagom van, ami már nincs fenn, talán ezért nem találtad.
Cochise szövege Dee Brown: A vadnyugat története indián szemmel c. könyvéből van. Sok részlete megtalálható angolul is, de ennél szebben le nem fordíthatná senki.
Tudom, hogy minden valakié. De akiké valójában, azok már nem élnek. Ami megmaradt az örökösöknek, az nincs a neten. Cochise gondolatai örökre az övéi maradnak. Csak azért csinálom ezt, mert gondolom, nincs mindenkinek ideje ilyen búvárkodásra azok közül, akiket érdekel. Publikálni nem fogom :), de jó megosztani másokkal, amit megtudok és főleg, amit meglátok, mert számomra a képek beszéde szinte több, mint a leírt szavak. Ha a múzeumok mégsem szeretnék, hogy sokan lássák a kitett anyagaikat, akkor legfeljebb leülöm ;)
Köszönöm szépen az idézetet ! Ha nem baj, szeretném tudni, hogy mi volt a forrása, ha lehetséges, jó lenne róla többet tudni.
Még egyet szerettem volna már rég megkérdezni. Ezekhez a gyönyörű képekhez honnan tudod hogy melyik miből készül, mi a forrása ? Én is találtam már néhányat a neten, de azokhoz nem voltak megjegyzések, pedig nagyon jó lett volna. Néha úgy érzem, mintha mintha maga a régész vagy archeologus kommentálná a saját gyűjtenyét.
Nem is olyan régen megneveztél egy múeumot, mint forrást, én felmetem rá a neten, de egyáltalán nem találtam rajta a gyűjteményt.
Köszi a választ. Elég komoly figyelem fordul ezek szerint az őslakosság problémái felé. Vagy ez esetleg csak szűk szakmai körben van így?
"A mi hivatalunkban csak 3 kolléga őslakos származású, kb. 50-ből."
Nagyon izgalmas kérdés számomra, hogy hogyan élik meg a helyzetüket. Megtisztelnél vele, ha pár szót írnál erről - persze csak amennyit publikusnak gondolsz. Az is érdekelne, hogy Te személy szerint miben látod a tanulás iránti alacsony érdeklődés okát.
Az 52%, az nagyságrendileg hány gyermeket jelent? Bocs, hogy ennyit zaklatlak.
A University of Victoria Social Work-Child Welfare szakán a kötelező tananyagba beletartozik két kurzus (egy év) First Nations Studies. Ez a tárgy az őslakosság gyarmatositás utáni történelmét és ezzel kapcsolatos politikai ill. szociálpolitikai kérdéseket tárgyalja. Röviden van szó a kultúráról is, pl. a spiritualitásukról. A gondozásban lévő gyerekek többsége őslakos. Az arányokról szólva: az őslakosság Brit Kolumbia lakosságának mindössze 8 %-át teszi ki, mig a gondozásban lévő őslakos gyerekek aránya 52 %.
Legjobb lenne, ha lennének őslakos dolgozók, akik a saját közösségeikben tudnák ezt a munkát elvégezni. A mi hivatalunkban csak 3 kolléga őslakos származású, kb. 50-ből.
Ez már a XX. század, nez-perce ruha 1920-ból. Nekem nagyon tetszik, általában van ennek a népnek a munkáiban valami általános kedvesség, legalábbis én mindig belelátom :)
"Cut bead' a neve ennek a gyöngytípusnak, a XIX. század végétől használják, még napjainkban is. Napfényben sokkal szebben csillog, mint a korábbi típusok.
Jellegzetesek a nez-perce kukoricacsuhé táskák, amiket keret nélkül, fonással készítettek, és geometrikus mintákkal díszítettek. Eredetileg kenderből és természetes alapú festékekkel kezelt füvekből csinálták őket, bogyók, gyökerek, stb. tárolására használták. A két oldaluk szinte mindig különböző.
Fontos kereskedelmi termék volt, de maradtak fenn emlékek arról is, hogy az esküvői szertartás előtt a vőlegény családjának ajándékait (általában textilféléket) a menyasszony családja szárított gyökerekkel teli csuhétáskákkal viszonozta.
A minták csak dekorációs célt szolgáltak, jelentésük nincs.
Bárcsak az enyémek lennének. Bár akkor már nem élnék vagy száz éve, úgyhogy mégse... :)
De egy szakmai kérdést szeretnék még feltenni, mielőtt elmész a grizzlyk földjére. Én magam nem dolgozom a szakmában, csak a "közelében", egy oktatási intézményben. Tudom, hogy nálunk a szociális munka speciális területe a cigányság között végzett munka, aminek külön tananyaga is van. Érdekelne, hogy nálatok milyen specialitásai vannak a rezervátumokon végzett munkának, illetve az oktatásban milyen módon térnek ki erre.
A másik ügyben: igazad van. Nem hinném, hogy a két nézőpont kizárja egymást. Nem ragozom tovább.
Köszi. Hát nem tudom, hogy én tudok-e az őslakosoknak igazán segiteni. Tulajdonképpen egy gyermekvédelmi törvényt hajtunk végre, tehát nem az egész család, közösség érdekeit nézzük, hanem a gyerekek helyzetére fókuszálunk. Ez azt jelenti, hogyha súlyos gondok vannak (testi és szexuális bántalmazás), a gyerekek elkerülnek otthonról, amig az illető családtagok megváltoztatják az életmódjukat, viselkedésüket, stb. Sajnos nincs elég őslakos nevelőszülő, igy a gyerekek többsége fehér nevelőszülőkhöz kerül. Még ha nem is bántalmazzák itt őket, akkor is elszakadnak a közösségüktől, kultúrájuktól, kiterjedt családjuktól, ami komoly lelki sérüléseket okozhat. Egy ördögi körről van szó - a lelkileg sérült ember nem tud egészséges családot nevelni. Az őslakos közösség egyébként megpróbálja a saját gyerekeit befogadni - ismerek egy olyan hölgyet, akinél 9 gyerek van, mert a testvérei, unokatestvérei kül. okoknál fogva nem tudták a gyerekeket felnevelni.
Szerintem a továbbtanulás lenne a megoldás. Őslakos származásúak ingyen mehetnek egyetemre, főiskolára, szakiskolába, a nagy részük még sem él ezzel. Pedig igy lehetne a jobb állásokhoz jutni, egy kicsit kiemelkedni. Az Indian Act révén kapott jóléti összeg nem elég ahhoz, hogy jól éljenek, ráadásul nem munkából megszerzett pénzről van szó, tehát nemigen járul hozzá az önbecsülés növeléséhez.
Saját képek, köszönöm. Már többször jártam itt, nagyon érdekes. Kár hogy nem csináltam több fotót. Majd igyekszem a topikhoz tartozó dolgokat fotón is megörökiteni és közzétenni. Én is szivesen nézegetem a Te képeidet.
Az én szemszögemből rasszizmusról van szó - a gyarmatositók ezt az "ideológiát" használták fel céljaik elérésére, nemcsak itt, hanem a világon máshol is. Ezért hunyta be a szemét a társadalom, amikor az őslakos gyerekeket (és nem felnőtteket) kinozták.
Köszönöm, Sher!
Cochise beszédéből néhány részletet idéztem már régebben, de most újra beírom, mert nem szeretném, ha a rasszizmust táplálhatná mindaz, amit idéztem tőle. Ez a békeajánlat fordíthatott volna a csirikavák történelmén, ha lett volna fül, ami meghallgassa.
Cochise csendes hangon felelte:A nap forrón tűzött fejemre, izzással töltötte el mindenemet, és felforrt a vérem, most azonban eljöttem ebbe a völgybe, ittam ezekből a vizekből, megmosakodtam bennük, mire lehűlt a vérem. És mert lehűlt a vérem, tiszta fejjel, kinyújtott kézzel jövök hozzád, hogy békét ajánljak. Őszinte a szám, nem akarlak becsapni, de azt sem akarom, hogy te rászedj engem. Szilárd, tartós, megbízható békét akarok. Amikor Isten megteremtette a világot, egy részét a Fehér Embernek adta, a másikat az apacsoknak. Miért? Miért kerültek össze? Most, hogy így beszélek veled, tudom, a Nap, a Hold, a Föld, a vizek, a madarak, az állatok, sőt a meg nem született gyermekek is örvendeznek szavaimon.
...Vannak indiánok, akik rabolnak és ölnek. Nincs hatalmam fölöttük. Ha lenne, nem tennék. Harcosaimat megölték Sonorában. Idejöttem, mert Isten ezt parancsolta nekem. Így szólt hozzám: békében élni jó és idejöttem. Jártam a világot a felhőkkel és a levegővel, amikor Isten megszólalt gondolataimban, mondván, jöjjek el ide és kössek békét mindenekkel. Azt mondta, a világ valamennyiünké. Így van-e?...
Beszéljetek amerikaiak, szóljatok mexikóiak, semmit sem akarok takargatni előttetek, ti se takargassatok semmit előlem. Nem szólok hazug nyelvvel, a ti szavatok se legyen hazug.
... Ittam ezekből a vizekből, ezek a vizek hűtötték le a vérem, nem akarok elmenni innen.
Granger tábornok megígérte, mindent megtesz, hogy a kormányt rávegye, hadd éljenek a csirikahuák a hideg, tiszta vizű Canada Alamosában. Cochise viszont arra tett ígéretet, hogy gondja lesz az embereire, békén éljenek mexikói szomszédaikkal. Meg is tartotta a szavát. Néhány hónap múlva az amerikai kormány mégis elrendelte, hogy minden apacsot költöztessenek Canada Alamosából a Tularosa erődhöz. Amikor Cochise értesült erről az utasításról, azonnal elmenekült harcosaival. Kis csoportokra szakadva visszatértek a délnyugat-arizonai kopár, sziklás hegyek közé. Cochise most már elhatározta, hogy mindörökre ott marad.
Oh Great Spirit of our Ancestors, I raise my pipe to you. To your messengers the four winds, and to Mother Earth who provides for your children. Give us the wisdom to teach our children to love, to respect, and to be kind to each other so that they may grow with peace of mind Let us learn to share all good things that you provide for us on this Earth.
Chief Yellow Hawk
Great Spirit Prayer
Great Spirit, Great Spirit, My Grandfather, All over the earth the faces of living things are all alike. . . Look upon these faces of children without number And with children in their arms, That they may face the winds and Walk the good road to the day of quiet. . .
There is no death. . . Only a change of worlds. . . Only a change of worlds.
Épp a Sicangu híreket olvastam, és a Kili rádiót hallgattam, amikor észrevettem hogy válaszoltál, de aztán hirtelen lefagyott a gépem, és megállt bennem az ütő, hogy elveszik minden gyűjtögetésem eredménye. Aztán szerencsére újra működik.
Amit írtál Chochise-ről, az nagyon megrendítő. Köszönöm hogy megírtad !
Az ilyen dolgok mindannyiunk szívét megdobogtatják.
A jóistenről egyesek úgy gondolkodnak, hogy egy az isten, bárhogyan is hívják.
Hívhatják Creator-nak, Gitchi Manutunak, Great Spirit/ Wákhá Tágá --nak, vagy másnak. Mások azt gondolják hogy nincs, vagy hogy van, de nem összekeverendő. Ez egy nagyon veszélyes dolog, amiről nem is szeretnék vitatkozni, igazán csak egy hajszálnyi gondolatnak tartom. Elnézést kérek is kérek az említéséért.
"mert Isten szereti őket, még jobban, mint én vagy Te " - ezzel teljesen egyetértek.
Még egy vallással összefüggő dolgot említenék : ma van az utolsó napja egy nagy tábornak, melyben Bear Butte-ért imádkoznak, ennek a tábornak a célja, hogy a Sturgis rally idején, amikor leginkább háborgatva van a szent hely, imádkozzanak annak megóvásáért, a kultúrális integritás védelméért, a szent helyek spirituális épségéért, valamint az US csapatokért, az éhezés és globális felmelegedés kivédéséért.
Ebben a táborban a részvevőknek lehetősége nyilik hogy tanuljanak saját kultúrájukról, történelmükről, nyelvükről és spiritualitásukról-szellemiségükről.
Ebbe a táborba mindenkit meghívtak, aki ezekért a célokért részt vállal az imában.
Van egy könyvem : " Tözsfőnökök bölcsessége " ebből szeretnék Nektek idézni most, záró részeként ennek a témának.
Seattle törzsfőnök beszédéből, 1853
" Az az égbolt, amely sok-sok évszázadon át könyörületes könnyeit árasztotta népemre, és ami nekünk változatlannak és állandónak tűnik, akár meg is változhat. Ma még derült az égbolt. Holnap már lehet, hogy felhők borítják be.
Szavaim olyanok, mint a csillagok, amelyek sohasem változnak. Amit Seattle mond, abban a washingtoni Nagy Vezér olyan biztonsággal bízhat, mint a Nap vagy az évszakok változásában..........
Volt idő, amikor népünk úgy élt ezen a területen,mint ahogyan a szél fodrozta tenger hullámai borítják be a kagylós tengerfeneket. Ez az idő rég elmúlt, és törzseink hatalmassága ma már csak gyászos emlékként él bennünk...........
....jó apánk olyan üzenetet küld nekünk, hogyha kívánsága szerint cselekszünk, akkor megvédelmez bennünket....
.......Akkor tényleg ő lesz a mi apánk , és mi az ő gyermekei.
De megtörténhet-e ez valaha is ?
A maguk istene nem a mi istenünk. A maguk istene a maguk népét szereti, az enyémet viszont utálja. Erős, védelmező karjait szeretettel a fehér ember köré fonja és úgy vezeti őket, mint ahogyan az apa vezeti kisfiát. Rézbőrű gyermekeit viszont cserbenhagyta - már ha egyáltalán ők tényleg a gyermekei.
Úgy tűnik a Nagy Szellem szintén cserbenhagyott minket. A maguk istene a maguk népét napról napra erősebbé teszi. Hamarosan megtöltik az egész vidéket. Népünk pedig úgy fogyatkozik, mint a gyorsan visszavonuló apály, amely talán sohasem fog megduzzadni.
A fehér emberek istene nem szeretheti népünket és nem is védelmezhet minket. Népem olyan mint az árvák, akik senkitől nem számíthatnak segítségre. Hogyan lehetnénk akkor hát testvérek ? Hogyan lehet a maguk Istene a mi Istenünk is, hogyan virágoztathatna fel minket újra és ébreszthetné fel bennünk ismét a visszatérő nagyságunkról szóló álmokat ?
Ha közös mennybéli atyánk van, akkor ő bizonyára részrehajló - elfogult fehér gyermekeivel szemben. Maguknak törvényeket adott, de nem szólt rézbőrű gyermekeihez, akiknek nyüzsgő tömege valaha annyira betöltötte ezt a hatalmas földrészt, mint ahogyan a csillagok népesítik be az égboltot.
Nem, mi két külön faj vagyunk,különböző a származásunk és mások a céljaink.....
Számunkra őseink hamva szent, nyughelyük pedig megszentelt hely...........
A maguk vallásást a maguk istenének vas ujja írta kőtáblákra, hogy nehogy elfelejtsék. A rézbőrűek ezeket sohasem érthetik és jegyezhetik meg........
A nappal és az éjszaka nem férnek meg egymással. A rézbőrűek mindig úgy menekülnek a fehér ember közeledése elől, mint ahogyan a reggeli köd szökik el a reggeli napsütés elől....... "
Hihetetlen gyönyörű szöveg, alig bírtam abbahagyni az idézést, pedig nem szeretnék jogot sérteni vele. Köszönet illeti érte szerzőit.
Bár vannak vélemények mindkét oldalról, s az őslakosok ma már nagyrészt keresztények, mégis él még a régi hit is. Örök emlékként és kincsként a következő generációknak.
Itt a legvégén szeretném leszögezni, hogy írásaimmal SENKIT nem szeretnék megbántani. Remélem ez sikerül is. Ezen felül szeretnék átadni valamennyit abból az értékből vagy megismerésből, amennyit én látok. Remélem ez is sikerül.
Először is köszönöm a bókot, ami azért persze erős túlzás, de a hiúságomat mára jóllakatta :) De talán elhiszed, hogy igazat mondok, ha azt mondom, hogy lebilincselőnek találom az indián kultúrákat - gondolkodásukat is beleértve -, szeretném megismerni őket, amennyire lehet, és szeretném, hogy a következő generációk kincsnek lássák. Talán elhiszed, hogy engem is megrendítenek azok a dolgok, amikről írsz. A szívemhez ér az a nagy és elkötelezett szeretet, ami a soraidból árad az indiánok ügye iránt, és szinte megbénít a válaszadásban. De azért megpróbálom.
A tapasztalat sajnos tényleg azt mutatja, hogy globálisan nézve sem a humanizmus alapkövetelménye, sem a természetvallások, sem a kereszténység eddigi gyakorlata nem volt elég ahhoz, hogy az emberek ne verjék, erőszakolják és öljék meg egymás gyerekeit. Ebben a speciális esetben egy olyan népirtásról beszélünk, ahol például - Pratt hírhedt szavait idézve - a "kill the Indian, and save the man" ideológiájára építették fel a rendszert, ami egyértelműen a keresztény vallásra támaszkodik. Eléggé alkalmas volt arra, hogy a lelkiismeretet elhallgattassa, és teológiailag is alá volt dúcolva. Ezért hangsúlyoztam ki a kereszténység felelősségét, ami nem az én hobbim, hanem sajnos kikerülhetetlen tény. Ezt meglehetősen sokszor a fejünkre is olvassák, és nem mondhatjuk, hogy ádehogy.
De szeretnék mondani mégegy dolgot. Életem egyik legmegrázóbb olvasmánya volt Cochise vallomása: "Isten nem olyannak teremtett minket, mint benneteket. Úgy születtünk mi, akár az állatok, száraz fű között, alomban, nem ágyban, amiként ti. Ezért hasonlatos életünk is az állatokéhoz, ezért kóborlunk éjszakánként, ezért kell rabolnunk és ölnünk." És ahogy ezt olvastam, először értettem meg és éltem át a betlehemi jelenet mindent elsöprő erejét, a jászolban fekvő Jézust, aki közösséget vállal az alomban születettekkel, mindenütt a Földön, mert Isten szereti őket, még jobban, mint én vagy Te.
Először is szeretném megköszönni Kate- nek és Annie-nak azt a rengeteg tudást és tapasztalatot, amit megosztotok velünk !
Nagy dolog ez, mert mindegyikünk "tudománya" más egy kicsit, ki erről tud, ki arról, mindegyikünknek lehetnek speciális oldalai, de amit Annie ide felrakott, az a tudás igazi kincsesháza.
Kate, Téged is szívből üdvözöllek, igazán örülök, hogy megosztod velünk a tapasztalataidat és tudásodat !
Igazán élmény olvasni mindkettőtöket !
" hát legalább azért, mert ez Jézus Krisztus félreérthetetlen parancsa, mint minimumkövetelmény"
Elnézést, Annie, nem szeretnék Veled vitatkozni ezen. Remélem, semmi sértő nem lesz a véleményemben.
Amit én szeretnék hozzátenni az alábbi egész témához, hogy néhányszor én is olvastam már e bentlakásos iskolák által okozott károkról. Jóval többről volt szó, mint a gyerekek éheztetéséről. Szexuális visszaélésekről, nagyon komoly bántalmazásokról van szó. Valódi, leplezett emberírtásról van szó. Legalább annyira gyilkos volt ez a rendszer, ami az emberek "lelkét és szívét "pusztította , mintha golyóval lőtték volna őket.
Egyszer olvastam egy cikket, melyben egy indián apa azt mondta, azért nem tanította meg gyermekeinek az ősi nyelvet, mert ŐT annyit verték és annyit szenvedett, hogy megfogadta, hogy nem fogja engedni, hogy emiatt a gyermekeinek is ennyi szenvedésben legyen része. No comment.
Ezek az iskolák - és felette az egész politika- az indiánok életvitelének, kultúrájának, életszemléletének gyökeres kiírtására törekedtek. Arra törekedtek -immár törvényes keretek között- hogy az indiánokat, ahogy csak lehet letöröljék a föld színéről.
Az egész bentlakásos rendszernek illetve az egész komplett bánásmódnak igen komoly hatásai maradtak. Széthullott családok,öngyilkosságba menekülő gyerekek, hatalmas nyomor maradt a nyomában. Felbomlott az addig szigorú törzsi kultúra, a vele járó helyben szokásos "erkölcsi " morál, és az összetört , gyökerüket vesztett és sehova nem tartozó, iskolából kikerült emberekben az iskolai rendszer kitörölhetetlen mentális sérülést "is " hagyott.
Manapság a hatalmas munkanélküliség, a valódi jog, azs orvosi ellátás hiánya ma is megteszi a magáét. Nem véletlen a jelentős mértékű alkohol és drogfüggőség.
A régi rendszer és a mai rendszer is, javában hozzájárul ahhoz az iszonyatos öngyilkossági hullámhoz, ami ma köztük tapasztalható. Rosebud rezervátumban pont az idei évben hírdettek vészhelyzetet, olyan magas volt az öngyilkosságok aránya.
A régi rendszer hatása , ha közvetve is, a mai napig is érvényesül. Sok más hatással egyetemben.
Függetlenül attól hogy valaki hívő vagy sem, teljeséggel érthetetetlenek és megbocsáthatlanok azok a kegyetlenkedések, amik ezekben az iskolákban megtörténtek.
Számomra teljesen döbbentes, hogy tud valaki egy ártatlan gyermekkel- legyen az bármilyen nép gyermeke- kegyetlenül bánni. Az én szívem mindig belesajdul, ha belegondolok a szituba, amikor egy ártatlan, rettegő gyermekkel szemben kegyetlenkednek.
És ez nem a Jóisten parancsától függ, hanem attól hogy valaki tud-e embernek megmaradni, függetlenül attól hogy a Jóisten parancsolja-e vagy sem.
Ha belegondolunk, a szolgáira ugyan nem hatott. Sőt, az adott országok hívő tagjaira sem. Bocsánat a fogalmazásért, de sajnos így van.
Az indiánok ,saját hazájukban, nem elfogadott emberek. Sokszor ma sem nézik őket EMBER-nek.
Ami a jogot illeti, sok esetben bánnak úgy velük mint másodrangú állampolgárrokkal.
Az indiánok, manapság, a többiek számára ugyanúgy láthatatlanok. Nem csak azért, mert mélyen elszigelten élnek, hanem azért is, mert az átlagember észre sem veszi őket, emberszámba sem veszik őket. Erre egyébként manapság is sokat utalnak.
Én hívő vagyok, ami ugyan nem tartozik a topicra-, de mindemellett úgy gondolom, az emberiesség tanítása nem felekezetfüggő, hanem minden vallástól függetlenül is kötelező érvényű.
Az indiánok kultúrája, nyelvei, hite és gondolkodásmódja pedig ugyanúgy taníthat másokat szépre és jóra, mint amennyi negatívumot is hordoz(hat) magában.
A világnak ugyanúgy értékes öröksége és kincse mindez, mint bármely más nép kultúrája.
Nem a vallás, vagy a vallások felelősek azért ami történt és történik, hanem maguk az egyének, az emberek. És mivel az emberek általában vallás szerint is csoportosulnak, ezért aztán az egyház, aminek tagjai voltak ezek az emberek, épp úgy felelős, mint az egyének.
De ettől függetlenül az , amit az egyházak nevében megtettek, az én hitemet nem fogja megingatni sohasem.
Viszont az emberiesség parancsa minden emberre vonatkozik, függetlenül nemre, fajra, felezetre.
A mi feladatunk pedig az, hogy az utánunk következő generációknak megmutassuk, hogy mennyi értékes dolog van világon, amit védeni és óvni kell.
Én irigylem KAte-et, mert így a internet mellől az ember nem sokat segíthet, Ő igazán szerencsés, hogy van módja és lehetősége segíteni mindazokat, akiknek megmaradt kultúrája a világörökség része maradt !
/ És itt nem az általában vett világörökségre gondolok, hanem arra ami nekünk, ennek a generációnak fennmaradt. Ki kincsnek tekinti, ki nem, mindenki saját belátása szerint ítélheti meg. /
Bár én tavaly aláírtam egy petíciót,ami Bear Butte-t szeretné megvédeni. /Szent hely/
Nem csak a művészetükben, hanem a tudásukban, gondolkodásukban és hitükben is vannak olyan elemek, amelyek igazi értéket képviselnek.
Innen az intenet mellől nem segíthetjük őket, mert az amerikai nemzetek szellemiségét soha nem fogjuk tudni befolyásolni.
Egyetlen, valódi felelősségünk abban áll, hogy a következő generációkkal megértessük hogy mennyire fontos feladat számukra hogy megértsék és elfogadják a különbségeket , tudják hogy mindenkinek drága a kultúrája, és rajtuk múlik, hogy mindaz a kincs, ami ma létezik, fennmarad, vagy pedig végleg elenyészik.
Eltérő a nézőpontunk, mindamellett a "mások" felelősségét én sem vitatom, sőt ha az őslakosok gyakorolnak önkritikát némely dologban, én még az ellen sem lázadok fel.
Ami a közös kalapot illeti, felsoroltál négy nagy egyházat, mindegyik pert veszített olyan ügyben, amiben súlyosan megsértette a saját hitrendszerének alapjait, tehát nem felekezeti vagy személyi kérdésről van szó.
"De hát itt arra ment ki a játék, hogy a kereszténységre térités leple alatt jelentősen lecsökkentség az őslakosság számát és elfoglalják a területeiket."
Pontosan így van, és ebben az egyházak olyan fontos szerepet játszottak, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A "jónép"-nek kellene lefogni az egyházak kezét, ha gyerekek éheztetésében vélik megtalálni küldetésüket? Nem gondolom.
Inkább azt gondolom, hogy mindent meg kell tennünk annak a lelkületnek a felszámolásáért, ami ezekhez a dolgokhoz vezetett. A hitrendszerem alapjait nem kell azért megváltoztatni, annyira nem bonyolult az ügy. Akár fundamentalista, akár liberális felekezetről vagy egyénről van szó, az éhezőknek enni kell adni, a jövevényeket pedig be kell fogadni, (nem beszélve arról, ha ez a "jövevénység" éppen fordítva van...), ha másért nem sikerül, hát legalább azért, mert ez Jézus Krisztus félreérthetetlen parancsa, mint minimumkövetelmény. Aztán el lehet merülni a teológia rejtelmeiben és Isten munkájának kutatásában a történelmet illetően. Persze ez valamilyen szinten a kereszténység belső problémája, de mégsem olyan jellegű, amit zárt ajtók mögött elintézhet.
Ha a kanadai "nemkeresztények" úgy gondolják, hogy a felelősség őket is terheli, jól teszik. Ha a keresztények kifelé mutogatva hirdetnék ugyanezt, az engem zavarna.
Felteszek képeket a Cowichan törzs kultúrális központjáról (Duncan, Van. sziget,Brit Kolumbia). Ez amolyan szabadtéri múzeum. A Cowichan törzs a Coast Salish népek közé tartozik (róluk már irtam).
A háttérben lévő pózna és sas a törzsfőnök háza előtt állt, ill. a leggazdagabb család tengerparti részét jelölte.
A totemoszlop a család történetét mesélte el. A közhittel ellentétben nem a legjelentősebb figura volt legfelül. (van egy olyan angolszász kifejezés hogy valaki "magasan van a totemoszlopon", ill. magas beosztásvan van).
Még egy.
Longhouse (hosszú ház) motivumokkal diszitve. Ez a valamikori szálláshelyüknek a replikája - manapság faragó mühely van benne.
Vörös cédrusból kivájt egyszerü kenu. A harci kenuk nagyobbak, bonyolultabb épitésüek és gazdagon diszitettek voltak.
A fehérektől tanulták a szövést és kötést. A pokrócokkal a szomszédos törzsekkel kereskedtek, tehát nagy jelentősége volt. A Cowichan pulóverek ma is hiresek (és jó drágák).
Kedves Annie! Jó hogy nem leszel ellensége a vallásodnak. :)
Nemcsak a kereszténységet terhelik égbekiáltó bünök. Azon kivül szerintem nem lehet minden keresztényt egy kalap alá venni. Úgy gondolom hogy még tán a saját vallásodon belül is van aki liberális, van aki fundamentalista. A lényeg az hogy Te tisztában vagy azzal hogy Neked mi az álláspontod és kiállsz mellette. A hitrendszereden valószinüleg nem fogsz változtatni, és miért is? Nem lehet fekete-fehéren megitélni ezeket a problémákat. Tudod, itt Kanadában az a szemlélet, hogy nem csak a kormányok és az egyházak felelősek. Végül is mindenki más nagyjából tudott ezekről a dolgokról, és senkinek sem jutott eszébe, hogy tiltakozzon. Ha a jónép tiltakozott volna, akkor ezek a szörnyüségek nem történhettek volna meg. De hát itt arra ment ki a játék, hogy a kereszténységre térités leple alatt jelentősen lecsökkentség az őslakosság számát és elfoglalják a területeiket. Nem hiába, hogy ilyen gazdag ez az ország - az őslakosság és a szegényebb bevándorlók hátán épült. Tehát itt mindenkinek szembe kell ezekkel a dolgokkal nézni, nemcsak a keresztényeknek!
Nekem néha lelkiismeret furdalásom van amikor a rezervátumba kell munka révén mennem. Ők nem tesznek különbséget a magyar származású ill. az angolszász kanadaikat között - ez őslakosok számára én fehér ember vagyok, tehát a hozzám hasonlók vették el a földjeiket, a gyerekeiket és tüntették el a kultúrájukat. Én elvállalom ezt a szerepet és szembenézek vele, mert a vitatkozás ill. felelősség átháritása szerintem még több sebet ill. konfliktust okozna.
Csak eszembe jutottak a beszélgetések kapcsán ezek a képek, most megkerestem őket. A felső Fort Sill 1913-ban, abban az évben, amikor a csirikavák szabadultak. Mindenesetre nyeltem egyet, amikor először megláttam. Az alsó képen Naiche látható családjával.
Én is nagyon örülök hogy rátaláltam erre a topikra. A mások kultúráját értékelni tudó, széleslátókörü egyének körében otthon érzem magam!
Az a pilisi tábor klassz lehetett. Én is a természetbe "menekülök", ha nyugalomra vágyok. Egy hét múlva férjemmel Brit Kolumbia hegyes részein fogunk túrázni a vadonban, már alig várom! De azért a grizzly medvékkel nem szeretnék találkozni!
Apropó, emlékszik-e valaki a Winnetou-ból hogy Karl May száritott medvetalpról irt (mármint hogy azt ették az apacsok)? Emlékszem hogy a 70-es években gyakorta nyaggattam az anyut hogy ugyan készitsen már nekem medvetalpat...
Eszembe jutott róla, hogy egyszer a suliban Cseh Tamás tartott előadói estet, aminek az lett a vége, hogy hajnalig mesélt a bakonyi "indiánság" csodáiról. Azt hiszem, soha nem vágytam még úgy semmire, mint hogy elmehessek oda. Kedvesen és udvariasan pattintott le, mert valami olyasmit mondott, hogy egy magányos fiatal lány megjelenése a családosok törzsközösségében előre nem látható bonyodalmakat tudna okozni... Hát eléggé megsértődtem ezen a megközelítésen, de azóta már megbocsátottam :) De azért sajnálom, hogy a bakonyi indiánság kimaradt az életemből.
Örülök, hogy így van. Tudom, néha úgy tűnik, mintha ellensége lennék a saját vallásomnak, pedig nem is ... :) Csak éppen azt gondolom, hogy olyan súlyos és égbekiáltó bűnök terhelik már a kereszténységet, ami elől nem menekülhetünk el, szembe kell néznünk velük. Mégpedig a tanítások szintjén, mert bizony sokszor olvastam az elmúlt években is azt a véleményt - persze már csak nemhivatalosan -, hogy Amerika őslakóira az isteni igazságszolgáltatás sújtott le. (Hogy a zsidóságot ne is említsük ...) De azért örülök mindennek, aminek lehet.
Az őslakos politikai aktivisták a náci koncentrációs táborokhoz hasonlitják a bentlakásos iskolarendszert. Még olyan állitásokról is olvastam, hogy a "Végső Megoldás" fogalma innen, Kanadából ered, az őslakosok szisztematikus kiirtásával kapcsolatban - és ezt kopirozták a nácik. Az ilyen állitásokat a kanadai kormány cáfolja. Az tény, hogy a dél-afrikai apartheid rendszer bevezetői a kanadai és ausztrál kormány asszimilációs "erőfeszitéseit" tanulmányozták és vették figyelembe.
Az egyházak felelősséget vállaltak a történtekért - az érintett egyházi tisztviselőket kiközösitették és kártéritést is fizettek (persze ezt birósági döntés alapján). Az egyházak manapság próbálnak a szegénységben élő őslakosságnak segiteni, pl. élelmet osztanak szét. Az őslakosság nagy része egyébként keresztény - sokan az egyháztól kérnek ill. kapnak támogatást, mert a kormány által fenntartott programokban nem biznak annyira. Amikor az első éves praktikumomat végeztem, a Salvation Army Family Services-nél voltam és akkor döbbentem rá, hogy milyen rettenetesen szegény az őslakosság. Itt élelmiszert osztottunk szét, mindennapi dolgokat, mint pl. kenyér, tej, tészta, stb. Szóval én úgy láttam hogy az egyházak próbálnak korrigálni az őslakossággal való kapcsolatukon.
... text. NativeAmerican Image Gallery and Sales. Return to Gallery Index. This gallery contains 151 images. Mouse over graphics to view ... history.denverlibrary.org/sales/native.html - 9k
Eredetileg a worldcat-on keresgéltem,onnan tudtam rámenni.
Ha nem találjátok, vállalkozó kedvűeknek elküldhetem a teljes hivatkozást, bár ezzel újabban nagyon vigyázok, mert nem szeretném ha valaki valami hívatlan- akaratlant kapna.
-Észak-Amerikai Indiánok-Amerika őslakóinak gazdag kultúrái a délnyugati pueblóktól a fagyos Északig (Park Kiadó-Szemtanú sorozat 25)
...a könyv hatalmas tárgyi anyaggal (pompás fejdíszek, csodás gyöngyhímzéses mokaszinok, mesteri fazekesmunkák, művészi ötvösmunkák) mutatja be az indián népek kultúráját egész Amerikában.
-Molnár László Miklós: A híres Vadnyugat (Móra Ferenc Könyvkiadó 1983)
...a könyv a vadnyugat hőskorát próbálja összefoglalni, csaknem 220 korabeli fotóval és rajzos térképekkel. Kitér a szerencsevadászokra, aranyásókra, revolverhősökre... és olyan indiánokról is olvashatunk benne, mint Ülő Bika (Tatanka Yotanka), Vörös Felhő (Makhpiya Luta), és Geronimo...
annie, mindig megdöbbentesz a képeiddel: Geronimo-ról már soket láttam, de ezt még sohasem. Köszönöm!
kat, örülök, hogy itt vagy és megosztod velünk a tapasztalataidat. Ez fontos!
És egy kis élménybeszámoló: egy hetet töltöttem a Pilisben, távol mindentől, egy tábor keretében: jó volt találkozni nyulakkal, rókákkal. Jó volt éjszaka pipázgatni és az éj hangjait hallgatni. Néha néha bóklásztam is egyet egyet, olyan helyekre ami távol va a turista utaktól és az erdő nem volt fukar: tehénszarvas-koponya és gyünyörű tollak miket hazavihettem. Felejthetetlen volt! Az erdő az utolsó menedék!
Nagyon érdekes és egyben megdöbbentő, amikről írsz.
Érdekes, hogy korábban ebben a topikban a Galgadio vagy az NJ szinte pont ugyanilyen dolgokat írtak le egy az USA-ban valaha működött indián benntlakásos iskoláról.
Sziasztok! 
"Cut bead' a neve ennek a gyöngytípusnak, a XIX. század végétől használják, még napjainkban is. Napfényben sokkal szebben csillog, mint a korábbi típusok. 
Jellegzetesek a nez-perce kukoricacsuhé táskák, amiket keret nélkül, fonással készítettek, és geometrikus mintákkal díszítettek. Eredetileg kenderből és természetes alapú festékekkel kezelt füvekből csinálták őket, bogyók, gyökerek, stb. tárolására használták. A két oldaluk szinte mindig különböző.
Fontos kereskedelmi termék volt, de maradtak fenn emlékek arról is, hogy az esküvői szertartás előtt a vőlegény családjának ajándékait (általában textilféléket) a menyasszony családja szárított gyökerekkel teli csuhétáskákkal viszonozta.
A háttérben lévő pózna és sas a törzsfőnök háza előtt állt, ill. a leggazdagabb család tengerparti részét jelölte.
A totemoszlop a család történetét mesélte el. A közhittel ellentétben nem a legjelentősebb figura volt legfelül. (van egy olyan angolszász kifejezés hogy valaki "magasan van a totemoszlopon", ill. magas beosztásvan van).
Még egy.
Longhouse (hosszú ház) motivumokkal diszitve. Ez a valamikori szálláshelyüknek a replikája - manapság faragó mühely van benne.
Vörös cédrusból kivájt egyszerü kenu. A harci kenuk nagyobbak, bonyolultabb épitésüek és gazdagon diszitettek voltak. 
A fehérektől tanulták a szövést és kötést. A pokrócokkal a szomszédos törzsekkel kereskedtek, tehát nagy jelentősége volt. A Cowichan pulóverek ma is hiresek (és jó drágák). 
