Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
A Galleria dell' Accademian ugyan már jártál, de azért hozok pár fotót Michelangelo Dávidjáról. A méreteihez annyit, h. némelyik régebbi könyv 4,1 m-nek írja, valójában 5,17 m. Michelangelo 1504 januárjában fejezte be ezt az alkotást. Majd ezután fogott hozzá a II. Gyula pápa síremlékére tervezett szobroknak. Végül csak néhány darab készült el a nagyszabású tervből. "Életem tragédiája lett" - ahogy a Mester vallotta. Megrendítőek azok a rabszolga szobrok, így befejezetlenül is, egy részük az Accademian látható, a többi a Louvre-ban (fotókat lásd wga.hu).
(Azt hiszem sehol nem találkoztam ekkora biztonsággal,mint itt legalább 5 teremőr "vigyázott" Dávidra, ami nem is csoda, mióta a '90-es évek elején egy őrült nekirontott kalapáccsal, azt hiszem a védő üvegfalat is az után húzták köré.)
Kiegészítésként még pár morzsa..., a téren lévő templomot 1250 körül alapították. Érdekesség, h. a templomban lévő orgona a legrégebbi Firenzében. A téren lévő lovasszobor, I Ferdinando nagyherceget ábrázolja, (Giambologna), a szökőkútat pedig Pietro Tacca készítette.
Mint lelencház a legrégebbi Európában, 1421 és 24 között építették. Az előcsarnok bal oldalánál van egy szögletes ablak, egy itt lévő forgó kerékre lehetett tenni a nem kívánt vagy anyagi okok miatt nem felnevelhető csecsemőket. 1875-ben befalazták az ablakot.
A Lelencház templomkapuja melletti ajtó mögött van egy múzeum, annak a II. emeletén láthatunk egy Ghirlandaio alkotást, "Három királyok hódolata" a címe, és egy Filippo Lippi Madonna is.
A tér leghíresebb épülete az Ospedale degli Innocenti, vagyis a lelencház, melynek tervezője Filippo Brunelleschi volt. A nyitott árkádos Loggiával rendelkező épületet a reneszánsz első épületének tekintik.
Persze Michelangelo Dávidjáról, mint a múzeum legfőbb látványosságáról talán mégis kellene néhány szót írni.
Azt a márványtömböt, amiből végül Michelangelo "kiszabadította" a szobrot, előtte már két mester is próbálta felhasználni, sikertelenül. Egy pályázat útján nyerte el a lehetőséget Michelangelo Firenzének abban az időszakában, amikor kivételesen béke volt, a Signoria mindenki megelégedésére demokratikusan vezette a várost. A megbízás valami olyasmire szólt, ami hirdeti Firenze nagyságát, dicsőségét.
Sok Dávid szobor készült már, de mindig a gyengécske, de győztes alakot ábrázolták, Michelangelo azonban még a tett elötti elszánt, erős, bátor fiatalembert formázta meg (állítólag Andrea del Sarto, aki maga is ismert művésze Firenzének, volt a szobor modellje, ez nem biztos, de azt is olvastam, hogy híres volt formás testéről és szép arcáról).
A szobor nagy dicsőséget hozott a fiatal mesternek. A városi vezetőkből és művészekből (köztük volt Leonardo da Vinci is) álló csoport hosszas tanakodása után helyezték el a szobrot a Palazzo della Signoria bejáratánál, de már az odaszállítása is nagy művelet volt, a három méter magas szobornak különleges szekeret ácsoltak (a ma Dóm Múzeum területén készült a szobor).
Pontosan így fejből nem tudom mikor, de egy nagy lázadás alkalmával a nép betört a Palazzóba és kidobáltak az ablakán iratokat, bútorokat. Egy ilyen bútor törte le a szobor bal karját, melyet az akkor még fiatal Vasari és egy társa kaptak fel és vitték biztonságos helyre, hogy pontosan mikor javították ki, azt nem tudom.
Csak több mint két évszázaddal később, 1873-ban került az Akadémia védő falai közé.
A múzeumot bemutatni leginkább ezen link alatt mutatják be nekünk a "visita il muzeo" menüpontnál, úgyhogy én nem is írok róla sokat, a partnereim meg sajnos elvesztek:-(
I. Cosimo nagyherceg bízta meg Vasarit azzal, hogy létrehozzon egy művészeti akadémiát, ezzel az ötlettel mintegy folytatta Lorenzo Medici egykori tevékenységét.
Az akadémia 1563-ban kezdett működni, majd I.Pietro Leopoldo nagyherceg ötleteként 1784-ben a művészpalánták régi nagy mesterek alkotásait tanulmányozva, azokat modellként használva képezhették magukat.
Ezek a cellák valamelyikében lévő festmények 170x140 centi körüliek.
De ezen a linken még nagyon sok
Fra Angelico képet nézegethettek:-), de meg kell jegyeznem, hogy nem mindent egyedül ő festett, volt egy csapata, akik segítettek neki. Aztán van, hogy több cellában ugyanolyan freskó van, többnyire egy feszület, csak az alatta lévő személy más, gondolom a cella akkori lakóját ábrázolják.
Már maga az, hogy egy olyan kolostorban sétálgathatunk, melynek köveit egykor ilyen jelentős emberek koptatták nagy élmény, amit persze ezek a freskók megsokszoroznak, úgyhogy ezt a lehetőséget ne hagyjátok ki ha egy mód van rá!!!
Hát jó, akkor elmesélem, hogy bár nem mentem felkészületlenül az utazásra, valahogy mégis elkerülte valami a figyelmemet. Amikor bementünk itt a San Marcóban valahol a földszinten egy terembe, amiben sokan nyüzsögtek és mindenfélét, persze gondolom a témába vágó dolgokat, lehetett vásárolni, akkor nagy meglepetés ért. Nem akartam hinni a szememnek, amikor a falon megpillantottam ezt a képet, Ghirlandaio Utolsó vacsoráját. Nem tudtam még akkor, hogy itt is van ilyen, azt láttam, hogy Krisztus arca nem az a furcsa, ami az Ognissantison, de nem értettem a dolgot. Mindenesetre nagyon szép volt, bár furcsa, hogy elég kicsi volt a terem ehhez a nagy freskóhoz és olyan közelségben volt hozzánk, hogy talán hozzá is érhettünk volna
Akkor egy kis értekezés a kolostor leghíresebb, leghírhedtebb lakójáról, Girolamo Savonaroláról. A Signoria téren már megmutattuk, hol végezte az életét, de nem sokat szóltunk róla. 1489-ben Lorenzo Medici hívására jött a városba az akkor már szokatlanul kemény prédikációiról híres szerzetes. Lorenzo még nem sejtette, hogy mekkora felforulást hoz általa a városra.
Már Lorenzo életében is elbizonytalanította a város lakosságát a földi boldogság dolgában, de 1495-ben, amikor elüldözték a városból Lorenzo gőgős és ostoba fiát, Pierót, akkor 4 évre átvette a hatalmat a városban. Gyermekhadseregével máglyákat rakatott a városban, a "hiúság máglyáit", ahol festményeket, ruhákat, szépítőszereket, könyveket és egyéb világi hívságokat égettek. A város népe megfélemlítve tűrte egy ideig, de aztán feleszmélve kezdtek elfordulni tőle. Savonarola komoly bírálattal illette a pápát (VI.Sándor Borgia pápa), nem jelent meg a színe előtt, ezért a pápa kiátkozta. Végül a Signoria megelégelte a dolgot, elfogatták és kegyetlen kínvallatás után halálra ítélték mint eretneket. Két szerzetestársával kivégezték, előbb megfojtották, majd elégették őket, hamvaikat az Arnóba szórták.
Valójában idővel belátták, hogy legalábbis a pápai udvar kritizálásában feltétlenül igaza volt, de visszafordítani a város haladását már nem lehetett a középkori állapotokba.
A kép.
A tér leghíresebb épülete az Ospedale degli Innocenti, vagyis a lelencház, melynek tervezője Filippo Brunelleschi volt. A nyitott árkádos Loggiával rendelkező épületet a reneszánsz első épületének tekintik. 
Ezek a cellák valamelyikében lévő festmények 170x140 centi körüliek. 
Mindenesetre nagyon szép volt, bár furcsa, hogy elég kicsi volt a terem ehhez a nagy freskóhoz és olyan közelségben volt hozzánk, hogy talán hozzá is érhettünk volna
Egy ablakocska. Az egész cella nem több, mint 2x2 méter. 