Lehet hogy nem értjük (értem, érted) a gravitációt, de azért az a nyamvadt Voyager-2 csak bebolyongta a naprendszert, úgy ahogy azok a csaló tudosók a xar elméleteik alapján eltervezték...
Ez kérlek szépen egy új gravitációs elmélet, ami az UFF ezreléknyi nagyságrendü sértése kísérleti kimutatására alapul és erre Szép, szép... csak kár, hogy nem mutatták ki az UFF ezreléknyi nagyságrendű sértését eddig :P
Egyelőre te vagy az, aki az általad támadott elméletekről ordasakat hazudik, és utána megpróbálja elmismásolni.
Ez nem tudományos a vita. A választási kampányban, a leggátlástalanabb politikusok is vigyáznak arra, hogy legalább valami igazságmagja legyen annak, amit mondanak. Te meg olyanokat adsz a newtoni mechanika, meg az áltrel szájába, amit mindenki, aki kinyit egy tankönyvet, rögtön lát, hogy nem mond.
fogadd el, hogy én Einsteinnel szemben, NEM küszöböltem ki a súlyos tömeget, hanem ezt elemi gravitációs töltésekböl vezettem le, amik a másik oldalon a gravitációs mezöt okozzák. Ez kérlek szépen egy új gravitációs elmélet, ami az UFF ezreléknyi nagyságrendü sértése kísérleti kimutatására alapul és erre
nem csak jobban tudom, hanem megis adtam már az izotópok tehetetlen tömege és súlyos tömege kifejezését az öket kitevö elemi részecskék tömegével és a kötési energiával. Ez a fizika történetében elöször történt meg. Mit akarsz?
ha Te és a közönség 9/10 -része tudatlan, azért nem kell magadat gagyának kinyílvánítani és engemet 'hazugsággal' rágalmazni. Fodadd el hogy én jobban tudom, és kész.
Galfi Gergo: ".. miért egyezik nagy pontossággal a Jupiter és a Föld Kepler-állandója mégis, annak ellenére, hogy a Jupiter H és He, a Föld viszont Fe, Ni, Si, ... főleg. Valamint, miért különbözik oly nagyon a Jupiter és az Uránusz Kepler-állandója, holott összetételre hasonlóak?"
A Föld és Jupiter értéke is különbözik kb. 0.02%-kal, de igazad van, a külsö bolygók értékei már ezreléknyi nagyságrendben eltérnek ezektöl.
A bolygók átlag tömegsürüsége és a felszinén/a kérgén észlelhetö anyagok nem adnak hiteles információt a bolygók belsejéröl. Ezt a Földnél tudjuk is, a kérge izotóp összetétele egész más mint a belsejének. Ez minden bolygónál így van. De a delta(bolygó) információt ad az egész bolygó izotóp összetételéröl. E mögött a bolygók különbözö keletkezési története rejtödzi el (Összegyüjtés az intersztelláris porból + a bolygó magok keletkezése az esetleges szupernóva robbanás után.) A nagy bolygók mint porszivók müködnek a Nap-rendszerünkben, de a magjuk keletkezéséröl sokat nem tudunk.
A delta(bolygó) a különbözö izotópokból, amiböl a bolygó áll, adódik. Ha ismernénk a bolygó összetételét ezt ki tudnánk számítani. De nem ismerjük pontosan miböl áll a bolygók belseje, a Földnél és a Jupiternél sem. Elég az hozzá, hogy pl. a Föld és Jupiter között az eltérés 0.0214%, ami kizárja hogy a Jupiter belseje is H és He-böl álljon, annak ellenére, hogy a Jupiter sürüség 1.33 g/cm^3 a Föld sürüsége meg 5.515 g/cm3. A delta(bolygó) segítségével modellezni lehet a bolygó belsö izotóp felépítését, ami a bolygók keletkezéséröl ad információt.
A Szaturnusznál az eltérés a Földhöz képest még kisebb 0.0092%, a Szaturnusz 0.7 g/cm^3 sürüségénél. (A Nap sürüség 1.409 g/cm^3)
A Kepler idejében még nem ismert Uránusz, Neptun és Plutó relativ tömeghiánya hasonló, de nagyon különbözik a Nap közeli bolygók értékétöl. Az sürüségük 1.3, 1,76 és 2.0 g/cm^3.
A 3. Kepler törvényböl származó delta(bolygó) és a sürüség segítségével modellezhetö a bolygó belseje izotóp felépítése.
Kérdezed milyen pontosan adja ki az R^3/T^2 a delta(bolygót)? Fogalmam sincs, erre új perturbációs számításokat kell végezni, de nem Newton egyenletével
(3) m(bolygó) a = - G(Newton) M(Nap) m(bolygó)/ r^2
hanem a súlyos és tehetetlen tömeg megkülönböztetésével és az egyetemes gravitációs álladóval (ami kb. 1.5%-kal kisebbnek számítottam ki mint G(Newton)-t)
(4) m(bolygó;i) a = - G(gravitáció) M(Nap;g) m(bolygó;g)/r^2.
A (4) a statikus gravitációs-erö törvénye, amihez még hozzá jön egy a sebességtöl függö gravito-Lorentz tag is, az én gravitációs mezö elméletem szerint.
Mivel az (1) a szabadesésnél is fellép (lásd a brémai ejtökísérletem eredményét) a súlyos tömeg és tehetelen tömeg különbségét bebizonyítva látom. E mögött az elemi és invariáns gravitációs töltések létezése van, amiböl a nem változó súlyos tömeg származik. (Az Eötvös-féle m(g) = m(i)-t megcélzó méréseket elfelejthetjük.)
És lész szíves mond meg Vrobeenak, hogy ö és az általa idézett 9/10 része a hozzászólóknak gagyák.
Látod még viccből sem tudsz normális dolgot írni. Ha minden órában 55 percet megy előre akkor nem látszólag késik az órád hanem valóságosan. Hát erről van szó. Ha periodikusan, mindig ugyanolyan élethelyzetben ránézek, akkor onnan tudom, hogy valóban késik (és nem csak rosszul van beállítva), hogy a késés minden órában egyre több, vagyis halmozódik. Nem?
Az órám látszólag késik, mert minden órában csak 55 percet megy előre.
Látod még viccből sem tudsz normális dolgot írni. Ha minden órában 55 percet megy előre akkor nem látszólag késik az órád hanem valóságosan.
Akkor késik látszólag ha pontosan jár, de te mittudomén pl részegen a tükörből nézed a tévében vagy videón és így valami mást látsz mint amit az órád aktuálisan mutat, pedig az órád pontosan jár.
Az ejtökíséletemmel kapcsolatban Vrobee fantáziál, mint páran másikok is. Amikről páran fantáziálunk, az itt van leírva a topikon, te adtad meg a mérési pontokat. lingarazda kielemezte részletesen, és bemutatta, hogy nem láttál szignifikáns effektust. Azóta már többször belinkelte valaki. Én most nem fogom keresgélni, a topik közönségének 9/10-e látta már, és tudja, hogy hazudsz.
Iszugyi sohasem fejtette ki teljesen ezt a képletet, ezért azt gyanítom, hogy valakitől örökölte, de a részletes kifejtést már nem mutatták meg neki.
Megpróbáltam levezetni, és elindultam a kályhától. Kéttestre a centrális erők impulzusmomemtuma és az energiatétel szokványos felhasználásánál Iszugyi m(g) és m(i) eltérő értékeit alkalmaztam. Ez jött ki:
Itt a Nap M(g) tömege kiejtődik. Valószínűleg jó a képlet, mert m(g)=m(i) behelyettesítésre a Keplert adja kéttestre.
Két dolgot furcsállok Iszugyinál
--miért nem írta ezt fel a többezer hozzászólásában --miért nem helyettesítette be a fenti képletbe az Iszugyi-féle m(g) és m(i) értékeket, hiszen így lehetne összehasonlítani a legkönnyebben a Kepler-kéttestre.
Most már nem is kérdezem tőle, mert a válasza erre mindig valami gorombaság.
Ja, és a legfontosabb: Ez az egyenlet: R^3/T^2 x(1+m(bolygó)/M(Nap)) = const m(bolygó;g)/m(bolygó:i) const (1 + delta(bolygó)) mekkora pontossággal teljesül szerinted?
A külsö bolygóknak kicsi a tömeghiánya (delta(He) = 0.631%, delta(C) = 0.677%, delta(N) =0.646%, delta(0) = 0.699%) mert H, He, C, N , O vegyületeiböl állnak. A belsöknek (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars) Fe/Ni magja van, nagy tömeghiánnyal. Az eredeti kérdés úgy szólt, hogy miért egyezik nagy pontossággal a Jupiter és a Föld Kepler-állandója mégis, annak ellenére, hogy a Jupiter H és He, a Föld viszont Fe, Ni, Si, ... főleg. Valamint, miért különbözik oly nagyon a Jupiter és az Uránusz Kepler-állandója, holott összetételre hasonlóak?
Az összefüggés innen kapható ki R^3/T^2 x(1+m(bolygó)/M(Nap)) = const m(bolygó;g)/m(bolygó:i) const (1 + delta(bolygó)).
Ezt az egyenletet milyen mozgásegyenletből kaptad és milyen közelítések mellett?
A G(Newton) 1998-as értékének is 0.15%-os bizonytalaságot adott CODATA!
A 0.15%-os G bizonytalansága az izotópok relativtömeghiánynál eltakar minden kémiai elemet, a nagyon kevés nukleonból állókon (H, Li,Be,és B) kivül (!)
A relativtömeghiány (a nyugvó tehetetlen tömeg és súlyos tömeggel kifejezve)
(1) m(test;i) = m(test;g) ( 1- delta(test)).
100 m -es esés után az útkülönbség 0.1.5%-os gyorsulás különbségnél 15 cm. Ha egy videófilmfelvevö együtt esne 4.5 s alatt két pr´batesttel, a vassal, delta(vas) = 0.784%, és a bórral, delta(B) = 0.594%, vagy a vassal és uránnal, delta(U) = 0.647, akkor a filmre rögzített (25 frame/s = 112 képen) kb. 15 cm-es útkülönbségnél a gyorsulás különbség kitönöen kiértékelhetö lenne.
Na ne mond, hogy ezt nem lehetet volna már kimérni valahogy, valakinek!
A külsö bolygóknak kicsi a tömeghiánya (delta(He) = 0.631%, delta(C) = 0.677%, delta(N) =0.646%, delta(0) = 0.699%) mert H, He, C, N , O vegyületeiböl állnak. A belsöknek (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars) Fe/Ni magja van, nagy tömeghiánnyal.
Na, ez jó kusza táblázat lett. De megismételheti bárki a számolást. Az adatokat innen vettem, és kiszámoltam a K=(M+m)*T^2/a^3 számokat minden bolygóra, valamint a (K-K_föld)/K_föld-et (ez a relatív eltérés). Utóbbiak az igazán érdekesek, értékei a kilenc bolygóra: -1.4E-06; 1.2E-06; 0.0E+00; 5.7E-05; 1.1E-04; -9.3E-05; -1.3E-03; -1.1E-03; -1.3E-03.
Egészen a Szatyorig tízezred alatt marad a hiba, és semmiféle korelációt nem mutat az összetétellel. Lásd pl. Föld-Jupiter, ahol az előbbi szilíciumból, oxigénból, vasból, és nikkelből áll, míg az utóbbi főleg hidrogénből és héliumból. A három legkülső bolygónál valóban kevesebb egy ezrednyivel a vártnál a Kepler-állandó, de az eltérés megint nem mutat összefüggést az összetétellel (Plútó:jég-szikla, Uránusz-Neptunusz:főleg hidrogén). És hogy miért van egyébként eltérés a Kepler-törvénytől a mérési hibán belül? Ezzel kapcsolatban lásd NevemTeve hozzászólását!
Ne fillents... a Kepler-törvénynél bonyolultabb számítást egyszerűen meg sem értesz... azt kellene figyelmbe venned, hogy a Jupiter folyamatosan zavarja a többi bolygó pályáját (persze a többi is, de a Jupiter a leginkább).
