"ezt a rosszul burkolt, olcsó, mellékhatásvadász, sovén feminizmust"
Kiváncsi vagyok, ezt az állításodat, milyen valódi érveléssel tudod igazolni. Miből gondolod, hogy amit leírtam az olcsó, hatásvadász és sovén. Burkolni pedig garantáltan nem akartam semmit. Ha pedig a mondandom egybeesik valamely feminizmussal, abban nem tudok semmi rosszat látni.
Carl Jung szerint amikor a férfiak zsigeri dühből reagálnak valamire, akkor hajlamosak irracionálisak lenni. A nők viszont - szerinte -, amikor a férfiak dühöt mutatnak, racionalitással reagálnak, mely ragyogó és tiszta mint a nap.
Nem tudom ebben mennyi az igazság, nyilván nem készített statisztikát, de mindenképpen személyes praxisából vonta le a következtetést.
A nemi kvóta -egyensúlyos reprezentáció- van ahol és amiben jól müxik/hat, de olyan is elég sok van ahol nem a legfontosabb értékhordozóként ismerhető el.
Mi baj van vele, miért ne lehetne így gondolni? Nem gondolom, hogy ki lehetne mondani a kérdésben valami nagyon korrekt végső szót - ha méricskélni szeretne, tegye. Egyszer visszatekintve, elég nagy mintából elválhat, hogy van-e benne valami, azt meg kivárjuk, van idő.
Hagyjuk már ezt a rosszul burkolt, olcsó, mellékhatásvadász, sovén feminizmust, még nem lesz semmivel sem több, jelentősebb a tény azzal, h tematizálod.
"Mint ahogy azokból a csajokból, akik piros lapot tartottak fel a parlamentben a gangról a kvóta szavazáskor is azért lett hír, minden médiában, mert a piroslap a focihoz kapcsolódik."
Mondtam, hogy engem ez nem érint... Amúgy nem biztos, hogy így történt, bosszantó a tényként tálalása, bár ezzel egyáltalán senkit sem akarok védeni magamon és az arányérzékemen kívül - ha mást mutogatnak a balramentben, valószínűleg abból is hír lesz, mert ilyesmi nem történik minden nap. Egyébként a szerzők sem érdekelnek, ha rosszabb kedvemben vagyok, akkor meg főleg, csak a műveik. Azokra viszont nem biztos, hogy az antológiákban fogok vadászni. Semmi sem jó, minden egyre zajosabb, zavarosabb és horizontálisabb, én meg nyűgösebb.
Szerintem ezek a nevek tudat alatt működnek leginkább. Mint ahogy azokból a csajokból, akik piros lapot tartottak fel a parlamentben a gangról a kvóta szavazáskor is azért lett hír, minden médiában, mert a piroslap a focihoz kapcsolódik.
Túl azon, hogy a mancsban egy férfi szerkesztő választotta ki a listára szavazó kritikusokat, még relatíve jó a nők aránya, a 30 irodalmárból, aki szavazott, 7 nő, tehát mondhatjuk, hogy egy negyed, azaz 25%-a nő... ez messze magasabb arány, mint amit általában kuratóriumokban és zsűrikben találunk. De biztos vagyok benne, hogy nem minden szavazott a Szomjas oázisra, mert nem minden nő támogat automatikusan más nőket, illetve írókat, viszont egész biztosan tudom, hogy van két férfi a kritikusok listáján, akik korrekt kritikát írtak a Szomjasról, és ez már önmagában nagy szó, ők valószínűleg szavaztak is a kötetre.
Össszeségében szerintem nagy szó, hogy miközben először hoztak létre ilyen listát, melyre 30 kritikus szavazott (úgy látom jövő hónaptól 32-en lesznek, még két férfi csatlakozik, szóval csökken a nők aránya...) egy női antológia meg tudta szerezni a 3. helyet. Mindenképpen pozitív fejlemény.
3-4 napja nem néztem be ide, és látom, új izgalmak nőttek. Hol marad fzsuzsa topiktársunk? (Ugyanis a mult heti ÉS-ben - nem a holnapiban - olvasandó ismertetés van egy Lenin-életrajzról.)
"A modern kultúra ma teljesen megszelídült és konzervatívvá vált. Formájában is: a Nyugat leghagyományosabb lírikusai epigonjainak epigonjai írnak hol lazább, hol feszesebb szonetteket és villanellákat, virtuóz (vagy virtuózan elrontott: ez is passzé volt már 1938-ban) rímekkel, e költemények hangulata a szomorkás öngúny, az epekedő szerelem, a megcsalattatás miatti szerény bosszankodás, az esős idő miatt érzett bánat, olykor valamelyik ifjú bárdnő szelíd föltűnést okoz vele, hogy bájosan jelzi, sok péniszt tartott már a kezében, istenem, istenem. Regényes történetfilozófiai gúnyiratok vitatott és pellengérre hurcolt szerzője újabban "lebutítja" saját zseniális regényét, és megmutatja, hogy csakazértis tud bestsellert írni, és láss csodát: tud. Lázadó, rendetlen, szeleburdi egykori lángelménk a Nők Lapja kolumnistája, de ez semmi: azt nyilatkozza, ez az igazi életműve. Petri minden rossz szóviccét márványba - s ha nem márványba, hát aszpikba - dermesztik. Mindenki vérprofi. Márai és Szabó Magda lektűrjei és lányregényei újabban komoly irodalomnak kezdenek számítani."
"a „Wiesenthal Központ” Utolsó esély néven indított akciót az egykori náci bűnösök felkutatására... [Kecskési Tollas Tibort] 1948-ban... tíz évre ítélte a népbíróság. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták. Ám a Holocaust Központ Auschwitz-kiállításához készített tájékoztatóban az szerepel: ő volt a beregszászi téglagyárban kialakított gettó parancsnoka, az ő irányításával deportálták a zsidókat."
"parancsot kapott, hogy szakaszával jelenjen meg a téglagyárban a zsidók bevagonírozásakor. Bár ott volt embereivel, senkit nem bántottak, a foglyokat nem kínozták. A gettónak nem ő volt a parancsnoka; a táborőrséget egy Fery Pál nevű főhadnagy vezette, aki feltűnően hasonlított rá. Ez az oka annak, hogy folyton összekeverik vele. A foglyokkal való kegyetlenkedések annyira megviselték, hogy áthelyezését kérte. "
"Költészete mellett – olyan, a forradalom jelképévé vált és sokat idézett verseket írt, mint a Bebádogoznak minden ablakot – irodalomszervezői tevékenysége is jelentős. Utóbbi minőségében két legfőbb műve a Füveskert-antológia, melyet rabtársaival együtt verseikből állítottak össze, illetve a Nemzetőr fenntartása."
Díjak:
- Az Árpád Akadémia Aranyérme 1963-ban és 1988-ban - József Attila-díj (Cleveland) 1988-ban - A MÚOSZ örökös tagja (1997-ben) - Posztumusz Magyar Örökség-díj 1998-ban
Időről időre minden közösség életében kikerülhetetlenül előfordulnak döntések, amelyek erkölcsi mintául szolgálnak. Ilyen volt az Önök állásfoglalása Kecskési-Tollas Tibor ügyében. E döntésük hatása túlhaladja hivatásrendi szerveződésük határait, messze társadalmi kisugárzású. Ennélfogva jómagam, mint aki ugyan nem tagja szövetségüknek, ám közügyekben rendre megszólaló állampolgár és akinek felmenői között pusztított a hazai holokauszt, továbbra is tiltakozom a nevezett néhai, zsidónak minősített honfitársaink 1944-es deportálását kiszolgáló csendőrtiszt, utóbb költő, örökös MUOSZ-tagságának Önök általi megerősítése ellen.
Kérdezem, miként fogják utódaink megkülönböztetni a jó és rossz cselekedeteket egymástól, miféle morális tájolót hagyunk rájuk, ha Önöket követve még példaképnek is beállítunk (lásd bírált határozatuk) efféle figurát. Elég a köntörfalazásból. Vagy Kecskési-Tollas Tibor és a hozzá hasonlóak találtatnak könnyűnek, vagy Bajcsy-Zsilinszky Endre, Ságvári Endre, Salkaházi Sára, Szenes Hanna!
Követelem, hogy társaságuk szüntesse meg a kifogásolt személy örökös tagságát, s az illetőt ezáltal zárja ki értékrendjéből (mert itt az igazán vitatott kérdés, a tényleges eltérés közöttünk).
Amennyiben pedig van Elnök Úrban civil kurázsi, intézkedik, hogy levelemet és alább olvasható keserű írásomat elhelyezteti a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elektronikus honlapján.
Tisztelettel: Fekete György
Mi vagyunk a hunyók…Országnak-világnak tisztelettel jelentem – a hunyók mi vagyunk. Igen mi, akik nem látjuk be, hogy néhai Kecskési-Tollas Tibort, magyar királyi csendőr főhadnagy urat, utóbb Hazánk Koszorús Költőjét és Aranyihletésű Zsurnalisztáját igazából a Magyar Antifasiszta Ellenállás – jó előrelátással – küldte elvégezni a Ludovikát, majd a csendőrtiszti tanfolyamot. A beregszászi gettót biztosító-kiszolgáló fegyveres irodai személyzetbe is külön konspirációk révén került. A feladat messze humanitárius volt, csak ezt mi, idegen szívű, nemzetietlen bitangok vonakodunk elismerni: főhadnagy úr, amikor eljő az idő, illatos keszkenővel itassa fel a bevagonírozásra felsorakoztatott Mózes-vallásúak gyermekeinek homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket, valamint csupán enyhe ajakérintéssel (vagy még azzal se) társuló kézcsókkal segítse fel a zsidómagyar úrhölgyeket a rámpáról a gondosan előkészített marhavagonokba. Azt is eléggé el nem ítélhető módon tagadjuk, a magunkfajták, hogy mind e közben Kecskési-Tollas Tibort, Honunk Hervadhatatlan Érdemű Nagy Fiát, súlyos, őt mélyen meggyötrő lelki válság terhelte (konkrétan és szakszerűen fogalmazva: kritikus mértékű depresszió uralta), mivel gondozottjai, gyámolítottjai elől tapintatból el kellett titkolnia a végállomás, Auschwitz valódi szerepkörét.. Mert ha ezt nem teszi meg, az bizony tényleg gáz lett volna. Tehát ezúton köszönjük Eötvös Pál úrnak, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökének, továbbá e társulat Örökös Tagjainak, miszerint kegyeskedtek rámutatni: „ha Kecskési Tollas Tibor … viselkedése, magatartása a vészterhes időkben általános lett volna, ez, az ország, a magyarság számára aggálytalanabbá tenné az ezekkel a nehéz időkkel történő szembenézést”.Vagyis lemostuk az 1944-es gyalázatot. Sőt, nem is úgy volt az a Holokauszt!Bűnbánó főhajtással:Fekete György mentálpedagógus, azok egyike, akik ágálni merészeltek Kecskési-Tollas Tibor, a Múzsák Korbácsának örökös MUOSZ-tagsága ellen
Nem is tudom már, ki nyilatkozta nemrég, hogy a kortárs magyar irodalmi hierarchia nagy bűne és hibája, hogy szekértáborok szerint szelektál, azaz egyik oldal sem ismeri el a politikailag másik oldalhoz tartozó nagyokat. Párhuzamos kánonok léteznek egymás mellett.
A Tanácsköztásaságból minden nem kommunista baloldali kiábrándult (még a kommunisták közül is sokan, pl. Sinkó Ervin), és a szovjet típusú állam lett minden igazi baloldliság eltörlője - lásd a mai következményeit egész Európában, tehát erre mondhatjuk, hogy épp a "baloldaliság" ellentéte - de Spiró bölcselme ezt beszámítva sem áll meg.
