DuDoR, köszönöm a koppintást, most utánanéztem az időpontoknak. A Star Wars vonalat tillA analizálja, én Harrisonról annyit tudtam meg, hogy szombaton kétszer lehet látható. 13.00-kor a Fogadó padlásterében, ahová a kevés hely miatt külön belépőért kell megküzdeni. Valamikor később (talán 15.30 után?) a Teátrum padlásterében terveznek vele egy beszélgetést.
Visszatérek a Nagy Kérdésünkhöz: mi a helyzet ezzel a sajátos 'műfajjal'.
Találtam egy idevágó gondolatmenetet. Rögtön tudni fogjátok, kitől, honnan idézek:
"- A fantasztikus könyvek? Hogyne, szeretem őket, de csak a rosszakat. Illetve nem is annyira a rosszakat, inkább a valószínűtleneket. A hajón mindig tartok kéznél valami effélét, hogy egy kicsit beleolvassak, ha szabad időm akad, akár csak néhány oldalt a közepéből, aztán félretegyem. A jók, az egészen más tészta - azokat kizárólag a Földön olvasom. Hogy miért? Őszintén szólva, nem nagyon tudom. Nem gondolkodtam rajta. A jó könyvek mindig igazat mondanak, még akkor is, ha olyasmit írnak le, ami sohasem történt meg, és nem is fog megtörténni. Más értelemben igazak; ha például az űrhajózásról szólnak, ráérez bennük az ember arra a csendre, amely egészen más, mint a földi, arra a tökéletesen mozdulatlan nyugalomra Akármit írnak le, mindig ugyanazt mondják: hogy az ember odafent sohasem lesz otthon. A Földön minden olyan alkalmi, véletlenszerű, fa, ház, kert, az egyiket felcserélheted a másikkal, a horizont mögött másik horizont van, a hegyen túl völgy, de odafent egészen más a helyzet. A Földön az embereknek sohasem jutott eszükbe, milyen szörnyű az, hogy a csillagok nem mozdulnak; repülhetsz egy álló évig teljes hajtóerővel, akkor sem veszel észre változást. Repülünk, utazgatunk a Földön, és azt hisszük, tudjuk, mi a tér. Pedig azt nem lehet kifejezni.
Emlékszem, egyszer, őrjáratból visszatérőben, valahol az Arbiter táján, éppen egy távoli beszélgetést hallgattam, két ürge a leszállási elsőbbségen veszekedett, mikor véletlenül megláttam egy másik hazatérő rakétát, amely furcsa vitustáncot járt. A tag azt hitte, egyedül van, és fel-alá ugráltatta. Tudjátok, hogy van ez - pár nap után őrült kedve szottyan az embernek, hogy csináljon valamit, akármit, rákapcsoljon, száguldjon, keringjen, de akkora gyorsulással, hogy kilógjon a nyelve Régebben azt gondoltam, nem illik így engedni a szeszélyeinknek. Pedig az ilyesmi csak annak a jele, hogy kiborult az ember, és nyelvet akar ölteni a világmindenségre. Mert a kozmosz nem cserélhető fel másikkal, mint egy fa, és talán éppen ezért olyan nehéz kibírni. No hát a jó könyvek éppen erről szólnak. És mivel a haldokló nem szeret agóniáról olvasni, hát mi, akik mindannyian félünk egy kicsit a csillagoktól, nem akarjuk odafent az igazságot hallani róluk. Az a jó ilyenkor, ami eltereli a figyelmet, de szerintem, legalábbis ami engem illet, legjobbak éppen azok a másfajta, limonádé űrhistóriák, mert azokban minden, az egész kozmosszal együtt, olyan jámbor és ártatlan Persze tizennyolc éven felüliek számára, tehát vannak katasztrófák, gyilkosságok meg egyéb borzalmak, de mégis jámbor és ártatlan az egész, mert egy árva szó sem igaz belőle; ijesztgetni próbálnak, az ember meg csak mosolyog."
(S. Lem: Pirx elbeszélése)
Mit tartok a fentiekben továbbgondolásra méltónak?
"A jók, az egészen más tészta - azokat kizárólag a Földön olvasom" mondatot és folytatását, az űrbeli olvasmányokról szóló "mégis jámbor és ártatlan az egész, mert egy árva szó sem igaz belőle; ijesztgetni próbálnak, az ember meg csak mosolyog" kitételt.
Mi, ugyebár, nem az űrben járunk. Itt ülünk, lent.
Egerek és pedálok: az egyik leghatásosabb sztori a modern tudományban. Mindenkinek ismernie kéne, sőt, nap mint nap mutogatni a tévében. (Azt hiszem, történetesen patkányok voltak a kísérleti alanyok.)
Drog: a kérdéskörben elfogult vagyok, nagyon iszonyodom a kábító/tudatmódosító szerek minden megjelenési formájától. De ez nem függhet össze azzal, hogy félreérteném a hatályos, értelmetlenül szigorú drogpolitika ellen politikai eszközökkel fellépőket félreértsem. Én nem szedek; azt szeretném, hogy más se szedjen; de nem kívánom, hogy azt a másikat, aki nem hallgat rám, börtönbe csukják.
"Valamit semmiért": ezt szoktam "a kedvenc" novellámként megnevezni. Sheckely humora és groteszk világlátása száz százalékkal! Tanítani kéne, egyetértek!
Még a kiadott programot én sem néztem, de egyéb irányú elkötelezettségeim miatt a saját programom kialakításában Harrison mellett a két Star Wars-színész megjelenése a mérvadó.
Velük kapcsolatban pedig a következő tájékoztatást kaptam az egyik szervezőtől:
"- péntek: este hivatalos megnyitó az összes vendéggel
- szombat délután (3-tól 5-ig, vagy 4-től 6-ig): egy-egy óra kávéházi beszélgetés
- vasárnap délután: színpadi kérdezz-felelek egyszerre a két színésszel, utána autogramosztás."
Ennek fényében ha valamikor, hát vasárnap déltől késő délutánig biztos hogy ott kell lennem. Remélem, akkora össze tudjuk szerkezni a mi találkozónkat is.
Hm. Hát ennél szerettem volna közelebbit megtudni. Három teljes napot kódorogni nem lesz lehetőségem, de még meglátom. Összejöhetünk, ez mindenkinek szól.
No, hát csak megértelek, ha lassan is, ez bizonyára a korral jár. Azt az aspektust valóban kifelejtettem, hogy ez a könyv valóban felsorolja, látványos színpadiassággal, szinte az összes kellékét annak, amit később fantasy néven megismertünk. És mivel mégsem ezek a történet támaszai, valóban jó könyv, amolyan lektűrféle, de nem puszta sablonbemutató. (Mindenesetre mozgalmasabb olvasmány, mint az Éden, amelyről már szóltunk.)
Melyik mutyurt hasznalod ha szabad kerdeznem? Es milyen tapasztalataid vannak vele, mukodik?
DVDXpress DX2 a neve. Sajnos meg nem volt idom sokat hasznalni, de fogyatekossagai ellenere is jonak tunik. Azert vettem ezt, mert ezzel direkt modon a DVD-re is lehet masolni a videorol (vagy barmi masrol). Ugyszinten, lehet a fenyesseget, kontrasztot, szintelitettseget, "hue"-t (szinbalansz?) es elesseget allitani. Ezzel szinte digitalisan lehetne "remaster"-elni a korosabb filmjeimet. Mar kiserleteztem is ezzel, es az eredmennyel nagyon meg vagyok elegedve.
+ A "mutyur" (egy kis dobozka "component video/S-video bemenettel is USB kimenenettel) egy egesz jonak kinezo "edit"-elo programmal jott.
Egymas kihasznalasa es manipulalasa az osszes emberi tarsadalom jellemzoje. A szocializmusban is megvoltak ezek az emberek es az o kezukben volt az igazi hatalom. Nem veletlen, hogy a rendszervaltas soran milyen konnyeden konvertaltak főszocibol nagytokesse.
Felrevezeto az az "itt is van ez, ott is van ez, tehat egyformak" osszehasonlitas. (Pl. az igaz, hogy Normadiaban is sut a Nap, es az is igaz, hogy Kaliforniaban is esik az eso - de ettol meg az utobbinak van naposabb klimaja. Szoval a mertek a fontos - es az pedig nem a kapitalizmus javara billen.)
A "kizarolagosan szemettermelo"t nem gondolhatod komolyan.
De, abszolut komolyan... (annyi finomitassal, hogy en a feleslegeset is szemetnek tartom) . Probald egy kicsit objektivabban nezni a helyzetet.
En igenis targyilagosan latom a helyzetet ... arrol nem tehetek, hogy sokan delibabot kergetnek, es nem ismerik - vagy nem akarjak elhinni - a valosagot. (Az a kapitalizmus, ami a maga modjan ugy-ahogy halado volt, tobb mint fel evszazada mar nem letezik...)
Csak villampeldakent, a lehetoseget, hogy itt elmondhatod a velemenyed is a kapitalizmus teremtette meg es tette mindenki szamara hozaferhetove.
Na, erre meg en mondom, hogy ezt nem gondolhatod komolyan.
Az egykori SzU is boldogan terjesztette a befolyasat ahol tudta. Elsosorban errol szolnak a haboruk.
Megkerlek, hogy vegyel elo egy sima lapot, es oszd kette fuggolegesen a Szu es az USA szamara. Az egyik mezobe ird oda azokat az orszagokat, ahol az illeto nagyhatalom puccsot keszitette elo (altalaban a demokratikusan megvalasztott vezetok ellen) vagy amikben haborut indotott az elmult 60 evben. Nos, mivel Afganisztannal egyszerusiteni lehet, az egyik mezo ures lesz, a masikban viszont nagyon apro betukkel irnod, hogy mindenki beleferjen.
Individualizmus alatt a nagy, kozos celok hianyat a mindenki sajatmagaert mentalitast ertettem.
Bocs', felreertettem - es teljesen igazat adok. Szoval, itt hagyjuk abba, es innen maradhatuk a politika-mentes, barati sci-fi eszmecsereknel :-)
Én is úgy gondolom ahogy írtad. Nincs hátsó gondolat amögött amit írtam. Tényleg az jut eszembe először. Mert egy fantáziavilágot hoztak létre benne a pszigorgok, mert megtehették, volt rá idejük. Ennyi. Nagyon érdekes könyv. Nem fantasy. Ezért jó. :)
Ha már a politizálást felhoztad, van néhany ehhez kötödő gondolatom. Egyrészt ugyebár a kapitalizmus lényege az, hogy folyamatosan új és új termékek készüljenek és, hogy a publikumot meggyőzzék, hogy ezeket újra és újra megvegye. Ezeknek az ujdonságoknak egy része valóban értékes, új (remélhetőleg jobb) gyógyszerek, technológiai termékek. Egy más részük felelsleges szemét, de a reklámokkal ezeket is eladják többnyire. Ez a mókuskerék jellegű - "Gyártsd le, vedd meg" - innovácio volt az amivel a szocializmus végül nem tudott lépest tartani.
A kapitalizmus lenyege az, hogy nehany kivaltsagos ember [keves munkaval es altalaban csalassal] joletben eljen a tulnyomo tobbseg [aki becsuletesen dolgozik es kozben nyomorog] karara. Ne haragudj, de miert kellett volna a szocializmusnak ezzel a kizarolagosan szemettermelo - es amugy embertelen, korrupt, igazsagtalan, es a vilag valamint az egyen fejlodeset egyaltalan nem elosegito - folyamattal "lepest tartani"?! A kapitalizmusban minden profitot termel - a bombak is (ezert vannak haboruk) es a betegseg is (ezert betegitik meg az embereket - pl. a kajaval valamint magukkal a gyogyszerekkel). Ez az az "innovacio" {???}, amirol a szocializmus lemaradt?
Ezeknek a folyamatosan ömlesztett új termékek egy részet a hihetetlen mennyiségű szórakoztató-ipari termék adja. Bizonyos értelemben, az alkohol és a drog is szórakoztató-ipari termék, kitölti a termelés és vásárlás után megmaradt időt. Hogy ez a gyorsuló mókuskerék végül hova vezet azt lehet találgatni, de némely változasok (individualizmus, stb) azért jól láthatóak. Az alkohol, kabitoszer (TV, stb.) arra szolgalnak, hogy az embereknek nehogy legyen modjuk gondolkodni. Jol latod viszont a "gyorsulo mokuskerek" szindromat, ami viszont elkerulhetetlenul a biztos pusztulashoz vezet. (Csupan az ketseges meg, hogy a kapitalizmus vagy a vilag teljes pusztulasahoz...) Individulaizmusrol a kapitalizmusban egyebkent szo sincs; itt az emberek szep ovatosan egy szappanoperat es hokit/baseball-t bambulo, ostoba massza megkulonboztethetelen reszeve vallnak.
"Valahogy a fantasyról elsőre mindig a Psziborgok álmai c. könyv jut az eszembe."
Ha gúny volt a szavaidban, akkor értem, ám ha komolyan mondod, akkor szerintem kicsit rossz nyomon vagy, én úgy érzem. A psziborgok álmaiban Setni, a hős, a kívülről jött megfigyelő maga is megállapítja, hogy a bolygón látható miliő túlságosan színpadias, komolytalan, és biztos abban, hogy emögött rejtőznek a bolygó igazi urai. Itt a fantasy kellékei inkább csak kontrasztként vannak Setni kapitány hipermodern felszerelésével szembeállítva, a játék kedvéért. Az igazi fantasy komolyan veszi magát, a mesét, a környezetet, amely innen nézve tényleg sematikusabb és szűkebb választékot kínáló, mint a sci-fi; már nem tudom, ki is jegyezte ezt meg itt találóan. A valódi fantasy, azt hiszem, a Conan, a barbár-jellegű harcos történetek, amilyenekhez Vallejo is készítette híres grafikáit, A gyűrűk ura, a vámpírok, szellemek, természetfelettiként elfogadott jelenségek meséi. Aztán van egy jókora határzóna is a sci-fivel megosztva, persze, de ettől még szamárságot beszélnek azok, akik összemossák a két stílust. Ha csak együtt emlegetik, az nem szamárság, csak fölösleges. A fizikáról és a történelemről sem egy órán belül szokás tanulni az iskolában, nem szokás "kémia és irodalom" témájú beszélgetéseket sem szervezni.
Mindezt nem utolsósorban azért írtam le, mert A psziborgok álmai nekem túlságosan jónak tűnik ahhoz, hogy hagyjam "lefantasyzni". De ez ízlés dolga.
TillA, tökéletesen írtad le a mostanában a boltokba kerülő könyvek jellegzetességeit. Tényleg helytelenül mondtam, hogy ma nem jelenik meg sci-fi, csak ezeket én kis sóhajjal vissza szoktam tenni a polcra, aztán elfelejtem őket. Én is valami fogósabbat szeretnék látni, nem feltétlenül olyan masszívat, mint az Éden, de legalább valami mást, mint ez a filmsorozatparódia-özön.
Köszönet az ajánlóért, én bizony nem találkoztam a második kötettel, pedig az Alexandra boltjában is jártam azóta több ízben is. De lehet, hogy olyan könyvek közé rejtették, amelyek átbogarászásáról már leszoktam, reményvesztetten. No persze az Acélpatkány nem a legmívesebb sci-fi, amit csak említhetnék, kompromisszum-szerűségként hozakodtam elő vele a múltkor, de az első kötet ennek ellenére nem volt rossz.
"Ha a technologia valahogy a szex reszt meg hozza tudja ehhez tenni, gyakorlatilag ott a virtualis elet, az Álomfilm. Az ilyen interaktiv szorakozast megizlelo sracok egyszeruen nem ertik miert toltene barki is az idejet konyvekkel."
Vagy bármi mással. Tartok tőle, hogy ma nemhogy nem elég hangsúlyosan, hanem talán semennyire sem ismertetik meg a diákokkal azt az ősrégi kísérletet, amelyben egy egér agyába ültetett elektróda és egy pedál révén az egér magának okozhatott "gyönyört". Ha jól tudom, csak azért nem döglött éhen, mert amikor már mozdulni sem bírt, a kísérletet befejezték. Pedig ott volt mellette az ennivaló is, mégis csak a pedált nyomkodta. (Másodpercencént vagy ötször, láttam egy kis filmben egyszer.) Rengeteg szenvedéllyé válásra alkalmas elfoglaltság van, és csak a nevelés, felnőtt irányítás lenne képes az ösztönök vezette útról jó irányba terelni a srácokat. Ez az álomfilm is, amely Aldani - természetesen - emlékezetes novellájában szerepel, számtalanszor bukkant fel már jövőbeli vágyálomként itt-ott. Meg lehet érteni, csak akkor adjuk fel a civilizációt, szüntessük be a társadalmi működést, mindenki vonuljon vissza a szobájába és éljen a mesterségesen sugallt világában. De akkor legalább termeljen áramot, vagy mittudomén, ahogy a Mátrixban, sőt, a jóval előtte megjelent Pápay Kálmán-kötetben (A leghosszabb éjszaka) is olvasható.
Megjegyzem, az említett művekben valaki/valami mindig hasznot húzott az álomvilágban tartott embertömegek létéből. Nem mondom, hogy politizálni akarok, de nem megy ki a fejemből, hogy az SZDSZ-nek még ma is az a legfőbb gondja - most olvastam -, hogy tegyék megengedetté az enyhébb (?) kábítószerek használatát. Valahogy nem tud más eszembe jutni erről a létfontosságú törekvésről, mint az álmukban generátort tekerő, egymásra pakolt, boldog állampolgárok.
A sci-fi egyébként is adott már sokszor elgondolkoznivalót, legutóbb Sheckley (ki más?) Valamit semmiért című novellája az Ötvenedikből. Aki nem emlékszik az A osztályú Értékesítő körüli kavarásra, az vegye elő, olvassa el, megéri. Aztán nézzen körül, és számolja meg, hány olyan hirdetést lát az ablakából, amely hitelek felvételére csábít gőzerővel. Sajnos ez a novella nem volt kötelező olvasmány az általános iskolában. Igaz, amikor régen én olvastam, még nem is értettem a benne rejlő mély mondanivalót, ehhez el kellett jönnie a korszerű gazdaság világának.
A harmadik amikor nyüzsögenk az érdekesebbnél érdekesebb fajok a galaxisban.
Akik, ahogy már korábban említettük, valójában egytől egyik emberek :)
Épp ezért meg kéne említeni a negyedik kategóriát: amikor az idegen életforma annyira idegen, hogy hagyományos értelemben vett "találkozás"ról alig beszélhetünk. Ilyen a Solaris.
Érdekes, hogy az Orion a két megoldás között lebeg. Az idegenek eléggé idegenek, legalábbis kinézetben, és kilétük, gondolkodásuk, kultútájuk is végig homályban marad, ugyanakkor nagyon is felismerhetők a hagyományos emberi motivációk a tetteik mögött.
Még érdekesség, hogy az Alfa Holdbázisban mindig a nukleális energia kerül elő. Akoriban ezt gondolták a legfejlettebb és széleskörűen felhasználható energiaforrásnak.
Igen, mert legalább a bázist relisztikusra akarták csinálni, és nem hitték - nagyon helyesen - hogy az elkövetkező húsz évben alapvetően másfajta energiaforrás bukkana fel. (Azért az Alfában is van egy elem, ami csúnyán kilóg: a mesterséges gravitáció. Ez olyan, mintha a gőzgép mellé tennénk a plazmatévét, dehát mindegy ez annyira nem zavar a műélvezetben :) )
Ami szinte parodisztikusan az atomenergiát gondolta tótumfaktumnak, az az Alapítvány. Megmosolyogtató, hogy a fejlődésben visszaeső bolygók a széntüzelést alkalmazzák. Hát istenem, a negyvenes években kezdte írni Asimov, és szerencsére a regény erényei bőségesen feledtetik ezt a motívumot.
Valahogy a fantasyról elsőre mindig a Psziborgok álmai c. könyv jut az eszembe. Nemtom mér'.
Bizonyos szempontból az űr-sci-fit, könyvet, filmet, alapvetően három csoportba sorolnám. Az egyik, amikor az ember népesíti be a galaxist. Nem találkozik más lényekkel. Vagy csak sokára eggyel. pl. Orion űrhajó. A második, amikor több fajta lény él a galaxisban, de a szűkebb kozmikus környezetét nemigen hagyja el, és nemis tart kapcsolatot más fajokkal. pl. Alfa Holdbázis. A harmadik amikor nyüzsögenk az érdekesebbnél érdekesebb fajok a galaxisban. Különböző fejlettségi szinten. Kapcsolatot tartanak másokkal vagy éppen elzárkóznak. Ilyen a Star Trek, Star Wars.
Még érdekesség, hogy az Alfa Holdbázisban mindig a nukleális energia kerül elő. Akoriban ezt gondolták a legfejlettebb és széleskörűen felhasználható energiaforrásnak. A Star Trekben viszont már az antianyag a főenergiaforrás. Az antianyag szó már az Orionban is elhangzott, az új szinkronban is, csak ott antimateriálisnak mondták.
Igen, igen, Harry Harrison klasszikus sorozatából két egységet kiadott két éve a Szukits (anno, ugyebár, egy kötet volt a Kozmosz Fantasztikusban), de már évek óta lefordította magyarra az egész szériát (azt hiszem) Achilles Dent és közzé is tette a weblapján.
Ugye, jöttök Harrisont megnézni-meghallgatni az Átjáró fesztiválra?
Hát, ezt az angolságot (még így, írva, pláne hallva) nem lehetne könnyű megérteni. Úgyhogy nem is vagyok rá képes. Azért tudok röhögni rajta, mert ösztönösen a fülembe csengenek a (Galla Miklós-féle) magyar fordítás dumái, majdnem tudom kívülről az egészet, az egyik kedvenc M.P.-jelenetem. A korábban említett Csabi barátommal - akivel több ponton is egyezik az érdeklődlési körünk és ízlésünk - hosszan el tudunk üldögélni úgy, hogy egymásnak idézgetjük ezeket a jeleneteket (jobbára ő, nekem nem megy, hogy kapásból köpjem a humorokat).
A másik, amiért angoltudás nélkül is marha vicces a Monthy Python eredeti szövegben is, az, hogy az ember lelki füleivel hallhatja a fiúk hangját, hanglejtését, hangsúlyait, amik önmagukban is viccesek. Plusz felidéződnek a képek, a jelenetsorok, stb. Beépül az ember tudatalattijába és - felettijében egyaránt.
Apropó, ha valaki nem tudná: a Monthy Pythonnak is volt egy "Sci-fi jelenet" című produkciója, az egyik félórás epizód a tévésorozatukból - a szokásás fél-egy perces szkeccsek kavalkádjával ellentétben - egy egybefüggő történet volt, amelynek során az űrből jött 'pudingok' elfoglalják egész Nagy-Britanniát, majd mindenkit skóttá változtatnak, hogy így felszámolva a konkurenciát megpróbálják megnyerni a wimbledoni teniszbajnokságot. Nem sikerül ördögi tervük, mert... de nem akarom lelőni a poént :) A sztori és prezentációja egyébként kedvesen virtiolos paródiája az ötvenes-hatvanas évekbeli amerikai típusú sci-fi tévészériák paneljeinek.
Amúgy itt jegyezném meg, milyen érdekes látni, hogy ki mikor internetezik.
Fórumunk alakulásán szerintem egész jól lemérhető, melyikünk teszi ezt otthon (nap mint nap este, avagy hétvégén), és melyikünk (csak) a mókahelyén. Én, aki az utóbbi, talán szűkebb csoportba tartozom, minden reggel kíváncsisággal vegyes félelemmel nyitom meg az Index-fórumot, jaj, egek, tegnap délután óta vajon mi mindenről maradtam le, miből maradtam ki, fel tudom-e még venni egy újabb beszélgetés fonalát.
Sajnos, mókahelyről nem mindig könnyű bővebb gondolatmenetekbe bocsátkozni. Alkalomadtán adódik csak lehetőség, váratlanul.
