jaj, gyerekek, el sem meséltem a wesztendben a hangszerboltban mi volt mútkór:)
Békésen nézelődtem, mikor berontott egy 40es faszi a feleségével, kezükben egy akusztikus gitár, aminek a feje letörve (de: húrok még fenn) azzal, hogy még garanciális, mikor jöhet érte.
A törés elég csúnya volt, a nyereg és az első kucsok előtt, kissé átlós irányban. Jó szálkás törés, nyak és fej külön egységet alkottak.
Eladó (ha köztünk vagy, jobben el tudod mesélni) végig intelligente módon beszélve közölte, hogy ez nem biztos, hogy bele tartozik a gar. körbe, mivel alap helyzetben ez igy nem törhet le, csak ha bántják szegényt.
Erre várt a reklamáló faszi, hogy kiadhassa minden eddigi sérelmét. Hogy ő jogász és neki ne magyarázzon, ha valaki, akkor ő tudja, mi a különbség a gar. a jótállás meg a nemtom mi között,...
végén ott maradt a hangszer rendbehozatalra.
Nem értem, ha már a gitárt oda b.ta v.mihez miért nem vallja be? Előbb megcsinálják, mintha hepciáskodik. Még a hülye is látja, hogy az magától nem törik el.
ja, ja, csak a technikai magyarázat miatt értettem igy a dolgokat... és veszel egy kókuszt a zőcségesnél, aztán nekiesel? :))
én szeretem az ilyesmi dolgokat (első ötlet a gumikesztyű), meg is fogom próbálni. akkor majd sűrűbben szoritkozom segédletedre.
máris egy kvescsön: lombfűrésszel indítod az akciót, ugye?
Én mezei Dunloppal pöncögök, nekem/ilyen zenéhez/ilyen gityó mellé (HOHNER strato-másolat, madeinkorea, egyébként nem oly vészes...) jó az is. Öcsém fabrikált már pengetőket telefonkártyából, bankkártyából, dekoratívak nagyon (főleg ha a VISA kártyáról vagy melyikről a hologramos Beethoven-fejet kanyarítod le), egyébként semmi extra. Mondjuk nem is rosszabbak, mint egy átlagos pengető úgy a 2-300 HUF sávban. Nekem tán egy kicsit kemény volt a telefonkártya.
Én is a 2mm-es dunloppal játszók táborát gyarapítom, nekem nagyon bevált. Régebben csak a sima műanyag verzióban futott (sötétlila), de egy pár éve van kőporral bevont változata is (sötétszürke). Nem csúszik ki a kézből, és speed közben is megmarad a dinamika. Viszont úgy láttam, hogy akusztikus (fém) gitáron nagyon megvágja a hangot, tompa és erőtlen lesz a szóló. Hangzásban itt a mezei M-es Fender/Gibson pengetők szóltak szépen, de sajnos pont ezért össze-vissza bicsaklik játék közben ott, ahol pontosnak kéne lenni {persze, könnyű a pengetőre fogni... :-)}.
Egyszer próbáltam aluminium pengetőt is (szintén 2-3 mm vastag lehetett), de nem jött be igazán, kényelmetlen volt vele játszani, meg gyökér hangja is volt fémhúron (persze lehet hogy nem arra tervezték).
Félreértetted! A kókuszdió pengető a fogófelületen "recés", hogy ki ne csússzon a kezedből. A pengetési felület sima, mivel simává kopik. A húrokat egyáltalán nem kajálja jobban, mint bármelyik másik pengető. Pont ez a lényeg: nincs kompromisszum. Könnyedebb dinamikusabb játék, jobb tranziensek. Egyedüli gond a nem túlzottan kiforrott gyártástechnológia :((((
Tényleg érdemes letesztelni!
Bimm-bamm, Boom-Boom! Azt csiripelik a verebek, hogy az új Boom-Boom lemez studiómunkái már lezajlottak és hamarosan boltokba kerül az alboom! :o) (Csupa saját nóta.)
Figyusz a szívemből szólt. Nálam az abszolút favorit mostmár vagy 5 éve egyértelműen Steve Lukather.
Rendkívül magas szintű virtuózítása "csak" integrált része a stílusának, amely emellett hihetetlen feelinggel, melodikával, sounddal, ízzel rendelkezik.
A pengető témához: nos, mint Lukather-őrült abban a kiváltságban lehetett részem, hogy vannak Lukather pengetőim, egyiket Németországban halásztam, a másikat a kezembe nyomta Budapesten, de erről a Toto - Hold the Line c. topikban már írtam. Korábban én is a Dunlop 2 mm-est használtam, aztán kipróbáltam ezt. (Persze nem az eredetit, az a falon van bekeretezve...) Picike, csepp alakú, a Gibson gyárt ilyet, medium vastagsagú (Oroszlánéknál kapható). Először nagyon fura volt, de egy hét alatt hozzászoktam, és azóta csak ezt használom. Állati! Nagyon rövid, szinte csak egy kicsit lóg ki az újj síkjától, ezért tényleg ott pengetek, ahol akarok, könnyű vele a pitch harmonykat bbepengetni és a legjobb az, hogy mivel kisebb helyen érintkezik a húrral, ezért a húr csak nagyon kicsi mértékben hat vissza rá, nem mozdítja ki a kezemből, ami a régi pengetőknél sajnos rendszeres volt.
én is teknőccel pengetek (Dunlop asszem 2mm)
Ez a cocountdió felkeltette az érdeklődésem. nem viszi gallyra a húrokat a pengetési pontoknál, ha olyan recés?
Én pl.. KÓKUSZDIÓ PENGETŐt használok. Abszolút nem hülyeség.
Hamar hozzákopik pengetési stílusodhoz, jól csúszik a húron, de nem símogatja, mint egy műanyag pengető. Emiatt sokkal erőteljesebb a pengetési tranziens, és ez nagyon fontos!
Egy gyors skálánál, egy ritmusriffnél, stb. Eleve erőteljesebben tépem meg a hangszert, mint egy átlag rockgitáros. Ezzel a pengetővel át is jön az a dinamika, amit fizikiailag a húrtépésbe ölök. Annak idején Lukács Peti használt ilyet, Ő ajánlotta nekem, de nagyon bejött.
Kicsit persze nehézkes a dolog, mert handmade. A kókuszdió héjának síkabb darabjait (amiből ránézésre kijön egy pengető) félreteszem száradni pár hónapig. (Az elsőt nem szárítottam, és az is jó volt, csak kicsitt hamarabb elkopott.) Maga a pengetőforma reszelővel és smirglivel kerül elő, kb 1 órás munka, és utána lekopik a fél ujjad, körmöd, stb. Viszonylag durva (80-as, 100-as) papír, és érdes marad a fogófelülete, nem csúszik ki a kezedből, még akkor se, ha nedves az ujjad (persze az izadásra gondoltam, nem a barátnőre a próbateremben)
Célszerű kicsit hosszúkásabbra gyártani, mint a hagyományos pengetők, így a kopásokat mindig újra tudod csiszolni. Nekem napi 3-5 óra gyakorlás mellett is minimum 4-6 hetet kibírt egy pengető. Azt nem néztem, hogy lehet-e kapni boltban, állítólag létezik, csak krva drága.
De nem is vennék, én szeretem a saját dolgokat.
Az akkori analóg cuccom így iszonyatosan szólt: Fibenare gitár (Juhar test, juhar-mahagóni rakott ragasztott nyak, ében fogólap), 9-es Dean Markley vagy Earnie Ball húrok, Duncan JB és Alnico Pro-II pick upok) Laney PA60 fej+láda (Celestion G12H), George DennisWizard Rock torzító (higyjétek el, a létező legjobb torzítópedál)
Volt a hangzásban hihetetlen dinankia, erő, átjöttek az apró részletek (amiket sok digitális kutyu sajnos kiirt) A hangszer sokoldalúsága miatt meg tudtam közelíteni a Fenderes és a Gibsonos hangzás végleteit is, és mindezt a torzító, az erősítő élni hagyta, a pengető meg robosztus erőt adott minden hang elejére! Mai napig fáj a szívem az akkori hangzásom miatt, de eladtam már a torzítót, a hangszedőt is, most meg az erősítőt is ki kell árusítanom.
Szóval a pengetőt próbáljátok ki, ha másra nem, néhány témánál előveszitek.
Sok sikert, és sok meglepetést a kísérletezéshez.
1. Legjobb gitárosok téma
Az biztos, hogy igaz, amit Steve Vai-ról említett valamelyikőtök az imént.Ez az elborult, 'azt csinálok a gitárral, amit akarok' stílus. Külhonban nekem személy szerint mégsem ő a kedvencem, pont azért, amit másvalaki írt. Helyenként élvezhetetlen, amit csinál. Még gitáros szemmel és füllel is fárasztó néha, ahogy összevissza nyekereg, rángatja a tremolót, meg játszik a feedbackkel. Az igazi nagyság szerintem épp abban rejlik, hogy úgy legyen valaki kurva jó, hogy emellett a zeneiség nem szenved csorbát. Erre pedig szerintem a legtökéletesebb példa Steve Lukather. Rögtön utána, fej-fej mellett igen, John Petrucci. És persze a néhai Stevie Ray Vaughan, akit nem lehet megunni.
Kis hazánkban Mohai Tamás és a Madi képes ilyesmire. Nekem néha már a Tátrai is fárasztó, bár az biztos, hogy kevés gitárhangnak van olyan elemi ereje, mint az övének (nem a nadrágszíjának).
2. Pengettyű, nálam a 3mm-es Dunlop Big Stubby a favorit. Aki még nem próbálta, csak javasolni tudom. Nekem még anno a jazz gitártanárom mutatta a Postásban, böszme nagy az ujjaid között, először szokatlan, de annyira jól meg lehet vele ütni a húrt, hogy nosza! Van 1 és 2 mm-es is. Amelyik haveromnak eddig megmutattam, mind áttért rá (asszem, 2).
3. Újabb felvetés:
STEVIE RAY VAUGHAN sound? Mire jó a Tube screamer? Akinek van, elégedett? Meséljetek!!!
Anno pengetőt vadostam ki ebbő-abból, de nem találtam igazán jó alapanyagot. Egyébként ha már pengető: ki milyet szeret?
Én jó ideig a klasszikus formájó D'Addarió Heavyt használtam. A kedvencem azonbamn már jó ideje egy
egy olyan pengető, amin egy teknős volt, ha jól emlékszem (Ez melyik márka lehet? Ernie Ball?) Ezer éve vettem, a felirat, meg a rajzolt teknős rég lekopott, viszont a pengető maga alig kopott és az én relatív megítélésem szerint a gitár is szebben szól ezt használva. Ráadásul még kényelmesebb is mint a D1Addario, bár az alakja ugyanolyan.
A Supernatural egy csaknem tökéletes lemez. Nem azért jó, mert 58 kiló díjat adtak érte Santana papának, de nehogy már ezért legyen rossz...
"Miért, ennek az MTV-lemeznek van valami köze ahhoz a latin-amerikai hangulatokkal játszó gitároshoz, aki 20-30 éve volt?"
Santana az elmúl 20-30 évben is koncertezett, adott ki lemezeket, mindvégig a latin zene hatása alatt, de természetesen, sőt szerencsére mindig változott egy picit a stílusa. Valószínűleg elég felületesen ismered a Santana-életművet, ezért engedd meg, hogy a figyelmedbe ajánljam a Sacred Fire c. koncertlemezét, ahol már nagyon ott vannak a Supernatural-os hangulatok, megoldások, de az oye como va jellegű klasszikusok is ütnek.
úgyhogy gyorsan témát váltok. Tegnap kivágtam egy pengetőt egy műanyag hulladékanyagból. Jobb, mint a gyári.
Ti szoktatok home-made eszközt használni? (pl. slide csaptelep-csőből..:)
László Attila nekem is a kedvenceim közé tartozik (Műcsarnokban szép koncerteket ad), a perkás is nagyon tud. Bár szerintam L.A. kicsit a kommerszebb vonulatot játssza, ha így visszagondolok, de mindenképpen az egyik legszimpatikusabb gitáros. Ha nincs közelében a gitár, akár agysebésznek is nézhetnénk...:)
László Attila alegjobb magyar gitáros (legalábbis nekem ő a kedvencem). Kár, hogy azzal a gyík Kőszegivel játszik, aki csak egy dolgot tud, bebopot, azt is szarul.
Steve Vai, ki más? perfekt technikával sokan, de annyira irracionálisan játszani mint ő..., sose tudod mikor vált hangnemet, hol fejez be egy arpeggiot, mikor játszik direktben hamis hangot, idegbeteg hangzású nyújtásokkal, minden hitech sound maximális kihasználásával, disznóröfögésre játszott szólóval, alkarral játék közben rángatott tremolóval, fantasztikusan nagyívű dallamok közé ékelt ufóhangzású lickekkel, szóval azokat senki sem....
most szenvedek a for the love of goddal, de hát nem lehet ÚGY, senkinek, sajnos (vagy nem).
a földön járó gitárosok közül Petrucci, hibátlan ő is, kivételes fantáziával, és minden stílusban, bármikor, amikor tangót játszanak az LTE lemezen, azért az nagyon durva...
