arab zeneset ma masoltam es nagyon jo, vigaszdijnak lehet jo lesz, nekem legalabbis nagyon teszik, az amiröl meg te beszelsz az nem az en izlesem volt.
Biztosan jó,ha nem adja fel az ember? Mikor olyan bizonytalan,hogy a harcnak értelme is lesz-e,vagy csak a szenvedést hosszabítja meg...
Sokat gondolkoztam már azon,hogy vajon mit tennék hasonló esetben. A legjobb barátnőm halt meg rákban: küzdött,rengeteget szenvedett,aztán nyomorultul elpusztult.
Nem hiszem,hogy utánacsinálnám...
mielôtt benéztem ide, elolvastam (megint...)
a "két kis ember" - topicot az indexen.
iszonyat! - hogy lehet ezt kibírni?
és vannak emberek ekik ekkora tragédiában is megörzik a méltóságukat, mi meg...
olyan nagyon sokat gondolok rájuk ... már 2 éve...
és van egy barátnôm aki a rákkal kűzd, és még imatkozni se tudok, hogy NEEE adja fel, csak gondolni rá, szugerálni...
Az, wazz, hogy szerintem, és a legnagyobb fokú megbecsülés mondatja ezt velem, hogy nem kéne ott sátántangózni, ahol nem érdemes.
Kérlek, ne érts félre: én elhagytam az odaátot. És tényleg nem akarok belepofázni a dolgokba, de a moderálatlan helyeknél mégis jobb az a hely, ahol lehet - igaz, kevés hatékonysággal - a modi-testület fejét verni saját oktalanságaiba.
mi a téma, /hagyd má a dikicset, az nem neked való./
képzeld ma találkoztam egy újszülött léggyel, azt mondta, belöle lesz az öszi légy
mire mondtam neki: ha megéred! itt megszakadt a fonalunk. vajon mit akarhtott ezzel mondani?
te lkátsz kerot? én csak egy csepp mézet látok, szerebncsére azt is ritkán. ne fossál, béke van! mézesbödön kolléga nagyon jól tudja, meddig mehet el - korántsem odáig, amíg a nettón anno.