Engem mindig is a cover-, meg tribute bandek irritáltak jobban - na jó, meg Ákos, bonanzástul és anélkül is egyaránt (és nem, nem csak a politikai hozzáállása miatt, már a kezdetektől fogva) -, az ilyen Devotees, Forced To Mode, Erasured, Erasure-ish, stb. Értem én, hogy ritkán koncerteznek az eredetiek, meg nem is feltétlenül azt a setlistet játsszák, amit az ember hallani szeretne tőlük, de akkor is az eredeti az igazi, mint a Coca Colánál.
Persze, akinek kell, az szeresse, vegye-vigye, hallgassa, csápoljon rá. Sokan vagyunk sokfélék. Ez csak egy vélemény volt. Písz.
A Popular tagjai közül tudtommal egyedül Milka volt tehetős, de ő is az apja miatt (asszem diplomata volt Kínában vagy mi a csöcs, már homályosak az emlékeim). Szóval ő sem volt az, csak jó anyagi háttérrel rendelkezett.
Nem értem, minek ezen rugózni utólag. Így hívtuk, így éltük meg, ezzel mentünk. Most pedig visszatekintve igenis a korabeli zeitgeist része, akkori egyik fontos motorja volt.
Magyarország az igazi beatkorszakról is lemaradt, ide csak másolatok jutottak. Mégis akik akkor kaptak belőle, annyit, amennyit, azok azt és úgy élték meg mint az "igazit"
Ez egy ilyen magyar sajátosság, ez van. Nem baj, az a lényeg, hogy ki mit élt meg belőle.
Nem mondom, hogy nem lehetett jól szórakozni az ilyen helyeken, vagy hogy nem lehetett jó a hangulat, csak azt, hogy nem kellene most úgy tenni, mintha valami hú de underground lett volna a dolog, meg hogy ez egy szcéna lett volna, mert egyik kifejezés sem illik rájuk.
De a látógatók nagyobbik része is ilyen arc volt, vagy ha nem, akkor sem volt lövése az egészről, csak elhitte, hogy ez az igazi. Aki tudta, hogy merre hány méter, az meg nem nagyon ment ilyen helyekre. Ezek annyira voltak szcéna arcok, mint amennyire a Rapülők tagjai rapperek.
Én már akkor is csak pislogtam, amikor pl. a Pöpülär/Nëö arcok azzal vagiztak, hogy kinek mennyi hangszere meg stúdiós kütyüje van odaha. Nem értettem, hogy ugyan miből. Zsebpénzből? Mert olyan nekem is volt, igaz, legfeljebb egy szájharmónikát vehettem volna belőle. Diákmunkából? Olyat én is csináltam, a hét végén meg vettem egy CD-t az Antinál a heti keresetemből.
De a többi nem ennyire elől lévő csókára is igaz, hogy látszott rajtuk, hogy csak jó dolgukban és unalmukban találták ki ezt a "szcénázást", mert amúgy közük nem volt sem a műfajhoz, sem a réteghez. Kb. annyira voltak Underground, mint a híres énekesnőkből meg a Zagar gyerekből összerakott Underground Divas nevű női formáció: semennyire.
Jól érzed. Gazdag szülők unatkozó gyerekei meg köréjük verődtek. Ez az ún. szcéna. Voltam párszor ilyen bulin, geci csórónak éreztem magam köztük, a drog amit egy este elfogyasztottak, többe került, mint a rajtam levő ruha.
Ezt már írtad. Sztem nem korrelál a valósággal. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ízlésemet egyre neked tetsző módon reprezentálja a mostanában szerzett lemezeim.
Az Always On My Mind Ext. mix 35 éve a kedvencem, de csak most szereztem meg lemezen. ¯_(ツ)_/¯
Nekem mindig az volt az érzésem, hogy a többségük csak kinevezte magát undergroundnak meg szcénának, miközben az ötleteik nagy része is csak a nyugati minták másolásából állt.
A DD valóban kaki lett, egyszerre érthető és érthetetlen módon: érthetetlen, mert a sikerkorszak (1980-85) nagy ötöséből négy tag is jelen van, a minőségi korszakból (1986-2000) meg három is, de érthető, mert sem a sikeres, sem a minőségi korszak gitárosai nincsenek jelen, nevezetesen Andy Taylor és Warren Cuccurullo, így hiányzik a kreatív inputjuk, és a színpadi energiájuk.
Továbbá: a nevük miatt bármit megtehetnének, ennek ellenére slágerparádéznak, nem vállalnak kockázatot, de még a kockázatmnetes slágerparádét sem tudják jól előadni, pedig nem most adják őket elő először, nem új, nem ismert dalokat kell prezentálniuk. Az albumaik sem adják mindig vissza a DD érzést.
Nem voltak nagy elvárásaim, de valószínűleg nem csak emiatt ítélem jónak a tegnapi fellépést. Persze nem egy F2M, de amit tudnak, az némi gyógyír az anyazenekar nélküli években.
Ez egy nyitott buli volt a főtéren, pont emiatt kellett volna már az elején pörgősebb számokkal is operálni szerintem, mert a WIME, HALO és hasonló tempójú társaikkal nem feltétlenül lehet nagy tetszést kiváltani egy semleges közönségből. A végén nagyot ment a PJ, BTW, ETS és még az It' s No Good sem tűnt elcsépeltnek.
A teljesen érthető technikai, zenei "butítások" is tetszettek, ez adta pár számnak az amatőr báját. Énekben és vokálban voltak problémák, de ez is elfért.
David Gooday, aki már jó pár éve régi-új tagja a csapatnak. Egy darabig Simon Granger is ott volt a koncerteken - Barcelonában láttam is a legendás négyest -, de ő mindig is inkább a dizájnért felelt, mindamellett, hogy zenél is (lásd: STARK).
