Én is voltam a Proline-nál!
Mind a két ember ritka korrekt és barátságos!
Akiről te beszélsz, ő a Hannuska Gábor,
a tulaj meg a Polonyi Péter (volt)!
Most elmesélek egy szégyelni való dolgot , ami velük és velem esett meg! :o(
De tanulságos!
6 éve végre akartam venni egy tremolós gitárt (elötte Shadow fix "lábas" :) , hogy végre játszhassam a saját stílusom amit az amit említettem Satriani Llopott tőlem! :o)))
szóval kb 80.000.- Ft körüli gitárt néztem (ennyiért már akkor sem lehetett jót kapni!)
Kinéztem egy Jackson PS-2-t.
Elsőre Elfogadhatónak tünt az árához képest és kifizettem elvittem!
Még aznap délután próba! Effekt összedug! Gitár be! Az eddig jól bevált effekt-beállításaimat beállítottam (peavy profex II)!
Akármit csináltam "fütyült" a gitár! Ez olyan, mint amikor gerjed csak hány felhanggal feljebb és ráadaásul a másodperc töredéke alatt beindul! Szóval, pont mintha fütyülne!
Hihetelen zavarab jöttem, hogy mi van!
Másnap fel Pestre (Paksról)
Most viszem az effektet is, mondván nem fogok ki mégegy hibás darabot!
effektproci összedug! Másik PS-2, be!
Az eredmény ugyanaz! Következő! Az is!
Szegény Proline-osok sem értették, hogy az egész széria rossz, de mivel nagyon jóban voltunk, maguktól elsőre visszadták a pénzt és elnézést kértek!
Vettem egy Ibanez 540LTD-SOL- t , bedug és FÜTYÜL!!!!!
Ezt nem hiszem L!
Néhány hónappal később jöttem rá, hogy a saját effekt-algoritmusomban a kompresszor túl volt vezérelve!!!
Bocs Proline! Hülye voltam!
Ez legyen mindekinek tanulság! Vagy csak velem történhetett meg ilyen?
(Lehet, hogy visszaküldték az egész szériát Japánba! ) Oopsz!
ezek szerint eljön ide Mo.-ra Pat Metheny (a kanadai gitáristen), gitárkábel bedug, erősitő bekapcs. és felkiált, hogy "ejj baze! mitől szól ilyen szarul a gitárom? biztos az a k...szott 220!" (persze angolul)
vagy pl. a Steve Lukather ugyanigy, (csak még több "fuck" kiséretében)?
Konzultáltam egy kollegámmal, aki erősáramon végzett az egyetemen. (Én akusztikával foglalkoztam:))
Az ő álláspontja az, hogy Kanadában sokkal keményebb szabványok vannak az erősáramú tápellátásra, mint itthon. Nyilván egy ilyen hálózat tele van mindenféle nemkívánatos zavarral, reflexióval, ingadozással, stb. Ideális esetben ezeket az egyenirányítás utáni szűrőkondi kiszűri, de persze ideális eset csak a tankönyvekben van. Tehát: a hálózaton Kanadában eleve valószínűleg kevesebb nemkívánatos esemény van, mint itthon.
2.) A trafó (mint jól sejtettem) picit analógiába vehető a pick-up tekercselésével: egy jól megválasztott tekercselési technika nagyban javíthatja a nemkívánatos jelek kiszűrését. Ha a 110V helyett 220V-os a hálózat, akkor a szekunder kör fele menetszámmal működik, tehát az esetlegesen 110V-ra optimalizált zavarszűrés némileg másképp alakul.
De mindezek után még mindíg azt mondom, hogy ezt füllel nem nagyon lehet meghallani, a hangzás másságának inkább lelki oldala van. Pontosan azért, mert egy jó hangzás nem a jel/zaj viszonyból áll. Tehát ha rá is ül némi zaj a hangképre, az még nem biztos, hogy sokat romlik. Az igazán jó hangzások a nagy dinamikában keresendők. Vegyünk egy csöves fejet, amire rá van írva, hogy 100W Ez azt jelenti, hogy alapállapotban fűt mondjuk 50W-tal, ha lepengetek egy erőteljes hangot, akkor meg igencsak seggbe rúgom szegény erősítőt. Kitekerve mondjuk szóljon 80W-ot átlagban. (értem ez alatt a hangszóró kapcsaira eső teljesítményt, a decibeleket nem akarom most belekeverni) Tehát szól egy lefogott akkord kicsit betorzítva 10 másodpercig, átlagban 80W-tal. de amikor megpengetem (a saját határozott stílusommal), akkor a jel elején lévő tranziens nem 80 W, hanem esetleg 300W, vagy még több. Ezt egy egyszerű tranyós szerkó úgy levágja (torzít!), hogy csuda. De egy jobb tranyós, vagy főleg egy csöves cucc kimenetén megjelenik. Nem tart soká, néhány millisekundum, vagy még annyi se, de a pillanatnyi teljesítménye minimum 300W. Ezért tud elfüstölni könnyen egy nem jól méretezett hangszóró. A hang megszólalásának pillanatában ha azt akarom, hogy az a szegény erősítő leadjon 300 W-ot, akkor meg is kell etetnem, magyarul abban a pillanatban minimum 1000W-ot megeszik a hálózatból, ha csöves. Ez pontosan az a tranziens, mint amikor a hugi bekapcsolja az 1000W-os hajszárítót, azzal a különbséggel, hogy megismétlődik minden másodpercben attól függően, hányszor csapsz a húrokra. Tehát a hálózatot igencsak igénybe veszed! És ez igaz a HiFi esetében is: nagyon kaotikus módon terheled a hálózatot, amin ráadásul lóg még párszáz hasonló kaotikus zavaróállomás.
Szép lassan kezdem meggyőzni magam, hogy lehet valami a Kanadai tápellátás másságában. Ha szar az ellátás, lecsökken a dinamikatartomány. Ettől persze egyből szarabb lesz a hangzás is.
Tök jó. 15 perc alatt, amíg megírok egy ilyen esszét, szépen lejátszom magamban az egész vitát, és igazat adok nektek, pedig az elején támadással kezdetm :)))
Trendo!
Az valószínűleg igaz, hogy 110 V-os a hálózat. Itthon egyébként a 220 már asszem 230V.
De egy effekt, erősítő, stb általában egy szép kis trafóval indul. Az meg csodálatos feszültségszinteket produkál. Mélyedjünk bele egyszer! Az egyik tekercse ugyanaz, a másik valószínűleg le van felezve. A 110V-os hálózaton mindkét kör működik, a 220V-oson az egyik kör csak fel emenetszámmal. Viszont ugyanazon a vasmagon. De az elméleti végeredmény akkor is egy fix amplitúdújú szinusz. Ezt persze rögtön követi az egyenirányító+szűrőkondi, ami elvileg majdnem sima egyenfeszültséget ad. Tehát mindegy, hogy mi van előtte, magát az áramkört jól meghatározott szintű egyenfeszültségek táplálják. Ezért mondtam, hogy szerintem nem lehet különbség, de elő kéne szednem valakit, aki a trafókhoz nagyon ért.
A páratartalom egy sokkal inkább befolyásoló tényező, de az meg marha változatos itthon is, nemcsak Kanadában.
De ne haragudj, semmiképpen nem akartam sértően írni, sőt, az is lehet, hogy abszolút nincs igazam, de a jelenlegi tudásszintemen ennyit mondhatok. Ha utánajártam, és valami eredménye van elektromos oldalról, akkor megígérem, hogy leírom.
Gorilla!
A hangszeredhez gratulálok, biztos nagyszerű darab. Nem tudtam, hogy ugyanaz a hangszer volt a teszeszköz. Amit a hazai lehallgatóhelyiségekről írtál: én sem úgy gondoltam, hogy nincs ilyen. Vannak itthon proffesszionális stúdiók. De az általam ismert hangszerboltok (márpedig cuccokat tesztelni nagyrészt ott van lehetőség) nem éppen akusztikai szempontból vannak kivitelezve. Az is igaz, hogy megkapsz bármit. Tudsz venni itthon jó gitárt, de sajnos (szerintem) nagyon sok másodosztályú hangszer jön be. És pontosan erre használják: hogy értékesebb legyen a szemedben a gagyi gitár, mivelhogy az USA strató is szar. Hát persze: az a darab, amit leselejtezve vettek tizedáron, az szar is. És alkalmas arra, hogy eladjanak mellette napi 20 gagyitron márkájú hangszert. Nem beszélve arról, hogy árt a márkának is. A kispénzű vevőt behülyítik, hogy vegyen valami olcsó motyót (mert azon a boltos többet keres), és higgye azt, hogy nem érdemes USA stratot venni, mert az szar. Nemhogy az lenne a politika, hogy megmutatom, milyen egy jó hangszer, most megnézi, két évig gyűjt rá, mint egy ház, és megveszi.
Emlékeztek a Proline-ra? Volt egy óbudai lakás, ott volt egy darabig a bemutatóterem (kb 5 éve) Bementem hozzájuk, hogy vegyek egy 100 rugó körüli Jackson PS2-t. Egy fél délután teszteltem egy rakás hangszert, a srác egy csomó dolgot megmutatott. A kezemben volt a 3-szor annyit érő Kelly modell is. Véletlen elvittem a pengetőt. Másnap abból az apropóból, hogy visszaviszem, megint egész délután ott gitározgattam. És amikor elmentem, a srác (sajnos a nevét nem tudom, de nagyon jó csóka volt, később megmutatkozott a Vintage52 környékén is) szóval figyelmeztetett, hogy jövő héten jönnek a San Dimas kézzel készült modellek, és nézzek be, próbáljam ki, stb.
Na ez üzletpolitika. Jó lenne még néhány ilyen. Kellemes élmény volt.
És a másik oldal: CODA (Rákóczy tér)
Akartam venni egy Shure Beta 58A mikrofont. Akkoriban volt 60 Forint az ára. Rá akartak beszélni, hogy vegyek inkább Jefe-t, mert az jobb. (bár nem hiszem, hogy többet kerestek rajta, mint a Betán) A végeredmény az volt, hogy én vagyok a sznob köcsög, aki azt hiszi, hogy ha megveszi a drága mikrofont, akkor olyan hangja lesz, mint a Bruce Dickinsonnak (ő is ezt használja, nem Jefe-t) Szóval akkor voltam utoljára abban a boltban, mert látszott, hogy abszolút leszarnak. De van még néhány bolt, amit messziről kerülök. Mellesleg a Vintage '52 srácok tényleg jó fejek, nekem is adtak már párszor jó tanácsokat.
Ui:mindenkitől bocs, akit esetleg megsértek a kissé radikálisabb hangvételű hozzászólásaimmal!
A legújabb Zenész frankfurt rovatában Szabó S. mesél a Randallokról. Trendo elmondta a lényeget, annyitt tennék hozzá, hogy full tranyós cuccokat gyártanak, "mert szeretnék megteremteni a jellegzetes <> mellé a jellegzetes <>."
A Randall erősítők inkább a metál műfajban jeleskednek.Endorserei is ebből a körből vannak(Pantera,Anthrax,Methods of Mayhem stb.)
Dimebag Darrelnek külön kifejlesztettek egy un.WARHEAD cuccot -ami aztán nem jazzkonzisoknak való :-)
Kb. 3 hónapja próbáltam ki Bécsben a Randall XL szériát(pontosan nem tudom melyiket),ami elég testes masszív melál hangzást biztosított.A tiszta hangokkal viszont teljesen hadilábon áll. . .mondhatni teljesen alkalmatlan rá.
Randallokról ennyit.
Kedves BIKE
Koszonom a kimerito valaszt, de azert kisse mashogy nez ki a dolog. En egyreszt valoban ugyan arrol a gitarrol beszelek, mert magammal hoztam ide Kanadaba, radasul ez egy 6120 Gretsch, ami egy 6000 markas gitar, ugyhogy nem mondhato gagyi kategorianak, sem itt sem odahaza. En magyarorszagon dolgoztam par cifra studioban, tobbek kozt a Gerendas Peter studiojaban, ahol hidd el, van olyan akusztika, mint egy kanadai videki hangszerboltban, es megsem tudtam hasonlo minosegu soundot csinalni, mint itt kanadaban. Masreszt, itt a hangszerboltnak van pobahelysege, de az emberek itt is az eladoterben probalgatnak, ami egy egyszeru uvegkirakatos uzlethelyseg az utcan, akarcsak mellette a cipobolt. A gitarok meg ugyan olyanok. Nem hiszem, hogy a magyarorszagi mexikoi fender rosszabb mint az itteni. Itt a vilag "osszes" itarjat lehet kapni, ugyhogy van kinalat. Itt valami mas van a levegoben. Nagy igazsag lehet az aramellatas kulonbsegeben, de emellett alapveoen benne van valamifajta tudat, ami abbol eredhet, hogy otthon erzik magukat a zeneben, es soha nem voltak elszigetelodve, es ezert egy egyszeru megpengetes is teljesen mas erzesbol fakad, mufajtl fuggetlenul. Ki tudja, talan majd egyszer megfejtjuk.
Mindenesetre a Medgyesinel sohasem fog igy szolni a gitar, mert az meg a pickupot is kilopja belole, es ott tenyleg nem tudod, mit tartassz a kezedben.
Bátyám még régen, vett egy ismerőtől egy CD-lejátszót. A dugó egyik felén fehér pötty volt. Kérdezte, mi a jelölés oka. A válaszból kiderült, hogy az illető szerint nem mindegy, milyen állásban dugja be a konnektorba a dugót, ő jól kipróbálta, és nála annak a felének kell felül lenni.
Én akkor elvacakoltam vele egy fél órát otthon, de nem vettem észre különbséget a két hangzás között. Igaz, nem csöves Technics-en erősítettem ki a zenét :)
Kedves Bibike!
Nagyon sajnálom hogy így lehurrogtad az áram által okozott hangképről alkotott véleményemet.Nem haragszom vagy valami,de azért elgondolkodhattál volna rajta egy picit(pl.ha azt vesszük Kanadában 220V helyett ha jól tudom csak 110V van stb.).Gorilla egyébként azt hangsúlyozta,hogy ugyanaz a hangszer-tehát a hangszer miatt nem lehet.Akusztika miatt lehet-ebben tökéletesen igazat adok,de Gorilla szerint nem csak egy helyen szól jól-hanem mindenhol(legalábbis ezt vettem ki a szavaiból).Ennyi erővel a levegő páratartalma is befolyásolja a hangszer soundját(egyszer játszottam egy fedett uszodai bulin-ott aztán volt pára,még az orgonistánk 63-as Lesliéből is csöpögött a víz :-))))
Szóval csak ennyi.
Kicsit OFF, de azért beírom...
...szóval az áramellátásnak valóban lehet köze a hangképhez. Audiofil/hifista körökben még sok-sok mindent tudnak mondani, ami befolyásolhatja a dolgot, annak ellenére, hogy közvetlen fizikai magyarázata nemigen van. Mivel ez a kör meglehetösen kiterjedt, ezért nem merném azt mondani, hogy szubjektív. Van, aki hallja a vátozásokat, van, aki nem - de akik igen, azok hasonló benyomásokat szereznek.
Szerintem a következő a megfejtés:
1.) Teremakusztika
Egy hang százféleképpen szólhat különböző termekben. Holott ugyanaz a hangforrás. Tapasztalod a saját beszédhangodon is. A kanadai hangszerboltosnak van annyi esze, hogy olyan akusztikájú termet épít teszthelyiségnek, hogy abban kitűnően szóljon a hangszer. Persze ez nehezen definiálható, de azért vannak ökölszabályok, melyekkel egy termet bizonyos akusztikai tulajdonságokra be lehet állítani. A szubjektív hallásod persze ottmarad továbbra is, ezen csak emelhet, ha esetleg egy szépo helyiségről és normális eladóról van szó.
Magyarországon kibérelik a legolcsóbb garázst, vagy irodahelyiséget, feldoban két plakátot a falra és ott a hangszerbolt. Akusztikához általában maga a kereskedő is annyit ért, mint öreganyám. Nem csoda, hogy nem egy nagy élmény ugyanazt a szerkót meghallgatni.
2.) Maga a hangszer
Sokak szerint nagy különbség van egy hangszertípuson belül is. Mivel sorozatgyártás, nyilván van szórása egy erősítőnek, gitárnak, stb. Ez jó márkáknál kevésbé jellemző, olcsóbbaknál meg erőteljesen. Persze a gyengébb minőséget olcsóbban is adják, tehát a magyar hangszerboltos lesz az első, aki megveszi, és utána rádtukmálja az 50 rugós Samick-et, mondván, hogy nézd meg, ott egy Ritchie Sambora modell 190-ért, és milyen szarul néz ki!
Tehát a nagy márkákat az olcsóbb szarok felhúzására használják. Van olyan ismerősöm (és nem tartom sznobnak) aki kijelentette: ha hangszert vesz, mindenképp külföldről hozza be.
A fejlettebb országokban már kiforrott annyira ez az egész, hogy a kutyaütők nem nagyon rúgnak labdába. Itthon még sok időnek el kell telnie, de nagyon bízom benne, hogy lesz javulás. Így sem panaszkodhatunk, mindenhez hozzá lehet jutni, csak sokat kell dolgozni érte :(((
Szerintem az áramellátásnak maximum annyi köze van a hangképhez, mint a szoba falára tett lila csíkos tapétának (de szigorúan függőleges csíkozással!)
Mint te magad is írtad: szubjektív. Beleölsz egy rakás energiát, pénzt, és miután meghallgatod, megnyugtatod a lelkedet, hogy érdemes volt, mert jobban szól. Persze ha eredetileg nagyon szar volt az áramellátás, és most jó lett, akkor no comment! Vagy ha hiányzott a védőföldelés, és most van, akkor is lehetséges. De egyébként? Ugyanaz, mint a hangfalkábel kérdése: bizonyos szint után (ez persze nem a régi hajszárító zsinór kiszuperálva) már nem érdemes javítani, mert nincs mit. Itt most a csukló vastagságú marha drága ötvözetből készült hangfalkábelekre gondolok.
És persze itt tart a csöves kontra tranyó vagy FAT téma is: engem megnyugtat, ha látok egy csövet, holott ha hallanám a két szerkót bekötött szemmel, lehet, hogy a tranyósra szavaznék.
Másokat ugyanígy megnyugtat egy jól bevezetett tápellátás gondolata. Ez persze nem bűn, nem hiba. Annak ellenére, hogy fizikai tartalma sajnos csak ritkán van, de ha ezáltal mégis nagyobb örömét leli a zenehallgatásban, akkor fantasztikus eredmény, mivel a zene élvezete 90%-ban a lelki hozzáállásról szól.
.
Gorilla:elképzelhető hogy a jobb sound az ÁRAM miatt van.Kanadában teljesen más módon folyik az áramellátás mint nálunk.Én is tapasztaltam már,hogy ha egy kevésbé leterhelt hálózaton(külföldön sok ilyen van) játszol,akkor sokkal jobb a sound.Jóapám Hi-Fi fanatikus és az Ő kedvéért az egész ház áramellátását meg kellett osztani-úgy,hogy a cuccaihoz egy külön elszeparált vezetéken megy az áram.Cak a hangzás miatt.Elöször röhögtem rajta,aztán majden leesett az állam,hogy mekkora vátozás történt a hangképben-csak az áram miatt.Lehet hogy ott jobb a levegő meg a hangulat,de valamennyire szerintem ez is közrejátszik.Kanadában biztos nekem is jobb kedvem lenne :-)
neon:
Megtaláltam a Vintage-t.
Tényleg rendesek voltak, meg minden, de segíteni sajnos nem tudtak.
Azt mondták, hogy 12-ért lehet valamit kapni, de igazából a gitár sem ár többet, meghogy a Hohner Rockwood-nál ez szokásos jelenség.
Kicsit megfűrészelte, megszappanozta, aztán visszaadta. Nem kértek érte semmit sem. Elláttak egy két hasznos tanáccsal, és utamra engedtek.
Szóval ennyi volt.
Majd lehet, hogy veszek egy másik húrkészletet.
Meg lehet, hogy egy másik gitárt is... :)
De ez még a jövô zenéje.
En egy ideje Kanadaban elek, es nem tudom mi az oka, de megfigyeltem, hogy sokkal jobb soundokat lehet beallitani. Ugyan olyan gitar, ugyan olyan erositon, sokkal jobban es profiban szol az eszakamerikai kontinensen. Ez megmayarazhatatlan. Lehet hogy psychologia, de valami van a levegoben, ami europaban, vagy magyarorszagon nincs. Itt ha egy gitarboltba bemegy valaki, es leakaszt egy gitart, bedugja, sokkal jobban szol, mintha az Oroszlannal teszi valaki ugyan ezt, es nem gitarmakafuggo. Van valakinek hasonlo elmenye?
nekem spec semmi bajom az extreme-mel, de arra bőven láthattunk példát, hogy a gitáros színvonala messze fölülmúlta a zenekarét (pl europe, white lion), nem szégyen ez, hanem egy király teljesítmény.
a feelinges tekerés megtanulásáért pedig komolyan irigyellek...
