jó szintes lett a Terep, ha ezt bevállalom 3 héttel a M115 előtt, akkor a Mesterem tuti kitagad :-) ránézésre a 50-esben is van "anyag" asszem homokórázom még egy kicsit
IV. Terep Százas és Terep Ötvenes Időpont: 2009. május 16. (szombat) Versenyszámok:
- kb 100 km (A pontos táv a hatósági engedélyek függvénye) - kb 50 km (A pontos táv a hatósági engedélyek függvénye)
Szintemelkedés: A 100 kilométeres távon kb. 3800 méter
Szintidő: A 100 kilométeres távon 17 óra, az 50 kilométeres távon 9 óra
Útvonal: Pesthidegkút Nagykovácsi Piliscsaba Piliscsév Klastrompuszta Pilis-nyereg Dobogókő Dömös Prédikálószék Pilisszentlászló Visegrád Pilisszentlászló Lajosforrás Csobánka Pilisborosjenő Pesthidegkút
Az 50 kilométeres táv Pesthidegkút és Pilisszentlászló között a Százassal azonos útvonalon halad.
részletek: www.terepszazas.hu
Szaszával és Lúdtalppal nyugodt tempóban, beszélgetve daráltuk a kiliket, mindezek ellenére - feltehetően a sok kimaradt futóedzés, továbbá a múlt heti Margita és talán a helytelen kajálás miatt (többet fogyaszt a szervezet hasonló tempóhoz edzetlenül, mint jó állapotban és így gyorsan eléheztem) - váratlanul korán megborultam (Mályinka 31 km.). A Csondró -völgy technikás részei lelassították a haladást, így valamennyire felálltam a nyugodtabb tempó mellett, de 35 kili túlélő üzemmódban soknak tűnt. Szentléleken próbáltam elengedni a nyilvánvalóan jobb állapotban lévő társaimat, de ők az "Együtt kezdtük, együtt fejezzük be" felkiáltással nem hagytak magamra. (Valójában szerintem meg akarták nézni bedőlésemet, de ezt nem mondták ki nyíltan :-). Végül Szaszának volt türelme kivárni, Lúdtalp csak a célban konstatálta fizikai összeomlásomat.)
A Farkas-gödörben még nem volt probléma, bár a letarolt erdő eléggé belassított minket és fárasztóvá tette a sok mászás a korábban amúgy jól futható szakaszt. A havat felváltotta a sár. Tardona előtti emelkedőn megint kezdtem szétesni, a küzdelmem hősies jelleget öltött (legalábbis annak éreztem). Erre nem vágytam, ezért az Ebecki -tető előtti pontnál (Nyírjes ep.) újból próbálkoztam elengedni a többieket, de nem mentek. Nem maradt más, megpróbáltam dupla vagy semmi alapon végigmenni (Tudtam: második összeesésből már nincs menekvés). Számoltam az emelkedőket (11). 7-ig jutottam, utána menthetetlenül összecsuklottam. Szasza a közelemben maradt - ezúton is köszi, Lúdtalp látótávolon kívül járt, lassított, hogy utolérjem, de nem tudott annyira lassan menni...Én nyertem:-)
Bánhorvátinál vicceltem Elvissel, Mályinkánál hangolt a csapat, majd Ebecki-tető előtt 4 kilivel belecsaptak a húrokba. Elég nagy koncertet adott, formában volt, szerintem valami jubileumi előadás lehetett:-)
A túra maga nagyon szép, a rendezés tökéletes, a szervezők szimpatikusan segítenek a kellemes időtöltésben. Nem egy tömegtúra, pedig a feltételek adottak lennének hozzá.
Futószemmel nézve alapozó/szintfelmérő edzésnek is kiváló, ajánlom azoknak, akik 50 kili feletti célversenyre edzenek.
És végül köszönet Szaszának és Lúdtalpnak a társaságot. Szasza február közepéhez képest rendkívül jó állapotban van, könnyedén falta az emelkedőket. Ferrarában egy igen jó eredményre számítok tőle, szerintem sokunk csak vágyunk egy olyan eredményre, amit okos versenyzéssel ott produkálhat.
Lúdtalp meg hozta a nagy taktikus énjét (akkor és azt a tempót futotta, amit kellett, azt frissített, amit kellett), szóval fejben eléggé kikezdhetetlen. Gondolom a Mátrabércen majd újabb órát ad ebből;-)
Számomra meg a tanulság: futni, futni, futni, a spinning, az úszás meg a sífutás jó kiegészítésnek, de nem pótolja a lefutott kiliket.
A Barcika 65 GPS adatait letöltöttem. Abban biztos voltam, hogy a táv hosszabb, de úgy tűnik a szint is. 68,98 km lett a táv, és 2215 m a szint. (Papírforma szerint 65,1 km és 1690 m.) Van esetleg valakinek kontrollmérése?
na akkor arányaiban az olyan, mint a mai régi zöldem 450m hossz 125m szinttel. Pont kaptam egy jellegtelen telefonhívász közben, ezért bele kellett gyalogoljak. Északi oldal, havas volt, nem csúszott 150alatt kiment volna. A botok azért jól jöttek.
Volt az 8:30 is, igaz kellett hozzá álldigálni az Ebecki tetőn egy bő öt percet, meg onnan szépen lassan körbesétálva elandalogni a célig, várva, hogy felfejlődünk egymásra a végén. Végül nem így alakult, mert annál jobban fáztam már, húzott a zuhanyzó. 8:00-8:10 között bejöttünk volna, ha JB kitart szűk 6 kilit 60 után. Így is Ő lett a nap hőse a szememben. Ilyen rossz napján ekkorát küzdeni, mégegyszer le a kalappal! Szerintem ügyesek vagyunk, alsó hangon menve ez egyáltalán nem rossz, úgyhogy ha még nem mondtam volna: bizakodó vagyok :-) És tuti ami tuti, holnaptól még keményebben fogunk edzeni. :-)
8:55, Varbó-tardonai kövesen kezdett el fájni a térdem majd Nyír-völgyél találkoztam Bélával kis diskurzus majd mentem Qvic után. Piroson a hullámvasút már egyáltalán nem tetszett. Elején volt két elkavarás egyikben Gergő is benne volt a végén Tamással együtt értek célba, Tamás 7:25 körül ment, Gergő biztos jobbat mert utána indult.
Tardonán (51 km) 6:22 kor kóláztunk. Lúdtalp hamarabb becsorgott a végén talán 8:10-8:20 körül, JB-vel könnyebbre vettük az u. 4 kilit időközben én találtam egy sárba akadt autót kisgyerekkel a hátsóülésen. Volt tologatás, emelgetés, kerékkiékelés..reménytelen volt. Én 8:40-el zártam.
Ma a játék kedvéért felgyalogoltam a Libegő alatt rétesezni. Sok helyen nem tudtam futni. :-) No meg párszor vissza is csúsztam. Kerek 1 km 270 m szintemelkedés. Visszanéztem a neten volt olyan aki 11:02 alatt futott fel. Nekem ez most 16:13 lett. 95 % gyaloglással. Lesz ez jobb is.
na de ki, milyen időeredménnyel finiselt? A szubjektív mellett fontos az objektív adatsor is. (nem mintha verseny lett volna, csak az érdekeség képpen)
1-2 héten belül tervezek egy közöset, addig is, ha van gps-ed, itt megtalálhatsz minden szükséges adatot, infót. Töltsd rá a gépedre és már lehet is gyakorolni.
Ma másodszor próbáltam futni a "VarázsKörön"és bár 3és fél órát eltöltöttem a hegyen , biztosan vannak olyan részek ahol nem jártam . (persze,van olyan rész ahol többször is ).
Lesz még közös VK-futás ? Szívesen bejárnám a valódi kört .
Nagyon vidám volt a színes szalagozás miatt a reptér feletti rész .
Ui: Néha sokkal nagyobb akaraterő kell pihenőt beiktatni, mint futni menni. De mivel kemény vagyok, így a mára tervezett BUÉK helyett a sokkal nagyobb kihívást választottam. :))
gratulálok a teljesítőknek! Kemény a Barcika, én is ott serdültem föl. Képzeljétek volt idő, minkor a Csondró völgyben még montizni lehetett leis, fel is. Azóta kissé átalakult.
Őszintén szólva én is tartottam ettől a túrától. Nemcsak azért mert a társaság nevei fémjelezték az egyáltalán nem laza tempót, hanem azért is mert igazán magamban sem bíztam és hogy milyen hatásai lesznek a március eleji marathonra. Utóbbit most se tudom...Kevés kili ide, kevés kili oda Lúdtalpon nem igazán látszott az edzettlenség, JB meg küzdelemből vizsgázott jelesre. Futás közben vettünk 3 dupla spinningórát. Voltak benne 4-8 jumpok, hegyi menetek kettes kézfogással és néha ki is álltunk. :-) Sár is volt nem kicsi a végefele, látványra legdurvább a fél méter mély traktornyom volt a sárban. Volt sok patakugrálás, letarolt fák átmászása és gyönyörű Szentélek körüli 20-25 centis hó. A kiszolgálás és a személyzet kedvessége hibátlan volt. Szintúgy a szalagozás. A kiírtnál a táv volt kicsit több (mérésem szerint 67,5 km) Furcsa, hogy nem egy népszerű túra.
Tartottam ettől a túrától, hiszen az előző 2 teljesítés finoman szólva is küzdős volt. Ezt tetézte, hogy JB** és szasza voltak a társaim, ráadásául a téli futásaim mennyisége a megszokott kevesebb, mint felére zsugorodott: novembertől: 140, 150, 130-as hónapok állnak az edzésnaplómban. Ugyan emellett kb. heti 2 alkalom spinning is többnyire összejött, de hát az mégsem futás ugye.
Bölcs tempóban döcörésztünk Upponyig, eddig magunk mögött hagyva két közepesen hosszú dombot, köztük a Damassa-szakadék látványos útvonalát is. Az Upponyi-szoros most is lenyűgözően tornyosult felénk. Megkocogtuk a Mályinka előtti és utáni kaptatót is, majd következett a Csondró-patak völgye. Az igen bőséges vízhozam miatt rettentően lelassultunk, és a mederből kiérve sem igen lehetett rákapcsolni a mélyülő hó, majd az elterelő szalagozás süppedős nyomvonala miatt. Ui. egy őszi vihar olyan tarolást végzett a fák között, mintha lavina söpört volna végig a vidéken. JB** Mályinka után belefogott egy hattyúdalba, és azt nyomta jó 30 kilin át. Bevallom engem lenyűgözött a teljesítménye, és mondhatom engem nem vert át, szemmel fogom tartani! Mindennek ellenére haladgattunk, hiszen szasza szépen, lazán, meggyőzően könnyedén húzta, húzogatta a sort. Az Ebecki-tető előtti hullámvasutazás (11 pukli) a sár miatt nem a túra legfincsibb része lett. JB** pattanásig feszítette a húrt, sőt el is pattintotta. Majd beszámol róla, előzetesben annyit, hogy én még nem hallottam-láttam ekkora csatát. Magam részéről úgy elfáradtam, ahogy egy téli 65-ösön illik, de annál nem jobban, úgyhogy Barcika most szépített az összképen.
Nekem van még egy brutál gyakorlatom: kilépsz támadóállásba, majd ugyanavval a lábbal hátralépsz, aztán megint előre és hátra...A hátra lépésnél támaszkodhatsz a kézfejjel a földön, így egyensúlyodat megőrizve elérhető a támasztólábnak kívánatos helyzete, azaz derékszög a comb és a lábszár között.
