Miért baj az,hogy valaki valamit mond vagy állít?Nem az a lényeg,hogy egy bizonyos album,vagy dal jó legyen?Inkább azt kéne lebeszélni,hogy bizonyos dolgokat hol lehet beszerezni!Most nem jut eszembe ilyen,de még lehet!
Kor téma: Robert nem hiú, ez esetben sosem beszélne a koráról, ő meg mindig ezt teszi. A brazil interjú januárban jelent meg, tehát nem hazudott, akkor valóban 40 éves volt, mivel 2000. április 21-én lett csak 41. A másiknál pedig amint olvastam, rögtön az ugrott be, hogy elírás, és erről meg is vagyok győződve.
Disintegration: Az, hogy a 30. születésnapján írta az albumot, vagy akár a címadó dalt, valóban csak egy Robert hazugságai/tévedései közül.
A képeket inkább csak linkként kéne berakni, hogy aki akarja, rákattinthasson, de ne legyen muszáj megnézni, mivel nagyon lassítja az oldal letöltödését.
A kép feltétlenül rajta kell, hogy legyen egy szerveren. Ha nincs, feltöltheted az Így tehetsz be képetí (by DCsaba) c. topic elején megadott (linkelt) helyre!
Egyébként meg írd be ezt:
< IMG SRC="ide írd a kép elérési címét, magyarul az image location-t">
(Az IMG elé nem kell szóköz, csak azért tettem, hogy látható legyen a kód. Idézôjel viszont szükséges!)
A fent említett topic-ban található még infó a képméret befolyásolásáról, stb. Érdemes megnézni!
Még valami, gyghjsssss! Ha pontatlanul gépelsz, nem lesz belôle semmi, tehát erôltesd meg magad! :-)))
Gyerekek
most kulték el a Muncheni koncertet (Drem tour) Tényleg szuper
Szerintem a tourné egyik legjobb bobása a Pornography volt,
persze volt még egy két jó szám, de igy élöben nem semi volt.
Csak kár, hogy nem játszottak több számot, mint pl. a Swing tournon
70 valamennyit.
Hogy rajátok fel a kápeket?
Mert egy két erdekes képem mekem is van.
falare, close652 : Holnaptól szabin vagyok és itt tudok csak CD-t írni. De úgy néz ki, hogy reggel még beugrok, akkor megpróbálom megoldani. Ha meg vagyok vele, hogy tom odaadni? 3 hétig nem neagyon leszek gépközelben (istennek hála!) Mindenesetre, ha sikerül írni, küldök még egy mailt.
flare: köszi, hogy felraktad a képet. úgy látszik, nekem még mégsem megy...
EXTRÉM TÉMA 2.
Robin barátunk néha nem tudja, hány éves valójában!
A Folha de Sao Paulo brazil magazinnak nyilatkozva a következôt mondta idén januárban: "megfogadtam, hogy negyvenévesen, 2000-ben valami mást fogok csinálni" (ti. szólóalbumot). Május környékén egy (floridai?) interjúban valami ilyet: "most töltöttem be a 40-et"! (41 éves.) Aki erre rávágná, hogy Robert hiúságból letagad egy évet, az gondolja át az alábbi tényállást.
Közhely, hogy Robert a Disintegrarion-t a 30. születésnapját követô éjjel írta. A legenda szerint, legalábbis... Pedig dehogy! Ha ugyanis valóban akkor, 1989 áprilisában teszi ezt, a dal technikai okokból rá se kerülhetett volna a következô hónapban, '89 májusában megjelent Disintegration albumra. (A teljes albumot már fél évvel azelôtt felvették.) Tehát, a címadó számot nyilván a 29. szülinapján írta – ha nem máskor...
Kérdés: vajon a 39-et mikor írhatta? :-)
Írd meg a címed via e-mail, és elküldöm a cikk fénymásolatát csigapostán! (Merthogy szkennerem az nincs.)
Az anyag egy Cure story-ból és egy a bécsi koncert elôtt készített rövid interjúból áll. Az egyik kísérôfotón Simon keményen lesmárolja (asszem) Chris Parry/Bill-t!!! :-O :-))))))))))
Megvolt nekem a '91-es 5 Imaginary Boys (Town And Country Club II) koncert kalózfelvétele kazettán. Na, annak a dupla bakelitnek kivételesen profi borítója volt: szép fényképek a buliról, kísérôszöveg, még a Fiction logót is rányomták :-)! Sajnos a hangzás távolról sem volt ilyen színvonalas, ezért letöröltem – persze most már bánom. Ez volt az a koncert, amirôl a Play Out videóra rákerült három szám, köztük az Away (a kalózfelvételek borítóján 1 2 3 4 – így konferálta fel Robert), ami tulajdonképpen a Cut, csak lassabban elôadva, + az ének is más tónusú. Nekem az borzasztóan tetszett, sokkal hangulatosabb, mint a Wish-rôl késôbb megismert verzió! (És csodálkoztam, hogy az akkor játszott négy új dal közül miért pont a The Big Hand nincs rajta a Wish-en.)
Nem értem, hogy a Wish mellé a Sideshow helyett miért nem az öt ráadásszámot jelentették meg!
Szigi:
A Treasure az egyik legszebb szerelmesdal a Cure-tól, nagyon tetszik.
Azonban a To Wish Impossible Things még jobban, talán a legkedvencebb Cure számom. Persze, ez hangulatfüggő. A The Figurehead mellett talán a legmeghatóbb számuk, ezeken sokszor sírni tudnék.
A Wish meg szerintem egyáltalán nem laposul az utolsó 4 dallal. Letter to Elise nagyon hangulatos, a Cut erőteljes, feldobja az embert, a TWIT-ről már írtam. Az End nekem sem jön be.
A Paris-t meg szerezd meg, nagyon jó. Pár szám kivételével a komorabbik arcát mutatja a zenekar. Qrva jó!
Bloodflowerst és a Disintegrationt még hallgasd meg egy párszor.
Flare:
Érdekelne az a Wanted cikk 97-ből... :-)
A WMS-ről nekem személy szerint a Want, This is a Lie, Jupiter Crash, R&R&R, Trap, Treasure, Mint Car dalcsokor jön be. A keverés tényleg lehetne jobb. Például a Round&Round közepén van az a fantasztikus, félperces instrumentális rész, az nagyon tetszik! Legalább kétszer ismétlődhetett volna! Majd egyszer csinálok belőle egy mixet.
Yesterday's Gone:
Nekem tetszik. Az elektronikus gitár benne kicsit DM: Walking in My Shoes-os.
EXTRÉM TÉMA 1.
Amirôl még senki sem írt, amirôl még soha nem kérdezték Robertet...: a "TÜTÜzés"! Robert egyik védjegye. :-))) Ha jól tudom, albumon elôször a Close To Me-ben használta az ének kiegészítô elemeként. Honnan származhat az ötlet? Az én verzióm: valami koncertfelvételt hallgatva feltűnt, hogy ez a dolog élôben sajátos funkcióval bír. Robert eredetileg talán Lol gyatra szintitudását akarta kompenzálni vele a színpadon, aztán rászokott(?)...
A Bloodflowers-en nem figyeltem. Van ott is ilyen?
Useless: a Burn-t felkérésre írták, direkt a filmhez. (Gondolj az elején és a végén hallható "madárhangokra", + a 'crow' szó a szövegben többször is elôfordul!)
GALA: szerintem az alap most az öregedés miatt érzett szorongás. Miért a Kiss Me-nél kezdtél el csodálkozni? Miért nem pl. a Japanese Whispers esetében? Az tényleg "tök pop" (bár nekem nincs vele bajom).
Szigi: Számomra van egy lényeges különbség a Show és a Paris közt. A Paris hangzása nekem személyesebbnk tűnik, olyan mintha ott lennék Roberttel a színpadon, a Show meg a közönség soraiból "hallatszik". (Ez persze szubjektív vélemény.)
Én a Faith meghallgatásakor zúgtam beléjük , kb 15 éve . Engem kifejezetten a borongós hangulatú számok fogtak meg az akkori táncdalfesztiválos időkben . Onnan előre és visszafele volt egy csomó lemezük , szinte mind bejött és mindíg éreztem némi izzadást a tenyeremen , ha megláttam egy lpt tőlük . A Kisskisskiss-nél csodálkoztam el először de eklektikájával azt mondta nekem , megpróbálnak kitörni és szupergroup lenni + igényesnek maradni . A disintegration még ez a vonal de aztán nekem tök pop lett .azóta nem hallgatom az ujabb zenéiket .
KÉRDÉSEM :
jelenleg a faith vagy a zsozsó az alap.
Cut,End.Pedig ezek kurva jó dalok.Főleg az End.Igaz,hogy van némi világvége hangulata,de ennél jobb befejezés nemigen van.Azért kérdeztem a videót,mert ott az utolsó szám a Forest,és nagyon állat.Különben a videón rajta van egy öt vagy hatszámos ráadás,ami kicsit feldobja a koncertet értékében,de egy kicsit érezni ezt a végehangulatot.Kicsit leül az egész.
Justin
A CD-n (Cut, End). Semmilyen Cure-videó koncertet nem láttam még (klipek közül is csak hármat).
A Parist ha látom valahol, megpróbálom megszerezni. A Tracklistája több, mint bíztató...
Az a helyzet,hogy annyira nekem sem tetszett annak idején a WMS,de nagyon régen hallottam és volt róla pár kedvencem is.Végülis összességében nem tetszett.Az az igazság,hogy az idén éreztem először azt,hogy kezdek kinyílni minden zene felé,úgyhogy lehet,hogy csak meg kéne hallgatnom párszor újra.
A keverésről csak annyit,hogy nekem mindegy volt valaha,hogy hogyan szól valami kaziról,vagy cd-ről(mindegy),nekem még a diktafonos NMA Szigetkoncertfelvétel is nagyon jó volt.Számomra az a lényeg,hogy átjöjjön valamiféle üzenet,még ha a szövegét nem is értem!Tehát nem a keverésen múlik egy album milyensége.Persze nem árt ha jó,de ez még nem minden!
Szigi101!
Mindenképp hallgasd meg a Paris-t!az egy nagyon jó koncert!A cd-n vagy a videón nem tetszik az utolsó két szám?
Useless!
Ez érdekes kérdés,mindenesetre az a szám igen jól sikerült.A Dredd song-ot hallotta valaki?Az se kutya!
Ptomphson!
Tök igazad van,de nem hiszem,hogy olyan embereket bíznának meg egy album keverésével aki most jött ki az iskolából és csak egyszer látott keverőt közelről!A Watching me fall-t azért említettem mert most épp az a kedvencem a Bloodflowers-ről!A Show nekem egy az egyben bejön.A Doing the unstuck az télleg egy remek darab.De itt most fel lehetne sorolni a fél repertoárt nem?
Na akkor most itt abbahagyom,mert melózni kell!
Üdv mindenkinek!
Justin
WMS – keverés: momentán a következôk jutnak eszembe:
Want – akár (kurva) jó is lehetne, de hiányzik belôle a sodrás, a lendület. Ha ércesebben szólnának a gitárok, ha Robert hangja közelebbrôl szólna, mindjárt más lenne az egész. Az Open-hez vagy a The Kiss-hez képest pl. (O.K. más a sound, de mégis) erôtlen.
Club America – itt nem is beszélhetünk sound-ról, sajnos.
Trap – ebbôl lehetett volna valami, de itt is valahogy összemosódik minden. Túl magas a hangfekvése.
R & R & R – szerintem egész hangulatos szám, de a zene és a szöveg igazán csak a refréneknél harmonizál.
Bare – az album (egyik) legjobb száma, a szintit viszont kihagyhatták/jobban is megoldhatták volna, kissé zavaró.
(Ahol O.K. a keverés: Gone!, Treasure, Numb, The 13th, Jupiter Crash, Return.)
Az album a Kiss Me... készítési módszerén alapul (mindenkinek az ötleteit felhasználták), azonban – talán Porl és Boris hiánya, talán az új felállás szokatlansága, talán a kevés ötlet miatt – mégsem olyan húzós. Egyedülálló, hogy szinte csak a keverés miatt csúszott kb. 1 évet. (Szerintem a Friday I'm In Love elsöprô sikere miatt /is/ szándékosan egy popos hangvételű lemezt akartak összehozni.)
Robert a Bloodflowers készítésekor újra elôvette diktátori énjét, s ennek az egyik oka bevallottan a WMS sikertelensége volt. (Van a 97/2-es Wanted-ben egy Cure cikk+interjú a bécsi Swing-koncert kapcsán. Ahogy ott Robert a WMS-rôl nyilatkozik, abban érezhetôen nincs sok meggyôzôdés.)
De ez csak az én személyes véleményem, HALLGASSÁTOK TOVÁBBRA IS ÉLVEZETTEL A WILD MOOD SWINGS-ET!!! :-))) (Néha én is berakom.)
Flare
U.i.: Hogy a Distintegration keverése (énekhang) kifogásolható, az vitathatatlan. De mi a baj a Wish keverésével? Magyarázza meg valaki, kíváncsi volnék...
Flare: Szerintem a keveréssel semmi baj nincsen, nem szól az rosszul. Egyszerűen csak annyi a gond, hogy ütőhangszereket, dobszerkót, 4-5 gitárt egy 4 és egy 6 húros basszust 2-3 szintit egy zongorát egy énekest + 3-4 szólamú vokált rá elég nehéz úgy bekeverni, hogy minden felismerhető és követhető legyen. A "wish" és a "disintegration" keverése sokkal gázabb, bár bakeliten nem hallottam őket.
Nekem keverésileg a Mixed Up tetszik ill. most a Bloodflowers.
Az a nagy baj, hogy Perry nem tud gitározni és ez már így marad, gyerekek.
Hogy nem elég "mély". Mért ne akarhatott volna Robert egy "lazább" lemezt csinálni?
off: Emlékszem Dawid Bowie-t is nagyon bántotta, hogy megbukott a Black tie white noise" c. albuma, pedig profi jazz-zenészek voltak rajta, meg minden ami kellett. Ő is "lazább" lemezt akart csinálni. Aztán jött az Outside és nagyon szigorú volt hozzánk. Amikor hallgattam beteg voltam és fejjebb ment a lázam...
on:
Justin! A Watching me fallban Jason mekkorát dobol?!! Állati!
A show-ban a doing the unstuck a kedencem, porl miatt. Nagyon odateszi.
Arra lennék kíváncsi, hogy a Burn című szám hogy született? Mikor Robert írta ezt a számot, tudta hogy soundtrack lesz belőle? És kiválasztotta ki ezt a számot a Hollóba?
Show: Tetszik az elejétől a végéig (mondjuk az utolsó kettő nem annyira). Nagyon nagy kedvencem a Tape-Open a Doing The Unstuck, a The Walk és a Let´s Go To Bed.
Érdekes, de a Concert jobban tetszik (a Paris-t és az Entreat-et nem hallottam még).
