Kösz az infót, ebbe bíztam én is. Bár volt már néhány terepfutóm, ennyire kemény egynek se volt a talpa. Viszont remélem, hogy a kisujjam mellett nem fog kirepedni. Három pár márkás, terepre ajánlott, de kb. 3-400 km alatt kilyukadt cipőm van, még jó, hogy van Szombathelyen egy futó cipész (60 feletti az öreg), aki megbőrözi. Szomorú, de ezen cipők (saucony, northface) talpbütykei is hajlamosak leválni, pedig az nincs kapcsolatban a széles lábfejemmel.
Én két futó nyomot láttam ma reggel arrafelé, az egyik már eléggé be volt havazva, a másik talán hajnali lehetett, Virágos-nyereg - Határ-nyereg közt mentem.
Pénteken délután egy lélek sem volt a hegyen a hóesésben (na jó egy futóba azért csak belebotlottam), aztán szombat reggel meg elborították a sporik a hegyet. Utánanéztem, mert nem találtam infót, hogy kik miatt volt a szalagozás a hármason: az evezősöknek volt futóverseny szombaton.
Meglepődtem, hogy jártak előttem a hegyen az edzőútvonalamon. Ráadásul bottal. Na persze gondoltam, hogy nem én fedeztem fel a spanyol viaszt, de akkor sem mindennaposak a futónyomok az útjaimon. A Virágos nyereg - HHH útvonalon leltem a nyomokra. Szép nagy lépésekkel gyaloglt föl a Viharhegyre és tovább a kéken páros botozással. Innen volt valaki? Egyébként baromi szép havas és egyben technikás most a terep, érdemes felnézni, lassan 10-15cm a hóvastagság. Szépen végigfutottam, még a régi zöldet is (7perc). Ha lassan is, de alakulok.
Valóban folyamatos puhulás várható, de a hajlékonysága is javulni fog. Viszont érdemes tudni, hogy a terepfutó cipők talpát általában keményebb EVA (etil-vinil-acetát) anyagból készítik. Az ok a terep puhaságában és rugalmasságában rejlik. Puhább talaj-keményebb talp-ideálisabb elrugaszkodás. Próbáljatok csak lágy, aszfaltra készült cipővel lágy talajon elrugaszkodni...
A Hardrock is lágy talajon viselkedik funkcionálisabban, de idővel (4-500Km) durván köves talajon is megállja a helyét.
Nem kell forognod, ott fogok ülni az út közepén, és a cél-gulyás kanalazása közben nézem majd, ahogy fejlámpával kutatod az ösvényt a Világos-hegy elborzasztóan meredek déli oldalában. :)
> 30 km / 1200 szint, 3:23. Szép a hóesés, de most már virágillatos-madárcsicsergéses > tavaszi erdőt szeretnék. Grrrrrr...
Nem kevés edzéskilométert gyűjtesz, nem akármilyen terepen! Csütörtökön lesz madárcsicsergés, meglásd, addig esik a hó, de akkor ki fog sütni a nap. A madarak nem várják meg a meleget a csicsergéssel, hiszen tavasszal már költeniük kell! A virágillat meg lehet a frissen mosott futószerkó öblítőszaga :-).
Gyanús, hogy beáldozódik (feltehetően 50-es lesz belőle). A másik áldozat a Lowe Alpine lesz. A Mátra elég nagy falat, ha fáradtan indul neki az ember, könnyen megfekszi a gyomrát. :)
Mátra 115-ből négy kör? Vagy négy Nagy-Kevély - Pilis kör? :D
------------------------- Ma egy bemelegítésként, komótosan megfutott János-hegy után nekifogtam a Szépjuhásznétől a BUÉK útvonalának. Nyugdíjas tempót tervezve, elvégre ebben a korban már nem szabad állandóan duhajkodni, és persze az e hétre tervezett muníciót sem kéne rögtön hétfőn elpufogtatni. :) Már a Hárs-hegyről lefelé látszott, hogy a feltételek egyaránt adottak a lassú tempóhoz, és egy szép piruett vagy hátraszaltó, de legalább egy emberes tigrisbukfenc előadásához. De gondoltam ez csak átmeneti, majd lesz még jégtelenebb is a terep. Aztán a Határ-nyeregtől felfelé a műútig tartó meredekebb részen már nemhogy futni, de még gyalogolni is alig tudtam, amennyit előre léptem, kb. annyit visszacsúsztam. Végül már annak is örültem, hogy sikerült esés nélkül felkaparnom. A műúttól a csúcsig jól futható volt ugyan, de sejtettem, hogy utána lefelé megint csak szarakodás lesz. Fenyőgyöngyétől az Árpád-kilátóig odaléptem volna a gázra, de feljebb ez is csúszósnak mutatkozott, így ismét visszakapcsoltam biztonsági üzemmódra. Lefelé a zöldön újra minden volt (főleg totyogás és szerencsétlenkedés), csak futás nem. Közben azt is megállapítottam, hogy totál mindegy, milyen irányba haladok, a hó akkor is vízszintesen és mindig szemből esik. :) A Battai-lépcsőnél a lépcső melletti füvön akartam lerongyolni, aminek egy 10 méteres ugró-repülő gyakorlatsor lett az eredménye - végül megúsztam talajfogás nélkül, de fogalmam sincs, hogy sikerült :). Ezután az aszfaltos részen végre tudtam normálisan futni, majd a Budakeszi úton átkelve a friss hó által elfedett jeges ösvényen ismét csak kacsáztam a Szépjuhásznéig. Itt meglepődve tapasztaltam, hogy a megérzésem nem jött be, igaz, hogy így is életem legrosszabb idejét mentem, de a saccolt 15-20 perc helyett csupán egyetlen percet rontottam. :)) Innen még némi örömfutás a havazásban hazáig, az egész szűk 30 km / 1200 szint, 3:23. Szép a hóesés, de most már virágillatos-madárcsicsergéses tavaszi erdőt szeretnék. Grrrrrr...
Az új Hardrock 
és a Masochists