Hú, Attila, ez egy nagyon jó kiemelés. Márványba kellene vésni, és kitenni néhány könyvkiadó ajtaja elé, emlékeztetőül. Csak az a kár, hogy az egész riportban ez az egyetlen igazán becsülendő részlet, a többi kevésbé bíztató.
Pedig pont ezért kapott más fórumokon olyasmiket, hogy 'mit képzel magáról, hogy ilyeneket mond' , - 'visszasírja az előző rendszert' . (Nem szó szerint ez hangzott el, de a lényege ilyesmi volt.)
Egyébként azt elég furcsának találom, hogy a kiadók kevésszer próbálkoznak olyan szerzők műveivel, akiknek a nevét régebbről már ismerem. Nem a "nagy"-okra gondolok, hanem azokra, akiktől egy-egy jó könyv megjelent már, vagy pár jó novella itt-ott, és feltehetően van még magyarul kiadatlan, ugyanakkor hasonlóan jó írásuk. Mintha a régiek ma már nem lennének jók. Pedig azt hiszem, egyetérthettek velem abban, hogy nem ártana néha kissé visszanyúlni a régebben írt művek közé is, jócskán frissítené a stílust.
Nekem pedig úgy tünik, hogy próbálkozgatnak azért. Pl ott van Harrison, aki éppen nemrég került szóba, vagy Ian Watson, akinek két regénye, és jónéhány novellája jelent meg a utóbbi pár évben. Avagy Pohl, akitől megjelent a Reklámhadjárat és két újabb Átjáró regény. Sőt Orson Scott Card-tól is kijött a Múltfigyelők és az Alvin sorozat négy része már (bár ez utóbbi inkább fantasy - de ebben is eléggé egyedi).
Persze, - mondhatjuk - ez édeskevés. Viszont ha az összes megjelent sf újdonsághoz nézve nézzük, akkor a szegényes össz-felhozatalt nézve talán nem is olyan kevés.
Azonkívül van még jópár régi sf szerző, aki párhuzamosan fantasy-ban is alkot-alkotott, és mostanában is jelennek meg könyvei (Geoge R. R. Martin, Poul Anderson, Fritz Leiber, stb) csak ugye inkább a fantasy írásaikat adják ki. :(
Nekem is úgy tűnik, hogy ha valaki ma minőségi sci-fit akar kiadni, akkor kizárólag - deklaráltan és büszkén - mai, új, modern szerzőhöz nyúl (lásd korábbi okoskodásomat a mai sci-fi témákról). Olyan egészen elképzelhetetlen (kivéve az agavés PKD-szériát), hogy, teszem azt, Fredric Brown vagy Herbert W. Franke regényei kerülnének a könyvesboltok (csak találomra mondtam két nevet, akik eszembe jutottak, akiket ismerünk, de nem eléggé; azt se tudom, vannak-e regényeik és ha igen, mennyi). Szóval az előzőleg évtizedek alatt összegyűjt lemaradást esze ágában sincs senkinek behozni.
Holott, keresleti oldalról nézve, nem tudom, valóban kimutathatóan nagyobb-e a potenciális érdeklődés olyan "X.Y."-onok iránt, akikről csak a fülszövegből tudhatom meg, hogy "napjainkban az angolszász piacon a legnépszerűbbnek számít a műfajban", szemben azokkal, akiknek a neve azonnal ismerős (bár nem mai gyerekek, sőt), ha az ember életében Galaktikát lapozgatott.
Hú, Attila, ez egy nagyon jó kiemelés. Márványba kellene vésni, és kitenni néhány könyvkiadó ajtaja elé, emlékeztetőül. Csak az a kár, hogy az egész riportban ez az egyetlen igazán becsülendő részlet, a többi kevésbé bíztató. De legyünk jók az Agavéhoz, eddig jó irányba mentek, úgy tűnik. Még lehet belőle valami.
Egyébként azt elég furcsának találom, hogy a kiadók kevésszer próbálkoznak olyan szerzők műveivel, akiknek a nevét régebbről már ismerem. Nem a "nagy"-okra gondolok, hanem azokra, akiktől egy-egy jó könyv megjelent már, vagy pár jó novella itt-ott, és feltehetően van még magyarul kiadatlan, ugyanakkor hasonlóan jó írásuk. Mintha a régiek ma már nem lennének jók. Pedig azt hiszem, egyetérthettek velem abban, hogy nem ártana néha kissé visszanyúlni a régebben írt művek közé is, jócskán frissítené a stílust. Elismerem, azt nem tudom, hogy a manapság futó írók mind újnak tekintendők-e, de sok ismeretlen névvel találkozom.
Tegnapi hírem, hogy a Filmvilág frissen megjelent júniusi száma címlapos főtémájaként Stanislaw Lemet kezeli ("Lem-galaxis"). A folyóiratban Géczi Zoltán elemzése (Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról) és egy lengyelorzági interjú olvasható. Amúgy egy eddig magyarul nem ismert Lem-novella szerepelt a májusi Galaktikában is.
'feketekavics'-nak válaszként: A Magellán felhőről csak annyit tudok, hogy a http://f451.anyag.info oldalon jelenleg nem található meg. Máshol nem tudom, még hol kereshetnéd.
"Én azt hiszem, hogy legalább öt, ha nem nyolc-tíz év kell ahhoz, hogy elérjük az 1989-90 előtti szintet. Akkor volt egy mérhetetlenül tájékozott, intelligens, művelt olvasói réteg, amelyet a kiadók a kilencvenes években förtelmes kiadványaikkal elfordítottak az SF-től. Tehát azt hiszem, hogy a felelősség legalább annyira a miénk, mint a többieké, akik science-fiction kiadással foglalkoznak, és hiszem azt, hogy szívós, hosszú, kitartó munkával vissza lehet állítani a science-fiction becsületét és olvasótáborát is."
Sajnos, en ugy latom, ez olyan, mint egy lepest elorelepni egy futoszalagon, ami ket lepesnyit mozdul kozben hatrafele... (Egyebkent intelligens emberek nem nottek ki csak ugy a foldbol; az akkori magasabb muveltseg a kor szinvonalas kulturpolitikajanak kovetkezmenye volt.)
internetoldalon - belőle egy párt sort ide is idéznék:
"Én azt hiszem, hogy legalább öt, ha nem nyolc-tíz év kell ahhoz, hogy elérjük az 1989-90 előtti szintet. Akkor volt egy mérhetetlenül tájékozott, intelligens, művelt olvasói réteg, amelyet a kiadók a kilencvenes években förtelmes kiadványaikkal elfordítottak az SF-től. Tehát azt hiszem, hogy a felelősség legalább annyira a miénk, mint a többieké, akik science-fiction kiadással foglalkoznak, és hiszem azt, hogy szívós, hosszú, kitartó munkával vissza lehet állítani a science-fiction becsületét és olvasótáborát is."
DuDoR, köszönöm a koppintást, most utánanéztem az időpontoknak. A Star Wars vonalat tillA analizálja, én Harrisonról annyit tudtam meg, hogy szombaton kétszer lehet látható. 13.00-kor a Fogadó padlásterében, ahová a kevés hely miatt külön belépőért kell megküzdeni. Valamikor később (talán 15.30 után?) a Teátrum padlásterében terveznek vele egy beszélgetést.
Visszatérek a Nagy Kérdésünkhöz: mi a helyzet ezzel a sajátos 'műfajjal'.
Találtam egy idevágó gondolatmenetet. Rögtön tudni fogjátok, kitől, honnan idézek:
"- A fantasztikus könyvek? Hogyne, szeretem őket, de csak a rosszakat. Illetve nem is annyira a rosszakat, inkább a valószínűtleneket. A hajón mindig tartok kéznél valami effélét, hogy egy kicsit beleolvassak, ha szabad időm akad, akár csak néhány oldalt a közepéből, aztán félretegyem. A jók, az egészen más tészta - azokat kizárólag a Földön olvasom. Hogy miért? Őszintén szólva, nem nagyon tudom. Nem gondolkodtam rajta. A jó könyvek mindig igazat mondanak, még akkor is, ha olyasmit írnak le, ami sohasem történt meg, és nem is fog megtörténni. Más értelemben igazak; ha például az űrhajózásról szólnak, ráérez bennük az ember arra a csendre, amely egészen más, mint a földi, arra a tökéletesen mozdulatlan nyugalomra… Akármit írnak le, mindig ugyanazt mondják: hogy az ember odafent sohasem lesz otthon. A Földön minden olyan alkalmi, véletlenszerű, fa, ház, kert, az egyiket felcserélheted a másikkal, a horizont mögött másik horizont van, a hegyen túl völgy, de odafent egészen más a helyzet. A Földön az embereknek sohasem jutott eszükbe, milyen szörnyű az, hogy a csillagok nem mozdulnak; repülhetsz egy álló évig teljes hajtóerővel, akkor sem veszel észre változást. Repülünk, utazgatunk a Földön, és azt hisszük, tudjuk, mi a tér. Pedig azt nem lehet kifejezni.
Emlékszem, egyszer, őrjáratból visszatérőben, valahol az Arbiter táján, éppen egy távoli beszélgetést hallgattam, két ürge a leszállási elsőbbségen veszekedett, mikor véletlenül megláttam egy másik hazatérő rakétát, amely furcsa vitustáncot járt. A tag azt hitte, egyedül van, és fel-alá ugráltatta. Tudjátok, hogy van ez - pár nap után őrült kedve szottyan az embernek, hogy csináljon valamit, akármit, rákapcsoljon, száguldjon, keringjen, de akkora gyorsulással, hogy kilógjon a nyelve… Régebben azt gondoltam, nem illik így engedni a szeszélyeinknek. Pedig az ilyesmi csak annak a jele, hogy kiborult az ember, és nyelvet akar ölteni a világmindenségre. Mert a kozmosz nem cserélhető fel másikkal, mint egy fa, és talán éppen ezért olyan nehéz kibírni. No hát a jó könyvek éppen erről szólnak. És mivel a haldokló nem szeret agóniáról olvasni, hát mi, akik mindannyian félünk egy kicsit a csillagoktól, nem akarjuk odafent az igazságot hallani róluk. Az a jó ilyenkor, ami eltereli a figyelmet, de szerintem, legalábbis ami engem illet, legjobbak éppen azok a másfajta, limonádé űrhistóriák, mert azokban minden, az egész kozmosszal együtt, olyan jámbor és ártatlan… Persze tizennyolc éven felüliek számára, tehát vannak katasztrófák, gyilkosságok meg egyéb borzalmak, de mégis jámbor és ártatlan az egész, mert egy árva szó sem igaz belőle; ijesztgetni próbálnak, az ember meg csak mosolyog."
(S. Lem: Pirx elbeszélése)
Mit tartok a fentiekben továbbgondolásra méltónak?
"A jók, az egészen más tészta - azokat kizárólag a Földön olvasom" mondatot és folytatását, az űrbeli olvasmányokról szóló "mégis jámbor és ártatlan az egész, mert egy árva szó sem igaz belőle; ijesztgetni próbálnak, az ember meg csak mosolyog" kitételt.
Mi, ugyebár, nem az űrben járunk. Itt ülünk, lent.
Egerek és pedálok: az egyik leghatásosabb sztori a modern tudományban. Mindenkinek ismernie kéne, sőt, nap mint nap mutogatni a tévében. (Azt hiszem, történetesen patkányok voltak a kísérleti alanyok.)
Drog: a kérdéskörben elfogult vagyok, nagyon iszonyodom a kábító/tudatmódosító szerek minden megjelenési formájától. De ez nem függhet össze azzal, hogy félreérteném a hatályos, értelmetlenül szigorú drogpolitika ellen politikai eszközökkel fellépőket félreértsem. Én nem szedek; azt szeretném, hogy más se szedjen; de nem kívánom, hogy azt a másikat, aki nem hallgat rám, börtönbe csukják.
"Valamit semmiért": ezt szoktam "a kedvenc" novellámként megnevezni. Sheckely humora és groteszk világlátása száz százalékkal! Tanítani kéne, egyetértek!
Még a kiadott programot én sem néztem, de egyéb irányú elkötelezettségeim miatt a saját programom kialakításában Harrison mellett a két Star Wars-színész megjelenése a mérvadó.
Velük kapcsolatban pedig a következő tájékoztatást kaptam az egyik szervezőtől:
"- péntek: este hivatalos megnyitó az összes vendéggel
- szombat délután (3-tól 5-ig, vagy 4-től 6-ig): egy-egy óra kávéházi beszélgetés
- vasárnap délután: színpadi kérdezz-felelek egyszerre a két színésszel, utána autogramosztás."
Ennek fényében ha valamikor, hát vasárnap déltől késő délutánig biztos hogy ott kell lennem. Remélem, akkora össze tudjuk szerkezni a mi találkozónkat is.
Hm. Hát ennél szerettem volna közelebbit megtudni. Három teljes napot kódorogni nem lesz lehetőségem, de még meglátom. Összejöhetünk, ez mindenkinek szól.
No, hát csak megértelek, ha lassan is, ez bizonyára a korral jár. Azt az aspektust valóban kifelejtettem, hogy ez a könyv valóban felsorolja, látványos színpadiassággal, szinte az összes kellékét annak, amit később fantasy néven megismertünk. És mivel mégsem ezek a történet támaszai, valóban jó könyv, amolyan lektűrféle, de nem puszta sablonbemutató. (Mindenesetre mozgalmasabb olvasmány, mint az Éden, amelyről már szóltunk.)
Melyik mutyurt hasznalod ha szabad kerdeznem? Es milyen tapasztalataid vannak vele, mukodik?
DVDXpress DX2 a neve. Sajnos meg nem volt idom sokat hasznalni, de fogyatekossagai ellenere is jonak tunik. Azert vettem ezt, mert ezzel direkt modon a DVD-re is lehet masolni a videorol (vagy barmi masrol). Ugyszinten, lehet a fenyesseget, kontrasztot, szintelitettseget, "hue"-t (szinbalansz?) es elesseget allitani. Ezzel szinte digitalisan lehetne "remaster"-elni a korosabb filmjeimet. Mar kiserleteztem is ezzel, es az eredmennyel nagyon meg vagyok elegedve.
+ A "mutyur" (egy kis dobozka "component video/S-video bemenettel is USB kimenenettel) egy egesz jonak kinezo "edit"-elo programmal jott.
Egymas kihasznalasa es manipulalasa az osszes emberi tarsadalom jellemzoje. A szocializmusban is megvoltak ezek az emberek es az o kezukben volt az igazi hatalom. Nem veletlen, hogy a rendszervaltas soran milyen konnyeden konvertaltak főszocibol nagytokesse.
Felrevezeto az az "itt is van ez, ott is van ez, tehat egyformak" osszehasonlitas. (Pl. az igaz, hogy Normadiaban is sut a Nap, es az is igaz, hogy Kaliforniaban is esik az eso - de ettol meg az utobbinak van naposabb klimaja. Szoval a mertek a fontos - es az pedig nem a kapitalizmus javara billen.)
A "kizarolagosan szemettermelo"t nem gondolhatod komolyan.
De, abszolut komolyan... (annyi finomitassal, hogy en a feleslegeset is szemetnek tartom) . Probald egy kicsit objektivabban nezni a helyzetet.
En igenis targyilagosan latom a helyzetet ... arrol nem tehetek, hogy sokan delibabot kergetnek, es nem ismerik - vagy nem akarjak elhinni - a valosagot. (Az a kapitalizmus, ami a maga modjan ugy-ahogy halado volt, tobb mint fel evszazada mar nem letezik...)
Csak villampeldakent, a lehetoseget, hogy itt elmondhatod a velemenyed is a kapitalizmus teremtette meg es tette mindenki szamara hozaferhetove.
Na, erre meg en mondom, hogy ezt nem gondolhatod komolyan.
Az egykori SzU is boldogan terjesztette a befolyasat ahol tudta. Elsosorban errol szolnak a haboruk.
Megkerlek, hogy vegyel elo egy sima lapot, es oszd kette fuggolegesen a Szu es az USA szamara. Az egyik mezobe ird oda azokat az orszagokat, ahol az illeto nagyhatalom puccsot keszitette elo (altalaban a demokratikusan megvalasztott vezetok ellen) vagy amikben haborut indotott az elmult 60 evben. Nos, mivel Afganisztannal egyszerusiteni lehet, az egyik mezo ures lesz, a masikban viszont nagyon apro betukkel irnod, hogy mindenki beleferjen.
Individualizmus alatt a nagy, kozos celok hianyat a mindenki sajatmagaert mentalitast ertettem.
Bocs', felreertettem - es teljesen igazat adok. Szoval, itt hagyjuk abba, es innen maradhatuk a politika-mentes, barati sci-fi eszmecsereknel :-)
Én is úgy gondolom ahogy írtad. Nincs hátsó gondolat amögött amit írtam. Tényleg az jut eszembe először. Mert egy fantáziavilágot hoztak létre benne a pszigorgok, mert megtehették, volt rá idejük. Ennyi. Nagyon érdekes könyv. Nem fantasy. Ezért jó. :)
Ha már a politizálást felhoztad, van néhany ehhez kötödő gondolatom. Egyrészt ugyebár a kapitalizmus lényege az, hogy folyamatosan új és új termékek készüljenek és, hogy a publikumot meggyőzzék, hogy ezeket újra és újra megvegye. Ezeknek az ujdonságoknak egy része valóban értékes, új (remélhetőleg jobb) gyógyszerek, technológiai termékek. Egy más részük felelsleges szemét, de a reklámokkal ezeket is eladják többnyire. Ez a mókuskerék jellegű - "Gyártsd le, vedd meg" - innovácio volt az amivel a szocializmus végül nem tudott lépest tartani.
A kapitalizmus lenyege az, hogy nehany kivaltsagos ember [keves munkaval es altalaban csalassal] joletben eljen a tulnyomo tobbseg [aki becsuletesen dolgozik es kozben nyomorog] karara. Ne haragudj, de miert kellett volna a szocializmusnak ezzel a kizarolagosan szemettermelo - es amugy embertelen, korrupt, igazsagtalan, es a vilag valamint az egyen fejlodeset egyaltalan nem elosegito - folyamattal "lepest tartani"?! A kapitalizmusban minden profitot termel - a bombak is (ezert vannak haboruk) es a betegseg is (ezert betegitik meg az embereket - pl. a kajaval valamint magukkal a gyogyszerekkel). Ez az az "innovacio" {???}, amirol a szocializmus lemaradt?
Ezeknek a folyamatosan ömlesztett új termékek egy részet a hihetetlen mennyiségű szórakoztató-ipari termék adja. Bizonyos értelemben, az alkohol és a drog is szórakoztató-ipari termék, kitölti a termelés és vásárlás után megmaradt időt. Hogy ez a gyorsuló mókuskerék végül hova vezet azt lehet találgatni, de némely változasok (individualizmus, stb) azért jól láthatóak. Az alkohol, kabitoszer (TV, stb.) arra szolgalnak, hogy az embereknek nehogy legyen modjuk gondolkodni. Jol latod viszont a "gyorsulo mokuskerek" szindromat, ami viszont elkerulhetetlenul a biztos pusztulashoz vezet. (Csupan az ketseges meg, hogy a kapitalizmus vagy a vilag teljes pusztulasahoz...) Individulaizmusrol a kapitalizmusban egyebkent szo sincs; itt az emberek szep ovatosan egy szappanoperat es hokit/baseball-t bambulo, ostoba massza megkulonboztethetelen reszeve vallnak.
"Valahogy a fantasyról elsőre mindig a Psziborgok álmai c. könyv jut az eszembe."
Ha gúny volt a szavaidban, akkor értem, ám ha komolyan mondod, akkor szerintem kicsit rossz nyomon vagy, én úgy érzem. A psziborgok álmaiban Setni, a hős, a kívülről jött megfigyelő maga is megállapítja, hogy a bolygón látható miliő túlságosan színpadias, komolytalan, és biztos abban, hogy emögött rejtőznek a bolygó igazi urai. Itt a fantasy kellékei inkább csak kontrasztként vannak Setni kapitány hipermodern felszerelésével szembeállítva, a játék kedvéért. Az igazi fantasy komolyan veszi magát, a mesét, a környezetet, amely innen nézve tényleg sematikusabb és szűkebb választékot kínáló, mint a sci-fi; már nem tudom, ki is jegyezte ezt meg itt találóan. A valódi fantasy, azt hiszem, a Conan, a barbár-jellegű harcos történetek, amilyenekhez Vallejo is készítette híres grafikáit, A gyűrűk ura, a vámpírok, szellemek, természetfelettiként elfogadott jelenségek meséi. Aztán van egy jókora határzóna is a sci-fivel megosztva, persze, de ettől még szamárságot beszélnek azok, akik összemossák a két stílust. Ha csak együtt emlegetik, az nem szamárság, csak fölösleges. A fizikáról és a történelemről sem egy órán belül szokás tanulni az iskolában, nem szokás "kémia és irodalom" témájú beszélgetéseket sem szervezni.
Mindezt nem utolsósorban azért írtam le, mert A psziborgok álmai nekem túlságosan jónak tűnik ahhoz, hogy hagyjam "lefantasyzni". De ez ízlés dolga.
TillA, tökéletesen írtad le a mostanában a boltokba kerülő könyvek jellegzetességeit. Tényleg helytelenül mondtam, hogy ma nem jelenik meg sci-fi, csak ezeket én kis sóhajjal vissza szoktam tenni a polcra, aztán elfelejtem őket. Én is valami fogósabbat szeretnék látni, nem feltétlenül olyan masszívat, mint az Éden, de legalább valami mást, mint ez a filmsorozatparódia-özön.
