Ne feledjük el, hogy 1703-ban a Rákóczi-szabadságharc elején a Habsburg-hadvezetés legtöbb seregét a francia XIV. Lajos király {Napkirály} ellen vívott "spanyol örökösödési háború kötötték le. Tehát Rákóczi felkelői élén ezért tudott viszonylag könnyedén elfoglalni hatalmas területeket. Nos ennek 1704 végén a nagyszombati csatavesztés véget vetett. Az alábbi kis összehasonlítás végig érvényes volt a szabadságharc idején, vagyis a Habsburg-had mind vezetésben, mind fegyverzetben, mind fegyelmezettségben felülmúlta a kurucokét. Rákóczinak a katonaság modernizálására tett erőfeszítései nem vezettek kézzelfogható eredményre, vagyis tartós győzelemre.
A múltkori állításomat fenntartom: Rákóczinak jobban kellett volna a várakra támaszkodni, ellenben a nyílt csatákat pedig elkerülnie.
De én középkori várat akarok látni, ha kell megfizetem a restaurált műemlék belépőjegyét is. De ott nem akarok azon elszörnyűködni, hogy modern lakótelepet látok. Én ott a középkorba szeretnék visszarepülni, középkori hangulatba esni...
Ezzel én is így vagyok, félre ne értsd amit írtam.
De ha most vas gerendát tesznek és fával burkolják, engem nem zavar annyira ha többi részt visszaépítik hozzá normálisan.
De gondolj már bele mi földi halandók mit tudunk tenni az ellen, hogy borzadályokat csináljanak?
Nem akarok itt politizálni....de láttad orbán új rezidenciáját a várban?
Nem hiszem nem lehetett volna autentikus módon kiviteleni a berendezést meg mindent....
De gondoljunk Csókakő várára vagy Szászvárra ahol betették az üveg falat.
Nagyon nem néz ki jól, de minket megkérdeznek?
Elvileg olyan nagy mérnökök állítják össze a terveket még is ilyen baromságokat csinálnak, van egy olyan réteg aki jóvá is hagyja a terveket talán azok is vakok, nem láttak még nyugat európában műemlékeket?
Mint ahogy te is írtad múltkor nálunk a török, meg a labanc lepusztított mindent, ők meg most azzal csinálják a turista forgalmat....
Vagy említhetnék a Kinizsi vár felújításának terveit, hát kinek az agyszüleménye az...........
Hát igen, ilyen csodálatos várért érdemes nyugatra zarándokolni! Ez maga a bejárható, megtapintható középkor. :-)
Betársulok néhány archív képpel:
Ilyen, a hajók számára fallal védett kikötő a középkori Magyar Királyságban most hirtelen a Nándorfehérvárnál kiépített jut az eszembe. 1456-ban onnan támadták meg hátba a várbeli naszádosok a török hajózárat, míg szemből Hunyadi hajói nyomultak halálmegvető bátorsággal.
Ha én modern épületeket akarok látni, akkor elmegyek egy lakótelepre.
De én középkori várat akarok látni, ha kell megfizetem a restaurált műemlék belépőjegyét is. De ott nem akarok azon elszörnyűködni, hogy modern lakótelepet látok. Én ott a középkorba szeretnék visszarepülni, középkori hangulatba esni...
Természetesen újjáépíteni, de a régi műemlékhez alázatosan idomulva, semmiféle ultramodern építészeti "őrültséget" bele nem tervezni és nem megépíteni! Mert sajnos ez a magyarországi gyakorlatban sokszor megvalósul. :-(((
Ha arra járunk legközelebb eggyel több megtekintésre érdemes látványosság...
Pontosan ez szerintem ennek a váras Topiknak az egyik legfontosabb feladata: tippet adni, hogy merre vártúrázzunk?
Gondolom folyóvíz volt...
Most ha arra gondolsz, hogy valahol a völgyben volt folyóvíz {inkább patak} és annak a vizét vitték fel a hegyi várba? Ha nem volt elegendő víz a várbeli ciszternákban, akkor a vízhordás is a jobbágyok feladatát képezte. A várépítés elején már kellett vésni a sziklába ciszternát {vízgyűjtőt} ami mind a várbeliek vízellátásához, mind az építkezésekhez, a mészoltáshoz szükséges volt.
a mindennapi ennivaló helyszínre szállítása sem lehetett egyszerű feladat...
Napjaink emberének a várak nehezen megközelíthető, "világvégi" helynek számítanak. De a középkorban ez nem így volt, akkoriban pontosan a várak jelentették egy-egy váruradalom középpontját. Mint napjainkban a munkás a munkahelyére, úgy ment a középkorban a környékbeli falvak ide tartozó jobbágya fel a várba, ha szólította a kötelessége. Mert mindenki emlékszik még a történelemórákon tanultakra: a várban lakó nemességre és a falvak jobbágyságára bontható nagy vonalakban a középkori társadalom. Például szeretett Szádvárom esetében a Várhegy útjain a sziklába vésődve jól megmaradtak a jobbágy lőcsös szekerek vasalt kerekeinek nyoma a sziklás altalajban.
csak kérdezem, hogy a kiéheztetéses ostromzárhoz hány ember kelhetett?
Talán meg fogsz lepődni, de Kolcvár hegyi sasfészkét a töröknek sikerült elfoglalnia! Én is csak annyit tudok róla, amit az alábbi váras honlapon megírtak erről a harci cselekményről:
A várat a törökök elfoglalták, és elhurcolták Kendeffy Ilona férjét, aki a fogságban halt meg. Evlija Cselebi 1661-ben járt falai között. A XVII. század vége felé az ismét a Kendeffyek birtokában volt uradalmaival együtt. 1671-ben még őrség tartózkodott benne. Az idő múltával felhagyott várból ma is jelentős falak állnak.
Hány le ill. fölvezető út volt...
Sajnos nekem sincsen pontos helyismeretem. Lent a völgybeli falu ősrégi templománál kuksoltam az autóban, a zuhogó esőt elálltát várva. De sajnos nem állt el... :-(((
Valószínűleg lábasjószág volt a várban, ahhoz csak zsákos szemestermény kellett. Ha volt néhány kecske, mindjárt lett a tojás mellé tej, túró, sajt is. Sertés valószínűleg csak sonka, kolbász, szalonna formájában ment fel a várba. Galamb, ha volt, a legfinomabb-legpuhább leveshús is adott volt. Ehhez jött még az erdei vad. Bor hordóban, víz az égből? Vajon mekkora lehetett is a helyőrség létszáma?
314 évvel ezelőtt, 1704. december 26-án a kurucok nagy serege csatát veszített Nagyszombat város közelében, gróf Siegbert Heister generális császári csapataitól
1704 őszén azonban nem csupán béketárgyalások és egyezkedések folytak a felvidéki Selmecbányán, de Rákóczi és a kuruc "vezérkar" már az elkövetkező időszak haditervein is gondolkodott. Érsekújvár bravúros elfoglalása egy stratégiai fontosságú erősség megszerzését jelentette. Ugyanakkor Rákóczi fontosnak tartotta a szintén felvidéki, és korszerűen megerősített Lipótvár megszerzését is, amely a Vág völgyében emelkedett.
Lipótvár ostroma sikerrel kecsegtetett. Igaz ugyan, hogy az ostromtüzérség ereje nem volt sem kaliberében, sem számában elégséges, valamint a lehullott őszi esők is hátráltatták a kuruc sikert: nem érkezett meg időben az erősítés, a muníció és a szükséges élelem sem. Ugyanakkor az ostromgyűrűben fogott Lipótváron is jelentős volt a hiány mindezekben, s nagy volt a császári katonák soraiban az elégedetlenség.
Siegbert Heister tábornagy erős sereggel sietett az ostromlott erődítmény felmentésére. Rákóczi zászlai alatt ekkor úgy 20-ezer ember sorakozott fel, s vonult a közeledő császári sereg elé, Nagyszombat városának irányába, hogy felvegye vele a csatát, és vonulását megállítsa. A kuruc sereg elég jelentős számú had volt, s noha ott voltak benne olyan tisztek, mint Ebeczky István és Ocskay László nevezetes ezreskapitányok, valamint harcban próbált huszárjaik, Bercsényi palotásai, Esze Tamás hajdúi, de még egy francia gránátos zászlóalj is, ennek ellenére ez a sereg egy elcsigázott, ázott-fázott és leharcolt állapotban volt. Rákóczi írja: "Lelkemben némileg vonakodtam attól, hogy ilyen rosszul felfegyverzett csapatokkal harcba bocsátkozzam, de ha hátrálok ( ) teljesen elbátortalanítom az országot." Tehát adott volt egy fajta kényszerhelyzet is, amely mintegy politikai, de pszichikai tényezőként is egyaránt befolyásolta a fejedelmet.
1704. december 26-án, szent karácsony ünnepének másnapján, Nagyszombat városának közelében a kurucok csatát vállaltak a császári tábornok, körülbelül megegyező nagyságú seregével. Rákóczi nem volt katona, és tisztjeinek többsége is főrendi származása miatt lett a csapatok parancsnoka. Tanácsaikkal okosabbnak tartották magukat a fiatal és tapasztalatlan, éppen ezért gyakran maga is bizonytalankodó Rákóczinál, és ezzel alaposan megzavarták döntéseiben. Például a nagyszombati csatát megelőzően, nem történt meg a csatatér alapos felderítése, később mikor erre késlekedve, de sort kerítettek, Rákóczi és tisztjei a sűrű hóesésben eltévedtek. Csak a szerencsén múlott, hogy nem estek fogságba, vagy nem történt nagyobb tragédia.
Számos katonai szakértő, hadtörténész, Márki Sándortól, Markó Árpádon és Perjés Gézán át, elemezte már az elkövetett hibákat. Érdemes mindezt röviden felidéznünk, Perjés Géza elemzését segítségül hívva: "Hogy a kuruc vezetők mennyire tanácstalanná, határozatlanná és kapkodóvá váltak a reguláris hadműveletekben, azt két további esemény mutatja. Az eredeti döntés az volt, hogy a csatát a Nagyszombat előtti síkságon vívják meg. Rögtön azután, hogy a csatatérre értek, Bercsényi és több más tiszt azzal állt elő, hogy ne ott, hanem Nagyszombatban és a mögötte lévő emelkedéseken állást foglalva vívják meg a harcot. Ezzel azonban szabaddá tették volna az utat Heister számára Lipótvár felé, azaz feladták volna a célt, amiért vállalták a csatát. Rákóczi most ellenállt, de minden rábeszélőképességét latba kellett vetnie, hogy meggyőzze őket: ott kell megvívni a csatát, ahova eredetileg tervezték. A másik jelenet már a csata elkezdése után zajlott le. A császári sereg egyik egységének mozdulatából a jobbszárnyat vezénylő Bercsényi alaptalanul arra következtetett, hogy Heister el akar vonulni, azaz nem akarja a csatát vállalni. Sebtében a középnél tartózkodó Rákóczihoz küldte hadsegédét azzal, hogy hagyják Heistert elvonulni. Azt, hogy a csata folyását minden bizonnyal feszülten figyelő, felfokozott idegállapotban lévő Rákóczira milyen hatással volt az alkalmatlan tanács, mutatja, hogy visszaemlékezései megírása idején, tehát jó évtizeddel később még pontosan emlékszik indulatos és tekintve Bercsényi beosztását és a köztük lévő korkülönbséget, udvariatlan válaszára: 'Nem mogyorót ropogtatni jöttünk ide.'"
Bercsényi tehát a parancsnoksága alatt álló jobbszárnyon is parancsot ad a támadásra, és Ebeczky ezredével lendületesen előre tört, olyan sikerrel, hogy áttörte az ellenséges erők balszárnyát. Ez idő alatt azonban Bercsényi Miklós teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan módon ott hagyta a parancsnoksága alá rendelt jobbszárnyat és a derékhadhoz sietett, amely felett azonban nem ő parancsnokolt. Talán nem is láthatta, hogy az előbbiek folyamán a jobbszárnyon még győzedelmesen harcoló vitézei, nem a megszalasztott labancok üldözésével foglalatoskodnak, hanem a málhakocsik prédálásához kezdettek. Időközben a gróf Esterházy Antal tábornok vezette balszárny is támadásba lendült, sőt a centrum gyalogosezredei oly elszánt erővel támadtak, hogy sikerrel áttörték a császáriak vonalait. Heister tábornok maga szintén életveszélyben volt, mikor egy kuruc vitéz a közelébe férkőzött és kardjával felé sújtott. A körülötte álló és védekező labancok mentették meg. A császári tábornoknak az éleslátású és tapasztalt katonának azonban az sem kerülte el a figyelmét, hogy az előretört kuruc jobbszárny fosztogatásba merült katonái nem üldözték szétfutott csapatait, ugyanakkor jókora rés keletkezett a kuruc hadrenden. Ebbe a résbe nyomultak be a rendbe szedett dragonyos egységei és máris a kurucok hátába kerültek és támadhattak. A csatának volt még egy a császáriakra nézve kedvező fordulata. Amikor a Scharudi-ezred, amely a korábban fogságba esett, vagy dezertált német katonákból a kuruc zászlók alatt jött létre, hirtelen a csata forgatagában nyilvánvalóan előzetes és titkos konspirációk folytán átállt Heister oldalára. Az áruló német ezred a csata egyik döntő pillanatában nem az ellenségre, hanem hirtelen a mellette álló magyar csapatra, a Nyárády-zászlóaljra zúdította a tüzét.
Rákóczinak valójában ez volt az első nagy csatája, vagyis most esett át a "tűzkeresztségen", mégis igen bátran és példamutatóan viselkedett. Mikor látta a Scharudi-ezred árulását, az udvari karabélyos-ezrede (a kuruc hadsereg "elit alakulata") élére állva bátor ellentámadással szándékozott visszafordítani a hadi szerencsét, és az előbb még vesztésre álló császári tábornoknak megadni a végső döfést. Határozott ellenlökéssel talán elérhette volna a fordulatot. Erre azonban nem kerülhetett sor, mivel aggódó környezete és kísérete, testőrei, akiknek udvari kapitánya a hűséges (most azonban túlbuzgó) Vay Ádám volt, visszafogták a lova kantárszárát, és valósággal erőszakkal vonszolták el. A döntő pillanat lehetősége elillant. A zűrzavar teljessé vált. Egyes kuruc egységek, akik áttörték a császáriak vonalait miként az Esterházy vezette balszárnyon is , már győztesnek hitték magukat, az ellenség poggyászát fosztogatták; míg mások ugyanekkor pánikszerűen menekültek. "Így ért véget a Rákóczi vezette első nagy csata, amelynek lefolyása élesen világította meg a kuruc sereg járatlanságát a reguláris harcban, gyenge lábakon álló fegyelmét és a vezetés ingatag voltát."
A nagyszombati csatavesztés nem rémisztette el Rákóczit, sokkal inkább megerősítette benne a hitet, hogy a kuruc hadsereg és a magyar hadügy gyökeres reformjára van szükség. Az elmaradt magyar hadszervezetet pedig a regularitás útjára kell terelni.
Sirmione a Scaligeri család XIII, XIV. sz.-i veronai uralkodó(?) család volt, ez volt az egyik nyaraló bungalow-juk a Garda-tónál. Fokozott helyzetben itt is lakhattak huzamosabb ideig. A Wikipedia szerint Goethe is igénybevette az 1700-as évek vége felé, de mivel kevés pénze volt szállásra ezért a fapados részt vette igénybe az alagsorba. A beutalónak az volt az oka, hogy tetszett neki (is) az intézmény és rajzon akarta megörökíteni. Az akkori osztrák államvédelmi hatóság félreértette az érdeklődését. A helyzet tisztázásáig szállást és ellátást biztosítottak neki.
Az 1990-es évek végén is jártunk Erdélyben, eljutottunk Segesvárra is. Éppen ment a felújítás. Érdekes dolgot mondott az egyik ott tevékenykedő: A román műemlékvédelem előírta, hogy mindennek réginek kell kinézni. Az egyiktorony fedélszékén folyt a munka. mint megtudtuk acél "I" gerendákat építettek be, de be kellett burkolni fával a látvány miatt. Eltöprengtem, hogy melyik a jobb? Újjáépíteni így, vagy hagyni düledezni.
Elgondolkoam azon, hogy üzemeltettek egy ilyen hegyi várat. Gondolom folyóvíz volt (ha fölvitték edénybe már magától lefolyt) és a mindennapi ennivaló helyszínre szállítása sem lehetett egyszerű feladat. A várépítés még hagyján, egyszer kellett csak megépíteni, de a mindennapok kisebb kihívást jelentettek, de sokkal hosszabban. Sok ember nem kellhetett a vár működtetéséhez, azok nagyobb része is a hadtáphoz kellhetett. Viszont ha megláttak alant az úton valami ellenszenves társulatot eltartott egy darabig mire leértek. Bár gondolom mindig volt egy kukkoló valamelyik toronyban, ő időben tudta jelezni azokat akik figyelemre érdemesek voltak. Pozitív ill. negatív szempontból. Nem jártam ott, ezért nincs is helyismeretem, csak kérdezem, hogy a kiéheztetéses ostromzárhoz hány ember kellhetett? Hány le ill. fölvezető út volt, mert sziklafalon mászva nem lehet utánpótlást szállítani. Sajnálom, hogy nem jártam benne, pedig Törcsváron voltunk. Ha arra járunk legközelebb eggyel több megtekintésre érdemes látványosság.
Elgondolhatjátok a lelki állapotomat, amikor ott kuksolok a kocsiban, várva, hogy elálljon az esőzés, miközben fel-felpislantok a meredek hegycsúcsot koronázó Kolcvár {ro: Colt} felé. És az az átkozott eső nem hagyta abba, sőt inkább még jobban megnyitotta fent a zuhanyrózsákat. :-((( Így hát félóra várakozás után, megfogadva, hogy ide még visszatérek elindultunk az autóval szárazabb vidékek felé.
Most azonban a román műemlékes oldalról következzék Kolcvár ismertetője:
Az alábbi drónos felvételt csak azoknak ajánlom, akik nem tériszonyosak! Mert őszintén bevallva, jómagam még a székben is szédültem a káprázatos légi felvételeket látva. Hát nem lettem volna kőmívesmester a kolcvári építkezésnél!
Bakabányához annyit tennék hozzá, hogy a bányászat nem szűnt meg a dualizmussal. A népi cuculizmusban is volt bányászat. Az utolsó aknatorony még 2000 körül állt (láttam). Valamikor az 1980-as években hagyták fel a bányászatot. Ekkor vált végleg olcsóbbá a dél amerikai import nehézfémek. (Selmecen a legutolsó 1993-ban zárt be ismereteim szerint). Sőt! Egy kis magánbánya Alsóhámoron (szl: Hodrusa Hamre) tavaly még működött, bár erről a rossz nyelvek szerint ebben valami Ollyópaji Jujjdejós pályázati pénz van. Ugyanitt Hodruson van egy fémkohászati szakközépiskola is, ahol az egyik diák vizsgamunkája volt annak a Losoncon kiállított régészek által feltárt többezer éves nyakéknek a másolata is.
Mindemellett a Selmeci érchegység a mai napig dugig van nehézfémekkel, és êvtizedek óta kérdés a kitermelt meddő újrahasznosítására (egyéb nehézfémek, félfémek, földfémek).
Az igazán érdekes, hogy Eötvös Loránd az ingájával benérte ezt a XIX az. végén a Selmeci érchegység ér tartalmát. Ezt az 1970-es években teljesen más módszerekkel újra mérték és az eredmény, hogy Eötvös mérései halál pontosak voltak.
Bár számos korábbi település volt, ahol Varsó ma áll, a város alapítását 1300-ig tartjuk. A várost Mazowia hercege alapította, és a folyó közelében fekvő helyszín és a főbb kereskedelmi útvonalak vonzóak voltak a kereskedők számára.
Az eredeti utcai elrendezés a mai napig kevésbé változott. Az évszázadokon keresztül Varsót pusztították el a tüzek, a svédek, a németek és az oroszok, de minden alkalommal, amikor újjáépítették, az utóbbi időben a második világháború után, ahol az óváros romlott.
Varsót 1945 után újjáépítették, és úgy döntöttek, hogy a régi és a XVIII. Századi stílusban újjáépítették, részben a régi körvonalak és festmények alapján. Az öregkori pincék ugyanakkor többé-kevésbé változatlanok, és ahol lehetséges, az építők az elpusztult épületek eredeti töredékeit használták fel, ami érdekes keverékeket eredményezett. Az uralkodó-egyenes falak nyilvánvalóvá teszik, hogy az épületek meglehetősen újak, de akkor is az építészet izgalmas élményt nyújt, és lehetővé teszi a képzeletét, hogy visszamegy az ókorban.
Ezen a honlapon pedig nagyon jó építéstörténeti alaprajzokat látni. Tehát a kettős városfalak barbakánokkal védelmezett bejáratain lehetett bejutni a régebbi főváros, Krakkó szerepét átvevő Varsóba. A Városfalak egyik sarkában emelkedett a Királyi vár.
"Somogy az egyik kedvenc várkutatós/meglelem helyem lenne, ha el is kísérne valaki"
AbaAmádé, ugyan nem Somogy, de annak éppen a határa Tolnában, ha érdekel esetleg Nak vára, szívesen elmegyek veled. Az is ilyesmiféle, mint amiket Somogyban találtál.
felsorolt objektumok közül a várak anyagának feldolgozását. Elsőként következzék Hunyad {ro: Hunedoara} vára, a szép felmérési rajzok mellé rakva azok fényképei, néhány megjegyzésemmel.
Hogy miért adott kölcsön Selmecbánya katonákat a drégelyi várba? Gondolom azért, mert rájöttek, hogyha azt elfoglalja a török, ők, a bányavárosok fognak következni a hódításban.
Ha már hódításról beszélünk, akkor az a XVI. -- XVII. században nem úgy történt, mint azt napjainkban elképzeljük.
Most például a magyar - szlovák határ egyik átkelője a somoskőújfalusi határállomás, amely hála a schengeni rendszernek, már csak virtuális. Nos, a török hódoltság korában is hasonló virtuális határ létezett a magyar és a török fél között. Pontosabban az egyik várban török, míg a szomszédos várban magyar helyőrség strázsált. De már a körülöttük lévő települések fölött az erősebb parancsolt és adóztatott, sok esetben pedig mindkettő.
Bakabánya {szl: Pukanec} bányavárosa sohasem került török kézre. De mivel a török meghódított délebbre eső várakat, az onnan kiinduló török-tatár portyák igyekeztek adóztatni, ahogyan akkoriban mondták "meghódoltatni" az ott élő védtelen keresztény embereket.
A meghódolást a következőkben írja le életem első történelemkönyve, a "Török Magyarországon" {1975}:
A fentiek ellenére mégis a bakabányai lakosság igyekezett magát megvédeni a török portyázóktól,hiszen erős városfalakkal vették körbe településüket.
Igazad van, én bonyolítottam túl a dolgot. Túl sok várban gondolkoztam, méregetve a távolságot. Ha jól emlékszem, akkor Salgó vára tengerszint felett 625 méterre emelkedik.
