Szvsz lényegi körülmény, hogy az egyes bizánci írók (Priskos, Zacharias rétor, Menandros, Theophanes, Theophylaktos) egymástól függetlenül mind külön népként említik az avarokat, ill. az onogurokat és a sabirokat. Még többet nyomnak a latban a kronológiai érvek: az ogur népek 462 körüli Európába vándorlása (Priskos) és az avarok 552 körüli megérkezése (Menandros) közti időből az előbbieket a források még véletlenül sem hozzák kapcsolatba az avarokkal.
Nevét egyesek a 'por'-t jelentő ógermán mulda szóval magyarázzák, azt feltételezve, hogy a folyó valamikor vízimalmokat hajtott (Csehországban ezek valóban gyakoriak voltak a középkorban, és emlékeztetünk a magyar malom és molnár szavak párhuzamaira ezzel kapcsolatban, melyeket itt már többször ismertettünk).
Szászországban is van egy Mulde nevű folyó.
... és a Moldova, a Szeret (Konsztantinosznál: Szeretosz) egyik mellékfolyója
A középkorban a magyar királyok által függésbe vont és megszervezett Moldva tartomány neve innen eredeztethető. Bogdan Petriceicu Hasdeu oláh filológus a XIX. század második felében már felismerte a lehetséges összefüggést a Moldau (Vltava) és a Mulde toponimákkal, Iorgu Iordan nyelvész pedig a 'lucfenyő'-t jelentő molid kifejezésből származtatta a csángó folyó nevét.
„955-ben I. Ottó nem használta ki augsburgi győzelmét, és a bajor–magyar viszonyban semmilyen változás nem következett be. 965-ben még ez volt a helyzet, mert Ibrahim ibn Jakub arab nyelven író zsidó kereskedő ekkor adott helyzetjelentése szerint a cseh Boleszláv országa »hosszában Prága várostól Krakkó városig 30 napi útra terjed, s ez hosszában a magyarok tartományaival szomszédos«. A magyar uralom tehát ekkor még Csehországgal végig szomszédos volt, ami csak az Ennsig terjedő gyepűelve révén volt lehetséges.”
A svájci Szent Gál-monostor nagyobb évkönyvei szerint az avarok, másként mondva az agarenusok 908-ban (907-ben?) a bajorok összes seregét megsemmisítették:
„908. Baioariorum omnis exercitus ab Agarenis occiditur.”
Thietmar említi az 1000. évnél Wrotizla első püspökét, Jánost. A város későbbi pecsételőin „Sigillum civitatis Wracislavie” felirat szerepel. Sokan I. Vratiszláv cseh herceggel hozzák kapcsolatba a város nevét, aki 919-ben egy hun-avarokkal vívott csatában esett el.
... és Preßburg, azaz Pozsony
A legtöbben úgy gondolják, hogy a Salzburgi Évkönyvekben említett 907. évi – állítólag három napig tartó – hunogur–bajor ütközetet itt vívták. A város nevét az elszlávosodott hun-avar király, I. Szvatopluk harmadik fiával, Breszlávval hozzák összefüggésbe. Szt. István pénzein a város neve Braslava vagy Preslava formában szerepel. A Bratislava elnevezés meglehetősen késői: az ismert nyelvújító, Šafárik alkotta meg 1837-ben.
Magának az avar népnévnek is köztudottan volt egy népi etimológiája is a középkorban, mégpedig a 'kapzsi, fösvény, mohó, sóvárgó vmi után, telhetetlen', ami a latin avarusszal és a hasonló jelentésű olasz avaróval való összecsengésből szinte önkéntelenül adódott . Románul is az avar 'fösvény, zsugori, fukar', avare franciául ugyanaz.
Felmerül a kérdés, vajon milyen szerepet játszott mindez nyugaton az avar névváltozat elterjedésében az ugor, obor, uvar, apar, szabír stb. változatokkal szemben.
Mint például a heftaliták (hun-avarok) VI. század közepi kettéválásából is látszik, a népek nem képeztek homogén tömböt abban az értelemben, hogy a különféle csoportjaik ne állhattak volna ádáz küzdelemben egymással. Ez a történelem bármely korszakára igaz, lásd, mondjuk, a feudális Európa belháborúit. Csak hát ott nem volt akkora a mobilitás, mint ezeknél a pusztai népeknél. A kutrigurokról mondják a későbbi híradások, hogy az onogurok mennyire lenézték őket – holott a nevük alapján valószínűsíteni lehet, hogy valamilyen szintű genetikai rokonságban álltak egymással.
Nem Theophylaktos, hanem a bizánci udvart tájékoztató türk kagán volt az, aki kitalálta az avarok 'névcseréjét'. Vélhetően alapos politikai okai voltak erre: a kelet-ázsiai steppéről elmenekült avarok vezetője nem tette le a 'kagán' címet, ezzel pedig továbbra is a türkök egyenrangú riválisának hirdette magát. Az ő válaszuk erre az volt, hogy diszkreditálták a történetüket a bizánciak előtt, azt állítva, hogy a 'var-chunni'-k nem az avarok leszármazottjai.
A történet egyik gyenge pontja, hogy a 'var' és az 'avar' vélhetően egy tőről ered; a másik, hogy Theophylaktos következetlenül azokkal az ogur népekkel azonosítja az 'ál-avarokat', akiket pár mondattal később már az ellenségeikként említ meg.
"Az avaroknak a VI. század közepe előtt is éltek már különféle csoportjai nyugaton, feltehető, hogy Theophülaktosz onogurjainak ogur csoportja és az említett szerző szabírjai közéjük tartoztak."
Épp az ellenkezője: már az avarokat elsőként említő görög szerző, Priszkosz rétor is arról ír, hogy a szabirok ellenségei voltak, emezek pedig az onoguroké, az urogoké és a szaraguroké. Számtalan bizánci szerzőnél szerepelnek ezek a népnevek, anélkül, hogy bármelyik kapcsolatba hozta volna őket az avarokkal; Theophylaktos lentebb idézett forráshelye ráadásul ugyanazt a relációt vonja meg köztük és az avarok között, mint Priszkosz: egymással szemben álló népek voltak.
"A Hágár fiai-val kapcsolatban: (bár tudjuk, hogy Dr Kohn vizsgálatai nem tárják fel a szó eredetét)"
Kohn Sámuel külön fejezetet szentel a kérdésnek, és alapos elemzést követően megállapítja, hogy a középkori héber források a bibliai Hágár személynévvel fennálló hasonlóság miatt nevezik Hágár fiainak a hunogur/Hungarus népet.
Megbeszéltük már. Az avarokat szerepelteti több néven. Kompilátorokkal nemegyszer előfordul, hogy egyazon népről beszélnek többfajta elnevezés alatt, anélkül, hogy tisztában lennének vele: egyetlen népről adnak hírt.
Az avaroknak a VI. század közepe előtt is éltek már különféle csoportjai nyugaton, feltehető, hogy Theophülaktosz onogurjainak ogur csoportja és az említett szerző szabírjai közéjük tartoztak.
(A topik elején többször idéztük és értelmeztük az említett passzust.)
??
"E nép legrégibb vezetőinek a neve Var és Chunni volt. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli népek, akiket a var és chunni nevekkel illetnek. (…) Midőn Iustinianos császár gyakorolta a hatalmat, eme var és chunni népekből az ősi törzs egy kicsiny része elfutott és Európába vándorolt át. A barsélt, az onogur, a sabir s ezeken kívül néhány más hun nép is igen nagy rémületbe esett, amidőn a saját területén meglátta a var és chunní szökött néptöredékét"Theophylactus Simocatta VII 7, 7-8, 6; In: Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem bizánci forrásai
Ennél is fontosabb, hogy a szóban forgó névváltozat korábbi dokumentumokból adatolható:
„Számos forrásban találkozhatunk a 793-as évnél a következő bejegyzéssel: Karolus rex Hungarorum regnum vastat. Ez Nagy Károly 791–793-as, avarok elleni hadjáratára vonatkozik. Nehéz eldönteni, hogy vajon már a 8. század végén használták-e ezt az elnevezést, vagy csak a magyar–avar azonosítás miatt cserélték fel a 10. században, illetve később. Az eltérő névalakok (pl. Vungorum) és az egy-egy évkönyvön belüli következetlen névhasználat megengedi azt a feltételezést, hogy még a magyarok avarokkal való azonosítása előtt a forrásokba került és terjedt. Ezt erősíti az előbbi Nagy Károly korabeli példa … A 760-as Ungarorum, a Paulus Diaconus művében szereplő Ungarus alak, az évkönyvekben a 793-as évnél található Hungrorum, Hungarorum, Vungorum alakok, a Német Lajos oklevelében (860) szereplő Uuangariorum alak és az általunk vizsgált levélben szereplő Hungri alak a források keletkezési körülményei és tartalma alapján az avarokra is vonatkozhattak, és már a magyarok megjelenésétől függetlenül lejegyzésre kerültek. A nevek eredetének vizsgálata is megerősíti ezt a megállapítását.”
Ebből azonban más sem derül ki - a napnál világosabban - mint hogy Illignek bizony igaza van, kivéve, ha elfogadjuk a Müncheni kódex adatait, abba viszont ez a bizonyos CAROLUS MAGNUS nem fér bele.
A bejegyzésed további hivatkozásai sem utalnak másra.
A Hágár fiai-val kapcsolatban: (bár tudjuk, hogy Dr Kohn vizsgálatai nem tárják fel a szó eredetét), a legáltalánosabb/valószínűbb következtetés, hogy a hun, és a magyar népnév összevonása lett a Hagar (bár e kérdés még nincs véglegesen tisztázva.) Az mindenesetre valószínűtlen, hogy a XI.-XV.-közötti források mid egy olyan közös hivatkozásra viszonyulhatnának vissza, ahol a "HÉ" betű került volna a"mém" betű helyére. (az ugye nyilvánvaló, hogy a magyar népnév a magar, magiar önelnevezés következménye) E kérdésben betű szerint egyetértünk Mireisz Lászlóval.
A 'tíz nyíl' nem az onogur, hanem az orhoni feliratokon szereplő 'on-ok' nép nevének jelentése. Az előbbi egy tíz törzsből álló törzsszövetség önelnevezése volt, amelyik valamikor 462 előtt alakult meg; Theophylaktus forráshelye éppen világosan elválasztja őket a var-chunni néptől, akik utánuk csak száz évvel vándoroltak át Európába.
"Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a források ugyanezen a déli útvonalon írják le a különféle ugor, avar, szabír, uar-hun stb. csoportok Európába vándorlását, mint amely útvonalon ezek a kangarok ide érkeztek, s kétségesnek tűnik, hogy a sokféle említés alkalmával minden alkalommal külön-külön népekről lenne szó."
?? Csak azért volnának azonosak velük, mert ugyanazon az útvonalon közlekedtek?
"Természetesen ezeket is magyarázhatod későbbi, mondjuk, X. századi átírással, illetve az éhség-etimológiával, de egyre kevésbé tűnik elegánsnak."
Ezt te veted fel, én semmi ilyesmiről nem írtam. Kizárólag a Dado-levélben magyarázzák a nevet az 'éhség' szóval, más helyeken ennek nyoma sincs; ami pedig még mindig nem magyarázza meg, miért kellene a nyugati frank források bizonytalan szóhasználatából arra következtetni, hogy a 'h' alakos név megelőzte a 'h' nélkülit. Ez utóbbi ui. az, amelyik az onogurokról időben legkorábban tudosító, zömmel görög nyelvű forrásokban szerepel.
„A magyarokra használt szavir és onogur név, majd a 9. században használt türk név a magyarok tényleges politikai kapcsolataira utal. A magyarság időrendben is így, tehát először szavir, majd onogur, végül pedig kazár-türk politikai keretek között élt, a 6. század óta valószínűleg a kazár terület perifériáján, a Don vidékén. Nyilvánvaló, hogy tényleges szavir, onogur és türk elemeket is olvasztott magába, s ezek neve a politikai fennhatóság megszűnte után is tovább élt, legalábbis az olyan eredetű törzsek nevében. Már régen onogur, majd kazár fennhatóság alatt élhetett a magyarság, amikor még bizonyára tartalmazott szavir törzseket is, s ezek, azon túl, hogy onogurok, majd kazárok voltak a politikai hovatartozás szerint, egyben őrizték régi törzsnevüket, a szavirt is. Ily módon válik érthetővé a honfoglalás előtti magyarság soknevűsége.”
A Kijev környékén és a Kárpát-medencében élő hunogurokat a IX. század végén a vérszerződők, akik között nyilván szintén voltak hun-avarok (onogurok), vagy meghódították, vagy szövetkezésre kényszerítették.
A történészek egy része reménytelenül tovább erőlteti azt az ötletet, mely szerint az onogur 'tíz nyil'-at jelentene, annak ellenére, hogy Theophülaktosz világosan leírja, hogy az álavarok nem egynemű nép voltak, hanem egy olyan összetett etnikum, amely két részből, egy Hun és egy Var nevű összetevőből állt.
Egyeseknek bizonyára kényelmetlen tudomásul venni ezt, már tudniillik hogy a fél világot leigázó hunok mégsem "haltak ki", de nem is oldódtak fel, sőt még csak identitásukat sem vesztették az első ezredév második felében.
Nevertheless, the term "Hungarus" may have another origin: Attila's son Irnak re-organized the Hun hordes in the Volga-Don area. According to Bulgarian history, Asparuch, the founder of present Balkan Bulgaria in 681 c.e. belonged to the lineage of Irnak, who was the head of the Bulgarian dynasty. Therefore, it is certain the fact that Irnak organized a new tribal alliance in the Maiotis region. The tribes associated in this "Bulgarian" alliance are called Onogur. "On Ogur" means Ten Tribe[s] or Ten Arrow[s], tribes symbolised by arrows. Even though in modern Turkish the expression would be On Oguz, the form "ogur" is characteristic for a well defined minority group of Turkic languages, of which a surviving one is the Chuvash, spoken by the direct descendants of the Volga Bulgars. Being these ten tribes an alliance of Hun peoples (or predominatly composed by Huns), they are as well called "Hun Ogur", meaning Hun Tribe[s]. Therefore, the name "Hungaria" may come from Hunogur, and the "g" missing in the word Hun is now explained. Notwithstanding, some Magyar historians that are overcautious about Hun-Magyar connections, suggest that the name of Hungary comes from Onogur, being the "h" a later addition. Indeed, in some languages the initial "h" is missing, like in German (Ungarn) or Romanian (Ungur), and the initial "u" became "v" in Slavic languages.
„Bíborbanszületett Konstantin császár a besenyőkről írva megjegyzi, hogy »a besenyőket kangarnak is nevezik, de nem mindet, hanem csak három tartomány népét, Javdiertimét, Küercsicsurét és Kabuksinjuláét, mint akik a többieknél vitézebbek és nemesebbek; mert ezt jelenti a kangar elnevezés«. A Konsztantinosznál különben név szerint feljegyzett nyolc besenyő törzs közül három kangar eredetű volt, s így a besenyő etnogenezisben egy kangar nevű nép is részt vett, amelyet a besenyők meghódítottak, majd a törzsszövetségükbe olvasztottak. A meghódolt népeket előre állították, akárcsak a magyarok a kavarokat. A kangarok már 6. századi szír forrásokban előfordulnak a Kaukázusban, a Szevan-tó és a Kura folyó közötti területen. A türk feliratokban szerepel a kengeresz nép, mely ellen nyugaton harcolnak a türk kagánok. Ez a név a kangar és az asz népnevet foglalja magában, mely utóbbi az iráni nyelvű alánok neve. Tudjuk azt is, hogy a Szir-darjának Taskenttől lefelé húzódó alsó folyását Kankar/Kangar néven is illették. Mindezen adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a kangarok eredeti lakóhelye az Aral-tó és a Szir-darja középső folyása között, a mai Taskent vidékén lehetett, s hogy a kangarok valószínűleg iráni népesség voltak. Helyzetüknél fogva fontos közvetítő szerepet játszhattak a transzkontinentális kereskedelemben, az 5–6. században lehettek telepeik Transzkaukáziában is (l. a szír adatokat a kangarokról).”
Ezek a kangarok tehát egy, az Aral-tó és a Szir-darja mellékén élő nép voltak, akik talán már a Krisztus előtti századokban errefelé laktak; a kínai évkönyvek adatai alapján legalábbis megengedhető ez a feltevés. A szír források a Kaukázustól délre emlegetik őket, ami alapján jogos a gyanú, hogy a Kaszpi-tavat ők sem északról kerülték meg. Szempontunkból azonban a legfontosabb, hogy eredetüket tekintve nem besenyő törzsekről van szó, hanem a besenyő szövetséghez csatlakozott néptöredékről, amely a csatlakozás után 3 törzsbe szerveződött. Nagyállattartó államok, lovas népek esetében egyáltalán nem rendkívüli jelenség az ilyesmi, bizonyos csoportok hol ide, hol amoda állnak át, ilyen értelemben tehát Harmatta következtetését hanyag kézlegyintéssel hülyeségnek minősíteni, véleményem szerint botorság.
Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a források ugyanezen a déli útvonalon írják le a különféle ugor, avar, szabír, uar-hun stb. csoportok Európába vándorlását, mint amely útvonalon ezek a kangarok ide érkeztek, s kétségesnek tűnik, hogy a sokféle említés alkalmával minden alkalommal külön-külön népekről lenne szó.
"Annyi tévedés volt az előző hsz-emben, hogy ez a XIII. századnál már jóval korábbról kimutatható: a Dado érsekhez küldött levélben 920 körüli levélben 'hungri' alak szerepel, ott éppen azért, hogy a magyarok nevét az éhség szóból meg tudja magyarázni."
Németh András tanulmányát a Dado-levélről korábban teljes terjedelmében idéztük. A szerző ebben kitér arra, hogy a Hungri névalaknak akár több évtizeddel a 917–923 közötti lejegyzését megelőzően el kellett hangoznia, és hogy akkor még az „avarok”-ra vonatkozott:
„… legkevesebb kétszer el kellett hangzania a Hungri népnévnek, és legalább egyszer a történetnek a levél keletkezése előtt hosszú idővel (akár több évtizeddel). A történet tartalma azt valószínűsíti, hogy ez a korábbi elhangzáskor még nem a magyarság eredettörténeteként hangzott el, hanem egy más népcsoportot jelölő Hungri népre vonatkozott … a Dadóhoz írt levélben előforduló Hungri alak … a történet korábbi elhangzásakor (9. század utolsó évtizedei) valószínűleg az avarokra vonatkozott, amit a történet avar sajátsága(i) erősít(enek).”
Ennél is fontosabb, hogy a szóban forgó névváltozat korábbi dokumentumokból adatolható:
„Számos forrásban találkozhatunk a 793-as évnél a következő bejegyzéssel: Karolus rex Hungarorum regnum vastat. Ez Nagy Károly 791–793-as, avarok elleni hadjáratára vonatkozik. Nehéz eldönteni, hogy vajon már a 8. század végén használták-e ezt az elnevezést, vagy csak a magyar–avar azonosítás miatt cserélték fel a 10. században, illetve később. Az eltérő névalakok (pl. Vungorum) és az egy-egy évkönyvön belüli következetlen névhasználat megengedi azt a feltételezést, hogy még a magyarok avarokkal való azonosítása előtt a forrásokba került és terjedt. Ezt erősíti az előbbi Nagy Károly korabeli példa … A 760-as Ungarorum, a Paulus Diaconus művében szereplő Ungarus alak, az évkönyvekben a 793-as évnél található Hungrorum, Hungarorum, Vungorum alakok, a Német Lajos oklevelében (860) szereplő Uuangariorum alak és az általunk vizsgált levélben szereplő Hungri alak a források keletkezési körülményei és tartalma alapján az avarokra is vonatkozhattak, és már a magyarok megjelenésétől függetlenül lejegyzésre kerültek. A nevek eredetének vizsgálata is megerősíti ezt a megállapítását.”
A Hungrorum alakot az Annales Rotomagenses, az Annales Gemmeticenses és az Annales Dorenses közlik a 793/794. évnél. A Hungarorumot pedig az Annales Uticenses, az Annales s. Benigni Divionensis és az Annales Halesienses ugyanebből az időből.
Hozzátehetjük még ezekhez a Hounger(us), Hungae(us) és Hungaru(us) névalakokat 761-ből Liptingenből és a Hungarust797–809-ből a wiessenburgi évkönyvekből.
Természetesen ezeket is magyarázhatod későbbi, mondjuk, X. századi átírással, illetve az éhség-etimológiával, de egyre kevésbé tűnik elegánsnak.
Nem beszélve arról, hogy a létező hunogur, hungar szóalakokhoz ugyanúgy gyárthattak naiv etimológiákat a kortársak, a „Hágár fiai” magyarázathoz hasonlóan, sőt ez tűnik a valószínűbbnek (az utóbbiról bővebben Horvátnál és Kohn Sámuelnél).
"Harmatta véleménye egyébként az (idézni fogom majd), hogy a IX. század végén a három besenyő vezértörzs csatlakozott a Kárpát-medencét elfoglaló, Árpád nevével fémjelzett szövetséghez."
Történészi minőségében Harmatta írt már jónéhány hülyeséget, közülük ez az egyik lehet.
A héber források nem egyöntetűek: a X. század közepi Joszippon ('ál-Josephus') 'ungri' alakot használt, Chaszdai levele viszont a cordovaiakkal szomszédos nyugati frankok névhasználatát tükrözi: a nazális elé betoldódott az anorganikus 'h' betű. Annyi tévedés volt az előző hsz-emben, hogy ez a XIII. századnál már jóval korábbról kimutatható: a Dado érsekhez küldött levélben 920 körüli levélben 'hungri' alak szerepel, ott éppen azért, hogy a magyarok nevét az éhség szóból meg tudja magyarázni.
A lényeg viszont nem ez: ha egy név a különböző nyelvekben alakváltozásokon megy át, a történelemtudományt semmi sem készteti arra, hogy ne a korábbi, a neolatin és angolszász területeknél egyébként jóval szélesebb körben terjedt alakot építse be a terminológiába. Ilyenformán 'hunogur' népnév - nem létezik.
"Attila hunjaihoz is volt közük, hiszen az eftaliták (vagy hephthaliták) ugyanúgy a későbbi mongóliai területekről vándoroltak délnyugatra, mint azok a hunok, akik Attila hadseregének elitjét adták."
A különbségtételt értelemszerűen nem így értettem; a tévesztések a 'var-chunni' vagy a teljesen történelmietlen 'hun-avar' név említésekor fordulnak elő, mikor jónéhányan ennek egyik tagját Attila hunjaihoz kötnék, bizonyítva látva ezzel valamilyen Kárpát-medencei 'hunavarmagyar' folytonosságot. Ami részben dilettantizmus, részben meg a jelenkori nacionalizmus egyenes folyomodványa.
"Az általad mondottakból is látható, hogy a IX. század végén, illetve a X. század elején a Kárpát-medencét elfoglaló alkalmi (ad hoc) szövetségnek a magyarság csak az egyik összetevője volt."
A kérdés így az volna, hogy a 'hetumoger'-t alkotó törzsek egyként a IX. század végén vonultak -e be a Kárpát-medencébe vagy voltak olyan helyi avar-szláv alakulatok, amelyek a X. században csatlakoztak hozzá, alkalmasint pedig szerepelnek B. Konstantin törzsnévlistáján.
Abból, hogy ezeknek a törzseknek egyike sem hord szláv nevet, az avarokra lehetne gondolni; a IX. századot taglaló források közül viszont egy sem említ meg 822 után avar politikai alakulatot, ami éppen szövetségesként, nem pedig hódolóként csatlakozhatott volna Árpádékhoz.
Többet dob a latban ennél, hogy a 'hetumoger' olyan archaikus kifejezés, ami a XIII. századig fennmaradt a köztudatban, noha az értelme már kiveszett: eredetileg , a vérszerződés idején, még a Kárpát-medencén kívül összeállt hét törzs szövetségét jelölte. Kezdetben kizárták ebből a kavarokat - vagyis, ha a törzsi struktúra csak a X. században alakult volna véglegesen ki, a 'hetumoger' név sem születhet meg; addigra ui. a kavarokat már az "első törzsek rangjára emelték." (Konstantin).
A csehországi Moldva folyó...
... és a Moldova, a Szeret (Konsztantinosznál: Szeretosz) egyik mellékfolyója
Preßlau...
Szumír izi 'tűz'
Szumír izi2 'tűz'
Magyar Adorján az avar, abar népnevet a szumír bar7 (bir9) szóval hozza összefüggésbe, amelynek jelentése:
A Hungrin országnév Chászdái ben Jichák ibn Sáprutnál 955 körül
A Hungáriah országnév a wormsi Kálonimosz rabbi tanítványa, Száádjáh művében 1100–1030 táján