Pipi!
Külön kell választani az előfok (túlhajszolva torzító) és az effektek alapjait.
Az előfok lehet:
-tranyós (egyértelmű)
-csöves (egyértelmű)
-digitális: a 5-10 évvel ezelötti digitális effektekbe beépítették plusz funkcióként.
-szimulációs: az utóbbi 1-2 éveben fejlődött ki. Lényege, hogy nem a torzítással foglalkoznak, hanem írtak egy programot, amibe beprogramozták a méréske és megfigyelések után az egyes erősítők és hangfalak (néhányban még mikrofon típust, mikrofon elhelyezkedést is) karakterisztikáját, tulajdonságát. A bejövő gitárhagból pedig számolgatják folyamatosan, hogy épp mi történne a hangal ha az az X erősítővel és Y hangfallal szólalna meg.
Ez utóbbi mivel figyelembe veszi a pillanatnyi gitárhangot, megőrzi annak karakterét.
A régi digitális torzító pedig azonnal digitalizálta a hangot majd egy egyszerű algoritmussal szoftveresen torzította majd kilökte. Ebben az esetben mindegy volt milyen gitárt dugtál bele, az algoritmus miatt ugyanaz a hang jött ki mindig.
A másik probléma ezeknél, hogy vacak zajzárat raktak mellé és pl., ha demph (?)-eltél érts. dzsi-dzsi :), akkor a tompítás után volt egy dzsissssssss hang, ami tönkretette a húzos riffeket. Önmagában egyébként száraz gagyi hang.
Ilyen pl.
A Zoom sorozat.
A szimulációsra pedig pl:
Line-6 POD
J-Station
Yamaha új cuccai , stb...
Ha az előfok korrekt, akkor van aki tesz utána digitális EFFEKTET. Itt már nagyon nem szokták "elszúrni a hangzást" gyárilag, bár a felhasználó mindenre képes. Ezeknek árkülönbségük, pont azért eltérő, hogy mennire jó minőségű a megőrzött (tiszta, torzított) hang illetve az effektek algoritmusa.
Számos példa található a különböző effektek és előfokok gyári kombinációira.
Remélem érthető volt.
Lényeg, hogy legyen egy korrekt előfokod ami tetszik és aztán már lehet digitális az effekt.
Egyetértek, hogy nincs olyan, hogy "jó a csöves, és rossz a tranyós". Ismertem valakit, aki semmi pénzért nem vett volna csöveset. Nem tetszett neki, hogy "elmossa" a hangokat, stb. De ha már itt tartunk, felteszem a kérdést, miért "rossz" egy digitális cucc? :) Vagy nem is rossz? Ha mégis, akkor a CD-k is csak gagyik lehetnek. Összehasonlitva egy LP-vel kb. olyan, mint egy felmérés eredmény volt évekkel ezelőtt : a SÁRGA hangfalak jobban szóltak! ( 100%-ig ugyanaz a doboz :) Lehet hogy egy kicsit összevissza írtam most... a lényeg, nem hiszem, hogy az újabb digitális multik jelentősen elmaradnának egy csöves vagy tranyós cucctól. Egy Amp sim sose érheti el az eredeti hangját, de lehet jó (talán nem is kellene hasonlítgatni a hangjukat, hiszen MÁS). A régi Boss ME30-asom és a mostani VF1 hangja ég és föld. A VF1-es 64/128x túlmintavételezéssel, 24 bites A/D és D/A-val szerintem alkalmas jó (nem műanyag) hangzás előállítására.
A tranyós torzítót azért nem kéne lehúzni! Maradjunk annyiban, hogy más karakter, mint a csöves. De keményebb műfajokhoz nagyon jó. Nem véletlen, hogy a legjobb gyártók a csöves előfokokba integrálnak tranyós torzítókat is. Ha ott van mögötte egy jó csöves végfok, akkor nagyon brutál tud lenni. Pl a régi George Dennis Wizard Rock torzítóm nagyon baba volt, pedig tranyók voltak benne. Teszteltem pedig néhány típust. Finomabb torzításokhoz is ott van pl. az Ibanez Tubesceamer. Tranyós cucc, és nagyon jól szól.
A digitális torzító, az egy másik téma, azt én sem szeretem. De a csöves kontra tranyós torzító szubjektív kérdés marad, és szerintem a legnagyobb játékosok is használják mindkettőt. (Persze a megfelelő környezetben)
Amp sim kérdés: szerintem az erősítőt nem szimulálni kell, hanem megvenni. Egy jó erősítőből elég sokféle karakter kihozható, és nem szabad azt várni, hogy pl egy Marshall cuccon megszólal majd egy Mesa, vagy egy Fender Twin karakter. Nem csereszavatosak. Az Amp sim effektek ugyan nagyon sokszor jól közelítik az adott erősítők karakterét, de a különbség akkor is jelentős marad. Szerintem egy gitárosnak legyen egy határozott elképzelése, és azon belül mozogjon, így eredeti lesz minden hangzása. A mai technika a kezünkbe ad egy rakás variációt, amivel sajnos sokan nem tudnak mit kezdeni, és összevissza szól a kezükben a hangszer, túlzottan tarkabarka az egész. Én nem hiszek abban, hogy a kis fekete dobozon benyomom a Steve Vai feliratú gombot, és akkor nekem olyan jó lesz. Ha viszont a kezemben van egy jó hangszer, egy nagyon jó, ám nem túl markáns karakterű erősítő, akkor a szintén jó előfokom segítségével tudok olyan effekteket írni, melyek egymásnak nem ellentmondóak, sőt egymással összhangban állnak. És persze minden beállított hangzásnak megmarad a jellegzetes karaktere, amit az erősítőm, a gitárom, és a kezeim adnak. Ennek a teóriának szöges ellentéte a dobozba zárt Amp sim effekt. Bár kísérletezgetni lehet vele. Az egyre bonyolultabb technikai berendezések megjelenése nem szoríthatja háttérbe a zenélést, hanem támogatnia kéne. Nézzetek meg egy VIVA-s klippet: az elkorcsosult német zizigyereknek apu vett egy gibsont, meg egy kamion cuccot, és nyomják a négyakkordos pontatlan semmiről nem szóló neoprimitív marhaságot. Ettől be tudok rágni. Hiába van mögöttük a szerkó, semmit nem tudnak.
Más példa: láttam az Alapit egy noname bulin egy kölcsönkapott akusztikus gitáron játszani: eldobtam a hajamat. Pedig nem volt egy nagy durranás a szerkó. A hangszeres tudást és a szürkeállományt nem pótolja semmi.
Egyetértek. Az összes tranyós torzítónak vicces hangja van, én még nem hallottam jót. Nem is a hangjával van a gond, hanem azzal, hogy szar rajtuk játszani.
Persze lehet ellensúlyozni.
Ebben a kategóriában nincs jobb, mint egy Amp sim-es effect.
Életem első elektromos gitárja, melyet a mai napig is őrzök, egy Ibanez 470FMTP. Erről tudok írni, de nem tudom, hogy az általad említett 470BK mennyiben tér el ettől: én ezt 1994-ben vettem, és az Ibanez évente szokott módosítani a konfigon... Szóval e hangszerről a következőket tudom mondani:
a test basswood (mely a közhiedelemmel ellentétben nem "basszusfa, ami nem is létezik" ahogy egyszer tanult kollégánk, Lengyelfi úr terjesztette a ZM hasábjain) azaz amerikai hársfa (elég lett volna, ha kinyitja az Országh László féle angol-magyar szótárt... :), ami e modell esetében egy juhar lappal van megfejelve (FM - Flamed Maple Top). Ez a szakértők szerint egyrészt szebben néz ki, mert így átlátszó festéket lehet alkalmazni és látszik a juhar lap erezete (TP - Transparent Purple, ez a gityó bíbor színű), másrészt a hang karakteréhez is ad egy kis "crisp"-et (copyright by EVH). Az Ernie Ball Music Man Eddie Van Halen Model, illetve megboldogult utódja, az Axis is ilyen test konfigurációval készül.
A nyak Wizard II, kényelmes, széles, Jumbo bundokkal, amit ma már én kissé laposnak tartok, most jobban bejön az ívesebb.
A tremolo sajnos ezen nem lo-pro edge, hanem lo-trs 2, ami sajnos elmarad az edge mögött: én elsősorban az anyagában tapasztaltam problémákat. Néhány év után a tremolót tartó csavarok "beették magukat" a tremolóba, de ezt a Vintage-ben néhány apróért megcsinálták (lecsiszolták azt a részt, és újra jó volt), szóval ezzel simán együtt lehet élni.
Az INF pickupokat ma már kicsit zajosnak tartom, és szerintem nincs igazán markáns karakterük, de mondjuk ez előny is lehet, ha sokféle zenét szeretnél játszani, vagy még nem tudod pontosan mit is akarsz játszani.
Hátrányok voltak nálam:
- Az enyémen a hardver arany színű, és sajnos ezeken megkopik a fényezés néhány év használat után, ez optikailag zavaró lehet...
- 6 év után a satu mögött a nyak megrepedt, ezt szintén a Vintage-ben megjavították.
Ettől eltekintve semmi baja nem volt sosem, a nyak (amit az Ibanez bírálók egyik vesszőparipája) soha nem vetemedett, azt hiszem nem is állítottam a merevítőpálcán.
Ok, vannak hibái, de egyébként egy koreai hangszertől szerintem nem rossz, nem egy professzionális hangszer, de egy kezdő v. középhaladó gitáros számára nagyon tuti, és amikor én vettem nagyon jó volt az ár-érték aránya. Én nem bántam meg, és azt gondolom, hogyha kezdőként vettem volna egy igazán profi hangszert, akkor azt is sikerül volna leamortizálni az évek alatt. Szvsz meg kell tanulni kezelni, vigyázni egy hangszerre, és ehhez idő kell. Olyan, mint egy első kocsi...
Süket piPi átkeresztelkedett piPévé. (remélem teccik az új nevem :) Na szal nekem volt egy házi készítésű csöves végfokom, és zavart hogy iszonyúan melegszik, éppen ezért nem volt oldala a cuccnak. Ha rossz a hűtés, megérni egy pár száz forintos kis ventit beleépíteni a dobozba. (egyszerűbb módszer : külső venti) Hallottam egy 2x600W-os végfokról, ami úgy nézett ki, hogy egy nagy vascső(=hűtőborda), ráfogatva a tranyók, és a két végén két venti. :)
Ugyanez igaz az ART SGX 2000-re is. Fürödtünk már be szabadtéri bulin amiatt, hogy túlmelegedett a cucc, és fél napig kómában hevert. Aztán meg meggyógyult magától.
Át kell nézni a hűtését: esetleg cserélni/megnagyobbítani a bordákat, ellenőrizni a hűtendő felületek illeszkedését, stb. És vigyázni, hogy buli előtt ne süsse a nap, vagy ne pont rá essen végig valamelyik reflektor melege, stb.
ADA MP seriahoz info
A hangjukkal semmi gond , de van egy fontos dolog a működésével kapcsotlatban.
A hűtés kérdése. Nincs megfelelő hőelvezetés és azt hiszem a csövek felfüggesztése is kritikus. Azt hiszem sok ment tönktre emiatt és ezért nem kedvelik.
A hangja, főleg MP-2 -esnek szuper.
Én nem idegenkedek a digitális torzítástól. Hallottam már sok tranyós cuccot is. Az én multimnak (Boss VF1) egészen tűrhető a torzítása. (az erősítőszimulátora tűrhető, a hangszórószimulátora viszont gyengus) De line-ba ha kinyomom a jelet akkor nagyon ratyi. Simán 2x12"-es hangfalakon meglepően jól szól a lehetőségekhez képest. (ízlések és pofonok) Szóval tranyósra inkább nem váltanék :) Cső vagy semmi... Ja és a gitar+x-etmondjadcsak!!! ;)
Az ADA MP-1 és MP-2 tényleg király cuccok, én is gondolkodom valamelyiken, csak egy dologtól félek: azért az ADA mégiscsak megszűnt 10 éve, mi van ha a ketyerének baja van és alkatrész kell? Szerintetek javítható?
A TC Electronic G-Force is nagyon szimpatikus motyó, csak hát az ára, ugye...
Ismertek olyan hangszerboltot az országban, ahol részletre lehet vásárolni ilyesmit, és mondjuk nem büntetőkamat terhe mellett? Nézegettem egyik-másik boltban a részleteket, de helyenként még a cucc felét ki kell csengetni a részlet során. Ez azért egy kicsit durva...
A 2x12-es hangfallal már lehet mit kezdeni.
Lehet, hogy az előfokot kéne lecserélni! A digitális torzítás amúgy gáz. Szerintem felejtő. Azonkívül lehet tranyós, csöves, virtuális csak ne digitális.
Én most cseréltem át a motyómat...
Eladtam az autót, oszt macerás volt cipelni a racket...
Vettem egy GT-3 -ast,(persze a hülyeséget elkerülendő, megelőzző nyaggatás után, és hát teljesen megvagyok elégedve...).
4 kg a súlya és jól is szól...
egy torzított hangzásnál a gain mértéke a meghatározó (szerintem sosem elég belőle)...
én spec kiséretnél a középtartományt erősen vágom, azt szeretem ha harap a gitár, adok neki magasat rendesen, az üveghangok miatt..
szólónál viszont kevesebb magas, több közép, hogy olyan "búgós" hangja legyen (olyan Gary Moore -os), meg hát az arpeggiok is jobban szólnak...
szerintem ahhoz, hogy állat módon szóljon a cucc, ahhoz teljesítményre és felületre van szükség...
4x12 RULEZ!!!
Kedves pele! Lehet hogy mégiscsak arra válaszoltál, amit kérdeztem . Köszi a tippeket,ki is próbálom :)
Bár a multieffektem úgy érzem, hogy digitális volta miatt kiszőrözi a hangokat. De lehet az oka, hogy 2x12"-os szélessávú hangszóróim vannak. Ha nem ezek, akkor marad a csöves cucc...
Süket piPi:
Szerintem a gain mértékén múlik. És ne tóld ki a magas taromány. A közepet meg ne vedd le nagyon (de ez csak általános tipp).
Nem feltétlenül a csövességen múlik,de ha már az akkor sem mindegy modjuk Maschal 8900 -asból nehezen szede elő a csepfolyós hangot! Viszont itt jön Szabó Sanyi! Egy ilyen szőrős típusú csöves erősítő elé berak egy picit torzított előfokot! a kettő összeadódik és olyan krémes hangzés lesz, hogy ihaj. A tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemes próbálgatni, mert nem minden passzol össze és néhány viszont nem csak jó, de egyedi hangzás is produkál.
Visszatérve a tranyós előfokhoz, szerintem abból is ki lehet csalni.
Ja, nagy hangerőnél megfelelő hangszóró felület nél (4x12 vagy 2x4x12) kisebb torzításnál is létrejön a csepfolyóság. Ez azért jó mert mégiscsak értehtőbb a hang.
Amit én keresnék hangzásban, az egy "cseppfolyós", nem "szőrözött" lágy gitárhang. A gityómban van egy DiMarzio Steve's Special és egy Air Norton, amelyek véleményem szerint alkalmasak gyönyőrű tiszta hangok kiadására (főleg torzított hangokra gondolok:). Ha kell konkrét, ha kell lágy, ha kell tiszta. Csak épp nem tudom kihozni, mert (szerintem) minimum egy csöves előfok kellene. Az Engl-ről meg olvastam valami olyat is, hogy Ritchie Blakmore játszott még Engl-en.
Az öcsém használ Engl végfokot meg Engl előfokot, ő nagyon szereti, nekem speciel nem jönnek be egy egészen kicsit sem.
Melegebb tónusú gitárhangban nagyon jó, riffekre és szólókra is, de én nem szeretem azokat a cuccokat, amikben érzek egy általam "hardrock-íz"-nek nevezett akármit.
Hát ez ügyben csak annyit tudok mondani, hogy vagy 10 éve járt nálunk a VICTORY (német banda), és ők használtak ENGL motyót, de csak ládákat, meg végfokokat...
Hál istennek volt alkalmam megsasolni a cájgot, sőt még ki is próbálhattam egy JACKSON Soloist-el...
Ha jól emlékszem ROCKTRON preampjuk volt, az viszont biztos, hogy a zajzár egy ROCKTRON HUSH IIC volt...
ezen nagyon ki voltunk akadva, no zaj(!)...
Az akkori tudásomhoz, tapasztalatomhoz mérten qrva jól szólt...
Persze el voltunk ájulva a rack hegytől...
Hogy most mit mondanék róla?
Hát hallani kéne...
Isten vagy Pyramyd! :) Az utóbbi hozzászólásod nagyon jólesett. Nézelődtem még a neten, és olyannal találkoztam hogy Engl Tube toner. Hallottatok már róla? ( neten nagyon kevés infót találtam ... )
