"Utána minden helyet betemetett idővel a homok. Az előtte lévő templomot is. És azon sincs "vízeróziós nyom" mint a Szfinx árokfalán és a Szfinx testén sincs hasonló!"
12000 év alatt a gízai fennsíkon óriási változások történhettek, amik geológiai, tektonikus és klimatikus változások voltak. A domborzat is változhatott. Viszont, ha az 5200 éves Szfinx az igaz, akkor már nem így van. A homok alól előjöhetnek régi, vízerózióra utaló nyomok.
"Lennie kellene egy csomó hasonló helynek nem csak Gízában, hanem a nyugati hegyvonulatban sok helyen."
Megfordítom a logikát. Ha feltételezzük, hogy a Szfinxet és környékét ugyanakkor vájták ki, amikor az Óbirodalomból származó épületek anyagát, akkor fura dolog történt Gízában. Egyes épületek az egyik módon erodálódtak, mások másik módon. Egyes építmények más és más időszakban készültek, másféle időjárási feltételek között (a megfigyelések erre utalnak), így másféle eróziós hatások érték őket. A Szfinx és templomainak eredeti testmagja a gízai fennsík szintje alatt van, kivéve a fej (keményebb member 3 kőzet - lehetett jardang). A Szfinx gödörben lévő member 2 mészkőanyagból faragott létesítmények felületét az utolsó kb. 5000 év nagy részében az időszakos homok általi betemetődés védte a további eroziótól.
Teljesen biztos, hogy a Szfinx templomot alkotó köveket is a szobrot körülvevő gödörből termelték ki. A templomok mészkőtömbjeit később gránitburkolattal fedték, rajtuk óbirodalmi feliratokkal (pl. Szeretteink örökké élnek), melyek Hafré idejéből származnak. Bár a Szfinx templomot története alatt többször meggyalázták, a burkolatok jelentős részét elvitték, elszállították:
"A Szfinx templomot az 1925-ös kiásását követően számos alkalommal meggyalázták, megfosztották minden burkolatától: eltűntek a falak, oszlopok. A hatalmas mészkőtömböket kívülről asszuáni gránittal borították. Az előcsarnokban 24 roppant oszlop állt, hogy a nap óráit jelképezzék. A templom szívében két szentély helyezkedett el keleti és nyugati irányban, valamint egy alabástrom csempékből álló fényes udvar 10 szoborral." - Mark Lehner.
"Hogy lehet, hogy a 12 ezer éves 100-200 tonnás tömbök közé/alá 4700-4800 évesnek mutatott anyagdarabok kerültek?"
Azonban várható is, hogy az Óbirodalom idejéből való szerszámokat találnak itt (Szfinx templom köveinél), és az is, hogy az újabb keletű gránittömböket átépítés és felújítás során beépítik a falba (Völgytemplom). A IV. dinasztia idején rengeteg építkezés folyt a gízai fennsíkon, és nyilvánvaló, hogy erre utaló bizonyítékokat találunk itt.
Majd hozok egy újságcikket a szőnyegekről. Elkaszálhatod a Marduk eseményt, ez csak folklór, és nem is egyiptomiak őrzése.
A 4600 évvel ezelőtti munkások 20 év alatt a halottak városát, utakat, szatellit piramisokat és a turai mészkőből épített 3 méter széles és 8 méter magas falat készítették, már ez is szép és nem várt teljesítmény, a töltésút szintén.
A bazalt már bonyolultabb. Nem ragaszkodom doktriner mód a koholmányaimhoz, viszont tűrhetően elszórakoztat. Miért épültek a megalit kőkörök? Mítoszokat és "ős"ismereteket kifejezetten preferáltad régebben.
A Szfinx templomnak sosem volt semmilyen gránitburkolata, sőt valószínűleg fedele sem. Ez nem tudom, miképpen befolyásolná a szerves-anyagminták kormeghatározásait? Hogy lehet, hogy a 12 ezer éves 100-200 tonnás tömbök közé/alá 4700-4800 évesnek mutatott anyagdarabok kerültek? Khephrén emberei olyan huncutok voltak, hogy ezeket megemelték, kitakarították az eredeti hulladékot, majd berejtették a sajátjukat?
Lennie kellene egy csomó hasonló helynek nem csak Gízában, hanem a nyugati hegyvonulatban sok helyen. Utána minden helyet betemetett idővel a homok. Az előtte lévő templomot is. És azon sincs "vízeróziós nyom" mint a Szfinx árokfalán és a Szfinx testén sincs hasonló!
A korábbi vízeróziós nyomokat az éghajlatváltozás, sivatagosodás eltüntette, vagy mondjuk úgy felülírta! A Szfinx gödörben a (a gödör oldalfalán, a Szfinx testen és a mészkőtemplomok felszínén) azért maradhattak meg vízeróziótól származó nyomok, mert az 5500 éve már tetőződő elsivatagosodás óta az ősi építmények javarészt homok alatt voltak, hiszen a szélfútta homok akár 30 év alatt újra betemethette a gödröt (kivéve, ha rendszeresen eltakarították).
Robert Schoch hogy mit gondol lényegtelen, ezt csak azért mondja, mert a hülyeségét, amihez most már foggal-körömmel ragaszkodik, csak ez a jó válasz (már három évtizedet ölt bele, hogy a Szfinx vagy 7 ezer éves).. Ezt a tanulmányt egy Kaliforniában élő arab fogorvossal (ha jól emlékszem), Manu Seyfzadeh-el írta, akinek "szenvedélye" az ókori Egyiptom.
A sztélé 2000 évvel későbbi, mint Kheopsz, ez ami biztos (fix). Ez elég legendák keletkezéséhez. Egykorú szerintem nem lehet vele (láthatólag egy kései leírása a környezetnek).
Ha mégis az lenne, tehát óbirodalmi, akkor valóban azt jelentené, hogy a Szfinx korábbi a két nagy piramistól. Szerintem a Manu és Schoch nem is ismeri azokat a helyeket, amiket a sztélé sorol, pedig megpróbálnak rohadtul tudományosnak hatni a tanulmányban.
Amúgy szerinted, ha már így idézgeted, megtudod mondani a szövegben emlegetett "Szfinx háza" vagy temploma melyik lehet a valóságban? És miért emlegeti Horánnak a Szfinxszet és ez mit jelenthet?
Mert azt szerintem nem biztos, hogy eső okozta (nem is látni hasonlót itt sehol!).
1. És mivel képtelen voltál mutatni Gízában, vagy az egész Mokottam hegységben egy másik ilyen sziklaperemet, amit "vízerózió" így eltorzított (pedig nyilván sok természetes szikla van, amihez nem nyúltak hozzá).
2. Mert akkor a két előtte lévő templom is ugyanolyan korú lenne. A Szfinx előtti templom ugyanabból a mészkőből van, mint a "vízeróziós" fal, akkor azon mért nincs ilyen párnaszerű vízeróziós eltorzulás? És az innen vett szerves-anyagminták sem mutattak 10-12 ezer éves kort! Azaz nem lehet a Szfinx fala sem ilyen korú. Mivel a Gránittemplomot Khephrén építtette.
3. A Szfinx feje is egy óbirodalmi fáraót mutat, kígyóval (ureusz) és nemesszel. Ráadásul volt egy rövid esős periódus az i.e. 3. évezred közepén is.
4. Mivel csak egy bombasztikus teóriának tartom az egészet melléktudományok pár képviselője részéről (magyarán hülyeségnek).
1850 körül Mariette régész a Nagy Piramis mellett találta az Ízisz-templom romjai között azt a híres sztélét, amin az alábbi hieroglifák olvashatók:
"Kheopsz itt találta Ízisznek, a piramis úrnőjének templomát Horán (a Szfinx korábbi neve) temploma mellett, Ozirisz, Roszetau ura templomának északnyugati oldalán, Piramisát ennek az Istennőnek (Ízisznek) temploma mellé építette"
más fordításban:
„Élő Hórusz Mezdau, Felső-és Alsó Egyiptom királya, Hufu, életadó. Ő találta a Piramis Asszonyának, Ízisznek Házát (templomát), a Szfinx Háza mellett, északnyugatra Rostau (Roszetau) urának, Ozirisznek Házától, és építette piramisát ezen istennő temploma mellé és építette királyi lányának, Henutszennek piramisát is ezen templom mellé.” (S. Hassan fordítása alapján).
"Lehetséges, hogy a két nagy piramis belsejében feltárt két hatalmas "eredeti, nagy térfogatú domb" valóban sokkal ősibb építmények maradványai lehetnek."
Ilyesmi valóban elképzelhető, sőt éppenséggel indokolná a két piramis elhelyezését. A beszámolók alapján tudjuk, hogy Gíza egy ősi temető volt, még egy első dinasztiabeli királynőt is temettek ide. Kheopsz munkásai azonban igyekeztek eltüntetni a korábbi sírok nyomait. Legalábbis erre utalnak a jelek. Illetve felhasználták az általuk ásott síraknákat, s ezek nagyon közel vannak a Nagy Piramishoz. Sőt, ez az ősi nekropolisz Gízában valószínűleg történelem előtti eredetű volt.
Hogy azon a két dombon, amire a két nagy piramis került, volt-e valami építve, ma már lehetetlen megmondani. Ha lehet szavazni, akkor inkább nem, s inkább csak síraknaként szerepelt. De mondom, ezt ma már, mivel ráépült a két piramis lehetetlen megmondani...
Én ilyesmiben nem hiszek, vagyis inkább nem. Még egyes elnevezések talán túlélhetnek ennyi időt (mondjuk csillagnevek), de komplett történetek? Szőnyeg se volt. Mi magyarok nem emlékszünk mi volt a honfoglalás előtt 5-600 évvel, de más népek ennek a tízszeresére emlékeznének? Ha a Marduk történet lenne a példa rá, úgy máris elkaszáltam az ötletet. Jellemző, hogy teljesen elfelejtettük Göbekli Tepe civilizációját (nem csak ez az egy hely volt itt,) ahogy a kisázsiai föld alatti városokat is, valahogy Marduk se járt erre. Ahogy azt is, hogy a megalit kőkörök miért épültek, s csak kései bárgyú mesék vannak ezekről. Komoly pofával állítják, hogy Atlantisz i.e. 9600 körül elsüllyedt és az egyiptomiak több mint 6000 évvel később jegyezték le a történetét, mert előtte nem volt írás. Ez a történet részletes adatokat tartalmaz csatornák szélességéről, hajók számáról, geográfiai viszonyokról, stb.
Inkább Sitchin fantáziájában hiszek ez esetben, s nem abban, hogy a jámbor Nílus-menti parasztok a napi robot mellett, Ré menekülését beszélték volna egy járaton át 6000 éven át a Nagy Piramisból, ami nem is létezett a szerves anyag minták alapján. Hiszen mára szinte az összes indok elfogyott arra, hogy a Nagy Piramist ne a negyedik dinasztia piramisai közt tárgyaljuk, hogy ne Kheopszhoz kössük az építését. Itt már csak egy "csoda" segítene, hogy 10-12 évesnek tudjuk, amiből Marduk kimenekülhetett. Elfogadni is lehetetlen, mert a 4600 évvel ezelőtti építkezésnek sok ezer eltemetett munkás, az általuk elfogyasztott hal és marha csontok tömkelege is bizonyíték, míg egy 10-12 ezer évvel ezelőtti még nagyobb munkásseregnek semmi nyoma. Tehát egy hirtelen elfogadás után, rögtön tarthatatlanná is válna a 10-12 ezer éves kor, tudományos szempontból. Egyszerűen szerintem "Ré"-t sem ismerték 12 ezer évvel ezelőtt, s nem is tisztelték, sőt azt se tudjuk biztosan az itt élők mennyire voltak rokonságban a 6000 évvel később itt éltekkel? (lásd pld. a Kárpát-medencét ilyen ügyben).
Pontos tervrajzok nélkül bizonyosan képtelenség nekivágni ilyen folyosóvágó kalandnak a Nagy Piramisban. Hát csak gondold meg, a piramis 2,5 millió köbméter, míg a folyosók és kamrák 2000 köbmétert foglalnak csak el benne. Magyarán 1:1250-hez az esélyed, hogy elfúrj egy folyosó/kamra mellett.
Láthatod, hogy milyen problémákat vet fel egy ilyen egyszerű folyosó megmagyarázása is, mint a Vészkijárat. Egyébként máig vita tárgya, hogy felülről vagy alulról távolították el a Nagy Galéria alsó oldalkövét, ami alatt kezdődik a vészkijárat.
Lehetséges, hogy a két nagy piramis belsejében feltárt két hatalmas "eredeti, nagy térfogatú domb" valóban sokkal ősibb építmények maradványai lehetnek. Különös tekintettel arra, hogy (az eddigi ismeretek alapján) a Nagy Piramis egy előzőleg már létező, természetes, bár szentnek tekintett halmon épült, amelybe a dinasztikus időszakot megelőzően vájták bele az eredeti föld alatti kamrát és az ahhoz vezető folyosót. A második piramis egy korábbi építmény helyén állt, amelynek maradványai ma is láthatók az alapjainál (lentebb a képeken), a sziklaágyba faragva, hatalmas tömbökkel kirakva.
A Sustainability problems of the Giza pyramids tanulmány következtetései között van egy érdekes megállapítás:
The study revealed the existence of an original hill of large volume under the two great pyramids. The volume of this original hill is about 11.5% for the pyramid of Khephren and about 23% for the pyramid of Kheops. (A tanulmány feltárta egy eredeti, nagy térfogatú domb létezését a két nagy piramis alatt. Ennek az eredeti dombnak a térfogata körülbelül 11,5% a Khephren piramis és körülbelül 23% a Kheopsz piramis esetében.)
Hogy lehet ez. Az eddigiekhez képest mit változtat meg ez a megállapítás?
Van egy újabb könyv, Dominique Görlitz és Stefan Erdmann német szerzőktől a Nagy Piramisról. Ők megvannak győződve, hogy a Nagy Piramis egy fejlett technika hagyatéka és több ezer évvel régebbi, mint ahogy a régészek hiszik. A könyv: Das Cheops-Projekt: Das Eisen der Pharaonen und eine neue Hebetechnologie lösen das Rätsel um den Bau der Großen Pyramide (2015).
Erdmann 25 éve kutatná ezt a könyv szerint, némely képen, szafari kalapban úgy áll be, mintha Indiana Jones lenne. Scott Creighton könyvet írt a könnyítőkamrák jeleiről, hogy a kör alakú hieroglifákba pont vagy vonás került, magyarán arra igyekezett nyomni, hogy Sitchinnek igaza volt a hamisítással:
A két német is ezt a vonalat erősítené, Creighton nyomán (egy csomó fényképet mutogatnak a kártusokról).
Viszont foglalkoznak a csúcskő felvitelével is. Ismertetik Löhner elképzelését, hogy csörlőkkel húzzák fel a piramis északi oldalán 145 m magasba a 6 tonnás piramidiont:
Bemutatnak egy másik módszert, hogy egy ideiglenes platformon biztonságos környezetet hoznak létre egy minitoronyt építve. A piramidiont az ékkel történő emeléssel lehetett felemelni és tetszőleges magasságban elhelyezni a mini toronyra. A falazást ezután fejezték be:
Már régebben is szoktam írni, hogy a Hafré piramis nyugati oldalvég alsó felének tömör sziklaágyból való kifaragása és az alsó sorok nagy monolitikus mészkőtömbjei nem ugyanaz. Az építkezéshez felhasznált tömör sziklaágy már igen régóta erodálódhatott, míg a tömböket a kőbánya felszíne alól bányászták úgy 5-5,5 ezer éve kb. Én így képzeltem ezt.
Teljesen felkészületlenül ért, hogy Sitchin bizonyítékokat hoz.
Egyáltalán hogyan adták volna tovább az ilyen bonyolult történeteket 5-6000 éven keresztül szájról-szájra, hogy az i.e. 3. évezredben lejegyezzék azokat?
Hát éppen így: szájról-szájra, énekben, játékban, kódolt szőnyegmintákban. Most kivételesen nekem is feltűntek ellentmondások, valóban lehet, hogy 'S' egy másik heggyel téveszti össze a mi piramisunkat, de a vészkijárat meg klappol. A Marduk-Ré azonosság is fura, de a viharistenre is mondták már, hogy Visnu. Van olyan szöveg ami Marduk-henotheizmusról beszél: a különböző nagy istenek Marduk megjelenési formái. Az égi szekereken utazók több helyen is lehettek helyi istenek. Ha megnézzük a szimbólumokat azokat is számos kultúra használta, pl. a szvasztika, az örök körforgás, a nagy világelv archaikus jele. Az egyik legősibb jelkép, valaha még metafizikai tartalommal. Éa ami meglepő, hogy Mardukhoz is eljutunk ezen a vonalon!
Akik a Vészkijáratot vájták, pontos tervrajzaik voltak a piramis belsejéről. Szándékosan kerülték meg a gránitdugókat, mert nem akarták a piramis oldalát felhasítani. Ők lehettek, akik a Nagy Galéria tetejéből járatott vájtak a Királyi kamra fölé (ez ugye nem illik valahogy be Marduk menekülésébe).
Azért is kikerülhették, mert nem volt náluk a gránitvágó felszerelés.
Osztom a nézetet, hogy egy felkészült csapat művelte mindkét helyen a vájatot. (Homályosan látom is őket magam előtt, ahogy olajmécses fényénél forgatják a tervrajzokat és vitatkoznak.)
Ez még Kheopsz életében történt. Itt pedig most kétféle verzió felé kell elágazást vájnom.
1. A papok tehetetlenül nézték, hogy Kheopsz átkutatja a piramist /mit szóltak volna, ha látják a jövőbeli Vyse robbantásait. Van arról adat, hány helyre nézett be robbantással?/ ha már megakadályozni nem tudták a kutatást, dúlást, akkor lehetséges, hogy elterelő ötleteket adtak arra vonatkozóan, hogy merre ássanak.
2. A papok segítették, támogatták, mert brigádjuk nem volt, belépni nem mertek a szent helyre, és kihozatták ami nekik kellett. Ja és W.G. óta tudjuk, hogy a láthatatlan sugárzásról nem tudtak, de ismerték a hatását = "semmi sem valóságos addig, amíg meg nem figyelik".
Jó, nézzük meg azt a lehetőséget is, hogy Hufu az építő, 20-25/év/2q/perc. Abban az esetben, ha tervrajz* volt, (a térképszobából, hogy megépítse horizontját) akkor nem barmol bele a nagy műbe egy 58 méteres vájattal, mert van idő arra, hogy továbbra is igényes legyen a kialakítás. Ha közben meghalt, akkor az istentelen fáraó miatt nem fognak semmit ellenőrizni, és belső ásatásokat folytatni. A felső kamrában a tapasztások is az én elméletembe illenek jobban, hogy helyreállítja kutatásának nyomait, mert égi retorziótól tart.
Vagyis rablási célból elkövetett fizikai munkáról van szó. Még arra gondoltam, hogy a Szokarisz termében felejtettek valamit, vagy valakit - ahogy írod démonkötöző oszlop - , de akkor sem kellett volna ásatás, hiszen lefelé is vezet egy folyosó.
Amúgy éppen tegnap este volt az, hogy belesajdult a szívem az első szkeptikus gondolatba a piramisokk miatt. Elhessegettem a kételyeimet. Mindez a tört falú meg a vörös miatt.
*A tervrajz!! Valaki síremlék terveket skiccelt szabadidejében? Kereslet nem volt rá, így elzárta a ládába. Jedi elbolondította Hufut, aki már a haute couture gyöngyhálóba öltöztetett lányok látványát is unta. De a tervrajzok hirtelen felvillanyozták. De ki volt az agytröszt, a kivitelező?
Az alkimista hagyományban maga Kheopsz is alkimista volt. A legenda szerint a Nagy Piramisba alkimista könyveket is rejtettek (más alkimista titkok mellett).
A húszmilliós Kairó városa már a gízai piramisok lábaiig nyúlik, s igyekeznek úgy fotózni a piramisokat a turista képeken, hogy ez ne látszódjon (gondolom ez se tesz jót, a szmog és a savas esők):
Az hogy a helyi mészkövek mennyire nem egyformán erodálódnak, jól mutatják a Trantur által hozott nagyon képek is: 19376-os. Lehet látni pld. hogy egymás mellé rakott nagy tömbök egyike teljesen sz@rrá ment, míg a mellette lévő másik tömb meg csak jobban meg van kopva. Mivel a gízai mészkődomb mikor melyik helyéről fejtették ezeket (ugyanis a kőrétegek minősége pár méterenként váltja egymást).
Az 19380-as hszben a Khephrén piramisnak a szikladombból kifaragott egyik sarka is szinte szét van erodálódva, míg máshol lehet olyat találni, szintén ebből a szikladombból faragva, aminek a felülete még ma is aránylag sima.
Hogy viszonylag Gízában könnyen mehetett a kőfejtés, a mészkő puhasága miatt, az itt adta vissza magát, hogy viszont könnyen erodálódott (főleg a nummolitos mészkő). A turai mészkő sokkal erősebb állagú a gízai mészkőnél, ezért kellett használni burkolásokra, és a gránittól még mindig sokkal könnyebb volt faragni.
"Egyes narrátorok beszámolói szerint a piramisok Shaddad b.'Ad idején épültek"
Muhammad al-Makrizi híres művében, a Hitátban számos legendagyűjtő is beszél róla a bevezetőben:
"... Thot isten az, aki varázslatos könyveit kopt nyelven írta, és vastartályba rejtette a Nílusban, kígyókat és skorpiókat rendelt védelméül. Míg a hermetikus hagyomány e regény stílusában továbbra is meg akarja védeni a beavatott tudást a beavatatlanoktól, Egyiptomba bekerül az özönvíz legendája, amely eredendően ismeretlen, és amely már nem a beavatottakra irányul, hanem egy jövőbeli (nem elmúlt!) katasztrófa túlélői. Ammianus Marcellinus már a római korban ezt írta a piramisokról szóló tárgyalása után:
"Vannak földalatti kanyargós járatok is, amelyekről állítólag az ősi rítusokat ismerők, mivel előre tudták, hogy özönvíz közeleg, és féltek, hogy a szertartások emléke elpusztul, sok helyen földbe ásták. nagy munkával; és ezeknek a barlangoknak a falára sokféle madarat és vadállatot faragtak, és azt a számtalan állatformát, amelyet hieroglif írásnak neveztek."
Míg a rítusok motívuma itt természetesen hermetikus eszméket követ, az árvíz már ázsiai, valószínűleg babiloni import. Továbbá itt nem a piramisok leírásával, hanem hivatalos sírokkal van dolgunk, ami nem feltétlenül a szövegkörnyezetből, hanem kétségtelenül a szöveg tartalmából derül ki, amint azt a domborművek említése is mutatja. Ez adja az arab hagyomány gyökereit. Különféle források nemcsak vízözönről beszélnek , hanem a bibliai hagyományból származó vízözönről , amely ide talált. Manetho-ig az „özönvíztől való félelem” indítéka ismeretlen, és mindvégig másképp magyarázzák. Az özönvíz-legenda kialakulásában jó szerepet játszik a görög miliő Hermésze és a zsidó eszmékkel való korai azonosulása, és Énoch, amellyel a „tudás elrejtése” kezdődik, és amelyre Idrisz arab alakja épül. A zsidó özönvíz hagyomány mély hatást gyakorolt a piramisépítők későbbi arab változatára. A Kr.u. 4. században. Johannes Kassianosban már olvashatjuk, hogy Ádám és Noé hogyan vesz részt a tudás megszerzésében, és ott fordul elő először, hogy az elemek egymással kapcsolatban állnak, és ebből adódik az a verzió, hogy a tudományos könyvek korábban Noé bárkáján voltak. Ez az összeolvadás a kereszténység előtti századokban ment végbe az egyiptomi zsidó közösségekben, amelyek a kulturális harmonizáció során olyan elképzelést is produkáltak, mint Thot = Mózes = Hermész. A hamonizálás módszere a keresztény kronográfusok körében is a mitikus történetírásnak a Biblia és a késő egyiptomi kronológia közötti igazításában találja meg legismertebb kifejezését, különösen, ha Manethot idézik.
Ennél a harmonizációnál és az arab hagyománynál jóval régebbi a tudományok árvíz elől való elrejtésének motívuma. Ez nem egyiptomi, hanem babiloni motívum. Berossus írásaiban Kronosz figyelmezteti Xiusudrát egy álomban megjelent árvízre, és arra utasítja, hogy mentsen meg minden tudást ebből az özönvízből azáltal, hogy írja le és temesse el Sipparban. Ennek a hagyománynak már a tiszta megfogalmazása is feltűnően hasonlít a jóval későbbi piramisváltozathoz. Kronológiai szempontból a babiloni szöveg nemcsak sokkal régebbi, mint az arab vagy ókeresztény változat, hanem mindenekelőtt abból a bibliai változatból is származik, amely végül bevezette a bárkát ebbe a keretbe. Ennek a helyzetnek a magyarázatára az arab történészek arról számolnak be, hogy Hermész Babilonban született, de később a Nílushoz ment .
A koptoknál egyedül Hermész képviselte a pogány szokásokat, amelyeket egyszerűen Szauriddal helyettesítettek - a tartalom változatlan maradt. Ez a hagyomány funkcionálisan is elismeri a gízai piramisokat, mint a korai királyok sírját. Fodor valószínűnek tartja, hogy a Surid név mögött valójában maga Kheopsz áll, akit az Africanus nagyon hasonlóan ír elő, mint a Suphis-t. Africanus szerint Suphis egy szent könyv szerzője is. És itt lehet egy igazi hagyomány árnyéka, amely legalább a Középbirodalomig visszanyúlhat, mégpedig a Westcar Papyrusig. A későbbi időkben egy orvosi papirusz a következő szövegeket tartalmazta:
"Ezt a varázslatot a koptosi templom udvarában találta ledobva a templom lektora-papja, mint ennek az istennőnek (=Isis) a misztériumát. A föld sötétben volt, de a Hold megvilágította ezt a könyvet, miközben elvitték. Csodaként Felső- és Alsó-Egyiptom királyának, Kheopsznak."
Még a római korban is biztosak voltak abban, hogy Kheopsz volt a könyvek szerzője. Ezek közé tartoznak az alkimista könyvek, és Hermész immár alkimista könyvek szerzőjeként is ismert volt. Cheops fia, Djedefhor, aki a Papyrus Westcarban játszik szerepet, a Halottak könyvében is úgy véli, hogy felfedezett egy könyvet, amelyet Thoth lábai alatt talált. Ez tulajdonképpen a 4. dinasztia dicsőséges korszakának visszhangja lehet. Hogy a nagy legendák mennyire fennmaradtak Keleten, azt a gízai hagyomány is mutatja, amely ma is (!) érvényes, mert ott még mindig hírlik, hogy a Nagy Piramis alatt van egy sziget, amelyen egy nagyon régi ember él. Egy földgömb áll előtte, amelyről a jövő eseményeit olvashatja.
Az arab hagyomány szerint a Kheopsz piramist al-Mamun kalifa nyitotta meg Harun al-Rashid idejében. Ma az al-Mamun lyuk a Nagy Piramis szokásos bejárata. Az arab szerzők beszámolóitól eltekintve azonban nincs bizonyíték arra, hogy a lyuk korábban ne létezett volna. Mindenesetre a történet tartalmaz néhány következetlenséget, amelyeket nem könnyű megmagyarázni:
" A piramisban található boltíves kamrában megnyílik egy átjáró, amely a piramis legmagasabb pontjára vezet, de nincsenek benne lépcsők. Körülbelül 5 nyílás széles. Azt mondják, hogy az egyik az At. al-Mamun idejében felment oda, és egy kis boltíves kamrához ért, amelyben egy emberszobor állt, zöld kőből, egyfajta malchitból. Elvitték al-Mamunhoz, és kiderült, hogy fedéllel zárták. Amikor kinyitották, egy ember holttestét látták benne, aki aranypáncélt viselt mindenféle drágakövekkel."
"Azt mondják, hogy a piramisban egy zöld kőből, egyfajta malachitból készült emberi lény szobrot találtak, amelyet egy íródobozhoz hasonló fedéllel zártak le. Amikor a fedelet kinyitották, egy emberi holttestet láttak belül... "
A Kheopsz piramisban nincs boltíves mennyezet, sem a sziklakamrában, sem a felső szobákban. Ez a hiba gyakorlatilag minden arab szövegben érvényesül, tehát arról van szó A hitelesség nem lehet jó. A szarkofág leírása határozottan egy antropoid szarkofág leírása a késői időszakból. Ha valóban ott volt, akkor ez egy később behozott temetés, talán még Amasis király holtteste is (lásd fent). A gránitkádról azonban szó sincs! Továbbá nehéz elhinni azt a jelentést, hogy al-Mamun nem találta a megfelelő bejáratot. Az első rablás után senki sem tudta volna úgy helyreállítani a bejáratot, hogy az ne emelkedjen ki az ép(?) burkolatból. A forgatókönyv sokkal logikusabbnak tűnik: a Leszálló átjáróba elsőként behatolóknak feltétlenül látniuk kellett volna a gránitblokkoló köveket a Felszálló járatban! Minden bizonnyal el akarták kerülni, hogy ezeket a köveket eltávolítsák a szűk átjáróban. A logikus következmény az lett volna, hogy egy másik bejáratot vágtak volna át a sokkal puhább mészkövön, hogy elérje a blokkoló kövek feletti pontot. Ezt a helyet pedig előre be lehetett azonosítani, mégpedig úgy, hogy egyszerűen felmásztunk az úgynevezett Sírrabló Aknájára, amely a Nagy Galériában végződik. Az a tény, hogy al-Mamun csak véletlenül hozott létre egy ilyen folyosót, amely történetesen a megfelelő irányba halad, és amely történetesen a megfelelő helyen találkozik a felszálló folyosóval, közvetlenül a blokkoló kövek felett, nem túl meggyőző! Az a történet, miszerint al-Mamun munkásai hallottak egy követ lezuhanni ott, majd a zaj segítségével tájékozódtak, szintén lehetséges magyarázat az utolsó néhány méterre, de nem a teljes leletre. Ha al-Mamun erre az útra lépett, akkor azt is tudta, hová kell vezetnie. Az úgynevezett sírrabló akna lehetővé tette a bejutást a belső helyiségekbe, de a bejárat szűk, és nem tette lehetővé a tárgyak kimozdítását. De al-Mamun ugyanilyen könnyen megtisztíthatott volna egy lyukat, amely a késői időszakban (vagy még korábban), amikor a Leszálló átjáró már ismert volt (lásd fent), és amelynek célja vagy kirablása, vagy a temetése, azaz Amasisé.
A nagypiramis volt első a platón, és jobb állapotban van a többinél. Ez is azt jelzi, hogy nem csak és kizárólag temetkezési helynek épült, hanem az alkimisták titkos tevékenységét szolgálta. Az utódokra már nem vonatkozott a papság megkülönböztetett figyelme?
Szóba kerültek a bányák, és a kőfejtés technikája, azokkal a bronz szerszámokkal nem lehetett olyan hatékony. Szerintem azt nem csak egy fáraó megrendelésére végezték, hanem előrelátóan bespájzoltak belőle.
Azt mondják, az idő foga mindent elrág. (A kőevő óriások sem bírnak minden kőfajtával.)
Az a tény, hogy még állnak az építmények, és nem morzsálódtak talajjá azt mutatja, hogy csak az ipari forradalom megjelenése óta romlik nagyon az állaguk.
Khephrén piramis tetejénél megmaradt burkolatot a szeizmikus mozgások láthatólag megmozgatták: sok kő kicsavarodott kissé, mások kintebb lógnak pár cm-el. Az utóbbi pár évtizedben látványosan megmutatkozott ezek erodálása, amit savas esők és a nedves futóhomok, ami sót is tartalmaz. Ez ellen küzd az egész gízai régészet. Már a 80-as években a japánok azt számolták, le fog törni a Szfinx feje. Eddig semmilyen hathatós megoldást nem találtak, de piramisok fala és a templomok kövei is láthatólag romlanak, nem beszélve a leggyengébb kőállagú Szfinx testről. A nagy köveknél, falaknál jól látszik az oldalról a szelek által neki csapodó (sokszor nedves) homok maró hatása, és az is hogy a kövek eltérő minőségűek! A levegő nedvességtartalma és a mészkőben lévő só kicsapódása még tesz ezen, hiszen ez reakcoióba lép a homokal és nedvességgel (a Nagy Piramison belül is többször el kellett távolítani a falakon kicsapódó sókat). Khephrén kőbányájának maradványa a piramisa közelében. Ennél is jól látszik az erózió, de itt a kibányászást félbehagyták. https://egyptphoto.ncf.ca/Khafre%20N-W%20quarry.jpg https://perstoremyr.files.wordpress.com/2012/12/chephrenpyramid_quarry1_1999a.jpg https://www.wonders-of-the-world.net/Pyramids-of-Egypt/images/Description/Gizeh/Carriere.jpg Itt Kheopsz piramis melletti hajó alakú verem fala (az alsó kép) is már hasonlóan kezd erodálni. A legrosszabb állagú mészkő sajnos a Szfinxnél van, közel a hajdani ártérhez. https://media.springernature.com/full/springer-static/image/art%3A10.1186%2Fs40494-020-0356-9/MediaObjects/40494_2020_356_Fig5_HTML.jpg?as=webp Méhsejtszerű erózió az egyik mészkőtömbön (az alsó kép): https://media.springernature.com/lw685/springer-static/image/art%3A10.1186%2Fs40494-020-0356-9/MediaObjects/40494_2020_356_Fig8_HTML.jpg?as=webp Viszont továbbra is kérdéses a Khephrén piramis burkolatának felrakása, és annak menete (elképzelhető, hogy a Nagy Piramisnál más módszert használtak): https://www.youtube.com/watch?v=43V9RTpnxbk&t=183s A filmben mutatják a kötőköveket a burkolatköveken belül. Majd nézd meg, hátha lesz véleményed a burkolókövek felhelyezéséről (de előtte tanulmányozhatod legalább mások teóriáját, ami már elértek, pld. https://www.cheops-pyramide.ch/khufu-pyramid/casing-stones.html) Egyébként a Khephrén piramisát nem mérték olyan pontosan, mint Khufuét; az alap oldalainak hossza akár 15 cm-t is eltérhet, de a derékszögek hibája nem nagyobb, mint 1´15´´ (Maragioglio és Rinaldi 1966, 50). A helyben bányászott mészkövek miatt is kellett befedni a piramisokat turai mészkővel, a templomokat gránittal. Monnier a könyvében bemutatja azt a 4 fő kőzet típust, amit a gízai piramisoknál használtak: http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=568G_zai_k_337_zetek.jpg A legfelső képen helyi nummulit mészkő, amit a Nagy Piramis belső tömbjeinél használtak. A második képen: a helyi (jobb állapotú) mészkőből készült ún. támasztókövek, amik a turai mészkőből készült burkolókövek mögött helyezkedtek el, ill. részben tartották azokat. A legalsó sorban láthatjuk a turai mészkőből vágott burkolóköveket. A harmadik képen a nagyon kemény gránit szerkezete látható (a képeket Monnier a helyszínen fotózta!). Itt beszélnek erről az erózió elleni küzdelemről, a gízai magaslat mészkő rétegeiről és azok állapotáról: https://heritagesciencejournal.springeropen.com/articles/10.1186/s40494-020-0356-9
A középső piramis alsó 3-4 sorának hatalmas mészkőtömbjei egy alapemelvényt alkotnak. Szintén más korból valók. Asszuáni gránittal burkolták ezeket az Óbirodalom idején. A régebbi szerkezeti elemeket burkolták gránittal.
A gízai Hafré Halotti templom a valaha létezett mesterséges tónál, a Hórusz-tónál található. A tó a Nílus folyó vizeinek szabályozására és tározására szolgált. Ma kevés nyoma látható. A templom a föld felett volt építve, nem homok alatt. A Hórusz-tó vízszintje az idők során változott, de úgy tudom, a templom magasan helyezkedett el a környezetén, így nem volt homok alatt, hanem mindig jól látható volt. Ellenben a Szfinx teste és templomai idejük jelentős részét, kb. 3500 évet a homokba eltemetve töltötték. Ezért lehet az, hogy a Hafré Halotti templom keleti részének cyclop kövei még erodáltabbaknak látszanak, mint a Szfinx templomok megalitikus testmagjainak kövei (bár az erózió hasonló, de mégis a betemetettség jelentős ideje miatt eltérő mélységű).
A cyclop köveknek más jellegzetességeik vannak, mint a Halotti templom többi építőanyagának. Lehner és más kutatók szerint ezek a kövek más stílusban vannak faragva, mint a Halotti templom fő szerkezeti elemei, és ezeknek a köveknek a korábbi korból való eredete indokolhatja ezt a stílusbeli különbséget. A Hafré Halotti templom fő szerkezeti elemei kisebb kövekből vannak, és nem látszik rajtuk olyan mértékű erózió, mint a keleti, bejárati résznél.
Az első két kép itt is a Hafré Templom mélyen erodált küklopszi mészkőtömbjeit mutatja. A többi kép szintén ugyanott készült, a Hafré piramis előtti Halotti templom fő szerkezeti elemeinél. Ezek tipikus IV. dinasztiabeli kőméretek, kőfaragások,.Sokkal kisebb eróziós behatás látszik rajtuk.
Amennyiben ugyan azokról a kőfajtákról van szó, akkor az épen maradt kövek még nem lehettek kifaragva. Másik lehetőség, hogy el voltak temetve vastag homokréteggel, ami felett zajlott az erózió. Az erodálódott kövek egy agresszív savas esőnek, vagy vulkánból eredő maró hamunak lehettek az áldozatai.
Küklopszi kövek Hafré Mortuary Temple (Halotti templom). Ugyanazok a hatalmas, mélyen erodált mészkőtömbök, mint az utolsó két képen szereplő Szfinx- és Völgytemplomban.
Nagyon jó, hogy már drónokról is lehet fotózni, mivel sok újat láthat általa az ember. Azt viszont furcsának találom, hogy a fennmaradt burkolókövek között milyen sok hézag van. Valószínű, hogy egy földrengés volt az, ami megbontotta a burkolatot, mivel még a tetőn lévő kövek is szétcsúsztak. Valóban csak alpinisták mernének felmászni a tetejére.
Kisebb piramidionoknál (melyek kisebbek egy tonnánál), valószínűleg nem foglalkoztak a csapolással. Az említett G1-d jelű gízai mellékpiramis piramidionja alját egyszerűen domborúra csiszolták, ugyanakkor az alatta lévő két kőlap tetejét homorúra, hogy ebbe üljön.
Óegyiptom legrégebbi fennmaradt piramidionja Kheopsz apjáé, Sznofrué. A Vörös Piramis mellett találták meg Dahsurban. Csak 78,5 cm magas, és szét volt törve, de rekonstruálták:
Ennek is az alja csak belesüllyedt egy homorú felületbe. A piramidion oldalai nem egyformán dőlnek, s valamivel meredekebbek is, mint az alatta lévő piramis oldalai (mintha nem sikerült volna az építőknek tartani a dőlésszöget a csúcsig).
Külön érdekesség Khephrén Piramisa, aminek tetejénél mind a négy oldalon megmaradtak a burkolókövek:
Viszont ennek a tetejéről is hiányzik a piramidion! Ha megnézitek a képeket, ennek a piramisnak a tetejére felmászni is veszélyes, kisebb alpinista tudást igényel!
Láthatólag az arabok alulról felfelé bontották le a burkolatot, s itt valamiért megálltak (talán éppen egy háború jött). De kik másztak nagy nehezen fel a tetejéig és mikor, csak hogy lerombolják a csúcsot?
"(csak bemutatsz egy lehetséges módszert, mindenféle régészeti háttér nélkül)."
Igen, ez így igaz. Nem rég óta vagyok itt, de megfogott a te alapos kutatásod, és a képek. Szeretek olyan dolgokon agyalni, ami műszakilag kivitelezhető. Az a hobbim is, hogy használt, kidobott anyagot felhasználva újat készítek belőle. (az a tüske egy kicsi hosszúra sikerült) :-)
A nagyobb piramisok záróköve, a piramidion gránitból vagy bazaltból készült sok esetben. II. Amenemhat dahsuri piramisának 4,5 tonnás csúcsköve fennmaradt: https://as2.ftcdn.net/v2/jpg/04/83/15/35/1000_F_483153556_6wuP606ue2VQGLsVO7Rz6UTUycPzEUL9.jpg Sznofru dahsuri északi piramisának piramidionját megtalálták, turai mészkőből van. Ez a legrégebbi piramidion: https://malevus.com/wp-content/uploads/2024/02/Reconstructed-pyramidion-in-front-of-the-Red-Pyramid-of-Snofru-in-Dahshur-4th-Dynasty-Old-Kingdom.jpg Csak óbirodalmi időkből 9 piramidiont találtak (ebből 2-őt Gízában), de egynek sincs olyan „tüskéje”, amilyet mutatsz (csak bemutatsz egy lehetséges módszert, mindenféle régészeti háttér nélkül). Viszont mégis volt egy hasonló biztosítás (amilyet írsz), mert Lepsius még 1843-ban megvizsgálta a Nagy Piramis csúcsát, ami akkor még sokkal épebb volt, s azt találta a négy felső kő, ami tarthatta a piramidiont, a belső sarkukban egy kiálló négyzetet alakítottak ki, s valószínűleg a piramidon aljában ugyanilyen méretű bevágás volt. Így erre a kiálló négyzetre ültették a piramidion, ami egyben összefogta az alatta lévő négy kőkockát (a Khephrén piramis épebb csúcsának kivitelezése is erre utal). Menkaure G3a jelű mellékpiramisának csúcsköve alján ugyanilyen négyzet alakú 7,5 cm mély mélyedést alakítottak ki, azaz egyfajta csapként szolgált. Tehát így: https://www.cheops-pyramide.ch/image/cheopspyramide/pyramidion.GIF https://www.cheops-pyramide.ch/image/cheopspyramide/pyramidion2.gif A fedőkő felhelyezéséről egy rajz: https://www.cheops-pyramide.ch/khufu-pyramid/great-pyramid/pyramidion.gif Ez is hasonló ahhoz, amit írsz. (Löhner is leírt egy módszert a magyarul is megjelent könyvében.) „Azok, akik elkezdték lebontani a burkolatot, szintén a zárókőnél, fentről kezdték, mivel onnan lecsúszik a kő…” Akkor még semmit nem bontottak a burkolaton (csak vagy 1600 évvel később), már a ptolemaioszi időkben nem volt meg a piramidion (Diodórosz, Plinius). És csak a piramidion.
A Szfinx vitában alapérvnek számít, hogy mivel a két Szfinx templom, a töltésút és a második piramis egy építészeti egységet alkot, és ezért csakis Hafré lehet a Szfinx építője. A töltésút északi oldala mellett egy vízelvezető csatorna halad, és a Szfinx árkának délnyugati sarkába torkollik, ami arra utal, hogy az ősi építőmesterek azután alakították ki az árkot, hogy Hafré töltésútja megépült. Máskülönben a vízelvezetőt nem az árokba ürítették volna.
Ez a megközelítés a korábbiakban vázolt geológiai, archeoasztronómiai stb. megfigyelések alapján téves. Számomra eldőlt, hogy a gízai komplexum alapterve és legrégebbi objektumai vagy 5200 vagy 12000 éves múltra tekintenek vissza.
A Hafré, Menkauré és a Hufu töltésutak asztronómiai megfigyelések alapján lettek kalibrálva még a héliopoliszi papok által. Az elrendezés megfelel az olyan természeti jelenségeknek, mint a napéjegyenlőségek és a napfordulók, amelyek fontosak voltak az ókori civilizációk számára.
A harmadik piramis töltésútja, akárcsak a Szfinx tekintete, egyenesen keletre irányul, igazodva a tavaszi napéjegyenlőség és őszi napéjegyenlőség napfelkeltéjéhez. Azért lett kialakítva, hogy pontosan igazodjon a tavaszi és őszi napéjegyenlőségek napfelkelteihez, ami fontos lehetett a növénytermesztés és az időjárás megfigyelése szempontjából.
A második piramis töltésútja kelettől 14 foknyira délre halad, igazodva a negyedponthoz, ami a téli napforduló és a tavaszi napéjegyenlőség pontja közé esik. Valószínűleg a téli napfordulóhoz és a tavaszi napéjegyenlőséghez igazodik, ami szintén fontos volt az ókori mezőgazdasági tevékenységek és az időszámítás szempontjából.
A Nagy Piramis töltésútja kelettől 14 foknyira északra, igazodva a negyedponthoz, ami a tavaszi napéjegyenlőség és a nyári napforduló pontja közé esik. A töltésút pontosan igazodik a tavaszi napéjegyenlőséghez és a nyári napfordulóhoz, amelyek fontosak lehetettek a mezőgazdasági ciklusokban és az időszámításban.
Az sem lehet - nyilván - véletlen, hogy a Szfinx-templom két átellenes pontja (nyugati és keleti szentély pontja) egy tengelyt köt össze, és ezen a tengelyen a napfény nyílegyenesen a Szfinx vállára, illetve a Hafré piramis déli oldalélére vetül csak az év két időpontjában: a tavaszi és az őszi napéjegyenlőségkor, amikor a nappalok és az éjszakák egyensúlyban voltak.
Azt is tudjuk, hogy a Völgytemplom tetőmaradványai és a falak találkozásánál néhány rést építettek, amelyeken érkező fény megvilágította az oszlopcsarnokot, illetve a szobrokat, és különleges fényjátékot hozott létre az épület csarnok terében. A fény bejutása valószínűleg a napfordulók (téli és nyári napforduló) környékén lehet a legkiemelkedőbb. A napfordulók az év legextrémebb napállásai, amikor a nap a legmagasabb vagy a legalacsonyabb pozícióban van az égen. Ezekben az időszakokban a fény bejutása a templomba is megfigyelhetőbb volt.
A konklúzió szerintem, hogy vitán felül kell álljon, hogy az ókori egyiptomiak nemcsak az idő mérésének, hanem a csillagos égbolt, a horizont és a napéjegyenlőségek megfigyelésének is a megszállottjai voltak (legalábbis a papi réteg). Sőt, a gízai komplexum legősibb alapjainak lerakásakor messzemenően figyelembe vették a Nap égi útját, a csillagállásokat és a napéjegyenlőségeket. Az ókori egyiptomiaknak erős spirituális és vallási kapcsolataik voltak az égi jelenségekkel. Számukra az égi testek mozgása és az évszakok változása isteni üzeneteket hordozott, amelyeket figyeltek és értelmeztek. Az égi jelenségek megfigyelése nemcsak az idő mérése szempontjából volt fontos, hanem az istenek akaratának megértése és az élet és a halál ciklusának szakrális dimenziójának kifejezése céljából is. Az ókori egyiptomi építészetben és városépítésben az égi jelenségek figyelembevétele egyértelműen látható.
Ez az archeoastronómiai megközelítés segített az épületek szakrális jelentőségének megerősítésében és az isteni kapcsolatok kifejezésében az ókori egyiptomi kultúrában.
A piramis funkciójához tartozhatott a vízigény. Azért, hogy ne kelljen ki-be mászkálni a vizes tömlőkkel, kútásásba fogtak. Még az is lehet, hogy eredményesen. (Mózes is fakasztott a sziklából.)
Véleményem szerint, a zárókövet, köveket, már akkor felviszik a „teraszra”, amikor a munkaterület még elég nagy a felrakásához. Daruk, emelők munkások mozgatásához. A négy élhez már lehet igazítani a csúcsot. Amikor az utolsó darabokat kell berakni a helyére, egy teraszt építenek, amiről dolgoznak. Azok, akik elkezdték lebontani a burkolatot, szintén a zárókőnél, fentről kezdték, mivel onnan lecsúszik a kő. Ha a négy oldal felé engedik le, akkor van idejük elvinni a követ, nehogy a következő rázuhanva összetörjön. Megjegyzendő, hogy a mai alpinisták egy függőleges falon is felmásznak. Az ókori bontóknak csak 52°-os lejtőt kellet megmászni. Bronz tüske, kalapács, kötél, elszántság, ennyi az egész.
A Nagy Piramis ún. "vészkijáratának" és "grottójának" keletkezése, értelme sokkal bonyolultabb, mint azt az egyszerű szemlélődők gondolnák a tervrajzok és képek alapján.
(Hasonló rejtély, mikor 2000 éve Plinius említett a kútaknát a Nagy Piramis belsejében, aminek alján a Nílus vize van.)
Nagy bátran írtam, hogy majd beszélgetünk, közben kiderült hogy a tananyag bonyolult, komoly háttérismeret kell hozzá, és egyből ideges leszel, ha ennek hiányát rögtönzött intuíciókkal álcázom.
A tanulmányozás során nagyon megfogott a "bennrekedt munkáscsapat" teória. Valaha ijesztgettem magam a hajótöröttes, Aidás történetekkel. Mielőtt rátérnék az 58 méteres rejtélyre, néhány észrevétel. Azonosulni kell a munkáscsapattal, még ha nem is életszerű az egész ötlet. Az első rémület után a második következik, annak neve pánik. Ufópisztikus gondolat a légjáratokat köldökzsinórként használni a külvilág felé, étel, ital és információ megszerzésére.
Nincs is nagy probléma, főleg ha a megfelelő szerszámokkal együtt rekedtek ott. Akkor kezdhetik is kiásni magukat a slamasztikából. Néhány érzékszerv kiélesedik, gyomor korog, takarók nélkül vesemedence gyulladás alakul ki, később hallucinációk. Önmagában az, hogy tök sötét van kellőképpen demoralizál. Ha egy hajón lennének, lassan felütné a fejét a gondolat, hogy kisorsolják az első ebédet. Lehetetlen, hogy egy munkáscsapat eltévedjen, lemaradjon. Ha pedig áldozatnak hagyták ott őket, akkor illik lenyilazni, vagy legalábbis megfojtani őket, mert még kárt tesznek valamiben.
Az ötletek tetszenek: papok és munkások távoznak a temetés után, Marduk szabadítási akció, akit már vár az égi szekere. Vagy éppen a halálra rémült munkások felmérik a lehetséges károsodás mértékét a földrengés után. Készülhetne egy sorozat, minden epizódban eljátszanának egy verziót. A balul sikerült lélek-kilövő akció, a hermetikusan lezárt kőláda lápisz lazuli golyókon tárolt téridő cseppel. "Ezután megvizsgálták a veszteségeket és a Királyi kamra mennyezetét. Ekkor ásták azt a kis alacsony folyosót, melyet D. fedezett fel, és amely a Királyi kamra fölötti szobába vezet." Fegyelem és kötelesség mindenekfelett!
A kedvenc epizódomban Hufu utasítására leásnak, miután nem találták meg azt, amit annyira kerestek. Közben a ravasz papok kicserélik Hufut egy hasonmásra, aki csodákat tesz, és adót szed.
A szemtanú munkáscsapat tagjait a falazatba illesztik.
A Nagy Piramis csúcsának, az ún. piramidionnak a felhelyezéséről is különböző elméletek vannak. Egyáltalán hogyan vitték fel és helyezték el a záróköveket? De az is kérdéses, hogy mikor került le onnan, hiszen 2000 évvel ezelőtt már egy terasz volt a csúcsán?
A Nagy Piramis mellett 1992-ben véletlenül felfedeztek egy újabb mellékpiramist (G1-d nevet kapta), ami szinte teljesen lerombolódott. Az alapéle csak 22 m volt és a magassága kevesebb, mint 14 méter. Viszont a szerencsés véletlen folytán a piramis csúcsa megmaradt és rekonstruálták:
Máig tart a vita a Nagy Piramis burkolóköveinek felhelyezéséről: hogy az a piramissal, a magkövekkel együtt lettek felhelyezve vagy az építés után felülről lefelé. A másik kérdés, hogy készre voltak-e simítva a felhelyezés idején? Hiszen a piramisnak nyomódó rámpa, vagy bármilyen szánkós felhúzás sértette volna a sima falait.
A G1-d mellékpiramistól jóval nagyobb Henutszen királyné (G1-c) mellékpiramisa (46 m alapélű és majd 30 m magas), a Nagy Piramis keleti oldalán. Franck Monnier ennek megmaradt burkolóköveiről készített képeket az említett könyvében:
Monnier azt írja, befejezetlen burkolatkövek, ami arra utal, hogy a burkolatkő felületeket felülről lefelé fejezték be. A legalsó burkolókő-réteg jól mutatja, hogy a helyszínen fejezték be.
Persze az a kérdés, hogy ugyanezt a módszert használták a Nagy Piramisnál? Tényszerűen ez egykorú a Kheopsz piramisával, hiszen Henutszen Sznofru lánya volt.
Mivel a lélek halhatatlanságának eszméje is a hinduktól származik, a túlvilági élet kézenfekvőnek látszik az egyiptomiaknál is, persze a kiérdemelt Földi élet után. A gyakorolt halotti kultusz azzal inspirálja erkölcsös életre a halandót. A fizikai test megőrzése meg az ÉN tudathoz, az identitás megőrzéséhez kell. Ezt szolgálta a balzsamozás, mumifikálás. Az alkimista papoknak nem az aranycsinálás volt a célja, hiszen abban nem szenvedtek hiányt. Az aranyat akarták porítani, mintegy „gyógyszert” készíteni belőle.
"Az evilági élet a beavatott egyiptomiak számára szinte teljesen a túlvilági élet keretei közé volt szorítva. A papok, a templom őrei, az éjszaka őrzői, akiket úgy is neveztek, hogy „azok, akik ismerik az ég titkait”, és azt tették, amit feltámadottként, Ozirisz fiaiként és reinkarnációiként tenniük kellett. Oziriszként haltak meg, Szeth keze által, aki az anyag zsenije volt, és az alacsonyabb rendű anyagi intellektusé.
„Thoth könyvei elvesztek, de sokan másolták annak idején, így maradtak fenn töredékek. Manethón szerint Thoth 36 525 bölcsességet ismert. Tanításai kitérnek például arra, hogyan lehet az agy azon részeit aktiválni, melyeket nem használunk, hogy tudatunkat tágítsuk. Ennek egyik eszköze volt a „fehér por”. Mezopotámiában ENKI/Éa isten, a Magur volt készítésének első mestere, de „kenning”-jét a félisteni uralkodóknak is el kellett sajátítaniuk. A „nagy vulkánok”: Túbalkain, Melkizedek, Cham ismerték a technológiát, Egyiptomban Ptah isten volt a fő alkimista kovácsmester. A templomok „el-khame” műhelyeiben (Cham-ról kapva nevét) beavatott fémműves adeptusok irányították a munkát.”
„Agyszövetünk 5 %-át nagy energiájú iridium és ródium alkotja, melyek jórészt meteoritokkal kerülnek a Földre.”
A vasmeteorban lévő anyagból készült Tutanhamon tőre, amit bizonyára a papok készítettek számára. Az alábbi idézet, bizonyára csak feltételezés, amit a drága kísérlet költségeinek igazolására „szivárogtattak” ki, a nagyérdemű közönségnek. (de lehetne elérendő cél is a titkos társaság számára)
„A fehér por ellenáll a gravitációnak, – valószínű alkalmazták a piramisok építésénél. Egy másik fantasztikus tulajdonsága, hogy szupravezetőként működik, mert energiaveszteség nélkül tud energiát közvetíteni, elindításához mágneses tér szükséges. Az anyag a benne lévő fény frekvenciáján vezet. Mindezeken túl van még egy hihetetlen adottsága: képes a tér-idő meghajlítására! Úgy gondolom, hogy ezért válik láthatatlanná az anyag 44 %-a, mely a fénykitörés után szintén megváltoztatva fizikai állapotát, számunkra felfoghatatlan minőségében egy másik dimenzióban rezeg, ahonnan előhívható.”
A Hermész/Toth által alapított egyiptomi misztériumok, az okkultizmus, állítólag a hindu mitológiára épült, ahogy a sumér akkád, a zsidó keresztény titkos tanok, a kabbala és gnosztikusok. Mivel a hindu eposzokban már minden „csoda” korábban szerepel, a későbbi átvevők nem szívesen hivatkoznak rá. Ezért a sajátjuknak tekintik. Az egyiptomi papok, a templomok őrzői, olyan titkos ismeretekkel rendelkeztek, amit talán még a királyaikkal sem osztottak meg. Amikor a sártéglából épült masztabákról áttértek a gúlákra, mint sírhelyekre, a papoknak lehetősége adódott a kőpiramisok úgynevezett, tudományos tesztelésére is. (két legyet egy csapásra) A nagypiramis már nem is biztos, hogy temetkezési helynek szolgált, mivel a temetési szertartásokhoz külön templomot, a túlvilágra szánt dolgokhoz raktárhelységeket, halottas kamrát (kriptát) építettek. Ezt a titkos sírhelyet el tudták rejteni úgy, hogy a nagyszabású építkezés leple alatt elkészítették. Maga piramis meg a kísérleteik céljára épült. Persze a sírhely státuszát fenntartva.
Az alkimisták szerint, az elektromágnesség, a porított arany (fehér por) készítéshez szükséges. A piramis csúcsán lévő gúlát arannyal, vagy jól vezető fémmel burkolták. Így villámhárítónak, (begyűjtőnek is) használhatták. A papok valószínűleg tudták, hogy a villámok a talajról felfelé is indulhatnak, nem csak fentről le. Egy ilyen felfelé irányuló villám jól demonstrálhatná a fáraó felszállását az égi világba.
„ Az egyiptomiak mernek nevezték, ennek a szónak a jelentése „a fölemelkedés helye”.” ;-)
Összegezve, a gízai helyszín régebbi eredetére utaló tények:
Az Orion korrelációs elmélet, Gíza mesterséges horizontja, amelyben a töltésutak és más jelentősebb építmények kimutatható geometriai kapcsolatban állnak egymással, a Szfinx közvetlen környezete, a Hafré Halotti templom keleti részének cyclop kövei, a töltésutak legrégebbi nagy mészkőtömbjei, a gízai plató felszíne alatt időről időre feltárt aknák, járatok, a Hafre-piramis alapjaihoz használt hatalmas mészkő- és gránitblokkok alkotta alapemelvény és az ősi legendák, mint pl. Herodotosz, Sztrabón, Euszebiosz beszámolói Egyiptom aranykoráról, adnának ennek az elméletnek alapot.
Műszaki ember lévén, mindig a kisebb erőfeszítést keresem a feladat elvégzése során. Ha még most is a szavannán kialakult agyunkkal gondolkodunk, akkor az ókori ember sem volt butább nálunk. (talán még leleményesebb is mint néhány mai)
Ne felejtsük el a Hafré piramis nyugati végének alsó felét a tömör sziklaágyból faragták ki, illetve több tanulmány is említi, hogy az alsó sorok hatalmas szürke gránit kőtömbjeit az asszuáni kőbányából szállították ide. A Hafre-piramis alapjaihoz használt hatalmas mészkő- és gránitblokkok alkotta alapemelvény sokkal idősebb lehet, mint a piramis többi része.
Emellett a gízai komplexum régebbi eredetére utal Gíza mesterséges horizontja, amelyben a töltésutak és más jelentősebb építmények kimutatható kapcsolatban állnak egymással, és amelynek középpontja a Hafré piramis csúcspontja.
Igen, ez észszerű megoldás, szerintem jóval reálisabb, mint bármelyik kis emelkedési szögű rámpa, akár külön építve, akár spirálisan vezetve képzelik is azt. És a nagy tömbökre is a te elgondolásodat látom a leginkább használhatónak. Ma is ilyen kis lépésekben való alápakolással emelnek meg függőlegesen egyben akár több száz vagy ezer tonnás épületeket, hidakat, hajókat. Csak most már nem kétkarú, hanem hidraulikus emelőkkel. A lényeg, hogy még akkor a helyükre húzzák őket, amikor még csak az első pár szinten tart az építkezés. Majd minden újabb szintet azzal kezdenek, hogy ezeket felemelik, és bepakolják alájuk a következő szint tömbjeit.
A Kheopsz restaurációs elmélethez még annyit, hogy természetesen a Szfinx-árok mellett a piramisok csak akkor lehetnek 12000 évesek, ha lenne egy kisebb ősmagjuk, amelyre a IV. dinasztia fáraói építkezhettek. Ekkor már nem restaurációs, hanem inkább újjáépítési projektekről lenne szó. Az Orion korrelációs elmélet, a Szfinx közvetlen környezete, a Hafré Halotti templom keleti részének cyclop kövei, a töltésutak legrégebbi nagy őskövei és az ősi legendák adnának erre alapot. Ebben az esetben a bányagödrök láthatóan kitermelt kőmennyisége összhangban van az óbirodalmi építkezésekkel. A régebbi, kisebb léptékű építkezés nyomai a látható nyomok alatt lehetnének. A kitermelési arányok ebben az esetben fennálnának.
Annyiban tarom jónak az éleken való szánozást, mert az stabilitást ad a síneknek, kisebb a lejtője és négy helyen lehet egyszerre dolgozni. Mivel brigádokban dolgoznak, a „brigádvezető” irányítja őket a kövek érkezési pontján. A sima burkolaton úgy mennek a kötélhúzók, mint az alpinisták, akik bekötik magukat egy hámba. Mivel csigagörgőn húzzák a szánt felfelé, ők a saját súlyukkal meg lefelé kiegyensúlyozva a követ. Nem kel nagy tapadóerőt a lábukkal kifejteni. Mivel a szán kilincsművel minden létrafokon megállhat, az adott kötélhossznak megfelelő helyen másik csigapárra helyezve nem olyan hosszú kötél, amivel egyszerre fel lehet húzni a teljes (220m) magasságig. A mi a legnehezebb (70 t) köveket illeti, még az első pár szintig jutó kisebb szögű oldallejtőn felhúzzák a még sima tetőre, majd közel a rendeltetési helyén szintenként megemelik. Csak alápakolnak kétkarú emelővel, vagy daruval.
Most adtad ezt a vázlatrajzot a kváderek felhasználásáról. A rajz nem rossz.
Tehát a piramis oldalélén csúsztatod a szánt! Ez nem mehetne inkább a piramis oldalán?
Még a képről is látható, hogy a két húzócsapat nem tud kommunikálni, vagy csak nehezen. Ami az ilyen közös erőkifejtésnél fontos lenne (pld. hogy egyszerre húzzanak). Egyszerűen nem is látják egymást!
Ha a piramis szintjeivel egyetemben felrakatod a burkolótömböket is, úgy hogyan állnak a húzócsapatok a piramis sima oldalán? Hiszen az embereknek mindig lentebb kell állni, mint amilyen magasra húzzák a követ. Ráadásul ez elég hosszú pálya, hiszen az oldalél hossza úgy 220 méter körüli, ami 146 méteres magasságba visz fel.
Ezen az oldalél csúszdán gondolod felvinni a Királyi kamra és a fölötte lévő kamrák 60-70 tonnás gránitlapjait is? Nagyjából ötven méteres függőleges magasságba. Vagy erre lenne más ötleted?
Egy egész tudományos és beavatási komplexum, alkímiai részleggel és titkos kamrákkal helyezkedik el a piramis alatt, erről már Schenouda izgalmas beszámolókat írt. A tervező akár ezek álcázására, védelmére is építhette a piramist.
Mindez még nem zárja ki a nukleáris lehetőségeket, melyeket azért kezdtem el vizsgálni, hogy kizárhassam őket. Hogy miket találtam, arról az "Első happening" c. fél éve készülődő írásban fogok beszámolni.
A Vészkijárat irányairól, szakaszairól (vagy Marduk menekülési útvonaláról) részletesen ír Sitchin az említett könyvében, és megpróbál szörnyen tudományos lenni. Erről a nonszensz járatról azonban én is írtam itt többször, sőt vitattuk sok éve már (akkoriban még volt kivel beszélgessek erről):
Érdekes, hogy már ezt a szegény Hancockot meg Sitchint is lerasszistázzák. Nem tudom ez mire vonatkozna, hiszen néger "civilizációkat" valóban nehéz kutatni, mivel nem nagyon voltak, s nem jutottak el az írás feltalálásáig sem. (Sitchin esetében különösen bájos, hiszen ő még zsidó is volt.)
Közben utánanéztem, Sitchin a The Wars of Gods and Men c. könyvében ír erről.
Hogy hegyekbe zártak és a barlang falát befalaztak különféle hősöket, ilyen szerepelt különféle mítoszokban, legendákban. Meggyőződésem, hogy Sitchin nem nagyon értette a sumér/akkád szövegeket. Már azért sem, mert Marduk nem lehetett Ré. Mardukot se zárhatták a Nagy Piramisba, mivel akkoriban - ahová Sitchin keltezte - még nem is létezett. A Második Piramis Háború i.e. 8670-ben tört ki, mikor Ninurta (Toth) elfoglalta a Nagy Piramist. Mardukot élve a piramisba zárták és onnan a Vészkijáraton keresztül mentették ki.
Egyáltalán hogyan adtak volna tovább az ilyen bonyolult történeteket 5-6000 éven keresztül szájról-szájra, hogy az i.e. 3. évezredben lejegyezzék azokat? Az eredeti babilóni történetben max. egy "hegyről" lehet szó, amit Sitchin kinevezett a gizai Nagy Piramisnak (hogy miért mindenki ezzel a piramissal van megakadva, mikor a mellette lévő piramis csak alig kisebb!?).
Biztos vagyok benne, hogy Sitchin olvasta Peter Tompkins könyvét a Nagy Piramisról, ahol oldalakon keresztül beszél a Vészkijáratról, hogy az alulról vagy felülről nyitották-e meg? Sitchin arra gondolt, van ő olyan ravasz, hogy megoldja ezzel a problémát: tehát a levezető folyosó oldalából vájtak felfelé a Nagy Galéria alsó végéig. De miért nem vájtak egyesesen a piramis oldalából a Galéria aljához? Hiszen az sokkal könnyebb lett volna (Mamun kalifa is így csinálta 831-ben). Akik a Vészkijáratot vájták, pontos tervrajzaik voltak a piramis belsejéről. Szándékosan kerülték meg a gránitdugókat, mert nem akarták a piramis oldalát felhasítani. Ők lehettek, akik a Nagy Galéria tetejéből járatott vájtak a Királyi kamra fölé (ez ugye nem illik valahogy be Marduk menekülésébe).
Ennek ellenére a Nagy Piramis nem csupán "sír" funkcióval bírt, ahogy egy furcsa vallás is körvonalazódik a folyosó- és kamrarendszere kapcsán. Erre utaltak Stadelmann egyiptológus és mások kutatásai is a Nagy Piramisban.
Rét mi a fenének zárták volna a Nagy Piramisba? Nem tudom hogy csinálja Sitchin, egy csomó valótlanságot ír, de más szempontból, ideológiailag, mitikus értelemben a Nagy Piramis elképzelhető, hogy megfelelt, mint "démonkötöző oszlop". Maga a piramis az alvilág "száját" fedte le, s ezért 440 könyök minden oldala (erre vannak utalások). Mitikus értelemben éppen nem Ré, hanem Szét börtöne kellett volna legyen. Legalábbis szimbolikusan. Maga a Királyi kamra nem lehetett "börtön", hiszen az is le volt zárva az előkamra gránitlapjaival. Hanem a föld alatti Szokarisz terme és az alatti részek képviselték a "börtönt". Igazából több szerkezeti elem van, amiről nem igazán tudjuk biztosan, hogy miért csinálták a Nagy Piramisban. De furcsa is lenne, ha mindent tudnánk egy közel 5000 éves építményről. Meggyőződésem, hogy Sithcin rosszul ismerte a Nagy Piramis belsejét, akár Baalbeket (pedig ott is voltak jó meglátásai).
Azt kell mondjam, hogy valójában Kheopsz a világtörténelem egyik legérdekesebb és legrejtélyesebb figurája lehetett.
Utána gondolva, valószínűsíthető, hogy egy ilyen korai, 12000 évvel ezelőtti kitermelési helyszín már mélyen lenne a gízai plató szintje alatt. Az évezredek során a geológiai folyamatok és a természetes erózió erősen módosíthatták volna a területet, így a régebbi kitermelési helyek mélyen eltemetődhetnének az ismert kőfejtési területek alatt. Ezért, ha a gízai nagy piramisok régebbiek voltak az Óbirodalom idejénél (és a Kheopsz restaurációt elfogadjuk), akkor maximum 1-2 ezer évvel lehettek csak idősebbek az elfogadottnál.
Biztos jártál már kavicsbányában, ahol futószalagról osztályozzák a sódert. Bármilyen méretűek is a kavicsok, a keletkező kupac dőlésszöge 52° -nál nem igen különbözik. Nem érdekes? A piramist, a nagyobb köveivel, amit kötésbe raktak, egy földrengés sem tudott lemorzsolni. A díszburkolat meg sokaknak nagyon tetszett, házat csináltak belőle. Oszt joccakát. Neked is :-)
A piramis leleplezős filmben pl. azt mondják, hogy a Nagy Piramis felépülését követően, bizonyítottan átélt három nagy (vagyis legalább 5,5-es erősségű) földrengést. Ezek közül az egyik 1301-ben volt.
Valóban, nehéz elképzelni, hogy a Nagy Piramis akár kétszer is elveszthette a burkolatát. Mivel a korábbi burkolatvesztésnek nincsenek meg a leesett maradványai, illetve a piramis melletti bányagödröknél bizonyítani kéne a kétlépcsős kitermelés nyomait: a 4500 és a 12000 éves kitermelés nyomait (4500 éve is kellett lennie ez esetben kitermelésnek, hiszen az alap mészkövek is sérülhettek nagy számban). Ezek az elmélet gyenge pontjai, de igazság szerint az eddigi elméleteknek is vannak bőven gyenge pontjai.
„Tehát jogos elmélet adódik arra vonatkozóan, hogy a Nagy Piramist Kheopsz nem építette, csak restaurálta, egy hibrid piramissá alakítva azt.”
Az a gyanúm, hogy akkor lesz jogos, ha másodfokon és a kúria szerint is az. A viccet félretéve, szerintem a piramist a burkolatával együtt „emelték a magasba,” mivel csak a legkülső sarkokon tudták pontosan ellenőrizni a mérettartást az építés során. Az utólagos beburkolás nem ad elég kötőerőt a burkoló felület és belső között. Mivel az a tényállás, hogy a burkolatot az egy istenhívők elhordták Kairó építésére.
Azt mondják, hogy a történelmet a győztesek írják. Akiknek a régészek a tanácsadói ezek szerint.
Hogy ne szakadjak el nagyon a nagypiramistól, megint (a mindenkinek van egy használhatatlan elmélete) egy ötlettel állok elő. Amint a járatokat szemléltető rajzokból látszik, a C emelkedő folyosó és a B ereszkedő folyosó, nagyon közel van az alapszinthez. Ezen a találkozási ponton indul a földalatti akna lejárata is. Így a B „ereszkedő” folyosó, az építés során emelkedik a bejárat felé. A D elágazási pont, ahonnan egyenes út vezet a J királynő kamrába, a nagygalériába, és kútaknába. Az ereszkedő folyosó folytatása egészen a földalatti kamrába azért készülhetett, mert a tervezőnek eszébe ötlött, mi van ha barlangok vannak a mélybe és azok nem bírják a nagy súlyt amit a piramis majd elér kész állapotban? Ha beomlik a piramis, az a tervezőre nézve halálos ölelést jelent a fáraótól.
"Véleményem szerint teherhordó funkcióra nem, de hézagok kiöntésére használhattak betont. A lecsorbult, vagy mérethibás kőtömböket „javították meg” ezzel a módszerrel, hogy felhasználható legyen. Ha ezt restaurálásnak nevezik, akkor a fenebánja. :-)"
Igen, abszolút tökéletes lényeglátás! Pontosan ezt akartam kihozni az egészből. Nagy jelentősége van a nyomozásban. Kheopsz ugyanis kétféle módon restaurálhatta a Nagy Piramist. (ami szintén nem volt kis munka, sőt... a 100-200 ezer ezer db burkolókő leszállításához 4 csapatra és 25 évre volt szükség, a Merer papirusz adatai alapján)
1. A Merer dokumentáció alapján (aki egy szállítóhajó és 40 elitmunkás felügyelője volt), Merer munkásfelügyelő beszállíthatta Kheopsznak a turai mészkövet Wadi Al Jarf elosztóközpontból, a Nílus Khufu ágán. Lentebb szerepelt az adat, hogy 100 és 200 ezer között lehetett a piramishoz felhasznált turai burkolókövek száma. Ha a Nagy Piramis régebbi az Óbirodalom idejénél, akkor az évszázadok, évezredek alatt földrengések vagy emberi beavatkozás következtében az építmény ugyanúgy elveszthette a burkolatát, mint az 1301-es földrengés miatt. Kheopsz a piramis azon burkolati részein pótoltatta a hiányt eredeti, beszállított turai mészkővel, ahol a korábbi burkolókövek teljes egészben legördültek a piramis oldaláról.
2. Azokon a burkolati részeken, ahol az eredeti burkolókő csak lecsorbult, letöredezett, megsérült, ott alkalmazhatta Kheopsz az öntött beton technológiát javításra, tömítésre.
Tehát jogos elmélet adódik arra vonatkozóan, hogy a Nagy Piramist Kheopsz nem építette, csak restaurálta, egy hibrid piramissá alakítva azt. A restauráció a százezres darabszámú turai mészkőtömb mennyiség mellett azért is nagyon nehéz és időigényes feladat volt, mert az eredeti burkolóhelyeket az eredeti állapotnak megfelelően kellett helyreállítani, hogy az esztétikai és stabilitási szempontok megmaradhassanak.... Ez egyébként ma, a Mükerinosz piramis felújításánál is óriási probléma. Ezért is álltak el a gránitburkolat restaurációjától.
A sumér szövegek szerint Enki elsőszülött fia, Marduk megszerezte az Egyiptom fölötti hatalmat; itt Ra néven ismerték. Gyermekei, Su és Tefnut adtak példát a későbbi fáraóknak azzal, hogy egymással házasodtak össze. Az ő gyermekeik, Geb és Nut úgyszintén összeházasodtak, így ők lettek a következő királyi pár, s tőlük származik Egyiptom néhány legismertebb isten-uralkodója: Ozirisz, Izisz, a húga és felesége, valamint Szet, és Neptisz, Izisz húga mind az ő gyermekeik voltak.
A családtagok közti házasság olyan örökösödési problémához vezetett, amelynek megoldásához fel kellett osztani az országot. Ozirisz Alsó-Egyiptomot kapta meg, Szet pedig a hegyekkel tarkított Felső-Egyiptomot. Szet elégedetlen volt saját részével, ezért szervezkedni kezdett Ozirisz ellen. Ezzel kezdődtek meg az ősi Egyiptom legendás háborúi.
Itt egy űrkikötős rész van, ami enyhén szólva is túlzás, valamint utalások Ószövetségi homályokra, és hirtelen áttér az Annunaki uralkodók vallásos tisztelete, amiről már korábban bebizonyosodott, hogy jó módszer a jórészt civilizálatlan emberiség kordában tartására.
A Rómeó és Júliára emlékeztető epizód játszódott le: Enlil egyik unokája, Inanna feleségül ment Enki legfiatalabb fiához, Dumuzihoz.(Pásztor!) A két viszálykodó család vonakodva bár, de áldását adta a frigyre. Amikor azonban Dumuzit megölték, miután Marduk-Ra őrizetbe vette az Anunnaki erkölcsi törvények megsértéséért, Inanna megtámadta Marduk-Rát.
Hogy véget vessenek e háborúnak, Marduk-Rát bíróság elé állították Dumuzi meggyilkolásának vádjával, de mivel nem lehetett bebizonyítani, hogy Dumuzi halála gyilkosság vagy véletlen baleset volt-e, Marduk-Rát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, és egy hatalmas, áthatolhatatlan helyre zárták, melynek falai az égig értek.
Sitchin szerint ez a börtön nem volt más, mint a nagy Kheopsz-piramis.Úgy véli a sumér szövegekből készített fordításai megmagyarázzák a nagy piramis belsejében található különös akna rendeltetését. E rejtélyes, kéziszerszámokkal kivésett alagutat, ami a piramis lefelé haladó folyosóját köti össze a fölfelé haladóval, szerinte azért alakították ki, hogy megkerüljék a felfelé tartó folyosót eltorlaszoló hatalmas gránitkövet, s aztán ezen keresztül szabadítsák ki Marduk-Rát, miután börtönbüntetését kegyelemből száműzetésre változtatták.
Az egyiptomi hieroglifák részletesen leírják egy egyiptomi isten elfogását, bebörtönzését és feltételezett halálát.
...az elméletet tárgyalja, hogy amikor az emberek "ámen"-t mondanak imában, állítólag Mardukot, egy anunnaki idegent imádnak, más néven Amun Ra-t. A gonosz istenségként ábrázolt Amun Ra állítólag évezredeken át rejtetten uralkodott a Földön, piramisháborúkat kezdeményezett és saját imádatát hirdette. Az elbeszélés az Anunnakik sokrétű civilizációjába, Marduk származásába és agresszív természetébe nyúlik bele, összekapcsolva a bibliai szövegekkel. Az Amun Ra-t tisztelő titkos társaságokról szóló találgatásokkal és a Vízöntő korszakában bekövetkező hatalomváltásra való felkészüléssel zárul.
Eredeti Sitchin:
…Az, hogy Mardukot élve bebörtönözték a "hegyi sírba", nem kétséges; a megtalált és hitelesen lefordított szövegek ezt tanúsítják. Más mezopotámiai szövegek rávilágítanak sértettségének természetére. Összességében lehetővé teszi számunkra, hogy az események elfogadható rekonstrukciójához jussunk.
…Babilonból és Mezopotámiából kiűzve Marduk visszatért Egyiptomba . Hamarosan meghonosodott Héliopoliszban , "kultuszközpontja" szerepét fokozva azzal, hogy égi emlékeit egy különleges szentélyben gyűjtötte össze, ahová ezután még sokáig zarándokoltak az egyiptomiak.
…De Marduk Egyiptom feletti hegemóniájának helyreállítására törekedett, és rájött, hogy a dolgok megváltoztak, mióta elhagyta Egyiptomot, hogy puccsát Mezopotámiában megkísérelje . Jóllehet Thot, úgy gondoljuk, nem harcolt a fölényért, és Nergal és Gibil messze voltak a hatalom középpontjától, időközben egy új rivális jelent meg: Dumuzi. Enkinek az a fiatalabb fia, aki Felső-Egyiptommal határos birtoka, Egyiptom trónjára pályázott.
…A szövegek alaposan azonosították ezt az istent. A Ninurta-szövegekhez hasonlóan A.ZAG-nak hívják, és a Nagy Kígyó becenevet – ez a név és Marduk becsmérlő enlilit jelzője. Búvóhelye egyértelműen „az E.KUR, amelynek falai félelmetesen elérik az eget”, a Nagy Piramis.
…A Marduk tárgyalásának és ítéletének feljegyzése egy töredékes szövegből érhető el, amelyet a Pennsylvaniai Egyetem Múzeumának babilóniai részlege tett közzé . A fennmaradt sorok ott kezdődnek, ahol az istenek körülvették a piramist, és egy szóvivőnek választott isten megszólította Mardukot „kerítésében”; "aki gonosz volt, ő könyörgött." Mardukot meghatotta az üzenet: "Szíve haragja ellenére tiszta könnyek szöktek a szemébe"; és beleegyezett, hogy kijön és bíróság elé áll.
…Marduk elítélésekor Dumuzi halálának rejtélye problémát jelentett. Nem volt kétséges, hogy Marduk felelős a haláláért. De ez előre megfontolt volt vagy véletlen? Marduk halálos ítéletet érdemelt volna, de mi van, ha a bűne nem szándékos?
…Ott állva, a piramisok szeme láttára, Mardukkal frissen előkerült a rejtekhelyéről, a megoldás rádöbbent Inannára… Volt egy módja annak, hogy Mardukot halálra ítéljék anélkül, hogy ténylegesen kivégezték volna, így szólt: Élve temessék el a Piramisban! Le legyen pecsételve ott, mint egy gigantikus borítékban…
…Az ítélkező istenek elfogadták javaslatait: "Te vagy az úrnő... A sorsot te határozod meg: legyen így!" Feltételezve, hogy Anu egyetért az ítélettel, "az istenek ezután az égnek és a földnek adták a parancsot". Az Ekur , a Nagy Piramis börtönné vált; és úrnője egyik jelzője ezután a „Börtön úrnője” volt.
…Azt hisszük, hogy ekkor fejeződött be a Nagy Piramis lezárása. Mardukot magára hagyva a királykamrában , gránitdugóit a letartóztató istenek kiszabadították maguk mögé a Felszálló átjáró , visszavonhatatlanul elzárva a felső kamrákhoz és átjárókhoz való hozzáférést.
…A „Királykamrából” a piramis északi és déli oldalára vezető csatornákon keresztül Marduknak volt levegője, amit belélegezhetett, de nem volt se élelme, se vize. Élve temették el, kínok közepette halálra ítélték.
Ashur és Ninive ősi romjaiban talált agyagtáblákon őrizték meg: …A feljegyzést Marduk életben a Nagy Piramisban való temetéséről. Az Ashur-szöveg azt sugallja, hogy forgatókönyvként szolgált egy újévi misztériumjátékhoz Babilonban, amely újrajátszotta az isten szenvedését és haladékát. De sem a babiloni változatot, sem a forgatókönyv alapjául szolgáló sumér történelmi szöveget eddig nem találták meg.
… Hienrich Zimmern átírta és lefordította az Ashur-szöveget , aki a Berlini Múzeumban agyagtáblákról , nagy feltűnést keltett a teológiai körökben, amikor 1921 szeptemberében egy előadáson bejelentette annak értelmezését. Ennek oka az volt, hogy kereszténység előttiként misztérium foglalkozó értelmezte. Egy isten halálával és feltámadásával , így egy korábbi Krisztus-mese . szóló 1923-as kötetébe Amikor Stephen Langdon angol fordítást írt be a mezopotámiai újévi misztériumszövegekről címet adta , a szövegnek Bel-Marduk halála és feltámadása , és kiemelte annak párhuzamait Jézus haláláról és feltámadásáról szóló újszövetségi mesével .
…De a szöveg szerint Marduk vagy Bel ("Az Úr") nem halt meg; valóban a Hegyben volt bebörtönözve, mint egy sírban; de elevenen eltemették.
A színészek által játszott drámát az "Istenek és emberek háborúja" című könyv ismerteti. A darab vége felé:
…Jóakarat gesztusaként Gula (Ninurta házastársa) új ruhát és szandált küld Sarpanitnak (Marduk testvérfelesége); Megjelenik Marduk sofőr nélküli szekere is. Sarpanit azonban megdöbben: nem érti, hogyan lehet Marduk újra szabadon, ha olyan sírba zárták, amelyet nem lehet feloldani: "Hogyan engedhetik ki, azt, aki nem tud kijönni?"
…Nusku, az isteni hírnök azt mondja neki, hogy Marduk áthalad a SA.BAD-on, a "vésett felső nyíláson". Elmagyarázza, hogy ez:
Dalat one sha iqabuni ilani Egy ajtónyílás, amelyet az istenek hordanak;
Shunu itasrushu ina biti etarba Az örvényét fel fogják emelni, az ő lakhelyére térnek vissza.
Beléptem a panishuba és megettem. Az ajtó, amely el volt rekesztve előtte
Shunu hurrate ina libbi dalti uptalishu Az üregesedés örvényében, a belsőbe, egy ajtónyílást, amelyet csavarva kell kifúrniuk;
Qarabu ina libbi uppushu Közeledve a közepébe áttörnek.
…Ez a leírás arról, hogyan kell Mardukot szabadon engedni, értelmetlen maradt a tudósok számára; de a versek kirobbanóan jelentőségteljesek számunkra. Amint azt elmagyaráztuk, a szabálytalan és csavarodó C szakasza kútakna nem létezett, amikor a piramis elkészült , és amikor Mardukot bebörtönözték; ehelyett ez volt az a „ajtónyílás, amelyet az istenek fognak hordani”, hogy megmentsék Mardukot.
…A kúttengely hét különálló szegmensből áll, A-tól G-ig:
A felső vízszintes szegmens (A), amely a Nagy Galériából egy függőleges szegmenshez (B) vezet, amely egy csavaró szegmensen (C) keresztül kapcsolódik egy alsó függőleges szegmenshez (D).
Ezután egy hosszú, egyenes, de élesen ferde szegmens (E) következik, amely egy rövidebb szakaszba (F) vezet, amely más szögben hajlik. Az (F) végén egy vízszintesnek szánt, de valójában enyhén ferde szegmens (G) köti össze a kútaknát a leszálló járattal.
Még mindig ismerve a piramis belső elrendezését, az anunnakik rájöttek, hogy a legrövidebb és leggyorsabb módja annak, hogy elérjék az éhező Mardukot, ha átvezetik az összekötő aknát a meglévő „B” és „D” szegmens között – ez mindössze harminckét láb hosszú alagút. a viszonylag puha mészkőtömbökön keresztül; nem napok, hanem órák alatt teljesíthető feladat volt.
…A kútakna bejáratát eltakaró követ a Lejtő járattól "G" felé eltávolítva a mentők gyorsan felmásztak az "F" és "E" ferde szakaszokon. Ahol az „E” a „D” függőleges szegmenshez kapcsolódik, gránitkő borította a „barlang” bejáratát; félretolták – és még mindig ott fekszik, a barlangban. Most a mentők felmásztak a rövid távolságra a "D" szakaszon, és szembefordultak a piramis falazatának első rétegével.
…Harminckét lábbal feljebb, de oldalt feküdt a "B" függőleges szakasz alja és a Nagy Galéria felé vezető út . De ki tudhatta volna, hogyan kell csavaró összekötő tengelyt - "C" - fúrni, kivéve azokat, akik építették a piramist, tudtak a lezárt felső szakaszokról, és tervezték megkeresni őket?
…A marduk mentői, úgy gondoljuk, eszközeikkel áttörték a mészkőtömböket, a "D" és a "B" közötti kapcsolatot: "a belsejébe egy vájtot csavarva fúrnak" a ősi szöveg.
…A "B"-vel elérve a rövid, vízszintes "A" átjáróhoz kapaszkodtak. Ott minden idegen megállt volna, még akkor is, ha olyan messzire ment volna felfelé, mert csak egy kőfalat látott volna – tömör falazatot. Ismét azt javasoljuk, hogy csak az anunnakik , akiknek a piramis terve volt, tudhatták, hogy a velük szemben lévő kő mögött ott húzódik a Nagy Galéria hatalmas ürege , a Királynő Kamara és a piramis összes többi felső kamrája és átjárója. .
…Ahhoz, hogy hozzáférjünk ezekhez a kamrákhoz és átjárókhoz, el kellett távolítani az ékszerű rámpakövet. De túl szorosan beékelődött, és nem lehetett mozgatni.
…Ha a követ elmozdították volna, még mindig ott hevert volna, a Nagygalériában. Ehelyett egy tátongó lyuk tátong, és akik megvizsgálták, mindig a felrobbant és felfújva szavakat használták annak leírására, hogy néz ki; és nem a Galériából, hanem az Aknából készült:
"Az üreg úgy tűnik, mintha hatalmas erő robbant volna fel belülről" a tengely. (Rutherford, Piramidológia ).
…A mezopotámiai rekord ismét megoldást kínál. A követ valóban a vízszintes folyosón belülről távolították el, mert onnan érkeztek ki a mentők. És valóban "iszonyatos erő tört fel"; az ókori szöveg szavaival élve: "Közeledve a közepébe áttörnek." A mészkőtömb töredékei lecsúsztak a Felszálló átjárón , egészen a gránitdugókig; ott találták meg őket Al Mamoon (felfedező) emberei.
A kútakna a nagy piramisban.
…Miután betörtek a Nagy Galériába, a mentők visszavezették Mardukot arra az útra, ahová jöttek. A Leszálló átjáróból érkező bejáratot ismét lezárták, hogy Al Mamoon emberei fedezzék fel. A gránitdugók a helyükön maradtak a dugókat rejtő háromszög alakú csomóponti kővel és a Felszálló átjáróval évezredekig . És a piramis belsejében a felső és alsó részeit eredeti kútakna a jövőben minden nap egy kanyargó, keményen alagúttal összekötő szegmens köti össze.
…És mi a helyzet a piramis megmentett rabjával ?
…a mezopotámiai szövegek arról beszélnek, hogy száműzetésbe ment; Egyiptomban Ra megszerezte az Amen jelzőt , a "The Hidden One".
…Kr.e. 2000 körül ismét megjelent, hogy a felsőbbrendűséget követelje, ezért az emberiség a legkeserűbb árat fizette.
Közben kikapcsolódásképp vélemények Stichinről:
"Nem használ bizonyítékokat, csak ír, amit akar."
"az olyan emberek, mint ő és Graham Hancock, kitalálták a történeteiket, mert rasszisták, és nem láthattak olyan világot, ahol ne fehér emberek alkottak volna csodálatos dolgokat. Tudományos rasszizmusnak hívják."
A Babilóniai Teremtés Eposza leírja, hogy Marduk lázadást vezet az istenek Tiamat ellen, aki pusztítást tervezett nekik. A Tiamat héber rokon szava a TEHOM, amelyet csak a Biblia használ hogy leírjam „a mélységet”, amelyen Isten kezdetben mozgott a teremtésé. Később a "tehom" egy részét bebörtönözték a föld belsejében (a zsidó rabbinikus hagyomány szerint) és kinyitotta, hogy kiengedje a "vizeket alulról" a ugyanakkor a páratető az árvíz során összeomlott annak érdekében hogy elpusztítsa a Noé korabeli civilizációt. Ez a pusztítás az állítólag a Sátán túlzott befolyása miatt jött létre a férfiak ügyeiben, mint például halandók vegyes házassága termelő óriások a földön, különféle súlyos genetikai hibákkal természet. A babiloni változatban Marduk nyer, és dicséretben részesül a többi isten által egy ötven névből álló listán, amelyre visszavezethető az ókor isteneinek nagy része. Ezt az eposzt minden alkalommal felolvasták Újév napja Babilonban, Marduk szobra előtt.
Véleményem szerint teherhordó funkcióra nem, de hézagok kiöntésére használhattak betont. A lecsorbult, vagy mérethibás kőtömböket „javították meg” ezzel a módszerrel, hogy felhasználható legyen. Ha ezt restaurálásnak nevezik, akkor a fenebánja. :-)
Az ókori egyiptomiak által használt öntött beton összetétele más volt, mint a rómaiaké (csak az eljárás volt hasonló: helyben öntötték). Ebben nem volt vulkáni hamu, tufa. Az összetétel valószínűleg hasonló lehetett a modern betonéhoz. A kötőanyag például meszes agyag vagy mész lehetett. Ezt keverték tördelt kőzetekkel, apró kavicsokkal, mészkőtörmelékkel és vízzel a beton szilárdságának növelése érdekében. Azt gondolom, hogy az öntött beton két módon kerülhetett a piramisba:
1. A külső borítása (a turai mészkő alatti kövek), a belső borításának egy része, valamint felső egyharmada mesterségesen előállított, helyben öntött kövekből készülhetett - a Nagy Piramis mintegy 5 százaléka - ez elmélet
2. Hawass szerint a kutatók által vizsgált minták minden bizonnyal az építmény azon részeiből származnak, amelyek korábban felújításon estek át.... későbbi restauráció eredménye - ez biztos lehet
Ez is előfordulhatott. Csak az a kérdés, hogy milyen betont használtak? A Rómaiak vulkáni hamut és ha jól tudom meszet kevertek betonjukba. A nagypiramishoz messziről kellett volna szállítani a tufát.
Véleményem szerint, az ókorban a hajózás volt az a „húzóágazat”, ami manapság a járműgyártás, igaz lecsengőben. Az építőipar mindig a környezethez igazodóan dolgozott. Ahol fa volt fával, ahol kő volt kővel, de leginkább sárral (agyagtégla). A hajózásban volt a high-tech, mivel az nem babra ment, hanem túlélésre. Mivel Egyiptom inkább hajósnemzet volt, mint sivatagi nomád, könnyen adaptálta tudását az építőiparba. A paraszt, akarom mondani mezőgazdasági mindenes, nem szorul másra, csak égi támogatásra.
Még az is lehetséges, hogy az olvasottsági hiátusom, a képzelőerőmet erősíti. Ami azt illeti, gépgyártó technikus a végzettségem, de a famunkákat gyakorlom hobbiként. Ez a történészet egy elkalandozás a részemről, ezért itt zöldfülűnek számítok.
Egy fontos dolog még az öntött beton technológia bizonyításával kapcsolatban, a Nagy Piramisnál. A hipotézis bizonyításához további kőzetmintákra lenne szükség, ezek beszerzésére azonban dr. Zahi Hawass, az Egyiptomi Régészeti Hivatal főtitkára nem adott engedélyt.
Az egyiptomi főrégész azzal érvelt, hogy a Nagy Piramist a történelem folyamán már jó néhány alkalommal restaurálták, és ehhez az esetek jelentős részében betont használtak.
Ha a piramisokat, így a Nagy Piramist is az ókori időktől a modernig sokszor restaurálták, akkor figyelembe véve a Merer papiruszban foglalt feljegyzéseket, elképzelhető, hogy Kheopsz csak felújította, restaurálta a Nagy Piramist (pl. a Merer által beszállított turai burkolókövekkel), amely már régóta ott állt, mint fénylő modell, de amit soha nem tudtak újra megismételni.
Szinte biztos, hogy a Nagy Piramisban használtak öntött beton technológiát („A vizsgált kőanyagokban olyan fázisok jelennek meg, amelyek a természetben nem fordulnak elő, és a bennük található kalcit és dolomit hidratált változata sem ismert természetes képződmény. Ezen felül a szilícium viszonylag nagy mennyisége szintén a minták mesterséges eredetét támasztja alá.” ), csak az a kérdés, hogy
1. a vizsgált minták mennyire reprezentálják a piramis teljes kőanyagát, illetve
2. az égetéses beton elkészítése, amelyhez faszénre lenne szükség, szintén hatalmas munkát jelentene, mivel a fűtés, a kőzetek összetevőinek megfelelő hőmérsékletre való felmelegítése és az azt követő keverés mind nagy erő- és időráfordítást igényelne.
Mondok egy példát, hogy miért tanácsolom (aztán mehetsz a kiskertbe kapálgatni).
Gízában találtak egy tárcsaszerű valamit, ami nyilvánvalóan egy szerkezet része lehetett. Goyon is bemutatja könyvében, és vázol néhány lehetőséget. Azt kérdezi, ez egy "csiga?". Goyon ezt írja: "Az egyetlen olyan tárgyunk, amely megközelítőleg elemi csigának tűnik, egy bazaltból faragott eszköz, amelyet Selim Hassan talált a Hentkauesz-piramis közelében."
Még némi hasonlóság van is a tiéddel. S ezért is mondtam, lenne érzéked hozzá, hogy egyiptomi anyagok alapján rekonstruálj használható módszereket vagy szerkezeteket, amit a nagy piramisoknál használhattak Gízában.
Hogy magát a piramis oldalát használták vontatási útnak számos elméletgyártó feltalálása. Rendszerint elmondják, mennyire alkalmatlan a rámpás módszer, de valahogy nem akarják észrevenni, hogy a saját elméletük is több sebből vérzik. Már a 60-70 tonnás gránitlapok közel ötven méter magasra való feljuttatása is ezzel a módszerrel elég kínos. Ez szerintem kisegítő lehetőségként alkalmazhatták bizonyos fázisokban, de a rámpánál egyszerűen abban az időben nem lehetett egyszerűbb és jobb megoldás.
„Annyit már biztosan tudok, hogy a régészetnek a fele sem igaz. A másik fele meg nem tréfa.”
Csatlakozom az előttem szólóhoz! A régészet egyik fele azért nem igaz, mert feltevés. A másik fele meg nem tréfa, mert egy komplett Dinoszaurusz rex csontvázat nem lehet kitalálni visszamenőleg. (A csillagok háborúja más tészta, mert az még előttünk áll)
A mészkő öntéstechnológia, szerintem vegyészet „okosban”. Volt valami, amit a Nílus vízébe kevertek, amitől a homok, kővé vált. Ha már konteózunk, ez is belefér.;-)
Köszönöm az ajánlatokat. Lehet, ha több időm lesz jobban elmélyedek az Egyiptomi témában. De már közeleg a tavasz, a kerti (kézi) munkákra kell fókuszálni.
Ahogy elnézem azokat az eszközöket és szerszámokat, egyik sem aksiról, vagy villamosan működik. Ebből csak arra tudok következtetni, hogy akkor lassabban forgott a Föld, vagy 35 órából állt egy munkanap.:-)
Jó ég, soha nem fogok érteni a piramisból semmit, pedig már két éve tanulom itt. Annyit már biztosan tudok, hogy a régészetnek a fele sem igaz. A másik fele meg nem tréfa. A precíziós munkatárs a német Borchardt záróköves teóriája nevetséges, ahogy a "menekülő járat temetés utánra" szintén. Teljesen reménytelen eset vagyok, most is a vészkijáratban felismerni vélem a szabadító mesét, mióta tiltjátok Sitchint, folyton találkozom vele. Most is rákerestem, hogyan ásták/ szabadították ki Marduk-Rét. Olvasom, hogy a bárkába nem kellett összefogdosni minden állatot, logikus, hogy sok jó genetikai kód kis helyen is elfér! Azért nevetek, mert elképzelem most az arckifejezéstek. Mindez csak konteó-Coelho (Szegedi gyűjtés). Tájékoztatásul szükségesek, aztán vagy elhatárolódás, vagy nyomozás lesz belőle. Az is volt, hogy Ehnaton=Mózes...
Nagyon jók ezek az igényes régi hsz-ek, kifejezetten érdekelne, hogy végül is kialakult valamilyen konszenzus a vészkijáratról?
Mielőtt még teljesen új eszközöket találsz ki az óbirodalmi egyiptomiak számára a kőszállítás, kitűzés területén... Ezek bármire vonatkozhatnak, felesleges a Nagy Piramist emlegetni! Vonatkozhatnak a perui inkaépítőkre, a kínai Nagy Fal építőire vagy a középkori templomos várépítőkre... Vagy teljesen új, mai építőkre.
Javaslom az olyan könyvek átnézését, mint pld.:
Clarke és Engelbach: Ancient Egyptian Masonry, 1926.
Dieter Arnold: Building in Egypt: Pharaonic Stone Masonry, 1991.
Georges Goyon: Le Secret des bâtisseurs des grandes pyramides: Khéops, 1977.
Ezek részletesen beszélnek az egyiptomi kőműves, építészeti technikákról, nagyon sok képet tartalmaznak. Alapvetően az itt talált ősi eszközök, szerszámok alapján írnak. Olyan képeket, sírfreskókat elemeznek, melyek összefüggésben építkezésekkel, azok technikáival. Ugyanígy elemeznek meglévő falakat, építményeket, vontatási út vagy rámpamaradványokat. Gízában számos eszköz, kötél, csiga, stb. előkerült, még a kőfejtők vagy rámpák maradványai is! Például Khephrén mellékpiramisa alatt egy ún. szoborszállító szánkó szétszedett darabjait találták meg.
Nem az ugyanis a kérdés, hányféle megoldással lehetne felépíteni egy egyiptomi piramist (nyilván lehet egy csomót találni, a darutól a léghajókig), hanem hogy eredetileg hogyan épült. Ezen könyvek alapján próbálj rájönni bizonyos eszközökre, amelyeket lehetséges módon használtak 4600 évvel ezelőtt. Hiszen láthatólag lenne érzéked hozzá.
Az alábbi képek Goyon könyvének német kiadásából vannak (ez meg volt már a 80-as években a Fszek központi könyvtárában, s onnan kölcsönöztem ki akkoriban):
Még a piramisépítésnél tartva, további ötletem támadt.
Mivel maradok a korabeli technológiánál, továbbra kőben és fában gondolkodtam. Az alapok pontos kitűzése, nagyon lényeges a továbbiak szempontjából. Ezért feltételezem, hogy a mesteremberek tudtak 0,5mm pontossággal dolgozni. A kitűzéshez szükséges „műszerek” a következők. Négy darab gránit szintezőlap, amit a derékszög és párhuzamosság szabályai szerint tükörsimára csiszolnak. Belevésnek a rajzon ábrázolt víztároló vályút, a szintezéshez. Kell hozzá 12db ébenfából faragott tájolókocka, amit a rajz alapján készítenek. Első lépésként készítenek egy platót, amire elfér majd a tervezett építmény. Leraknak az első sarokra egy szintezőlapot, majd zsinórral kimérik a másik három helyét kb. 10 centiméter pontossággal. Ez után jön a pontosítás a tájolókockák felrakásával. Mivel napközben olyan meleg van, hogy „hullámzik a levegő”, az éjszakai hűvösben végzik a gránitlapok pontos beállítását. Addig faragják az alapkövet, amíg a lapok azonos szintre kerülnek. Addig forgatják a lapokat, amíg a kockákon lévő kivágásokon átnézve, látniuk kell a kocka mögé rakott lámpa fényét. Ez jelzi, hogy vízszintben, párhuzamban, és derékszögben állnak a szintezőlapok. Ezzel kész a bázis. Minden újabb szint felrakása előtt, a négy sarkkövet ezen a módon beállítják, majd kirakják a keretet, amit aztán kitöltenek. Ha a szintezőlapokat 45°-ra elforgatják, akkor a placcon lévő szintkülönbségeket is kimérhetik, korrigálhatják.
Még egy adalék a kövek mozgatásához. A vízszintes terepen farácsok közé gránitcsúszkákat tűznek, ami egy kopásálló felületet ad zsírozás nélkül is. A már ismertetett kilincsműves szánokat, üzemeltethetik a már kész piramis élére rakott létrákon. A négy él használata, növeli a hatékonyságot.
Az építési időről: piramisépítő királyok rendszerint az uralkodásuk kezdetén nekiláttak a piramisuk építésének, mert az utódjuk rendszerint befejezetlenül hagyta, vagy csak hiányosan fejezte be.
Ha Kheopsz idejébe nem fért volna bele a Nagy Piramis, úgy Khephrénébe sem. De az az igazság, hogy belefért. A mai egyiptológia Kheopsz uralkodási idejének 30-40 évet gondol a korábbi 23 helyett.
A dahsuri Vörös Piramist, Kheopsz apja, Sznofru építtette. Az alapéle 220 méter, azaz csak 10 méterrel kevesebb a Nagy Piramisétól. Itt elég jó viszonyítási alapunk van a burkolókövek egykori felfestett dátumozásai miatt. Tehát az alsó 30 réteget 4 év alatt építették fel, s az egész piramis építésének 10-17 évet becsülnek.
Kheopsznak bizonyosan elment 2 éve a gízai helyszín megtisztítására, az alapszikla ledolgozására, a tervekre, az alap kijelölésére, a kőfejtők megnyitására. A legfelső könnyítőkamrában, a Campbell-kamrában találtak egy kőfejtői jelet: "a 17. évben", ami nyilván Kheopsz uralkodásának 17. évét jelzi. A kamra padlójának alsó síkja 60,69 méterre van a piramis alapszintjétől. Azaz 14 teljes év alatt érhették el ezt a magasságot, ami a piramis teljes tömegéből 2.095.000 m3 (a piramis alapján van egy kisebb, 9 m magas kődomb is, ami lejönne a beépített tömegből). Ez alapján úgy évi 280-300 ezer tonna követ is képesek lehettek a piramisban elhelyezni. Viszont a piramis felső fele (ami viszont csak 559 ezer m3!) lehetett a magasság miatt is a nehezebb rész. Ezt akár 5-7 év is lehetett.
Pár éve találtak papirusztöredékeket Kheopsz 26. uralkodási évéből. Az egyiken Merer számol be turai mészkövek Gízába szállításáról. Pierre Tallet francia régész szerint ezek valószínűleg a Nagy Piramis burkolatához kellettek. Ez egyben azt is jelentené, hogy a piramis burkolatát (115-200 ezer közötti becsült burkolólap) fentről lefelé helyezték fel. Ebben az uralkodási évben bizonyosan teljes magasságában állt a piramis. Ez alapján valószínűleg 25-26 évet vehetett igénybe a Nagy Piramis építése, ami mellett számos más munkálat is folyt (számos masztaba is épült, Gízáig vezették közben a nílusi csatornát, stb.).
Elfogadható a legelfogadottabb elmélet, hogy a piramis egyharmad magasságáig egyenes rámpával, majd a felső kétharmad magasságig spirális rámpával húzták fel a köveket „szántalpakon”, görgőkkel (a technológia váltás előtt az oldallapokat feltöltötték a rámpa törmelékével). Csak ugye az a baj, hogy nincs ezekre semmi konkrét bizonyíték. A piramis oldalainak rámpaként való felhasználása állványokat, hasonlókat feltételez. Az 51,51 dőlési szög tartása az egész építés alatt, a tökéletes vízszintezés, a kövek pontos illesztése, a nyolc oldallap kialakítása, a belső járatok szögtartása sztem gépek, műszerek meglétét igazolja.
Egy 140 m magasra felmenő és 6 fok emelkedésű rámpa kb 1400 m hosszú lenne. Ennek két oldalát se lehetne sokkal meredekebbre építeni, mint a piramis oldalait, hisz akkor leomlana. De egy ilyen rámpa térfogata kb. ötszöröse lenne az egész piramis térfogatának, úgyhogy magát a rámpát sokkal nagyobb munka lenne felépíteni, mint a piramist.
Egyébként a nagy területű alsó és középmagas szintek építésénél, ahol kb. percenként kellett a helyére juttatni a tömböket, nyilvánvalóan sok rámpára lett volna szükség. Emiatt alighanem csak az reális, ha magát a piramis oldalait használták rámpának.
A kisebb, 1,5-2,5 tonnás kövek adják a nagy piramis tömegének nagy részét (kb. 2,3 millió kőtömb). A piramis alapsoraiban vannak még 6-10 tonnás kövek, illetve 17 tonnás burkolókövek. Ezek szállításához viszont jobb lenne az 5-10 fokos lejtésű rámpa alkalmazása, mert a 15-20 fokos lejtésnél jóval nagyobb lenne a munkaerő és anyagköltség. A meredekebb rámpák nehezebben járhatók lennének a munkások és a kövek számára is. A rámpák stabil tartása és az építkezés biztonsága szempontjából is ésszerűbb volt a kevésbé meredek rámpa alkalmazása a kisebb kövek célba juttatásához.
Az összekapcsolt szánok és a talpfák fogaslécként történő funkcionálása meredekebb lejtőnél lehet, hogy jobb lett volna az 50-70 tonnás kövek szállításához. De nehezen elképzelhető, hogy kétfajta lejtésű rámpát alkalmaztak az építéskor. Hiszen Marc Lehner fogalmazott úgy, hogy a piramist csakis egy munkamenetben építették, és úgy haladtak, mint egy 3D-s nyomtató.
Láttam ott sok hihetetlenül dekoratív márványlapot, pl. az egyik elképesztő módon, mintha valami hatalmas festett naplemente lett volna, az égszínkéktől a sárgásvörös árnyalatig menő erezettel. Ezek persze nem a carrarai bányákból valók, hanem tán a világ másik sarkából.
„Ha valóban 25 év alatt építették, akkor évi 100.000 db.-ot kellett a helyére tenni, vagyis kb. napi 300-at, s ha napota 15 órát dolgoztak, akkor óránként 20-at, vagyis 3 percenként 1-et.”
Ilyen mélyen bele sem gondoltam a munkatempóba. Ez a több szánnal való szállítást is megköveteli. (egész szánszerelvény) Az üres szánokat meg a sínek mellett párhuzamosan könnyedén lecsúsztatják. Kész „hangyaboly” lehetett az ilyen munkaterület.
Ha valóban 25 év alatt építették, akkor évi 100.000 db.-ot kellett a helyére tenni, vagyis kb. napi 300-at, s ha napota 15 órát dolgoztak, akkor óránként 20-at, vagyis 3 percenként 1-et. De nyilván nem dolgoztak az év mind a 365 napján, és a magasságtól meg egyébebektől függően nagyon különböző lehetett a napi teljesítmény is, úgyhogy az alsó rétegeken talán a percenként is a helyére tettek egyet, míg a felsőbbeken kevesebbet.
És akkor nem beszéltünk még a burkolatról, ami sokkal pontosabb munkát követelt, s ha úgy csinálták, ahogy a Mentaure piramisnál látható, akkor utólag, a helyükre téve faragták és csiszolták egy síkba őket. Ha ez is belefért a 25 évbe, akkor a mag durva köveit még sokkal gyorsabban kellett rakni.
Engem nem annyira a carrarai márvány, hanem a belőle faragott Dávid és Pieta szobrok ejtenek ámulatba. Na meg azok vázák, amiket alább már megcsodálhattunk.
Az vezérelte a gondolatomat, hogy csak olyan anyagot és eszközöket használva készüljön el a szánszerkentyű, amik akkoriban rendelkezésre álltak. Például kevés volt a jó minőségű fa, ezért egy igényesen megépített sin-úton, sokáig szállíthatták a köveket, (2,5 millió m3) ami elképesztően sok. A homokos rámpán jól tapadnak a sűrűn rakott talpfák, főleg ha még le is cövekelik őket a toldásoknál. A sínek zsírozása nem csak s súrlódást csökkenti, de kíméli őket a kopástól. Igaz 20 évig biztosan nem tartottak ki.
A másik dolog a szervezés, (logisztika) ami egy „futószalag szerű” szállításnál könnyebb, mivel a méretre igazítást, a beépítést is koordinálni kell az építésvezetőnek.
"majd az alsóbrigád az erőkarokkal feltolja a követ a felsőszánnal együtt a „kattanásig”."
Nekem tetszik az elgondolásod. Főleg azért, mert ennek az alsó brigádnak, akik a követ mozgatják, közben lefelé kell lépkedniük. Vagyis ha elegen vannak, akkor tulajdonképpen úgy működik a dolog, mint egy kiegyensúlyozott lift, s az emelőerőt nagyrészt a testük súlya biztosítja.
Nagyon ügyes megoldás, ahogy a kő húzásával váltakozva egy kisebb brigád minden ütemben egyre feljebb húzza a nagyobbik szánt, vagyis a kétkarú emelők tengelypontjait. És ezt a váltakozó mozgást a talpfákba beakadó kettős kilincsmű szabályozza és biztosítja visszacsúszás ellen.
Mussolini monolitjához:
A carrarai bányából mindvégig lefelé kell ereszteni a köveket, 500-800 méterről a tengerszintig, ez azért nagyon más, mint felfelé húzni egy piramis oldalán. A modern eszközök megjelenése előtt a meredek szakaszokon egy a bámulatosan egyszerű módszerrel csinálták, a sziklafelszínbe vájt lyukakba vastag rövid oszlopokat állítottak, s azokra tekerve a köteleket, a súrlódással könnyen szabályozhatták az eresztés irányát és sebességét. Az ökrökre már csak a lankás szakaszokon volt szükség.
Felejthetetlen élmény a carrarai bányát működés közben megnézni. Mindenfelé látni lehet a különböző mai technikákat, és egy nagy szabadtéri bemutatóterepen a régieket is. Lélegzetelállító a kilátás le a tengerig, de maga a felvezető autóút is torokszorító, szerpentineken és hosszú márványalagutakon át. Lenn a hegy tövében pedig kilométereken keresztül végig a kereskedők telepei, a világ számtalan bányájából származó fantasztikus mintázatú lapjaival és tömbjeivel, közöttük pedig a kőfaragó és szobrászműhelyek.
Több helyen írják, hogy ma már márványból lenne ugyanez a piramis. Bár drágább lenne, jelentős környezeti hatásokkal járna, és törékenyebb anyag, ami további műszaki kihívást jelentene. Mindenhogy nagyon kemény meló lenne ma is.
Mi lenne, ha egy megalomán arab emír építtetne magának egy méretében hasonló kőpiramist, mondjuk emlékmúzeumnak és nem sírhelynek? Nem az ősi módszerrel, hanem a legmodernebb technológiával készülne. Már csak azért is élményszámba menne, az építkezés, mert a régiekkel összevetve sok minden kiderülne belőle.
A Nagy Piramis építése komoly technikai és munkaerő-igényes projekt volt ahhoz, hogy a 4600 évvel ezelőtti technológiai színvonalon 20-25 év alatt megépíthessék. A 20-25 év kizárt. Még ma is minimum 20 év lenne az építési idő, mert az építési folyamatot óriási logisztikai, mérnöki és anyagi kihívások nehezítenék.
"Ezeket a tényeket a régészeti leletek bizonyítják, amit a helyszínen és a kiállítótermekben bárki megnézhet. Azonban van egy dilemma azzal kapcsolatban, hogy miként szállították az 5- 100 tonnás kőtömböket a tengerszintről, vagy a Nílus szintjétől a (140 méter) magasban lévő rendeltetési helyükre."
A tömbök nagy részét a helyszínen bányászták. A Nílus vagy 5 méterrel alacsonyabban volt az Óbirodalom idején, de a 140 méternek a fele csak a valós. A piramisokhoz közeli kőfejtőkben ennek csak a harmada/negyede (már mint a helyszíntől mennyivel volt magasabban az adott piramis alapja).
A kis 2 tonnás tömböket, amiből a három piramis nagy része is épült, gond nélkül elvitték.
A nagyobb tömbökre meg lásd az ősi módszert, ami nagyszerűen bebizonyította hatékonyságát, mikor 1929-ben 80 ökörrel elvontattak a kőbányából egy 300 tonnás tömböt, mint itt a korabeli videóban:
Mindenféle dimbes-dombos területen elhúzták, mint láthatod, különösebb gond nélkül, s olyan módszerrel, amit bizonyosan ismertek, hiszen faszán, gerendák és erős kötelek kellettek, amiket írsz is. Hogy szarvasmarhát vagy embereket kötöttek eléjük, azt nem tudhatom, de a szarvasmarha ekkor már 3000 éve háziasítva volt, és a piramisépítők is rengeteg marhát és ökröt ettek meg a csontok alapján.
Még egy kiegészítés az előbbi írásomhoz. Ha képesek voltak megépíteni az általam ismertetett kőszállítási rendszert, akkor meg is tették és nem lepődhetünk meg a nagy méreteken és darabszámokon, ami a nagypiramist jellemzi. A tervező valószínűleg nem tette közkincsé a tervrajzokat, inkább megsemmisítette őket, hogy ne tudják felülmúlni az általa készített művet. Az építési faszerkezetet meg felhasználták minden másra, hiszen fából mindig hiányban szenvedett Egyiptom.
Az ókori építőkövek szállításának lehetséges módja.
Az Egyiptomiak kiváló hajóépítők voltak, már az első dinasztiák idején is, ezért az ácsok és a kötélgyártók már magas színvonalon dolgoztak a nagypiramis építésekor. A kőbányászok és kőfaragók kemény bronzszerszámokat használtak. Ezeket a tényeket a régészeti leletek bizonyítják, amit a helyszínen és a kiállítótermekben bárki megnézhet. Azonban van egy dilemma azzal kapcsolatban, hogy miként szállították az 5- 100 tonnás kőtömböket a tengerszintről, vagy a Nílus szintjétől a (140 méter) magasban lévő rendeltetési helyükre. Az a tudományosan elfogadott verzió, hogy faszánon vontatták fel a lejtőn, erősen tartja magát a különböző fikciókkal szemben. Azonban vannak olyan számítások a Nagypiramis építésével kapcsolatban, amik a mai tudomány számára is kétséges, de elfogadható értéket adnak. Legalább is az akkori tudásszint, és építéstechnológia figyelembevétele szerint.
„Mark Lehner számításainak és kísérleteinek eredménye az volt, hogy 1212 kőfejtő, 1360 kőszállító és 680 kőrakó ember (összesen 3252 fő) elegendő ahhoz, hogy 20 év alatt épüljön fel a nagy piramis.”
Van egy elképzelésem a nagy kövek szállítására, azonban egy méretarányos makettel végzett kísérlettel, le kellene tesztelni a hitelessége kedvéért. Egy átlagosan 5 tonnás, 1m3 mészkőből induljunk ki, mivel ebből 2,5 millió darabot mozgattak meg a nagypiramis építői. A szállításhoz utakat és rámpákat építettek. Ezeknek a rámpáknak a lejtési szöge lényeges, mivel a (4-8°) kis lejtőnek nagy anyagi és munkaerő szükséglete van a kikötőből a helyszínig. Ezért azt a lejtőt, legalább 15-20°-ra módosítanám. Erre a rámpára épül egy talpfákból és sínekből álló „létraszerű faút”. Ezen a lezsírozott sínen csúsztatnám a köveket és a szánokat a kisebb súrlódás érdekében. A koncepció lényegét az egymástól egyenlő távolságra, Kb. 60 cm-re rakott talpfák adják, amik kvázi „fogaslécként” is funkcionálnak. A szánokra pedig „kilincsművet”, a lejtőn való visszacsúszást akadályozó berendezést építenek. A szánokból van egy nagy, amivel a követ íjszerűen kialakított (árbocokkal), erőkarokkal tolják fel egyik talpfától a másikig terjedő távolságra. Csak a kő mozog, ami egy rudazattal maga előtt tolja a kisebb szánt is, a következő talpfába való akadásig. (kattan a rögzítő kilincs) Ennek a lerögzített kisebb szánnak az a feladata, hogy egy kötélzettel összekötve, felhúzzák vele a nagyszánt a következő talpfa emelő pozíciójáig. Tulajdonképpen két munkabrigád dolgozik a szánokkal. A felsőbrigád húzza fel a kőnélküli szánt a „kattanásig”, majd az alsóbrigád az erőkarokkal feltolja a követ a felsőszánnal együtt a „kattanásig”. A munka nehezét az erőkarok végzik, amiket az alsóbrigád húz egy kötélzettel. A kő, a zsírozott síneken csúszik, amik a szánokat is megvezetik, amik a talpfákon csúsznak.
Az a szállítási mód, hogy a követ rögzítik egy szánra, majd azt húzzák fel a kiépített lejtőn jóval nagyobb energiát igényel az általam ajánlott módszernél. Kisebb úthossz, nagyobb lejtő, kevesebb emberi erő kell hozzá. Amennyiben nem csak egy emelő szánszerkezetet, hanem akár tízet használnak, a kiépített útvonalon, (kvázi „vonatszerelvény”) akkor időben is előnyre tesznek szert a másik módszerrel szemben. Hogy miként néznek ki a szánok, az alábbi ábrán látható.
Corliss az Incredible life: a handbook of biological mysteries című könyvében ("Hihetetlen élet: a biológiai rejtélyek kézikönyve", 1981) összegyűjtött néhány régi cikket az unikornisról.
A Nature magazinban jelent meg egy névtelen nélküli cikk 1872-ben (6:292):
"Egy Natalból származó közleményben G. R. Blanche úr azt állítja, hogy B. Bouwer úr a Ngami-tótól mintegy tizenkét napra fekvő Namaqua-földön egy kőbarlangban mindenféle állatot ábrázoló, bushmanok által rajzolt képeket látott, amelyeken az egyszarvú egyértelműen kirajzolódik. Bouwer úr hozzátette, hogy egy öreg bushman Ghanze-ban azt mondta neki, hogy sok évvel ezelőtt látta az állatot, hogy nagyon vad volt, de mostanra eltűnt. Egyébként hallotta, hogy más bushmanok is hasonlóan beszéltek az állítólagos mesebeli állatról. Blanche úr a következőket állapítja meg: "Véleményem szerint az egyszarvú nemrég még létezett Afrikában, és nem bizonyított, hogy mostanra kihalt, de annak valószínűsége, hogy most is létezik, nem túl nagy". Ezt a következtetést a világ más részein Afrikán kívül a vademberek által készített ilyen durva rajzok általános pontosságára alapozza, és felteszi a kérdést, hogy ha az egyszarvú soha nem létezett, akkor miért készültek róla rajzok Namaqua-földön, Natalban, a Transvaal Köztársaságban és a Fokföldi gyarmaton, amelyek ugyanazzal az általános és egy különleges tulajdonsággal rendelkeznek."
William R. Corliss óriási gyűjteményeket halmozott fel könyveiben, cikkeiben mindenféle rejtélyes leletekről. Néha használtam is ezeket, mint a Ceylon-szigeti víztározók esetében:
A Science Frontiers 35. számában írt cikke: ANCIENT EGYPTIANS IN HAWAII (Sept/Okt. 1984). Ebben meg arról számol be, hogy az ősi egyiptomiak nem voltak olyan otthonülő típusok, mert az Csendes-óceán déli részén, sőt a Hawaii-szigeteken is rájuk utaló nyomokat találtak:
Néhány hawaii sziklavéseten jól ismert egyiptomi motívumok, sőt néhány hieroglifa is szerepel. A három fő helyszín a következő:
(1) a nagy sziklák Luahiwában, Lanai szigetén;
(2) az ősi kikötőhely Anaehoomaluban;
(3) Kiiben, Kauai szigetén.
Az egyiptomi jelenlétre utaló bizonyítékok még erősebbek, mint Új-Guineában, ahol az egyiptomiaknak lehetett egy aranybányász-kolóniájuk. Más ősi civilizációk is megfordultak Új-Guineában, ahol sumér gyöngyöket és bronzfegyvereket fedeztek fel ausztrál régészek. Továbbá úgy tűnik, hogy a Közel-Keleten virágzó piaca volt a paradicsommadár-bőröknek, amelyek csak Új-Guineából származhattak.
(Knudsen, Ruth; Egyptian Signs in the Hawaiian Islands, Epigraphic Society, Occasional Publications, 12:190, 1984.)
A Szfinx vagy 5200 vagy 12000 éves. A korai- vagy predinasztikus időszakban a Szfinx valószínűleg az egyiptomiak hitrendszerének részét képezte, amelyben a Napot isteni entitásként tisztelték, és az ő energiájának és erejének közvetítésével hitték, hogy segíteni fog a mindennapi életben és az élet egyéb területein. A Napisten, akit különböző neveken tiszteltek az egyiptomiak, például Ra vagy Re, az élet és a világosság forrásaként volt tisztelve, és az ő kultusza az egyiptomi vallás egyik alapvető elemét alkotta a korai időktől kezdve egészen az ókori Egyiptom késői időszakaiig.
A gízai-fennsík a Szahara sivatag keleti szélén fekszik, ami geológiai értelemben igen fiatal sivatag. A mostani száraz klímája csupán nagyjából 5000 éve köszöntött be. I.e. 3000 előtt még, a mostanra már elsivatagosodott területen, váltogatták egymást a szárazabb és esősebb időszakok. A Szfinx és templomainak mészkő testmagja, a völgyfal keletkezése a pre-Szahara klímaidejébe nyúlik vissza 5000 évnél régebbre. A Szfinx nem csak egyszerűen egy ilyen régi klímakorszakba nyúlik vissza, de ráadásul eleget kell visszamennie az időben ahhoz, hogy beleszámolhassuk a csapadék által okozott nagymértékű mállási és eróziós jegyek kialakulását, amiket főleg a szobor mellett körbezárt árok falain tapasztalunk. Robert Schoch becslése szerint egyes helyeken 1 méternyi vagy akár nagyobb mennyiségű kő erodálódhatott a falakról. Ilyen nagymértékű mállási folyamathoz szignifikáns időtartamra lenne szükség bármely realisztikus klímakörnyezetben. Becslése szerint a Szahara környezet kialakulása előtti több ezer éve történt meg mindez. Ezt a becslést a felszín alatti szeizmikus vizsgálatok adatai megerősítik:
Robert Schoch és Thomas Dobecki felszín alatti szeizmikus kutatásokat (ez egy geofizikai módszer) végzett a Szfinxnél. A Szfinx melletti mészkőtalajban az erózió mértékét is feltérképezték. A Szfinx melletti mészkőtalaj keménynek néz ki, de valójában pórusos. Amióta a mészkövet kivágták, a talaj erodált. A kivágás után az erodálás mértéke, mélysége utal arra, hogy mióta volt kitéve az időjárás viszontagságainak. Az erodálás miatt a kő puhává válik, elporlik. A kőben az erodálás mélysége függ a mészkő keménységétől és az időjárási kitettségtől. A szeizmikus visszaverődésből meghatározható a puha és a kemény réteg határa. Így sikerült megtudni, hogy az árok mészkő talajának mállása a szobor keleti és oldalsó részeinél 50-100 %-kal mélyebb, mint a hátsó nyugati részen. A 3 oldalt kb. 2-2,5 méter mélyen erodált a mészkő lefelé, viszont a Szfinx háta mögött 1,2-1,5 méter erózió található (a hátsó részt később faragták ki). A Szfinx építésének korát eszerint 7-9 ezer évben adták meg, de ez a becslés minimumként vehető figyelembe, mert a mállás léptéke nem lineárisan halad előre. Minél mélyebben zajlik a mállás, annál lassabban halad előre annak köszönhetően, hogy a felette található anyag „védőréteget” képez. Ezért annak a lehetősége is fennáll, hogy a Szfinx legkorábbi része 9000 évnél is régebbre datálható.
Másfelöl a Szfinx és templomainak legrégebbi testmagját Egyiptom klimatológiai történetének olyan periódusában faraghatták ki az anyakőzetből, amikor még alapvetően száraz volt az éghajlat, és az említett testmagokon és az árokfalakon látható erodálási mértéknek volt ideje kialakulni.
R.Schoch szerint a Szfinx testmagja az utolsó jégkorszak vége előtti, 11700 körüli időkből származik. A Szfinx testének legrégebbi részei, a hozzá kapcsolódó struktúrákkal karöltve egykorúak a dél-kelet törökországi Göbekli Tepe lelőhelyével. (2016).
Még a hírekben is benne van a lényeg: "az időjárás, a fosztogatások és az omlás miatt az eredeti kb. 16-18 réteg gránitból már csak 7 rétegnyi maradt, bár a piramis lábánál számos gránittömb hever a mai napig."
Ki is vastagítottam: ilyen burkolótömbök nincsenek a Kheopsz és Khephrén piramisok lábainál! Ott nem is volna mit visszarakni. Itt az eredeti tömböket kellene csak visszahelyezni, melyek legurultak a piramis oldaláról. Nem hiszem, hogy az a piramis-védelem, hogy nézik, hogy romlik a belső mészkőtömbök állaga. Én nem is értem, milyen "piramis-védők" az ilyenek?
Vegyük figyelembe a Szfinx és templomainak legalább 4800-5200 évvel ezelőttre datálásakor, hogy az ókori csúcstechnológiát megtestesítő gránit és diorit vázák Szakkarában, a dinasztikus kor előtti és korai dinasztikus ókori Egyiptomból származnak:
2. A Szfinx projekt keretében több száz, egyenként 50-200 tonnás mészkőtömböt kibányásztak a gízai plató szintje alatti anyakőzetből, majd megmunkálás után azokat (a rendelkezésre álló szűk helyen) akár 40-50 láb, azaz 12-15 méter magasra emelték, majd illesztették őket egymáshoz, hogy azokból megalit templomokat hozzanak létre.
Amikor Colin Reader egy korai dinasztikus szfinxet (4800-5200 éve) egy szoláris kultusszal azonosított, Reader nem értett mást, mint egy helyi napimádó helyet, nem pedig a királyi teológia alapvető elemét. Néhány kora dinasztikus maradvány Gíza közelében, amelyet Karl Kromer régész talált, arra utal, hogy a terület akkoriban lakott volt.
Ennek megfelelően a Szfinx-templom Naptemplom lehetett:
"Január végén robbant ki a botrány az egyik gízai piramis felújítási munkálatai körül: miközben az egyiptomi régiségügyi hatóság vezetője, Mostafa Waziri az évszázad projektjének nevezte a Menkauré-piramis eredeti gránitborításának visszaállítását célzó beruházást, egyiptológusok és régészek arra hívták fel a figyelmet, hogy az minden örökségvédelmi szemponttal és nemzetközi alapelvvel szembemegy.
A Reuters csütörtökön közölte, hogy a szakértők aggályai és az egyiptomi-japán projektre irányuló nemzetközi figyelem arra késztette a hatóságot, hogy felülvizsgálja a renováció terveit.
A három gízai piramis legkisebbike, az i. e. 25. században épült Menkauré-piramis nagyobb társaival ellentétben nem mészkő-, hanem gránitburkolatot kapott, amit az évszázadok során több tényező is károsított: az időjárás, a fosztogatások és az omlás miatt az eredeti kb. 16-18 réteg gránitból már csak 7 rétegnyi maradt, bár a piramis lábánál számos gránittömb hever a mai napig. „A Menkauré-piramis felülvizsgálati bizottsága egyhangúlag ellenezte a piramis alapja körül évezredek óta szétszórt gránit burkolati tömbök újbóli beépítését” – közölte a bizottság csütörtökön.
A bizottság vezetője, Zahi Hawass korábbi régiségügyi miniszter szerint képtelenség meghatározni, hogy az egyes tömböknek hol volt a helyük a piramison, ráadásul a munkálatokhoz cementre is szükség lenne, ami tönkretenné a piramist.
A bizottság azonban engedélyt adott a piramis hajógödreinek feltárására, amelyek hasonlítanak a gízai nagy piramis (építtetője: Hufu, vagy görögösen Kheopsz) mellett talált gödrökhöz – de csak „világos és részletes tudományos vizsgálat” után."
(Tudom, nehéz megérteni, hogy a Szfinx testmag és az árokfal sok ezer évvel idősebb, mint azt az ortodox kronológia állítja, hiszen nincs legalább olyan kulturális kontextus, mint pl. Göbekli Tepénél. Nehéz elhinni, hogy az ismert korolás előtt is létezett fejlett, tudásalapú civilizáció. Hiszen mi vagyunk a legokosabbak, nekünk van okostelefonunk, modern távközlésünk, légi- és űrjárműveink, vezetékes áram stb. Nem lehet így, de mégis a természettudományos bizonyítékok abba az irányba mutatnak.)
A diagram az esővízlefolyás modelljét mutatja a Szfinx-árok körül. Colin Reader, brit geológus megerősíti, hogy az esővízlefolyás modellje teljesen összhangban van a Szfinx árkában található kopás elrendeződésével.
A bizonyítékok arra utalnak, hogy a Szfinx mögötti kőbányákat és a Khafra Causeway (töltésút) északi részét legalább részben Hufu ásta ki. Ezután Hafré dolgoztatott ott egészen a műútig. A bányagödörnek az esőzések idején rengeteg esővizet fel kellett fognia a nyugat-kelet irányú lejtős területen (nem volt jelentős lefolyás - a homok és a meg nem szilárdult kőzettörmelék áteresztőbb), és emiatt sem alakulhattak ki az általánosan elfogadott történeti korban a szoborra és a falra jellemző eróziós jellegzetességek a Szfinx gödörben.
A Szfinx előtti Völgytemplom és Szfinx-templom több száz, egyenként 50-100 tonnás mészkőtömbökből épült, melyeket eredetileg belső és külső gránitborítással is elláttak. A mészkőtömbök és a borítás nagy részét elhordták a Szfinx templomából, a Völgytemplom javarészt megúszta sértetlenül. A mészkőtömbökön, a Szfinxen és az árokfalon látható mély eróziós nyomok vannak; azzal a különbséggel, hogy a mészkőtömbök erodált felszínét a legtöbb helyen visszavágták, hogy gránitborítással fedjék, javítsák őket az Óbirodalom idején. A képen alul látszanak a régi kikötő nyomai. (A Nílus régi, magasabb vízszintű Khufu ága, a piramisig vezető csatorna és az éves árvíz hidraulikus emelőként működött, lehetővé téve a nagy kövek szállítását.)
A Hórusz-piramisz az egyik fejezet vagy szakasz a Piramisszövegek közül. A Hórusz-piramiszból származik, és az Oroszlán csillagképre utal, mint az útjának őreire:
„Hórusz, az uralkodó, akit az Oroszlán áll az útjának őrei követnek.”
Ebben az esetben az „Oroszlán” szó arra utal, hogy az útját őrző istenség vagy entitás hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint az Oroszlán csillagképhez kapcsolódó mitológiai jelentések.
„Szóval meggyőződésem, hogyha ez ennyit emel(ne) az evo rátán, másik fajnak is képesnek kellett volna lennie erre a vívmányra, de más majmok pont olyanok, mint x millió éve ... a mohóság pedig nem a beszédképességből fakad, azt nevezhetjük pozitív, jó képességnek, tán erénynek, bár kétségkívül könnyített kommunikáció kevés ész használattal(!) viszont az uralkodáshoz, ahhoz a fajta uralkodáshoz amit a homo sapiens az előző pár ezer évben elkövetett, és most is elkövet, lényegében csupa állatinál is rosszabb, negatív, aljas, agresszív, alantas, önző tulajdonság szükséges.
Nem vagyunk szimbiózisban a természettel, attól hogy legyőztük sok helyen, és pusztítjuk tovább - ez másfajta kapcsolat, csupán egyoldalú! ;) „
Szerintem meg a beszéd az a kommunikáció típus, amit kimondatlanul gondolatnak nevezünk. A kimondatlan gondolatok is felszínre kerülnek a testbeszéd alkalmával. ( Néma gyereknek az anyja érti a szavát) Azt mondják, rossza az, aki a rosszra gondol. Mivel már említettem, hogy az ember ösztönösen, vagy a tudatalatti alapján cselekszik javarészt. A tudatosságot „erőltetnie” kell ahhoz, hogy elkerülje az ösztön által generált cselekedeteket. A homo sapiens, az értelmes ember, csak úgy lehetett az állatvilágot leuraló populáció, hogy túljárt azoknak az eszén. Ez még nem bűn a részéről, mert az evolúció a nagy agytérfogatot, nagy fej általi szülési fájdalmat és stresszt, a hosszas tanulási időt az önálló életben maradáshoz, a késői ivarérettséget adta az értelemért „cserébe”.
A tudatosság, az értelem, azonban egy kétélű „fegyver”, amit az egyének nem mindig a saját javukra használnak, hanem a közösség érdekében is. Itt van az eb elhántolva, mivel nagyon precízen ki kell mérni a határokat ahhoz, hogy meddig lehet elmenni az önfeladásban, az altruizmusban. Itt jön képbe megint az „erőlködés”, a szabad akarat formájában. Kevés olyan ember van, aki önként és dalolva feláldoz mindent a közösségért. Az én után jön a szűk család, a rokonság, és csak azután a közösség. Ez is evolúciósan kódolt. Ezeket lehet „állatinál is rosszabb, negatív, aljas, agresszív, alantas, önző tulajdonságnak” nevezni, ha csupán a társadalom, az össznépesség szempontjából nézzük. Viszont a társadalom egyénekből áll. A társadalom irányítását, „kordában” tartását is egyének végzik, a saját elkötelezettsége, szabad akarata alapján. Minél többen támogatják őket, annál kevésbé kell erőlködniük az egyéni és társadalmi céljaik elérésében.
A kereszténység minden hibája és bűne ellenére, a szeretetre építkezik, vagyis az altruizmust helyezi előtérbe az önzés helyett. A közösségeket preferálja annak ellenére, hogy az egyház hierarchikus vezetés alatt működik. A józanész diktálja, hogy minden szinten a rátermett, elkötelezett vezető álljon. Az a tény, hogy 2000 éve létezik a kereszténység, még a nagyfokú szekularizáció mellett is.
A szakrális vesztésre áll a profánnal szemben, már ami a nyugati civilizációt illeti. Ahogy veszít az uralmából, úgy kerekedi fölé a káosz. :-(
Az utolsó két kép kivételével: Aranyszikla zarándokhely, Mianmar. (Az egyensúlyozás miatt)
"A pagodához kötődő legenda szerint Buddha egyik látogatása alkalmával egy hajszálat adott Taik Thának, egy remetének. (A remete, biztonságosan bedugta egy hajfürtjébe.) A tincset pedig a királynak adta, azzal a kívánsággal, hogy a hajat egy sziklatömbbe foglalják. A király természetfeletti erőket örökölt apjától , Zawgyitól , aki profi alkimista , és anyjától, egy naga kígyó-sárkányhercegnőtől. Megtalálták a sziklát a tenger fenekén. A buddhista kozmológiában a Tawadeintha mennyország királya, a Thagyamin segítségével megtalálta a tökéletes helyet Kyaiktiyoban és pagodát épített, ahol a szálat rögzítették. Ez a hajszál az, ami a legenda szerint megakadályozza, hogy a szikla lezuhanjon a dombról. A szikla szállítására használt csónak kővé változott."
A szikla egy természetes platformon ül, amely úgy tűnik, hogy természetes módon alakult ki a pagoda építésének alapjául. Ez a gránit szikla ferde síkon fekszik, és az érintkezési terület rendkívül kicsi.
A szikla hajnaltól alkonyatig különböző árnyalatokban csillog (a látvány hajnalban és Napnyugtakor egyedülálló).
Egy vallási szövegek az „Amduat”, amely az alvilág és az élet utáni világ leírását tartalmazza. Ebben a szövegben az elhunyt fáraó utazását a Napisten, Ra által ellenőrzött alvilágban írják le, amelynek során számos vallási és mitológiai szimbólum jelenik meg, köztük az Oroszlán csillagkép is.
Az „Amduat” szövegben az elhunyt fáraó lelke végigutazik az alvilág 12 óráján, ahol különböző istenségek és szörnyek találhatók. Az egyik órán az elhunyt lelke az „Oroszlánküszöb” előtt halad el, ahol az Oroszlán csillagkép és más égi jelenségek kapcsolatba kerülnek a vallási mitológiával és a fáraó lelki utazásával.
Az ókori egyiptomiaknak többféle naptáruk volt az évezredek során. Az újholdtól újholdig terjedő időszakot egy hónapnak tekintették. Ez a naptár 12 hónapot tartalmazott, amelyeket a Nílus áradása és a mezőgazdasági munkák ciklusai határoztak meg. Ez a naptár az égi események, mint például a napfelkelte és a naplemente megfigyelésén alapult. Ez a naptár az ókori Egyiptom egész történelme során jelentős szerepet játszott.
A 365 napos naptár egyfajta szinkronizációt képviselt az égi eseményekkel és a földi időszámítással, de alapjaiban nem ugyanaz volt, mint az az égi jelenségekhez igazodó naptár, amely a napkelte és napnyugta idejét vette alapul. A 365 napos naptár inkább egy stabilizált időrendszert kínált az ókori egyiptomiak számára, amely segítette őket az éves események, például a mezőgazdasági munkák időzítésében és az ünnepek meghatározásában.
"Nyilván fontos volt az idő napra pontos követése, de vajon a gyakorlatiasság, jó termés, jólét, vagy a szellemi, spirituális energiák ismerete-használata miatt?"
A Leo csillagkép, vagyis az Oroszlán, az ókori egyiptomiak számára jelentős szerepet játszott a csillagászati és vallási gyakorlatokban. Az Oroszlán csillagkép az égbolton való megfigyelések során látható volt az ókori Egyiptomban, és az egyiptomiak számára számos mitológiai és vallási jelentőséggel bírt.
Az ókori egyiptomiak számára az Oroszlán csillagkép a Napisten, Ra megtestesülésének szimbóluma volt. A Napisten számos formában és megjelenésben jelenhetett meg az egyiptomi mitológiában, és az Oroszlán egyik formája volt ezek közül. A Napistennek, Ra-nak az uralkodása és hatalma volt az égi világban, és az Oroszlán csillagkép jelképezte ezt a hatalmat és méltóságot az égen.
Emellett az ókori egyiptomiak a Nílus áradásának és a termékenység megtestesítőjének is tekintettek az Oroszlán csillagképet. A Nílus áradása volt az élet forrása az ókori Egyiptomban (a Nílus árvizével társították), és az Oroszlán csillagkép megjelenése az égen kapcsolódott ehhez az eseményhez (az év legmelegebb időszakában történt, akkor is, amikor a nap belépett az Oroszlánba), ami szoros összefüggést mutatott a földműveléssel, a termőfölddel és az élet megújulásával.
Így az Oroszlán csillagkép jelentős szerepet játszott az ókori egyiptomi vallási és kulturális hagyományokban, és fontos szimbólum volt az egyiptomiak számára a Napisten hatalmának, a termékenységnek és az élet megújulásának megtestesítésében.
Az egyik leghíresebb szakasz a Piramisszövegekből, amely az Oroszlán csillagképre utal, az ún. "Szellemtől való elrejtőzés" vagy "Oroszlánküszöb" szövegrész. „Ó, én a két szárnyú sír, a négyszögletes alapú piramis, az Oroszlán Küszöbe, ahol felszáll a szelleme.”
Ez a szöveg arra utal, hogy az elhunyt szellemének sikeresen kell áthaladnia az Oroszlán csillagkép néven is ismert csillagászati jelenségen, hogy eljuthasson a túlvilági utazásában. Ez az egyik példa arra, hogy az ókori egyiptomiak mennyire összekapcsolták a csillagászati jelenségeket és a vallási hitvilágot, beleértve az Oroszlán csillagképet is.
Nyilván nincs a kettőnek köze egymáshoz, de 2012-ben mutattam egy hasonló sziklát, ami a New York állambeli Peekskill falu közelében volt. Ott egy hatalmas gránit félgömb egyensúlyoz egy sziklán:
Az Oroszlán-csillagkép korszakával, hogy az i.e. 10.500 körül volt, de hogy ezt ismerték volna prehisztorikus Egyiptomban, hiszen semmilyen ábra, petroglifa ezt nem bizonyítja. Az akkori egyiptomiak primitív körülmények közt éltek, s más gondjuk is volt, mint az Oroszlán-csillagképet rögzítgessék rejtjelesen...
Mindenesetre Szfinx ettől az időponttól sok ezer évvel későbbi, ahogy az előtte lévő két nagy templom mészkőtömbjei közül kiemelt szervesanyag minták is az Óbirodalom idejét igazolták. Márpedig a két templom anyagát a Szfinx mellől termelték ki.
Az ókori egyiptomiak nem is ismerték az "Oroszlán"-ként azt csillagképet, ugyanis azt hol Szamár, hol meg Kutya csillagképként ismerték.
Emlékeztem homályosan erre a nevére (Sajama), de elfelejtettem. Meg se fordult a fejemben, hogy elbúcsúzik itt Lapajov, és gyakorlatilag már egy (!) hsz-el arrább Sajamaként irkál be. Majd legutóbb kissé meghatódva beszélt saját Lapajovról Sajamaként. Sajnos ez elég cikinek tűnik. Gondolom ezért is törölte ez a nickjét.
„ Nem vagyunk szimbiózisban a természettel, attól hogy legyőztük sok helyen, és pusztítjuk tovább - ez másfajta kapcsolat, csupán egyoldalú! ;) „
Megértem az aggodalmadat a Föld iránt, de gondolj csak bele: a génállományunk megtalálható a flórában és faunában. Az állatvilágban, a csimpánzéval 97%-ban egyezik. A bélflóránkban 2-4 kg. baktérium van, és a vírusok is sajnos jelen vannak. Mi ez, ha nem szimbiózis?
Az ember cselekedetei 90%-ban ösztönös, érzelmi alapon történnek, mint az állatoknál. A tudatosságból, a józanész is sokaknál hiányos. Ennek ellenére az ember magasan kiemelkedik a Földi bioszférából, ami a természet átformálást illeti. Nem rosszindulatból, hanem a túlélés érdekében. Azt azonban elismerem, hogy időnként túltoljuk a biciklit.
"Az elmélet szerint a Kr.e. 10500 volt a fenti idősávon belül az az időpont, amikor a Szfinx tekintetének vonala egybeesett az Oroszlán csillagképpel a horizont legalján (egyezőség)."
Az elmélet .... viszont van egy másik elmélet az egyiptomi naptárrendszerre, ami bár nem ennyire régre nyúlik vissza, de elég hihetően mutatja a többezer évre kiterjedő számításaikat, pontosságukat. Nyilván fontos volt az idő napra pontos követése, de vajon a gyakorlatiasság, jó termés, jólét, vagy a szellemi, spirituális energiák ismerete-használata miatt? Vagy a kettő együtt, egymás mellett, kétirányú (de tán párhuzamos?) utat jelölt?
""A 365 napos egyiptomi naptár napévhossza azonban ¼ napnyi, avagy hatórányi pontatlanságot hordozott, ami azt jelentette, hogy 4 évenként 1 nap csúszásba került a Szóthisz felkelése, amikor is már nem július 19-én, hanem július 20-án kelt fel hajnalban a Sirius csillag. A hiba felismerése ellenére a naptár korrekciójára nem került sor, ezzel szemben hivatalosan rendre meghatározták azt, hogy az aktuális év melyik napjára esik a Szóthisz felkelése. A négyévenkénti egynapos csúszások következtében végül 4x365 év, azaz összesen 1460 év alatt körbejár a naptárban a Szóthisz felkelése, s a csillag e hosszú periódus végén, az 1461. évben újra július 19-én tűnik fel a hajnali égen, ami azt jelenti, hogy 1461 naptári év egyenlő 1460 csillagászati évvel. Ezt a hosszú periódust nevezték az egyiptomi csillagászok „Szóthisz-korszaknak” vagy „Szóthisz-évnek”, amelynek kapcsán rendelkezésre áll egy olyan forrásadat, miszerint a Kr. u. 139. év – Antoninus Pius római császár uralmi idejének 2. éve – Szóthisz-év kezdete volt. Ebből vissza lehet számolni, hogy a hosszú egyiptomi történelemben elméletileg (az 1460 éves ciklusok visszavetítésével) a Kr. e. 1321, 2781. és 4241. évekre Szóthisz-évek kezdetei – tehát július 19-re tehető hajnali Sirius-felkelések – estek. ""
Számomra nehezen hihető, hogy egyszerre kétféle időszámítást "futtattak" - követtek. Ha az évkezdetet mindig jún. 19. és 21. közé tették, más időszakokat számoltak a tavaszpontokként, mintegy hétköznapi és szellemi naptár? Érdekes (bár viszonylag egyszerű matek) hogy másfél Szóthisz-év kb megegyezik egy zodiákus 2160-90(?) éves világkorszakkal - azaz pont 3 Szóthisz-korszak jut a Kos majd Halak korszak 4300-4400 évére.
"ami érdekes, de inkább pesszimista vagyok ez ügyben."
Megértem, mert én is kétségek közt vizslatom, és túl sok a különböző (időpontokban, hatásokban is) vélemény, leírás a korszakokról és "hatásaikról" ...
Olyan értelemben pesszimista, hogy nincs semmiféle hatással ránk, és nem is volt az előző 5-6(?) ilyen 2160 éves ciklus a Föld történetre, történelmünkre, vagy olyan értelemben, hogy a következő (elkezdődött?) Vízöntő nem hoz pozitív változásokat, sőt!? (Hamvas Béla szerint utóbbi verzió nagyon esélyes, ugye)
"nem állja meg a helyét, hiszen itt vagyunk és mi uraljuk a Földet. "
Teljesen más dolog, fogalom uralni valamit, és szimbiózisban lenni vele - főképp úgy, ahogy az ember tette/teszi a bolygóval sok ezer éve, és teszi most is. Egyébként maximum az élővilágot uraljuk, (de inkább pusztítjuk) magát a Földet, és az energiáit egyáltalán nem.
"fel kellett adni olyan élettani „vívmányokat”, ""
Hááát - a beszéden és a két nyíláson át történő légzésen kívül az a "vívmány" miben-hogyan segített vajon az uralkodói cím megszerzésében? Az eszközhasználathoz, a tervezéshez, logikus gondolkodáshoz, értelemhez, alkotói képességekhez semennyi köze nincs - csak beszéd (és ugye a beszéd, a nyelvek sokszínűsége, különbözősége a világon a bábeli zűrzavarral kezdődően(!?) nem biztos, hogy jó irányba viszi a fejlődést, ahogy az írás is kétféle, kétoldalú eszköz a valóban jó kommunikációra ??? :)) és az evés közben beszéd (amit ugye magyar ember nem csinál, de miért is?)
Szóval meggyőződésem, hogyha ez ennyit emel(ne) az evo rátán, másik fajnak is képesnek kellett volna lennie erre a vívmányra, de más majmok pont olyanok, mint x millió éve ... a mohóság pedig nem a beszédképességből fakad, azt nevezhetjük pozitív, jó képességnek, tán erénynek, bár kétségkívül könnyített kommunikáció kevés ész használattal(!) viszont az uralkodáshoz, ahhoz a fajta uralkodáshoz amit a homo sapiens az előző pár ezer évben elkövetett, és most is elkövet, lényegében csupa állatinál is rosszabb, negatív, aljas, agresszív, alantas, önző tulajdonság szükséges.
Nem vagyunk szimbiózisban a természettel, attól hogy legyőztük sok helyen, és pusztítjuk tovább - ez másfajta kapcsolat, csupán egyoldalú! ;)
Amennyiben valóban öntési technológiával készítették a kőtömböket, akkor zsalutáblákkal, és a már megszilárdult kövekkel körülvéve, a helyszínen formába önthették az anyagot. A hozzávalók felhordása (30kg.) fejenként nem olyan időigényes, mint a faragott tömbök felhúzása, helyére illesztése. Az úgynevezett tűzoltó lánc technikával még gyorsabb a hozzávalók szállítása. Lapát, gereblye, vödör, döngölőfa, brigádvezető és munkadal kell hozzá.;-)
Azt hiszem, hogy a videón látott mutatványt, csak az ember képes produkálni az összes főemlős közül. Habár az Indiai városi hulmánok is elég ügyesen ugrálnak a háztetőkön.:-)
„Az idő szubsztancia, amelyből vagyok. Az idő folyó, amely magával ragad, de én vagyok a folyó; tigris, amely szétmarcangol, de én vagyok a tigris; tűz, amely elhamvaszt, de én vagyok a tűz. A világ, sajnos, reálisan létező; én, sajnos, Borges vagyok.”
"A C, O, Na, S, Cl és Ca elemi eloszlási térképei egyértelműen azt mutatják, hogy a Khufu piramis mintáinak szerkezete nem homogén, és teljesen eltér a Maadi és Tura kőbányákból származó mintáktól."
"...Köszönettel tartozom a LARN (Namur, Belgium) és az ATOMKI (Debrecen, Magyarország) tudományos és műszaki munkatársainak."
Az energia azonban módosulhat akár tudat, én tudat, (lélek) formációba is.
Érteni vélem, úgy vélem. A tudat, az én tudat (lélek) feltételezem, egy magánakvaló, magában való önvaló. Az idő egyik megjelenési formája. Ezért félspínű, jobbos és dinamikus is...
Ami azonban mégis része az egésznek, és nem vész el csak átalakul. A nagy összjátékban Istennek neveztük el a karmestert, és képzeljük el valamiféle antropomorf entitásnak.
A mi világunk a lehetséges világok legjobbika, bárhonnan is nézem.:)
„A valamilyen szintű-módozatú kreacionista nézetek (nem a bibliai, vagy az ősegyiptomi teremtés történetekre gondolok, bár utóbbi sok hasonlósága, egyezése távol-keleti hasonló történetekkel igencsak érdekel, mint már írtam) némileg közelebb állnak az érzéseimhez, logikámhoz, mint a spontán-véletlenre épített evo láncolatok, folyamatok. Akár "égből jött teremtők" beavatkozását sem tartom kizártnak, de inkább az "egy idegen lény kalandjai a földi természetben" ami nekem valahogy megállja a helyét, lévén minden más földi élőlény képes egyfajta szimbiózisra egymással és a természettel, mi viszont nem. Az egyetlen, evés közben megfulladni képes”
Magam is érdeklődöm mindenféle teremtéselmélet, kozmológia iránt, de a természetes kiválasztódást tartom a legreálisabbnak. Ha abból indulunk ki, hogy a téridő struktúra, és az anyag elemi részecskéi öröktől fogva léteznek, és mint az energia „módosulatai” örökké megmaradók, akkor nincs szükség teremtőkre. Az energia azonban módosulhat akár tudat, én tudat, (lélek) formációba is. Az ember általi megfoghatóság, az anyag, már egy nagyon durva energiaforma. Elég csak a monolitokra gondolni. Ha minden az emergencia szerint alakul, fejlődik, vagyis a részek összességéből egy azokat nem tartalmazó új jön létre, akkor az is előfordulhat, hogy valahol az univerzumban nálunk felbecsülhetetlenül fejlettebb lények élnek. Még az is elképzelhető, hogy már régtől fogva ŐK „kolonizálják” a galaxisokat, az életre alkalmas bolygókat. De még az is belefér a „pakliba”, hogy nem biológiai, hanem „szintetikus” élettel, intelligenciával rendelkeznek a hódítók.
Az a kételyed, hogy az ember nincs szimbiózisban a Földi élővilággal, nem állja meg a helyét, hiszen itt vagyunk és mi uraljuk a Földet. Azt el tudom képzelni, hogy az uralkodói pozícióért, fel kellett adni olyan élettani „vívmányokat”, mint a fulladásmentes nyelés, de megérte. (Viszont a mohóság is megkéri az árát.)
Az egyiptológusok többsége még ma is azt vallja, hogy az ősi egyiptomiak nem ismerték az állatövet, és hogy a görög-babiloni zodiákus Egyiptomba kb. 2400 éve érkezett meg, feltehetően a görögök közvetítésével. Ez nem jelenti azt, hogy az egyiptomiak nem rendelkeztek saját zodiákussal, vagy nem azonosítottak be számukra fontos csillagképeket a zodiákus övben. A denderai zodiákus (i. e. 1. században) keletkezett, és az egyiptomi, a mezopotámiai és a görög hagyomány szintézisét adja.
Az egyiptomi mitológia a Szfinxet az idővel hozza kapcsolatba, az Idő Urának tartja. Érdekes az egyiptomiaknak az időhöz fűződő viszonya. Kákosy László professzor, híres egyiptológus is megemlíti írásaiban, hogy az ókori egyiptomiak mániákusan igyekeztek pontosan számolni az időt. Fennmaradt forrásokból kiderül, hogy valami miatt féltek attól, hogy elveszítik az idő fonalát. A pontos időszámolás nagyon nagy jelentőséggel bírt.
Sznofru Vörös piramisánál talált piramidion kerülete pontosan 12 könyök hosszú volt, és a pi jelenléte egy körre utal. Egy 12 szeletre osztott kör, a zodiákus. A Nagy Piramis négy oldala négy csillagképet jelöl; a bika, oroszlán, skorpió és a vízöntő. Az ősi egyiptomiaknak nagy valószínűséggel volt egy négy csillagképből álló zodiákusuk. A bika, az oroszlán, a skorpió és a vízöntő csillagképek fontos szerepet játszottak az egyiptomi kultúrában és mitológiában.
A bika például kapcsolódott az istenekhez, például az isteni bika, Apis istenhez, a termékenység és a termékenység szimbólumához. Az oroszlán az egyik legjelentősebb isten, Szekhmet, az isteni női oroszlán, istennőjével kapcsolódott össze, akit a harag és a védelem isteneként tiszteltek. A skorpió is fontos volt az egyiptomi mitológiában, például a skorpióistennel, Serqettel, aki a gyógyítás és a védelem istennőjeként volt ismert. A vízöntő csillagképet nemcsak az egyiptomiak, hanem más ősi kultúrák is ismerték, de annak pontos jelentése és kapcsolata az egyiptomi mitológiával nem olyan jól dokumentált.
Alexander Gurshtein orosz csillagász és egyiptológus szerint „Végkövetkeztetésemnek megfelelően a Nagy Szfinx két csillagkép, a Leo (nyár), és az Aquarius (tél) szimbóluma” (Gurshtein 1999). Az egyiptomi csillagászatra szakosodott Juan Belmonte és munkatársa, Jose Lull vizsgálataik után megállapítják: „Az oroszlánt Leoként lehet beazonosítani” (Belmonte és Lull 2009, Belmonte, 2001).
Robert Bauval műveiben rávilágít arra, hogy az ősi egyiptomi gondolkodás dualisztikus és kozmogonikus volt, amelyben a fenti égboltról és a lenti földről folyamatosan együtt gondolkodtak. A mennyei oroszlán, a Leo, szemben van a mennyei folyóval, a Tejúttal (az égi Nílus), ahogy a földi oroszlán, a Nagy Szfinx is, amely a földi folyó, a Nílus felé néz – ahogy az ábrázolva van IV. Thotmesz Álom-sztéléjén is: egy földi oroszlán kelet felé, egy másik (a mennyei) nyugat felé néz. Az oroszlán az ősi egyiptomi ikonográfia fontos szimbóluma volt. Az Óbirodalom idejére datálható Piramisszövegek megerősítik, hogy a Leo csillagkép a megfigyelések szerint alkonyatkor emelkedik fel a horizontról a nyári napforduló idején (Nílus áradásának kezdete). Ennek köszönhető a Szfinx és az áradás közötti asszociáció létrejötte.
Robert Bauval számítógép rekonstrukciós megfigyelése szerint Kr.e. 10970 és 8810 közötti idősávban (az Oroszlán házában) a Nap tavaszi napéjegyenlőségkor, az Oroszlán csillagképben kelt fel. Az elmélet szerint a Kr.e. 10500 volt a fenti idősávon belül az az időpont, amikor a Szfinx tekintetének vonala egybeesett az Oroszlán csillagképpel a horizont legalján (egyezőség).
Aki egy felvételen - vagy netán Rómában a San Pietro in Vincoliban - megpillantja Michelangelo Mózesét, megdöbbenhet a történelmi hős szarvain. Arról, hogy miképpen lehetnek a zsidók nagy vezérének fején szarvak, ez idáig kétféle magyarázatot hallottam. Az egyik, hogy az ószövetségben eredetileg az állt: "aura volt a feje körül", ám a héber "aura" szó írásmódja csak kissé különbözik a "szarv" írásképétől. Az első fordító elkövette ezt a hibát, a többi pedig azóta ismétli. A másik magyarázat kissé bonyolultabb.
Ez abból indul ki, hogy Mózes kora a koskorszak kezdetére esett. Az asztrológiai nagy napév korszakainak megnevezése és kiszámítása azon a megfigyelésen alapul, hogy a Föld kissé billegve forog. Az ebből származó apró kimaradások évről évre hátráló mozgást adnak ki. Ha a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap delelési pontját (az úgynevezett tavaszpontot) képzeletben rögzítjük az ekliptikán, és az utána következő évek tavaszpontjaival gondolatban összekötjük, akkor megkapjuk ennek a hátráló mozgásnak a pályáját. Egy teljes ilyen kör körülbelül 25000 évig tart.
Ezt felosztva a zodiákus jegyeknek megfelelően tizenkét kozmikus hónapot kapunk, amelyek mindegyikére kb. 2100 év esik. Ha az aranykort az oroszlánban tűzzük ki - hol máshol, hiszen ott van otthon a Nap -, akkor azt kapjuk, hogy Egyiptom fénykora a bikakorszakra esett. (A Nap bikakorszakát hirdetik azok a jellegzetes egyiptomi ábrázolások, amelyeken bikafej látható, szarvai között a napkoronggal.) Ezután következik a kos - nem az ikrek, hiszen ahogy jeleztem, itt hátráló mozgásról van szó-, majd ismét kétezer év múlva a halak. Ez Jézus Krisztus kora (halszimbólum, keresztelés a vízben, stb.)
Ebből a szemszögből van értelme annak a manapság oly sokat hangoztatott, de oly kevéssé értett szlogennek, hogy most a vízöntőkorszakban vagyunk. (Egyébként ez van legalul. A vízöntő a mélypont, a sötétség legalsó pontja. De nyugalom, hiszen ez egyben fordulópont is. Már csak ezervalahányszáz évet kell kibírni, és elindulunk fölfelé a szellemi ekliptikán.)
De vissza Mózeshez. Amikor jön lefelé a hegyről, látja ám, hogy a zsidók az aranyborjú körül ugrálnak, azt istenítik. Mit jelent ez asztrológiai szempontból? Azt, hogy a nép vissza akart térni a bika korába. Mózes erre feldühödött, és fénylő kosszarvakkal a fején szétverte az aranyból készült bikaszobrot. Így demonstrálta, hogy a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni.
Ha magasabbról nézzük, a két szarvmagyarázat egy és ugyanaz. Ha az aurából indulunk ki, akkor a szarvakat az isteni bölcsességnek tulajdonítjuk. Ha a kosból, akkor Mózest kora nagy tudósának tartjuk. Mármost, aki belelát a transzcendensbe, és emellett a korral is tisztában van, az méltán lehet a nép vezetője. Régi korokban a gondolkodás és a szakralitás együtt járt. Mára a helyzet erősen megváltozott. Ez jó, mert a gondolkodás emancipálódott, felszabadult a hit alól, és rossz, mert az ész önkényuralma környezetünk elpusztításához vezetett.
Nem azt mondtam, hogy állandóan esett az eső, hanem, hogy a mainál optimálisabb volt a csapadék. A Szahara hatalmas területe pld. lakható volt. Ebben az időszakban állítják a megalitokat végig az Atlanti-óceán partján.
Ezekről a precessziós világkorszakokról (2160 év), amit főleg az asztrológusok terjesztettek, nem tudok se mellette, se ellene érvelni igazán. Gyakorlatilag az Ikrek korától (i.e. 4500 előttől) lennének kézzelfogható utalásaik, majd az azt követő kétezer éves Bika koráról. De nem nehéz meglátni, hogy a kultúrákból csak szemezgetnek. Ide vesznek a Bikáról szóló különböző hagyományokat Egyiptomból, Krétáról és máshonnan. Ráadásul teszik ezt úgy, hogy tudják, hogy a Zodiákus 12 jegyét csak mi nevezzük ezeken a neveken, az egyiptomiaknál pld. más volt a nevük (a kínaiakról vagy majákról már nem is beszélve). Úgy ez esetben hogyan hódoltak volna az Ikrek, a Bika, a Kos majd a Halak precessziós korának? Aztán a bikakultusz nem csak a Bika-korszakban mutatható ki, hanem mondjuk Catalhöyükben (i.e. 7500-5700) is, ami jóval korábbi a Bika korától.
Baktay Ervin a könyvében bőven beszél a megfelelésekről korszakonként, ami érdekes, de inkább pesszimista vagyok ez ügyben.
Ezekkel az évszámokkal nem tudok vitázni, de a magasabb tengerszint, több csapadék nem éppen a nagy hajóutak ellen szól? Mondjuk lehetett kevésbé viharos, kevésbé szélsőséges időjárás, akkor éppen mellette, de ezek a több ezer évvel ezelőttre szóló modellezések számomra némiképp nagy feltételezési százalékokat takarnak. De akár beilleszthető is lehet az időspirál görbéibe, talán az ember fejlődésével, képességeivel kapcsolatos hullámzó-változó időszakokkal összhangban ...(?) Mert szinte biztosra veszem., hogy van(nak) összefüggés(ek) erősen.
Itt kérdezném most Tőled is, de a topik többi látogatóitól is, a precessziós nagy évek világkorszakainak számolásáról mi a véleményetek? Mennyire játszik szerepet az ilyen korszakok változásaiban, és azon belül az emberek-emberiség viselkedésében, szellemiségében, képességeiben?
A Vízöntő korszak mikor váltja-váltotta a Halak korszakot, és mit okozhat az említett kérdésekben?
Olvastam a sorok között. Gránittömbök maradtak, azokat nem hordták el, csak megrongálták. Majd most Japán régészekkel megállapodást kötöttek. Egyedül nem megy még a rombolás sem, ezért feltételezem a japánok higgadt, virtuóz diplomáciai tehetségének köszönhető az egyezség. A japánok csendes kis fickók, már Hawass zavarosban halászása iránt sem érdeklődtek, némán és vakon ott maradtak, ahová tették őket. Nindzsák, láthatatlanul képesek beleolvadni a környezetükbe. Felajánlották a segítségüket és professzionális szaktudásukat, mély alázattal. Úgy kellett, mert az egyiptomi "régészekkel" szemben ez a nyerő. Nem beszélek szamárságokat, már a 11 éves svájci lány egyik példamondata ez volt anno, amikor németül tanított: "die blöden araber". Tehát a japcsik ma született ártatlan képpel felajánlották hangyaszorgalmukat, cserében csak munkát kértek. Ez azt jelenti, hogy amennyiben kirobbanó siker koronázná ezt a projektet, akkor a többi piramis esetében is folytatódik a gyümölcsöző együttműködés, amikor is megvizsgálják az egyikben azt a bizonyos harminc méteres üreget. (Ha még nem.)
(Még nem? Majd felújításkor mindent szabad.) Ezután semmi sem állítaná meg az elharapódzó renovációs üzletet. Ami nagy hiba lenne több okból is. Csak egyet említek, miután kipusztultunk önhibánkból, vagy egyéb okból, a bolygó megrázná magát és újra indulna a létforgatag. Kiderülne, hogy a harmadik piramist a régi i.sz. 2024-ben, +/- 100 év építették. /Persze akkor már nem években fognak számolni/. Mivel a "gerendák" között vannak ennél jóval idősebbek is, az nem játszik a kormeghatározásnál csak a legújabb adat számít. Egyesek megpróbálkoznának elfogadhatatlan ötletekkel, hogy a múzeum romjai alatt talált régi írásokra hivatkozva "egyiptomiak" maguk építették és valami Menkauré nevű despota volt a névadó, ezeket az áltudományos tévelygőket kiiktatnák, de ennél vadabb elképzelések és évszámok is repkednének, olyanok is, hogy "isteneknek" engedelmeskedtek, és a hallucináció jellegű üzenetekben kapott viszonylatokat és mértékeket építették a piramisokba.
Ha előbb érkezne egy értelmes faj, akkor szintén megvizsgálná ezeket a fensőbb forrás ihlette merőleges menny leképződéseket ott a fennsíkon, és valószínű, hogy elég pontosan meghatároznának mindent, de nem ezért jöttek.
És sietnek is tovább, hogy hallucináció-szerű parancsolatokkal fertőzzenek meg éretlen, kezdetleges világokat.
Ezt a mereven agnosztikus nézetem nem fogadja el :)
A "Teremtés kontra evolúció" topik időszakonkénti olvasása folyamatosan azt súgja(harsogja?) hogy nem bizonyított kellőképpen egyik sem. Tehát egyik "törvényeit" sem vehetjük biztosra.
A valamilyen szintű-módozatú kreacionista nézetek (nem a bibliai, vagy az ősegyiptomi teremtés történetekre gondolok, bár utóbbi sok hasonlósága, egyezése távol-keleti hasonló történetekkel igencsak érdekel, mint már írtam) némileg közelebb állnak az érzéseimhez, logikámhoz, mint a spontán-véletlenre épített evo láncolatok, folyamatok.
Akár "égből jött teremtők" beavatkozását sem tartom kizártnak, de inkább az "egy idegen lény kalandjai a földi természetben" ami nekem valahogy megállja a helyét, lévén minden más földi élőlény képes egyfajta szimbiózisra egymással és a természettel, mi viszont nem. Az egyetlen, evés közben megfulladni képes emlős faj rejtélyéről nem is szólva.
A spirituális énem pedig hajlamos elfogadni a több civilizációs, reinkarnációs életiskolát valamiért, mert el tudom fogadni, hogy az értelmes ember nem ragadozónak, nem harcra született, hanem értelmes alkotásokra, értelmes dolgok teremtésére - bármennyire nem ezt sugallja az előző 2-3 ezer év történelme. A homo sapiens mai formájában //eszközhasználó, beszélő, több ezer kilométerekre vándorló// ugye min. 250 ezer éve él Európában, még régebben Afrikában, ezen időszakba akár 10, vagy több, kialakult, és letűnt civilizáció is belefér, szerintem.
Az i.e. 3. évezred közepe táján, tehát az óbirodalmi piramisok építése idején volt egy rövidebb nedves klíma, ami alatt jóval több eső esett, mint manapság. Ez nyilván kedvezett a mezőgazdaságnak, jólétnek, a népesség növekedésnek is. Már az is mutatja, hogy esővízvezető árkot vájtak Hafré piramisdombjáról lefelé, keletnek, a Szfinx irányában. Ma ilyesmire nincs szükség.
Viszont volt egy ún. atlantikus korszak (i.e. 6000 és 3000 között), ami különösen fontos korszaknak tartok az emberiség történetében.
Ebben a korszakban volt egy hirtelen felmelegedés: több fokkal a mai átlaghőmérséklet felett, a világtengerek szintje a mai fölött volt 3-4 méterrel, a tavak kisebb tengereknek hatottak (Csád-, Kaszpi-tó). A Szahara egy erdős-szavanna volt. Ezen korszak csúcsa i.e. 5000 és 4000 közé esett, ami alatt a Sarkkör jégmentes volt, akár a mai Jeges-tenger is (elárulom, még az Alpok is fagymentes volt akkoriban). Ezen időszak jóval esősebb volt a mainál, ami kedvezett a kibontakozó mezőgazdasági termelésnek.
Már régóta azt gondolom, hogy a mítoszok "Aranykor"-ként jellemzett időszaka ez lehetett! Hogy a két rejtélyes civilizáció: Atlantisz és Hüperborea ebben a korszakban élték virágkorukat, mivel az összes feltétel nekik kedvezett. A görög és más mítoszok szerint Hüperborea az Ural-hegységen túl, az akkori szibériai partokon és szigeten létezett, ahol a klíma is megfelelő volt (éppen Észak- Szibéria átlaghőmérséklete is a csúcsidőszakban a maitól 6-9 fokkal volt magasabb!). Atlantisz pedig ezen korszak végén süllyedhetett el, ahogy azt Kondratov és mások feltették óceáni leletek alapján, és Szolónnak is ezt mondták az egyiptomi papok (s teljesen téves számítás, hogy i.e. 9600 körül süllyedt volna el). Ezen korszakhoz köthetők a nagy prehisztorikus hajózások az Atlanti-óceánon: az Azori-szigetekre vagy a Maderirákra, ill. azok a hajósok, akikről Plutarkhosz beszélt, hogy nekivágtak az óceánnak elérve a túlpartot. Ez mellesleg megmagyarázza, miért jó az a feltevésem, hogy az Argonauták az i.e. 4. évezred közepe táján miért a Jeges-tengeren át tértek vissza: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=106545768&t=9000303
"A Balti-tenger felszíne alatt 21 méter mélyen találtak rá arra a közel egy kilométer hosszú kőfalra, ami a kutatók szerint Európa legnagyobb kőkorszaki megastruktúrája lehet. Az alacsony fal vélhetően 11 ezer évvel ezelőtt épült azzal a céllal, hogy a rénszarvasokat olyan helyre terelje, ahol könnyebb volt őket áldozatul ejteni.
A felfedezés gyakorlatilag a szerencsének köszönhető, ugyanis 2021-ben a Balti-tengert kutató warnemündei Leibniz Intézet geofizikusa, Jacob Geersen csak azért vitte terepre a diákokat, hogy a német partoknál kipróbálják a tengerfenék feltérképezésére szolgáló többsugaras szonárt.
Miután a laborban észrevették a struktúrát, 2022-ben kamerával is feltérképezték a helyszínt, majd a kőfalak láttán felvették a kapcsolatot a régészekkel, akik elmondták: valószínűtlen, hogy egy modern építményt helyeztek volna a víz alá, ahogy az is, hogy természetes folyamat alakította volna ki a struktúrát. Ez arra utal, hogy a fal akkor épült, amikor ez a terület még szárazföld volt, ami 8500 és 14 ezer év közé teszi az építmény korát – előtte jégtakaró borította a területet, később pedig a tengerszint-emelkedés árasztotta el.
A fal egy egykori tó mentén húzódik, és körülbelül 10 nagyobb (akár 3 méter átmérőjű, több tonnás) sziklát tartalmaz, amiket több mint 1600 kisebb (100 kilogrammnál könnyebb) kőtömb köt össze. Mivel a kövek nem egymáson, hanem egymás mellett helyezkednek el, a fal a letöbb helyen egy méternél alacsonyabb. Mivel a nagyobb darabok egymáshoz képest nem szabályosan helyezkednek el, a kutatók úgy vélik, ezeket nem tudták elmozdítani, ezért kötötték össze kisebb darabokkal.
A régészek szerint a struktúrát a kongemosei kultúrához tartozó vadászó-gyűjtögetők építhették, hogy egy helyre hajtsák a rénszarvasokat. Ilyen alacsony falakat Afrikában, a Közel-Keleten és az észak-amerikai Nagy-tavak mélyén is találtak már, akár több kilométer hosszan, és a konszenzus szerint vadászat céljából építették őket – bár az alacsony falakat például egy antilop simán át tudja ugrani, de ha csordában futnak, mégis elkerülik azokat, így könnyű az állatokat egy helyre terelni.
A kutatók további vizsgálatokat terveznek a helyszínen, például búvárokkal, de ezt a rossz időjárás idáig meghiúsította. Pedig nem lehet sokáig várni, a modern tevékenységek – mint a vonóhálós halászat, a kábelfektetés vagy a szélerőművek építése – ugyanis könnyen elpusztíthatják az értékes lelőhelyeket."
Ezt a jelenkori renoválást a Menkauré piramisára értettem, hogy pártolom, aminek számos gránit-burkolóköve ott van a piramis lábainál ill. betemetődve a homokba. Ezek mind egykorúak a piramissal. Ez nem is igazán "renoválás" vagy "újjáépítés", hanem csak a tömbök visszahelyezése, és itt meg is állnak (azaz csak "helyreállítás").
A Nagy Piramis esetében nincsenek ilyen burkolókövek a piramis lábai körül szétszóródva, azok nagyrészét az arabok a 14-16. században elhordták kairói építkezésekhez. Tehát itt újonnan kellene a turai bányákban kibányászni köveket, hogy burkolótömböket faragjanak belőlük, majd felhelyezzék azokat a piramis oldalára. Ez lényegileg különbözik a Menkauré piramis helyzetétől!
Hufu piramisán szerintem soha nem folyt különösebb helyreállítás (csak rombolás). Szolón vagy Platón valószínűleg sosem járt a gízai piramisoknál. Az első görög, aki leírta, hogy ott járt, az Hérodotosz volt i.e. 450 körül. A gízai nagy Piramis a szemlélőben gyakorlatilag egészen a 14. századig azt a benyomást keltette, amit építése idején, hiszen a burkolótömbök többsége a helyén volt!
Gízában valóban folytak helyreállítások, kisebb renoválások a fáraók idejében: először II. Pépi korában az egyik völgytemplomnál. II. Ramszesz idején is több helyen, majd I. Pszammetik i.e. 660 körül végeztetett felújításokat (éppen) a Menkauré piramison és a Szfinxszen.
A jezsuiták szétmentek a világba, ők hatoltak be a dél-amerikai, afrikai dzsungelekbe. Elsőként jelentek meg Japánban. A terjeszkedésük a 16. századtól kezdődött. Igen, írtak jelentéseket a Vatikánnak, ahogy korunk diplomatái is. Ezeknek is köszönhetjük a világ megismerését. De a középkorban a felek nem nagyon válogattak az eszközökben...
Maga a rend-alapító, a spanyol Loyolai Ignác is egy különös figura volt (Charroux a mennyből leesett, lesántult Luciferhez hasonlította). Én nyilván az értékeikről beszéltem, amikor Kircher Atanázt említettem, hiszen sok minden felhozható az akkor katolikus egyház ellen (abban az időkben vallásháborúk folytak, vagy a fél Európában boszorkányokat égettek ezrével, nevetséges indokok alapján).
„ha már van egy (3?) ilyen csodánk több ezer évvel ezelőttről, amit még ma sem tudunk teljesen megmagyarázni, legalább újítsuk fel őket úgy, hogy még kétezer vagy több évig maradjanak.”
Ez nem így működik. Az új helyet követel magának. Ha van még hely, akkor ráépítkezik a régire, ha nincs, akkor eltörli a régit. Ez evolúciós törvény, nincs kibúvó alolla. :-(
„az immár keresztény Római birodalom kifüstölte őket Izrael földjéről, kiirtották, szétkergették őket. Azóta élnek több diaszpórában.) Namost ez így van mai napig is, a zsidók álláspontja a kereszténységről jottányit sem változott. (bár nagyon szerették volna kiirtani őket is, mint annyi más nemzetet, de ezúttal nem sikerült) Sajnos a zsidóknak van igazuk. Milyen érdekes véletlen, hogy a zsidóüldözés végigkíséri a Középkor kezdete óta napjainkig a történelmet.”
Ennek tényleg nem sok köze van a hithez. Sokkal több a hatalmi politikához. Egy feltörekvő új vallás, mint a kereszténység, mit tekintett a legnagyobb veszélynek, az írmagjáig történő kiirtásukat. Az ókorban nem teketóriáztak, írmagjáig kiirtottak minden ellenséget. Csak ez biztosított több generációnak békés átmenetet. Ezzel éltek a keresztények is, a tapasztalatok alapján. Az már a zsidóság szerencsétlen sorsa, hogy „visszanyalt a fagyi”. Ez ellen már csak egy ellenszerük maradt, a mártíromság mögé menekülés. Az igazság nem részrehajló, és nem kisajátítható. Azért maradhatott fenn a zsidóság, mert az igazuk biztos tudatában hittek, és mindent elkövettek a túlélésük érdekében. Ami a mai helyzetet illeti, semmi nem változott, csak nem a keresztények, hanem a muszlimok akarják kiirtani a zsidóságot, mert őket tartják „méltó ellenfélnek” magukra nézve.
A kereszténységnek meg a muszlimoktól van félnivalója, mert ők sokat tanultak a történelemből. Olyan vallást és kultúrát hoztak létre, amivel „sakkban tartják” a saját híveiket, és az ellenfeleiket is. Ha a szaporodási rátájuk meghaladja a Földön élő nemzetek mindegyikét, akkor megnyerték az ideológiai, politikai, és katonai csatákat is. A többség uralma, még mindig legyőzi a kisebbség minőségben rejlő előnyét. Azt a kommunista tételt, hogy a mennyiség egy idő után átfordul minőségbe, cáfolja az entrópia törvénye. Mivel a teremtési aktussal, a minőség alakult mennyiséggé, nem pedig fordítva.;-)
Ahogyan én sem, és a "piramis mániások" döntő többsége szintén. Kerüljön akár 50 milliárd $ vagy többe, de ez végre egy teljesen értelmes alkotás lenne, ami kb nagyon is időszerű - Hufu után ugye nagyjából kétezer évvel (i.e. 500-600 közt?) volt egy teljes, tökéletes felújítás, Szolón(és Platón?) ekkor-ezután láthatta őket --- ha már van egy (3?) ilyen csodánk több ezer évvel ezelőttről, amit még ma sem tudunk teljesen megmagyarázni, legalább újítsuk fel őket úgy, hogy még kétezer vagy több évig maradjanak.
Hátha jön egy olyan korszak (a Vízöntő mostani kétezer évének közepe, vége táján?) amikor ismét jön egy olyan szellemi-értelmi hullám, pozitív értelemben, mint i.e. 2000 és 4000. közt ...(?)
"A jezsuiták számítanak ma a katolicizmus legkeményebb magjának. A jezsuita tudósok gyakorlatilag élenjárók voltak sokáig olyan tanulmányokban, mint a csillagászat, egyiptológia, vallástörténet, régészet, térképészet, stb."
Egyrészről, egy oldalról nézve. Másrészről, másik oldalról, ők voltak az első olyan titkosszolgálat, titkos ügynök hálózat a világon, amely tagjainak mindent(és szó szerint MINDENT!) megengedtek, és elnéztek, ami a Vatikán érdekeit szolgálta - politika, gazdaság, tudomány, felfedezés, kultúra, stb. - a cél bármilyen esetben szentesítette az eszközöket, nem véletlenül oszlatta fel maga a pápa az egész rendet a 18. század végén, és fordult el tőlük a fél világ a 19. század elején, de már reménytelenül későn. Addigra körbeért a hálózatuk, és tkp "mindenhol és mindenben" ott voltak, és maradtak.
Persze kellett a tudás, kellettek az új tudományok, ismeretek, felfedezések, mert igen erősen kerestek(keresnek?) ők is valamit - ezért írhatnak, taníthatnak, kutathatnak mindenről (megfelelő cenzúra persze keményen) mert a 16. századtól durván visszaesett a római katolikus egyház népszerűsége, tekintélye, gazdagsága, amiket ennek a szervezetnek kellett visszaállítani, és meg is tette. Viszont a módszereik és gátlástalanságaik több mint megkérdőjelezhető volta miatt többekben váltott-vált ki ellenszenvet, mint nem, de ez látványosan nem érdekli őket, a mai napig jogosnak tartják szervezetük létét és tetteit - fedőszervként ugye jótékonykodás, tanítás, iskolák, szeretetszolgálat, stb., de ezek háta mögött nagyon alattomos és nem szép tevékenység a másik jellemzőjük. Az a fajta keresztényellenesség, ami Lapajovból is kitört, szorosan kapcsolható a "kétoldalú" szervezetük működéséhez.
Azok a bulldog mód lerázhatatlan titkos szolgák, ügynökök, akik a nemeci várig követték az utolsó inka uralkodók nőtagját, és ott igen durván gyilkolták meg, vélhetően jezsuita "harcosok" voltak, és! azt az inka aranykincset keresték, amit még Pizarro elől rejtettek el (tál kukoricából egy szem ...) quipukat kerestek, és ők nem, de mások később találtak elrejtve ott ... - és ugyan ilyen módszerekkel kutakodnak vélhetően az "ősi tudás", az alkímia, spirituális és aranyelőállítás lehetőségein is. Ehhez pedig ugye ma már nélkülözhetetlen néhány jó egyetem, pár okos zsenivel karöltve. Meg pénz, sok-sok pénz ... ;)
Nem az istenhitről volt itt szó, hanem az egyházakról, és legfőképp azok tetteiről. A zsidók vallása illetve szent könyve, egy dolog, hogy be lett építve a keresztényekébe, mint Ószövetség, de a zsidók elég hamar rájöttek már akkor, nem sokkal a Nikaiai zsinat után, hogy át lettek verve. Egy erőszakos kamu államvallás megalkotásához segédkeztek, és meg is tagadták nem sokkal később az Újszövetséget és főleg Jézust, akit ők továbbra is egy csalónak tartottak, aki meg akarta szerezni a hatalmat, azt hazudva hogy a zsidók királya és jogosnak gondolták a kivégzést. (ismét lázadoztak, mitöbb polgárháborút kezdtek és meg is kapták a választ, az immár keresztény Római birodalom kifüstölte őket Izrael földjéről, kiirtották, szétkergették őket. Azóta élnek több diaszpórában.) Namost ez így van mai napig is, a zsidók álláspontja a kereszténységről jottányit sem változott. (bár nagyon szerették volna kiirtani őket is, mint annyi más nemzetet, de ezúttal nem sikerült) Sajnos a zsidóknak van igazuk. Milyen érdekes véletlen, hogy a zsidóüldözés végigkíséri a Középkor kezdete óta napjainkig a történelmet. A görögök vallása és hagyománya meg és a tudományuk nagy része is (alkímia, mágia, természetgyógyászat stb), mind pogány okkult, sátáni dologként el lett ásva, sok dolog tiltva mint boszorkányság ugyebár. A görög és pre-keresztény római őshagyomány miszticizmusa is el lett tüntetve és vagy betiltva, elbagatellizálva (buta babonává és mesévé degradálva). Annyi különbség van a zsidókhoz képest, hogy őket sunnyogva üldözték közvetve, míg a "pogány" dolgokat nyíltan üldözték és tiltották. Mindennek az istenhithez sok köze nincs, sokkal inkább az emberi aljassághoz.
Felesleges ilyen nagy feneket keríteni ennek. Egyszerűen nem tetszett, amit írtál, és akkor mi van... Az lenne a furcsa, ha itt mindenben egyetértenénk. Bólogatnánk itt egymásnak, mindenre. Szval egyszer hopp, máskor kopp, ahogy mondják...
. 
. 
. 
. 
. 
. 
. 
.
