Bélapátfalva...Bizony, korábban kell odaérned ha be akarsz jutni, ugyanis csak 10-15-ig van nyitva, és csak október 31-ig lesz ez is igaz, utána tavaszig semmi! Nekünk ezen a hétvégén (szept.8.) volt szerencsénk bejutni, 13 óra körül nyitva találtuk. Két nagy tábla hirdeti odabent hogy fényképezni tilos, de beszélgettem több mint egy fél órát az ott lévő idős emberrel, -aki egyébként rendkívül bőbeszédű szerencsére- és egy óvatos kérdezés után megengedett pár fotót készíteni bent is. Enélkül is el lehet sütni párat, de jobbnak láttam inkább így, engedéllyel. Ami még nagyon érdekes hogy azt hiszem az az emberke a templom "őre" aki a "Másfélmillióban" azt mondja fent a bányánál Rockenbaueréknek a Bélkő tetején hogy "...az új üzem a termelést megkezdte". Elfelejtettem megkérdezni, de iszonyúan hasonlít, csak szó szerint hajlottabb fizikailag is és korban is.
Tudott is mindent, századra pontos értékeket stb a bányában történt robbantásokról, és azoknak a templomra gyakorolt hatásairól. És úgy általában mindent a templomról. A Bélapátfalvi Ciszterci Apátság kívülről és belülről is:
Augusztus 22-én (csütörtök!) Dömösön jártunk. Meg szerettem volna mutatni a gyerekeknek a korábban már látott prépostsági romokat (az, hogy a föld alatt vannak, külön érdekesség volt számukra). Sajnos tervünkbe hiba csúszott: az ünnepnap miatti nyitvatartás-változás miatt ezen a napon zárva maradt az altemplom. A felszíni részeket körüljártuk és találtunk egy jó kukucskálási lehetőséget is, de ez mégsem volt az igazi. Ide még vissza kell térnünk.
Az invitálás szívélyes... de a bejárat zárva:
Klasszikus kép a romról - közben a srácok megtalálták a kémlelőlyukat:
Hmmm... Egész tűrhető képeket lehet itt készíteni:
9., utolsó állomás: Taliándörögd, Szent András templom romja
Erről a templomromról már esett szó itt a fórumban, több kép is található róla. Röviden azért ismertetném a történetét és felépítését.
A templom helyén már a 12. században is egyházi épület állt, mely egy kis hajóból és félköríves apszisú szentélyből állt. A tatárjáráskor elpusztult (vagy utána lebontott?) templom helyére épült az 1330-as években a tekintélyes nagyságú, Szent András apostol titulusú gótikus templom. A mohácsi vész után a falu ugyan elnéptelenedett, de a mai községtől északra fekvő templom túlélte a történelem viharait. Leégett tetőzete és beomlott boltozata kivételével az 1840-as évekig egészben maradt az épület. Ekkor a helyi földbirtokos család tiszttartója robbantatta fel, mert kőanyagából magtárat építtetett (!). A falu népe is felhasználta köveit házakhoz és gazdasági épületekhez. És még így is, rom állapotában is megdöbben a látogató, amikor megpillantja.
Méretei: 242,5 négyzetméter a területe, hajója 23,1 méter hosszú és 10,5 méter széles, szabályos négyzet alakú szentélyének oldalhosszai 6,8 méteresek. A feltárt alapfalakból kettős nyugati toronypárra következtetnek a régészek (ld. még az 1504-es településnevet: Monostorosdörögd; az előtag kéttornyú épületre utal). Meglepően nagy, öt lépcsőfoknyi járószintkülönbség van a hajó és a szentély között, ez a középkorban csak püspöki székesegyházakat illetett meg. (Ebből is látható, hogy nem csak egy egyszerű plébániatemplom volt.)
A szentély tükörsima keleti zárófala egybefügg a délről hozzá csatlakozó sekrestyével. Alul rézsűs lábazattal, a sarkokon finoman faragott és illesztett kváderkövekkel lett keretezve. A gótikus ablakok mérművei és bélletei, a boltozatot tartó konzolok és falpillérek élénkvörös vulkáni kőből vannak faragva, hézag nélkül illeszkednek a fehér mészhabarcsba rakott sötétszürke falak szövetébe.
A keleti végfal magassága, egy második ablaksor, a boltívek nyomvonalai és a sekrestyében jól látható csigalépcső-maradvány egyértelműen arra utalnak, hogy a templom eredetileg emeletesnek épült, ez is ritkaság középkori emlékeink között.
Előző helyszínünkről gyalog indultunk tovább, elértük a forgalmas Veszprém-Ajka főutat. Buszunk viszont csak órák múlva lett, miközben a nap tűzött a fejünkre. Szerencsénkre hamar sikerült stoppolni és egy kedves fiatalember hamar átrepített bennünket Kapolcsra. Onnan az apostolok lován indultunk el Taliándörögd felé, de egy újabb kedves (de már nem annyira fiatal) ember ismét rövidített utunkon. A falu szélén tett le bennünket, onnan már csak párszáz métert kellett megtenni az első látnivalóig, a katolikus plébániatemplomig. (Ezen a kb. 750 fős településen egyébként három templom és egy rom található, amint ezt a mellékelt kép is mutatja.)
A templom a középkorban Alsódörögd egyháza volt. Még a 14. században kőfallal is körbevették. Az 1500-as évek szomorú történelme (Mohács, pártharcok, 1540-től török hadjáratok) nyomán a település lakatlanná vált. Csak a hódoltság után telepítették újra, régi templomát egy ideig a protestánsok használták. Dörögd földbirtokát Mária Terézia 1746-ban adományozta Tallián Ferenc lovassági ezredesnek. Fia kezdeményezésére 1762-ben Padányi Bíró Márton püspök szervezte újjá a falu plébániáját, majd megkezdték egy új templom építését a középkori maradványokon. Ez 1791-ben készült el.
A barokk épület hajója és keletelt szentélye a középkori arányokat mutatja, falai valószínűleg régi falszakaszokat is magukba foglalhatnak. Északi mellékkápolnájában egy hurkos fonatdíszítésű, román kori kő medence látható, mely a Szent András-templomból bukkant elő. (Ludwig Emil cikke alapján)
Kiruccanásunk második napjára még melegebb időt ígértek. Ezért már 8 órakor elindultunk Nagyvázsonyból az inkább csak térképen létező, de ez alapján jól követhető PL (rom) jelzésen következő célpontunk felé. Az utolsó szakasz már „iránymenet” volt, át a tarlón a romokat rejtő facsoport felé.
Sajnos jelenleg nagyon jól végzik feladatukat a fák és cserjék, mert szinte fotózhatatlanná teszik a romot és gátolják, hogy a templom belsejébe lépjen az ember. Néhány képet ezért „kölcsönvettem”, ezek közvetlenül a megtisztított állapot után készültek az épületről.
A templom egyébként az egykori Csepely falutól délre helyezkedett el. Valószínűleg egy török támadás következtében néptelenedett el a falu és vált utána egyre romosabbá a templom épülete is.
Maga az épület egyhajós, keletelt, egyenes szentélyzáródású templom volt, valamikor a 12-13. században épült. Északi oldalán sekrestye állt. Legmagasabban a hajó falai maradtak fent, déli bejárattal és a nyugati oromfalon egy keskeny lőrésablakkal. A szentély és a sekrestye alacsony falait ásatás tárta fel. A rom közelében találhatóak még egy nemesi család kúriájának maradványai (mi ezt a nagy növényzet miatt már nem láttuk). (Ezen információk a templomrom.hu oldalról származnak.)
Ide még elsétáltunk az esteledő faluban. Erről a romról már többen is tettetek fel képeket, én nagyon röviden írom le a legfontosabb tudnivalókat róla. (Egyébként a Nagyvázsonytól a Balaton-felvidék felé haladó országos kék jelzés mentén található, több útba igazító tábla segíti a vándort. A nevezetes Kinizsi-vártól csak egy pár perc séta.)
A hagyomány szerint Kinizsi Pál egyik török rabjának váltságdíjából épült 1480-83 környékén. Az alapítók célja családi temetkezőhely biztosítása volt (Kinizsit valóban ide is temették 1494 végén – most már csak jelképes sírja található itt). A templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték. 1543-ban a kolostor elnéptelenedett, majd – miután a törökök 1552-ben elfoglalták Veszprém városát – megelőzésképpen felrobbantották több környékbeli kolostorral együtt. Köveit a vár későbbi építkezéseihez és a falu házainak építéséhez hordták el. Állagmegóvására 1960-ban került sor.
Temploma nagyméretű (31 m hosszú, szentélye 8, hajója 9,5 m széles), egyhajós, sokszögzáródású szentélyű. Egykor pompás gótikushálóboltozat fedte. A szentély végfala teljes magasságban megmaradt. A templom hajójának alapfalai is megmaradtak. A templom északi oldalához épült hozzá a kolostori négyszög, amelynek a templomhoz közeli falrészletei magasabban állnak. A kolostorhoz gazdasági épületek is tartoztak. Az egészet fal övezte, amelyet csak részben tártak föl az Éri István régész által vezetett ásatás során. (Forrás: wikipedia.hu)
A templom körbejárása és némi további séta után elfoglaltuk szálláshelyünket, de még mindig nem pihentünk meg… (Ebben az is közrejátszott, hogy az egész napos meleg végre enyhülni kezdett.) Lásd a folytatást.
Litérről aznap esti szálláshelyünkre, Nagyvázsonyba buszoztunk (veszprémi átszállással). A település szélén leszállva egyből szemünkbe ötlött a falu egyik látnivalója (bár nem olyan híres, mint a Kinizsi-vár): a Szent István-templom. Egy korábbi utazásunk alkalmával már szemrevételeztük, most kicsit több időnk jutott rá (persze bejutni ezúttal sem sikerült). A főút mentén külön tábla hívja fel az arra utazók figyelmét e nevezetességre.
A templom építését Kinizsi Pál indította meg, egy korábbi (Árpád-kori) kápolna falait részlegesen felhasználva 1480-81 között új plébániatemplommal gazdagította mezővárosát. A Veszprém-Tapolca országúttól délre fekvő épület egy öreg fákkal körülvett parkban található. Keletelt szentélyével átellenben, nyugati oldalán magasodik sisakos tornya. Innentől átadom a szót Ludwig Emilnek – hiszen ő látta belülről is -, ő cikkében így mutatja be e szép épületet: „A főbejárat mögötti előtér fölé eredetileg gótikus karzat épült, amely mai formájában – a toronnyal együtt – az 1773 körüli barokk stílusú átépítés nyomát mutatja. A hajó alaprajza és tömege ma is tisztán gótikus, kőbordás hálóboltozattal, a külső oldalakon lépcsőzetes támpillérekkel, a déli falon csúcsíves, mérműves ablakokkal. A szentély boltozata szintén ép, az északi oldalon lévő sekrestyébe nyíló ajtó a Mátyás kori késő gótika és a reneszánsz korszakváltásának jegyeit tükrözi. A templom míves és védett barokk berendezése, amint a gazdagon díszített főoltár és a szószék is, 1742–43-ban készült a veszprémi Schmidt Ferenc műhelyében.”
Információ a bejutni vágyók számára: Megtekintéshez kulcs kérhető: Henn Józsefnétől (Kinizsi Pál utca 31.) illetve Stáhl Károlynétól (Kinizsi Pál utca 6.) A templomban jelenleg évente egyszer van szentmise Nagyvázsony búcsúnapján, augusztus 20-án, de kérésre keresztelők és esküvők helyszínéül is szolgál. (műemlékem.hu)
Berhidán kissé nehéz volt Litér felé menő buszt találnunk, de végül sikerült. Sajnálatos módon itt sem állt rendelkezésünkre sok idő, pedig – nagy meglepetésünkre – a templomot nyitva találtuk!
Az épület fő „szenzációja” déli oldalán található eredeti román kori bejárata, melyet 1961-62-ben bontottak ki a barokk falazatból, helyreállítása további hat évnyi munkába került. A restaurátorok véleménye alapján a 13. századi kapuzat két fokozatban keletkezett. Először, még a tatárjárás előtt készült egy enyhén csúcsíves, kétlépcsős bélletű bejárat, melyet 1250-60 között átalakítottak, a régi elé állítva még egy, sokkal díszesebb oszloppárt. Ezek talpa két fekvő kőoroszlánon nyugszik, az oroszlánok mancsaik között egy-egy emberfejet/koponyát szorongatnak. Az átfaragott bélleteket Szent Jakab és Szent Péter apostolok szobrai díszítették (mára eléggé elkoptak, nehezen felismerhetőek), a kapu feletti gótikus, háromszögű oromzat által közrefogott timpanonban pedig eredetileg a két angyal között trónoló Szűz Mária domborművű alakja állt [más vélemény szerint ülő Krisztus volt ez az alak], ez tovább fokozta a bejárat ünnepélyességét. Ez azonban áldozatául esett a protestáns átalakításnak.
A templomot a 13. században építették, korai gótikus stílusban: egyhajós, egyenes szentélyzáródású volt. 1582-ben már romossá vált, 1784-ben építették újjá. 1794-ben épült hozzá a nyugati végén álló torony, melyet barokk órapárkány díszit. A 19. századi rekonstrukció során távolították el a festett, kazettás mennyezetet.
Az épület eléggé körbeépült az idők folyamán, így nagyon nehéz az egészről fényképet készíteni (nekem nem is sikerült). A díszes kapuzat a templom és a parókia közötti udvarra belépve tekinthető meg. Rajta keresztül a templomba lépve pedig a szép templombelsőben gyönyörködhetünk.
(Forrásaim: Ludwig Emil cikke és a műemlékem.hu leírása.)
A falu címerében (melynek forrása: commons.wikipedia.org) szintén megjelenik egy utalás a templom kapuzatára, ugyanez elmondható a falu melletti buszmegállókról (!) is.
A rend kedvéért meg kell emlitenem, hogy forrásaim Ludwig Emil cikke és Horváth Zoltán György, Gondos Béla, Károlyi György: A Balatontól a Bakonyig. Veszprém megye középkori templomai c. könyve voltak.
A karzat festett fakorlátja a protestáns időszakból származik
Pillantás a karzatról
A hajó kőbordás boltozatát faragott címeres zárókövek ékesítik. A holdas-csillagos faragott címer a Hont-Pázmány nemzetségé, a másikon apostoli kettős kereszt látható.
Felszentelési kereszt és geometriai mintás freskótöredék az északi oldalon
A toronyalj ajtaja, festett asztalosremek 1637-ből
Berhidára is busszal érkeztünk. A nagy melegben jólesett a templom mellett kialakított pihenőhelyen, padokon ülve várni a kulccsal érkező Magdi nénit, a sekrestyést. (Aki szeretné belülről megtekinteni a templomot, az vele egyeztethet a 88-454-501-es számon. Szereti, ha időben jelzik a látogatók érkezésüket, hogy egyik félnek se kelljen várakoznia a templomnál.)
A templom a 13-14. század fordulóján épült, a késői romanika és a korai gótika ismertetőjegyeit egyaránt magán hordozva. A 14. század második felében került sor első átépítésére. A török időkben az oszmánok többször is elfoglalták Berhidát és környékét, ekkor az elhagyott templomot világi célokra használták. Később a reformátusok szerezték meg, 1720 és 1750 között perelték vissza a katolikusok. 1760 körül barokk átalakításon esett át, a 18. században, majd 1895-ben is renoválták. Műemléki helyreállítására 1964-ben került sor. Időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1985. augusztusi földrengés, mely a település házainak 92%-át érintette, a templomon semmilyen nyomot nem hagyott!
A templom nyugati oldalához kapcsolódó, szinte erődszerű, háromemeletes torony nyeregtetején két faragott kőkereszt látható, egy harmadik a templom szentélyrésze fölött található. A torony alatt nyílik az egyszerű csúcsíves, kőkeretes, gótikus kapu, ezen át juthatunk be a templomba. Az egyetlen, boltozott hajó egyforma széles a szentéllyel, a kettőt gótikus diadalív választja el egymástól. A szentély bordás kőboltozatú, szabálytalan sokszög három oldalával zárul. Kelet felé kis, félköríves ablaka van (romanika), a déli oldalon kétosztású, mérműves (gótikus) ablak engedi be a fényt.
A szentély két különböző stilusú ablaka
Ezen az oldalon csatlakozik a szentélyhez a szintén középkori sekrestye. A szentély északi falán (belül) található a szintén gótikus stílusú szentségtartó fülke (régebben még látszott rajta az évszám első két számjegye: 14..).
A hajó nyugati végén két kőpilléren nyugszik az urasági karzat. Innen léphetünk a torony első emeleti szintjére, ahol jól megfigyelhető a toronysisak belseje: kőből boltozott gúla tartja a cserépfedelet! A templomhajó feletti padlástérbe felmászva láthatjuk, hogy az egész fedélszékben egyetlen darab fa sincs: a tetőzet mészhabarcsba rakott kőből készült, a nehéz héjazatot tartó ácsszerkezet összes eleme, a szelemenek és szarufák is mind kőből vannak. A harántfalakon lévő átjárónyílások barlangszerűvé teszik a padlásteret. Ehhez hasonló építészeti megoldás Magyarországon, de még a közelében sem találunk. (A sekrestyés néni ésszerűnek tűnő magyarázata erre az volt, hogy a felgyújtás elleni védekezésként építették meg így az épületet.)
Menetrendhez kötöttségünk miatt Vilonyán csak kb. fél óránk jutott a templomra. Mivel itt nem terveztük, hogy belülről is megnézzük az épületet, éppen elég volt az idő. Aki szeretné jobban szemügyre venni, annak az előzetes egyeztetéshez megadok egy hasznos telefonszámot: 20-3661-442.
Vilonya főutcájának nyugati végén, a Séd közelében található a templomépület. Hófehér dolomitkövekből rakott kerítőfala Koppány Tibor kutatása alapján a 15. század végéről származik. Ebben az időben alakították át a késő román kori épületet is: az 1200-as évek második felében készült egyenes szentélyzáródású templom hajóját északon mellékkápolnával bővítették. Ezt 1721 után elbontották, csúcsíves boltozatának nyomai a külső falon láthatóak (ekkor tűnt el a szentély északi oldalához kapcsolódó középkori sekrestye is). 1728-ban kazettás deszkafödémet ácsoltak a hajó fölé – ezt az 1929-es renováláskor lebontották és a Néprajzi Múzeumba szállították. 1747-ben a szentélyt zsindely borította.
A török hódoltság idején, 1541-1781 között csak romladozott a templom, 1781 után fogtak hozzá a javításhoz, átalakításhoz. Ekkor megmagasították a szentély végfalát, nyugati irányba meghosszabbították a hajót, a déli bejárat pedig előcsarnokot kapott. A harangtorony 1793-ra készült el. Műemléki felújítása az 1970-es években zajlott. Ekkor fedezték fel, hogy a kerítőfaltól nyugatra található paplak szintén középkori épület.
A 2012-es évben érdekes régészeti felfedezést történt itt, erről már a fórumban is volt szó, mellékelek néhány cikket:
Az adományozó okiratban említett kápolna (mely 1009-ben már biztosan létezett) eredeti falai a mai templom szerkezetében rejtőznek. Az épület keskeny, hosszúkás hajója, a kicsiny, négyszögletű szentély számos részlete a 11. századra utal. A déli bejáratot hatalmas, durván megmunkált kőtömbök keretezik, szemöldökköve egy többmázsás, faragott mészkőhasáb. A déli oldal ablaknyílásai is archaikus hatásúak. Feltűnőek a szentély szegletét és a hajó északi falát megtámasztó, aránytalanul nagy, rézsűs saroktámpillérek, ezek a korai építésre és az akkor még közelebb folyó Séd kiöntéseire is utalnak. Tornyát a barokk korban, a 18. században építették. A templom belseje is a 18. századi átalakítás képét mutatja, ekkortól kezdve a protestáns híveket szolgálja az épület. Festett mennyezetének tábláit és a festett mellvédű karzatát az Iparművészeti Múzeum őrzi 1903 óta. A karzaton kis túlzással többen férnek el, mint a lenti ülőhelyeken.
Bent és kint is megkezdett, de – főként anyagi okok miatt – félbemaradt falkutatás nyomait láthatjuk. A templomot – előzetes telefonos egyeztetés után (88-459-118) – belülről is meg lehet tekinteni. A kulcsot hozó nénitől megtudtuk, hogy jelentős testvérkapcsolatot ápolnak az erdélyi Kisbaconnal. Az ötszáz lelket sem számláló településen érezni az ott lakók gondosságát, azt, hogy fontosnak tartják és ápolják múltjuk emlékeit is.
Ebből az irányból érkeztünk Rusztikus erősítés az északkeleti sarkon
A templom délről Jól láthatóak a falkutatás nyomai
A falkutatás során előkerült résablak Az a bizonyos déli bejárat
A torony és az északi oldal A szószék és a szentély
A szószék koronája Pillantás a karzat felé
Hajmáskértől nagyrészt a Séd és a vasút mentén gyalogoltunk idáig, innentől busszal folytattuk utunkat következő állomásunk, Vilonya felé. (folyt. köv.)
Betereg vagy más néven Sóly falu a jelenlegi település helyén állt már feltehetően a magyarok honfoglalása előtt is, vagy rövidesen azután. 1002-ben vagy 1009-ben I. (Szent) István magyar király a veszprémi püspököt, illetve a püspökséget rendelte - természetesen csak egyházi vonatkozásban - Veszprém, Kolon (Zala), Alba (Fejér) és Visegrád királyi várispánságok fölé. Az adományozó okiratot - melynek csak másolata lelhető fel a veszprémi káptalan levéltárában - István király Sólyban adta ki. A dátumozás a következőképpen íródott: "Datum in Sool apud capellam beati Stephani protomartiris. Anno ab icarnatione Domini millesimo VIIII", azaz: "Datálva Sólyban, boldog István protomártír kápolnája mellett. Az Úr megtestesülésének 1009. évében." Valószínűsíthető, hogy Sóly település volt a színhelye a magyarság későbbi történelmét alapvetően befolyásoló István-Koppány csatának vagy valamilyen vonatkozásban érintette azt.
Emlékmű Szent István adományozásáról
Győzelme után István kápolnát emeltetett Sólyban, a települést pedig – mint királyi birtokot – kiemelte a kialakuló közigazgatási rendből és sajátjaként kezelte. A fogadalmi kápolnát a Kr. u. 1009-ből származó királyi okirat az egyetlen olyan templommá teszi az országban, amely dokumentáltan Szent István személyéhez fűződik. A templomban folytatott ásatás során a padozat alatt középkori csontvázakat találtak 2009-ben.
István és Koppány csatájára emlékeztet a Szent Kard emlékmű, melyet 1998-ban állítottak fel. Máig a világ legnagyobb fából készült kardjának számít, 12 méter magas. Sóly egyéb műemlékei a Séd mentén található papírmalom romjai és két kőhíd. (Forrás: wikipedia.hu)
A jubileumi hozzászóláshoz érkezve ezúton köszöntöm szerkesztőtársaimat és köszönöm értékes közreműködésüket. Ennek segítségével már több, mint száz középkori templomunkat ismerhettük meg részletesebben. A szép fényképek remélhetőleg többeket útra csábítottak.
Külön köszöntöm a bennünket olvasókat. Remélem, hogy találtak érdekes „célpontokat” írásaink nyomán és talán egyszer ők is a beszámolót írók csapatát erősítik majd.
Kedvelt témánk kifogyhatatlannak tűnik, vannak még teljesen „fehér foltnak” számító területek (pl. az Alföld), vannak olyan helyek, ahová időről-időre visszatérünk, folynak ásatások, kutatások, helyreállítások több helyen az országban, elmerülhetünk az építéstechnikai részletekben is akár…
Bízom benne, hogy lesznek még közös topiktúrák, amikor néhány fórumtárs összebeszélve járja be egy-egy terület szép középkori emlékeit, hiszen bennük együtt osztozva sem csökkennek az emlékek-élmények.
(Illusztráció: Berhidai képek, hiszen hamarosan indul a Veszprém megyei élmények megosztása.)
Miskolc történelmi városmagja az Avasnak nevezett magaslat körül alakult ki, így nem meglepő, hogy itt található az avasi református templom is. Miskolc első, tatárjárás előtti temploma helyén a 15. században épült a napjainkban is látható templom, melyet 1545 óta a reformátusok használnak. (Padlózata alatt 1941-ben tárták fel az előd-templom félköríves szentélyének alapfalait.) A templom (át)építése 1365-1411 között történt, ennek során kialakult egy gótikus stílusú, egyhajós templom. 1470-1489 között érett csúcsíves stílusban fejeződtek be a munkálatok, ennek eredményét láthatjuk most is: egy három egyforma magasságú hajó által alkotott, csillag- és hálóboltozatos késő gótikus csarnoktemplomot. Hossza 42 és fél méter, szélessége 19 méter, ebből 8 méter a főhajó. Szűkület nélküli szentélye a tízszög öt oldalával zárul.
1544-ben egy portyázó török csapat támadta meg Miskolcot, feldúlták és felgyújtották a templomot. Újjáépítését a város lutheránus hitre tért polgárai végezték el, a protestáns szertartás igényei alapján. A kilenc éven át tartó renoválás során síkmennyezetet készítettek az elpusztult boltozat helyébe és körülfalazták a karcsú, sokszögletű pilléreket. 1557-re készült el egyemeletes, vaskos kőfalazatú, fagalériás harangtornya. Zsindelyborítású sisakján 333 éve mutatja az időt a toronyóra. Negyedóránként szép harangjátékát hallhatja az arra járó. A templom körül helyezkedik el a város legrégebbi temetője. (Ludwig Emil cikke alapján)
Bejutás: a parókián kell bejelentkezni (Papszer u. 14., 46-358-677). Bennünket a szombat délelőtti takarítást végző bácsi engedett be.
A templom részletes ismertetését lásd: Novotny Gyula: Az avasi templom. Miskolc, 1982.
Vilonya
Berhida
A szentély két különböző stilusú ablaka
Sóly címere
