Kedves Olvtársak!
Sokunk problémája, hogy szeretnénk a pénzecskénket lehetőleg úgy elkölteni, hogy abból elsősorban saját honfitársainknak legyen haszna. Jó dolog az erről tanúskodó kis, nemzetiszín kacsó egyes termékeken, meg nézzük a vonalkódokat is, hogy 599-essel kezdődnek-e. De ha mindezeket külföldi tulajdonban álló hipermarketekben vesszük meg, akkor egy kereskedelmi lánc végén kapcsolódunk be az értékesítési folyamatba. Így elsősorban a kereskedelmi láncot, pontosabban a lánckereskedelemben részt vevő multikat és kiskereket gazdagítjuk, nem a termelőket, a gyártókat.
Kérek mindenkit, ha tud olyan hazai mezőgazdasági őstermelőt, aki jó minőségű, netán bio termékeket állít elő és árul, ossza meg velünk az elérhetőséget! Ha tud valaki olyan ipari termelőt, gyártson akár cipőt, akár ruhát vagy bútort, aki saját design alapján, saját termékeit gyártja és forgalmazza, ossza meg velünk az információkat! Jó is, rossz is érdekel.
Célom az lenne, hogy lerövidítsük a láncot, és vagy eleve a gyártóktól, a termelőktől szerezzük be, ami kell, vagy legalább az első kereskedelmi láncszemtől a sokadik helyett, egy árrés megfizetésével. Az is jó lenne, ha kis klubocskák jönnének létre, hogy ha valaki pestiként pl. Baján jár amúgy is, az egy autóval ne csak magának hozzon pár fürt kiváló fűszerpaprikát és fokhagymát, hanem másoknak is.
Köszönöm a hozzászólásokat előre is!
Csót:
b
Persze hogy értem,de mi erre a oiacra járunk kb 30 éve,és még nem csalódtunk.Szvsz nem kell aról feltétlenül papír,hogy bio,vagy nem bio.Elég ha végig mész a piacon,és látod,hogy kiskertes,vagy nagybanis....Sokan,még ma is megfelelő növénytársítással termesztenek,és alig használnak permetet.Az a pici meg kell hogy ébrentartsa az immunrenszert :o) Ezzel szemben viszont a hiperes cuccok Marokkóból,ÍSpanyolból,meg a jó ég tudja honnét,tuti,hogy kiadós maflatokszinnal,gujargumival,meg miegymással együtt érkezik.
Ez egy olyan jatek hogy ha korrekt minoseget akarsz akkor megfizeted a az ellenorzott biot, mutyizni meg lehet a mdf kocerajokban. Csakhat a minoseg penzbe kerul :) erted ugye?
Értem mire akarsz kilyukadni:o).Tudom,hogy a bijó,az drága,mert van egy minősítése.Ez olyan,mint a maszek varrónő,és a nájki ruha esete.Érted..Én viszont tudok olyan "dugi"helyeket,ahol hozzájuthatsz biohoz,csak épp jó áron.A VI. kerületi Hunyadi piac pl...De bármelyik hétvégi ex mdf piac is megteszi...
Sztem akiket nem érdekel ez a téma,vagy elvben nem támogatják a topik felvetését,azok feleslegesen töltik drága idejüket a "pötyögéssel".Aki nem tudja mi a különbség a hipermarketekben,és a falusi gazdáktól vásárolt áru között,és csak azt szűrik le,mennyivel fáradtságosabb hipermarketen kívül vásárolni,azok nem tudják mit veszítenek.Aki veszi a fáradtságot,és kimegy egy kis piacra,nem is kéne leutaznia az árukért.A topik eleje felé be is mutattam egy ilyen piacocskát.Mi például azoktól a néniktől vesszük a biót jó áron.Csirkét,pirospaprikát,tojást,füstöltárut,stb...Az ember ugyanis óhatatlanul összeismerkedik az árusokkal,és jelentős privilégiumokra tehet szert.Amit pedig egy nem plázában vásárló veszít ,az sok sok konzerváló,ízfokozó,mesterséges színezék,stb.Amit nyer,az a tiszta természetes élelmiszer,és különlegesen zamatos ételek.Ég és föld a különbség.De aki hipermarketben akar vásárolni,és az ő zsebüket tömi,ám tegye,Szíve joga.Csak akkor nem értem miért pazarolja a drága idejét erre a topikra.
Jó,tudom hogy amiket írtam,az eléggé irracionális.Most még.Bár tudok próbálkozásokról.Mondanom sem kell egyik sem volt idáig túl sikeres.Tudom,hogy nem könnyü ez a dolog,és nem fog máról holnapra működni,és könnyen lehet,hogy nem is így ahogyan én gondolom.De szívesen fogadok minden racionális ötletet,az sem baj ha "szakértőtől"származik.Valahol el kell kezdeni,meg kell próbálni.A pesszimista "úgysem fog működni" hozzáállás pedíg nem segít.Tehát,akit érdekel ez az ügy,és vanakk ötletei inkább az legyen szíves írni.Kérem.Köszönöm.
Nem is gondolnád mennyi versenyképes magyar termék van.Csak nincs megfelelően propagálva.A baj az,hogy a távolkeleti és egyébb olcsó "csodák" benyomulása után sorra mentek tönkre a magyar munkahelyek. (jó,tudom a minőség...anno a Gránit-ban dolgoztam,tudnék mesélni.)A lényeg az,hogy a gengszterváltás után amúgy is széthulló ipart mára tökéletesen sikerült így,vagy úgy lezúzni.Most azonban újraéledni látszik,(igaz pislákol még csak)kicsiny üzemek,vállalkozások formájában,amelyeket azonban,hogyha segítünk,nagyra is nőhetnek,és kiszoríthatnák a külföldi tízévigadómentesen működő multikat (bocs,szándékosan sarkítok)A nagyra növés azonban csak összefogással működhet.Mivel egyenlőre a kis magyar vállalkozások népszerűsítése "állami" szinten most nem divat,ezért próbálnánk meg sajátságos módon kitalálni valamit.Gondold el.Ez egyben egy munkaerőpiaci bővülést is hozhatna magával.No persze ehhez szükség lenne vállalkozó barát adótörvényekre is,de hátha....
Remélem, amit te gyártasz, azt nyugaton adják el. Mert ha sok ilyen vevő lesz, mint te, netán túlnyomó többségből előretörtök az egyeduralkodói pozícióba, akkor nagyon sok polgártársunknak kerülhet veszélybe a munkája, a megélhetése.
Azt a 8000 froncsit úgy 3-5 üveg minőségi boron behozod, akár még azt is megbeszélheted a barátaiddal, hogy ők veszik neked a vonatjegyet, de hozol nekik cserébe pár üveg bort. Egyébként meg azon emberek zöme, akik eleve is sokat vásárolnak, mert gyerekeik vannak, plusz még talán a szüleiket is támogatják, azok jellemzően nem hátizsákkal utaznak a vonaton.
Arról nem is beszélve, hogy bár én nem veszek luxusautót, azért még nem kárhoztatom azokat se, akiknek a kocsi a Bentley-nél kezdődik.
Ha te nem vásárolnál így, ebben a formában, semmi gond. Rendelkezésre állanak a különféle nagyságú kereskedelmi láncok. Ha téged nem zavar, hogy a pénztárnál az általad kifizetett összegnek akár a fele is a lánckereskedelem összesített árrése, és csak a maradék jut annak, aki az általad vásárolt holmikat megtermelte, legyártotta, vásárolj ott! Nem akadályoz meg benne senki.
Én viszont szeretem, ha a csirkét előttem vágják le. Szeretem látni, milyen körülmények között tartották, mivel etették. És manapság, mióta az ezzel foglalkozó rokonaim már nem élnek, nincsen részem benne. Hiányzik.
Szeretem, ha meg lehet beszélni az asztalossal, milyen konyhabútort szeretnék. Nem akarok a félkész, lapraszerelten szállított szemétért majdnem ugyanannyit fiztni, mintha direkt ide készülne valami.
Horribile dictu, azt is szeretem tudni, hogy amit kifizetek, akár pénzben, akár szolgáltatásban, akár egy tárgyban, amúgy barter jelleggel, az egy rendes családhoz kerül, ahol rendesen, normálisan gyerekeket nevelnek belőle. Ezért is szeretem pl. a falusi turizmust. Akkor is preferálnám, ha a legnagyobb luxusra is futná. Valahogy nem vonz az a tudat, hogy az én pénzemből valami idióta hotellánc örököse vegyen borsónyi gyémántokat a hasonlóan idióta szeretőjének. Szeretem tudni, hogy a pénzem jó helyre megy. Ilyenek.
Rossz példa. Villányba oda-vissza 8320 ft a vonat. Gondolod, hogy másnak is cipelnék bort? Amúgy nem iszok. Baja: 5560ft és még csak oda se vagyok a halászléért.
.Fontos lenne vásárlói klubok létrehozása akár regionálisan is.A cél az,hogy a gazdálkodók érdekeltté legyenek téve a termelésben.
Azert ne essunk at a lo masik oldalara... ha a gazdalkodot nem erdekli hogy olyan termenyt es szolgaltatast adjon ami a piacnak kell akkor vilagon semmilyen egyesulet nem segit rajta...
Ezért lenne fontos a termelőtől az egyéni vásárlóig,nagykeresek kihagyásával történő vásárlás,vásárlói klubrenszer létrehozásával.
Ja es a gazda majd orommel kinlodik esetleg tobbszaz vasaloval aki kulonbozo idoben, kulonfele kiszerelesben akar almat venni, kiepiti a raktarozasi kapacitast stb... vagy az egyesulet mindezt majd ingyen puszira csinalja? A kereskedelem nem valami ordogtolvalo dolog, hanem megvan a sajat helye es a feladata.
Egyszerűen nonszensz,hogy már ott tartunk,hogy a gazda inkább kivágja a jó jonathánalma fáit,szőlőjét,stb.mert annyira nem éri meg értékesíteni,hogy többe kerül a gazdaság fenntartása,mint amennyi hasznot hoz.
20 ezer forintig még akkor se tétel, ha lopják... Egy négyfős családnál az 80ezer. Bocs. 79 996. per 4.
Amúgy meg kinek mi köze hozzá, hogy 200 000 forint értékig mit adok ajándékba bárkinek? Vagy ő mit ad ajándékba nekem? Egy négyfős családnál ajándékozás esetén már 199 996 forint, mindegyik családtagnak egyenlően. Szerintem annyi pucolt csirkét holtuk napjáig se esznek meg.
Az emberek sokszor járnak egyéb ügyben is, amúgy is vidéken. Pl. üzleti ügyben, nyaralás ügyében, rokonlátogatni, temetőt járni, vagy csak kirándulni.
Ha pl. Villányban jársz, ugyan hol van az megírva, hogy nem beszélheted meg a barátaiddal előre, hogy nekik is hozol pár üveg bort? A csomagtartóban elfér. És ki tilthatja meg neked, hogy a Gere vagy a Bock saját pincészetében vedd meg a kedvenc borodat a flancos fővárosi borbolt helyett? Pláne, hogy ott helyben sokkal olcsóbban is jutsz hozzá. Feindl pince a Balcsinál dettó.
Honfitársaink ezrével-tízezrével jönnek haza pl. Horvátországból nyaralás után, Villány útba ejthető. Mégis hiányzik ez a reflex. Hogy akkor bevásárolunk, a termelőnél, s nemcsak magunknak.
Mi most pl. Pécsett jártunk. Persze, hogy bementünk a Zsolnay mintaboltba, vettünk két szép kis vázát Anyák napjára. De a normál az lett volna, ha egyeztetünk, hátha mások is hasonlóan gondolják. Nekem meg hmindegy, hogy 2 vagy 12 van a csomitartóban, ha hazafelé jövünk. A kamerás mobillal akár le is lehet fotózni az árut, plusz megbeszélhető az ára is.
Bajára a halászléfesztiválra rengeteg nép megy Pestről is. Mégis mindenki csak magának veszi a fürtben lógó fokhagymát, pirospaprikát. pedig relatíve olcsó, és kéne a szomszédnak is. De ráhagyjuk, hogy majd megveszi jó drágán a piacon. Stb.
Nézd, az efféle családi-baráti barterügylet még akkor se kóstálna pár tízezer forintnál többe, ha forintban is kifejeznék a kicserélt áruk értékét. Ha adsz egy alig használt laptopot az 50 kiló eperért, akkor gyakorlatilag olyan értékek cseréltek gazdát, mint mikor a gyerekek elcserélgetik egymással a karácsonyi ajándékaikat. Márpedig az ajándék se adóköteles valami 200ezer forintig, ha jól tudom...
Nem hinném, hogy akár csak egyetlen APEH-os revizornak a munkaidejét is érdemes lenne effélékre pazarolni. Egyszerűen többe van a revizor, mint amennyi bírságot ilyesmikért ki lehetne szabni. Az efféle csereügyletek ugyanis meg sem közelítik esetenkint a 200ezer forintos értéket.
Gyerekkoromban anno volt egy horgász a házban. Mindenkivel mindenféléért cserélte a friss halat. Tőlünk pl. megkapta a bátyám kinőtt íróasztalát, mástól meg szőnyeget cserélt már nem tudom, hány kiló pontyért. Ezek nevetségesen kicsi üzletecskék. Teljesen felesleges összekeverned a céges barterügyletekkel, ahol több nagyságrenddel feljebb van a csereáru értéke.
De alapesetben egyszerűen csak arról van szó, hogy vegyük meg a terméket minél hamarabb, tehát legjobb, ha már a termelőtől, a gyártótól.
Az sem utolsó szempont, hogy a falusi rokon csirkéjéről tudod, hogy az kukoricán nőtt,és kapirgált. Olyan is. A hipermarketben meg lehet, hogy puccosan kínálják, de a fene se tudja, milyen tápon nőtt, ameddig nőhetett a szűk ketrecben. Na, az olyan is...
Ilyen csereklubok, mint amiket alul írtál, Németo.-ban működnek is, jó ötletnek tartottam már ott is, bár nem léptem bele. De azért bevallom Neked, az ok, amiért a hipermarketeket jobban szeretem, mint a kisboltokat, az nem az ár, hanem a kényelmem, azaz a választék... ahelyett, hogy ezer helyre rohangásznék, egy helyen meg tudok venni mindent. Gondolom, vannak vele még így egy páran...
Nyilván nem bíztatnék senkit a szemét megvételére. Csakis a versenyképes termékek és termények a nyerők. Ez itt nem a XIX. századi Védegylet. Anno olyan rossz állapotban volt a magyar gazdaság, hogy még akkor is a magyar termékek vételére kellett buzdítani a mágnásokat, ha a magyar rosszabb is, meg drágább is volt külföldi vetélytársainál.
Ma azért nem ennyire rossz a helyzet. A magyar termékek zöme versenyképes. És még több is az lenne, ha nem akarnának a multi láncok akár 80-100%-os haszonkulccsal dolgozni a beszerzési áraikhoz képest.
Szerintem azt a hazait, amit amúgy is megveszünk, lehetőleg ne úgy vegyük meg, hogy az árban megfizetett ellenértéknek akár 50-60%-át is a kereskedelmi láncok egyes láncszemei teszik zsebre, s a termelőnek/gyártónak csak 40-50% marad!
Plusz próbáljuk meg megvenni azt a hazait is, amely ma nem kerül be a nagy láncokba, csak mert az adott gazdaság nem képes rengeteget termelni. Nem több mázsa málnája, epre stb. van naponta a gazdának, hanem csak 60-80 kiló, teszem azt. Az ilyen csak akkor jár jól, ha van, aki pl. leutazik hozzá, és helyben átveszi, de akkor annak egy baráti társaság részének kell lennie, hogy a 60 kiló málnából 40-50-re már legyen vevője a szomszédságban. Vagy még akkor járhat jól a kisgazda, ha ő maga elhozza az áruját Bp-re vagy más nagyvárosba, és ott helyben kiárulja bármely lakótelepen. Ha beviszi a nagybanira, ott nagyon keveset kap érte.
Viszont az sem OK, ha az agyonpermetezett, ellenőrizetlen epret kezdik árulni kocsiról a lakótelepeken. Épp ezért kell, hogy baráti körök, összefogó családok működjenek. Akik előre tudják, hogy minőséget vesznek, nem szemetet.
Oroszországban pl. így él tovább a hajdani feketepiac. Ott is mindenkinek megvolt a komcsi érában is, hogy honnét szerzi be az élelmet. A piacon nem volt ugyanis semmi se, a városlakók mégis jól éltek. Mindenkinek megvolt a maga embere, aki időről időre valamely dolgot szállította neki. Tejet, tojást, kaviárt, salátát, húst, de akár perzsaszőnyeget, faragott fabútort és prémet is. Működik a dolog. A boltok nagyon nagy árrésekkel dolgoznak, tehát még ma is megéri vasárnap estére a dácsából tömött kocsival hazajönni.
Plusz nem kell megfeledkezni róla, hogy így egyfajta cserekereskedelem is működtethető. Az 50 kiló málna ára nem feltétlen forintban kerül kifejezésre, hanem egy használt számítógépben és két sorozat angol nyelvkönyvben, kazettákkal együtt. De lehet az egy ház komplett átvezetékelése, vagy festése-mázolása is. Az adóhivatal gyakorlatilag csak olyan ügyletekben érdekelt, ahol pénzforgalom van. A cserekereskedelemben nincsen pénzforgalom, azt meg nem lehet bizonyítani, hogy valakinek pontosan mennyi málnája termett, és abból mennyit evett meg ő maga, családjával. Ugyanígy a disznóhús és származtatott termékei. Azt sem vagy köteles az orrára kötni senkinek, hogy a költözéskor a bútoraidat vitted-e magaddal, kiraktad-e a lomtalanításba, vagy netán elcserélted valakivel egy mélyhűtőre való húsért? Ugyanígy senkinek semmi köze hozzá, hogy az albérlőd, aki pénzbeli, így adóztatható jövedelmet nem hajt neked, az valójában a vidéken élő szülei segítségével jócskán hozzájárul a családod élelmezéséhez. Stb. Tudtommal ez nem törvénytelen. De legalábbis olyan minimális cserekereskedelem, amelynek a felderítéséért az APEH-nek már nem éri meg revizort tartani. Viszont nagyon sokat segíthet, ha jól csinálják.
Az egyébként szimpatikus felvetés okán hadd kérdezzem már meg, hogy ehhez nem először is az kellene, hogy a magyar termékek (és nem termények) versenyképesek legyenek? Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nincsen olyan, de igencsak nem csak olyan van.
