Keresés

Részletes keresés

temporary secretary Creative Commons License 2021.01.05 0 0 39652

Szerintem ha a felbomlás sztoriját akarja valaki összerakni akkor nem 68-ban kell kezdenie. És ezt nem abból az irányból mondom, hogy már a "turnézás befejezése óta megkezdődött a felbomlás" vagy valami ilyesmi, mert ez full nem igaz. Hanem szimplán ha valaki meg akarja érteni, például Lennon viselkedését, akkor értelmetlen csak 68-tól, Yoko színre lépésétől vizsgálni őt, mert akkor annyit lát, hogy ez az ember egyik pillanatról a másikra, minden ok nélkül megőrült. Ugyanígy, nem hinném, hogy ami 80 utáni infó, azt ki kellene dobni az ablakon, egyszerűen kontextusba kell helyezni, megnézni a forrás hitelességét, ki mondta mikor és miért, minek a hatására, milyen volt a sztori nyilvánosság általi akkori megítélése stb. De az is nyilvánvaló, hogy a korabeli interjúk, beszámolók nagyon sokat érnek és nem helyettesíthetőek mással. 

 

Példának okárért, Michael Lindsay-Hogg mondta egy 1990-es interjúban (tehát 21 év távlatából!) a Let It Be forgatásáról: Everyone was atypical then. John was atypical in relation of The Beatles because he wasn’t wanting to be one anymore.

 

Miközben a film forgatása alatt(!) egy Paul-lal folytatott beszélgetés során ezt mondta: But funny enough, the other day, when we were talking, [John] said that he really did not want not to be a Beatle. He said he really looked forward – not, you know. Meaning he didn’t want that screwed up.

 

Azért sokatmondó, hogy még azok is, akik 69-ben ott voltak és saját tapasztalataik ellent mondanak a későbbi John&Yoko mítosz által megalkotott képnek, tudat alatt újraértékelik és megmásítják a saját emlékeiket. Ez mutatja mennyire mérgező és az egész sztorit átható jelenség az, amit főleg 69-72 között ők ketten megkonstruáltak. Meg utána tucatnyi szerző gondolkodás nélkül átvett. És ez csak egy irdatlan pici példa.

 

Az elemzés az pedig megint más, hiszen az csak a meglévő anyag vizsgálata, ergo bármikor születhet, lehet jó és hasznos. Tegyük azért hozzá - mindez a "research" mit sem ér, ha nulla érzelmi intelligencia párosul hozzá... Amit sok Beatles könyv szerzője nagykegyesen már demonstrált mihez vezet.

Előzmény: Rock'n'RollMan (39650)
Vid ispán Creative Commons License 2021.01.05 0 0 39651

Egy adott esemény szereplői minél távolabb kerülnek az eseménytől, annál pontatlanabbul emlékeznek rá. Nemcsak a memória kopik, hanem erősebbé válik a szubjektív emlékezet, amikor nem úgy emlékeznek a dolgokra, ahogyan valójában történt, hanem ahogy szerintük történnie kellett.

Másfelől egy adott eseményt gyakran jobban megértünk, ha időben messzebbről nézzük. Pl. a francia forradalom idején elég kevesen érthették meg, hogy miként lehetséges az, hogy azt a csávót, aki délelőtt még a Konventben szónokolt, délután már lenyakazták. Pár évtizeddel később érthetőbbé váltak a folyamatok. Ezt hívják történelmi távlatnak.

Ez a kettő nyilván egymás ellen hat, szóval azt az objektív pontot, amely az igazsághoz legközelebb áll, elég nehéz belőni.

Egyébként szerintem nem baj, ha újabb és újabb szempontok kerülnek elő. Ebben a Beatles-feloszlás sztoriban is, minél több oldalról nézzük, annál inkább láthatóvá válik, hogy nincsenek kizárólagosan jó és kizárólagosan rossz szereplők benne. Mindenki beletette a feloszlásba a maga részét, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Igen, ha már szóba hoztuk, Yoko is, az ő felbukkanásának is volt pozitív és negatív hozadéka egyaránt, nyilván másként alakult volna a sztori, ha ő nincs, még az is lehet, hogy csúnyább vége lett volna, pont azért, mert Lennon egy kiszámíthatatlan és frusztrált csávó volt, és éppen Yoko vitt az életébe egy kis egyensúlyt - végre elő merte szedni a punk énjét az egyengombafej mögül.

De hát ezekről baromi sokat lehet vitatkozni, főleg úgy, hogy mi magunk is vérmérséklet, világnézet és életkor szerint másként látja ezeket a dolgokat. Hozzám pl. mint kivénhedt hippi örökkamaszhoz közelebb állnak Lennon performanszai, mint McCartney skóciai farmja. (Ezzel együtt a Beatlesen kívül nem látok senki olyan zeneszerző és előadót, aki McCartney-hoz mérhető.) De az is világos, hogy másnál ez másként lehet. Nincs is ezzel baj. Az se gáz, ha másként látjuk a dolgokat. Én csak azt próbálom sulykolni, hogy ebben a sztoriban mindenkinek megvolt a szerepe, és nem voltak kizárólagos jó meg rossz fiúk és lányok.

Bocs, hogy hosszú voltam.

Előzmény: Rock'n'RollMan (39650)
Rock'n'RollMan Creative Commons License 2021.01.05 0 0 39650

Ok, ez világos.

De akkor mondhatjuk, ami a Beatles végjátékáról 68-80-ig megjelent (interjúk, elemzések), azokat nevezhetjük mérvadónak (és az igazsághoz legközelebb állónak) nem?

Kezdve a Yoko-undorral hehe

Előzmény: Vid ispán (39648)
Vid ispán Creative Commons License 2021.01.05 0 0 39649

bocs: vár = válik

Előzmény: Vid ispán (39648)
Vid ispán Creative Commons License 2021.01.05 0 0 39648

Asszem, erről van szó. A dakota mondás szerint a történelmet a győztesek írják, úgyhogy nincs semmi meglepő abban se, hogy a Beatles-sztorit is időről időre újraírják az adott kor ideáinak és rögeszméinek megfelelően. Plusz sajnos egyre kevesebb a túlélő, viszont egy ilyen helyzetben mindig az ő nézőpontjuk vár hangsúlyossá, lévén, hogy azok is egyre kevesebben vannak (vagy lassan nincsenek is), akik megcáfolnák.

Előzmény: Rock'n'RollMan (39646)
Rock'n'RollMan Creative Commons License 2021.01.04 0 0 39647

Helyesen: "Kleint újra kell gondolni, nélküle nincs AR."

Előzmény: Rock'n'RollMan (39646)
Rock'n'RollMan Creative Commons License 2021.01.04 0 0 39646

Yokót újra kell gondolni, nélküle nincs Beatles.

Kleint újra kell gondolni, nélküle nincs AB.

Let it Be-t kb újra kell forgatni, h cuki, polkorrekt legyen ebben a puhaf...ú impotens világban.

Sőt, az egész Beatles sztorit az elmúlt 50 évből, hiszen tulképp majd most derül ki az igazság róluk.

 

Nagyon kezd vicc lenni ez az egész tízezredik bőr lehúzgálása. És egyre nagyobb a rajongók fejében is a katyvasz.

 

Sztem Yoko pozitív dolgokat nem tett hozzá a dolgokhoz (még múzsaként sem túlzottan), Klein pedig egy igazi átlagos kalmár rohadék volt (Jaggert is meg lehetne kérdezni róla), pont olyan, mint akik ellen állítólag létrejött az egész mozgalom. Persze úgy sejtem Eastmann se lett volna jobb.

 

Sokan akartak/akarnak meggazdagodni a Beatlesből. És egyik se értette az üzenetet... bár az utóbbi 5-6 évben kezdek kételkedni, h olyan értelmiségi, világot jobbítani akaró rocker kölykökről lett volna szó, mint amilyennek előtte gondoltam őket.

 

Kiábrándító.

Vid ispán Creative Commons License 2021.01.04 0 0 39645

Paul for president!

Előzmény: temporary secretary (39641)
Gideon's bible Creative Commons License 2021.01.04 0 0 39644

;)

Előzmény: temporary secretary (39643)
temporary secretary Creative Commons License 2021.01.04 0 0 39643

Majd igyekszem hanyagolni őket a jövőben. :)

Előzmény: Mr Mustard (39642)
Mr Mustard Creative Commons License 2021.01.04 0 0 39642

Az adott kérdésben egyetértek veled, abban viszont nem, hogy a véleményed kifejtésében feltétlenül szükség lenne a trágár szavakra.

Előzmény: temporary secretary (39641)
temporary secretary Creative Commons License 2021.01.04 0 2 39641

Te jó ég, Klein-ra azért húzták rá a "rosszfiú kliséjét" (ami túlságosan is hízelgő) mert egy seggfej bűnöző volt, nem csak úgy heccből... :D Ne szabadkozzunk már egy ekkora faszkalap érdekében. A végén még John se tette ezt. Köszönetet meg pláne ne mondjunk neki a semmiért. Szétbaszta a bandát - azt az egyet max meg lehet neki köszönni. Az, hogy egy már meglévő anyagot, ami akkor született, amikor még semmi nem kötötte a bandához, kiadott mert kaszálni akart vele egy kis lóvét, nem nagy cucc. A bandának pedig ideiglenes menedzsere csak áprilisban lett, míg az Abbey Road (míg jogi oldalon Eastman-ék jelentek meg), tehát a következő album ötlete, már februárban megvolt és amúgyis kétlem, hogy bármiféle ráhatása lett volna a tagok ilyen szintű döntéseire. 
Ha valakinek ezekért köszönetet lehet mondani, az Paul.

Előzmény: Vid ispán (39640)
Vid ispán Creative Commons License 2021.01.04 0 0 39640

Kleinre is ráhúzták a rossz fiú kliséjét, pedig ha ő nincs - hiába a saját pecsenyéjét sütögette elsősorban (ki nem?) -, jó eséllyel se Abbey Road, se Let It Be nem lett volna. 

Előzmény: temporary secretary (39639)
temporary secretary Creative Commons License 2021.01.04 0 2 39639

Klein max Lennon-nal hitette el, hogy ő a főnök... :D De hát neki akkor erre volt szüksége, mert ő magát - hozzátenném okkal - nem így látta. Külső tényezőkre (Yoko, Klein) kellett támaszkodnia, hogy a bandában legyen hangja. Klein meg tudta mivel lesz képes befűzni az önbizalomhiányos Lennon-t, akit a sajtóban olvasott interjúja alapján keresett meg, ahol az Apple körüli üzleti problémákról beszélt. Ez sikerült is, hiszen az első találka után Lennon másnap Harrison-nak azt mondta, Klein legalább olyan jól ismeri őt mint George... (elképzelem Harrison milyen fejet vághatott itt) Mentálisan nem volt a legstabilabb állapotban amúgy sem, erre rá ott volt a heroin függősége, meg hát benne volt a naivitás ilyen téren mindig is. Szóval ez egy Klein-féle fazonnak gyerekjáték volt, elhitette John-nal, hogy ő a Beatles, kb apafiguraként megkörnyékezte, Lennon meg cserébe Istennek gondolta őt.

 

Ha Klein-nak "nem volt gond" Paul aláírásának a hiánya, elég hülyén veszi ki magát, hogy 1) hónapokig próbálta kicsikarni belőle azt, különböző módokon (nyalizás, verbális abúzus, csapdába csalás), 2) a Beatles-nek végül nem lett a menedzsere ergo kudarcot vallott, 3) a banda meg felbomlott, pont ezeknek az általa okozott biznisz szarságoknak is köszönhetően, 4) ezek után továbbra is próbálta McCartney-t lejáratni. Tehát akkor... mire is volt elég Lennon aláírása? McCartney-t nem tudta meggyőzni se ő, se a nagyfőnöknek kikiáltott Lennon, Paul meg köszönte szépen és lelépett, a bandának meg ott lett vége. Szóval ez igenis gondja volt Klein-nak, hiszen az egész tervét megvétózta Macca azzal, hogy nem adta be a derekát, ráadásul neki lett igaza a végén mint tudjuk, de hát nyilván Klein-nak nem állt érdekében ezt elmondani.

 

Az meg, hogy John tematizálta volna a Beatles körüli ügyeket, hát pont, hogy az akciózgatásainak közük nem volt a bandához. Akkor hogy indikálnák John főnöki pozícióját a Beatles-ben? :D

Előzmény: Vid ispán (39636)
Rainvan Creative Commons License 2021.01.03 0 0 39638

A "ki a főnök" kérdés kapcsán eszembe jutott, hogy az egyik cikkben, amit múltkor linkeltem (Paul és a basszus) volt egy érdekes (vagy akár sokatmondó) elszolasa Paulnak:

Miután a basszust a korai időkben lesajnalta és szükséges rossznak tartotta (olyannyira, hogy Stuart kiszállása után azért ő lett a basszer, mert John és George jobban - vagy előbb - ellenkezett nála), csak akkor baratkozott meg a basszusgitárosi poszttal, amikor rajott, hogy nemcsak kísérő hangszer lehet, sőt kontroll és "hatalom" is jár vele a zenében. 

Így lett '67 végére ('69 elejére?) a "Paul plays bass"-ből "Paul plays boss" :D

Előzmény: Vid ispán (39636)
PeterCorr Creative Commons License 2021.01.03 0 0 39637

Yoko-nak nagyon komoly hatása volt mindannyiuk zenei teljesítményére. Szerintem főleg az ő jelenlétének köszönhető pl. a Get Back próbákon sokszor előforduló kollektív "naénaztánkurváraleszaromazegészet" hozzáállás.

Előzmény: temporary secretary (39631)
Vid ispán Creative Commons License 2021.01.03 0 0 39636

Szemezgetek még a könyvből (Ken McNab: And in the end), mert bár infóként sok új dolog nincs benne, de a nézőpontok váltogatásával kirajzolódik egy csomó eddig a háttérben ragadt dolog.

Például a Klein-ügy, ami majdnem egy lábjegyzet szokott lenni, de miután Macca a másik három ellenében az új rokonait próbálta tolni, a többiek pedig Kleint választották, komoly ék verődött közéjük, volt is egy durva üvöltözés, amikor négyesben voltak, leordították Pault, aztán ráb@szták a stúdió ajtaját, Macca meg - a könyv megfogalmazása szerint - soha nem érezte magát annyira elszigeteltnek a bandában. Erre az elszigetelődésre én is utaltam korábban, abban csúcsosodott ki, hogy a hetvenes évek elején míg a többiek elég sokat lógtak egymással, addig ebből Paul rendre kimaradt. Lásd még referenciaként Ringo Early 1970-jét.

Klein egyébként azt mondta, hogy neki nem volt gond, hogy McCartney nem írta alá a papírt, neki elég volt Lennon aláírása, merthogy ő a főnök. És tényleg, '69-ben Lennon tematizálta látványosan a Beatles körüli ügyeket, tele volt a sajtó a bed-in-jeivel meg az egyéb dolgaival, ha a Bors őrmester meg a MMT Paulé volt, '69 Lennoné, hogy aztán '70-ben McCartney megint elvigye a show-t a kilépésről szóló sajtóbejelentésével és az első albumával.

És az se semmi, hogy miközben ők ketten egyre inkább kezdték kölcsönösen f@sznak gondolni a másikat, mennyire tudtak még ekkor is együtt zenélni, például ahogy a kisujjukból kirázták kettesben a The Ballad of John and Yoko-t, miközben az előtte meg az utána való napokon ment az anyázás a Klein-ügy körül.

Rainvan Creative Commons License 2021.01.03 0 0 39635

Én sem vagyok egy két lábon járó helyesírási szótár, de azért... :D

Gideon's bible Creative Commons License 2021.01.03 0 1 39634

Egyetértés,plusz ebbe a körbe még mindenképpen behoznám az I'm Happy Just To Dance With You kíséretét.

Qrva régen egyszer már szóba hoztam,hogy rendkívül "előremutató" John szólója a You Can't Do That-ben,különösen,

ha belehelyezzük magunkat a '64-es zenei környezetbe.De övé az egyik szóló a Long Tall Sally-ben is,ezt tényleg csak

az újszülöttek kedvéért írtam le,elnézést.Ám Carl Perkins stílusának "levételében" nem tudott versenyezni Harrisonnal.

Az se véletlen,hogy a Roll Over Beethoven szólója is George-ra maradt.Abban a korszakban még jogos volt,hogy George

neve mellett állt a lead guitar kitétel.

Apropó,megvan még valakinek az a régi terminológia,hogy "kísérő gitár"?      :)

Előzmény: temporary secretary (39631)
Vid ispán Creative Commons License 2021.01.03 0 0 39633

Hajlamos vagyok egyetérteni vele, Lennon saját maga ezt Yoko hatásának tudta be egy interjúban, mindenesetre szerintem is érezhetően rockosabb és lazább lett a játéka '68-tól, amibe persze azt is bele lehet számítani, hogy az évtized végére a gitárok hangzása is változott, illetve addigra már voltak példák is, hogy miként lehet még rajta játszani (Hendrix stb.), A felszabadultság egyébként a '69-es Cambridge-koncert kapcsán kerül szóba a könyvben, ahol Lennon valóban a korábbi önmagához képest merőben újszerű tónusokat nyomatott.

Előzmény: Rock'n'RollMan (39629)
rubbersoul1968 Creative Commons License 2021.01.03 0 0 39632

Sajnos nem tudok egyetérteni. Szerintem a hatvanas évek első felében volt a legjobb a gitárjátéka (olyan dalokra gondolok, mint pl. az I Wanna Hold Your Hand), és szépen lassan gyengült, noha gyenge azért sosem lett, és persze kiugró teljesítmények is voltak később is. Egyébként úgy érzem, a hangja is romlott az élete vége felé, de az ő esetében ez még mindig nagyon magas színvonalat jelentett.

Előzmény: Rock'n'RollMan (39629)
temporary secretary Creative Commons License 2021.01.02 0 0 39631

Szerintem Yoko-nak nulla ráhatása volt erre. Egyrészt Lennon amúgyis pöpecül játszott sajátos stílusában már a kezdetek óta (All My Loving, She's a Woman ésatöbbi, reggelig sorolhatnánk), másrészt mindannyiuk játéka és zenéje fejlődött, változott még ebben a későbbi időszakban és a dalok valamint a kor természetéből adódóan több mozgásterük volt. McCartney is az Abbey Road-on úgy játszik a basszusgitárján, mint még soha. Come Together, Something, I Want You... egyik "dögösebb" és dekoratívabb mint a másik... akkor ez meg Linda műve lenne? :D Természetes művészi evolúció.

Előzmény: Rock'n'RollMan (39629)
Vid ispán Creative Commons License 2021.01.02 0 0 39630

Még egy érdekesség a könyvből. Amikor a Please Please Me borítófotójat csinálták '63 elején, McBean, a fotós megkérdezte Lennont, szerinte meddig lesz együtt a banda, mire ő azt felelte, hogy még olyan 6 évet tervez. Hat évre rá, a fotó megismétlésekor már alig bírtak olyan idöpontot találni, amikor mind a négyen méltóztattak odaállni pózolni.

Rock'n'RollMan Creative Commons License 2021.01.01 0 0 39629

És nektek mi a véleményetek erről?

Előzmény: Vid ispán (39627)
Gideon's bible Creative Commons License 2021.01.01 0 1 39628

A Get Back-ben nyújtott teljesítménye után már-már szólógitárosnak nevezhető.

A Happiness Is A Warm Gun-ban is nagyon érdekes,ami szól,csak ott nem tudom,ki az elkövető.

Inkább Johnra szavazok George ellenében.

Beatles (és leágazásai) releasekben gazdag új évet kívánok eme kultúrsite minden olvasójának.

Előzmény: Vid ispán (39627)
Vid ispán Creative Commons License 2021.01.01 0 1 39627

Olvasom az And in the end. The last days of The Beatles című könyvet, van benne egy érdekes megállapítás, miszerint Yoko fölbukkanása után Lennon gitárjátéka mennyivel felszabadultabb és dögösebb lett.

Vid ispán Creative Commons License 2020.12.31 0 0 39626
Rainvan Creative Commons License 2020.12.24 0 1 39625

Két tök érdekes cikk, egy interjú '94-bol Paullal basszus témában:

https://reverb.com/news/interview-paul-mccartney-on-his-life-as-a-bassist 

És egy cikk az új lemez kapcsán:

https://www.musicradar.com/news/exclusive-recording-mccartney-iii

Rock'n'RollMan Creative Commons License 2020.12.22 0 0 39624

Na kb itt kezdődik az, ami minden ilyen témánál mindig eljön: tökmindegy miképp is volt, mert úgyse tudjuk meg - különböző okok miatt (mai polkorrekt világ cukormáza vagy Lennon összevissza interjúi), a zenéjüket kell hallgatni, oszt jóvan:)

Gideon's bible Creative Commons License 2020.12.22 0 0 39623

Helyesbítek:a restore azért "belefér".

Előzmény: Gideon's bible (39622)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!