Meg kell mondjam, engem teljesen letaglózott a hír. Rám fényképészetileg is nagyon nagy hatással volt, de a világlátása, humora ami igazán hiányozni fog.
Legemlékezetesebb közös emlékeink a munkatáborok voltak:
Nemcsak a mellnagyobbításra gondolok, az egyformára gyúrt test, az egyformára rajzolt szemöldök, az egyformára vasalt és lakkozott frizura, az egyen műköröm, az egyen szájkontúr teszi unalmassá és kiábrándítóvá a lányokat.
Szerencsére látok értelmes törekvő fiatalokat bőven. Az egyszerűbb gondolkozású, külcsínnel kitűnni kivánóak természetesen jobban látszanak és zajosabbak mint az előbbiek, remélhetőleg ez okozza azt, hogy egyre többnek vélem őket.
Az ilyesmi plasztikai sebészettel módosított nők valami átmenetet képeznek a valódi és a mű nő közt.
És természetesen érvényes a férfiakra is.
A szteroiddal felfújt emberek is az előző hozzászólásomnak megfelelően az egyszerűbb utat választják a vélt kitűnőség megvalósítására. Tanulni, dolgozni kitartóan fárasztóbb.
Szerintem nem feltétlenül. Az önbizalomnak van egy optimális szintje, se túl nagy, se a túl kicsi nem jó, sem az alanynak, sem a környezetének.
Nekem úgy tűnik, hogy nagyon elcsúszott az önértékelés illetve az értékelés a látvány irányába, ami a legkisebb erőfeszítéssel érhető el, azaz nem tanulni, hanem venni valami divatos cuccot.
Attól függ kinek? Én nem szeretem az egyenarcú műanyagnőket. Tkp. ez a fajta külső nem is nekünk szól, a nők egymás között rivalizálnak. Ja, és persze megvan ennek a megfelelője férfiben is.
