A háttérben látható(Sas)hegy és beszélgetésünk alapján csakis a volt TF pálya lehet. De én már nem futópályát választok, hanem sírhelyet keresek magamnak.
Arra nem emlékszem, hogy az Illaatszer az merre is volt. A Szállítók talán a Főtefu-hoz vagy a TEFU-hoz kötődött. A Kőbányai Lombik az biztos a Kőbányai Gyógy- és Tápszergyár csapata volt. Bár minden további nélkül lehetett bármelyik X. kerületi vegyigyáré is. Akkoriban ha végigmentem a Váci úton, vagy mondjuk a Fehérvári úton - ami mindkét esetben félnapos program volt, végig gyárak ővezték mindkettőt. És mindegyiknek valamilyen szinten volt focicsapata. Nekem a Beloiannisz gyerekcsapatánál volt szerencsém kipróbálni magam, de csak udvariassági látogatásnak bizonyult. Szó szerint: az első szélen haladó akciónál elpöcköltem a labdát az ellenfél támadója elől, a labda taccsra ment, én meg, hogy kiengeszteljem az ellenfél mérges szélsőjét, visszahoztam a labdát és visszadobtam neki. De nem ő köszönte meg, hanem az edző - hogy meglátogattam őket.
Nincs ebben különlegesség, te akkor a Tabánhoz laktál közel én az Illatszer pályához. Amikor odaköltöztünk mellétek (szinte), adva volt a MOM és a TF pálya. Eszünkbe nem jutott volna III.ker TTVE pályára járni. Azt meghagytuk az óbudaiaknak. Bár felcsigázták az érdeklődésemet ilyen csapatok, mint Kőbányai Lombik, Szállítók, KISTEXT, stb., amiket csak a totószelvényről ismertünk és onnan maradt meg emlékezetünkben.
Erre én is jól emlékszem. Ha emlékezetem nem csal, a Ménesi úton mentünk végig. A vége lehajlik a Bartók Béla útra, talán a Mészölynél torkollik bele. Ahelyett azonban, hogy lementünk volna, szétnéztünk kicsit feljebb, járatlan útakon és egy kiépítetlen panorámás helyről, onnen leereszkedtünk a Gellért szálló fölött-mögött a Szabadság-hídhoz, aztán újult erővel az általad pontosan leírt úton. A végére majd belegebedtünk, de kisebb pihenőkkel MEGCSINÁLTUK.
Aztán egy másik alkalommal nem hagytuk ki a Gellért püspök szobrot és a fölötte ívelő hidat, ahonnan kíváló kilátás nyílt az éppen elkészült Erzsébet-híd teherpróbájára. Azt hiszem, elég sokat kellett várni, míg elkezdődött, de megérte: impozáns volt.
Szóval te már akkor világlátottabb voltál! Praktikus megoldás volt ez a kukkolás, végül is nem voltunk tőkepénzesek. Ugyanakkor a sport űzése mellett a sport nézése is kedvelt időtöltés volt. Én meg a Tabánban nézegettem a kerítésbe csimpaszkodva a Spartacus röplabdameccseit. Érdekes, hogy bár a XI. kerületben mozogtam a legtöbbet, mégis a Tabánhoz kötnek sportszárnypróbálgatásaim - ott voltak - sokkal később - a hétvégi erőnléti futóedzések a sok lépcsős hegyoldalon. Az öltöző meg a Szparival szembeni villamossínekhez símuló nagy házban. Ma is pályák vannak ott szemben.
Emlékszel-e? Egyszer kitaláltuk, hogy fussunk egy "Nagy Kört". És megtettük. (Soha többet.)
Alsóhegy - Villányi - Körtér - B.Béla - Gellért rakpart - és végezetül föl, vissza! a Hegyalján!!!
Lehet, hogy vannak hibák az útvonalban, pl. a Ménesin közelítettük meg a Gellért teret? De nagyjából ez lehetett a futásirány, nem tudom, hogyan végződött, le tudtuk-e futni vagy csak sántikáltunk a végén? Te hogy emlékszel?
1960-61 környékén, arrafelé biciklizvén, az (alsó) Alsóhegy utca - Daróczi út - Nagyszőlős u. háromszögben egy kézilabdapályára bukkantam. Kiderült az Illatszergyár pályája, (azt hiszem NBII -es) női kézilabda csapata volt és elkezdtem ide járni hétvégeken meccsekre. Kerítésen kívülről, jegy nélkül. Aki jegyet vett, az tulajdonképpen ugyanazt látta mint én, csak két méterrel közelebb, drótháló nélkül.
Maga, a futás akkor még csak egy technnikai megoldásféleség volt, ha éppen késve indultam, mert a késést szankcionálták, nem is tudom, hogyan. Akkoriban még nem volt "jogging". A tervszerű futás csak később vált szokásommá, amikor a Népligetben és a Városligetben róttam a kilómétereket. Pedig lett volna szaladnivaló az Alsóhegy utcában is. Akkoriban izgatta a fantáziámat, hogy mi marad az Alsóhegy utcából a Villányi úton túl. Kínos, de igaz: csak náhány éve döbbentem rá, arra autózva, hogy egy szépen kiépített utca vezet a töltés mentén, egészen a Nagyszőlős utcáig, és ez az Alsóhegy utca folytatása. Egykor ez olyan susnyás senki földje volt, mint a kocsisrét vagy a bunkeres Sashegy.
Sikerélmény, ha ilyen hosszú idő elteltével még apró részletekre emlékezem. De azt látom, hogy reneszánszát éli a nosztalgiázás. A neten néhány ilyen visszaköszön. A középiskola, meg ez egyik kedvenc korai munkahelyem néha előkerül.
De szerintem mi is elég jók vagyunk.
Érdekes lenne belelapozni a naplóba. Bár szubjektív véleményeket biztosan nem lálnánk.
Jó lenne - de az már csak illúzió - néhány akkori tanárunkkal összefutni. Bizztos kellemes beszélgetés lenne.
Amikor a topik kezdetén elkezdted sorolni ősi osztálytársaink neveit, két lehetőség jutott eszembe. Éles memóriája lehet a palinak, vagy osztálynaplógyűjtő és csak lapozgatja azt.
*
Mi lehet a sorsuk a naplóknak? Hány évig kellett tárolni hivatalosan?
Megint kreatív vagy! Ez jó! Évek számához kötni egy eseményt mindíg nyerő. Bár egyszer a kilencvenes években, amikor az 5-letelés szinte magától jött, részt vettem egy banketten, amit a szervező cég a 9 és 1/3-odik évfordulóján tartott meg.
Látva az aktivitás pillanatnyi lanyhulását, nem lenne könnyű kerek évszámot apropónak állítanunk. Mert akkor várhatnánk '27-'28-ig, vagy '32-ig. Ennél inkább az Index Fórum 20. jubileuma közeleg. Vagy még közelebb van az 1-sős-ségünk kerek évfordulója. Vagy az első betűvetés-óráé az újságpapíron.
Idesüss, én is idézek! Vegyünk például egy 16 éves klasszikus bejegyzést:
"Hát a kkor üres a tanterem, belépek. És helyet foglalok az elsö sorban, az ablak mellett. Stip-stop! Besüt a nap most is, akkor is inkább kifelé néztem. Totyogjatok be Ti is!"
Akkor most miért ne csoszoghatnánk be, vagy akár össze?!
O.K., de megpróbáltuk. Lehet, hogy most is ott pihen az Alsóhegy 1. alsó erkélye alatt? Érdekes lenne megtalálni, mint egy fiatalos nekibuzdulás "lábnyomát".
Nem valószínű, hogy valaha is ezzel a kifejezéssel illették volna a focit rajtunk kívül.
Azt hiszem a körülményekhez képest az átlagnál kreatívabbak és nyelvújítóbbak voltunk.
Egyszer valamilyen tetemesebb méretű tartályban hozattunk csapolt sört a kocsmából. Mert nem voltunk egy kocsmázó bagázs...
Szerintem túlméreteztük. Te egyszer kinyomtad én nem mertem, féltem, hogy a fejemre esik. Alkalmatlan volt arra hogy nyomogassuk 4x-5x. Nem tudom, miért nem faragtunk le (pl.vésővel) a két betontömbből. Maradt a foca. Néha így mondtuk.
Telitalálat! A fazék az kerek volt, de miért rémlik nekem úgy, mintha négyszögű lett volna, ami elkészült? Lehet, hogy elsőre nem sikerült és változtatni kellett a terven? Vagy csak a szokásos téves emlékezetem kavar be? Vajon sokat emelgettük? Vagy hamar ráúntunk? Akárhogy is, ez is bizonyítja, hogy sportos felfogásban éltük meg azt az időszakot! Bár igazán sportolni később kezdtem, amikor a nővérem férje (OTSH-nál dolgozván) beprotezsált az egyik nagy sportegyesületnél, az atlétikai szakosztályba, és onnantól futottam és gyalogoltam versenyszerűen. De nem sokáig, nem voltam tehetséges, meg nem a katonaság után kell elkezdeni az ilyen tevékenységeket. Szóval csak amolyan hobbyfutás vagy örömgyaloglás volt. Aztán elköltöztem Kelenvölgybe, és onnan egyszer-kétszer reggel begyalogoltam a Vörösmarty térre, ahol dolgoztam. Aztán egyszer összehozott a véletlen a Gaál Petivel, aki a Mészáros utcai Shell-kúton szorgoskodott, mint kutas.
Puff! Ezt elbuktam! A Lajosékkal pedig talán valami más apropóból futottam össze.
Akkoriban a Szüret utcában volt az otthonod? Korábban szóba esett a Szüret utca, ha jól emlékszem, és nemcsak a Szépréti (vagy Szépréthy?) Tibi kapcsán.
A Kisvigadóba beszéltünk meg találkozót a Lajossal, ő pedig Devich Lacival érkezett meg, sétálva az otthonából a Villányi úton. Lacit ekkor már elhagyta a haja, annyira, hogy Lajos vicces kérdésére, hogy "na, ki ő? Megismered?" kínos csend következett. Aztán feloldotta a fura helyzetet és megmondta (vagy ő, vagy a Laci). Ugyanúgy meghökkentem akkor, mint amikor Te megláttál sok év után, és hangot adtál meglepetésednek: "de bácsi vagy!". Lehet, hogy ezen a kisvigadós találkozón nem voltál ott?
A Kiss Gyusziék talán Opellel jöhettek. Kapitän-ra vagy Rekordra tippelek.
Devich Lacival nem találkoztunk. Ebben tévedsz. Pedig jó a memóriád. (Még.) Szeleire is jól emlékszel, fociztunk és nagyritkán meg kellett állni egy-egy autó miatt. Egyszer Szeleiék miatt. Apja volt az oktató (akkor létezett ilyen szabály).Milyen kocsi volt? Most letesztellek.
Mottó: "új kő fakad, a rács marad" Hányas pályát választod? Ma "lőttem".
