A mozdonyvezető nem jogosult annak függvényében megtagadni a jelzési parancs végrehajtását, hogy "vacak Alcatel" adja, vagy jelfogófüggéses cucc. Borzalmas, amiket írsz.
Ott bármikor,bármilyen jelzés képes kivezérlödni...
Pontosabban ki lehet vezérelni, ahogy olvasom. És nem csak ott. Mivel sebességjelzés van, ez nem is rendszeridegen (csak ugye azok a régi beidegződések még mindig).
Olyan ez, mintha azt kérdeznéd, hogy hányszor kürtöljön közben. Az Utasítás nem rendelkezik erről (sok egyéb jelzéskép esetén sem), ez a mozdonyvezető döntésére van bízva. Többek között pont ez az, amiért a vasút mozdonyvezetőket alkalmaz: szükség van a döntéseikre. Ellenkező esetben némi túlzással a vonatbefolyásoló is el tudná vezetni a vonatot a megállóhelyek GPS-koordinátáinak ismeretében.
Szóval nincs pontosan meghatározva, hogy meddig 40, de ezt is nem is kell pontosan meghatározni. Ettől függetlenül azonban azonnal és kérdés nélkül végrehajtandó parancs. Most komolyan: mi okoz ekkora nehézséget ennek a megértésében?
Miért kellene váltó? Az 1-es vonalon nem úgy van a sorompóknál, hogy valamelyik kisebb hibánál 40 van az azt fedező térközjelzőn? Vagy ez csak az állomásiak sorompóknál van?
Nem teljesen értem a kérdést. A megelőző jelzőn a vezér megkapja a megfelelő előjelzést. A vitaindító sárga-zöld térközjelzőre a vezérek a megelőző térközjelzőn meg is kapták a villogó sárga előjelzést, amikor az eset történt. És az előbb hivatkozott tatai esetben is nyilván megkapják a villogó sárgát a bejárati jelzőt megelőző térközjelzőn.
Az értelmetlennek vélt sárga-zölddel kapcsolatban ajánlom a tisztelt olvtársak figyelmébe ezt a sok éves hozzászólást. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a váci példában hasonló volt az ok, csak azt, amit már leírtam párszor: a vezetőálláson a mozdonyvezető nem bírálhatja felül a jelzést, ő ott parancsot teljesít.
Szép is lenne, ha valaki nem fékezne rá a vörös térközjelzőre, mert belátja az amúgy esetleg vonatmentes térközt, és ő "jobban tudja".
Azért azt a végrehajtható parancsot szívesen hallanám...
Parancsolj: "Szabad legfeljebb 40 km/h sebességgel. A következő jelzőn a vonatnál alkalmazható legnagyobb sebességgel továbbhaladást engedélyező jelzés várható."
"Akkor a régebbi utasdítások magyrázatait pedig tekintsük az irányjelzési rendszer csökevényének?"
Nem hiszem. Inkább arról van szó, hogy a forgalomnál dolgozók többsége pályája elején megtanulta az irányjelzési rendszert, így az átállás nyilván nem zökkenőmentes a sebességjelzési rendszerre (vö. első Dominókkal kapcsolatos üzembehelyezési táviratok és a későbbi, hasonló tartalmú írások; - az, hogy ma is valaki hozzáteszi, hogy sebességjelzési rendszerben üzemel egy Dominó, pontosan ennek a magyarázólag odaszúrt előbb még néhány bekezdésnyi, később néhány mondatnyi szövegnek a csökevénye). Az átállás megkönnyítésére, köpködői utasításviták stb. megelőzésére ill. nyílt iránymutatására készültek szerintem. Egyszerűen azért, hogy az adott utasításpontot tudd értelmezni, akár láttál már olyat a vasúton, akár nem.
(Gondold el: egy olyan állomási forgalmi dolgozó vagy gépész, aki csak az ország egy kis szegletét ismerte, így valami fogalmat kaphatott - ha akart - a nagy egészről, pl. a négyfényű térközjelzőkről is. Ha a mostani utasítást kézbevenné, gondban lenne, az tuti. :) )
Alternatíva, hogy különválasztjuk a forgalomszabályozást a bizbertől: a bizber mondja, hogy "zöld", és a forgalmi viszonyoktól függően kiegészítő jelzést ültetünk rá a forgalomszabályozásra, amivel jelezzük a vezérnek, hogy ráér, vagy húznia kell (erre klasszikus példa a németeknél van).
De arra pl. jó lenne, ha két vonat közti távolságot forgalomszabályzási okból, a követő megállítása nélkül növelni szeretnénk
Elvileg a dolog nem lehetetlen, de ez már inkább forgalomszabályozási, mint bizber-kérdés (ismerni kell hozzá a közlekedő vonatok menetvonalát, sebességét, terhelését, satöbbi-satöbbi). Szerintem ha a bizber-szintbe belenyúlunk "fentről", a forgalomszabályozás szintjéről, az kellően megbonyolítja a dolgokat, hogy ne önműködő térközjelzőkkel valósítsuk meg, hanem egyéb főjelzőkkel (ilyen belenyúlás lehet egyszerű esetben pl. egy kései jelzőkezelés is), pl. az állomások ki- és bejáratával.
Alternatíva, hogy különválasztjuk a forgalomszabályozást a bizbertől: a bizber mondja, hogy "zöld", és a forgalmi viszonyoktól függően kiegészítő jelzést ültetünk rá a forgalomszabályozásra, amivel jelezzük a vezérnek, hogy ráér, vagy húznia kell (erre klasszikus példa a németeknél van).
A térközjelzőn Z-S amúgy is nehezen magyarázható, hiszen úgy lassítunk be egy vonatot (feltehetőleg valami önműködő döntési mechanizmus eredményeként), hogy előtte legalább két térköz szabad (azaz kellően komplex döntési mechanizmus hozott ki ilyen eredményt)...
A jelenleg érvényes utasítás szinte semmit sem ír, csak fölsorolja a lehetséges sebességkombinációkat. A szabadon leminősíthető jelzésképek korában mondjuk tényleg értelmetlen bármi egyebet mondani, ebben lehet, igazad van.
(Akkor a régebbi utasdítások magyrázatait pedig tekintsük az irányjelzési rendszer csökevényének?)
Önmagában a jelzés nem kétes. Az általa adott parancs is végrehajtható. Más kérdés az értelme.
De arra pl. jó lenne, ha két vonat közti távolságot forgalomszabályzási okból, a követő megállítása nélkül növelni szeretnénk, amennyiben a berendezés alkalmas lenne ilyen parancsok végrehajtására.
