Ez inkább talán azt mutatja, hogy a sci-fi klasszikusai végül csak bevonultak az általános műveltség alapelemei közé. Legalábbis jobb körökben.
Kicsit ide tartozó megjegyzésem: ha a foci VB adása előtt vagy közben látjátok a hivatalos főcím-animációt, ne szégyelljétek észrevenni, hogy a németek, nem tagadva meg nemzeti kultúrájukat, egy csillagközi adás felvételét mutatják be nekünk, amelyen varangyok fociznak. Méghozzá egész jól.
A netről egyik kedvencemet, Klaus Schulze (ex-Tangerine Dream) eddig nem ismert koncertfelvételeit töltöm le hetek óta. És milyen az élet - lám, hogy összefüggenek a dolgok! -, az egyik albumon található két felvétel címe (Schulze már csak ilyen, 20-30 perces darabokat szintetizál), szóval a két cím, na, honnan is ismerős?! "Andromeda Strain" és "Make Room Make Room" - Micheal Christon remekműve és egy kevésbé ismert (tán nálunk meg sem jelent?), de sokszor hivatkozott Harry Harrison-mű. (Utóbbi, azt hiszem, a Zöld szója című Charlton Heston-os film alapjául szolgált. Az Androméda-törzsből készült filmet pedig mindnyájan ismerjük.)
(Nem akarnám képregény-irányba elvinni az offtopikolást, de nem állom meg, hogy ne jelezzem: hasonlóképp viszonyulok a "Marvel és Rejtő" kérdéshez, ellenben nemrég rászántam magam, hogy beruházzak a Korcsmáros Pál hatvanas évekbeli rajzait felújítva kiadott reprezentatív albumba, és most ott tartok, hogy az eddig megjelent mind a négyet megvásároltam, és bár oltárian drágák, azt mondom, megérik az árukat! Zseniális kezdeményezés és ragyogó megvalósítás. Bátran ajánlom mindenkinek.
Nem reklámnak, csak tájékozódás végett: www.kepeskiado.hu)
Motyóval ellentétben én a képregényeket általában véve kedvelem annyira, amennyire a képregényben elmondott történet és a megjelenítés grafikai stílusa érdekel. Viszont nagyon-nagyon régen történhetett utoljára, hogy odamentem az újság- vagy könyvárushoz és megvettem valamit azért, mert képregény van benne. De nem zárkózom el tőle. Gyerekkoromban a Füles képregényeit szívesen nézegettem akkor is, ha nem sci-fi témájú volt - természetesen többnyire nem az volt.
Biztos vagyok abban, hogy nem lehet erős összefüggés a képregények olvasása és a sci-fi iránti érdeklődés között, ezt elsőként a Motyó és az általam képviselt nézetek ellentéte is alátámaszthatja. Annyit el tudok képzelni, hogy mivel mindkét művészeti irányzat kissé elkülönült a fősodortól, némi nyitottság, érdeklődő természet lehet szükséges mindkét dolog élvezetéhez. Főleg felnőttekben, mivel a gyerekek - ennek az okáról nem sok tippem van - általában örömmel fogadnak minden rajzos alkotást, képregényt, animációs filmet. Igazából azon lehetne gondolkozni, ha volna ennek számunkra jelentősége, hogy a felnőttekből miért tűnik el olyan sokszor a képregény iránt gyerekkorban még meglevő érdeklődés. Vagy hogy valóban eltűnik-e, és nem csak annyi a magyarázat, hogy egy felnőtt nem sokszor érzi érdemesnek pénzt költeni képregényre, saját magának. De az alapkérdést én megcáfoltnak érzem.
Ja, ja, keverem, kavarom: Csodák Palotája volt az (bár a "palota" szó itt erős).
És a képregény kontra sci-fi: regisztráltam a Te esetedet mint ellenpéldát. Ilyenből jelenleg tehát egy van a "statisztikámban". Ettől egy (vélelmezett) összefüggésnek még lehet létjogosultsága. Várjuk meg a többiek reakcióját.
Annyit korrigálnék, hogy valójában a Csodák Palotáját látogattuk meg, vesztünkre, a Jövőházát csak kellett volna ehelyett :) Hát igen, némileg óvodás volt az élmény, bár egy-két érdekes dolgot azért találtunk. Legközelebb.
Nos, valószínűleg nem eleget beszélgettünk múltkor, mert akkor fel sem kellett volna vetned az elméleted: hamis. Én vagy az ellenpélda. :)) Utolsó képregényélményeim (már amiket élveztem is) azok az Asterix-sorozatok voltak gyerekkoromban. Amik egyébként az Alfa magazin hatására törtek be a tudatomba (biztos emlékeztek rá, az IPM ifjúsági célzatú különfolyóirata volt ez).
Én - elismerem, némileg elítélhető módon - idegenkedem a rajzolt formában előadott történetektől. Persze erre mindenki rávágja, hogy na és akkor mi van a CGI-vel?!, úgyhogy inkább átfogalmazom: a rajzolt *hatású* dolgoktól idegenkedem. Ugyanezért nem tudom befogadni az anime sci-fi-ket sem, annak ellenére, hogy vannak köztük egészen komoly mondanivalójú és rendkívül feelinges darabok.
Focivébé van, nyár meg minden ilyesmi (Miskolcon még ivóvízmérgezés is :(, szóval biztos van oka, hogy a fórum leállt, remélem, nem örökre.
Teszek most egy kísérletet, hogy egy provokatív állítással vitára ingereljelek Titeket.
Szóval. A minap azon töprengtem, hogy készítenék egy interjút egy képregényes főemberrel (bizonyos manóval, talán ismeritek comicsos site-okról), és hogy az egyik kérdés, ami érdekelne engem, az az, hogy vajon tényleg egybeesik-e a sci-fi olvasótábora és a képregénykedvelők köre. És ha igen, mi lehet az oka. Ha nem, akkor meg miért van ez a tévképzetem. :)
Nos, manóval majd összejön ez az interjú, és ha úgy adódik, kitárgyalom vele a tlmát. De vajon Ti mit gondoltok erről a jogos avagy megalapozatlan összefüggésről. Saját tapasztalatom az, hogy a baráti körömben azok, akikkek képregényről beszélgetek, gyakorlatilag ugyanazok, akikkel sci-firől. Én magam mindkét "izé"-hez vonzódom (hagyjuk most a defínciókat). Ami nem jelenti, hogy sci-fiből feltétlenül képregényeket olvasnék, és vice versa, azt sem, hogy képregényben a sci-fit keresném. (Bár utóbbi irányban kétségkívül erősebb az összefüggés.) Tehát, mit szóltok?
Nos, fiúk-lányok, az előző (hű, de régi) hozzászólásokban említett "orionos" találkozó létrejött a múlt hét végi (fővárosi) Átjáró Fesztiválon. Igaz, meglehetősen szűk körben: Motyó és én futottunk össze. Viszont láttuk Harry Harrisont (távolról, de én dedikáltattam vele két novelláskötetet - szándékosan nem a Rozsdamentes Acélpatkány regényt), meg két Star Wars-színészt és egyebeket, valamint Motyó szíves meghívására ketten véginéztük a szomszédos Jövő Háza kínálatát (köszi a meghívásért ezúton is!), ami részben tetszett, részben kisebb csalódást okozott (legalábbis nekem, aki elüször jártam ott).
Kár, hogy más nem tudott eljönni, vagy legalábbis nem talált ránk a nem túl nagy forgatagban. Talán majd jövőre :)
Namost mivel már az Orion-napon után beégtem, mert nem emlékeztem, hogy ott voltál, ezúttal a száz százalékos bizonyosságot célzom meg. Mindenki okulására íme a vizuális mentőöv:
Én is a szombat délutánt céloztam meg ezidáig, és nem biztos, hogy vasárnap is ott akarok kódorogni, úgyhogy én annak örülnék legjobban, ha szombatra össze tudnánk hozni a találkozót.
- A ma megjelent (újkori) Galaktikában van novella Harrisontól, továbbá Watsontól, de még Clifford D. Simaktól is (mind régi írás a dátumok szerint).
- Az Átjárón jelen állás szerint ott leszek szombaton délután (Harrison) és vasárnap egész nap (megintcsak Harrison, illetve Star Wars-színészek előadása). Remélem, összejön egy Orion-fórumos találkozó is. Holnap-holnapután még tudunk itt egyeztetni. Majd megadom a telefonszámomat is.
A Génszimfóniát nem olvastam, de az ajánló szövegből nekem erről is az jött át, hogy az a fajta sztori, amiről az eddigiekről beszéltünk, negatív értelemben (ami nem jelenti, hogy ne lehetne akármilyen jó regény, akár a maga nemében, akár általában).
Mindezek alapján persze akkor egyértelműen kijelenthetjük, hogy Banks űropera. Ami viszont éppúgy nem von le az értékéből, mint az Alapítvány esetében.
Banks kitalált világában a földi emberiség egy, az Azadi Birodalomhoz hasonló 'szigetvilág' a Kultúra tengerében.
Áhh, értem, sajnos idáig még nem jutottam a regényfolyam feldolgozásában. Persze így még érdekesebb az egész :)
Clarke is space opera? Bevallom, hogy csak homályos, intuitív formában él bennem ez a fogalom, és eképp is alkalmaztam. De ezekután muszáj megkérdeznem, hogy akkor melyik sci-fi nem az? Amelyik nem az űrben játszódik? :)
Ez ügyben nem merek határozottan nyilatkozni. Kétségtelen, hogy sok szempontból az űropera műfajába tartozik a mű, ugyanakkor egyértelműen sci-fi,
Vagy nem üropera, legfeljebb 'space opera'. Ugyanis nekem úgy tünik, hogy annak ellenére, hogy az elnevezés az angol tükörfordítása, nem teljesen ugyanaz a jelentése alakult ki a magyar szóhasználatban, mint az angol változatának megvan. Pl. az angolban Asimov avagy Clarke műveit általában a 'space opera' kategóriába sorolják, a magyarban viszont a rajongók általában rossz néven veszik, ha ezeket a műveket valaki 'leűroperázza'. Inkább szeretik a "klasszikus sci-fi" elnevezést. :)
és meglehetősen lenyűgöző, gigantikus képet fest a jövő emberiségéről.
Itt van egy kis félreértés. Szó sincs a jövő embereiről. Gurgeh nagyjából kortársunk. Banks kitalált világában a földi emberiség egy, az Azadi Birodalomhoz hasonló 'szigetvilág' a Kultúra tengerében.
Ez ügyben nem merek határozottan nyilatkozni. Kétségtelen, hogy sok szempontból az űropera műfajába tartozik a mű, ugyanakkor egyértelműen sci-fi, és meglehetősen lenyűgöző, gigantikus képet fest a jövő emberiségéről. Szóval akadhat köztetek olyan, akinek bejön. Csak ennyi.
de a leírások, recenziók alapján úgy érzem (lehet, a Játékmester kivétel), hogy ő is az a kategória, az a fajta témaválasztás, ami a magunkfajtákat nem elégíti ki (lásd korábbi fejtegetések).
A Génszinfóniáról mi a véleményed?
Nekem úgy tünik, hogy az utóbbi időben megjelent leginkább 'hard sf' könyv.
Jelzem, egyik regényét se olvastam még, tényleg az Agave egyik fő figurája, de a leírások, recenziók alapján úgy érzem (lehet, a Játékmester kivétel), hogy ő is az a kategória, az a fajta témaválasztás, ami a magunkfajtákat nem elégíti ki (lásd korábbi fejtegetések).
másrészt valójában még a 80-as években íródott a könyv, csak nálunk ismeretlen a szerző.
Talán ez sem igaz teljesen mamár, hiszen 4 könyve megjelent már magyarul.
Különben a magyarul kiadottak közül a Játékmester a leginkább olyan 'klasszikusos', a többi 'űroperásabb'. Ami külön érdekes, hogy minden könyve más és más. Ez a magyarul megjelent négy könyvéből is látszik, de akik angolul (is) olvassák, azok szerint a többi könyvére is igaz ez.
