Naív erdőjáróként lenyűgöz a szakértelmetek és optimizmusotok :-)
A több, mit 20 évben, mióta túrázgatok, jópár alkalommal végignézhettem egyes területek fejlődését.
Tarvágás, három éven át embermagasságú parlagfű, utána vagy egy évtized áthatolhatatlan tüskebozót. Utána felnő valami erdő, ki tudja milyen.
Kíváncsi lennék egy statisztikára, hány tarvágást követ az általatok felvázolt értelemben környezetbarát, vagy legalább gazdaságilag szakszerű újratelepítés.
Szétgyúrt, letarolt, holdbéli tájképek, szemétdombok, rablógazdálkodás. Ehhez képest engem nem zavar annyira, hogy éppen őshonos fafajták között járok-e.
A város [Sopron] környéki hegyekben akkor [1880 körül] a gyertyán és a tölgy volt az uralkodó fafaj. Egyiknek az állománya sem volt jó, a fákat hagyományosan már 15-20 éves korukban kivágták tűzifának. Ezt meg is tehették, hiszen a más célra szükséges faanyagot, az oszlopfát, a bútorfát, az épületfát ontották a Kárpátok, ugyanis Trianon előtt Magyarország Európa legnagyobb faexportőre volt. Az említett rossz sarjerdőknek a helyére telepített Muck fenyőt. Működésének kezdete összeesik azzal a rohamos gazdasági és társadalmi fejlődést mutató időszakkal, amely ráébresztette az embereket arra, hogy a természet által biztosított nyersanyagok egyszeri kihasználásával nem elégedhet meg, olyan anyagok is, mint a fa, kifogyhatnak, erdeink is kimerülhetnek. Sürgető tehát az átállás a fenntartható erdőgazdálkodásra, a célszerű fatermesztésre. Az 1879. évi XXXI. erdőtörvény gátat vet az elszaporodó erdőirtásoknak, biztosítja a célszerűség határai között az erdő fenntartását, elősegíti a kopár-, és futóhomok-fásításokat, megindítja a korszerű üzemtervezést. 1886-ban készíti el Muck Endre a soproni erdők első üzemtervét, a rendszeres erdőgazdálkodás alapját. A fenyvesítés határokon túli divatjának meggyőződéssel vált követőjévé. A Soproni-hegységet eredetileg lombos erdő borította. Már 1881-ben a Várhelyen és a Kecske-patak mentén ültetett - főleg - erdei- és lucfenyőt, de azért a lombcsemeték kiültetését sem hanyagolta el. Arányok érzékeltetésére például 1910-ben: 229 ezer luc csemetét, 94 ezer erdei- illetve feketefenyő csemetét, 6 ezer db jegenyefenyőt ültettek el. 80 kg jegenyefenyőmagot vetettek el, és 165 ezer db lombcsemetét ültettek. Az alacsony vágásfordulót 40, majd 60 évre emelte, s kerülte a nagy vágásterületek kialakítását. A sarjerdőket szálerdő váltotta fel.
Az erdő rossz állapota miatt a rossz sarjerdők helyére telepített Muck fenyőt. Akkor még nem azért, hogy előkészítse a terepet egy majdani egészséges, "felnőttkoráig" élő tölgy- és bükkállománynak. De a fenyőket Muck terveivel ellentétben 1930-1950 között nem vágták ki. Ugyanis az akkori döntéshozók a trianoni ország- és erdőcsonkulás miatt már nem előerdőként tekintettek a fenyvesekre, hanem önmagukért, fájukért akarták hasznosítani őket. Ha nem így, hanem Muck elképzelésének szellemében döntenek, ma már 50-60 éves tölgy- és bükkállománya lenne a Soproni-hegységnek.
Elegyfajok mesterséges bevitelére is hangsúlyt fektetünk. Különleges feladatunk (többlet munka és költség) a Lucfenyő szúkár utáni felújításokban a lombosítás.
http://www.taegrt.hu/hu/erdo.htm
hm, mondjuk ők fenyőt is telepítenek. de ez inkább gazdálkodás sajna.
Ma hazánk 20%-át borítja erdő, nekem még 19%-ot tanítottak, tehát valóban növekedett, de ez egy kicsit ferdítés.
A faállomány kora rendkívül fiatalodik, ami annak köszönhető, hogy nagyon egykorúak az erdőink, így egyszerre érik el a vágásérettséget, viszont sko a fiatal telepítés, ami jelenleg még senkinek se (se embernek, se állatnak, se növénynek) hasznos, ui inkább bozótos és körbe vannak kerítve, hosszú idő, még "hasznos" erdővé válik.
Elnézést, ha úgy látjátok, hogy a felvetett témával nagyon OFF irányba mentem. De én leginkább futásaim során látom és fényképezem a tájat, így számomra legalább 50% ON is a téma (lásd: terep). Részemrõl nem írok többet errõl.
Igen, a korrekt tájékoztatást én is fontosnak tartom. Elfogadom, hogy hosszútávon kell gondolkodni és értem, hogy a tûlevelûek nem tesznek jót a dolomitnak, tehát jöjjenek a lugosító tölgyesek. Az alábbi kiírás szükséges, de még közel sem elégéséges. Nagyon sok természetszeretõ, -féltõ lélek jár a környéken. Meg kell minket valahogy nyugtatni, hogy jó a szándék (írja az örök, naív optimista).
Solkima képén pl. pont csak fenyők vannak. :) szerintem a bükkök erőművi égetése pont ugyanúgy beleillik az emberiség viselkedésfromájába, mint a nafta égetése. M.o-n meg az elmúlt évtizedekben nőtt a faállomány (pontos adatokat nem tudok). Persze nyilván nem fogjuk elérni soha azt a szintet, amit az erdős hegyek, havasok ez-ez elcsatolása előtt tudott Mo felmutatni, de magunkhoz képest még mindig jó az erdőállomány. Én inkább azon aggódnék, hogy szuper termőterületeket adnak el ipari területnek, a gazdasági válság közepette is. Autóról, villanyról le tudok mondani még elég könnyen, de az ennivalóról kevésbé.. :(
Aki meg fenyőerdőillatot szeretne, menjen nyaralni Ótátrafüredre, Károlyvárosba vagy az Alpokba. Attól, mert 100 éve a nagy túrázók kitalálták jól, hogy ide is kéne mini Tátra-oldal, meg kis chata a fenyveskébe, aaz még nem feltétlen volt zseniális ötlet.
Menjetek el Sopronban a Lővér szálló feletti fenyvesbe: felkopaszodott, sűrű, csúf erdő, semmilyen aljnövényzettel (igaz, nem feketefenyő). És mielőtt elkezdi valaki szajkózni a 6.-os földrajzkönyvet, nem, a Soproni-hegység nem Alpokalja, és a fenyő az bizony telepített.
Ha jól tudom fenyő egy időben egyáltalán nem volt a Hármason. Aztán a múlt században baromi sok fát kivágtak tüzelőnek, sok volt a parlagon maradt terület. Ezt gondolták fekete fenyő telepítéssel beföltözni, ami már szép felnőtt fákká, facsoportokká nőtt. Gondolom ezt most ki akarják szedni és helyére tölgyet, vagy mást ültetni. Mondjuk a telepítésre én is kíváncsi leszek, eddig csak a rombolást látom, na meg azt, hogy nem csak fenyő volt vízszintesben.
Én elsősorban nem a vágást ellenzem, hanem a módszert, ui: csak nálunk tudnak olyan kontár munkát végezni, hogy a végén háborús állapotokat hagynak, nem beszélve a méter mély vályúkról, amit az URAL hagy maga után.
A gazdaságosságot meg erősen megkérdőjelezem. Szuper jók ezek az új biomassza erőművek, de azokat kellene belelapátolni, akik kitalálták, ui kérdem én mennyi vizet próbálna elégetni 1 tonna fa esetén??? A suliban az tanultuk,hogy már a lignitet se nagyon gazdaságos elégetni, hát még a 30-40%-os víztartalmú fát. Amúgy nálunk fenyő helyett kizárólag bútor minőségű bükköt égetnek Berentén :(.
Ez az egész az EU miatt van, nálunk ugyanis ez a megújuló energia...még.
A csiszolt achátra lehet festeni, csak megfelelő festék kell:). A vágást sírkövesnél lehetne megoldani, de az biztos, hogy nem a legolcsóbb mulatság (egy kő belekerülne 500 Ft-ba, még ha saját gyűjtésű is és hátravan a csiszolás. Ha gondolod, ezügyben tudok segíteni (gyűjtőhelyek, csiszolás, vágás...stb).
Az erdőkkel kicsit bonyolultabb a helyzet, mint amit egy laikus a terepen járva, viszonylag rövid időt áttekintve jól meg tudna ítélni.
A lényeg, amit meg kell érteni, hogy az erdő – mint életközösség – ma az ember közreműködése nélkül nem életképes.
A második lépés azt belátni, hogy az erdők kezelését miből is fizeti meg a társadalom. Normál esetben az erdő által biztosított haszonvéteknek kell kitermelni ezt az összeget. Jórészben ez lehet az erdőben kitermelt fatömeg, és csak elenyésző része lehet az a hozzájárulás, amit a teljesítménytúrákon e célra befizetünk :o)...
Kb. kétszáz éve a legkifizetődőbb gazdálkodási formát alkalmazzák hazánkban, ez a vágásfordulós, ami ugyanolyan, mint a búzánál (persze, erősen leegyszerűsítve). Az elmúlt időben az erdő szerepe az egyszerű mezőgazdasági megközelítéséből megváltozott, sokkal inkább a közjóléti funkciók dominálnak (madárdal hallgatás, zúzás a terepfutóversenyeken, bozóttúrás a tájékozódási futóknál, ide vegyük a quadozást is?).
A múltban nem mindig törődtek az erdők megfelelő felújításával (háborúk, tervgazdaság, rossz elgondolások stb.). Mára sok helyen a tönkről sarjasztott erdők (és a teljesen jók is) elérték azt a szintet, ami után már minden évben csökken a faállomány értéke. Ugyan a laikus szépnek látja, de a gazdasági szakember már gondolkodhat, miből fizeti meg majd az erdő felújítását, ha nem kap elegendő pénzt az értéktelenedő fatömegből.
Azt, hogy kitermelt fát hol hasznosítják, a piac dönti el. Amikor nincs igény a bükkfából készített bútorokra, lehet, hogy erőművek ajánlanak többet a fáért.
Én már versenyeztem ugyanazon a területen egyszer magas fák között, aztán ugyanott kúsztam bozótosban, ma meg ismét szálerdőben, akadálytalanul futhatok (38 év alatt).
Beszéljétek meg ezt megint húsz év múlva, lehet, hogy visszanézve már jobban látszanak a hosszútávú folyamatok.
Ahogy a fenyőgyöngyéhez haladunk a szépvölgyin, tőle balra van a látó hegy (?), na ott pl díbolják a hatalmas fenyőket. Az én szívem is vérzik, mert nagyon szeretem a fenyvesek illatát, tökre nem érdekel, mennyire tájidegen.
Az egyetlen pozitív dolog evvel kapcsolatban, hogy a Budai-hegységben legalább szálalnak. Vö.: a Mátrában gyönyörű öreg bükkösöket vágnak tarra és szállítanak el a krematóriumba, hőerőműbe. Nem vicc: hőerőműbe, és az rá a mondás, hogy ez megújuló energia, és ez akkor a környezetvédelem.
Amit láttam szálalást a HHH oldalban, ott nem látszott, hogy a fenyőket pusztítanák az őshonos fajok javára, de lehet, hogy csak én nem figyeltem meg jól.
Amúgy pedig a ,,jó lenne tudni'', hogy mit csinálnak az erdővel bennem is sokszor felmerül, mi több jó lenne beleszólni, de a legkevésbé sem ilyen szelek fújnak hazánkban. Az erdőtörvény nekünk futóknak-túrázóknak látogatói szerepet határoz meg, összesen három oldal tér ki ránk, amely így kezdődik:
,, (1) Az erdıben – annak rendeltetésétıl függetlenül – üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan bárki saját felelısségére ott tartózkodhat, amit az erdıgazdálkodó tőrni köteles, kivéve, ha a) más jogszabály azt korlátozza, vagy b) az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte.''
Meg még: (2) A vadászat idıtartamára a vadászatra jogosult az erdıgazdálkodó hozzájárulásával átmenetileg korlátozhatja az erdı egyes részeinek a látogatását.
Na most ezeknek egyrészt nincs ellendarabja, tehát mi, ,,látogatók'', vagy egyszerű adófizetők (most még tulajdonosok, hiszen az erdők nagy része még a miénk) nem korlátozhatunk viszont sem vadászt, sem erdőkezelőt, sem tulajdonost semmiben, semmilyen jogunk nincs a fent leírt látogatáson kívül. Másrészt a fenti látogatási tilalom időtartamára gyakorlatilag nincs korlát (van, de kijátszható), és a kitiltásunkat semmivel sem kell indokolni...
Továbbmegyek, el fogják adni az erdőket az új erdőtörvény értelmében, akár a nemzeti parkok erdejeit is. Akkor pedig a fenti korlátozásra jogosultak köre kibővül az új tulajdonossal.
Többszörös teljesítős díjazás lesz, számítok rá, hogy sok többszörös teljesítő lesz, ha már szóbakerült, az eddigi teljesítők harmada többszörös teljesítő is egyúttal, ez az arány talán még javulni is fog idővel.
Achátra, meg gyűjthető ásványokra gondoltam. Csak éppen a csiszolás nem egyszerű, meg egy csiszolt achátra fura lenne festeni, csiszolatlanra meg még inkább. De ha valaki tud segíteni csiszolás ügyben, akkor szóljon!
Az a terv, hogy lesz kb. 30 komolyabb kidolgozású festés, amit olyan ember fest, akinek komoly gyakorlata van ecsetkezelésben, festésben. Ebből jut majd a dobogósoknak és a sokszoros teljesítőknek.
(A kétnyelvűsítésen dolgozom, csak meglepően sok technikai problémába futottam bele az oldalunk content managere kapcsán, de hamarosan lesz előrelépés.)
...Fókuszban az idegenhonos fajok terjedésének visszaszorítása, valamint az őshonos fajok visszatelepítése áll. ...az egykor kopár hegyoldal fásításakor ide ültetett, mára túlérett 100 éves feketefenyô állomány helyére csertölgy, a molyhos tölgy kerül.
Lehet, hogy 20 év múlva nem a Fenyőgyöngye, hanem a Tölggyöngye környékén fogunk rohangászni (lehet, hogy én már ritkábban fogok arrajárni, ha egyáltalán)? Szeretem a fenyőket, szertek tűlevélszőnyegen futni. Akkor még kihasználom azt a kis időt.
Mióta Pestszentlőrincen a kedves Pilisi Parkerdő letarolta a fél erdőt és most az akácot hagyja felnőni nem igazán hiszek az ilyen nyilatkozataikban. Abban az esetben azt a választ adták, hogy csak ritkítják az erdőt, mert túl sűrű. Hát most az 500 méterenként 1 fa tényleg elég ritka.
Számomra a napnál is világosabb volt a pestlőrinci esetben, hogy a faanyag a lényeg. Reméljük a HHH-n valóban jó cél vezérli őket.
több hete, naponta tapasztalom a fakitermelést a Budai hegyekben. Pont gondolkodtam rajta a minap, hogy megkérdem már a favágóktól mire fel ez a nagy vágás. Mondjuk olyan egyszerű és hasznos lenne, ha legalább az emberek által sűrűbben látogatott pontokra az erdőgazdaság kitenne egy kis rövid ismeretőt, hogy mi és miért folyik. Most csak annyi van, "hogy vigyázat, fakitermelés!"
Még év elején találtam ezt, akit esetleg érdekel a HHH ökológiai története.
Kovács András a Pilisi Parkerdô Zrt. képviselôje helyszíni bejárásra hívta meg Egyesületünket a Pilisi Parkerdô területén történô, erdészeti beavatkozások helyszíneire. A bejáráson részt vett Piroch Zsuzsa és Piroch Rezsô, valamint Zsigó György növényvédelemmel foglalkozó társunk. Az elôzetes ismertetést, az erdészeti beavatkozások tervezett színhelyeit Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdô Zrt. kommunikációs vezetôje és Dr. Boda Zoltán, a Budapesti Erdészet vezetôje mutatta be. Errôl számol be alábbi cikkünk.
Február 4-én és 5-én, szemerkélô esôben, civil szervezetek, önkormányzatok és a helyi média képviselôivel közösen, három helyszínen tartott bejárást a Pilisi Parkerdô Zrt. Az eseménysor aktualitását a Társaság néhány napon belül induló, erdô rehabilitációval kapcsolatos programja jelentette, amelyrôl a részt vevôk igazi terepi viszonyok között kaptak tájékoztatást.
A február derekán induló projekt keretében a Pilisi Parkerdô Zrt., a kezelésében lévô erdôségek több mint száz pontján kezdi meg legjelentôsebb természetvédelmi fejlesztését, az Európai Unió támogatásával. Mindezt hosszú szakmai elôkészítés után teszi. Fókuszban az idegenhonos fajok terjedésének visszaszorítása, valamint az ôshonos fajok visszatelepítése áll.
Az egymásra épülô munkafolyamatok nyomán a most érintett területek mintegy 10 év múlva érik el azt az állapotot, amikor az erdôsítések a külsô szemlélô számára is érzékelhetô különbséget mutatnak majd az egykori idegenhonos és a visszaállított ôshonos erdôk között.
A fakitermeléssel kezdôdô munkálatok a Hármashatár-hegy 9 helyszínét érintik. Ennek során az egykor kopár hegyoldal fásításakor ide ültetett, mára túlérett 100 éves feketefenyô állomány helyére csertölgy, a molyhos tölgy kerül. A területeteket a szokásos csemetemennyiség kétszeresével ültetik majd be, amit 8-10 évig kell ápolni ahhoz, hogy az elérje az embermagasságot. Aki ma a Gréti ösvényen felsétál az aszfalt útig, már láthatja az út másik oldalán, a 15 évvel ezelôtt készült próba-telepítést.
Manapság a Fenyõgyöngye, Árpád-kilátó környékén futkosók tapasztalhatták a területen pár hete folyó intenzív fakitermelést. Ma reggel a kék úton "futóiskoláztam" a frissen kivágott fenyõtörzseken. Nagyon remélem, hogy mindez nem gazdasági megfontolásból történik, hanem inkább "túl öreg, beteg (?)" az erdõ és frissíteni kell. Ki tudja?
Én a statisztikákat is elolvasom néha: leggyorsabb, legöregebb, legszebb stb. teljesítők.......örökranglista ilyesmi. A képeket mindig megnézem, na de úgy igazán végigfényképezve az útvonal a versenyző nézőpontjából 40-50 képpel, ilyent sajnos ritkán látni.
Ja, és a díjazás (ha van), az 1-3. v. 1-6. helyezettnek, ill. érdemes megemlíteni, ha a résztvevők kapnak vmilyen tárgyjutalmat (póló, kulacs, fejlámpa stb.).
