Hidd el, könnyebb lesz....de átélni,megélni és igazán felfogni,még sok idő...nagyon fontosak a barátok,akikre számíthatsz mindig....nálam ez történt...igaz nekem nincs gyerekem,aki miatt érdemes lenne élni....de úgy gondolom,h a saját életemért felelős vagyok,és nem szabad eldobni magamtól....most már így gondolom...
Én sem szedtem be semmit, pedig kacsintgattam mindenféle szer irányába. Nem tehetem meg Miatta és a kölkök miatt sem. Ha nem lennének ők nekem, talán nem is folytatnám.
De remélem Te már túl vagy a nehezén. Mondd hogy könnyebb lesz egy kis idő elteltével!
Ennek biztosan valami közös oka lehet, de nem tudom mi. Egy pszihológus biztosan tudna segíteni. Talán a mély megrázkódtatás, a rossz érzés az, ami gátolja azt, hogy visszakerüljön a tudatalatti és a tudat határára. Olyan ez szerintem, mint a sokk, vagyis hasonló lehet a hatásmechanizmus.
Tragédia napján álmodtam Mogival, éjszaka..... zokogva mondtam, hogy azt álmodtam, meghaltál.Ő ezen csak mosolygott,és fogta a kezem tovább....azóta is várom,mikor jön el újra hozzám...
Az én mamám tizenegy éve halt meg, a fiam halála óta sokszor álmodtam vagyis álmodom vele. Mogorva halála után álmodtam először 9 év után, azt mondta nekem azért vitte magával a fiamat mert ő jobban szerette mint én.
Annyira fáj ez az álmom, hogy senkinek sem mondtam el, most leirtam.
Nekem 20 éva halt meg az édesanyám. Talán egy alkalommal álmodtam vele.
A drága szerelmemmel, akit 2 hónapja vesztettem el, egyetlen egy alkalommal álmodtam. Akkor is csak nézett rám, szomorúan. Ezt is csak Az után néhány nappal, azóta semmi:(
