"A vitához szükségesnek tartom a logikát és az ésszerűséget"
miert?
" Amihez viszont nem szükségszerűen tartozik hozzá egy valamilyen egzakt logika, az a vélemények, álláspontok, hitek kifejtése, illetve az élményekről és benyomásokról való beszámolás. "
ha nem egzakt az a logika, ami hozzatartozik, akkor ugye nem allapithatod meg egzakt modon, hogy esszerutlen vagyok?
ha velemenyed szerint en csusztatok, azaz megszegem az egzakt logika szabalyait. de ez miert baj, ha az ugy sem tartozik hozza?
ha a csusztatasom nem az egzakt logika szabalyait serti, hanem a te homalyos "esszeruseg" elkepzelesedet, akkor meg ugyebar csak arrol van szo, hogy nem tetszik a stilusom, nem arrol, hogy valami objektiv hibat kovettem el.
"Főleg ha a vallásokról van szó. Ilyenkor teljesen természetes, hogy lazábbak a kommunikáció keretei. Én legalábbis így ítélem."
akkor semmi bajod nem lehene azzal, ha ebbol alazabb kommunikacioban valaki laza, es kicsit megserti az egzakt logika szabalyait. azzal sem, ha valaki ebben a laza kommunikacioban maskepp laza, mint te.
ha azt modnod eljen a lazasag! akkor utana nem lephetsz fel rendornek, hogy "de a maskepp lazak megse eljenek"
te azt akarod mondani, hogy "eljen a lazasag, de csak az a lazasag, ahogy en csinalom!"?
te szereted a szabadsagot, de csak ha te lehetsz a rendor?
" Én veled nem is nagyon beszélgettem a logikai egzakt beszéden kívül, ha beszélegetésünk tárgyát gyakran képezte is az ilyen extra-logikus beszéd."
hm erdeeekes, enis pont ezt foglamaztam meg regebben, akkor nagyon tiltakoztal ez ellen.:)
ismet a vedekezesi reflex felboritotta korabbi filozofiadat.
"És... hogy ne kelljen elismernem, hogy tévedtem...? Miben? Nem tudom, mire gondolsz. "
megvadoltal, hogy az episztemologiam az empirikus logikai megismeres elofelteveses, szuk. ezt nem tudtad konkretan megmutatni, amikor leirtam, hogy mi az elgondolasom.
odaig jutottunk, hogy ami a specifikus megismeresre valo igenyt jelenti, annak az oka szerintem az, hogy evolucios elony.
te meg ezt istennek akarod nevezni. ennyi.
"Te az intellektuális tisztesség nevében elvárnád mindenkitől, hogy ha leírja a véleményét valamiről, és te azt mondod, hogy nincs igaza, és írsz akármit ennek alátámasztására, teljesen mindegy, hogy mennyire korrekt, találó, értelmes, vagy átlátszó csúsztatás, vagy félreértelmezés, vagy ésszerűtlenség, elvárod, hogy válaszoljon rá. És ha erre megint írsz valami akármilyen értelmes vagy értelmetlen ellenvetést, akkor elvárod, hogy megint válaszoljon, és ezt addig folytassa, amíg te valahogy le nem zárod, vagy be nem ismeri, hogy tévedett? Erről van szó? Ez szerintem nem tisztességes elvárás, Math2. Ez abszurd."
szeritnem meg az az abszurd, hogy ha neme z az elvaras, es Monika show-t jatszunk itt. ki tud jobban manipulalni?
" Nekem túl jól összeáll az ész helyett állóképességből való vita stratégiája ebben ahhoz, hogy ne legyen gyanús."
nekem meg tul jol osszeallt a vita helyett szelhamossag kepe rolad.
Milyen hittel bírjam ki, hogyha anyukám haldoklik? Mi segít itt, mert nem látok reményt, semmit, életet...elég mindenből..nagyon. Nagyon fáj. Nagyon fáj. Nem hiszem el. Nem lehet!!!!!!!!!
A vitához szükségesnek tartom a logikát és az ésszerűséget, és valóban érelmetlennek tartom a veled való vitát, mert nekem úgy tűnik, hogy te nem vitázol ésszerű módon. Amihez viszont nem szükségszerűen tartozik hozzá egy valamilyen egzakt logika, az a vélemények, álláspontok, hitek kifejtése, illetve az élményekről és benyomásokról való beszámolás. Főleg ha a vallásokról van szó. Ilyenkor teljesen természetes, hogy lazábbak a kommunikáció keretei. Én legalábbis így ítélem.
Ahhoz, hogy megmutassam egy érvelésedről, hogy önigazoló, sosem volt szükségem vallásos beszédre, vagy akármilyen nem-logikai beszédre. Én veled nem is nagyon beszélgettem a logikai egzakt beszéden kívül, ha beszélegetésünk tárgyát gyakran képezte is az ilyen extra-logikus beszéd.
Persze, egyébként, nyilván létezik olyan vita is, ami kifejezetten vallási vita, és nem feltétlen azon az alapon kell nyugodnia, mint az itteni beszélgetéseinknek, de ilyen vallási vitának itt a közelébe sem kerültünk.
És... hogy ne kelljen elismernem, hogy tévedtem...? Miben? Nem tudom, mire gondolsz. Megkértél, hogy írjam le az én episztemológiámat. Megtettem. Én így gondolkozom a dolgokról. Nem várom el senkitől, hogy hasonlóan gondolkozzon. Csak megpróbáltam válaszolni a kérdéseidre. Vagy azt kellene beismernem, hogy az episztemológiám nem helyénvaló? És ebben az sem zavar, hogy nem áll ellentmondásban a te episztemológiáddal? Vagy mert rámutattam, hogy a episztemológiailag milyen pozícióban helyezkednek el azok a vonatkoztatások, amiket korábbi beszélgetéseink során helytelennek ítéltem, most akkor gyorsan vissza is kell térnünk korábbi vitáinkhoz? Nekem az az érzésem, hogy te megpróbálsz valahogy belekeverni egy vitába, hogy lefuttathasd a szokásos állóképesség-alapú esztelen túrádat. Ha azt mondom, hogy az episztemológiám önmagában nem mond ellent a tiédnek, akkor rögtön azt próbálod keresni, hogy de akkor mi mond ellent, mi mond ellent? Nem próbálod leplezni, hogy nem azért kérdezel, mert kíváncsi vagy valamire, csak azért, hogy megpróbáld megmutatni, hogy neked van igazad, és én pedig tévedek. Én pedig tök mindegy, milyen hülyének vagy mentálisan görcsösnek nézlek, tök mindegy, milyen világosan látom, hogy nem tudok valamit megértetni veled, akár a végtelenségig hajlandónak kellene lennem magyarázni?
Te az intellektuális tisztesség nevében elvárnád mindenkitől, hogy ha leírja a véleményét valamiről, és te azt mondod, hogy nincs igaza, és írsz akármit ennek alátámasztására, teljesen mindegy, hogy mennyire korrekt, találó, értelmes, vagy átlátszó csúsztatás, vagy félreértelmezés, vagy ésszerűtlenség, elvárod, hogy válaszoljon rá. És ha erre megint írsz valami akármilyen értelmes vagy értelmetlen ellenvetést, akkor elvárod, hogy megint válaszoljon, és ezt addig folytassa, amíg te valahogy le nem zárod, vagy be nem ismeri, hogy tévedett? Erről van szó? Ez szerintem nem tisztességes elvárás, Math2. Ez abszurd.
És azt meg kell értened, hogy az én számomra, -- aki ugye vagy helyesen vagy tévesen úgy itélem, hogy te főleg ésszerűtlenségeket, önigazolásokat, csúsztatásokat, értetlen vagy felületes bugyutaságokat sorakoztatsz fel vita gyanánt -- nem csak abszurd elvárás, hanem egyben nagyon gyanús is. Nekem túl jól összeáll az ész helyett állóképességből való vita stratégiája ebben ahhoz, hogy ne legyen gyanús.
És igazán nem gondolhatod, hogy előítéletből van ez a gyanúm, hiszen elég hosszasan elvitáztam veled arról az érvelésedről, ami alapján a vallásos hitet betegségnek kellene tekinteni. Én nem tartom tisztességesnek azt az elvárásodat, hogy válasz nélkül csak akkor hagyhatom a válaszodat, ha beismerem, hogy tévedtem; mert ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy, mit írsz, teljesen mindegy, hogy mennyire önigazoló, ésszerűtlen, hibás, lényegkerülő, egyre újabb párhuzamos kitérő-szélakat gyártó, vagy akár idióta ellenvetéseid és érveid vannak, ha rámutatok az egyre újabb hibákra, te megteheted, hogy a válaszodban megint újabb hibákat, ésszerűtlenségeket, csúsztatásokat, tereléseket, üres belemagyarázásokat vagy nyelvi trükköket követsz el, akár azt is megteheted, hogy leírsz egy definíciót, amire ha rámutatok, hogy a definícióban szerepel valami, aminek nem kéne, akkor egyszerűen azt írod, hogy nem igaz, nem szerepel. Ezzel is eltelt egy kör. Bármit írhatsz, akár már az egész fórum rajtad röhöghet, hogy milyen baromságokat írsz, tök mindegy, hogyan érvelsz, amíg abba nem hagyod. Csak ki kell várnod, hogy mikor hagyja abba a vitapartner, és akkor tiéd a morális győzelem. Azért tartom tisztességtelennek azt az elvárást, hogy aki megválaszolatlanul hagy egy regálást, az ismerje be, hogy tévedett, mert megadja a vitázónak ezt a lehetőséget. És én úgy látom, hogy te ezt a lehetőséget alaposan ki is használod. De azt mondom, hogy ezt mindenki ítélje meg magának. Ez nekem csak egy amolyan szubjektív összbenyomásom.
ha valaki ugy jon ide, hogy hajlando arra, hogy adott esetben meggyozzek, akkor semmi kifogasa nem lehet az ellen, hogy ha ez megtortenik, akkor azt nyilvanosan elismerje.
tehat nem fog szo nelkul tavozni.
vagy azzal tavozik, hogy: "te olyan mertekben illogikus vagy, hogy ez a vita ertelmet veszi el, ezert abbahagyom" . de ez feltetelezi, hogy az illeto abszolut ertelemben a logikat szuksegesnek tartja a vitahoz (ami rendben is van)
vagy azzal tavozik, hogy: "most nincs tobb idom". ez ertheto, ha mondjuk belekezdett egy temaba, es mondjuk honapok mulva kiderul, hogy lejart az internetelofizetese, porgosebb lett a munkahelye, kevesebb ideje van az eletben, vagy egesz egyszeruen ugy iteli, hogy fontosabb dolgai is vannak.
ez esetben az illeto innen le is lep.
Siphersre egyik lehetoseg sem vonatkoztathato. kenytelen vagyok azt gondolni, hogy o nem ugy jott ide, hogy akar eg is gyozheik, hanem ugy, hogy "akkor sem ismerem el az igazadat, ha kell, inkabb kitalalom azt akifogast, hogy nem akarok errol mar vitatkozni".
Siph lathatoan itt van, raer, sot tulajdonkeppen nem tart orultnek, mert meg magyarazkodik.
Siph csak kifogast keresett, hogy miert ne kelljen elismernie, hogy tevedett.
Vannak elvakult emberek, akik csak a saját szemszögükből látnak, és valami különös kancsalság folytán csak saját magukat.
Vannak, akik csak a saját szemszögükből látnak, de másokat is, tehát nagyjából fel tudják mérni, cselekedeteik a többiekre objektíve milyen hatással lesznek.
Végezetül vannak emberek, akik rendelkeznek azzal a beleérzőképességgel, ami lehetővé teszi nekik, hogy saját magukból egy ideig úgymond kilépve más szemszög(é)ből nézzék a világot, ők azok, akik azt is fel tudják mérni, cselekedeteiket a többi ember hogyan éli meg, és akkor is tudják ezt, ha a másik esetleg rezzenéstelen arccal tagadja.
A vitát pedig két dolog teheti érdekessé, értelmessé. Az egyik, hogy valaki tényszerűen, szemléletesen előadja a maga álláspontját és érveit. A másik, hogy ellentmondást próbál keresni a másik fél érvrendszerében, annak az érvrendszernek a logikája szerint.
úgy érted, Siphersh az elmúlt néhány hónapban nyeregben volt és csak most, a sokadik "ezt nem értem, tehát hülye vagy"-od után érzi gyengülni pozícióját és ezért menekül? biztos ezt akartad írni?
[figyu, próbáld ki azt, hogy csak a vázlatát írod ide annak, amit szeretnél itt látni, és segítünk, hogy értelmes formát öltsön, ha akarod, még különböző állat(faj)neveket is beszúrunk neked véletlenszerűen, hogy otthonosabban érezd magad
például:
vázlat - "hülye vagy, én okos vagyok, hülyeséget írtál, mert csak"
ennél jobban ne bonyolítsd, mert mindig belesülsz]
Tettél egy javaslatot a Celluxnak címezve többes számban, én magamra is vettem, és elmondtam, hogy miért nem fogadom meg. Ha szerinted rágalmaztalak valamivel, akkor ne tőlem kérdezd, hogy mivel rágalmazlak. Nem várom el senkitől, hogy ugyanúgy lássa a dolgokat, mint én, csak leírtam, hogy én miért nem fogadom meg a javaslatodat. Ez csak engem érint. Csak beszámoltam róla. Mint ahogy korábban is mondtam már -- úgy tűnik, hogy ha tűsszentenék, még azt is érvelésnek vagy kihívásnak tekintenéd. Persze akkor kinyilvánítottad, hogy még a "ha, akkor..." szerkezet felfogásával is problémáid vannak, hiszen a válaszod valami olyasmi volt, hogy "ja, csak tüsszentettél...?". Úgyhogy nem is tudom, minek erőlködnék, hogy értelmes párbeszédet tudjak folytatni veled.
Ha tisztában vagyok azzal, hogy egy illető ember azért és csak azért nem látja értelmét színekről beszélni, mert vak, akkor nem fogom azt gondolni, hogy esetleg neki van igaza.
Math2, én csak megpróbáltam leírni, hogy miért nem tudok megfelelni a tisztességbeli elvárásaidnak. Ha a kötözködéseiddel megpróbáltad elterelni a témát, és vitát csinálni abból, amit én csak magyarázkodásnak szántam, hát nem véletlen, hogy nem mentem bele: le is írtam: nem hiszem, hogy képes lennék veled vitázni.
Math2, én azért hagytam abba a vitát veled, mert rájöttem, hogy kevés vagyok hozzá. Ahhoz, hogy te és a hozzád hasonlók megsejtsék a saját világotokon túli tágabb valóság létezését, minimum egy megvilágosodott személy szükséges, aki nem a saját, hanem a világegyetem bölcsességével tud benneteket "megoperálni".
Én azért bocsátkoztam vitába veled, mert te nagyon szélsőséges formában testesíted meg azt az elmébe zárt létezési módot, börtönt, ami a mai modern emberek nagy százalékát jellemzi. Úgy gondoltam, azért érdemes veled foglalkozni, mert ha téged sikerülne rávezetni a börtönből kivezető útra, akkor azzal egy csapásra győzelmet aratnék az egész sereged feled (ebben a seregben te egyfajta tábornoknak tűnsz, sőt, talán te magad vagy a sereg ura személyesen).
Be kellett látnom, hogy kicsit sokat feltételeztem magamról. Olyan durva a páncélod, hogy azon az én egyetlen fegyverem sem képes áthatolni, azoknak a valóban transzcendentális fegyvereknek pedig, amelyek ebben a szituációban eredménnyel forgathatók lennének, egyelőre nem vagyok a birtokában.
Hozzád olyan tudati élesség, olyan fény lenne szükséges, ami teljesen átvilágítja azt a képzethálót, amiben élsz, és ezért képes kíméletlen intellektuális becsületességgel, következetesen rámutatni azokra az instabil pontokra, amelyek a rendszeredből kivezethetnének és amelyeket (pont emiatt) nem vagy hajlandó tudomásul venni.
Bármilyen fájó, ehhez nem lenne elegendő a szigorú fogalmiság keretein belül maradni, mert akkor a felszabadulás lehetetlen lenne. A fogalmiság pajzsán csak az érzelemvilágodra, az ősi biztonság-vágyadra, a kielégülést kereső részedre való ráhatással lehetne átjutni, de ezt a te esetedben nagyon leheletfinoman, nagyon ügyesen kéne csinálni, mert az őrző-védő rendszereid a végtelenségig kifinomultak.
Olyan vagy, mint a Halálcsillag: van ugyan sebezhető pontod, de ahhoz, hogy oda valaki belője a láncreakciót beindító protontorpedót, minimum Jedi-lovagnak kell lenni.
"Azt írtam, hogy nem értelek, hiszen ha korrekt kritikának tartod, amit írtál, akkor ugyan mér tartod szélhámosságnak, ha nem válaszolok, hiszen bárki elolvashatja és megítélheti, amit leírtál (pellengérre vagyok állítva, és még csak nem is ellenkezem),"
ezt leirtam. nem tudok mit kezdeni veled, mivel nem irod le, mit nem ertesz. szeritnem egyszeruen ignoralod azt, amit irtam.
bizony ez igy meg szelhamossag. a nem szelhamossag az, ha ilyen esetben elismered, hogy tevedtel.
" ha pedig magad sem tartod korrekt kritikának, akkor meg azt tanácsolom, hogy csak olyat írj, amit legalább te magad elhiszel."
nem tudom, hogy gondolhattal olyat, hogy olyat irok, amit nem gondolok korrektnek.
"állítottam. Mire te azt válaszolod, hogy "mi a jó büdös fenének" adnék tanácsot arról, hogy mit ne csinálj, ha nem feltételezném, hogy csinálod."
amit ezutan is tartok. nem ertem a mellekmondatod szerepet.
korrekt kritikanak tartom,a mit irtam, es ugy gondolom, hogy szelhamossag az, amit muvelsz. szlehamossag az, hogy egy korrekt kritikara valaki se nem valaszol, se el nem ismeri, hogy tevedett.
"Közben pedig néha gondolom nosztalgiával merenghetek az eredeti kérdésem halványuló emlékén, amit persze soha nem is fogsz felfogni, nemhogy megválaszolni?!"
az eredeti kerdesedre mar sokszor megvalaszoltam. te ugy ismetelgeted, hog ykozben ignoralod a valaszokat. minek teszed fel akkor?
"Hidd el, megértem én, hogy miért ragaszkodsz ennyire ahhoz az elvhez, miszerint aki nem válaszol, az legalább ismerje be, hogy tévedett. Nagyon cseles!"
en is megertem, miert ragaszkodsz az ellenkezojehez. nagyon cseles. el is mondtam, hogy miert: dogmatizmus, szelhamossag.
" Tök mindegy, hogy mi vetsz mások véleményének ellenébe, a lényeg az, hogy ne hagyd abba. Ugye? Ha ésszel nem mész semmire, akkor inkább az állóképességedre támaszkodsz."
bezzeg a te megoldasod: ha esszel nem mesz semmire, akkor sunyi modon elsunnyogsz, es meg jol meg is indoklod, hogy mennyire helyes , amit csinalsz. egy szlehamos, aki meg erkolcsi gyozelmet is be akar zsebelni.
" Persze, nem érdemes túl sokat agyalni a dolgokon, mert akkor hamar elfáradsz. Ha pedig a vitapartner van olyan balga, hogy odafigyel arra, amiről szó van, akkor már eleve a zsebedben a győzelem: előbb-utóbb elfárad, megunja, esetleg jobb dolga akad, és vagy beismeri, hogy tévedett, vagy gerinctelen módon elsumákolja a dolgot, és nem hajlandó reagálni a kritikára: tiéd a morális győzelem."
te meg az altalad leirtnal is sunyibb vagy, mert te meg allokepessegrol sem teszel tanubizonysagot. te a butasagbol es sunyisagbol ugy csinalsz erenyt, hogy meg allokepesseg sem kell hozza.
"Ha viszont ezt saját magad elhiszed, ha ezt az agyad valódi vitázásnak fogadja el, ha százasra őszintén adod ezt elő, akkor meg... hát... na jó. Elég ijesztő jelenség, akármi legyen is a helyzet. Tényleg hátborzongató."
nem. nem gondolom valodi vitanak, amit csinalsz: ignoralod, amit en irok, es megprobalsz egy tengernyi retorikabval lemosni.
egyetlen gondolatomat sem vetted figyelembe.
csak a sajat suket magnod jar. vegtelenitett szallagon.
az utobbi egy hetben egyetlen olyan osszefuggest nem vettel figyelembe, nem reagaltal ra, amit leirtam.
figyelembe sem veszed, hogy en miert gondolom fontosnak azt az elvet, amit vedek.
Tehát, Math2, vagy folytatom veled ezen a szinten ezt a párbeszédet arról, hogy mondtam-e valamit, vagy pedig tisztességgel ismerjem be, hogy hogy igazad van: tényleg azt mondtam. Ugye?
Azt írtam, hogy nem értelek, hiszen ha korrekt kritikának tartod, amit írtál, akkor ugyan mér tartod szélhámosságnak, ha nem válaszolok, hiszen bárki elolvashatja és megítélheti, amit leírtál (pellengérre vagyok állítva, és még csak nem is ellenkezem), ha pedig magad sem tartod korrekt kritikának, akkor meg azt tanácsolom, hogy csak olyat írj, amit legalább te magad elhiszel. Mire te kiidézel egy töredéket egy mondatomból, mintha a többi elveszett volna az interperszonális kommunikációs közeg mínoszi útvesztőjében (a válaszod: "pont azért."; a félreértelmező kiemelés iskolapéldája, tanítani lehetne), és mellesleg hozzáteszed, hogy az egy "eszement rágalom", miszerint te olyat írtál, amit nem tartasz korrektnek. Mire én jelzem, hogy ilyet én nem állítottam. Mire te azt válaszolod, hogy "mi a jó büdös fenének" adnék tanácsot arról, hogy mit ne csinálj, ha nem feltételezném, hogy csinálod.
Ezek után szerinted szélhámosság lenne a részemről, ha nem reagálok, és elsunnyogok, mintha nekem lenne igazam? Egy publikus fórumon nyilvánvalóvá teszed, hogy külön rámutatás után sem vagy képes vagy hajladó felfogni egy olyan egyszerű nyelvi eszközt, mint a "ha, akkor... ha viszont, akkor...", (ráadásul egy olyan témában, amit napok óta igyekszem világossá tenni: nem egy vadidegen gondolatról van szó), és emellett van arcod nyíltan kijelenteni, hogy az intellektuális becsületesség nevében elvárható volna tőlem, hogy ezen az értelmi színvonalon akár a végtelenségig folytassam a vitát arról, hogy mit állítottam, és mit nem, vagy pedig ismerjem el, hogy neked volt igazad?! Közben pedig néha gondolom nosztalgiával merenghetek az eredeti kérdésem halványuló emlékén, amit persze soha nem is fogsz felfogni, nemhogy megválaszolni?!
Hidd el, megértem én, hogy miért ragaszkodsz ennyire ahhoz az elvhez, miszerint aki nem válaszol, az legalább ismerje be, hogy tévedett. Nagyon cseles! Tök mindegy, hogy mi vetsz mások véleményének ellenébe, a lényeg az, hogy ne hagyd abba. Ugye? Ha ésszel nem mész semmire, akkor inkább az állóképességedre támaszkodsz. Persze, nem érdemes túl sokat agyalni a dolgokon, mert akkor hamar elfáradsz. Ha pedig a vitapartner van olyan balga, hogy odafigyel arra, amiről szó van, akkor már eleve a zsebedben a győzelem: előbb-utóbb elfárad, megunja, esetleg jobb dolga akad, és vagy beismeri, hogy tévedett, vagy gerinctelen módon elsumákolja a dolgot, és nem hajlandó reagálni a kritikára: tiéd a morális győzelem.
Ha ezt a játékot nem élő emberekkel űznéd, akkor lehet, hogy érdekes agytornának vagy unaloműzőnek tartanám. (Ez a hozzászólásom például mindenképpen válaszra érdemes, nem sorolandó az ignorálós kategóriába, de kerülendő a tartalmi, lényegbevágó reagálás: talán leginkább a második szakasz eleje lehet érdekes, csak le kell írnod, hogy miben térek el a 819-es hozzászólásom második mondatának pontos tartalmi idézésétől, hazugnak nevezhetsz, mert nem is azt írtam, és süllyedjek el szégyenemben. Vagy arra is koncentrálhatsz, hogy mennyiben adtál választ arra a kérdésemre; a lényeg az, hogy a rágalmazás-kérdést, meg a nyelvi felfogóképességedet ne firtassuk, majd szépen ügyesen elfeledkezünk róla a gigantikus kitérők között. Én meg válaszul szenvedhetek annak kifejtésével, hogy a mondanivaló szempontjából totálisan irreleváns dologról beszélsz, mire le lehet csapni a labdát: csak sunyi módon kitérek a válaszadás elől: ismerjem be, hogy hazudtam, vagy mindenki láthatja, hogy milyen gerinctelen alak vagyok.) Csakhogy ezen a fórumon élő emberek próbálnak kommunikálni egymással. Ha ez egy retorikai kísérlet, azt kutatva, hogy mit lehet elérni az ész helyett az állóképességre támaszkodva, vagy csak szórakozásból csinálod, hát, nem tudom... Vagy azt képzeled, hogy van, aki ezt beveszi? Vagy egy idő után megtörik, és azt mondja, hogy neked van igazad? Esetleg kimerültségében még maga is elhiszi? Na jó, ezt az eshetőséget nem is tudom, hogyan értékelhetném... Ha viszont ezt saját magad elhiszed, ha ezt az agyad valódi vitázásnak fogadja el, ha százasra őszintén adod ezt elő, akkor meg... hát... na jó. Elég ijesztő jelenség, akármi legyen is a helyzet. Tényleg hátborzongató.
"...azért, Math2, mert semmi értelme azon vitatkoznom veled, hogy miért nem vitatkozom veled azon, hogy képes vagy-e érdemben vitázni azzal kapcsolatban, hogy a veled vitaképességed kritikájának minősítéséről folytatott vitának van-e értelme..."
Gondolom a "math2" azt jelzi, hogy a matematika tanulmanyaidat 2. elemiben hagytad abba. Harmadikban mar szo esett volna arrol, hogy hogy kell felteteles szerkezeteket ertelmezni, beleertve a "ha ... akkor" tipusu allitasokat.
Tanuld meg azt a nyelvet, amit a tobbiek beszelnek, es sokkal tobb eselyed lesz megertetni magadat, illetve megerteni amit masok mondanak.
