Egy próbaverziós Photomatix Pro 2.4.1 van a gépemen és mindközönségesen a Fájl>Open parancs után automatikusan elkezdi a folyamatot. Közben bizonyos fokig paraméterezhetsz, korrigálhatsz is, a HDR után és a ToneMapping után is. Csak azt ne kérdezd ,honnan töltöttem le,mert azt már nem tudom.
Egy apró kiegészítés a Photomatix használatához./bár lehet, nyitott kapukat döngetek/ A program alkalmas arra, hogy ún. pszeudo-HDR képet generáljon egyetlen RAW- formátumú bemeneti elemből is. A kimenetként kapott kép minősége megfigyelésem szerint nem sokban különbözik a három expozíciós bemenet alapján készítettől. Persze nyilván az általam említett esetben is elvégzi a program a RAW -formátum által megengedett expozició-shiftet. Mivel dinamikus témáról nagyon nehéz valódi HDR-t készíteni /az expoziciók között eltelt időben történt témaelmozdulások miatt/, ezért ez a módszer elég sok lehetőséget rejt magában.
flugi: Szerintem tisztázni kéne hogy Te mit értesz dinamika átfogáson.
Elmondom az én elgondolásom:
1. Készítek egy felvételt digigéppel RAW-ban (12bit), majd kibontom TIFF 16bitesbe, úgy hogy a hisztogram 2 szélén is legyen statisztikailag értékelhető mennyiségű képpont.
2. Valamilyen módszerrel kimérem a legvilágosab és legsötétebb rész közötti megvilágítás különbséget legyen 7 FE. Bitmappen ábrázolva az egyik FFFF a másik 0000
3. A 16bites TIFF-et átalakítom 8 bitesre, a legvilágosabb képelem FF a legsötétebb továbbra is 00
Most jön a kérdés:
A 8 bitesnek mennyi lett az átfogása?
Szerintem továbbra is 7 FE, azaz nem vesztettem semmit a dinamika átfogásból.
Amit vesztetem az az ábrázolható árnyalatok száma.
és pont erről van szó itt is, ezért marad meg az "alsó" 8 bit, mert ezek a bitek adják a részleteket, és a felette levő pedig a trendet, ami eliminálva vagyon felül(áteresztő)szűrés után.
Lehet, hogy ott vagyok félreérthető, hogy a felülszűrés alatt felül áteresztő szűrést értek, ami csak a magas frekvenciákat hagyja meg (apró részletek, ha képről van szó) és eltűnik az alacsony frekvencia (pl hogy az ég világosabb mint a ház, ezek nagy pacák)
Eleve ott indult a dolog, hogy emlékeim szerint három JPG-t v. 8 bites TIFF-t hajlandó megenni a program. (mondom: demo volt) Ebből sokkal többet akkor sem hoz ki, ha valóban egy exposort adok neki. Mindettől függetlenül engem csak az érdekelt, hogy a kiégett/bebukott felületeken jelenjenek meg részletek és ne legyen túl drasztikus a belenyúlás (magyarán, ne világítson kilométerekre, hogy e biza HDR programmal készült) Úgy érzem, sikerült. Hogy a beliben mennyi bit van, nagyon nem érdekel(t).
Ezt nem teljesen értem, hogy hogyan gondolod, vagy hogy miért fontos. A kép alapvetően pixelek mátrixa, ahol minden pixelhez tartozik színkomponensenként valahány bit információ, akár 8, akár 32. Két kérdés van, az egyik, hogy hogyan csinálunk ilyen képet ilyen érzékenységű szenzor nélkül (sok képből), a másik, hogy hogyan nézzük meg a képet (adaptívan, vagy tonemappinggel, ami lényegében visszavezethető az adaptívra)
A tone mapping elvi feltétele egyébként az a szerencsés körülmény, hogy az értelmes fotótémákra igaz az, hogy a szomszédos pixelek összefüggő halmazain belül a különbségek mindig beleférnek 8 bitbe. Ezért az a technika, hogy első lépésként elkészül egy nagy blur, és aztán ez a blur ki lesz vonva az értékekből. Ez így együtt egy felülszűrés, mert a kis különbségek megmaradnak. Aztán a tonemappingnál általában a súlyozást állítgatja az ember, hogy mekkora sugarú a blur, meg hogy teljesen kivonja-e, vagy csak kicsit. Az ufóképek természetesen a nyers felülszűrésből keletkeznek, meg lehet figyelni, hogy mennyire hasonlítanak a sima "sharpening" vagy "élek kiemelése" szűrők extrém használatához.
OK, igy már helyrebillen az amit korábban mondtál, bár én is úgy gondolom hogy a képi információ tárolása más egy HDR file-ban, mint egy "mezei" 16 bit/ch bitmapben.
ez viszont elég marhaság. Valójában te a 12 bites (vagy ha batár gazdag vagy, a 14 bites) RAW-ból csináltál 3 különböző 8 bites képet, amit kombinálva vártad (volna) hogy 12 bitnél nagyobb dinamikát kapj. Hát nem kapsz :)
Egyszerűbb lett volna RawShooterben odébbhúzni a "Fill light" csuszkát, az ugyanez, csak nem kell variálni.
A lényeg, hogy a képek között ne legyen nagy korrekció-különbség.
+/-1, netán +/- fél!
Mert a tiéd ilyen, ezért használható.
A digi raw pedig minimálisan egy kicsi(t) HDR. Nem a 16 bites képek megfelelője, csak kisebb (12) bitmélységgel. Ezek hordoznak némi többlet információt a sötét-világos részekről.
Nem tudok 100%-ig egyetérteni. Nekem valamelyik HDR szoftver demo verziójával sikerült összehoznom (számomra) egészen elfogadható eredményt. Ráadásul úgy, hogy becsaptam a programot, mert ugyanazt a RAW-t konvertáltam +/-1 FÉ korrekcióval és korrekció nélkül TIFF-be. (JPG-be betette a konverter az EXIF adatokat, TIFF-be nem, így a szoft nem vette észre, hogy becsapom)
Igen, végülis, de nem ész nélkül. Hanem éppen igen kifinomult algoritmus szerint.
Kérdezed, mi is akkor a HDR?
Szerintem nem válik el még a nyelvben.
Az eredeti "32-bites master" mindenképp alanyi jogon megérdemli ezt.
"Nagy dinamikájú adatbázis." - kicsit sután.
De az ezekből kinyert "kézbefogható" 8 bites képek is így neveződnek a köznyelvben.
"Nagy dinamikájú kivonat" névvel lehetne illetni - ismét csak kissé sután.
Mivel az előzővel "semmit nem érünk", az egy technikai nyersanyag, a "köz"-nek érdektelen. Ezért az utóbbiról, a képről fog elterjedni az, hogy "nagy dinamikájú felvétel".
De. Azt gondolom. Ha ezek kellő szakmai felkészültséggel, ízléssel készülnek, akkor a gyanútlan szemlélőnek fogalma nem lesz arról, hogy mit is néz.
És ez lenne a cél. Az legyen a mi dolgunk. Ha így van, megérkeztünk.
Mert minden eszközt lehet jól és rosszul felhasználni, természetesen.
Ö... ugye nem a 4. képre mondtad, hogy "egészen elfogadható"? (ezek azok a képek amikről szinte süt, hogy ilyen technikával készültek, szerintem borzalmasan tönkreteszi a látványt)
Kicsit keverednek bizonyos dolgok, de tutit én sem fogok mondani, mert tudományosan nem volt időm tanulmányozni.
Egyszer majd csak jön 1 olyan mókus is, aki fogalmilag rendbe teszi a dolgokat.
Mégis, kicsit pontosítanék.
Az, hogy "hány bites" egy kép, 8/16/32 bit/RGB-csatorna még nem határozza meg elvben, hogy HDR-e. (Csak a kvantálás finomságát.)
Én a PS-t ismerem kicsit.
A 8 és 16 bites képek között annyi a különbség, hogy a 16 bitesek több árnyalatot tartalmaznak. (256x többet.) De a legvilágosabb és legsötétebb részek ugyan ott vannak rögzítve. Uannyi a megvilágítási terjedelmük, uannyi FÉ-t fognak át. (Ebbe bele lehet kötni. De:) Ez nem HDR.
Ha egy kép jól van szűrve, akkor semmit nem érsz vele, hogy "16 bites", mert nincs olyan megjelenítő, aki a színenkénti 256 árnyalatnál finomabb átmeneteket képes lenne megmutatni. (Monitor, levilágítók, nyomtatók, meg a szem.) (Persze ebbe is bele lehet kötni akár, de ez a lényeg.)
(A 32-bites videokártya az 4*8 bites, amiből 3*8 a szokásos RGB, a 4. 8 meg az átlátszósági (alfa) csatorna. Mivel a monitor analóg vezérlésű, akár csinálhatnának is finomabban kvantált képeket.)
Ha el van szűrve a kép, akkor a 16 bit/csatorna kellő tartalékkal rendelkezik a korrekcióhoz, esély van rá, hogy a képet színhelyesre szűrd anélkül, hogy durva színlépcsők jelennének meg a képen. Ez az értelme/létjogosultsága a 16 bit-nek.
A 8/16 bites képek egy meghatározott megvilágítási terjedelmet tartalmazva néznek ki kellően kontrasztosnak. Valaki majd megírja, ez hány FÉ. (És hogy mitől függ.)
Bele lehet sűríteni egy képbe ennél az átfogásnál többet, de akkor lapos "lesz" a kép. A legvilágosabb és legsötétebb részek árnyalatait le szoktuk ezért vágni. Ezért nem látunk bele egy alagútba és nem látjuk a felhők minden árnyalatát - egyszerre.
A HDR fájlok ennél a megvilágítási terjedelemnél sokkal többet foghatnak át.
Erre eszelték ki őket.
Egy expó-sorozat a sötét és világos részekről is hordoz többlet információt. Többet, mint amit egy film, CCD, szem egyszerre átfog.
De ez is lehetne elvileg akár 8 bites is. Csak az átmenetek nagyon lépcsősek lennének, de attól még HDR lenne.
Hogy használhassuk is, ezért kell a nagyobb bitmélység - tipikusan 32 bit csatornánként.
Most egy ilyen HDR fájlt vagy egy prg-al nézegetjük - pont, mint a szemünk: úgy változtatja a "pupilláját", hogy a megfelelő részeket mindíg helyesen exponáltnak lássuk, be tudjunk nézni a sötét helyekre és a világosakba is - de sohasem egyszerre. Ilyet a szemünk se tud! (A fülünk igen! :) )
Vagy egy intelligens prg-al átkonvertáljuk olyanná, ami dinamikusan és területenként összehozza a nagyon eltérő megvilágítású helyeket is, a megszokott -jól kinéző- megvilágítási terjedelemre, becsapva minket olymódon, hogy azok érzékelésünk számára fogyaszthatók legyenek. Ez nem csupán 1 sima lekonvertálás, bitlevágás. Ez egy komplex algoritmus.
Tapasztalatom szerint PS-el jó HDR-t csinálni csak elég szűk lépcsőkkel felvett expó-sorozattal lehet. A -3/0/+3 biztosan katasztrófához vezet. Lesz kép belőle - csak emészthetetlen.
nem ismerem a PS ilyen dolgait, úgyhogy ezekről nem tudom, hogy pontosan micsodák. Eddig azt láttam, hogy ami 8 bitnél lényegesen nagyobb dinamikájú, azt HDR-nek nevezik. Most egy olvtárs szerint 32 bit az, hát akkor annyi. Ez csak szóértelmezés kérdése. A lényeg, hogy az általános képalkotó eszköznél nagyobb dinamikájú, tehát a 16 gondolom már nem katasztrófa, ha HDR-nek nevezi valaki (tudtommal a legkomolyabb digitális hátfalak is legfeljebb 14 bitesek, a DSLR kategória pedig 12 bitig tart)
Talán az is egy lehetséges definíció, hogy a HDR az, ami jelentősen veszít a részletgazdagságból, ha levágják 8 bitesre. Ez mondjuk a DSLR-ek nyers képére még nem igazán igaz, általában a képzaj bőséggel elnyomja az alsó 4 bitet, főleg magasabb ISO értékeken. Most belegondolok, lehet, hogy meg is mérem majd egyszer ezt a D70s-en, hogy milyen ISO mellett mekkora az effektív dinamika, végülis tök érdekes kérdés :)
1. Végy néhány pl. különböző expozíciós idővel készült képet ugyanarról a témáról, ügyelve arra hogy a legsötétebb és a legvilágosabb részeket részletesen tartalmazó kép legyen a sorozatban. Ehhez persze célszerű állványt használni, és nem hátrány ha téma nem mozog :)
Ha lehet, RAW formátumba fotózz, mert a HDR készítő programok egy része (pl. Photomatix) fel tudják használni a RAW-ban tárolható többlet információt (pl. a JPEG csak 8 bites, de a Minolta RAW 12).
2. Szerezz be alkalmas programot: pl. Photomatix, Artizen, de a Photoshop is megteszi. Én maradnék a Photomatixnál, mert az vált be.
3. Nyisd meg a sorozat képeit a Photomatix-ban, és a "HDR" menüből használd a "Generate" parancsot.
4. Az elkészült képen használd a "HDR" menü "Tone mapping" opcióját (az alapbeállításokkal is egész elfogadható eredményt ad).
Véleményem szerint a HDRI feldolgozást végző eszközök egyik mentési formátuma a a Radiance RGBE, ami 32bit/csatorna információt tartalmazó képformátum HDR-nek nevezhető.
...és a végeredmény.