Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
nagyfarkú lappantyú (Caprimulgus macrurus - Large-tailed Nightjar): Indiától Vietnámig és dél felé egészen Ausztráliáig a síkvidéki nedves szubtrópusiés trópusi erdőkben szinte bárhol előfordulhat, de hogy felfedezzük arra ma már kicsi az esély, mert Vörös Listás, veszélyeztetett faj.
A fajról kevés adat áll rendelkezésre, de ANGUS R. Lamont feljegyzéseiből az biztos, hogy földön, avarban fészkellő nagyfarkú lappantyú esetenként nem idegenkedik az embertől. Leír egy költést, amely egy emeletes parkoló tetőrészén valósult meg. Eszerint a faj mindössze 1-2 tojást rak fészekaljként. Nappal a tojó dolga a költés (16-20 nap), de a hím is folyamatosan ott tartózkodik a közelben. Sötétedés után a tojásokat a hím melengeti. A kicsik szeme már a harmadik napon nyitva, felnevelése mindkét szülő feladata.
A fiókák bézs színű pelyhesek, de 2 hetes korukra kitollasodnak.
A nagyfarkú lappantyú a nappalt rendszerint az avarba bújva vészeli át, alkonyatkor élénkül fel, s természetesen nagy rovarpusztító. Lepkeszerű röptében hatalmasra tátott szájával mintegy leszűri a levegőt
Mi a Móricz Zsigmond körtérnél laktunk, és ott is bőven éltek nyestek. Minden este találkoztunk velük kutyasétáltatás közben, és az ablakból is gyakran láttuk, amint a ház falán át felszaladtak a szemközti ház padlására. Ráadásul nagyon ügyesen közlekedtek. Látható volt, ahogy szétnézett, mielőtt átkelt az úton, és a legkisebb mozgást észlelve azonnal felkapaszkodott egy-egy autó motorházába.Sógoromék kicsit kijjebb, Budatétényben laknak, és szinte hétről-hétre kárt tesznek a nyestek az autóikban. Szerintem dirrekt kedvez nekik a városi környezet, mert ott ők a ragadozók, de rájuk senki sem vadászik. Néha-néha nyomukba szegődik egy-egy kutya, de idővel az is feladja, hisz a nyest képes hosszasan megbújni, és autó pedig akad bőven, ami búvóhelyül szolgál. Mióta vidéken élünk, aminek már 15 éve, jó, ha háromszor találkoztam nyesttel.
korallsirály (Larus audouinii - Korallenmöwe - Audouini's Gull): a sirályfélék családjának egyik 50 cm nagyságú faja.
A nyílt tengereken, télen az Atlanti óceánon lehet megfigyelni. Főként a Földközi-tenger kisebb szigeteinek meredek szikláin (Chafarinas-szigetek és az Ebro delta) költ. Az élőhely beszűkülése miatt ma már az egyik legritkább sirály.
A populáció alig 1000 példányt számlál.
Hasonlít az ezüstsirályra, de karcsúbb és a szárny is határozottan keskenyebb.
Az erőteljes csőr a hegyénél egy vastagabb és egy keskenyebb fekete gyűrűvel díszített korallpiros.
A láb olajzöld. Az írisz sötét, a szemgyűrű vörös.
A kézevezők szürkék, de a hegyük finom átmenettel fekete.
A fiatalok feje és nyaka világosszürke. A hátuk barnás.
Szereti a társaságot. Nálunk 2011-ig nem mutatkozott, akkor viszont a dunatetétleni Böddi-széken sárgalábú és sztyeppi sirályok társaságában sikerült megfigyeltni. Ez az eredmény azzal lehet összefüggésben, hogy a védelmi erőfeszítések eredményeként a faj állománya gyarapodásnak indult. Védett. Az eszmei érték megállapítása folyamatban.
hegyesfarkú partfutó (Calidris acuminata - Spitzschwanzstrandläufer - Sharp-tailed Sandpiper): 22 cm nagyságú szalonkaféle fehér szemgyűrűvel. Tengerpartokon v. sós vizű mocsarak füves szegélyén érzi magát otthon. Leggyakoribb, mi több, egyedüli fészkelőhelyei az ék-szibériai tundrák
A mell sötét, a has fehér. A kettő között finom átmenetet láthatunk.
A láb feketés v. zöldesszürke.
A fiatalok melle nyáron élénk sárga.
Kóborló szibériai példányok szoktak megjelenni Ny-Európában, de nálunk még 2011 májusáig nem jelentkezett, amikor a Hortobágyon sikerült bizonyítottan megfigyelni, s ezzel a hazánkban a Nomenclator Bizottság által nyilvántartásba vett madárfajok száma 404-re emelkedett.
Védett. Az eszmei érték megállapítása folyamatban.
nyest (Martes foina): közepes macska nagyságú, de annál rövidebb lábú éjszakai ragadozó, a farkával együtt cc. 60 cm.
A finom bundája szürkésbarna. A torkán fehér folt ékesíti.
Általában éjjel 10-11 óra körül v. 1-2 óra tájban indul zsákmány után. A kártételét könnyű felismerni: elharapja a galamb nyakát és kiszívja a vérét. Amikor kölykei vannak, akkor a fejet és a nyakat magával viszi.
Elfogyasztja a tojásokat és a fészken ülő csupasz fiókákat is. Egyetlen nyest pár egy éjszaka 20-25 galambot is elpusztíthat.
Sajnos a cserepet is képes felbontani, ez ellen úgy védekezhetünk, hogy a cserép alá is hálót feszítünk. Irtásához jól beváltak a ládacsapdák, s csalinak élő galambot v. tojást kell használnunk. (→menyétfélék)
Tévedsz! Én a Múzeum körúton lakom, a padlásunkon élnek nyestek. A szomszédos épület a Bródy Sándor utcai Olasz Intézet. Annak vadszőlővel futtatott falán jutnak fel a III. emeletre ! Ha kiteszek egy tojást a padlásfeljáróra reggelre eltűnik. A budai kerületekben, pld. a Böszörményi úton alkonyatkor többet is látni a kocsik alatt. Sok van, hidd el.
Tény, a nyest sem olvassa a városhatár táblát, ahol meg tud élni, ott van is.
De gondolom te sem hiszed, hogy a Szent István körúton, vagy a Kossuth Lajos utcában nyüzsiznének a nyestek.
A nyest kifejezetten kedvel az ember környezetében élni, de ez inkább falusias, gazdasági épületekkel jól ellátott és a szabad természethez közvetlen kapcsolattal bíró helyekre vonatkozik.
Új a lexikonban - sajnos ősznél előbb nem valószínű, hogy az ekönyvbe is bekerül, mert Béla barátom gépe feladta...
ocsakovi magasreptű, vagy ocsakivi galamb (Ochakivs'kyi serpatye - очаковский голубь): a házigalamb magasszálló fajtája. kitenyésztésének centruma az ukrán Ocsakov város. A XX. század elején sztenderdizálták. Kiváló repülési képesség jellemzi, melyet a feketetengeri város emelkedő légáramlatait kihasználva alakítottak ki a hozzáértő tenyésztők. A II. világháború nagyon komoly károkat okozott a fajtában. Komoly erőfeszítéseket kellett tenni, hogy felélesszék!
Tojásdad testalakulás mellett 30-40 cm testhossz, 3-5 cm csűd és 250-300 g testtömeg jellemzi. A fej kics, de arányos a testhez, keskeny, lekerekített és hosszúkás. A csőr 1,5-2 cm-es kicsiny fehér orrviasszal.
A nyak rövid, vastag és domború. A mellkas széles és domborű, határozottan utal a jó röpképességre. A hát domború, de a farokkal egyenes vonalban csatlakozik.
A 20-30 cm-es szárny felfekszik a farokra – fesztáv 50-75 cm.
A faroktollak száma 12-16. Lapos és hosszú, de széles és rugalmas farkot alkotnak. A vörösesbarna láb tollatlan vagy csak kicsiny harisnyával fedett, a karmok kékesszürkék fehéres fénnyel.
A szemek kifejezőek, a színük leggyakrabban fehér.
A tollazat sima és szorosan tapad a testhez, szatén csillozású. Ritkán előfordulnak fésüs példányok, ez megengedett.
A kiváló röpképességet a faroknál összezárt állapotában túlérő szárnyhosz is megalapozza, de ennél fontosabb, hogy a fajta röpmódja is egészen különleges.
A falka fokozatosan, úhynevezett pumpáló szárnycsapásokkal emelkedik a dúc fölé, a jobb és a bal szárny eltérő mozdulatai eredményeként billeg, mintha hintázna.
Az derül ki, hogy a jó képek készítéséhez azért kell technika, szabad idő (vagy szemfülesség), a természet és a madarak ismerete, helyismeret, s mint a mellékelt csodaFOTÓ (BÚBOS BANKA) bizonyítja, egy csepp (?) szerencse is...
És még mit is hagytam ki?
Hát persze! Látásmód, érzék... meg amit a népszerű tévéműsor címe
X-faktorként jelöl, nevez meg.
Hál' Istennek a jelek szerint nálad minden együtt van!
Szívből kívánom, hogy még sokáig teljék a fotózásban sok örömöd, s akkor egy kicsit haza is beszéltem, hiszem a munkásságod nekünk is boldog, felejthetetlen pillanatokat, a természet jobb megértését, elmélyültebb szeretetét erdményezi.
Köszönettel
Lengyel Tibor
Ui.: azért jó volna, ha egyszer valaki rólad is készítene portrét - s feltenné ide - off kizárva -, hogy ha a véletlen összehoz, ne menjek el melletted ismeretlenül!!
(Turdus migratorius - Wanderdrossel - American Robin): Észak-Amerikában a feketerigót helyettesíti ez a 23-28 cm nagyságú palaszürke hátú rigóféle. Gyakran sodródik át Európába.
vándorrigó (Turdus migratorius - Wanderdrossel - American Robin): Észak-Amerikában a feketerigót helyettesíti ez a 23-28 cm nagyságú palaszürke hátú rigóféle. Gyakran sodródik át Európába.
A csőr sötétszürke heggyel sárga. A láb feketésbarna.
Az áll fekete-fehér csíkos, de a torok és a mell, sőt, a test alul jellegzetes vörös, ezért a helyi megnevezése: vörösbegyű rigó.
A vörös szolidan sárgásfehér hullámcsíkokkal díszített.
A csőr sötétszürke heggyel sárga. A láb feketésbarna.
A vörös szolidan sárgásfehér hullámcsíkokkal díszített.
A szemgyűrű itt fehér.
Az ivarok nagyon hasonlítanak egymásra, de a hím feje valamelyest sötétebb.
A hangja emlékeztet az énekes rigóéra.
Vele kapcsolatban figyeltek fel a DDT - éppen a vándorrigóval összefüggésben tapasztaltak hatására is azóta betiltott rovarirtó méreg - felhalmozódásából következő károsodásokra: ti. már kisebb koncentrációban is terméketlenek a tojásai v. a kicsik egészen fiatalon elhullanak.
Rachel Carson
A következmény ugyanaz, mint nálunk a vándorsólyom esetében.
A vándorrigó legközelebbi rokona az észak-amerikai lombhullató erdőkben előforduló tölgyesrigó.
Néma tavasz c. könyvében nagyon szemléletesen írta meg, hogy a DDT-vel kezelt szilfalombot a giliszták egész télen fogyasztják. A gilisztákban felhalmozódó hatóanyag az azokkal táplálkozó madarakban koncentrálódik...
Rendkívül izgalmas témát feszegetsz. E tekintetben az én gondolkodásomban úgy 30 évvel ezelőtt állt be gyökeres fordulat.
Pontos részletekre, nevekre már nem emlékszem, de ami megmaradt, annak tán te is hasznát veszed.
Riportot írtam Pécsett, s a téma kapcsán a régiós természetvédelmi hivatalt is megkerestem, ahol egy idős professzor készségesen állt rendelkezésemre.
Egy fából ácsolt filagóriában beszélgettünk, s én az olvasó kérdéseit, véleményét is felhozva provokáltam a professzort.
Arról beszélt, hogy változó világunkban a biológiai sokféleség megőrzése elemi érdekünk.
Én meg tetetett szemtelenséggel közbevetettem (nem a saját gondolkodásom diktálta), hogy kipusztul egy faj, no zakson...
Akkor felmutatott a menyezetre, ahol apró denevérek várták a szürkületi időt.
És azt mondta, hogy minden fajnak van - több, kevesebb - genetikai tartaléka, képessége arra, hogy egy bizonyos határon belül a változó környezethez idomuljon, az új életfeltételekhez alkalmazkodjon.
Ha a feltételek drasztikusan vagy túlságosan gyorsan változnak, akkor a természetnek, ennek a nagy kísérletezőnek - amely ontja az új és újabb variációkat, közöttük a "selejtes" tömegeket is - nincs elég ideje megalkotni azt a változatot, amely számára az új feltételek elviselhetőek, "adja Isten!" kedvezőek, amelyek sikeresek lehetnek az új helyzetben...
És akkor újfent felmutatott a cseppnyi, addig számomra rejtve maradt denevérekre. Kifejtette: ezek jövője az ember segítő óvó munkássága nélkül kétséges. És nem mondhatjuk, hogy naés! Mert azt sem tudhatjuk, hogy a távoli jövőben nem lesz-e égető szüksége a világnak arra a genetikai készletre, amellyel rendelkeznek.
Felhozta, hogy a házityúk genetikai tartalékai minden megitélés szerint kimerülőben vannak, s előfordulhat, hogy végletesen elkorcsosulva megszünik az emberek fehérjepótlékaiként szolgálni. Beszélt arról, hogy tán nincs messze, amikor a humán táplálkozásban a baromfifélék szerepát a strucc fogja betölteni.
Beszélt arról, hogy a különös élőhelyek eltűnésének törvényszerűen következménye a bolygó sivárosodása, ezzel együtt bizonyos geneteikai lehetőségek felmorzsolódása, eltünése s a fajok tömeges kipusztulása együtt jár pl a patkányok és a svábbogarak ... Extrém esetben számíthatunk arra, hogy a bolygón majd velük kell osztoznunk. Erre is kell gondolnunk, amikor a globalizációról beszélünk
Félek, hogy nem tudtam visszaadni a beszélgetésnek még csak a hangulatát sem, de talán sikerült gondolatokat ébreszteni, s akkor nem volt hiábavaló felidézni azt a régi-régi történetet.
A lexikonban is van pár cimszó, amely érdekes lehet... Lapozzatok bele!
: folyamat, mely a környezetbe legjobban beilleszkedő egyedek v. csoportok fennmaradását és elterjedését biztosítja.
természetes szelekció
A fajon belül is előfordulnak más-más jellegű, a várhatótól valamelyest különböző példányok, ha ezek teljesítőképessége a többi fajtárshoz viszonyítva jobb, akkor azok olyan konkurenciát jelentenek a többinek, amire a hagyományos szervezetek nincsenek fölkészülve, s a versengésben alul maradnak.
A természetes szelekció evolúciós szerepét felismerő Darwin szerint a létért folyó küzdelemben az előnyös változatok maradnak fenn, míg az előnytelenek v. a "károsak" kiküszöbölődnek.
Klasszikus példa az elmélet bizonyítására az éjjel repülő, nappal a fák kérgén megbúvó szürkepettyes araszoló lepke eredeti, szürkén mintázott alakjának és a sötét színű, ritkán fellépő monogénes domináns mutánsának az elterjedése.
A világosabb alak egybeolvad a fák mohos kérgével, a madarak nem veszik észre.
Ezzel szemben a mutáns, sötétebb alak elüt a környezet színétől, miután a madarak felfedezik és elfogyasztják.
A vizsgálat időpontjában Anglia gyártelepeinek környékén fordított helyzet állt elő, mert a szennyezett levegőtől ott a fák kérge besötétedett, miáltal e környezet a sötétebb változat számára nyújtott menedéket.
Tényleg érdekes dolog. De én a természethez való alkalmazkodásba bele értem azt is, amit a városról írsz.
Ezek a madarak azért vannak itt, mert megtalálják a megélhetéskhöz a kellő feltételeket.
Igaz, városban fában, bokorban, növénnyel fedett területben kisebb a választék, meg vannak macskák is szép számmal.
Viszont akár a nyílt utcán is találhatnak kellő táplálékot, és nincsenek nyestek, nyusztok görények, rókák, a szárnyas ragadozók sem túlzottan veszélyeztetik őket.
Persze mindent nem tudhatunk, hiába is van valós oka mindennek, ha azokat nem ismerjük.
Példaként, lakótelepen az egyik utcán (sétáló) második éve feltűnt az addig városban ismeretlen szarka. Mostanra legalább fél tucat van, a multkor voltam tanúja egy szép civódásuknak ahol mindjárt 4 volt jelen, tőlem mintegy 10 méterre, és teljesen otthonosan viselkedve.
A hajnalaimat meg idén először a kálomista varjak keserítik meg, éktelen károgásukkal, amely ugye nem azonos a május éji madárcsicserggel.
Viszont fekete rigót nem látok sehol, jóllehet 10 éve még itt is rendszeresen előfordultak a bokrok, bozótosok közelében a földről ezt-azt szedegetve. Eltűntek, lehet a ligetben még vannak.
Veréb sincs, jóllehet nem is oly régen százas csapatban lepték még el a fákat telente.
Érdekes dolog ez a "természete kiválasztás" szöveg.. Főleg a városokban? :)
Itt vannak közöttünk szerencsétlenek -persze kényszerválasztottan, a panel ill.családi házak, ipari területek rengetegében; szinte minden beépítve, lebetonozva, aszfaltozva, alig vannak parkok-terek, zaj, szmog és stresz a részűk!!! Aránytalanúl kevesebb a rovar és az egyébb természetes táplálék! Rengeteg a kóbormacska, az őshonos ragadozók meg hiányoznak!.....És akkor itt egyesek természete kiválasztásról mernek beszélni, meg ugye ne is etessük Őket...? :-///