Én úgy tudom , hogy a honfogaló magyarok létszámát úgy 500.000 környékén hatorozzák meg az őslakokét pedig 100-200 ezer közé teszik.Bár ezekért az adatokért nem tenném tűzbe a kezem.
Magyarok európában I. című könyv ezt írja :
"A itt talált szlávok főként a Dunántúl egyes tájait és az ország peremvidékeit lakták, mint a tőlük örökölt helynevek fekvése mutatja (pl. Pécs=mészégető kemence, Tapolca=hévíz, Kanizsa=fejedelmi birtok)Nem lehettek, sokan mert egy-kétszáz év alatt beolvadtak a magyar többségbe, de valószínüleg az ő nyomukat őrzi a magyar nyelv nagyszámú, művelődéstörténetileg fontos szláv jövevényszava ."
Szerintem a honfogalóknak létszámban mindenképpen felűl kelett múlniuk az őslakosságot mert különben ők olvasztották volna be a magyarokat nem fordítva .Arról nem is beszélve , hogy ilyen sok friss alatvalóval a nyakunkon nem igazán lett volna energiánk arra , hogy kockázatos ,emberigényes kalandozásokba kezdjünk .(A bolgárok sem voltak éppen kevesen de mégis igen gyorsan elszlávosodtak.Bár kétségtelem , hogy a történelem folyamán megesett az is , hogy a kis nép ette meg a nagy népet )
A szláv típust a legjobb tudomásom szerint álltalában a Kelet-balti típusnak szokták nevezni.
Én jobb híján a búvár zsebkönyek sorozatban magjelent Emberek(1980) című kötetből idézek bár szerintem a képek árulkodóbbak lennének.
"Európa egész területén eltejedt, kivéve Angliát . Magyarországon a szláv lakta területeken gyakori.
Vaskos testalkat jellemzi. ........ Világos színkomplexiójúak . Bőrük világos, de nem vöröses; a nap hatására erősen lebarnulnak. Szemük vízszinű, szürke vagy szürkéskék. Hajuk hamuszőke ...
lefutása merev , vastag szálú. ....."
Szerintem ezek a tulajdonságok , ha beszámítjuk az erős keveredést is nem nagyon jellemzők a mai magyar lakosságra .
Ugyanebben a könyvben az Alpi típus alatt ez áll:(remélem ez az általad említett Alpesi típus mert ha nem akkor előre is elnézés kérek)
..... Ma főleg az Alpok vidékén, Svájcban, Dél-Németországban, Csehszlovákiában ,Angliában és Spanyolországban találjuk meg legtisztábban.(Ez előbbi persze nem mond ellent neked ,de azért leírtam a teljesség kedvéért).....Testalkatuk zömök , nyakuk rövid , karjuk és lábuk kurta , testük kissé esetlen .
..... Fejük rövid és kerek . Nyakszírt lapos , arc középen széles, a szemnyilások nagyok . Az orgyök kissé nyomott , az orr rövid, alig áll ki az arc síkjából .(Szerintem ez utóbbi például az egyik leginkább megfogható különbség a Turáni és az Alpi között.Turáninak álltalában markánsan kiáll az orra minden mongolid jellemzője ellenére) Bőrük sárgásbarna, szemük "melírozott" feketésbarna .Hajuk barna, merev, ritkán hullámos . Hízásra hajlamosak .
Saját szubjektív véleményem szerint a magyarok áltlában kicsit szikárak ,a nyugat európai népességgel összehasonlítva főlleg a lányok inkább vékonyabbak (Erre legínkább akkor jöttem rá amikor Ausztriában nyaraltam egy igen hosszú ideig , a külömbség számomra több volt mint szembeötlő) Hajuk gyakran hullámos néha göndör , színe: fekete ,barna ,leggyakrabban sötétbarna , . Bőrszín jóval inkább barna mint világos .(Hűha ezzel a jellemzéssel egy kicsit veszélyes vizekre eveztem.)
A 2 típus néhány sajátossága akár passzolhat is , de a legtöbb jellemzőjük egyszerűen erősen nem illik bele a bennem kialakult képbe . (persze lehet ,hogy csak én gondolom így)
"Olvastam erről egy kritikát, egyszerűen arról van szó hogy a felmérés készítői helytelenül használták a jellegmutatókat"
Lehet ,hogy igazad van de azért nem hiszem ,hogy ennyire dilettánsok lettek volna.
Az említett Élet és tudomány évkönyv cikket én is olvastam. A honfoglalók embertani besorolása a feltárt sírok alapján nagyjából pontos, de hozzá kell tenni hogy vagy 10-szer ennyi lelet került elő a Kárpát-medence területén, ami nem a honfoglalóktól származik. Ezekkel együtt már sokkal vegyesebb az összkép, a turanid típusok csak az alföldön vannak többségben (ez arra utal hogy ott telepedtek le a honfoglalók), más országrészekben csak az 1300-as évek után jelennek meg jelentős számban.
A mai magyarság %-os megítélése egyértelműen pontatlan, a felmérés erősen torzít a turanid típusok számát illetően. Olvastam erről egy kritikát, egyszerűen arról van szó hogy a felmérés készítői helytelenül használták a jellegmutatókat. Abszurd módon ugyanis ilyen alapon pl. a francia lakosság is turanid jellegű lenne (összekeverték az alpesi és a turanid mutatókat). Valójában a mai etnikumok többsége szláv és alpesi mutatókkal bír, a turanid jellegek aránya 20% alatt van. A pamíri típus voltaképpen keleti mediterrán variáns.
Amit Elő-Ázsia történetéről írtál azzal teljesen egyetértek. A türk népek kialakulása egy érdekes folyamat eredménye, voltaképpen egy kevert europid-mongol népcsoportról van szó, akik a különböző népvándorlási hullámokkal párhuzamosan a legvegyesebb mixtúrákat mutatják. Érdekes, hogy hogy az avarokkal pl. tisztán mongol embertípus is eljutott hozzánk a 6. században (nem is kis számban), leleteiket a régészek többek között a dny-i országrészben találták meg.
Göncz különben tényleg jellegzetes mongolos turanid, avar ősei lehettek.
Az 1980-as Élet és tudomány évkönyvben olvastam egy érdekes tanulmányt a honfogaló és a mai magyarok embertanáról .Előljáróban megjegyzem én hiszek a finnugor nyelvrokonságban.
A könyvből nem szó szerint idézek így minimális pontatlanságok előfordulhatnak ezekért elnézés kérek ,ha lessz ilyen később feltétlenűl korigálom .
A honfoglalás korából elég sok magyar temetőt tártak fel a tudósok .
Az itt talált koponyákból bizonyos eljárással meg lehet állapítani , hogy az adott személy
hogy nézhetett ki egykoron . Ezzel a módszerrel a honfoglaló magyarokat nagy jól be lehetett sorolni
a különböző embertípusok közé . A koponyák jeletős mennyisége már igen pontos képet adott.
Ezt összevették egy az egész országra kiterjedő embertani vizsgálattal .
=A honfogalók embertani besorolása:
24% Turáni(török)
22% Pamíri(török)
12% finnugor típusok
A fenmaradó rész lényegében a finnugor és a török típusok keveredése.
=A mai (magyarországi) magyarok:
27% Turáni(török)
9% Pamíri(török)
A turáni és pamíri és egyéb török típusok és ezeknek a keveredése együtesen kb 50%-ot ad.
5-6% finnugor típusok
5% Dinári(Albániában ,Dalmáciában ,Boszniában ,Dél-Szerbiában gyakori embertípus)
3% ősi szláv típus
2% ősi germán
A fennmaradó százalék lényegében a különböző tipusok keveréke , inkább törökös vonásokkal.
A betelepített besenyők ,kunok ,jászok csak tovább erősítették a magyarság törökös(iráni?) jellegét míg finnugor utánpótlás nem nagyon jött.
(Szerintem ez is magyarázza mért olvadtak be a ezek a népek olyan rendkívűl gyorsan és gyakolatilag nyomtalanul.)
A turáni típus fő előfordulási helye az Aral-tótól délre ,keletre elnyuló síkság .(Turáni-alföld)
a Pamíri pedig az ettől keletre délkeletre elnyuló hegyekben.(Tádzsikisztán)
SZEMÉLYES VÉLEMÉNYEIM:
Ezek az embertípusok europid jellegűek , talán a turániban találhó némi ˝keleties˝ jelleg.
A székelyek,csángók szerintem alig különbözhetnek a honfoglaló ősöktől. (A székelyek közel 900 éve élnek elszigetelt közösségben)
A fennti tanulmány persze jóval részletesebb külön is taglalja a különböző embertípusokat képpel ellátva . Szemléltetés képen azért én néhány példával ilusztrálom az elmondottakat: (félve ugyan)
-Turáni: Erdei Zsolt (bokszoló) , Göncz Árpád
-Pamíri: Dávid Ibolya , Orbán Viktor
-Dinári: Erős Antónia (RTL)
Néhány gondolatom Elő-Ázsia történetéről.
A II. és III. évezred fordulóján törtek be a területre az indoiránni népek ,belőlük származtak később a szkíták ,parthusok ,szakák ,tohárok ...(hogy kik lakhattak előttük úgy tudom igen csak kétséges).
Az i.u. első századokban a török népek egyre fokozodó támadásokat indítottak ezen népek ellen (is) északkelet felől . A török népeknek sikerűlt teljesen leigázniuk az itt élő iráni népeket. Annak ellenére , hogy számbelileg jóval alulmaradattak ,az őslakosság hamarosn eltörökösödött (átvették a nyelvet a kulturát .. )Azonban az íráni népek is igen erősen hatottak a hódítokra , lényegében a két nép összeolvadásából kialakut egy "új" török népcsoport .Szerintem valószínűleg ez a folyamat már jóval elöbb is beindulhatott. Annak ellenére , hogy törökök minden bizonnyal mongolidok voltak ez az "új" nép (az írániak nagy tömege miatt) jóval inkább europid jellegű lett. Ezt , csak a XII. századi mongól invázó változtatta meg. Ekkor sok erően kevert forma alakult ki inkább mongolid sajátosságokkal ,sok nép pedig szőrén szálán eltünt .(Baskíriai magyarok)
Ebből is látható , hogy embertanilag nem is olyan könnyű határt húzni , hogy honanntól kezdve iráni és meddig tekinthető még valaki töröknek . Itt jegyzem meg hogy talákoztam már olyan könyvel is amely a Pamíri típust az irániak közé sorolta.
Kedves ervinkos!
Nagy figyelemmel és élvezettel olvastam beszámolódat. Mindenképpen kiderült belőle, hogy milyen sokan, milyen sokfelé keresik a magyarság eredetét, rokonságát.
Engedj meg két észrevételt!
Az elsőt tulajdonképpen már említettem "beszélgetéseink" során, csak ismételni tudom magam. Véleményem szerint nyelvészeti vitában sem pro, sem contra politikai érvek nem vezetnek sehova, ezért ott nincs is helyük. Dr. Marácz László úr nyelvészeti érvei jobban érdekeltek volna, mint azon véleménye, hogy a finnugoristák politikai okból finnugoristák.
Másrészt szerintem nem volt a legszerencsésebb a jelenlévő "finnugorista" nyelvészt az előadássorozat végi vitában kb. "van öt percem, kifejthetnéd az érveidet" módon megszólítani. Az adott körülmények között csakis szerencsétlen választ lehet adni. Ennél bármelyik elmélet hirdetője többet érdemelt és érdemel. Miért éppen Ő lenne kivétel?
Üdv!
Kenus
Sokan erőszeretettel emlegetitek a törökös rokonságot ami valahol igaz is meg nem is.
Az az igazság hogy a mai népek akik ezeken a területeken élnek már nagyon elarabosodtak és keveredtek de ettől függetlenül van a kultúrájukban nagyon sok hasonló a mienkével. Én a SUBAR-SUMIR-SZABIR-SZKÍTA-HUN-AVAR-MAGYAR folytonosságban hiszek és én inkább úgy fogalmaznék, hogy ezeket a népeket mi tanítottuk meg ,illetve a mi kultúránk.
Voltam a Körösi Csoma Sándor emlékére rendezett Keleti Gyökereink című nemzetközi tudományos konferencián, ime néhány elhangzott dolog:
I. Bevezetés(em)
Látván az Úr, hogy az emberek égig érő tornyot akarnak emelni, hogy ezt megakadályozza összekeverte nyelvüket, és azóta nehezen értik meg egymást az emberek. Az atom és genetika korszakában azt gondolnánk, hogy az emberi fajok közötti viselkedésbéli különbségek elsősorban genetikai okokban keresendők. Furcsa lenne, ha azt állítanám, hogy a különbségbeli okok elsősorban a gondolkozásban kell keresni. Mivel a gondolkozás egy adott nyelven történik, így azt is mondhatnám, hogy a nyelvekben keresendőek. Akárhogy is, a különböző nyelvek eltérő dinamikus szerkezettel jellemezhetők. Ha egy szerszám használhatósága attól függ, hogy milyen az alakja, akkor egy nyelv szerkezete is jellemzi annak gondolkozásbéli felhasználhatóságát. Vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy az ember milyen nyelven gondolkodik.
Azt gondolnánk, hogy milyen csodálatos a sokféle nyelv, elfeledkezvén arról, hogy a csodáknak árnyoldalai is léteznek. Lehet egy József Attila verset hűen egy másfajta nyelvre lefordítani? Ügye nem. Technikai hasonlattal élve, működhet-e - együttműködhet-e - két "genetikailag" hasonló hardver két eltérő szoftverrel? Nem. Ehhez illesztő szoftverek kellenek. De ez információáramlás szempontjából számos hibát, a nyelvek esetében és az életben számos konfliktust eredményezhet. A mai világban lévő ellentétek nem genetikai, faji, hanem eltérő nyelvi-gondolati, ideológiai és ebből adódó szokásbéli ellentéteken nyugszik, amely természetesen az évezredek alatt már genetikusan is rögződött.
Hölgyeim és Uraim, az ember elfeledkezett a legfontosabb dologról, a nyelvről, amely a gondolkozás alapja. Lázasan vizsgáljuk az atomokat, molekulákat, de a teremtő szellemi erő megnyilvánulását, a nyelvet nem. És itt nem a tudományos nyelvvizsgálatról beszélek.
Nem a statikus nyelvelemzéséről, hanem az élő nyelvről. Arról a nyelvről, amely tükrözi a környezetet, őrzi a rossz és jó szokásokat, amely elrejtve őrzi a történelmi valóságot.
Önök szerint mi a nyelv ? A nyelv abból áll, hogy a gyermek egyest kap helyesírásból, mert ipszilon helyett pontos jével írta az adott szót? Vajon a természetes környezetben kialakult és folyton változó nyelveket képesek vagyunk megfelelően szabályozni, mikor a nyelv saját magától megőrzi azt amit őriznie kell?
II. Tárgyalás(om)
A magyarok házában Körösi Csoma Sándor emlékére rendezett kongresszus kezdetén, furcsa érzésünk támadhat. Valami hiányzik. Gondolatainkat szabadon futtatva eszünkbe villan, hogy nem is valami , hanem valaki, valakik hiányoznak. Nincsenek fiatalok. Gyakorlatilag egyetlen egy egyetemista vagy fiatal sincs jelen. Hol vannak az értelmiség magvát képező egyetemisták, akik az 56-os forradalomban még fegyveresen is harcoltak? Talán egy manager tréningen vesznek részt. Pár órai munkával és néhány, az egyetemeken kiragasztott fénymásolt hirdetés kiragasztásával esetleg mégis eljött volna néhány fiatal. Mintha még most is félnünk kéne, mikor ősgyökereinket kutatjuk, így ez a kongresszus belterjes maradt. Bár a Turán - magyar eredet- kutató tudományos lap - az elhangzott előadásokat közli, tudjuk ez a lap is belterjes, nem túl nagy réteget érint.
A kongresszuson a mintegy 30 előadóval együtt 90 -en vagyunk. Vannak itt Felvidékről. Hollandiából, Amerikából és Németországból jött, kint élő magyar őstörténeti és nyelvkutatók. Ezenkívül orosz, kínai és japán professzorok. Az MTV 1 félpercben beszámol a kongresszusról, sőt egy-két napilap is ír majd az eseményről, de a nemzeti öntudattól megfosztott magyar nép, továbbra sem értesül erről.
1,Első felvonás(nap)
A konferenciát köszöntő első nap délelőttje Körösi Csoma Sándor életéről szóló előadásokkal kezdődött, méltatva és újabb részleteket felderítve Körösi életéről és utazásairól. Halhattuk, hogy az erdélyi-székely Körösi Csoma Sándor eredetileg Közép-Ázsiába akart utazni és a jugarok népéhez akart eljutni, ahonnan a magyarok származását vélte. Újra hangot kapott az, hogy a mai hivatalos tudomány Körösit valójában amatőr fantasztának tartja. Azt a velejéig tudatos és józanul gondolkodó embert, aki 12 nyelven beszélt. Azt az embert, aki tudatos szenvedést vállalt egész életére, hogy fellelje a magyarok őshonát. Azt, aki az Indiát gyarmatosító angoloknak elkészítette a tibeti-angol szótárt.
Vajon hogyan ismerhető meg jobban egy nyelv, könyvtárakban és íróasztalok mögött, vagy úgy, hogy 12 nyelvet elsajátítok, megtapasztalom és megismerem azt a környezetet, ahol e nyelvek kialakultak? Körösi sosem mondta, hogy a magyar nyelv azonos lenne a tibeti nyelvvel. Az ő tapasztalása és ezt követő állítása az volt, hogy a magyar a szanszkrit nyelvhez mutat rokonságot.
Marton Veronika előadásában hangsúlyozta, hogy egy nyelv nem pusztán a szavak összege. Rávilágított arra, hogy a magyar nyelv dinamikája és struktúrája az indiaihoz (szanszkrit) mutat közeli rokonságot. Mindkettő agglutináló nyelv. Az igetőből egy szótag hozzáadásával bővíthető. Nem kell segédige a múlt és jövő idő képzéséhez.
Körösi valójában a Jugarok országát tartotta a magyar őshazának. A magyar törzsek évezredes vándorlásuk alatt szinte mindenhol jelentős nyomokat hagytak maguk után. Így talán érthető, hogy miért hozható a magyar nyelv kapcsolatba számos különféle nyelvvel Mongóliától, Kínától, Tibettől, Indiától Arábiáig. Az arabok legendájában most is él, hogy a polgáriasultságot egy ősi néptől kapták. A tibeti iratok is beszámolnak egy ősi népről.
Czeglédi Katalin arra a fontos tényre mutatott rá, hogy a Jugarok népzenéje pentaton, (kvintváltós) ereszkedő volt és ez a magyar népdalokra is jellemző. Síkraszállt amellett, hogy nem igaz az a nyelvtudományos nézet, hogy a földrajzi neveknek csak azonosító szerepük van. A nyelvek mindig is tükrözik a környezetben tapasztalható mozgások hangjait, hangutánzó szavakkal. Véleménye szerint különösen fontos lenne a víznevek feltérképezése és ezek családnevekkel való összevetése, minthogy a kialakuló településeknek vagy akár a vándorló törzseknek az édesvíz elérhetősége döntő fontosságú környezeti tényező volt. Czeglédi rávilágított arra, hogy jugar fogalmát a tibeti megnevezés az ujgur nomád néphez kapacsolja. Azokhoz az ujgurokhoz, akik a Kirgizek támadása miatt menekülés közben szétszakadtak.
Valószínű, hogy az ősi vándorló törzsek nevei többször megváltoztak. Úgy hiszem a névváltozások több okból is eredhettek. A vándorló törzsek adott nép területéhez érvén az ottani népcsoport vagy nem tudta kiejteni nevüket- lévén más nyelvet beszéltek-, vagy egyszerűen a saját nyelvükön adtak egy megnevezést az idegenekre. De történhetett tudatos névváltoztatás is. A harcokkal teli vándorlások közepett előfordulhatott, hogy célszerű volt egy törzs nevét megváltoztatni, ezzel elkerülve beazonosíthatóságukat. Harmadik okként szerepelhetett a nyelvek természetes változása a változó életmód tükröződéseként. Véleményem szerint ezen említett név és nyelvváltozások miatt egy részleteiben kibogozhatatlan eseménysorral állunk szemben, ezért nem célszerű a túlzott részletes feltárás csak a fő vonalak felderítése. A részletekben való elveszés a reál tudományokat jellemzi, ezen okulva hasznos lenne, ha a régi kultúrák kutatása nem esne ugyanebbe a hibába.
A fentebb leírtak alapján nem tudom, hogy érdemes e részletesen vizsgálni Marton Veronika által említett feltevést, hogy Körösi nem maláriában halt meg, - Körösi jól ismerte a tibeti orvoslást - hanem megölték. Jól tudjuk, hogy mióta történelem létezik, azóta hamisítják is. Ahogy a kongresszuson is elhangzott, Romániában ma azt tanítják, Erdély valójában román föld. Kutatni kell, de érezve meddig érdemes a részletekben való elveszés nélkül.
Az alternatívnak bélyegzett kongresszust végig jellemzi, hogy az előadók és hozzászólók egyaránt játszanak a szavakkal. Hagyják magukat sodorni a szavak és gondolatok tengerén. Nem kategóriákban gondolkodnak, hanem tendenciákban és folyamatokban.
A szavak nem vigyázzban állnak, hanem a szógyökök tengelye mentén peregnek-pörögnek, betűk ékelődnek be és esnek ki, vagy éppen változnak át más betűkké, azaz él a nyelv.
Ikeda Tetsuro japán kutató előadásának első mondata szerint: nem tud válaszolni arra, hogy honnan jöttek a magyarok. Viszont állította, hogy nem származási, de emberi (szívbéli) azonosság miatt nagyon közel állnak egymáshoz a magyarok és japánok. Úgy hiszi, súlyos és rendszeres különbség van az altáji és uráli nyelvekben, ezért nincs rokonság közöttük. A jövevény szavak alapján nem lehet rokonságot megállapítani a két nyelv között, így a magyar-török nyelv között sem. Nyelvhasonlóságról és nem a rokonságról van szó sok esetben. Az obiugor és magyar között súlyos hangtani és nyelvtani különbségek léteznek.
Horváth Lajos előadását " a fűszerezettség" jellemezte, mivel a bors és barsz (hópárduc) szavak eredetét, jelentéseit fejtette ki. Ő is a megtapasztalás híve. 1977-ben Kirgiziában járt, ahol a barsz hópárduccal szeretett volna személyesen találkozni, de sajnos e ritka és jól rejtőzködő vadállatot nem tudta megfigyelni, ami persze nem akadályozta meg abban, hogy a kultúrát és nyelvet tanulmányozza. Az akadémiai tanítás szerint a bors szó fűszernévből származik. Akárhogyis, bors fűszernövény nem termett akkor a Kárpát-medencében, ez a trópusi növény Indonéziából származik. A Bors név jóval a fűszer megjelenése előtt már létezett a nomád világban, ahol a névadások rendszere azonos volt. Kizárólag ragadozó emlős és madárneveket használtak. Árpád neve sem az árpa növény szóból származik. Anonymus idejében már létezett Bors vára, és Bors nevével kapcsolatban létezik egy csodaszarvas legenda is. Bors vezér "úgy vadászik mint egy hópárduc" honalapítás céljából. Ez a Bors vezér 3 várat építtetett Borsod és Bars megyében. Horváth szerint legalább egy vezér a Bors nevet kellett, hogy viselje a honfoglaláskor.
Dr. Timaru-Kast Sándor székely származású, jelenleg Németországban élő orvos és alternatív nyelvkutató a kelta-magyar rokonság lehetőségére mutatott rá nyelvünk tükrében. Kast hasonlóan mint Körösi a tapasztalásra is épít, vagyis a hasonló hangzású szavak mellett ( amely gyakorlatilag bármely két nyelv között kimutatható), széltében-hosszában bejárta Írországot, megfigyelve a szokásokat, földrajzi neveket.
Meséli, hogy az írek úgy hiszik, hogy az ő nyelvük Isten nyelve. Az Írország területén élt ősnépek Ázsiából rajzottak ki, akik ismerték a földművelés, állattenyésztés, kereskedés és vasszerszám-készítés csinyját-binyját, valamint a rovásírást is.
Sajnos nem sokat tudunk a keltákról, csak amit a görögök és rómaiak feljegyeztek. Budapestünk is ősi kelta település. Gellért-hegyünkön valamikor még kelta oszlopok álltak, a tetejükön napszimbólummal. A kelták imádtak szórakozni és enni. Az urak és szolgák asztalok körül helyet foglalva együtt ettek, gulyást főztek, sört és mézes bort ittak. Szerettek verselni és birkózni. Mitológiájukban ott volt a csodaszarvas.
Kast Sándor szerint a magyar korona hasonlít egy druida koronához, hozzáfűzve azt a gondolatot, hogy a kelták, mivel nem ábrázoltak emberi arcokat a koronán, a magyar koronán lévő arcábrázolások már római behatást tükröznek. Az ír nyelvekben is hangharmóniát követnek a toldalékok és a hangsúly az első szótagon van, mint a magyar nyelvben. Kerüli a mássalhangzó torlódásokat és használja a gy, ty és ny hangokat. A szóbokor kapcsolatrendszer a magyar és ír nyelvre egyaránt jellemző.
Az írek hasonlóan mint a magyar, egy szenvedő típusú nép, amely az elnyomással szemben éppúgy régen keresi valós igazságát. Kast Sándor - aki megjelenésében egy igazi székely ember - tényekre, szokásokra és nyelvre alapozott előadása után az az érzésünk támad, hogy az írek közelebbi rokonságban lehetnek a magyarokkal mint eddig gondoltuk. Kast Sándor előadása példa arra, hogy létezik egy dolog, amit egyetlenegy hivatalos tudomány sem sajátíthat ki, és ez pedig az élő nyelv. Aki szereti, gondozza, tudatosan figyeli az élő nyelveket és ezek környezetét, annak megnyílnak és mesélnek a nyelvek.
Az első napi előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés és ezt követő vita, eltekintve egy-két hevesebb hozzászólástól, nem hordozott lényegi mondanivalót, szemben az előadásokon elhangzottakkal.
2, Második felvonás(nap)
A kongresszus második napjának délelőttjén Lin Gan majd Zheng Xianfa kínai kutatók előadásai hangzottak el. A magyar nyelvet beszélő kínai tolmács útján közvetített előadásokból nem lehetett pontosan érteni a mondanivalót. A bábeli zűrzavar erősen kifejtette hatását. Mivel a Turán leközli az elhangzott előadásokat, majd ennek magyar nyelvre fordított szövegének elolvastakor lehet igazában véleményezni ezen előadásokat.
A délután kezdetén kitüntetett figyelemmel vártuk Dr. Marácz László, az Amsterdami Egyetem hungarológusának előadását. Marácz, aki Hollandiában született - de édesapja és édesanyja is magyar volt - sokat tett, hogy a hagyományos statikus nyelvészetet kimozdítsa holtpontjáról.
Beszámolója elején rámutatott, hogy a magyar nyelv finnugor eredete eredményeit tekintve zsákutca, és hangoztatta, hogy ennek politikai okai egyértelműek, ezért nem is érdemes igazában időt vesztegetni ennek cáfolatára. Marácz azon kevés tudósok közé tartozik, aki vallja, hogy nem a képzés a lényeges, hanem hogy egy állítás igaz-e. Rámutatott arra, hogy a politikai kényszerű finnugor elmélet első művelői sem voltak képzett nyelvészek.
Ez egyben válasz is az akadémiának arra a kifogására, hogy az ősnyelvkutatók jelentős része nem diplomás nyelvész. Bevezetőmben rámutattam arra, hogy a nyelv az, amit egyetlen tudomány szakzsargonja sem képes kisajátítani, mert a nyelv mindenkié. Marácz hangsúlyozta, hogy a magyar szókészlet szerkezeti egysége a gyök, amelynek alapszerkezetei V, VC, CV, és CVC (C=mássalhangzó, V=magánhangzó). A gyököket hasonló alakú, illetve jelentésű csoportokba, az úgynevezett szóbokrokba lehet szedni. Ezen szóbokrok központi eleme a teremtő gyök, ami egy elvont fogalom. A mássalhangzós gerinc egyik mássalhangzóját apró lépésekben kicserélve rokon gyökökhöz jutunk. Példán keresztül tegyük ezt érthetővé. A következő gyökökben a közös elvont elem a mozgás, kerek alak, gömbölyödés.
K-R
KAR, KAR-ika, KAR-ima, KAR-ám, KAR-ing
KER, KER-ek, KER-ül, KER-ít, KER-eng, KER-ge
KOR, KOR-ong, KOR-cz, KOR-lát, KOR-ona, -KOR stb.
Most kicseréljük az első K mássalhangzót GY-re.
GYÜR, GYÜR-ü, GYÜR-ke, GYÜR-emlik
Ezután egy másik mássalhangzóra cserélve a K-t
HOR, HOR-og, HOR-gas, HOR-gad, HOR-paszt
E néhány példából is kitűnik, hogy a magyar nyelv egy-egy központi gyökből bokor vagy faágszerűen nő ki, mint az élő növények a természetben. Ez akkor látszik jól, ha a gyökkapcsolatokat térben ábrázoljuk. Úgy gondolom, érdemes lenne matematikusok bevonásával megvizsgálni azt, hogy a magyar nyelv szerkezete, geometriája erős fraktál jelleget mutat. Az önhasonló szerkezetű fraktál napjaink legalkalmasabb modellje a természet geometriájának és dinamikájának jellemzésére.
A gyökök világából ezután a zene világába utazhattunk Csajághy György táltossípról szóló előadásában. Érdekes mitológiai történeteket hallhattunk a táltossípokról. A hangszer hangja volt az, ami kapcsolatot teremtett a táltos/sámán és transzcendens elemek között. Külön figyelemre méltó volt az, hogy Csajághy megszólaltatta a színpadon a körtemuzsika hangját. Beszámolójának egyik legfontosabb gondolata, hogy a mai nyugati zene valójában egy mesterséges szabályozás eredménye, ami természetellenes, még akkor is, ha ezt meg szoktuk. Ennek köszönhető, hogy hamisnak halljuk ma a keleti népek zenéjét.
Azt hiszem, jól látható párhuzam mutatkozik a mesterségesen beszabályzott nyelvek és a mesterségesen beszabályzott zenék között. Egy mesterségesen túlszabályzott világ a mienk. Ha a természet folyamataiban gondolkoznánk, és nem szabályokban, kategóriákban, akkor olyan civilizációt lehetne teremteni, amely természetes és önszabályzó törvényeken nyugodna. E természetes civilizáció nem szellemi neurotikusokat "termelne", hanem harmonikus lelkű embereket.
A további előadásokban hallhattunk különböző érdekfeszítő mitológiai történetet a teremtésről. Isten teremtette az anyagi világot (bibliai genezis). Netán angyalok melyek később elbuktak (hermetikus filozófia). Vagy az Isten az ördöggel együtt teremtette a világot, ahogy a Zarathustra és magyar ősi történetek mesélik. Megtudhattuk azt, hogy az egykori magyar huszárok nem délszláv eredetet mutatnak, mert szokásaik egyeznek az európai sztyeppék lovas szokásaival.
Aglarov Mamajhan professzor Oroszországból a Fekete és Kaszpi tenger között, i.e. 4. évezredben létezett, Irak északi határáig nyúlt Kura-Araksz kultúrára hívta fel figyelmünket. A csecsenek szerint az ősök a sztyeppék felől érkeztek a kaukázusi hegyekbe. Kerek házakat építettek középen tűzhellyel és egy nyelvet beszéltek. Idővel a fejlődés a divergencia irányába ment, a kerek különálló házakat négyszögletes egymáshoz csatlakozó házak váltották fel és a nyelv is szétesett, amelyből 20 önálló nyelv alakult ki. Ennek a kultúrának van egy északi változata, melyre a paleoantropológusok is felfigyeltek. Az északi-kaszpi típus vékony testalkatú és hosszú fejű.
Úgy érzem, a csecsen kultúra kutatása egy fontos vonalnak tűnik, mert a Kura-Araksz kultúra a Pártus birodalom területén volt, amelynek Badiny Jós Ferenc különös figyelmet szentel a magyar őskultúrában.
A második napi kerekasztal-beszélgetés főleg a kínai kutatóknak feltett kérdések jegyében zajlott. A kínai kutatók szerint a hunok vándorlása több hullámban történt, és a Don folyón átkelés - a ma hivatalos i. sz.376. év körül véleménnyel szemben, amely a görög forrásokra támaszkodik, miszerint a hunok hirtelen jelennek meg - már i. sz. 270-ben is zajlott. Sőt kutatásai szerint, már i.e. 36-ban elindult az első hullám. Ezek e tények rávilágítanak arra, hogy az ősvándorlások történelmi kutatásánál az események meghatározhatósága nem pontos időhöz, hanem intervallumokhoz kötött.
3, Harmadik felvonás(nap)
A kongresszus harmadik napjának délelőtti előadásain több (ős)építészettel kapcsolatos érdekes, diavetítéssel egybekapcsolt beszámoló hangzott el. Számomra Henkey Gyula: A székelyek etnikai-embertani képe című előadás tűnt különösen érdekesnek és fontosnak. A finnugor népeknél a keletbalti, lapponoid és az uráli a gyakori típusok.
Az uráli típus a mai magyaroknál 0,1%-ban, a lapponoid 1,7%-ban és a keletbalti 4,5%-ban volt kimutatható. A klasszikus keletbalti típus - amely a finn és egyes szláv népeknél gyakori - átlagban a közepes termet, enyhén hosszú és széles fej, széles arcjelző, előreálló járomcsont, konkáv orrhát, felálló orrcsúcs, enyhén domború tarkó, szürkéskék vagy sötétkék szem és sötétszőke hajszín a jellemző. A kaszpi változat a székelyeknél, a kun és besenyő eredetű népeknél és egyes nyugati-dunántúli és csalóközi őslakos népességeknél gyakori.
Jellemző rá a magas vagy nagy-közepes termet, a fej nagy méretei, keskeny-közepes arcjelző, lekerekített járomcsont, kiemelkedő konvex vagy egyenes orrhát, erősen domború tarkó, sötét szemszín, fekete vagy sötétbarna hajszín. Ezek a kutatások tovább erősítették a nyelvészeti kutatások azon eredményeit, hogy antropológiai szempontból is, a magyarok sokkalta inkább a kaukázusi népcsoportokhoz állnak közelebbi rokonságban, mint sem a finnugorokhoz.
Az utolsó nap délutáni előadásain halhattunk a hun-magyar illetve a kaukázusi-magyar konyhaművészetek összevetéséről valamint a mongolok hitvilágáról. Lange Irén (Németország): A magyar nyelv új aspektusa című előadása a brilliáns szóval jellemezhető. Nem kívánok ennek rövid jellemzésére kitérni. Ezt az előadást egyszerűen el kell olvasni (a maga egészében) megjelenésekor a Turán című lapban. Lange Irén női bájjal és értelemmel egybeszőtt előadásának sikerét mi sem jellemezte jobban, minthogy a délutáni előadások után az előcsarnokban valósággal megrohamozták őt más kutatók kapcsolatfelvétel céljából.
Az utolsó napi kerekasztal-beszélgetést, már nem a nyakkendős, fegyelmezett kutatókhoz illő magatartás jellemezte. A színpadon az előadók között Décsy professzor is helyet foglalt, aki a hagyományos - a magyar nyelv finnugor eredetű - szemléletet képviselte. A feltett kérdésre mi a tényleges bizonyíték a magyar nyelv finnugor eredetére a professzor válasza:" az elfogadott nézet szerint" volt.
Miután három napon keresztül a tudós és amatőr nyelvkutatók környezeti, antropológiai, mitológiai, építészeti, konyhaművészeti, történelmi és dinamikus hangtani bizonyítékok sokaságát szolgáltatták annak, hogy a magyar nyelv inkább kaukázusi (szkíta) nyelvekhez mutat rokonságot mint a finnugor nyelvekhez, érthető volt a közönség hangos mosolya. A professzornak arra a megjegyzésére, hogy nem képzett nyelvészek is véleményt fejtenek ki, a professzor által alternatívnak jellemzett kutatók válasza az volt, hogy a finnugor eredet politikától vezérelt alapjait is nem képzett nyelvészek rakták le.
III. Befejezés(em)
Egyszer talán kiderül - mikor már megbűnhődtük a múltat, teljesítve küldetésünket - hogy a magyar nép nem egy szedett-vedett nép, amelynek nyelve más népek nyelveiből ered, éppen fordítva, a többi nép tanult a magyarok őseitől, akik a végtelen sztyeppékről érkeztek .
Pál Apostol Korinthosziakhoz Intézett első leveléből
Mert írva áll:
"Semmivé teszem a bölcsek bölcsességét,
és a (nagy) okosok okosságát eltörlöm"
" Mert az Isten ostobasága bölcsebb az emberek bölcsességénél,
és az Isten erőtlensége erősebb az emberek erejénél"
" Amit szem nem látott és fül nem hallott,
és ami az ember szívében fel sem merült,
azt készítette elő az Isten az őt szeretőknek".
Kedvws Reficul!
Ami az agrár technikát illeti én nem a mai Torgyán féle technikára gondoltam, hanem arra ami Mátyás Király haláláig biztosan működött. Most ezt tudnám részletezni (pl. a szlávok tényleg szolgák voltak de a módszer nem az övéké volt ; vagy az hogy a jelen időben is -elsősorban nem Magyarországra gondolok- a határon túli magyarok 75% paraszti földművelő, állattenyésztő életmódot folytat és ők a fogdd meg Jancsik), de ez már nem ide tartozó vita, talán majd egy másik cím alatt.
A koomunizmus nem azért nyert teret, mert mi magyarok ezt akartuk, hanem mert az akkori okosok (hazugok) így akarták. Pl nem a nép kiálltotta ki a népköztársaságot ezzel leváltva a királyságot, hanem a h_z_á_u_ó, puccsot végrehajtó társaság, ami ellen 56-ban felléptünk, de jöttek az oroszok.
Az őseim között kevésbé voltak ahogy a történelem nevezi őket nemesek is de többségében parasztok, akik szerintem az igazi nemesek
Szevasztok!
Más helyen már említettem, hogy ismereteim szerint a sumér valóban ragozó nyelv, de a toldalékokat igen sajátságos módon használta. Egy szintaktikai egységben először az abban szereplő tőszavakat sorolta fel, majd a tőszavak előfordulásának fordított sorrendjében (mintegy stack-szerűen) a ragokat.
A ragoknak ilyen "visszakézből" való használatára példa a 'Ngirsu isten templomában' kifejezés, amely a sumér nyelvtani szabályokat alkalmazva 'templom-isten-Ngirsu-nak a-nak a-ban' formájú.
Sok egyéb más grammatikai elemnek sincs párhuzama a magyar nyelvben.
Megértem azon nyelvészeket, akik szerint legalábbis igen kicsi eséllyel lehetne a ragok ilyen használatát rokonítani a magyarral. A sumér nyelvtan ismerői közül sokan fogalmaznak ennél élesebben úgy, hogy az összehasonlításba a grammatikát is belevonva a magyar nyelv semmiképpen nem lehet a sumérral rokon.
Hadd ismételjem meg azon többször is említett véleményemet, hogy a magyar nép eredete mindenesetre nem feltétlenül egyezik meg beszélt nyelvének eredetével.
A témáról a magyar őstörténet összes "apostola" és "eretneke" bővebben olvashat Pusztay János: Az "ugor-török háború után" (Magvető, 1977., ISBN 963 270 502 5) című könyvében. A fenti példa is innen való.
Üdv!
Kenus
1 hete vagyok Finnorszagban, és meg 4 honapig maradni is fogok. Vicces hallgatni a finn nyelvet: olyan, mintha magyarul beszelnenek, csak nem erted, mit mondanak. Itt is mindenki azt kerdezi, hogy akkor nekem konnyu lesz megtanulni finnul, ugye. Hat volt mar 2 finn nyelvoram, de semmivel se konnyebb, azt hiszem. Bar nekik is ragjaik vannak, es nem eloljaroszavaik, de semmi koze a magyarhoz.
Hát, nem tudom, a palóc nyj-ban van olyan személynevek után, hogy Pappnyi, nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, hová? kérdésre felel. A többivel most nem tudnék mit kezdeni.
Csak azért írtam, mert nagyon sok nyelv ragoz ám, és nagyon sok nyelvre jellemző az a pár tény, ami közös a sumérban meg a magyarban. De nagyon kevés olyan nyelv van, amelynek a hol kérdésre felelő ragjai (-ban, -ben, -on, -en, -ön, -n) rendre tartalmazzák az ősi -n essivus ragot, a hová kérdésre felelő ragjai (-tól, -től, -ból, -ből, -ról, -ről) az ősi -l ablativus ragot, stb. És a finnugor nyelvek pl. ilyenek azon túl, hogy ragoznak. Ezen kívül rendre ugyanazokból a személyes névmásokból alakultak ki az igeragok, és még sorolhatnám. Ez nem lehet véletlen. De az, hogy két nyelv ragoz, és a ragok nem egyeznek meg semmilyen szinten, inkább ellentmond a rokonságnak, mint bizonyítja azt, hiszen azt mutatja, hogy a ragok fejlődése egymástól függetlenül zajlott le. Több száz nyelvre igaz különben, hogy ragoz. Ha viszont ilyen megkötéseket teszünk, szűkül a kör elég rendesen, pl. a sumér, török, mongol stb. kiesik.
Itt most konkrét ragokra gondolsz (pl. van a sumérban -on, -en, -ön, -n, ami hol? kérdésre felelő külső helyviszonyt fejez ki), vagy arra a tényre, hogy a sumérok is ragoznak. Mert ha az utóbbira, akkor azt le kell vonni a 26%-ból.
Abszololút fordítva. Semmiféle ragok, jelek, névmások, képzők és egyéb fontos nyelvi elemek nem származnak a törökből, csak és kizárólag szavak. Már ez is elég ahhoz, hogy ne lehessünk török nyelvűek. Török elemekből baromi nehéz lenne összerakni egy épkézláb magyar mondatot.
Cey-Bert Róbert Gyula
Lyuk a történelemtudatban
Miért tagadjuk le közép-ázsiai török rokonainkat?
A legújabb antropológiai kutatások eredményei
egyértelművé teszik, hogy a magyarsághoz
genetikailag legközelebb a közép-ázsiai török népek állnak: az ujgurok, az üzbégek, a kirgizek,
a kazakok és a türkmének.
Honfoglalás kori leletek antropológiai vizsgálata azt mutatja, hogy a IX. és X. századi magyarság 70-75 százaléka a turanid és pamirid embertípushoz köthető, ami a közép-ázsiai török népek embertani meghatározója is. Hideo Matsumoto világhírű japán genetikus szerint a magyar az egyetlen európai nép, amelynek jelzőgénjeiben megtalálhatók a török és az északmongolid népekre jellemző gének. Ezek jellemzőek a japánokra és a koreaiakra is, de nem találhatók meg a finneknél. A művelődéstörténeti kutatások eredményei ugyanilyen egyértelműek: a IX. és X. század magyarságának kultúrája a lovas kultúrájú török népek értékeit tükrözi.
Bartók és Kodály zenetörténeti kutatásai bizonyították, hogy a kvintváltós pentaton magyar népzene, amely a magyarság „zenei anyanyelvét” képezi, a közép-ázsiai török népek zenekultúrájához kötődik. Népművészetünk szín- és formavilága, népi táncaink, korai ötvösmunkáink, mítoszaink, legendáink, népmeséink, rovásírásunk, lovas íjász harcművészetünk, solymászatunk szintén a közép-ázsiai lovas kultúrák értékeit idézik. Legrégibb történelmi hagyományaink a magyarság eredetét a lovas kultúrájú népekhez, elsősorban a hunokhoz kapcsolták. Ezeréves Kárpát-medencei történelme során a magyarság mindig abban a tudatban élt, hogy a nagy múltú lovas kultúrával rendelkező népek leszármazottja.
Az 1848–49-es szabadságharc leverése után a helyzet gyökeresen megváltozott: bizonyos nyelvi hasonlóságokra épített feltételezésekkel, amelyek hamarosan dogmákká váltak, bevezették a magyar köztudatba a finnugor rokonság elméletét, tudatosan keverve a nyelvrokonság és a genetikai rokonság fogalmát. A köztudatban a finnugor rokonság elmélete ma is tartja magát, annak ellenére, hogy genetikailag és kultúrtörténetileg már bizonyított tény: semmi közünk sincs a finnugorokhoz. A felsőoktatásban és furcsa módon a politikában, a külpolitikában a magyar és a finnugor rokonság dogmává lett. Finnugor világkonferenciákat rendezünk, finnugor világszövetséget alapítunk, és népes delegációink, politikai vezetőink meg-meglátogatják finnugor „rokonainkat”, s meghatódva részt vesznek az ősi medvetoron, amelynek semmi köze sincs a magyar kultúrához.
Ha a magyar sajtóban a finnekről esik szó, szinte általánosan és automatikusan megjelennek a „rokon” és a „testvér” asszociációk. Hasonló helyzet elképzelhetetlen a genetikailag hozzánk közel álló és valóban rokon közép-ázsiai török népekkel kapcsolatban, amelyeknek elitjében viszont él valamilyen halvány tudat a magyarokkal való rokonságról. A magyarokat a közép-ázsiai török népek képzettebb rétege mindig nagy szeretettel fogadja, és hangsúlyozza a bennünket összekapcsoló rokoni szálakat. Az urál-altaji népek rokonsága mellett még a japánok is megemlítik a távoli japán–magyar rokonság lehetőségét.
Erre mi, magyarok a legtöbb esetben nagyon negatívan reagálunk. Nemrég egy magyar küldöttség látogatása során a vendégfogadó japánok udvariasan hangsúlyozták, hogy nagyon örülnek a látogatásnak, mert úgy tartják, hogy a magyarok és a japánok között rokoni szálak lehetnek. A magyar delegáció megköszönte a kellemes, baráti fogadtatást, és kioktatta a japánokat, hogy a magyarok a finnugor népekkel rokonok...
Ha tárgyilagosan végiggondoljuk a finnugor rokonság elméletének következményeit, láthatjuk, hogy a magyarságnak semmiféle előnye nem származott az elfogadásából, csak hátrányát és negatív hatásait érezhette. A magyarságban ezer éven át a hun–magyar rokonság tudata élt: Árpádot vezértársai Attila leszármazottjának tekintették, ezért választották meg vezérlő fejedelemnek; Árpád-házi királyaink valamennyien Attila hun királyt tekintették dicső elődjüknek (Anonymus, Kézai, Képes Krónika).
A hun–magyar rokonság tudata történelmünk legsötétebb napjaiban is biztos lélek- és nemzettudat-erősítő tényezőt jelentett. Zrínyi Miklós Attiláról mint a magyarok első királyáról írt, akit a XVII. század magyarsága számára követendő példának állított: „Én vagyok a magyarok legelső királya, / Utolsó világrészről én a kihozója. / Én lehetek tehát a magyarnak példája, / Hírét, birodalmát hogy nyújtsa szablyája.”
A finnugor nyelvrokonsági elmélet megtámadta, majd lassanként lerombolta krónikáink, legendáink, mítoszaink értékeit, történelemszemléletünket, és könyörtelenül szétzúzta a magyar nép tudatában a hun és más lovas kultúrájú őseinkhez kapcsolódó érzelmi szálakat. Az ősi legendák és mítoszok eltűnésével űr keletkezett a magyar történelemtudatban, a hiányt a finnugor elmélet nem tudta betölteni, s végül a magyar nemzettudat meggyengüléséhez vezetett. A meggyengült nemzettudatú nép lelkileg is meggyengült, és nem képes a hatékony nemzeti összefogásra.
Mi lehet az oka annak, hogy ennyire erőltetjük a finnugor rokonság elméletét a közép-ázsiai török népek rokonságával szemben? Európai csatlakozási igyekezetünkben nem találjuk előkelőnek az „ázsiai” török rokonságot, vagy félünk az európai török- és muzulmánellenes magatartástól? A finnugor rokonság nem vált ki ellenszenvet, mert a finneket jobban elfogadják, civilizáltabb népnek tartják, és talán ezért jobb, ha finnugor „eredetünkről” beszélünk? Kinek jó, és kinek érdeke, hogy krónikáink és legendáink tanításának szétzúzásával zavaros történelmi tudatú nép lett a magyar? A magyarságnak semmiképpen sem jó, és nem lehet érdeke, mert lelkileg és szellemileg meggyengíti. A tiszta történelemtudat szellemi és lelki erők éltető forrása lehet.
Felmerül a kérdés: vajon nem pár tucat főiskolai oktató, egyetemi kutató érdekeiről van szó, akiknek a „szakterülete” a finnugrisztika? Még sok más hasonló kérdést is feltehetnénk, amelyeket előbb-utóbb meg kell válaszolni a magyarság igazi érdekeinek figyelembevételével. A magyar népnek érdeke, hogy ismerje az ősei eredetével kapcsolatos igazságot és tényeket, mert ezek új perspektívát jelenthetnek számára. A legújabb genetikai és antropológiai kutatások eredményei, zenei anyanyelvünk és kulturális értékeink eredete irányt mutat a magyarság számára. Ennek szellemében ismét kialakíthatja a kapcsolatokat ősi hagyományaink nemzettudat- és lélekerősítő világával, és új hidakat építhet a közép-ázsiai török népek felé. E népek európai kulturális és gazdasági központjává válhat.
A volt Szovjetunió uralma alól felszabadult közép-ázsiai török népek, a kazakok, üzbégek, kirgizek, türkmének az utóbbi időben egyre jobban felértékelődnek a világgazdaság számára természeti kincsekben bővelkedő, hatalmas tartalékaik miatt (kőolaj, gáz, nemesfémek, vasérc, réz, bauxit, uránium). Az előrejelzések szerint a XXI. században ezek a népek a világ legdinamikusabban fejlődő országainak lakosai lesznek. Jelenleg hiányoznak jól kiépített, bejáratott kapcsolataik Európa fejlett gazdaságaival. Az európai uniós csatlakozás küszöbén álló Magyarország képviselhetné az érdekeiket földrészünkön. Fel kell ismernünk ezt a stratégiai lehetőséget a magyar politika és nemzetgazdaság számára, és külpolitikai, kulturális, gazdasági kapcsolatainkban kifejezésre juttatnunk e felismerést. Európa egyetlen népének sincs olyan gazdasági áttörést jelentő kezdeményezési lehetősége a közép-ázsiai köztársaságok irányába, amilyen a mi kezünkben van. Éljünk vele!
Pomozi Péter
Jó magyar-e a finnugor magyar
Már annyi nyelvvel rokonították anyanyelvünket, hogy ha a sok elméletet mind egy akolba akarnánk terelni, bizton a paradicsomig jutnánk vissza. Nem mondom, hogy nincsenek részben érthető lelki okai e meg-megújuló rokonkeresésnek, magányérzetében a magyar gyakran sóvárog rokonok után. A régész, történész vagy éppen nyelvész jobban is teszi, ha nem mérgelődik az álomvárépítés „interdiszciplináris” nagyvonalúságain. Mert mi értelme kardot rántani, ha a másik fél nem ismeri a vívókonvenció alapjait? Így hát Cey-Bert Róbert Gyula Lyuk a történelemtudatban című írása miatt sem ragadnék sem kardot, sem pennát, ha csak amatőr kedvtelésről lenne szó. Cey-Bert antifinnugor nemzeti üdvtana az, ami szólásra kényszerít. Ezt mint magyar nem hagyhatom szó nélkül. Ugyanis finnugrista (is) vagyok, és csöppet sem mellesleg magyarnak tartom magamat.
Cey-Bert puszta jó szándéktól vezérelve rátámad világszerte elismert és művelt nemzeti tudományokra, a finnugrisztika főképp szitokszó, a nemzettudat-veszejtés szinonimája nála. Nézete szerint „az 1848–49-es szabadságharc leverése után (...) bizonyos nyelvi hasonlóságokra épített feltételezésekkel, amelyek hamarosan dogmákká váltak, bevezették a magyar köztudatba a finnugor rokonság elméletét, tudatosan keverve a nyelvrokonság és a genetikai rokonság fogalmát”. Alább így folytatja: „a finnugor nyelvrokonsági elmélet megtámadta, majd lassanként lerombolta krónikáink, legendáink, mítoszaink értékeit, történelemszemléletünket...” De vajon mi az elméleti alap, amelyről ily biztonsággal hirdeti nézeteit, és tör pálcát tudósnemzedékek felett? Úgy tűnik, az érvelés antropológiai. „A legújabb antropológiai kutatások eredményeire” hivatkozva közli, hogy nem lehetünk finnugorok, „hogy a magyarsághoz genetikailag legközelebb a közép-ázsiai török népek állnak”. Hogy bizonyos gének „jellemzőek a japánokra és a koreaiakra is, de nem találhatók meg a finneknél”. Cey-Bert szerint tehát finnugorságunkat genetikai megfontolásból kell kizárni. Csakhogy finnugorságunk nem genetikai kategória. Népek és nyelvek rokonsága két különböző dolog.
Elvben a Cey-Bert említette népek közös elődeivel a magyarság genetikai és nyelvi rokonságban is állhatna, ez azonban csak a finnugor (uráli) és az altaji nyelvcsalád szintjén lenne elképzelhető. Tízezer évvel ezelőtti állapotok bizonyíthatósága és bizonyító ereje azonban tudományosan minimális, nem beszélve arról, hogy a makroaltaji nyelvcsalád leánynyelveinek egymás közti viszonya sincs egyértelműen tisztázva. Annak, hogy egy altaji nyelvet beszélő etnikum nyelvcserével jutott volna finnugor eredetű magyar anyanyelvhez, a történeti, nyelvészeti és régészeti tények ellentmondanak. Finnugor volt viszont Árpád népe részben genetikailag is, Cey-Bert antropológiai állításai e téren sem helyesek, még akkor sem, ha a legtávolabbi finnugor nyelvrokonnal, a finnekkel veti össze a magyarságot. Okfejtésére két magyarázat lehet: vagy nem világos számára a nyelvrokonság, genetikai rokonság, nyelvi, kulturális és genetikai őshaza fogalmak tartalma, vagy valamiért keveri őket. Mindkét esetben méltánytalan, hogy saját tévedéseivel az 1848 utáni finnugrisztikát vádolja, ráadásul történetietlen is, mivel másfél száz éve még nem feltétlenül tettek következetesen különbséget nyelvek és népek őstörténete között, jóllehet a honi finnugrisztikában már akkor is pontosabban, mint ahogy ma Cey-Bert.
A „bizonyos nyelvi hasonlóságok” „mindössze” ennyi: a magyar nyelv alapszókincse, morfológiai rendszere és sok-sok mondattani egyezés. Azon grammatikai és fogalomszavak, illetve nyelvtani elemek, amelyek Cey-Bert írásának is túlnyomó részét teszik. Dogmák pedig a tudományban nincsenek, mert a „tudományos dogma” eo ipso nem felel meg a tudományosság kritériumainak. Jól adatolható dogma ellenben, hogy a finnugrisztika a Habsburg-adminisztráció szekerét tolta volna. A szekértolásról csak annyit, hogy csak 1872-ben, negyedszázados kemény küzdelem eredményeképp jöhetett létre az első finnugor műhely, a mai finnugor tanszék előde a pesti egyetemen, pedig a Habsburg-önkényre 1867 előtt igazán nem lehetett panasz. Bécsben pedig csak százkét évvel később, 1974-ben létesült finnugor katedra.
Abban egyetértek Cey-Berttel, hogy a mai magyarok kevéssé ismerik középkori krónikairodalmunkat és a nemzeti mítoszokat, de egy kissé túldimenzionálja a finnugrisztika hatóerejét. Az átlagember sem erről, sem az állítólagos finnugor mákonyról nem sokat tud. Máshol kell keresni a nemzettudat, a krónikaismeret gyengeségeit. Például olvasás helyett az eurobamba tévécsatornák előtti ücsörgésben, hogy mást ne mondjak. Másrészt a tudomány tudomány, a mítosz pedig mítosz. Nem egyneműek, és nem versenytársai egymásnak. A nemzetnek mindkettőre szüksége van.
Aztán még két adalék a „hazafiútlanságról”. Sajnovics János 1770-ben Koppenhágában napvilágot látott magyar–lapp nyelvhasonlításában elsőként közölte gyönyörű Árpád-kori emlékünket, a Halotti beszédet. Reguly Antalért, aki 1843 és 1846 között első magyar tudósként járt legközelebbi nyelvrokonainknál, idehaza az Akadémia részéről Toldy Ferenc és Széchenyi István tette a legtöbbet. Nincs értelme folytatni a vádak cáfolatát, könyveket lehetne hasonló tényekkel megtölteni. S nem „pár tucat főiskolai oktató, egyetemi kutató érdekéből”. Ha ezek a többnyire igen kvalifikált, sok nyelvet beszélő tudós tanárok zsíros falatra vágynának, már rég otthagyták volna a finnugrisztikát. Azt, mint általában a nemzeti tudományokat a mai Magyarországon, csak szerelemből érdemes művelni.
Bartók és Kodály is szerelemből gyűjtött-alkotott. Belső-Ázsia ősi dallamszerkezeteihez nem a finnugorok népzenéje ellenében, hanem épp fontos finnugor láncszemeken keresztül jutottak: „Van azonban egy kis rokon nép, a mári (cseremisz): ami ennek zenéjéből eddig napfényre került, a magyar népzene egy rétegével oly meglepő és mélyenjáró hasonlatosságot mutat, hogy ősi összefüggésükben már ma is alig lehet kételkedni” – írta Kodály A magyar népzenében. Az pedig, hogy „népi táncaink... szintén a közép-ázsiai lovas kultúrák értékeit idézik”, szintén nem áll. A magyarság csodálatos néptáncaival egyértelműen az európai néptánckincs különböző történeti rétegeihez kötődik. Szeretném persze megnyugtatni Cey-Bert Róbert Gyulát, a finnugrisztika soha nem tagadta, hogy a honfoglaló magyarságnak, sőt annál sokkal-sokkal korábban az előmagyarságnak is fejlett nomád kultúrája volt. Ez tény, amelyre ugyanúgy büszkék lehetünk, mint gazdag anyanyelvünkre. Amely rokonsága szerint finnugor. Ez is tény. Hogy manapság kinek és miért olyan nagy baj ez a finnugorság, nem értem. Kisebb, keleti nyelvrokonaink helyenként máig olyan ősi, természeti társadalmakra jellemző értékeket őriztek meg, amelyek az ökológiai katasztrófa felé sodródó világban egyre inkább fölértékelődnek. Finnek és észtek két nagyon tehetséges nyelvrokon nép, akik észak értékeit s az igaz barátságot jelenthetnék számunkra. Merthogy nem csak a türkmének fogadják barátságosan a magyarokat! Sőt ha Cey-Bert Róbert Gyula nemzeti imánk második és további versszakaira kíváncsi, a legjobb, ha észt vagy finn aggastyánoknál próbálkozik, akik a húszas években jártak középiskolába.
Mindenkinek joga van amatőr kutatásokra, de ezeket is üdvös lenne elfogultságok nélkül, tudományos kritériumok szerint végezni. Anyanyelvünk történetének és még sok más ténynek el nem fogadása nem jogosíthat arra, hogy a szimpátiánkon kívül állókat súlyos vádakkal illessük. Ez utóbbi az, ami a nemzeti kérdésekben amúgy is túlontúl megosztott magyarság nemzettudatára igazán veszélyes lehet.
Chikán Ágnes
Vallanak a csontok
Eredetünk bizonyítása DNS-vizsgálatokkal
Nemcsak a régészek, hanem a történészek, az orvosok, sőt még a nyelvészek érdeklődését is fölkeltették a biológusok, amikor azzal álltak elő: megkísérlik több száz vagy ezer éves csontok genetikai vizsgálatát. A nemzetközi szakirodalomban már meg is jelentek az első publikációk a föltárt sírokban talált, úgynevezett ásatag csontok vizsgálatainak eredményeiről, magyarországi szakemberek azonban mind ez ideig nem végeztek ilyen jellegű kutatásokat. Márpedig az eredmények révén megbízhatóbb választ kaphatnánk a népünk eredetére vonatkozó kérdésekre, s genetikai bizonyítékot – vagy cáfolatot – a nyelvészek által állított finnugor rokonság igazára.
Egyedülálló, sajátos megállapításokhoz vezethetnek ezek a hazai molekuláris genetikai kutatások, hiszen ahány földrajzi helyszín, annyiféle éghajlati, talajtani jellegzetesség, amely hatással lehet a csontmaradványok sikeres vallatására.
Három esztendeje, hogy az SZBK Genetikai Intézetének vezetői fejében megszületett a gondolat: érdemes lenne utánajárni, vajon nem vinne-e közelebb a magyarság eredetének meghatározásához, ha honfoglalás kori, ásatásból származó leleteken végeznének genetikai vizsgálatokat. Raskó István egyik doktoranduszát, Kalmár Tibort bízta meg, hogy tanulmányozza, miként kell mintát venni emberi csontokból. Amikor a fiatal kutató a technikát elsajátította, a JATE embertani tanszékéről – vizsgálat céljából – először honfoglalás kori fogakat kért.
Munkája során azonban kiderült, hogy emberi csontmaradványokból megbízhatóbb adatokhoz juthat, ezért tíz darab, magyarországi ásatásokból származó, régészek által már azonosított csonttal kezdett dolgozni. A szegedi kutató az embertani tanszék gyűjteményéből négy helyen föltárt, különböző korú felkar- és combcsontokat kapott munkájához. A szakirodalomban már közölt módszerekkel azonban nem jutott dűlőre: nem létezett olyan eljárás, amely mindegyik csont esetében alkalmazható lett volna. A gondot ugyanis az okozza, hogy az ásatások során felszínre került 500–1300 éves csontokon vannak olyan, talajból származó anyagok, amelyek a genetikai analízis során használt enzim működését gátolják, lehetetlenné téve ezzel megbízható eredmények születését. A szükség arra kényszerítette a szegedi biológusokat, hogy próbálják megtalálni a módját, miként lehet a csontmaradványokról tökéletesen eltávolítani ezeket a „szennyező” anyagokat.
A 30 esztendős kutató, aki a napokban védte meg PhD- disszertációját, rábukkant egy nagyon egyszerű, gyors, semmilyen drága eszközt nem igénylő eljárásra: a DNS-t sikerült kicsapással elválasztania a reakciót gátló vegyületektől. A csontból így izolálható DNS mennyisége azonban nagyon csekély, ezért szükség van még egy különleges technika alkalmazására is. Ennek lényege: egy DNS-polimeráz nevű enzim megfelelő körülmények között a nagyon kis mennyiségű DNS-molekuláról teljesen azonos kópiákat, másolatokat tud készíteni. Ezzel a módszerrel megsokszorozható a csontokban lévő DNS, amely nagyobb tömegben már jól vizsgálható. A módszer jelentősége abban áll, hogy általa lehetővé válik nagyobb mennyiségű régészeti lelet genetikai analízise is.
Az SZBK kutatói a rendelkezésükre bocsátott csontok egy kis darabjának vizsgálatát végezték el. Az így nyert eredményeket hasonlították össze 2300 ma élő ember, köztük 35 hazai magyar és 25 erdélyi székely hajszálaiból származó DNS szekveniális (DNS nukleotidok bázissorrendje) adataival. Két olyan csontot találtak, amelyek közül az egyik egy mai magyar és egy mai ujgur, a másik egy mai magyar és egy észt mintával mutatott azonosságot. A harmadik egy távol-keleti, a negyedik az europid-rassz leggyakoribb szekvenciájával egyezik meg. A kutató szerint már ilyen kevés adat alapján is cáfolható az a föltételezés, hogy az egyik nemzetből lett a másik, vagy hogy létezik tisztán japán, magyar vagy bármilyen nemzetiségű ember. Maga a nemzetállam fogalma is újkori találmány, hiszen a népvándorlás során keveredett a genetikai állományunk, az emberek szaporodási szokásai pedig korántsem nemzeti alapon alakultak ki.
Az új molekuláris genetikai módszer jóvoltából tovább közeledik egymáshoz a biológia és a régészet tudománya. Ha közös erőfeszítéssel meg tudják határozni a honfoglalók által a Kárpát-medencében talált népcsoport genetikai arculatát, a honfoglalókét és az Árpád-korabeli lakosságét, fény derül arra: az Árpád-kori, illetve a mai magyar népesség már a honfoglalás előtt itt letelepedett vagy a honfoglaláskor ideérkező emberek leszármazottja-e. Válasz a két akadémiai intézet, az SZBK és a Régészeti Intézet tervezett közös kutatómunkájától várható.
kikérem a magam, a parasztság és a magyarság nevében, hogy a magyar és más nemzetiségű parasztság széles rétegei (a lakosság 80%-ka) valószínűtlenül elmaradott ázsiai körülmények között élt, fejlődésre teljesen reménytelen helyzetben.
Ezt objektív tanulmányok mutatták ki, sajnos nehéz lenne megcáfolni. Olvasd el pl. a Decibel által ajánlott Illyést és Veres Péter, vagy más népi írók írásait. Nem véletlen hogy a kommunizmus gyorsan teret nyert Mo-on. Mellesleg megkérdezhetem hogy te nemesi származású vagy-e?
Van egy, olyan érzésem, hogy neked halvány fogalmad sincs arról, hagy a magyar néphagyomány, a magyar népművészet stb. milyen gazdag, melynek kora nem csak 1-2 százada tart, hanem hosszú-hosszú gyökerei vannak.
Ezt nem vonom kétségbe, de a jelenlegi helyzetben Mo.-on ez alig néhány embert érdekel. A japánok már 130 éve felismerték, amikor az angol hadihajók szétlőtték a szamuráj hadsereget, hogy a technológiai lemaradás egyenlő egy kultúra biztos kihalásával. Felzárkózás nélkül pedig biztosan ez vár a magyar tradíciókra.
Sőt a magyar agrár technika, amelyet a természet kiváló ismeretei tettek lehetővé, igazán csak hatalmas őstudást feltételeznek
Ez ugye nem gondolod komolyan? A honfogalók ugyanis sok mindennel foglalkoztak, de nem földműveléssel. Földet a szláv rabszolgáik művelték, ha az ő tudásukat dícsérted, akkor elnézést kérek. Itt jön ki a magyar származáselmélet legkényesebb kérdése. Magyar ember ugyanis soha nem művelt földet, aki pedig földet művelt az biztosan nem magyar származású.
A második alapvető változást napjainkban éli át az emberiség, amikor elkezdtük az emberi agyat, az érzelem és erkölcs nélküli számítógépekkel helyettesíteni. Melyik a jobb a mesterséges vagy a természetes élet?
Szerintem szó sincs itt negatív fejlődésről. Számítógépek és net nélkül ez a topic se létezne. Természetesen én is a természetes élet híve vagyok, de a természethez csak a fejlett technológiák fokozottabb alkalmazásával térhetünk vissza. Vagyis az egyetlen lehetőség az előre haladás. Ma már az elmaradott országokban legnagyobb a környezetszennyezés.
Ki tudná azt eldönteni, hogy finn-ugorok vagyunk, sok török jövevényszóval, vagy a törököknek vagyunk rokonai, sok finn-ugor jövevényszóval? Feltennéd a kérdést a nagytekintélyű akadémikus uraknak is? :))
SZVSZ egyébként teljesen egyértelműen utóbbi. Alapvetően kultúrhagyományaink és antropológiánk igazolják ezt.
Nem olyan rég végigkinlódtam egy angol nyelvű finn cikket. Voltak hozzá térképek is. A térképen nyilak (ősi népek vándorlási utvonalai). A cikk származással, őstörténettel foglalkozott.
Voltak nyilak a Norvég partok mentén észak felé, a Golf-áramlattal a Kola-fsz.-n át Finnországba, meg egy-két nyíl kelet felől, de csak úgy kb. Novgorod környékétől. Keletebbről nem.
Szal a finneknél is vannak akik nem nagyon veszik be ezt a közös származás dolgot.
Ki tudná azt eldönteni, hogy finn-ugorok vagyunk, sok török jövevényszóval, vagy a törököknek vagyunk rokonai, sok finn-ugor jövevényszóval?
A polgáriasodás felé való fejlődés nem feltétlenül pozitív fejlődés, hanem az is lehet, hogy egy kényszer ( lustaságból, felsőbbrendűségből, vagy megélhetésből, vagy esetleg pénzéhességből stb.) és azt kikérem a magam, a parasztság és a magyarság nevében, hogy a magyar és más nemzetiségű parasztság széles rétegei (a lakosság 80%-ka) valószínűtlenül elmaradott ázsiai körülmények között élt, fejlődésre teljesen reménytelen helyzetben.
Van egy, olyan érzésem, hogy neked halvány fogalmad sincs arról, hagy a magyar néphagyomány, a magyar népművészet stb. milyen gazdag, melynek kora nem csak 1-2 százada tart, hanem hosszú-hosszú gyökerei vannak. Sőt a magyar agrár technika, amelyet a természet kiváló ismeretei tettek lehetővé, igazán csak hatalmas őstudást feltételeznek. És még valami:
Az elmúlt 4-5 millió évben, az emberi kiválasztódást, fejlődést a természet irányította. Azok a törzsek és kultúrák maradtak meg, melyek a természettel összhangban, annak törvényeit elfogadva éltek. Az emberi fejlődés eme első szakaszában a nyersanyag és energia forrásaink mind olyan kimeríthetetlenek forrásokból származtak, mint a mezőgazdaságot tápláló napfény. Az első alapvető változást a XIX. század hozta, amikor az izomerőt gépekkel kezdtük helyettesíteni, s gépeink kimeríthető energiaforrásokat (szén, olaj, gáz, atom) kezdtek használni. A második alapvető változást napjainkban éli át az emberiség, amikor elkezdtük az emberi agyat, az érzelem és erkölcs nélküli számítógépekkel helyettesíteni.
És most felteszem a kérdést:
Melyik a jobb a mesterséges vagy a természetes élet?
1. a Szent Korona hol volt még 796-ban, bizánci mesterek munkája
2. Nyilas népek az mi
3. Felsőbbrendűségről
1. Először is elnézést kérek, mert nem tettem idézőjelbe a kronára való hivatkozásaimat, ugyanis az iskolai tananygokban tényleg nincs szó a koronáról az avarok idejéből. Én személyesen hat éve foglalkozom a Szent Korona kutatásával és ehhez rögtön hozzá is teszem, hogy elvetem a hivatalosan elfogadott elméletet. Az nagyon sokban téves és pontatlan, mellesleg ezen elmélet alaptétele, ill. alapkiindulása is bizonyítottan téves, bár ennek ellenére még mindig nem tett semmi lépést a tudományos akadémia - érdekes!?
Nos (röviden) a hivatalosak azt állítják, hogy a korona két részből áll egy alsó melyet elneveztek Corona Grécának és egy felső melyet Corona Latinának. Továbbá azt állítják, hogy alsó részt, mint ahogy írtad is bizánci területen, míg a felső valahol a romai birodalom területén készítették. Na most ők abból indulnak ki, hogy az alsó rész hátoldalán van három kép ezek pedig: Dukász Mihály (1o7o), Konsztantinosz és egy harmadik, melyet Gézának könyvelnek el. Az új kutatások alapján bebizonyosodott, hogy ez a három kép utólag került a koronára (nagyobbak, mint a többi, a keretükbe bele vannak gyűrve, a felszegecselés is más, mint a többinél a képek kora is fiatalabb stb.). Sőt a Gézának elnevezett kép Goabitzasz-nak van írva, és itt tudni kell, hogy Géza kapcsolatban volt Bizánccal, így rengeteg görög forrásban meg van a neve és Geobitzásznak soha nem írták, hanem Gejcának, Jatszának és Jesszének. Tovább Révay Péter, koronaőr 1613-ban azt írja, hogy Szűz Mária képe található a korona hátulján, ahol most Dukász Mihályé található. Nos a hivatalosak három képének utólagos keltezését bizonyítja Révay Péter feljegyzése, az amerikai kutatások eredménye, a kecskeméti aranyműves szalon-amely európa hírű, továbbá az a tény, hogy II. József 1784-ben kiviteti a koronát és 179o-ben hozatja vissza, addig nem láthatta senki.
Mindezek után én is kijelenthetem, mint oly sok más tőlem géniuszabb kutató, hogy a hivatalos elmélet tévedés vagy hamis és akár azt is állíthatom, hogy a Szent Korona mindig is nyilas népeké volt, pontosabban Attiláé és így kerülhetett az avarokhoz, amit majd a frankok elraboltak és a pápának adtak. És még valami: amikor a magyar követek koronát kértek a pápától a kérés latinul rögzítve lett (sajnos most nem rendelkezem a latin szöveggel, de megszerzem), melynek fordítását úgy találjuk meg, hogy a magyarok kérnek egy koronát. Igen ám, de a latin ige, amelyet kérnek-re fordítottak követelni-t is jelent, tehát fordíthatnánk úgy is, hogy a magyarok követelik (vissza) a koronát.
Nagyon sok mindenkitől olvastam a Szent Koronáról, de a legjobb Pap Gábor művészettörténész műve- Ajánlom figyelmedbe.
2. Te nagyon határozottan kijelentetted azt, hogy a szkíták nem lehetnek rokonaink, mert…
Na most nem hinném, hogy oly sokat tudnál a szkítákról, ugyanis ha igen, akkor tudnod kéne, hogy a szkíta szó görög eredetű, ők nevezték el a közép eurázsiai vonulat lakóit, a sakákat (Sa Subar Sumir), akik ekkor a hun, daha, avar, úz, és szabir néven futottak. Mivel a népekről általában többes számban beszélünk ősgörög ragja, pedig -t, így lett szakit, amelyet a görögök a sagito szavukhoz kapcsoltak és annak jelentése nyilas (nyilas csillagkép).Sumirul a siag szó szarvat jelent és aki készíti az siag tu. Na most azt tudni kell, hogy a szarv is mint szerv a nyilas csillagképhez kapcsolandó az egyetemes néphagyományok szerint. Továbbá a szarvas a ló, mint állat. És akkor most jön az, hogy a görögök által szkítáknak nevezett népek akár majd a magyar is lovas nyilazó harcosok, szent állatként a szarvast és a lovat tartották és magukat asztrálmitoszi szempontból a nyilas csillagképhez kötötték. És mindezekkel a görögök tisztában voltak és a fent felsorolt népeket nyilasságukból kifolyólag skutásnak,scythnek nevezte.
3.a felsőbbrendűségről csak annyit, hogy egy népet elsősorban nem anyagi szempontból kéne elkönyvelni.
A magyar nép igaz, hogy anyagilag messze elmarad (túlságos jóságából és befogadóságából kifolyólag), de kulturálisan és szellemileg (amit tönkretesznek bennünk) messze ott van a csúcson
És hogy miben lehetünk még felsöbbrendüek: pl. mi még nagyjából természetes ennivalót ehetünk, addig a nyugatiak mesterséges, manipulált élelmiszert fogyasztanak többnyire. Higgyétek el, hogy a kukacos szabolcsi alma sokkal egészségesebb, mint az inekciózott import német zöldalma. Apám szokta mondani számítógéppel kenyeret sütni nem lehet.
