Van az Egressy út / Hungária sarkon egy üveg-fém irodaház. Eredetileg a Kontrax-nak épült, csak ők kihaltak a magyar piacról. Azzal pédául semmi bajom. Nem rí ki a környezetéből, és a korszakának frappáns épülete lett. Azt hiszem '94 körül épült. (De ha valaki ma akarna ugyanilyet csinálni, azt már nem feltétlenül díjaznám, mert azóta eltelt egy évtized.)
Vagy a Vár béli Fortuna utcai Apartmanház is jó példája annak, hogyan lehet alkalmazkodni a környezethez.
Egyik épület sem valami vaszisztdasz, de legalább nem indit el mérhetetlen dühöt az emberekben, és ez is valami.
Persze szomorú, hogy be kell érjük ennyivel.
Nekem csak egy jutott eszembe: Westend City Center. Azon a helyen fellendülést hozott, nagyvárosi útvonalat csinált a Váci útból (mindkét oldalán!), kijebb tolta a belvárost egy új közösségi terület létrehozásával (tetőkert!!), érdekes megoldást mutatott be zárt területek újrafelhasználása terén (fedett vágányok a pályaudvaron - mennyivel jobb hely lett a Nyugati érintett sarka!), a rendes kiegészítő infrastruktúrát is kiépítették hozzá (Ferdinánd híd szélesítés, parkolóház minden mennyiségben, hely a 14-es villamos esetleges hosszabbításához) és mindezt minimális feltűnösködéssel egybekötve, tehát nem akart hat emelettel magasabb lenni, mint a környező épületek, nem lett minden direkt ferde, üveg, csillogó-villogó rajta, hogy sokkoljon, mint a Lehel Csillaghajó.
Ellenpont ugyanabban a műfajban, mint legsz*rabb épületegyüttes: Mammut I és II. randa, közönséges, csiricsáré, újgazdag villákra illő gagyi megoldások (tornyocska, oszlopok, kupola, stb), gyenge anyagok használata, ráadásul megközelíthetetlen a célközönség eszközeivel (mely sajnos inkább az autó, mint a villamos). Még azon az adott helyen is csúnya, pedig a környezet se szép sajnos (és most már nem is lesz).
De komolyan mondom, hogy a Westend nem csak ehhez képest jó, hanem önmagához, vagy bármihez képest is.
Ja igen, elnézést: Sziasztok! Eddig csak read-only voltam, de ez a Vörösmarty teret tönkretevő pénzhajhász banda felbosszantott és keyboardot ragadtam.
Amúgy grat' a linkeléshez! :-)
Nem értek az építészethez. De számomra is már amikor megépítették érthetetlen volt, hogy miért kellett oda egy olyan szörnyet tenni a Kálvin térre. Ennél már a Fabulonos tűzfal is jobb volt. Inkább. De ez az épület kiugrik a városképből és csúnya. Egyszerűen nem ízléses. Elüt minden mástól, nem természetes. Valaki bizonyára jó pénzt kapott érte... :-/
A másik "kedvencem" a Csörsz utca sarkán újonnan felhúzott irodaház, a MOM parkkal szemben. De sajnos ez az irányzat, úgylátszik: fémek és üveg. Hát az is broáf, de ott legalább nem üt el annyira a környezettől.
Agreed. Bár szerintem formailag is megerőltethették volna magukat. Manapság már fantázia az, ha vízszintes és függőleges helyett ferde vonalakat rajzolnak?
Atyaég... lehet, hogy rohadtul modern, meg divatos, de újabban nem számít, hogy a környezetébe is belleillő/alkalmazkodó stílusban legyen építve? Egy klasszikus, szép belvárosi részbe egy ilyen üvegszatyor épphogy nem passzol. Lásd: a Kálvin téren néhány éve épített üvegborzalom. Ronda is és a képbe sem illik. :-(
Az esti kép még akár tetszik is, majd csak este fogok arrajárni, hogy ne idegesítsen :) De úgy látom megint egy nagy, tagolatlan felületet raknak le oda. Tényleg akkora különbség, ha az emeletek és ablakok vízszintes és függőleges rácsozata helyett most átlósan lesz ugyanez? (Az csak torzulás, hogy a falai mintha kifele dőlnének, vagy itt is hódolnak eme divatnak?)
Eme kép alapján csak alig lehet nyilatkozni, de szerintem én ezt se fogom szeretni (remélem tévedek). A megnyúlt ferde hálószemek valahogy egy óriási cekkerre emlékeztetnek :)
Hát lehet, nekem ilyesmihez nem nagyon van szemem.
Ilyen térkép nekem is van egy rakat, úgy 81-től minden évben meg vetettem a szüleimmel, aztán persze később magam. Hogy minek azt már nem tudom végül is olyan túl sokat nem változott évente a dolog:) Csináltam olyat, hogy nyári szünetben, egy hét alatt végigutaztam az összes bkv-járatot oda-vissza, csak úgy:)
A Kálvin térrel az a bajom, hogy ha olyat akar valaki csinálni, ahol maga a tertószerkezet látszik, tehát a "funkció esztétikáját" akarja megmutatni, akkor tessék igényesnek lenni, és költeni az anyagokra. Ne sóherkodon a beruházó, hanem a látható részeken vegye meg a rozsdamentes acélt, a krómozást, stb. Ha valakinek ez nem megy mert nem tudja behozni a bérleti díjakon, az építsen üzemcsarnokot Csepelen! Így ez egyszerűen gagyi, ennél még a kínaiak is többet öltek a kültelki Ázsia Centerbe.
Ha két éve kérdezel, azt mondtam volna, hogy az Elizélt-palotánál rosszabb úgysem lehet semmi. De hát azóta láttuk a Kálvin teret. Szóval engem is érdekelne.
A Vörösmarty téren építendő új épületről mi a véleményetek? Hol lehet látni róla terveket a neten? A tv-ben láttam egy bejátszást de ott csak pár mp-ig mutatták egy kis képen.
Az a vicc, hogy azok az "élettel teli formák" már maguk is csak hamis, másolt dolgok. Gipszstukkók és olcsó, puha, süttői mészkőből öntött/faragott díszek imitálják a pompás, nagyvárosi palotákat. Bár tehetős nagypolgárok, befektetők építették, de azért kicsit maguk is a "fenn az ernyő, nincsen kas" dzsentrivilág részei. Ne érts félre, szeretem ezt a várost, és ezeket az épületeket én is, de vegyük észre, hogy a villanyvilágítás korában 4 m-es belmagasságú bérházakat, meg villákat építeni urizálás volt. És ez a "historizálás" még a két háború közt is ment, miközben Kós Károlyék még a háború előtt, Molnár Farkas, Kozma Lajos, az Árkayak és a többiek pedig a két háború közt megmutatták, hogy lehet korszerűen is szépet építeni. Behozták a népi építészetet, a Bauhaust, és jellegzetesen magyarrá formálták. Persze ehhez kellettek azok az iparművészek, akik megtervezték és kivitelezték azokat a részleteket, amitől az egész élni kezdett, és kellett az a megrendelő, akinek a pénzen kívül igénye is volt a jóra.
Ebbe tenyerelt bele aztán a szocreál a maga neoklasszicizmusával, és állította le az egészet "kozmopolitizmus" címén jó tíz évre. És nem is csak az a tíz év volt a nagy gáz, hanem az, hogy igényesség utána sem jelent meg. Jöttek a négyemeletes "szockockák" Budára, meg a paneldzsungel Pestre. Jöttek az előregyártott középületek, szállodák a mennyiségi szemlélet jegyében. Finta nyilatkozta egyszer, hogy nem azért tervezett olyan Novotelt, meg Pentát, mert azt akart, hanem azért, mert a megrendelés arról szólt, hogy mutassa meg, hogy előregyártott elemekből is lehet szállodát építeni. Lehetett. :-(
Persze egyes házakat le lehet bontani, lehet helyettük újat építeni, és előbb-utóbb vagy eltűnnek a városból ezek az építészeti zsákutcák, vagy úgy megszokjuk őket, hogy a végén szépnek fogjuk tartni. A Sándor palota jó példa erre. A két vh. közt a Vár második legrandább épületének tartották, és többen boldogok voltak, hogy úgy szétlőtték, hogy azt már tuti nem lehetett helyreállítani. De lehetett, és ma szeretjük. Nagyapám nagy bánata volt, hogy "ebben a városban mindent szétlőttek az oroszok, csak épp azt a nyomorult Levéltárat nem bírták eltalálni!" Ma már szinte szeretjük a Levéltár épületét, pedig az is egy iszonyú monstrum, és csak az teszi elviselhetővé, hogy a mellette levő modern bővítés még randább. (Mellesleg az egykori hadügynek is kifejezetten jót tett az a leborotvált pár emelet, tiszta szerencse. :-) )
Szóval házakat lehet eltüntetni és átalakítani, hamarost megrjük a Spenót-ház és az Elizélt-palota bontását, és remélem nem halok meg addig, amíg a Kálvin téren a tulaj megunja azt a rettenet két üvegkalickát.
Amibe nem szeretnék, és nem akarok beleszólni, az maga a várostervezési koncepció. És Fintának ez a legnagyobb baja. Vannak ötletek, hogy a Dunát be kéne vonni a város életébe, de hogy. Ha valakinek van egy ötlete, azt lefújjolják, de úgyis mindegy, mert nincs rá pénz.
Folyamatosan csak tüzet oltunk. Nem utakat építünk, henem kátyúzunk, nem újat alkotunk, vagy felújítunk, hanem dúcolunk, életvédelmi hálókat szerelünk. És amit végre felépítünk, az sincs kész. Tíz éve ott a Lágymányosi-híd, minden fityfenéjével, de nem megy át rajta a villamos. Tíz éve kész a fél M0-s, de nem építjük meg a másik felét. Renyekedünk, hogy merre kéne menni az M3-M5 közti szakasznak, de nem döntünk, mert akkor kisajátítani, meg építeni kéne, és jujj, az pénzbe kerül. Úgy veszünk vadászgépeket, hogy a kifizetését meghagyjuk a következő kormánynak, és ugyanígy építünk metrót is. Kenjük csak a sz...t jobbra-balra, mert ha nem csinálunk semmit, akkor biztos nem hibázunk. És ez a legnagyobb baj.
"egyelőre nem bízom sem a régióban érdekelt külföldi, sem a hazai magán-, sem az állami megrendelőkben, sem az építészekben, hogy az álmodni merés nem nagyszabású gagyit eredményezne a mostani kisstílű gagyi helyett. "
Ennél jobban nem lehetne előadni azt, amit gondolok! Sajnos nem látom, hogy most hirtelen valódi nagy ötletekkel lenne tele minden, amit a gonosz hivatalnokok nem hagynak megvalósulni...
Szó sincs gyűlöletről, Bp.-et én is - mint a legtöbben - főleg a monarchia idejéből származó eklektikus arculata (nem klasszicista) miatt szeretem. (A korábbi korszakoknak sajnos kevés nyoma maradt, ezért az nem lehet imádatom tárgya. Például Kőszeg központját is imádom, ha el akarnék vonulni a világtól, lehet, hogy oda költöznék legszívesebben, de az nyilván összehasonlíthatatlan az elmúlt bő száz év bp.-i pezsgésével.)
De sem gótikus, sem barokk, sem klasszicista, sem szecessziós épületeket többé nem lehet építeni. A kérdés az (nekem tényleg, a cikek szerzőinek nem), hogy jó volna-e Bp.-nek, ha a modern építészet nagyszabású, nívós alkotásainak ösztönzésével, a karakterének részbeni módosításával őrizhetné meg a monarchia idején kivívott (építészeti) tekintélyét. Most úgy gondolom, hogy talán jó volna, azonban egyelőre nem bízom sem a régióban érdekelt külföldi, sem a hazai magán-, sem az állami megrendelőkben, sem az építészekben, hogy az álmodni merés nem nagyszabású gagyit eredményezne a mostani kisstílű gagyi helyett.
Egyébként a hagyomány és modern együttélésére vonzó példának tartom Párizst, melyet Bp. után a legjobban ismerek. Egyes erősen vitatható, vagy éppen egyértelmű kudarcnak számító projektek ellenére, melyek - amellett, hogy elhiszem, hogy bizonyos "selejthányad" a fejlődés velejárója - úgy lettek adagolva, hogy a város megőrizte értékeinek, korábbi arculatának döntő részét. És annak ellenére, hogy az idősebb párizsiak egy része borzasztó értékvesztésnek élte meg az elmúlt évtizedek változásait. Mivel ezeket a véleményeket inkább a személyes idő múlásának tulajdonítom.
Azoknak is igazuk lehet. Bár most éppen Fintára és - még inkább - a cikke előzményére gondolok (a Finta-cikk alján megadták a linkjét). De az is belefér nekem, hogy ha elkezd egy lobbi nyomulni kicsit is tetszetős érvekkel, akkor a laikus közönség hajlamos azt jól bekajálni, én is persze, legalább részben. Szóval, nem tudom, mi van.
(Gondolom, ismered a viccet a rabbiról, aki igazat ad a feleségnek is, meg a neki homlokegyenest ellentmondó férjnek is, meg a kétkulacsosságot a szemére hányó templomszolgának is. Pontosabban, érdekel mindenki, de igazából nem hiszek senkinek. Kivéve mondjuk a metróügyet, melyben a VEKE-nek hiszek.)
Nem akarok túlzottan politzálni, de azért ez a túlmodernizálás, mert az előző rendszerben elhitették az emberekkel, a régi rendszer burzsuj volt, burzsoá, ezért tiszta lap kell.
És még ma is ezt hangoztatják.
Mi? Magyarok vagyunk!
Finta... jól van.
Ok, ahogy gondolom:
Ezek a mai modern csodák soha nem veszik fel a versenyt a monarchia beli épületekkel, mert a homlokzaton nincsenek meg azok az életszerű, egyedi formák, a formavilág utánozhatatlan ismétlődése, harmoniája.
Mi ez a gyülölet a régi stílus ellen?????????????????????????????????????????????????????????????????
A mai, azaz (már) a szocreál, meg amerikai felhőkarcoló módi alapvetően funkcionalitásnak rendeli alá az épületet, meg a benne levő élőlényeket.
Míg a régiek adtak a szemnek valami kihivást, egyben szépséget, ezstétikai gyönyört.
Elkéne döntei, Budapest (legalább a századfordulós városrész,-központ)akkor megmaradjon a monarchiabeli klasszicistának VAGY csak modernet építsünk.
Esetleg utánozhatjuk prágát, egyéb nagyratörő és agyonnyalt városokat és összevissza vegyítünk.
Nekem az a város kell, ahol törödnek egymással és környezetükkel az emberi lények, és igazán élvezik, ami körülveszi őket.
Ez soha el nem évülő és ellaposodó szlogen kell hogy legyen.
Nekem az a művelt, szép, világvárosi Bp. kell, ahol egy ház kapuzata felet azon tünödhetek, vajon milyen mitológia személyről formázták a szobrot stb.
Zseniális volt az korszak, ami a kiegyezéstől az első világháborúig tartott. Szinte minden szempontból. A fél - akkori - várost akkor építették fel, minőséggel, szépséggel.
Soha nem lehet ezt megunni, el nem régiesedő!
Ezek a szocializmusban betámogatott műszakiak mennyenek el!
A jővő nemzedéknek át kell adnunk egy olyan várost, ami hirdeti, bizony sokkal többet érdemelt, számított Buda-Pest, mint ma.
Nem behódólásra kell idomítani az mebereket.
Részemről ennyi, nem engedek.
UFF! UN!
kambekk!
A Finta-cikkhez (és előzményéhez), a közlekedési topikos hozzászólásodhoz:
Nekem úgy tűnik, van igazság abban, amit mondanak. Bár Fintában én sem bízom, sőt általában a mai magyar építészekben sem nagyon. De leginkább azt gondolom, az elmúlt másfél évtized hatalmas változásai miatt az óvatos, akár vaskalapos engedélyezési politika volt (lett volna? mert nem tudom, tényleg ilyen volt-e) a legjobb, vagy a legkevésbé rossz. Mert a közéleti-közhivatali morál, a befektetők színvonalas projektekhez pénztelensége és bizonytalan ízlése miatt nagyon kockázatos lett volna szabad teret engedni az álmodozásnak.
Ennek kapcsán egy régi történet. 1990 körül, hála az akkori kialakulatlanságnak és káosznak, hosszan és közelről figyelhettem, majd részletesen meg is írhattam az Óbudai Hajógyár bezárásával kapcsolatos munkaügyi konfliktusokat, akciókat és alkukat. Az akkori befektetőjelölt, akinek nem sok kellett, hogy célhoz érjen, emlékezetem szerint 40 emeletes szálloda felépítésével számolt a Hajógyári-sziget városhoz közeli részén. A terület eladásáról évekig tartó, heves vitában csak a sokadik érvként szerepelt, hogy erre nem kapnának engedélyt, tehát az egész projekt bukásra ítélt, vagy pedig blöff. Az eladás spiritusz rektora végig úgy kezelte az engedélyezés kérdését, mint ami nem képezhet akadályt. Azóta sem tudom eldönteni, vajon blöffölt-e, és a befektető esetleg meg lett volna vezetve. Vagy pedig nem sokon múlt, hogy a rendszerváltozás zűrzavarában nem nőtt ki egy fehőkarcoló a városközpont szomszédságában, a Duna közepén.
Csak tipp, de lehet, hogy jobban jártunk a híddal, mint egy alagúttal. Egy alagút épp úgy bezavarhatott volna a hőforrásoknak, mint a leendő metró teheti esetleg a Gellért téren. (Persze ne legyen igazam, és menjen minden simán.) Az viszont tény, hogy az Erzsébet-híd építésekor voltak problémák a források miatt. A budai hídfőben megolvadt a lánckamrákat szigetelő bitumen, és az egész lehorgonyzás csúszni kezdett. Meg nem mondom kívülről, mennyi ellensúlyt kellett még rátenni, hogy megálljon.
