Kérdezd meg SzeZot, mennyi van a mostani láncában. :-) Amikor szereltem át neki a vázat, észrevettem, hogy ha a hajtókaron lefogom a láncot 6 és 12 óránál, akkor 3 óránál annyira el tudom emelni a lánckeréktől, hogy átfér a résen a 8-as imbuszkulcs. :-) A tolómérő szerint 111.2mm 10 láncszem távolsága. :-)))
Egy kis segítséget szeretnék kérni. Olyan gondom van, hogy nyomatékosabb tekerésnél beszalajt a bicó. Úgy veszem észre, hogy a hajtókaron csúszik meg a lánc. Kb 5000 km van a Hervises csodában! :)
- használója egy öszvért állított össze, amivel városban nem tud úgy suhanni, mint egy országútival, cserébe terepen (ahová egyébként is ritkán merészkedik) jókat bénázhat.
Elgondolkodtam hazafelé, hogy egy ilyen váz annyira való nekem, mint szamárnak a hintófogat, de csak ez a csere váz volt. Hogy fog szegény kinézni, mikor felpakolom rá a téli sárvédőket, sliffentyűt...
Ma rendesen éreztem a lábaimban, hogy elszoktam az ilyen bringa tekerésétől. Egy Solymár - Hűvös-völgy kanyarral jöttem be és bizonyos izomcsoportok erősen tiltakoztak az emelkedők ellen. Majd megszokják. Ha az idő engedi, hétvégén megyek egy Vörös-kő (Tahiból, toronyiránt fel) - Prédikálószék túrát.
Hát izomlázam, mint mondtam, nem lett crosskovácsi után.
De tegnap kiderült, hogy igencsak fáradt még a comb és a vádli. Végül egy Pap-rét kör mellett döntöttem, hát meglehetősen enerváltan közlekedtem.
Érdekes viszont, hogy amikor jött a terhelés (mentem egy Pap-rét időfutamot, 16:23, http://ridewithgps.com/trips/288050), átmenetileg túltettem magam a vánszorgáson.
Viszont utána duplán voltak ólmosak a lábaim.
Most jobban kivagyok, mint a maraton utáni napon voltam, otthon is hagytam a bringát, ez pihenőnap lesz.
Ez az izomláz érdekes dolog: szombaton csináltam egy pulzus és átlagsebesség alapján egy durva menetet - mintegy Duna Marcira készülés jegyében. Tegnap reggel pihentnek éreztem magam, így délután tekertem 40km-et, nagyjából alapozóban, nyugisan. Na, ma reggel alig bírtam lábra állni. És ez már nem először fordult elő, múlt héten a Nyugatitól indított alapozó menetben már Békáson szédelegtem.
"Ahogy ismerem magam a tervezés 2x olyan hosszú lenne mint a kivitelezés"
Erre csak a klasszikus idézettel tudok válaszolni: "ha nem megfelelő a tervezés, akkor a végén vágni kell" (a hozzá tartozó tanmese, hogy a gyárban úgy kellett meghatározni a trafók fizikai méreteit, hogy amikor szállítják, átférjenek a Moszkva téri alagúton)
Az a baj, hogy Budapesten nagyon sokáig közös gyalogos és kerékpáros utakat építettek vagy max. burkolati jellel választották el. De volt rosszabb eset is. Pl. a Rákos-patak mentén ugyan épült kerékpárút, de a gyalogosoknak járda nem. Így mindenki a kerékpárutat használja. A rossz filozófiában épült kerékpárutak egyszerűen pont hogy nem szolgálták a kerékpáros közlekedést, a gyalogosnak nem hívták fel kellően a figyelmét, hogy vigyázz, ez nem a tied. Ma már kezd javulni a helyzet. Ha nem is nagyszámban, de a kerékpárút ahol a helyzet engedi, lekerül az útpályára (kerékpársáv vagy kerékpáros nyom), vagy ha a járdán marad, teljes külön vagy K szegéllyel elválasztott kerékpárút épül. A kerékpárosok száma folyamatosan növekszik, viszont a gyalogosok gondolkodásának megváltozásához még kell idő. Szerintem több, mint az autósokhoz viszonyítva.
kesz meretezett tervet nagy mazli kell hogy talalj. olyanja szerintem meg a kvazi sorozatban gyartottaknak sincs. ugyanis mindenki ahhoz igazitja az egeszet, hogy milyen bringakbol indul. ha csinal is skiccet az elejen, az nem olyan reszletessegu hogy kozzetegye, meg a vegen a kesz cucc ugysem hasonlit ra.
Igen ez jól hangzik, de a méretekkel, alkatrészekkel nem vagyok tusztában. Ráadásul, ahányfélét láttam a neten a fékek és kormányzás annyiféle volt.
Ahogy ismerem magam a tervezés 2x olyan hosszú lenne mint a kivitelezés:) ezért keresnék - lustaság? - kész bevált tervet, anyagszükséglettel, alkatrészleírással, no de nem tartalak fel benneteket. Köszi
