Amennyiben van róla orvosi papírod (ne akármilyen orvosi, itthon egy helyről valót foradnak csak el) hogy neked ezt mindenképp szedned kell, akkor lehet. Elég sok sífutó és bringás asztmás.. mármint papíron. Nem ismerem a kiürülési idejét, hogy mennyi idő után nem mutatható ki.
erről jut eszembe, hogy ezek már javában olyan adatok, melyek a nemzetközi mezőnynek is vonzó lehet. Ezennel felajánlom a T100, a M115 és másnak is, ha van idegen nyelvű szórólapja, minden további nélkül viszek Cromagnonba és Lavaredoba, hogy ha idén nem is, de jövőre nemzetközi lehessen a mezőny.
Ne viccelj, nem olyan sok az a szint, csak túl pontosan mérjük :-). Szerintem pl. a CCC-n több szint van, csak nem mérik olyan alaposan, mennyit mértetek barometrikus mérővel annó?
Természetesen az általam leírt tünetek az ún végstádiumú veseelégtelenség tünetei. DE ha valaki ne adj' isten ebbe az irányba csúszna a normálistól, ez hosszabb ideig tartana, az gáz. Az, hogy az ember egy túra/futás után két-három napig alig megy kisdolgozni az simán lehet azért is, mert annyi vizet vesztett, hogy most minden elfogyasztott folyadékot visszatart a szervezete.
Valamikor olvastam egy esetről, mikor valaki egy súlyos izomsérüléssel mozott még sokáig, és a sérült izom hosszas terhelése váltott ki veseproblémát (nem tudományos értékű megállapítás, csak úgy gondolták)
Ezt ne úgy képzeld el, hogy a századik kilométernél leáll a veséd. Lehet, hogy a verseny másnapján. Biztosan kell hozzá hajlam is, különben gyakori lenne. Mert az izmok lebomlása az gyakori, minden izomláznál megtörténik. Testépítőknek se érdemes edzés másnapján vérképet csináltatni, mert az egekben lesz a kreatin kináz. Az ultrafutás pedig egészen extrém ilyen szempontból, talán mert az excentrikus terhelésnél szakadoznak az izomrostok.
Az ateszking által leírt tünetek szerintem egy igazán extrém túra másnapján meg is figyelhetőek bizonyos mértékben. Csoda, hogy élünk még :-)
Apróbb károsodások így is érhetik, lásd az alább leírt rhabdomyolisist. DE ha ésszel pihensz az igazán nagy futások után, akkor a regenerálódás minden szervedet érinti, nem csak a közvetlenül igénybe vett izmaidat.
A beteg nem pisil, feldagad, ödémásodik. Gyakran nem is fáj a veséje. Elkezd fulladni a túl sok víztől, nehezebbé válik a légzése. Sokszor a mellkasában érez problémát, ugyanis a nagy mennyiségű folyadék a szívét is megterheli. Ez a két tünet érzésre ugyanaz, mint a tüdőödémás hegymászóknál. Van egy csomó laboratóriumi paraméter, ami túlzottan megnő. Ilyenkor jobb esetben egy-két művesekezelés és a kiváltó ok megszüntetése helyrehozza az illetőt. Rosszabb esetben végleg művesére szorul vagy veseátültetésre.
A vesét gyakorlatilag BÁRMI nem szokványos anyag károsíthatja. Nem akarok belemenni, mert nem én vagyok a profi, hanem a párom (többek között nefrológusként dolgozik). A lényeg az, hogy azok a molekulák, amelyek nem tudnak akkorára lebomlani, hogy a vese glomerulusain átszűrődve a vízeletbe jussanak, azok szépen eltömítik a vesét, amely csak erőlködik, majd leáll. Egyébként ilyet simán tud a túl nagy megerőltetéstől a szervezet is, amikor fellép a rhabdomyolisis, vagyis az izomsejtek a mikrosérülések miatt elkezdenek lebomlani, majd a belőlük felszabaduló hosszú láncú aminosavak szintén eltömítik a vesét.
