Külalakról lehet állítólag megítélni. A hosszú szakállas, ősz csövek már nagyon öregek. Velük már nem érdemes foglalkozni.
De tudtommal nem túl drágák a csövek. Ha venni akarsz csöves erőlködőt, akkor számoljál egy csőcsere dologgal az ár kalkulációja folyamán. (annyival ócsóbban kell megvenni).
A múltkor az egyik hangszerboltban mondták, hogy ha kimegy egy cső, nem jellemző, hogy kimegy a kimenő trafó is. Márpedig az a drága, nem a cső.
Meg ha jól tom, az öreg csöveknek más a színe kimenés előtt. (amikor világít) + nagyon kormos a teteje belülről. Meg kívülről is látszik, hogy hány kiló por égett rá -> valséggel sokat használták.
kérdezd meg a csövet, hogy hogy szolgál a kedves egéssége: ha azt mondja: "Jaaaaaj fiatalember, elszállt má' felettem az idő", akkor semmiképp ne vedd meg...
GG
Ha csöves erősítőt vesz az ember (vagy csak próbál), honnan tudja, hogy öreg a cső, cserélni kéne? (Csak úgy eszembe jutott a kérdés, mer' nekem még sose nem volt csöves erősítőm és így nem t'om.)
Játszd el a Für Elise-t gitáron, utána játsz G- airt... meglátod, miről beszéltem...
egyébként igaz, hogy a Lord is komolyzene-mániás volt, de olvass el egy Blackmore gitárstílus elemzést, abból is láthatod, bár élőben nemigen hallottam konkrétan bachot jáccani, de pölö a Deep Purple c. albumon (asszem a második a Hush után) érezhetők a hatások (igaz, a számot a lord írta, de ismerve blackmore-t nem hiszem, hogy különösebben hagyta volna, hogy a lord megmongya neki mit jáccon, vagy a nagy felállás debütalbumán, a Simphonic and orchestra, v. mi a szösz az egész klasszikus zenei, nomeg koncerten állandó a trilla-váltogatás most bonyolult lenne leírni, hogyan, de ilyen klasszikus hangzással.
Jaésmint mondiottam volt, apja operaénekes, így nem kérdés honnan erednek a beható ismeretei...
GG
Jó, hát ha hallottunk Purple-t, akkor tudjuk, hogy volt ott is Bach-mánia, bár szerintem inkább John Lord hozta, nem? Ezt a legélvezhetőbbet nem teljesen értem, a D-dúr air nekem nagyzenekaron vagy akár orgonán azért jobban tetszik :))
Bach a legnagyobb :) Ha lenne időgép, tutira hozzá mennék vissza, hogy megtudjam, miképp ugrott neki a darabjainak megírásához: csak úgy jött belőle ujjgyakorlatként az a sok hang, vagy egészen mérnökien szerkesztette...
ami Bachot illeti, ugy tudom szintén Blackmore volt az, aki gitárjátékába építette nem véletlenül egyébként, ti. a legélvezhetőbb a hangzása egy szál gitáron eljáccva. Önmagában is jól hangzik kiséret nélkül. Elég kevés (nemtom van-e) egyáltalán olyan komolyzenei alkotó, akinek a dalai gitáron is ennyire teljesen hangzanak.
Visszatérve Malmsteenra, szerintem jelentősen emel a hangzásán, hogy megfelelő énekhangokat talál (mármint amikor nem ő énekel) pl. a Lee Turnert én állatira bírom, de a többi énekesét is. Mostanában az Alchemy-ről a Hangar18, Area51 c. számot hallgatom szívesen (megdöbbentő, hogy a szövegét malmsteen írta, nem gondoltam, hogy ilyen nagy ufórajongó a mester), amibe' eszméletlen emelések, ugrások vannak az énekben (sajnos ezt nemtom szakszerűbben mekfogalmazni, merhogy sosem tanultam énekelni...)
GG
Hát, a fene tudja. A felszínen tényleg az van, hogy "iszonytat gyorsan tudok arpeggiokat játszani", de ha berakok egy Malmsteen CD-t a hifibe, akkor mindig rájövök, hogy ennél picivel többről van szó. Nem minden lemeze zseniális, de azért vannak pillanatok, amikor többet tudott, mint a Hendrixtől eltanult wahwaholást, a Blackmoreos vibrátókat és rockos riffeket és a Paganinis futamokat keverni... Ha beteszem az első lemezét, és jün a Black Star, a Far beyond the sun... hát azoknak valami hátborzongató hangulata van! Vagy ott van az Odessey, ami vokálokkal teletankolt nagybetűs rockzene! Vagy később, a Fire and ice-on az utolsóelőtti szám, vagy azok, amikben hirtelen abbamarad a rock, és bejön egy kis Bach. Vagy a prágai szimfónikusokkal közös lemeze, amin régebbi, rockban megvalósított ötleteket hangszereltek át nagyzenekarra, és kapásból monumentális lett, nagy nevekhez (Beethoven, Vivaldi, vagy mondjuk Dvorak, hogy legyen egy későbbi is) méltóan hömpölygő hangfolyamokkal! Yngwie egy lelkes "bachista", aki próbálja keresni, hogy hogyan tudna többet kihozni magából. Hallgassátok meg Back akármelyik toccatáját, fúgáit, azokat si fel lehet bontani skálákra, ismétlődő részekre, trükkökre, az összhatás mégis több, mint egy rakás hang, zenegeometriai sorrendben egymás után dobálva!
Azt hiszem az lehet a gond a lemezeivel, hogy ha csak meghallgatod más zenék közt, akkor csak a tekerásre figyelsz fel, ha meghallgatsz több lemezt egyszerre, akkor azt hallod, hogy még mindig csak teker. Szerintem ennyi erővel Frank Zappát is meg lehetne unni, mert ő meg " mindig csak hülyül, meg kimegy a hangnemből" :) Én például személy szerint Yngwie bácsi énekdallamait is imádom, tök jó trokok énekelnek tök jó témákat, nem is kell odafigyelni arra, hogy a kötelező szólórészben már megint becsúsznak a harminckettedek :))
PS: Zakk Wylde meg egy isten, nem csak a dalait, hanem a gitárhangzását és a színpadi mozgását is tanítani kellene. Persze Ozzynak még nem sikerült rossz gitárost találni magának :))
Jah!
nem tod a pontos szövegét? szerintem óriási poén ezt minden alkalommal elsütni, ha mekkérdik, kiaza X...
én annyit tok belőle, hogy papucs orrán pamutbojt...
sokunknak kétszeresen a lelkébe tiportál:
1 Hogy kiaza Zakk Wydle? Nehéz lenne megmondani. Néha olyan, mint egy paróka, máskor bozontos tollseprű néha papucs orrán pamutbojt. De legszívesebben Picurt kiséri az iskolába..."Picur... megvárhatlaaak?"
2 A malmsteenos dologgal is...
nade forduljunk komolyra. Hallgasd meg az Osmosist, wagy a GitárWorldMagazin válogatásán, a guitars that rule the world válogatáson a farm c. számot, de ha visszanézed ZW hozzászólásai közül az utsókat, megtalálod a bandáját. Vedd meg a júliusi metalhammert, és megláthatod élőben is. Szőke hosszú haj, stb.
Bocsi a hüje kérésért, de ki az a Zakk Wylde? (C:
Malmsteennel kapcsolatban ha el szabad mondani a saját véleményemet, akkor most meg is tenném.
Bibikével egyetértek, hogy Malmsteen bácsi talán nem a világ legsokoldalúbb zenésze. És valószínűleg iszonyú sok gyakorlással (ami a sebességre megy rá, és arányában jóval kevesebb zenei értelemben vett gyakorlással) lehetne hasonló zenét csinálni. Néha vannak nagyon jó ötletei, de úgy érzem, eléggé egy sémára megy az összes száma. Én úgy tartom, ha valaki nagyon gyors akar lenni, akkor éppen ezzel szűkíti le a zene lehetőségeit. (remélem értitek mire gondolok)
Malmsteent nem tartom egy zenei zseninek (bocsánat ezért a kijelentésért, ha valakinek a lelkivilágába taposnék, és ne dobáljatok meg lécci) de mindenképpen az egyik legnagyobb gitárvirtuóz. Végülis szerintem egyedit a zenében nem alkotott (itt az erősen komolyzenei beütésre gondolok). Az más kérdés hogy előtte lehet hogy senki sem próbálkozott elektromos gitáron ilyeneket művelni. (bár sejtésem szerint klasszikuson annál többen)
Ha valakinek nem volt szimpi amit írtam, nyugodtan hurrogjon le! Nem fogok megértődni, de ti se tegyétek!
szerintem malmsteen játékában inkább a hangzás jáccik olyan jelentős szerepet, mint az általad felsorolt gitárosok technikája. ugy állítja be a gitárt, mintha hegedű lenne.
Egyébként hadd védjem meg malmsteen rengeteg-féle vibratot is használ (ezt még a blackmore tól tanulta el), amik szinesítik a játékát, és ami a legnehezebben leszedhető a szólóiból...
Viszont a technikája nem annyira sokoldalú, mint mondjuk Vai-é, vagy Petrucci-é. Ha megtanulsz iszonyatos sebességgel modális skálákat tekerni, és arpeggiozni, már nem sok választ el a Malmsteen féle játéktól, csak az a bizonyos agresszió, és pontosság, ami valóban jellemző rá.
Mindemellett azt állítom, hogy a legnagyobb gitárhősök nyomdokaiban haladva Yngwie az, akit a legkönnyebb dolog követni. Úgy értem, hogy tanulj meg mondjuk 10 számot tőle, vagy mondjuk McAlpine-tól. Ha ráállsz a technikájára, és rengeteget gyakorlod, előbb-utóbb meg tudod közelíteni. (próbáld meg ugyanezt pl. egy Steve Morse-zal, Bettencourt-tal, Gilbert-rel vagy Vai-jal) ((gyk vállyal, de szar ezt így leírni))
Nem véletlen, hogy a mai nagy játékosok zöme annak idején az ő játékát lopta, és fejlesztette egyénivé. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szegényes a technikája! Ha nem imádnám, nem akarnék tribute-zenekart alapítani. Csak azt, hogy nagy klasszikussá nőtte ki magát, és a nagy klasszikusok közül ő még talán követhető...
Úgyhogy most mindenki kezdjen el Malmsteen-t gyakorolni, heeee....
megaz ozzyval a másik baj, hogy a south parkban leharapta a kenny fejét. egyébként ez az egész fejleharapás egy tévedésből származik, a SP-t követve.
Másfelől szerintem nézd meg azt az árlistát mégeccer, mert a legfrissebb (idei) árlistán a Washburn nuno bettencourt model N4 $2000-en van. Reálisnak tartod a különbséget (2$)?
Nem, az nem Malmstájn Stratója, az csak egy Fendre Stratocaster Yngwie J Malmsteen Modell :) Gyanítom, hogy Yngwie bácsi néhány Stratója drágább lenne, mondjuk az első tíz legyártott darabba tartozók, meg gondolom van még pár érdekes cumója. Egyszer láttam egy könyvet a gitárgyűjteményéről, a nyálam elcsöppent. Jó lett volna érteni a szöveget, de sajnos japánul volt :)
A mocskos nagy helyzet az, hogy Zakk Wylde-tól nagyobb, eredetibb, igazi vérrockgitárost nem nagyon lehet találni. Ahogy néha rábukik a hathúrosra és nyomja tiszta erőből, az iszonyat! Ugyanakkor zenei zseni, ajánlom mindenki figyelmébe a (részben) akusztikus lemezét, a Book Of Shadows-t. Bámulatos az a látszólagos flegmaság és mégis haláli pontosság, amely kíséri játékát.
Na, most jól kibukott a rajongó:-)
g.g.
Ozzy-val az a baj, hogy festi a szemét, csúnyán beszél és a seggét mutogatja nyilvános helyen :)))
BIBIKE
"(mondjuk billentyűst nehéz lenne találni hozzá...)" ... meg tán jó gitárost és bőgőst is ... ez a pali félelmetes energiával és biztonsággal játszik, a vibrátótechnikája utánozhatatlan, jellegzetes, agresszív, változatos, nehezen memorizálható, kiszámithatatlan (és ez is nagyon jó benne), szólóit nem birom megunni!!!
Hamster
"Strato és Strato közt is vannak apróbb különbségségek" ... a Malmsteen stratója 1899.-$ a fender price-listáján...
gyakoroljatok sokat from z.w.
Szia!
Most csak erre gyorsan:
"leírtam azt is, hogy lehet, hogy a régi erősítő csöves volt, ez meg tranyós, és a kettő közötti hangzást multieffekttel lehet kompenzálni..."
Mind a két esetben közvetlenül vezetékkel lett felvéve a példa nem mikrofonnal, és mint írtam, régen barkácsolt, saját buherálású cuccaim voltak az erősítőtől a keverőig a torzítón át minden, magnó is valami szocreál hordozható kazettás cucc volt, semmi stúdió. Most nincs semmi barkácsolt cucc, igaz stúdió sincs. Köszi a tanácsokat, tovább próbálkozom.
Most hirtelen elképzeltem az eredeti Zakk Wyldeot, amint röfögős riffekre magas, csingilingiző Strat-virgákat nyomat, hmm :))
(Juteszembe, az Ozzy tribute lemezen levő Mr. Crowley--ban a Malmsteen féle szóló nekem nem jön be annyira... jobb, mint az, amit a Queen-féle Keep yourself alive-feldolgozásra tekert rá, de azért a Randy-féle eredeti sokkal szívhezszólóbb)
