Ezt a feladatot nagyon szívesen átengedem a fiúknak, annál is inkább, mert már többször elárultam, mennyire tájékozatlan vagyok ebben a témában. Már a Winnetouban se tudtam soha, hogy ki a barát és ki az ellenség :)
Vegyük a sioux-cheyenne-arapaho törzsszövetséget (utóbbiakból az északi és a déli ágat is). Ők ellenségei voltak minden olyan törzsnek, amelyeknek a vadászterületei az övékkel határosak voltak. (A vadászterület kb.: Kelet-Montana, -Wyoming, - Colorado ill. a Dakoták, Nyugat-Minnesota, -Iowa, -Nebraska, -Kansas.)
Ezek a törzsek (az óramutató járásával megegyezően): ojibwa, arikara/mandan/hidatsa, ponca, pawnee, omaha/oto/kansa, ute, shoshone, crow, blackfeet, flathead, gros ventres, assiniboine, préri cree.
Délen a comanche és kiowa törzsekkel a 19. sz. elejéig voltak nézetletérések (leginkább azért, mert a kiowákat eredetileg a Black Hills vidékéről szorították le délre), de azután ezek rendeződtek.
A másik "problémás" csoportosulás a blackfeet volt, a lakotákon kívül ők ellenségei voltak a crow-nez perce, a flathead, az assiniboine törzseknek is.
Ha jól tuom, létezett egy shoshone - crow, egy ute - comanche (ebben nem vagyok biztos, de a comanche-szakértők majd megerősítik vagy megcáfolják), egy pawnee - kiowa/comanche ellentét is.
A róka egy napon találkozott egy nyúllal aki éppen egy zsákot varrt. Neked mi a szándékod azzal a zsákkal ? - kérdezte. Varrom ezt a kabátot hogy megvédjem magamat attól, hogy megöljön az a kemény jégeső, ami ma lesz- válaszolta a nyúl
Az enyém barátságot tud kötni , úgy tudom csinálni ; add nekem ezt a kabátot és készíts egy másikat magadnak.
A nyúl és róka gyorsan megegyeztek , de a ravasz róka rögvest kinyitott egy zsákot a nyúl feje fölött. A nyúl akkor felakasztotta a rókát egy fára és megdobálta kövekkel, aki azt gondolta, hogy ez jégeső volt, ami veri őt, A róka eltűrte , de végül majdnem holtan esett le a fáról, és vigyázott hogy ne lássa a jégeső által okozott sebeit, de felfedezte a nyulat miközben elfutott.
A róka bosszút szeretett volna állni azáltal, hogy megölje a nyulat, és elindult a nyomában.
Amikor utolérte a nyúl puha gumit rágott amiből szemüveget csinált. A róka kíváncsisága erősebb volt, mint a bosszú iránti vágya. Minek készíted azokat? - mondta.
Azért csinálom őket hogy védjem a szemeimet- válaszolta a nyúl.
Megengeded , hogy ez az enyém legyen ?; Te tudod, hogyan lehet csinálni és tudsz készíteni magadnak egy másik párt is.
Nagyon figyelj, mondta a nyúl, és rátette a szemüveget a rókára, aki akkor nem láthatta , hogy a gumi puha volt és kitöltötte a szemeit ..
A nyúl, mindent felgyújtott a róka körül, azután eliszkolt. A gumi megolvadt a tűzben, és sötét gyűrűkként maradt a róka szemei körül. A róka ismét nagyon elszánt volt, de alig látta a nyúl nyomát .
Végül megtalálta a nyulat, aki épp egy méhkast bojgatott. Meg foglak ölni, mert te is meg akartál engem mondta ravaszul.
Neked nem szabad megölnöd engem, válaszolta a nyúl. Tanítom ezeket a méheket, és bezárta a méhkas nyílását, hogy a róka ne láthassa, ami bent történt. A róka kíváncsi volt, hogy lássa, a méhkasban mi csinál akkora zajt. Ha szeretnéd látni, maradj itt és tanítsd őket, amíg pihenek. Amikor jön vacsoraidő, üsd őket egy bottal mondta a nyúl, aki ekkor elfutott.
A róka türelmesen várta a vacsoraidőt, majd ütötte a méhkast ahogy csak bírta, még a botja is beletört . A méhek kiözönlöttek és jól megcsípték.
Amint ismét meglátlak téged , meg foglak ölni , mielőtt tudsz egy árva szót is szólni ! -jelentette ki, és megint a nyúl után iszkolt.
A róka követte a nyulat, egy a kerítésen lévő kicsi résen át a görögdinnye-földre jutott ami egy mexikói paraszté volt. A nyúl lopni szándékozott és feldühítette a föld tulajdonosát.
Mit szeretnél tőlem?-kérdezte a paraszt, a nyúl amint lecsapott a mellső lábával a paraszt mellet, beragadt a puha gumiba. Mind a négy lába sőt még a feje is beragadt a gumiba.
Így a róka megtalálta őt. Mit csinálsz itt- kérdezte gúnyosan.
Elfogtak- mondta a nyúl. Nincs csirkéjük és engem fognak megenni. Így is történt
Átveszem a helyed- mondta a róka; én tudom, hogy hogyan lehet csirkét fogni.
A mexikóiak reggel megtalálták a rókát és megnyúzták , azután megengedték, hogy nyugodtan menjen a nyúl után a Túlvilágra .. Aki így is mindig túljárt az eszén.
Ha már N. M. Mithlo gondolataira hivatkoztam, szeretnék egy kicsit elidőzni nála. Ez a négy kép nem nagyon illik egymás mellé, mégis van valami közös bennük: általunk is jól ismert sztereotípiákat hívnak elő. Az "indián" látható rajtuk. A "romantikus hős", a "züllött banda", a "misztikus bölcs" és a "törzsfőnök lánya a jelmezbálon":). Sokat kérdezősködtem már ezen a topikon is arról, hogy ki miért szereti - esetleg bírálja - ezeket a szomorú sorsú embereket, bár én magam aligha tudnék szabatosan válaszolni a saját kérdésemre. Annyi biztos, hogy ezeknek az egysíkú ábrázolásoknak az ütközése okozta egykor gyermeki lelkemben azt a feszültséget, ami miatt később éppen a leghírhedtebb bandák, a kvahadi komancsok és a csokonen apacsok nyomain próbáltam eljutni valami nehezen körülírható dolog megértésére.
A közelmúltban érdekes hozzászólást olvastam egy fórumon, amiben egy indián asszony sérelmezi, hogy csak népviseletbe öltözött indián barbikat gyártanak. Hiszen ő sem népviseletben jár dolgozni. A farmeros, kosztümös natív barbik és öltönyös natív benek gondolatára talán megborzong bennünk valami...
Mégis azt gondolom, hogy nekünk, akikben érdeklődés támadt az indiánok múltja és jelene iránt, meg kell hallanunk ezeket a hangokat is, meg kell próbálnunk meghallani egy csirikava értelmiségi - alább belinkelt - XXI. századi kérdéseit is. Engednünk kell, hogy lebontogassa a gondolkodásunkra csomózott lasszókat :)
Ahogy a csirikavák jövőjén gondolkodtam, eszembe jutott Nancy Marie Mithlo írása saját öntudatra ébredéséről, történelem-szemléletének alakulásáról, következtetéseiről. A kilencvenes évek első felében írta, önmérsékletet tanúsító "Chatto-párti" alapállásból. Az egyik kedvencem.
Nagyon köszönöm. Megint olyasmit tettél fel, amihez nehezen találom a saját szavaimat - a múltkori imádságokkal is így jártam. Nagyon szépek.
Önmagukon valamiképp túlmutató, máig lezáratlan történetek ezek is, és bizony nagyon is "élnek" és elfelejthetetlenek a megcsonkítottak, a halálukban is meggyalázottak, mint Geronimo vagy Mangas Coloradas. (Ő Cochise apósa volt, akit egy béketárgyalás során megkínoztak, megöltek, lefejeztek, agyát lemérték, koponyáját kifőzték, majd fejetlen testét az árokba lökték és szökési kísérlet közben lelőttnek nyilvánították. Népe abban hitt, hogy fej nélkül kell bolyongania a másvilágon.) Ha tárgyilagosnak tűnnék, ne higgy a látszatnak... Nekem is elég nehéz lenne érzelmi bevonódás nélkül foglalkozni ezekkel a történetekkel.
Ezeket a cikkeket negedi linkelte be mostanában. Elég bizarr történet.
Igen, tényleg jó kedvem van. Legyen másnak is!
És tartsuk inuit stílusban a ruhatárunkat is! :)
Ha már N. M. Mithlo gondolataira hivatkoztam, szeretnék egy kicsit elidőzni nála. Ez a négy kép nem nagyon illik egymás mellé, mégis van valami közös bennük: általunk is jól ismert sztereotípiákat hívnak elő. Az "indián" látható rajtuk. A "romantikus hős", a "züllött banda", a "misztikus bölcs" és a "törzsfőnök lánya a jelmezbálon":). Sokat kérdezősködtem már ezen a topikon is arról, hogy ki miért szereti - esetleg bírálja - ezeket a szomorú sorsú embereket, bár én magam aligha tudnék szabatosan válaszolni a saját kérdésemre. Annyi biztos, hogy ezeknek az egysíkú ábrázolásoknak az ütközése okozta egykor gyermeki lelkemben azt a feszültséget, ami miatt később éppen a leghírhedtebb bandák, a kvahadi komancsok és a csokonen apacsok nyomain próbáltam eljutni valami nehezen körülírható dolog megértésére.
A közelmúltban érdekes hozzászólást olvastam egy fórumon, amiben egy indián asszony sérelmezi, hogy csak népviseletbe öltözött indián barbikat gyártanak. Hiszen ő sem népviseletben jár dolgozni. A farmeros, kosztümös natív barbik és öltönyös natív benek gondolatára talán megborzong bennünk valami... 