Szabó Szilvia
Lassítsd le az időt!
Lassítsd le az időt!
Hagyd a kopókat az erdőben lihegni
s ülj le a domboldalon.
Arcod fordítsd a fénybe,hunyd le szemed,
hogy meghalld a csendben zümmögő méheket.
Tisztán hazugság nélkül légy magad,
tárd ki nyugodtan lelkedet
s többet láthatsz majd,mint
amit nyitott szemmel lehet.
Hagyd csak,hadd fussanak
a percek most nélküled!
Nyújtózz el a fűben,s ne riaszd el a legelésző őzeket...
Légy újra a régi csodálkozó gyermek
akit az évek vonzanak,s nem fenygetnek
korodon úgyis csak nevetnek
a nálad idősebbek...
Gyűjts magadnak erőt
s ne hagyd,hogy a világ
ostorral csapkodó bolondja ijesszen.
Minden előtted áll még.
nem semmittevésre buzdítlak,
de okos harcra,hogy ne tévesszen meg
a mindennapi robogó hajsza.
Ami igaz és nemes,sohasem siet,
a nagy dolgok nem riogatnak.
Hallgasd meg néha a szívedet
aztán állj fel,vár az élet,eredj!
