Mondjuk még nálam nem diagnosztizálták a cuccot, de kb egy éve magas a pulzosom 120 bpm ülve. Akkor vettem észre a dolgot, amikor otthon feküdtem az ágyamon, és kilégzésnél fájt a szívem. Irány a körsámán, ő tovább a kórház ügyelet. Ott aztán mindnt kivizsgáltak ami létezik, még CT is volt. Semmi. Folyamatos vizsgálatok 24 órás EKG megfigyelés meg ilyenek. Én meg hetente kétszer szívinfarktust kaptam idegi alapon, márami a tüneteket illeti. Dokim nyugtatót nem írt fel, mert hülyeségnek tartotta, de elég izmos szívgyógyszert szedtem. Lassan felszámoltam a problémáimat, kénytelen voltam szembenézni a saját szarjaimmal. Elkezdtem rendszeresen futni, amit eleinte hülyeségnek tartottam, de kénytelen voltam rájönni, hogy egy nagyon jó dolog. A munkahelyem is eléggé stresszes, de mondjuk kié nem. (Kamikáze generáció) Aki esetleg ebben a betegségben szenved ne engedje el magát. Menj ki az utcára ne a pulzosodat számold, és a tüneteket várd, hogy mi lesz. Ameddig nem jut eszedbe, hogy neked ilyened van nem is fáj. Egy fél év alatt lecsökkentették a gyógyszeradagomat, és a nyáron már semmit nem szeretnék szedni. A nyugtatós kezelést nem szeretném kipróbálni, az a legegyszerűbb megoldás, de ahogy olvastam sokan rászoktak. Nem mindent lehet gyógyszerekkel meggyógyítani. A gyógyszer helyet inkább mozdulj meg, menj intézz el valamit, amit már régóta hallogatsz stb.
Ehhez tudom erő kell, de ha sikerül egyszer rávenned magad, akkor már jó. Ez egy öngerjesztő folyamat, ha sokat gondolkozol rajta annál rosszabb lesz, és folyamatosan felőrlöd magad.
Én sem tudok többet írni, mint morgolódó, és még azt is fölösleges, hiszen írod is, hogy készülsz szakemberhez fordulni. Azok alapjan, amit írtál, szerintem egyáltalán nem kizárt a pánikbetegseg, és valóban elképzelhető, hogy a karambolnak is van benne szerepe, csak eddig nem volt időd ezzel foglalkozni: jött a terhesség a maga szorongásaival, aztán megszületett a fiad... Ha jól tudom (más topikokról), nemrég költöztetek; talán mostanra rendeződött el annyira az életed, hogy ilyen (igazán fölösleges :)) dolgokra is tudj energiát fordítani.
Remélem, hamar rendbejössz, jelentkezz, ha bármi kiderül! Vagy csak úgy is.
Minél előbb menj el szakorvoshoz, azaz pszichiáterhez, és mondj el neki mindent! Remélhetőleg, tényleg csak pánikod van, és nincs mögötte komolyabb szervi baj. Nagyon fontos, hogy a végén ne felejtsd el megkérdezni, hogy mi a diganózis. Ha azt mondja, hogy pánik, és/vagy ilyen vagy olyan fóbia, és erre csak gyógyszert ír, akkor érdeklődj egy esetleges kognitív és magatartásterápia iránt!
Én új vagyok itt és nem vagyok biztos benne, hogy pánikkal küszködöm, de én nem találok rá jobb kifejezést.
Világéletemben nagyon érzékeny, főleg stresszérzékeny ember voltam, 24 éves koromban kezeltek szorongással, mert pszichoszomatikus tüneteim voltak a leterheltségtől és állandó rémálmok gyötörtek.
Mindezekkel együtt kalandvágyó, bulizós, társaságkedvelő ember voltam - ma sem értem, hogy hogy juthattam el odáig, hogy ma már szinte ki se merek menni az utcára, állandó halálfélelmem (minden nap azzal kelek fel és fekszem le: ma meghalok?) van és ez minden gondolatomat megmérgezi.
Van egy majdnem féléves kisfiam, őt naponta kell (kéne) sétálni vinnem - kész tortúra még ez az egyszerű kiruccanás is. A kisfiamat imádom, ő életem legszebb ajándéka, és rettegek attól, hogy nem kísérhetem figyelemmel a felcseperedését - ez minden halálfélelmem mögött ott bújkál... na meg a haláltól is iszonyatosan félek, csak azért, mert véget ér az életem.
A kisbabám fogantatása előtt (ami hormonkezelés eredménye volt, mert másképp nem lehetett volna gyerekem) két héttel volt egy autóbalesetünk Erdélyben. Nem is tudom, hogy súlyos volt -e, mert nekem semmi komoly sérülésem nem volt, a kocsi viszont totálkárosra törött. Országúton jöttek belénk, szemből, vétlenek voltunk.
Nem tudom, van -e ennek köze a kialakult állapotomhoz, de egyre rosszabb lesz. A halálfélelem rohamszerűen jön, egyre sűrűbben.
Minden tanácsot, tapasztalatot szívesen fogadok, akár privátban is.
Szakemberhez most készülök fordfulni, bár ez egy szuperélénk kisfiú mellett elég macerás...
utolag is kellemes unnepeket kivanok mindannyiotoknak!de mi tortenik itt?mindenki jool van es kihal a topic?en a magam reszerol nempanaszkodom,jol erzem magam.neha jon a hulyeseg de ahogy jon ugy elis megy,szerencsere van ami illetve akik lekotnek.de azert vannak rosszabb napok is amikor jona para,de megszokom.szerencsere gyogyszert sose szedtem es mostse irtak fel.csinaltattak gyorsban egy ekg t teljesen negativ.aztmondtak a stressztol szenvedhetek.hat beletorodtem.mindenkiek pusszancs!!!!!!!!!!
Én már évek óta szedek gyógyszert és most tartok ott hogy már csak
napi felet szedek. Ez a betegség belőlem is kiölte az életvidámságot, ha
nem muszály nem megyek szinte sehová.
Nekem inkábba az utcán való közlekedés a gond, a sorban állás, a vásárlás, főleg a nagyobb
bevásárló központokban ahol nagy a tömeg.
Én relaxálás segítségével probálom leküzdeni a szorongásomat.
Vannak napok amikor szörnyen érzem magam, de olyankor arra gondolok hogy
a következő nap jobb lesz.
nekem csak enyhébb "pánikroham szerű" rosszullétek voltak, grandaxin-t szedtem rá, és ahgoy rendbejött az életem (rátaláltam kedvesemre) azóta semmi bajom nincs...
Fontos lenne tudni, hogy konkrétan mihez kötöd (pontosabban nem tudatosan, a tudatalattid köti) a rosszulléteket, milyen gondolatok, események, látvány váltja ki belőled. Szerintem, ha erős vagy, magadban is le tudod ezt rendezni, de javaslom pszichológus segítségét kérd. Én nem vagyok ugyan híve a gyógyszeres kezeléseknek, ezért sok beszélgetés, és figyelemelterelés részlegetesen segíthet, de magadban mindenképpen tisztáznod kéne az okokat...
Én most ugyanígy vagyok mint te csak még szedem a frontint de most már én is abba szeretném hagyni mert nem akarom igy leélni az egész életemet még csak 22 éves vagyok.Már nem ijjedek meg annyira ha fáj a szívem igaz van egy kis szívzörejem.De még sokat szorongok ha dolgozom az jó régen szerettem itthon lenni egyedül most már félek ha fáj a kezem vagy alábam akkor megijedek hogy vmi bajom van és azzal nyuktato magam hogy a leleteim jók ugyan mi bajom lehetne.Szoliba még nem merek elmenni nem is értem mi van velem olyan életvidám lány voltam most meg mint egy 60 éves ugy viselkedem nem járok el sehova most jól érzem magam de nem tudom meddig fog tartani.Sajnos a párom nagyon nehezen viseli ezt a dolgot,most már hisztinek tekinti a rosszulléteket de valahol megért ő kereste neken ezt a honlapot.Ha tudsz tanácsot adni irj.
22 éves vagyok 2 hónapja jelentkeztek A TÜNETEIM MUNKAHELYET VÁLTOTTAM és nem nagyon tetszett az alején.Tudni kell nyáron megműtötték az apámat és az is kiborított.Egyik napról a másikra rosszul lettem remegés szívfájdalom halálfélem stb.Kivizsgálásra járok a leleteim jók egy kis szívzörejem van de még hárta van a szívultrahang.Elkezdtem szedni a frontint jó lettem elfogyott és 3 nap mulva megint előjöttek a tünetek.Most szedem és jól vagyok nagyából szeretnék meggyógyulni csak nem tudom hogy hogy csináljam,irjatok
Én elhiszem hogy nem könnyű neked én is visszapörgetném az időt ha lehetne én fejem felett is összecsapnak a hullámok pedig még csak 22 éves vagyok tudom mit érzel
pedig a felszallas a legjobb meg a leszallas.mondjuk en a ketto kozotti idotartalomban félek.hat igen azzal amit irsz enis eléggé igy vagyok.pedig nyaron semmi bajom se volt.nemertem mitol jott megint elo ugy komolyabban.
hát ebben teljesen igazad van.es ezt enis tudom.csak nekem a problemam is a palyan kezdodott,és ez az ami miatt rettentően fél az ember.na jo persze nalam a mozgas is mast jelent,mivel én heti 8-10edzesre jártam ugy masfél éve es azert az teljesen mas mint egy husz perces kis kocogas.akkor olyan jo volt.tok jol ment minden.hat erre ez van de azert remélem valamikormar képes leszek visszatérni,mondjuk mar nem fogom tudni elérni azt amit eléhettem volna.
Szia verz! Köszi, hogy érdeklődtél, jól esett. Jól vagyok, nem szedek gyógyszert, az a múltkori rosszullét nagyon megrémített. Most "önterápián" vagyok, olvasom a szorongásos könyvet (szorongás, fóbiák, pánik), és igyekszem nyugtatni magam, amikor szívdobogásom vagy fulladás érzet jön rám, hogy semmi szervi baj, csak pszichés. Hát, ennyi...szerdán repülőre kell ülnöm, plusz külföldön metrózni (ami még inkább "halál" nekem, mint itt, Budapesten), úgyhogy drukkoljatok!! Majd egy Xanax azért biztos lecsúszik..
Ezt akár nekem is írhattad volna :) Teljesen igazad van, elvben én is így gondolom, másnak biztos nagyon meggyőzően tudnám magyarázni, csak sajnos irtó nehezen mozdulok. És ez persze ördögi kör, mert mindig úgy érzem, hogy most már annyira gyenge vagyok, hogy a legkisebb erőltetés is megárt, miért nem kaptam észbe korábban, akkor még igen, de hát így.... És ez így megy hosszú évek óta.
Hogy bírom? Fizikailag: még élek. Lelkileg: hol jobban, hol rosszabbul, mint minden ilyesmit. Néha nem foglalkozom vele, van, hogy sokáig nem is észlelek ugrálást, máskor meg elkezdek félni, hogy egyszer csak meghalok. Sajnos sosem voltam sportos alkat, de ez (előtte meg más) teljesen elvette a kedvemet a mozgástól, mert félek, hogy a megerőltetéstől lesz valami. Pedig éppen hogy edzettebbnek kéne lennem.
(Most épp be vagyok tojva, mert holnap repülök, és a felszállástól nagyon félek... nem a repüléstől általában, meg szerencsére nem nagyon hosszú út, de a felszállás... brr.)
Pedig a mozgás jót tesz. Levezeti a felesleges energiákat, és kellőképpen kifárasztja a testet ahhoz, hogy ne gondolj önmagadra. Azt tapasztalom, minél kevesebb idő jut az önsajnálatra, annál jobb. Persze tudom, mondani mindig könnyebb, mint elkezdeni. Nem tudom, mit az az extrasystole, és nem is akarok rákeresni a leírásaidra, mert magam is épp elég fogékony vagyok az ilyesmire, szóval jobb, ha nem olvasom, elég a magam szívugrálása :-) De megerősíthetem, hogy a mozgás segíthet abban is, hogy rájöjj, nem is bírsz olyan keveset, ez pedig továbbvezet afelé, hogy rendszeressé tedd. (Persze mindig azt kell szem előtt tartani, hogy mennyit bírsz valójában, vagyis magadhoz mérten kell eleget mozognod.)
koszonom szépen...mar megijedtem....:)aaa mas ilyenem nincsen csak ez az egy.:)
nekem ezis épp elég.....nemtom h gyakorlo hipochonder vagyok e ,kisebb koromban is ha hallottam valamirol megijedtem sokszor.ilyen nyomi vagyok:)
és hidd el az extrasystolekkal nemakartam radhozni a fraszt.ezt hivjak szivugralasnak:)és tenyleg nem komoly dolog.hogy birod ha mar olyan reg ota vannak ezek?erre kivancsi vagyok!!!!!hogy egyáltalán hogy eled meg.en szarul élek meg minden ilyet.de pontosan tudom mikor kezdodott es hova fajult.es ezert elegem is van magambol...
Ha már az élet élvezetéről van szó, én legszívesebben kétéves koromig pörgetném vissza az időt.... Sokat gondolok erre, már régóta, szerintem már általános iskolás koromban is foglalkoztatott ez a dolog. Pedig nem kéne, hiszen ez lehetetlen. Nem a múlton kéne rágódni, azt már nem lehet megváltoztatni, hanem a jelennel és a jövővel foglalkozni. Csak az sokkal nehezebb...
tegnap is írtam már, csak nem lehetett elküldeni... Sajnálom, hogy így értetted, amit írtam! Eszembe sem jutott, hogy ne írj ide vagy akárhova akármiről!!! Ha te is gyakorló hipochonder vagy, tapasztalhatod, hogy az ember akármitől elkezdhet aggódni, amit véletlenül hall vagy olvas. Nekem évek óta vannak ilyen szívugrálásaim, vizsgáltak is, azt mondták, semmi, pszichés alapú, ne aggódjak. De azért persze aggódom, és ezt az extrasystolét eddig nem ismertem, persze, hogy felfigyeltem rá. De nem miattad van ez, arról pedig szó sincs, hogy zavartál volna! Azért olvasom a topikot, mert én is érintett vagyok, érdekel, hogy másokkal mi van, hogyan élik meg és hogy kezelik az ilyen bajaikat. Nagyon jó, hogy van ilyen, ahol bármit meg lehet beszélni, sorstársakra találni, tanácsot és biztatást kapni. Úgyhogy írjál csak bátran akármiről!
Ne butáskodj!
Azért van ez a topik (lásd cím), h mindenki jól kipanaszkodhassa magát, és ettől - remélhetőleg - jobban lesz, aki kiönti a lelkét (a többiek meg azért, mert rájönnek, nem is olyan rossz a soruk :).
ne haragudj,én megprobalok errol nem irni vagy akkor nemirok egyaltalan.csak tudod amikor az ember felsooktatasi intezmenyben tanul es 19eves altalaban az életet élveznie kéne nem pedig félnie.es enmeg megijedek.es ezt nemtom megbeszelni akkor ez eleg sz.r.magamat is kiboritom hidd el.ezert vannak a tuneteim is.legszivesebben visszaporgetnem az idot ugy egy evvel ezelottre,de akar fel evvel is.sajnalom en nemakartalak zavarni tenyleg
Megróbálok türelmes lenni de sokszor belefáradok.
Nehéz azokban a helyzetekben úrrá lenni magamon.
És mivel gyakoriak az ilyen helyzetek befolyásolja a lelkivilágomat,
nem tudok nem rá gondolni.
Te hogyan tudnál segíteni a jelre működő relaxáció kialakításában.
Hát, én is mikor hogy, de többnyire nem túl jól. Mostanában egy kicsit kiment a lábam alól a talaj. És olvasom home extrasystoléit különféle topikokban, az sem tesz jót... A gyógyszert én tavasszal feleztem, már érzem is rendesen, hogy kevesebb, mint kellene, de igyekszem kitartani. Kisebb és nagyobb kiborulásokkal megy egyelőre.