Több, mint egy évtizede járunk vissza a Belső Őrségbe és azóta bűvöl el bennünket ez a varázslatos táj. Mindig találunk valamilyen új csodát a természeti és az épített környezetben, vagy az őrségi emberek tiszta világnézetében. Aki néhány felhőtlenül békés napra és csendre vágyik, annak bátran ajánljuk a Belső őrségi falvakat, köztük is különösen a szívünkhöz nőtt, középkori templomáról híres, erdőkkel koszorúzott dombok ölelésében fekvő Velemért. Azt tervezzük, hogy naponta újabb képeket mutatunk be a Belső Őrségről. Ezek egy részét (tájismertetővel és túraajánlatokkal együtt) a www.tar.hu/cserepmadar honlapon és a hozzá csatolt lapokon egyszerre is meg lehet tekinteni. Kérjük mindazokat, akik jártak a Belső Őrségben (Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa), hogy írják le a tapasztalataikat és tegyék fel ide az ott készített fényképeiket is! Az Őrség minden látogatóját, lakóját és tisztelőjét köszöntjük ezekkel a képekkel.
Egyre gyakrabban jelenik meg esténként és reggelenként a tájra oly jellemző (de e képen még nem látható), laposan úszó ködfátyol.
Lassan elmaradnak a túristák, bezárnak a kisebb szálláshelyek, gyérül a helyi kocsma forgalma (csak néhány rendíthetetelen polgár tart ki mindhalálig a söröskorsó mellett).
Ha valaki meg tudja mondani, hogy mi a neve ennek az árokban nőtt veleméri virágnak, akkor azért hálás leszek. Lehet, hogy valami kertből elszabadult dísznövény lenne?
Amikor keresztülhajtottam Őriszentpéteren, készítettem néhány fényképet a tökből (is) készített szobrokról. Egyéb rendkívüli eseménnyel nem találkoztam. Bajánsenyén volt egy lovas-szekeres felvonulás, de az talán nem a tökfesztiválhoz kapcsolódó esemény volt.
Én nem fogok elmenni a tökfesztiválra, mert szombaton felmegyek Pestre, előtte meg dolgoznom kell. Jön egy asztalos és segíteni kell, nehogy másik lépcsőt csináljon a megrendelt helyett. Ezért aztán ebben a rovatban nem lesznek fényképek a tökfesztiválról. Hacsak az őriszentpéteri teleház honlapjára nem kerül fel néhány, vagy valamelyik ismeretlen és kedves olvtársunk fel nem rak.
Erre mondaná azt a pesti, hogy "vigyázni is kell, mit teszel, v. mondasz", vagyis bizonyos fokú szabadság-korlát ez. Persze kutya bánja, még így is több valódi érték van falun, mint Bp-en.
Hja, anyósom se hiszi el, hogy mi egy jurtát kinn akarunk ott hagyni a szabadban... mert biztosan másnapra elviszik... Hiába mondtam neki, hogy még az autót se nagyon kell arrafelé bezárni, nemhogy riasztani. De mindegy, pesti embernek ez csak mese. Sajnos.
Ez olyan meseszerüen hangzik... Kezdhetnénk úgy is, egyszer volt, hol nem volt... S régebben tényleg ez általános dolog volt más tájakon is. De mintha valami más bolygóról érkezők szállták volna meg az országot, akiknek a kerítésépítés születési adottság, s egy másik részüknek pedig, a más tulajdonának gátlástalan használata szintén. Tiszta kommonizmus... ja, vagy ezt akarták apáink, nagyapáink "elvtársai"? Sajnos sikerült. S amikor az emberfia az általad leírt körülmények közé kerül, csak néz mint a moziban. De azért anno jó volt ott nézelődni egy kerékpáros túra alkalmával...
Veleméren, tudtommal, nincs zsákutca. Lehetséges persze, hogy az erdőbe vezető utcát mondta az informátorod zsákutcának. Nem tudok ilyen eladó házról, de ettől még lehet.
Az, hogy egy házhoz két telek is tartozik s ezek az utca két oldalán egymással szemben helyezkednek el, tipikus veleméri jelenség. Valamikor ez lehetetett az általános. A dombokon települő családok ugyanis rokonok voltak s természetesen átjártak egymás telkén keresztül. Amikor az így kialakult ösvényekből utcákat (közterületeket) szerveztek, az eredetileg egységes telket ezzel kettévágták.
Az én telkemen is keresztüljár az egyik szomszéd a földjét művelni és igen büszke vagyok rá, hogy ez a régi hagyomány még él egy kissé. Ehhez persze az kell, hogy a házak és a telkek ne legyenek körülkerítve.
Szóval ez egy boldog és szabad világ, ahol az emberek nem félnek egymástól.
S persze a lopás is ismeretlen fogalom. Tudják ugyan, hogy lopás van a világon, de ez a távoli tájakra jellemző egzotikus valami, mint a tornádó, meg a szökőár is.
Disznóöléskor a sonkákat a pajtában szokták felfüggeszteni egy darabig, a pajtákat pedig semmivel nem zárják be, csupán behajtják az ajtaját, hogy a kutya ne tévedjen a sonkák közzé.
Csak a konyhakertet kerítik körül, mert a tyúkok kirugnák a salátát s tán megennék a paradicsomot is.
Úgy hallottam, Veleméren van egy eladó ház, egy kis zsákutcában (gondolom, a fő útról fölfelé ágazik), ahol a ház az út egyik oldalán, a hozzá tartozó telek pedig a másik oldalon található. Nem tud véletlen ilyesmiről?
Ma este negyed nyolctól a veleméri Cipó borozóban fogok elpusztítani egy adag marhalábszárból készült vacsorát. Tulajdonos és kitűnő főszakács Kenyér István. Az étteremről készült fényképet meg lehet tekinteni a www.kuriasor.extra.hu oldalon.
Tisztelettel várlak itt, vagy később bármikor a Cserépmadár szálláson. A villanypostacímem: vargageza2@gmail.com. Természetesen fel foglak hívni telefonon is.
Kedves Tiszteletes Úr! Próbáltam Önnek e-mailt küldeni, de valamiért nem ment át, így most itt próbálkozom újra, a fórumon. Alább írta, hogy tud eladó házakról, telkekről. Én ezügyben szeretném a segítségét kérni, mivel Budapest mellől megyünk le (már többedszer) 3 pici gyerekkel, és jó lenne, ha valaki mutatna (v. mondana) valami igazán szépet. A helyi ingatlanossal már sokmindent láttunk, de az a gondom, hogy ő nagyon sokat akar az egyes üzeleteken keresni... Igazából valami szép felújítandó, v. beköltözhető ház érdekelne melléképületekkel, nagy területtel, vagy "csak" nagy telek, jó áron. A teleházas hölgy nemesnépi házát már láttuk. Igazából nekem Velemér a szívem csücske, és Kercaszomor. De Magyarföldet is szeretem, csak ott már teljesen ismerem a kínálatot. Örülnék, ha találkozhatnánk valamikor. Legközelebb holnap megyünk le a családommal, Őriszentpéteren fogunk megszállni (a Harangláb portát háromszor próbáltam lefoglalni, mindig teltházas volt sajnos - vagy szerencsére :) és csütörtökig, esetleg péntekig maradunk. Igazán hálás volnék, ha szánna ránk egy kis időt, mert látom, hogy Ön igazán bennfentes. Ha holnapig nem válaszolna, ideírom a telefonszámom: 70/33 55 216. Jó lett volna "privát" úton megtalálni Önt, de ha csak így megy, hát nincs mit tenni... Köszönettel: B. Nikoletta
Ha ez előfordult, akkor azért a szíves elnézésedet kérjük. Nem volt szándékos. Amikor néha van egy kis időnk a netezésre, akkor gyakran már nem tudjuk, mit tettünk fel korábban s mit nem. Amikor végignézed egyszerre, akkor jobban szembetűnik.
Számolj majd be arról, mit láttál Lentiben!
Mellesleg a www.tar.hu/cserepmadar honlapon van egy "túraajánlatok" nevű menűpont s azon belül egy "Velemér-Lenti túra". Ha még nem láttad, érdemes megnézned!
Jó utat!
Lentieben van egy kitűnő rétesbolt, amit nem szabad kihagyni! Ebédelni pedig mindig a Don Quihote étteremben szoktam, mert azt vélem a legjobbnak.
Most olvastam végig a topikot. (Lentibe készülünk.)
A képek gyönyörűek, a szöveg jó ismeretterjesztő, valóban csalogató erre a gyönyörű vidékre.
De !!! Mi a fenének kell feltenni ugyanazt a képet ötször-hatszor (több ilyet is láttam) ??? A kisiskolásnak persze kell az ismétlés, de engem pl. felbosszantott.
Valóban jók a képek s persze a templom is szép. Köszönöm! Nyilván valami jobb géppel sikerült ilyen jól. Régebben, amikor még nem volt belső világítás a templomban, az ablakokon beszűrődő fényben is lehetett jó képeket csinálni az egyik fotós ismerősöm szerint, de én nem tudtam utánozni a saját gépemen.
Na, akkor egy igazi tök, az őstermelőtől. (nem én vagyok az) :)))
