Jézus nem sokat foglalkozott a faragványokkal, a szeretetparancs volt nála a lényeg.
János Apostol levele meg egy tanítvány levele, persze igaza van, de nehogy már egy szentkép vagy egy szobor rontson az istenszereteten.
A parancsok pedig hol könnyűek, hol nehezek. Gondolom csak azért írta János, hogy könnyűek, hogy motiváljon, ahogy Jézus is tette. "Mert az én igám kedves és az én terhem könnyű." (Mt 11,29-30).
Képet nem faragni manapság igen könnyű parancs. Ellenben ellenséget szeretni már sokkal nehezebb.
Nem szereted jobban Istent, mint az Ő Igéjét, Szavát, mint ahogy engedelmeskedsz Neki.
Ján 14:23 Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szeretni fogja azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
Ján 15:9 Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ján 15:10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
1Ján 5:3 Mert az az Isten iránti szeretet, hogy a parancsolatait megtartjuk; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.
2Móz 20:2 Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 2Móz 20:3 Ne legyen más istened rajtam kívül! 2Móz 20:4 Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fenn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van! 2Móz 20:5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakon, harmad- és negyedízig azokon, akik gyűlölnek engem.
Már elnézést, hogy közbeszóltam, de "elemezgettem" az "indulót" :-) Egyébként láthatjuk a Bibliában, hogy bizony, akik nincsenek Krisztusban az Ő eljövetelekor, azok nem annyira örülnek, inkább elbújnak a sziklahasadékokba is, de mindhiába...
Zsolt 68:2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői. Zsolt 68:3 Amint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől; Zsolt 68:4 Az igazak pedig örvendeznek és vigadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel. Zsolt 68:5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok utat annak, aki jön a pusztákon át, akinek Jah a neve, és örüljetek előtte. Zsolt 68:6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában. Zsolt 68:7 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
Szememet a hegyekre emelem: honnan jön a segítségem? Segítségem az ÚRtól van, aki az eget és a földet teremtette. Nem engedi, hogy lábad meginogjon, nem szunnyad el őriződ. Íme, nem szunnyad és nem alszik Irzáel őrizője! Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te árnyékod jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az ÚR megőriz téged minden gonosztól, megőrzi lelkedet. Megőrzi az ÚR a te ki- és bemeneteledet mostantól fogva mindörökké!
Ennél értelmesebben le se lehetne írni. A kegyelem törvénye alatt álló ember és vele szemben a farizeus. Aki a dogmákban és a bűnben fetreng. Óriási igazság.
Trónom körül sok ezren állnak és mind engem imádnak, és meghajolnak fenségem előtt.
Megfürdenek dicsőségemben, megszentelődnek és izzó parazsammal megtisztítom őket.
Ez Szellemben lesz, mielőtt kimentek a harcba, megkenlek benneteket csillogó olajjal, hogy megkülönböztesselek és felkenjelek erővel és hatalommal.
Ez pecsét is lesz, minden szellemi lény előtt, hogy lássák, enyéim vagytok.
Kaptok erőt és hatalmat és bátorságot, megerősítem szíveteket és elméteket.
Fölkent angyali seregek lesznek mellettetek, akik kivont karddal küzdenek oldalatokon.
Mindkét területen, a láthatóban és a láthatatlanban is nagy harc lesz.
Óriási viharok lesznek, tornádók, viharos, orkánerejű szelek, amik mindent felkavarnak és mindent letarolnak.
Megmozdul a föld alapja is és remegni fog az egész.
A tenger is feltámad, meglódulnak hullámai, melyek akkorák lesznek, mint a legmagasabb hegyek!
Rettenetes lesz ez, félelmetes, sikolyok szállnak az égbe és elhaló sóhajok a mélybe.
Nyög, remeg a mindenség, mert ilyet még nem látott.
De ti csak mentek előre, rendíthetetlenül, az én seregem, az én győztes seregem!
Szükséges, hogy csak rám szegezzétek tekinteteteket és dicséretet zengjetek!
Győzelmi énekem zeng a föld határáig, összeérnek a seregek, eggyé olvadnak és hatalmas hömpölyegként, folyamként zúdul szét az egész földön!
Minden irányból jönnek a győztesek és mikor egybeérnek, meglátszik egy óriási tábor, mindenféle színekben, különbözőek, mégis egyek.
Egy értelem, akarat, és meggyőződés lesz szívükben, melytől semmi sem tántorítja el őket.
És akkor, középen feltűnik Ő, aki az egésznek Vezére, akiért dobog mindenki szíve, akinek zengik teli torokból, hogy beleremeg a föld!
És kivonja kardját, mely lángol és csillog és rettenetes és felemeli az ég felé és harci kiáltás hagyja el ajkát és felfelé mutat és megnyílik az ég és feltűnik a menny fénye, ragyogása, és bevilágít mindent!
Üdvrivalgás lesz és a szentek felemeltetnek a fénybe, és hirtelen levetik páncéljukat, sisakjukat és minden fegyverüket és felöltöznek hófehér ruhákba, ragyogóba, szentbe, és úgy állnak a Trón köré, köröskörül, és körbe és körbe!
Mindegyik egy irányba néz és egyszerre borul le és egyszerre mondja: Kadós Habaruch Adonáj!
Akkor szólok és csend lesz és együtt eszek ezzel a szent néppel, akik nevemről neveztetnek.
Megtöröm kenyeremet és kiöntöm boromat és adom azt nekik és ujjongó örömben törnek ki!
Diadalittas, megdicsőült, beteljesült, teljes örömmel örülnek, mert eljött a nap, amire vártak!
Mert újra iszom a szőlőtő levéből, amint megígértem!
Ekkor mindnyájan ragyognak majd, sugározzák dicsőségemet, fényességbe öltöznek és diadaltáncot járnak asztalom körül!
És megszólalnak a kürtök és harsonák és zeng az egész menny!
Az angyalok is táncot járnak és minden lakó, mert meglett!
És a Bárány előjön, kezében tekercsekkel és hirtelen csend lesz.
Porba hajtatik a közember, porba hajtatik a főember és mindazok, akik kevélyen szólnak.
Porba hajtatik népem eleje, akik nem tetteimet tették, nem szavamat lesték, és nem akaratomat keresték.
Saját okoskodásaikban vesznek el, tőrükbe esnek bele, csapdáik áldozatai lesznek.
Azt gondolták már minden megy, mindent tudnak, nem kell nekik vezetésem, nem vártak Rám, nem keresték arcomat, hanem mennek a maguk útján, pénzért, rangért, dicsőségért.
Jaj a hírneveseknek, jaj a népszerűeknek!
Üres beszédek rabjai, hamis látások szolgái.
Rólam beszélnek, Nevemben szólnak, de nem Én küldtem őket.
Nem mondtam: „Menj és szólj!”, nem mondtam: „Kiálts!”.
Nem küldtem őket, nem szolgáim!
Nem kentem fel őket és nem mondtam: „Menj és arass!”!
Rablók, farkasok, tékozolnak a nyájban és az erős szívűeket is megeszik!
