Londonban tényleg 800 font körül van (én inkább 1000-re tenném) az a minimum, ami épp csak a megélhetést fedezi. Albérlet (értsd: egy szoba), munkába járás költsége, kaja (szerény), telefon-feltöltés, internet.
Én még csak pár hónapja élek Londonban, azelőtt vidéken dolgoztam, és ilyen, hogy "munkába járás költsége", nekem sose volt. Gyalogoltam mindenfelé. Ez Londonban viszont húzós tétel. Bár sokszor itt is gyalog megyek :))), ha "csak" két óra gyaloglás valami, akkor gyalog szoktam menni :)
Vidéken kicsit olcsóbb az élet, viszont munka sincs :( (kivéve: szerencse, tű a szénakazalban stb.)
Amire a hangsúlyt akartam helyezni az az, hogy azért jobb itt élni jelenleg, mint mondjuk Magyarországon, mert az embernek nyugodtabb élete lehet. Nincsenek idióta ügyek, hogy a polgármesteri hivatalban, okmányirodában stb. kelljen órákat sorbaállni, nincsenek apeh, tb szívatások, a boltban többnyire segítőkészek az eladók, az emberek nem bliccelnek, csalnak, lopnak, hazudnak annyit. Van itt is rossz ember, nem is kevés, összességében mégis "élhetőbb" a város, mint Magyarország. Igazából ezért érheti meg idejönni, mert -ha már kialakítottad az életed- elfelejtheted a gyomorgörcsöt, az idegbeteg ügyintézőket stb. és csak a számodra igazán fontos dolgokra figyelhetsz.
Ha valami gond lenne, mindenki megpróbálja a lehető leghamarabb, legkorrektebb módon elintézni azt, hogy mindenki mehessen a saját dolgára. Én ezért szeretem Londont, ezért mondjuk tényleg megéri megpróbálni.
Nem akarlak lehordani vagy ilyesmi, de elég nehéz olyan kérdésekre válaszolni, hogy van-e munka vagy sincs, meg ilyenek. Nyilván van munka, mert valamilyen mindig akad, wog33 például takarít, ha jól tudom. Amit szerettünk volna mondani az az, hogy míg 5 éve válogatni lehetett pl. a takarító munkákból és tulajdonképpen elég normálisan fizettek (ill. több dolgot vásárolhattál a megkeresett pénzből), addig mára már a takarítói állásokat is úgy kell hajkurászni, mert lényegesebben kevesebb lehetőség van. Arról nem is beszélve, hogy felmentek az adók, az élelmiszerek lassan a duplájára (azt hiszem nem hazudok ezzel, talán még szerény is voltam), a fizetések meg nem nőttek, azaz kevesebbet keresel a végén (avagy a reálfizu alacsonyabb). Namost, ha találsz egy minimálbéres takarítói melót, ami fizet mondjuk 800 fontot havonta, abból kifizeted a szobát ahol laksz (értsd: szar helyen fogsz lakni, mások lábszagát elviselve), kifizeted a bérletet (mert a másfél-két óra utazás itt nem szokatlan), a kaját - a végén nem is marad semmid. Ezért kijönni -ti. hogy szenvedj egyik hónapról a másikra- szerintem felesleges, otthon is ugyanez megy, ráadásul ott a család és barátok hamarabb segíthetnek, mint itt a "senki földjén".
Persze, hamarabb találsz valamit, ha hiányszakmában helyezkednél el, mondjuk orvosnak vagy nővérnek mennél, de az NHS-t is most nyírbálják agyon, ki tudja mennyi vér fog ott is folyni.
A "helyben is kerestél munkát" nehezen értelmezhető, mert bármilyen nagy is London, ha a munka a másik felében van, akkor oda kell járni. Sok ismerősöm van, aki Peterboroughból jár dolgozni pár napokat, majd vissza. Vagy van, aki naponta 6 órát utazik, mert így alakult neki. Lehet váltogatni a lakhelyet, főleg az elején, de családdal vagy mortgage-dzsel ez már nehezebb megint.
Szumma szummárum, ez még mindig jobb hely, mint Magyarországon, ha a "jólétet" vesszük alapul. A legkisebb fizetésekkel is lehet annyit keresni, hogy normálisan éljen az ember és ne kelljen nélkülöznie, ne kelljen állandóan aggódnia, a bürokrácia pedig nagyságrendekkel elviselhetőbb, mint otthon. Ha meg tudod vetni a lábad, pár hónap alatt felépíthető az egzisztenciád, az átlaghoz pedig legalább 30kpa fizetésednek kell lennie per kopf. Aki azt mondja, hogy ettől kevesebből király élete van (anyagiakat tekintve), az szimplán csúsztat, Londonban ez szűkösen elég. Ha a haverod azt mondja, hogy ő mondjuk 8 fontot keres és k.rvajó élete van, akkor el tudom képzelni, milyen helyen lakhat, milyen emberekkel, hova jár vásárolni kaját, milyen ruhákban mutatkozik, hányszor megy tengerpartra nyaralni, milyen kocsija van ésatöbbi. Nincs kolbászkerítés, csak kemény melóval lehet ma ezt kiérdemelni. 10 éve mást mondtam volna.
Bemásolom ide, mert állítólag ez inkább londoni (vagy nagyvárosi? jelenség):
Az offiekról. Bármerre jár az ember, biztosan belefut egy off licence store-ba (másnéven convenience store). Megtalálhatóak állomások eldugott szegleteiben ugyanúgy, mint a forgalmasabb főutak mentén. Közös ismertetőjelük az üzlet felett kiakasztott "Off licence" felirat többnyire Arial betűtípussal; az üzlet előtt műgyeppel letakart műanyagládákra kihelyezett zöldség-gyümölcs kosarak; az üzlet valamelyik szélében található nagy, 1p-s mobiltarifákkal kecsegtető hirdetésekkel teletűzdelt (ill. az azok eltávolítása miatt visszamaradt, feketéllő ragacsos anyagban pompázó) fém konténer az újságok számára; a kirakatot teljes egészében eltakaró "Oyster topup here", "PayPoint" hirdetések, valamint a helyi lakosok által 1 font/hét bérleti díjért kitűzött apróhirdetések tömkelege.
Variánsok is léteznek, többnyire egy-egy, az adott térségre jellemző kisebbségre építő üzletek ("Polski sklep", "Halal meat"), vagy az akár már más kategóriába sorolható, keleti országokból importált filléres divatkellékeket forgalmazó boltok. Utóbbiaknál, a helyiség előtt százával kirakodott műanyag tálkákban várakozó banán és körte helyett Disney figurás gyermekhátizsákokat, 6-féle méretben kapható műanyag tárolódobozokat és sűrűn egymásra akasztott filléres farmereket vásárolhat a publikum. Részletesen a variánsokról még lesz szó a későbbiekben.
Belépve az offieba néhány érdekes dolgot azonnal megtapasztalhatunk. Sehol sem alkalmaznak automatikus ajtót, a belépést kizárólag kézi erővel meghajtott, hagyományos nyílászárón keresztül hajthatjuk végre. Ezek az ajtók egy maximumra állított hidraulikus visszacsapóval vannak felszerelve, aminek következtében 20-30 centinél szélesebbre csak az alkoholmámortól erősebb futballközönség tagjai képesek azokat kinyitni. Néhány fifikás üzlettulajdonos ezenkívül felszereli az ajtókat egy -szintén a legerősebb fokozatra állított- jelzőberendezéssel. Így két választási lehetősége marad a betérőnek: vagy kétkézzel nyitja az ajtót, hogy beférjen ÉS megsüketül a sziréna hangjától, vagy vállal löki be az ajtót két kezét a fülére tapasztva (kockáztatva ruháinak az épségét és tisztaságát).
Sikeres belépés esetén -ha már leszakadt a kezünk/vállunk és megsüketültünk- még egy veszélyre hívnám fel a figyelmet. Minden offieban méterenként minimum kettő darab 100 wattos neoncső gondoskodik az üzlethelyiség kellő megvilágításáról. A világítás a kivétel nélkül fehérre vakolt üzletben azonnali látáskárosodást okozhat, javasolt tehát a vállal az ajtót belök - kezek a fülön - szem erősen becsukva kombináció használata az üzlet megközelítésére. A hunyorgással csínján kell bánni, mivel a sötétedés után morcos arccal betérők nem túl bizalomgerjesztőek a tulajdonos számára.
Bent vagyunk hát, kisebb sérülésekkel, de egyben. Egyből feltűnő a bejárat mellett elhelyezkedő pult, mögötte a tulajdonossal (aki a sziréna hangjára vagy feláll azonnal a kistévéje mellől, vagy a hátsó helyiségből szalad előre. De róla is később.). A pult minimum másfél méter magas és egy méter mély, hogy a tulajdonosnak kellő védelmet biztosítson a morcos arcú betérőkkel szemben (kérem visszaolvasni a világításról szóló részt ezzel kapcsolatban!). A pult felőlünk közelebbi felén csokoládészeletek és cukorkák találhatóak, bár ezek inkább a tulajdonos további védelmét szolgálják (5 Snickers kb. 13 centi pluszt ad). A pulton található továbbá az Egyesült Királyságban elfogadott összes feltöltőkártya (mobil, gáz, áram stb.) feltöltésére szolgáló ketyere, a lottóautomata és természetesen a pénztárgép, melynek kassza része mindig nyitva van, és furcsamódon mindig üres. Néhány menőbb fővárosi helyen ezeken kívül megtalálható még a londoniak elengedhetetlen mágneses utazókártyájának - másnéven az Oysternek- a feltöltésére kihelyezett sárga érintőkorong is. Csak a pultnál juthat az ember szeszhez ill. dohánytermékekhez a tulajdonos segítségével. Ritka az üzlet más részében elhelyezett engedélyköteles termékek alkalmazása. Ismét hangsúlyoznám, a pult mindig a bejárat mellett van, általában a lottóállvány látómezejében.
A legtöbb offie következetesen van felosztva. A fal mellett mindkét oldalon állványok ill. hűtők foglalnak helyet, míg középen egy végeláthatatlan szekrény található. A megoldás lényege, hogy a betérő vásárló csak egy U-irányban (a megadottban) közlekedhessen (avagy járt utat járatlanért el ne hagyjon). Általában az U-alak csücskében található a raktár, rojtos függönnyel vagy számzáras ajtóval elzárva a firtató tekintetektől. Ha itt, a csücsökben felnézünk a plafon irányába, szinte biztosan felfigyelhetünk egy biztonsági tükörre vagy egy kamerára a sarokban.
Minden szekrény zsúfolásig van pakolva termékekkel. Keresve sem találni kihasználatlan helyet, ez a jelenség de facto nem létezik egyetlen offieban sem. A termékekre egyenként nem térek ki, mivel az offieban mindig mindent megkaphatunk. Ha valamit mégsem találnánk az állványokon vagy a hűtőben, csak meg kell kérdezni a tulajdonost, ő biztosan talál egyet.
Az offie üzemeltetésének kulcspontja a nagyfokú vizibilitás. Ezt szolgálja a megfelelő világítás, az U-alaprajz és a különféle biztonsági berendezések. Mégis, ha eldugott, nehezen belátható helyen található a keresett portéka, akkor ezek mit se számítanak. Ilyen esetben (különösen ha le is kell guggolnunk a termékért) azonnal megpillanthatjuk a tulajdonos segédjét, akinek éppen a sréhen mögöttünk található polcon akad ekkor dolga.
A segéd egyébként sokszor a tulaj rokona. Testvére, unokatestvére, fia (de sosem lánya!) vagy -ha a bevándorlási hivatal látogat el éppen az üzletbe- akkor senkije. Azért fontos megemlíteni a hivatalt, mivel az offiek tulajdonosai mindig valamilyen ázsiai országból származó emberek. Nem engedik magukhoz közel az idegent, de a megszokott arcokra kedvesen köszönnek és mosolyognak. Kedvezményt viszont nem adnak, üzleti főiskolát végzett emberek, értik a dolgukat. A láthatatlan segédet gyakran ők aktivizálják egy keservesen berregő csengő gombjának megnyomásával. A segéd ekkor mindig ott terem, ahova a tulajdonos éppen néz. Sokszor az üzlet előtti zöldség-gyümölcs pultnál téblábol, jól beöltözve az időjárásnak megfelelően. A segéd többnyire fiatal, érthetelen nyelven beszél a nagyvilágba (valószínűsíthetően a többi láthatatlan segédhez) és sosem tudja a választ kérdéseinkre. Ha már nincs szükség rá, a segéd ismét láthatatlanná válik.
Az offiek közönsége meglehetősen vegyes. Betér ide a bérletét feltöltő diák, a lottómegszállott nyugdíjas és a Carslbergért beugró, láthatósági mellényt viselő munkás éppúgy, mint a hoodiek, akik az üzlet előtt hagyják a bringájukat és vérebüket. A dialógusok eléggé korlátozottak egy offlicence boltban, elvégre nem diskurálni jár oda a mindennapi ember. Különösen akkor kínos a csönd, amikor már 4-5 vásárló várakozik a sorban. Háttérzene általában nincs, hacsak a nyíló ajtóra beriasztó szignót nem tekintjük annak. Ajtónyitáskor minden sorbanálló hátranéz.
Az offie variánsok közül a legelterjedtebb a műanyag termékeket árusító. Legfőbb ismertetőjele a már említett műanyagdoboz hegyek az üzlet előtt. Néhány önkormányzatnál ezek az offiek annyira elterebélyesedtek, hogy fehér festékkel határvonalat kellett meghúznia a közszolgáknak a zavartalan gyalogosforgalom érdekében. A tulajok természetesen tiszteletben tartják a mindenkori törvényeket, ezért kihasználva minden rendelkezésre álló felüleletet, az utolsó sarokba is minimum egy-két esernyőt vagy kisebb terméket besúvasztanak (azaz itt is érvényesül a 100%-os kihasználtságra vonatkozó törvény). A nap végén, ami a legtöbb offie esetében este 10-11 órát jelent, az összes terméket visszacsomagolják dobozokba, majd az U-alakú üzlet egyik felében hányják egymásra. A másnap reggeli (7 óra körüli) nyitáskor pedig a láthatatlan segédek ismét előpakolják mindet. Esős idő esetén egy hosszú segédeszközzel kinyitnak egy napellenzőt, hogy védjék a termékeket. Napos időben szintúgy. A napellenző mindig szürke színű, bár nem gyárilag.
Néhány kép:
"az üzlet előtt műgyeppel letakart műanyagládákra kihelyezett zöldség-gyümölcs kosarak":
"Eredetileg tejtermékek tárolására szolgáló tolókocsi újságoskocsira átalakítva a jobb oldalon. Láthatatlan segédek az előtérben (valószínűleg csengőnyomás után készülhetett a kép)":
Én konkrétan se nem válogatok, se szakmai melót nem keresek, BÁRMIT keresek, Anglia BÁRMELY részén, folyékony angoltudással, és csak szólok: amire végre ígéretet kaptam, hogy felvesznek: egy betanított munka, heti 10 műszakkal. Valszeg ezt fogom dolgozni, ha jelen helyemen lejár a szerződésem. Most Angliában konkrétan ennyire szar a helyzet, úgyhogy erre számítsatok, ha jöttök.
Érted, nekem aztán mindegy, jössz vagy nem, előlem nem veszed el a munkát... De itt most tényleg szar, igaz, Mo-on se jobb :(
(Mivel ide konkrétan úgymond fel vagyok véve, közben keresek "szakmai" melót, de igazából már annyi hirdetésre jelentkeztem, hogy már mérhetetlenül unom saját magamat...)
Mindig mondom: persze, hirdetés sok van. Meg is téveszti azokat, akik csak nézelődnek, de konkrétan nem keresnek... Tudnám, kinek szólnak ezek a hirdetések.
köszi olvastam eddig de csak páran írták hogy nehéz találni meg sok idő de nincs konkrétum mert van aki válogat vagy konkrtén szakmai melót keres meg gondolom azért függ attól is hogy melyik zónában vagy ?!
Nincstöbbnick: like :) (nem a tartalmat lájkolom, hanem a stílust)
Franco Pinna: igen, közben magamtól is rájöttem :(
Hozzáteszem, ez a fórum még mindig vezet "normális" magyarok tekintetében, viszonylag kevés kurv@anyázás és viszonylag kevés "meg is érdemelted, hogy becsaptak" kellemes kis magyaros hozzászólás olvasható.
Hosszabban: lapozz vissza ezen a topikon egy pár oldalt, szerintem nagyjából mindenre megtalálod a választ. Sok jóval mindenesetre nem kecsegtetnélek, de azért Magyarországnál még mindig jobb itt. Ha több, vagy konkrét kérdésed van, írj nyugodtan még, majd próbálunk segíteni.
Tudom, hogy nem beszólni akartál, Te rendes gyerek vagy, tudom és látom.
Csak én meg már irgalmatlanul bele vagyok fásulva és frusztrálódva a munkakeresésbe, én már csak kattingatok fáradtan, minden összefolyik a szemem előtt, szórom a CV-imet szerteszét a szélben... Na mindegy. Végül is valamit találtam, ennek is örülhetek.
Esetleg megpróbálhatsz vállalkozni. Nem tudom, mihez értesz, miben vagy jó, de közeleg a jóidő és sok-sok kipakolós árus lesz megint mindenféle faireken. Lehet biszbaszokat árulni, sütni-főzni, mulattatni. Nem tudom, melyik passzolna hozzád? Vállalkozni meg rémegyszerű, már holnap elkezdheted.
Tudom, reménytelen, de létezik olyan site, ahol sok magyar megfordul, és "normálisak"?
Én most találtam a Hunuk oldalt, jónak néz ki, de igazából viszonylag kevés használható információt tartalmaz.
Tegnap találtam a Magyarkepviselet oldalt, hasonló a véleményem.
Az iwiw, szar vagy sem, legalább sokak által látogatott oldal.
Olvasom a rengeteg buzdító cikket, hogy hogyan találjunk magunknak pénzes állásokat Angliában... Nem nagyon értem, kik írják ezeket a cikkeket, tényleg van, hogy valakinek valami oltárira besikerül (99%-ban kapcsolatok révén),és sikerorientáltként úgy éli ezt meg, hogy "ő ezt megérdemelte, és mindenki, akinek nincs jól fizető munkája, azok szarok és bénák".
Én közel 3-400 pályázatot küldtem szét az elmúlt 3 hónapban, és EGY állásinterjún voltam (Londonról beszélek), de ott is csak azért, mert erőszakosan telefonálgattam.
Ez az egy valszeg össze fog jönni, de hát minimálbéres (mint itt minden), és addig is, amíg a felmondási időmet töltöm, keresek jobbat...
Ezen a fórumon meg elkezdődött a "jelentkezem állásokra és senki nem válaszol" kontra "állást hirdetek és senki nem jelentkezik" játék. Amelyik oldalt én képviselem, az biztosan nem kamu...
Nem értek azzal egyet, hogy aki magyarokkal kezd, vagy aki iwiwen nézelődik, az meg is érdemli, hogy becsapják. Személy szerint inkább támogatnék egy magyar szakembert, magyar szakmunkást, mint egy angolt! Szerintem segíteni kéne egymáson, egymást támogatni, egymás szaktudását igénybe venni, egymásnak fizetni.
"Aki iwiwen hirdet, eleve csaló" megintcsak nem azokat minősíti, akik jóhiszeműen szolgáltatást vagy albérletet keresnek.
En megazt tanultam meg hogy a Magyarokat felejtsd el! es ez nem vicc! nekem speciel nincs kintmagyarismerosom,illetve egy van deaz sem kozeli, egyszer talalkoztam vele, az is uzeti jellegudolog volt.Jot dumaltunk,jo fej a srac, mondjuk vele tartom is a kapcsoatot.
