A pénz hiteles, az olvasat rovásjelei is ott vannak (némi bizonytalansággal, vagy magyarázattal), s az olvasat is "kijön", de mégis ... Annyi bizonytalanság terheli, hogy nem tudok biztosat mondani rá. Sem igent, sem nemet. Az effajta eseteket akkor ítélhetjük meg biztosabban, ha hasonló jellegű, de eltérő olvasatú éremfeliratok sorát fogjuk megtalálni és a jelenség rendszerszerű lesz.
Ugyanez a helyzet a kereszt rovásfeliratával is. Ahogy az éremképen megjelenik, az egyértelmű rovásfelirat.
De ha ez egy véletlenül tükrözött Jézus Krisztus névrövidités, akkor a rovásfelirat léte bizonytalanabbá válik. Ha pontosan ugyanilyen keresztek sora kerül elő Krétán, vagy Dél-Spanyolországban, akkor egyre kevésbbé fogom azt hinni, hogy ez a görög olvasat mellett egyidejűleg egy rovásfelirat is lehet.
De ha hasonló keresztek jelennek meg Kazár területen is, máshol viszont egy sem akad belőle ...
Én nem szavaztam az indoeurópai értelmezésre, csupán jeleztem, hogy szükebben és tágabban is lehet érteni a szkíta fogalmát. Nekem mindegyik jó. Azt azonban el kell kerülni, hogy minden résztvevő másként értelmezze, mert akkor nem fogjuk érteni egymást.
Mást jelent a szűk és mást a tág értelmezés. Ezek nem zárják ki egymást, nem ellentétesek egymással.
Ha mi (mai magyarok) szkítáknak tekintjük magunkat (és erre jogunk van egy bővebb értelmezés talaján), akkor azt kell mondani, hogy ugyanakkor hunok is vagyunk, meg avarok, meg szabírok is. Ez a sok név megnehezíti a beszélgetést, még ha joggal használjuk is mindegyik népnevet. Ezért célszerű rögzíteni egy beszélgetésben, hogy mikor, melyik értelmezését tekintjük mérvadónak a szkíta népnévnek.
Ha azt mondjuk (egy szűkebb értelmezés talaján), hogy a szkíták Kr. e. éltek, s mi már nem vagyunk igazi szkíták, csak szkíta-utódok - nos, ez ugyanazt jelenti, mint az előző álítás, csak más szavakkal.
Én meg arra bíztatnék, hogy a szkítát tágabb értelemben értsük. Akár évezredekben is. Nem kell feltétlenül követnünk olyan más elgondolásokat, amelyek nem tarthatóak.
Ha a hun volgjagh=folyó ma jelega, jelga és ehhez hasonló alakban létezik, akkor nincs tovább miről beszélni. Ez a nyelv a sztyeppe nyelve, mert ez maradt fenn Eurázsiában. A senki által sohasem bizonyítottnak nem ismerjük a létezését. Van tehát egy kézbevehető nyelv és vele szemben seregnyi fantomelmélet.
Én nem tennék a csillagos fantomokra.
Semmiféle indoeurópai értelmezésre sincsen szükség, hisz ők sohasem tudhatták miről is van szó.
A Széchenyi könyvtár polcain egy Domokos nevű szerzőtől van egy könyv, amely a magyarok szkíta származásának a magyar irodalomban megjelenített irodalmáról szól. (nem én írtam)
Gúnyolódj az anyukáddal kispofi. Literáti jeligére...
Eddig úgy tudtam, a XV. - XVI. századból van elsö rovásemlékünk, de most hallom, hogy a Gesta 5-6.-ik lapján kaparásnak hitt rovás van, és íme a fenti weboldalon meg ez az István féle dukáton lévö rovás. Rovó megnéznéd ? Nem hamisítvány ? Szenzációs lenne, ha mégis eredeti, ez ugyanis az írásbeliség folyamatosságának bizonyítéka lehetne. Mármint a rovásé.
A mellkereszttel nem foglalkoztam, mert nem sok idöm van. Azért kopiztam be, hátha érdekel.
A szkíták fénykora Kr. e. 600 és Kr. e. 300 között volt. Mire a kereszténység elért az egykori szkíta területekre, ott már csak a szkíták utódai, vagy szkítáknak nevezett más népek éltek. Amikor az apostolok szkíta térítéseiről van szó, akkor - úgy gondolom - ez a név már nem a valódi szkítákat takarja, csupán azt jelentheti, hogy valamilyen szkíta jellegű népről (a szkíták utódáról, vagy a szkítákhoz hasonlóról) van szó.
Egyébként annyiban helyesbítenem kell magamat, hogy a szkíták utódai tarthatták magukat szkítának s lehettek keresztények. Ez azonban nehezen tartható, bizonytalan terep.
A megjegyzésem (amire reagáltál) inkább arra utalt, hogy az igazi szkíta kor, amiről Hérodotosz számolt be, korábbi a kereszténységnél, s hogy a keresztény korban már inkább más népneveket (pl. párthust, kusánt, hunt) szoktunk emlegetni. Ha a szkíták vallásáról van szó, nem merül fel a kereszténység.
Persze a keresztény templomokkal bíró párthusokról az maradt fenn, hogy a szkítáktól pártoltak el, stb. ... S ezek (akiktől elpártoltak) a daha-szkíták voltak. Persze az elpártolás még Kr. e. történt. Az tehát a kérdés, kit tartunk szkítának, milyen értelemben használjuk a szkíta szót. Én a szükebb értelemben használtam.
Hát szerintem se... ez a "keresztény ősmagyarok" dolog szerintem túlzás... lehetettek közöttük keresztények is, de a többség valószínüleg a régi vallást követte... Megj: az anekdóta szerint Géza fejedelemnek nem okozott gondot, hogy két vallást is kövessen egyszerre
Nézd, lehet hogy a szkíták keresztények voltak, lehet hogy a magyarok szkíták voltak, lehet hogy a magyar király a pogány szokásokat "szkíta szokásoknak" nevezte
de hogy ez a három dolog egyszerre igaz legyen, azt nem nagyon hiszem...
ezzel mindenki más aljas eretnekké nyilváníttatott és megfelelő módszerekkel irtatott - persze szigorúan katolikus szempontból.
Ezt a történetet magyar szempontból még nem mesélte el senki. Mert a hunok óta szívünkben keresztényi figyelemmel szemünket a mi Jézusunkra vetettük, de megcsalattunk Szent István alatt.....
Van egy Szent István emlékkönyv, amit eredetileg a két vh. között adtak ki, de talán 15 éve egy csonka utánnyomása is megjelent. Abban érdekes dolgokat fogsz találni.
Meg kellene néznem Artner könyvében. Ha jól emlékszem, a nesztoriánizmust kitagadták valamelyik zsinaton.
Például üldözték őket Bizáncban, de a perzsa császár éppen ezért támogatta őket. A hunok és a nesztoriánusok együtt olyan erőt képviseltek Iránban, hogy a mágusok féltékenykedni kezdtek, végül kenyértörésre került sor és a nesztoriánus szabírok kivonultak Iránból a Kaukázus fölötti területekre. Itt egyesültek az avarokkal és együtt vonultak a KM-be.
A KM-ben a nesztoriánus avarok nyilván nem voltak mindenki által elfogadottak. A frankok az avarok újrakeresztelését azért is szorgalmazhatták, mert ez egyúttal a függési viszonyokat is egyértelművé tette (az adót is a nyugati térítők szedhették be, az állásokat ők tölthették be stb.).
Ne kérdezz irodalmi adatokat, mert nehéz lenne megkeresnem s talán nem is találnék.
