[Duna Maraton 2011]
Jó hónapot zártam júniusban, a mérleg 900km és 43 óra, aminek legalább a kétharmada edzés-jellegű tekerészés volt, minden hétre jutott 2-3 alkalom.
A Crosskovácsin kívül főleg országútiztam volt több 2-3-4 órás menet is. Szórakozásként volt még a "Gül-baba utca meghódítása 39/25-tel" jellegű állatkodás is.
Az utolsó héten az esetleges sárban tolás miatt még egy szoktató futóedzést is beraktam.
Vasárnap reggel olyan idő fogadott, amit nem szeretek, mert nem lehet rá rendesen öltözni. Hogy esődzsekit viszek, az evidens, de a többi?
Valamint, mivel eddig bármilyen sarat túléltem vele, hátul lecseréltem a kopott Z-Max gumimat a szokásos RR 2,25-re. Egyszer élünk.
A bemelegítés pár perce alatt még rajtam volt a lábmelegítő és egy hosszúujjú, de végül a rajthelyről visszaszaladtam a kocsihoz és maradt a rövidgatya-póló(+esődzseki) ruházat. Az alsót végül talán hagyni kellett volna, elég merevek voltak a combjaim a hűvöstől.
*Verseny*
Végre elindultunk, a lassú rajt tényleg lassú volt, síkon csak negyven, majd kicsit lassabban. Visegrádról kiérve páran rögtön összeakadtak.
Tempózunk Pap-rét felé az aszfalton, erős, de még kellemes tempót tartok. Egy taktikám volt, hogy ne a Meridás hölgy előtt kelljen majd a Pilisszentlászlóhoz vezető köves-gyökeres csiki-csukira kanyarodni, mert múltkor ez szívás volt :-) Ez a kívánságom végül teljesült.
Terepre kanyarodva meglepődtem, hogy minden száraz. A pilisszentlászlói frissítőhöz magamhoz képest jó részidővel érkeztem (44p), ittam és ettem.
Pilisszentkereszttől jött egy kellemes köves rész a Fagyoskatona felé, a tömegpszichózis hatására :-) én is toltam a kezdő vízmosásos meredeken, a síkabb köves rész viszont jól ment, bár itt is kellett futni egy keveset. A Fagyoskatona felé a meredeket idén nem tekertem ki rossz nyomválasztás miatt, de sebaj.
Itt a KTM-es Vereby István master2-es kollégát sikerült végleg elhagyni, korábban mint gondoltam. (Azért jó a KTM-es mez, mert könnyen felismerem)
Eddig nagyjából együtt mentünk, amúgy ő nekem egy referencia. A korábbi maratonokon érdekes módon mindig az volt, hogy jól elmegy és a verseny második felében szoktam utólérni.
Idén a Crosskovácsin viszont már korábban történt az elhagyás.
Másik referenciám a Lebedy Máté, aki meg egy óra után szokott utólérni, majd húsz perceket ver rám. Most nagyjából Dobogókő volt a vízválasztó, szóval sejtettem, hogy fejlődtem valamit (remélem).
Szóval átmentünk az erdészeti aszfalton, és folytatódott a mászás egy kellemes, itt-ott csúszós-köves erdei résszel Dobogókőre, ahol 1:39 lett a részidőm.
Frissítettem, kulacsot töltöttem, ezalatt akikkel felvonatoztam Dkő-re, elmentek, majd egy elpottyantott zseléért álltam meg. Az aszfaltos részen ettem, még ittam. Közben hátulról még rámmásztak, de épp lefordultunk terepre, ahol egy kissé saras-köves csúszós lejtővel indítottunk, itt aztán elmentem.
Szépen nyomtam, majd jött a kedvenc fadarabos-köves hosszú lejtő (többeknek defektszerelős).
Egyszercsak nem mozdul a hajtókar, azt hittem, a lánc esett le, de nem sikerült visszafelé sem tekerni.
Megálltam, kiderült, hogy kifordult az elsőváltó és valami amorf formát vett fel a kalickája. Szegény XTR, öt éves volt már, érezte hogy kilóg a sorból :-)
Valahogy visszahajlítottam, rombuszból közelítve a téglalap felé, a visszafordításhoz aztán csavarozni is kellett, végül szerencsére csak két percig szereltem.
Viszont innentől csak 32-es középtányérom maradt a maradék 53 km-re. Igaz, hátul maradt még 9 sebesség, így kilencszer jobb volt nekem, mintha SS-el mentem volna :-)
A lejtő maradék részét mindenesetre nem túl nagy lelkesedéssel tettem meg, főleg gurulgattam 110-120-as pulzussal. Hoffmann előtt balra be, patakon át, sáros emelkedőn tolás.
Aztán jön a tavalyhoz képest visszatett szakasz, a siratófal (tolás persze), na itt már megláttam valakit a tetején. Csak lassan közeledek hozzá az erdőben, majd visszafordulván a dózeren sehogysem. A sötét-erdőben (bitang jó volt!) a fahídnál értem csak utól, előreenged, viccelődik, hogy ő csak szegedi downhilles, menjek csak előre. Ő volt Bihari Tibor.
Másodszor mentünk fel Dobogókőre, itt már igényeltem volna a kistányért, de hát nem volt. Szakó nyeregig kemény volt, majd a lépcsőkig is végig tekertem, meg is előztem egy kartársat, aki motiváció hiánnyal indokolta tolását :-). A lépcsőn feltoltam, majd onnantól a dobogókői frissítőig légüres tér volt.
Ittam, meg kulacsot töltöttem. Innen egy jó km aszfaltos pihenő jött, itt jó lett volna nagytányér, inkább zseléztem egyet. A terepre fordulás előtt viszont már igencsak feljött rám valaki, így nekiálltam sietni.
Sikerült is, bár közben megjelentek a középtávosok (innentől megint közös szakasz volt), volt pár necces előzésem a "másik" sáv kövein.
Elhagytuk a 60. km-t, a pilisszentlászlói frissítőnél ittam, aztán nemsokára egy patakátkelést rontottam el, majd megint Pilisszentlászló határában tekertünk meg egy aszfaltos emelkedőt.
Urbán Zsolti épp beért, meg is lepődtem magamban, hogy hátrébb kellene lennem. Közben megálltam és egy görcsölő középtávos srácnak szedtem elő Ca-Mg tablettákat. Zsolti elment közben, még láttam a Pap-rét felé az aszfalton ahogy vidáman tempózik, itt amúgy is lehagyott volna.
Pap-rét felé aszfalt, megint kellett volna a nagytányér, elég lassan értem el gurulva az utazósebességet, de végül csak meglett a szokásos 60 km/ó.
Pap-rétren még megálltam vizet inni, buborékos volt, reméltem nem lesz belőle baj, nem lett.
Kezdett sár lenni, meg sok-sok középtávos, de alapvetően nem volt zavaró, viszont egy pár előzéssel várni kellett emiatt.
A maradék részen aztán visszaelőzött a szegedi srác, meg egyszer letévedtem oldalra egy sarasabb részre, és közben előzött le két fittnek tűnő VKE-s kolléga (utólag: Márkus Jani meg Kuntár Bence), ez már a sokadik előzés volt, nem esett jól. Végül azért nem kaptam tőlük sokat, másfél percen belül értünk be.
Mint ahogy a Nagy-villám mászáshoz is szerettem volna kistányért, de azért sikerült kitekerni. Innentől már csak önfeledt lejtőzés volt hátra, meg persze egy kis sík, ahol megint hiányzott az áttétel.
*Zárszó*
A 4:53-as célidőmnek felettébb örülök.
Szerintem elég jó idő, azokhoz viszonyítva is, akiktől korábban sokkal többet hátrányt kaptam.
Az jut először eszembe, hogy akkor most a többiek lébecolnak, vagy nekem sikerült az átlagosnál jobban a verseny?
Nagyobb technikai problémám nem volt, defekt nem akadályozott.
Jobb is, mert menet közben kicippzározódott a nyeregtáskám és elhagytam belőle két pótbelsőt :-(. Igazán nem volt szándékos szemetelés.
(He-he, nem bízok semmit a véletlenre és volt nálam egy harmadik pótbelső az övtáskámban.)
Első sárvédő végül nem kellett volna. Nem baj, nem zavart.
Láncolaj sem kellett. Meg még vagy 5 extra zselé sem kellett, ami az esetleges 8 órás saras teljesítésre lett elpakolva.
Master2 10. lettem, végülis ez is jó dolog, meg az abszolút 50-en belüli eredmény is.
Kívülállók (pl. munkatársak) számára már a táv is riasztó, pedig nem egy nagy dolog, csak rendszeresen mozogni kell.
És milyen jó érzés a vége, a célbaérkezés!
Ennél már csak a verseny közben jobb, mert kijelölt pályán száguldozhatunk és nincs a hétköznapi nyirmogás, hogy esik, meg sár van, meg jobb otthon.
Fel kell tekerni, mert arra megy a pálya. És le kell jönni a köveken, a saras vízmosások szélén egyensúlyozva, mert jönnek mögötted és hogy néz már ki, ha te vagy a gyíkok gyíkja, és akadályozod a profikat :-)
*Statisztika*, PgDn :-)
DST=84,5km; Bruttó idő: 4:53:43; Nettó tekert idő: 4ó50p, két perc szerelésen kívül végre sikerült kevés időt elszórakozni a frissítőpontokon.
Szint: kb. 2500m.
Nettó AVS=17,7, ÁtlagHR=149, ÁtlagWatt:253W
Crosskovácsin ennél durvább értékeim voltak.
Track meg mindenféle:
http://ridewithgps.com/trips/300976
Érdemes a térkép jobb felső sarkában az OSM Cycle (OpenMaps - mint a turistautak.hu) térképet alárakatni + jobb felső sarok is metric-re ajánlott.
Köszönöm a szervezőknek, szurkolóknak, fényképészeknek, igazán jól éreztem magam.
*Képtár*
XTR vs KőVagyFa :-)
Nagyjából visszahajlítva, kézi erővel eddig jutottam a pálya szélén, sajnos csak optikai tuningra volt jó.
A kalicka rövidebbik vége is kapott egy csavarást, enyhe anyagfáradás nyomait látom.
Azt hiszem, inkább nem használom tovább, mégha sikerülne is visszahajlítani.
